Browse
Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a N, Cu és Mo elemek közötti kölcsönhatásokat 1994-ben zab növénnyel. Termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és 20% körüli agyagot tartalmazott. Talajelemzések alapján a terület jó Ca, Mg, K, Mn, kielégítő Cu, valamint gyenge-közepes P és Zn ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N × 3Cu = 12 kezelés × 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N 0, 100, 200, 300 kg·ha−1, a Cu 0, 50, 100 kg/ha adagokat jelentett Ca-ammóniumnitrát, illetve CuSO4 formájában. A kísérlet 5. évében a 15 m hosszú parcellákat megfeleztük és 1 m-es úttal elválasztottuk. A kísérlet sávos split-plot elrendezésűvé vált 4N×3Cu×2Mo = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellával. A 48 kg·ha−1 Mo-t (NH4)6Mo7O24×4H2O formában alkalmaztuk. Főbb eredmények:
— Az aszályos évben mindössze 137 mm eső esett a zab 140 napos tenyészideje alatt. A N-trágyázásra a kontrollon mért 3,8 t·ha−1 szemtermés 2,1 t·ha− 1-ra zuhant. A Cu és a Mo kezelések a terméstömeget nem befolyásolták, hasonlóan a korábbi évekhez.
— A N-bőséggel emelkedett a N, Ca, K, P, S, Mg, Ni koncentrációja a bokrosodáskori hajtásban, aratáskori szalmában és szemben egyaránt, míg a Na és Ba mennyisége visszaesett aratás idején.
— A Cu beépülését mind a Cu, mind a N kínálata serkentette. A fiatal hajtás Cu-tartalma a pozitív NxCu kölcsönhatás nyomán megháromszorozódott. A Ntrágyázás kifejezettebben növelte a Cu-tartalmat, mint a Cu-trágya.
— A két évvel korábban adott 48 kg·ha−1 Mo-adag nyomán a zab vegetatív részeinek Mo-koncentrációja két nagyságrenddel dúsult és a magban is többszörösére nőtt. A termés állati fogyasztásra alkalmatlanná vált.
— Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés fajlagos elemtartalma 30 kg N, 36 kg K2O, 11–13 kg P2O5, 11–14 kg CaO, 4–6 kg MgO mennyiségnek adódott. A N túltrágyázás okozta depresszió (kis termések) miatt az elemtartalom megnőtt (betöményedett) a növényi szövetekben. Az extrém nagy CaO és MgO fajlagos értékek létrejöttéhez a meszes, Ca és Mg elemekben gazdag termőhely is hozzájárulhatott.
A középső bronzkori (ca. 2000/1900—1500/1450 cal BC) Vatya-kultúra erődített, több rétegű tell-településekből, változó méretű és jellegű nyíltszíni telepekből álló településhálózatainak talajtani és földtani képződményei egyaránt értékes elemei kulturális és természeti örökségünknek. Az ún. „földvár“ talajtani és környezettörténeti jelentősége abban áll, hogy eltemetett talajokat, illetve az emberi megtelepedés eredményeképpen létrejött és módosult antropogén üledékrétegeket rejtenek. Ezek vizsgálata környezettörténeti, illetve az emberi környezetalakítással kapcsolatos következtetéseknek nyitnak teret.
„Kakucs—Turján mögött“ lelőhely a Kiskunsági-homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis—Alpári-homokhát találkozásánál fekszik, közvetlenül az ócsai Turjánvidék szomszédságában. A térképező talajtani fúrás eszközének alkalmazásával lehetőségünk nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, illetve sekélyföldtani viszonyait. Ennek érdekében egy olyan nagyfelbontású és célzott fúrási tervet dolgoztunk ki, amely amellett, hogy alkalmas a terület részletes és pontos talajtani, üledéktani és rétegtani viszonyainak feltérképezésére, segíti a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, illetve tafonómiájának megértését is.
A nagyfelbontású térképező fúrással, helyszíni talajvizsgálati módszerekkel, valamint alapvető laboratóriumi mérések elvégzésével meghatároztuk és leírtuk a lelőhelynek a fedő talajképződmény alatti antropogén hatásra kifejlődött és módosult talajainak, valamint üledékeinek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében vizsgáltuk a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését. Eredményeink arra utalnak, hogy a közel 4–4,5 méteres mélységű egykori árkok a korabeli felszíni talajtakaróra jellemző nagyobb humusz és szerves anyag tartalmú rétegekkel töltődtek fel. Emellett, olyan — a fokozatos betöltődés morfológiai jegyeiként meghatározott — (mikro)rétegeket is sikerült felismerni a bolygatatlan fúrómagokban, amelyek a vízzel időszakosan feltöltődött árkokban rakódhattak le.
A nagyfelbontású térképező fúrással végzett felmérés alapján sikerült megrajzolni egy homok textúrájú talajtani környezetben elhelyezkedő és ebben fejlődő, majd pusztuló lelőhely rétegtani viszonyait, illetve lehetséges fejlődéstörténetét.
The forms and stocks of secondary carbonate accumulations and the distribution of secondary carbonate content were investigated in 20 soil profiles from Nagy-hegy, Tokaj. The secondary carbonate content varied to a great extent under different lithological conditions. The frequency of carbonate crusts coating the coarse fragments to a thickness of 1–7 mm was especially conspicuous. In selected profiles the amount of secondary carbonates was analysed separately for three carbonate pools: in the fine earth (<2 mm), in carbonate crusts and other concentrations, and in the skeletal part of the soils (dominantly dacite blocks and boulders). In one profile a calculation was made of the calcium carbonate stocks (in kg m−2) in the separate fractions of the fine earth, the skeletal fraction and the carbonate crusts and concentrations. The values obtained for the distinct soil horizons were then summed for the whole profile above the continuous hard rock.
The loess deposits can be regarded as the primary source of calcium carbonate, but many types of secondary carbonate accumulations occurred in places where the loess deposits were completely eroded or the original surface of the soil was only preserved on terraces with retaining walls. The results suggest that the highest accumulation of calcium carbonate occurs in profiles where loess, redeposited loess or colluvial deposit covers weathered volcanic rocks (pyroxene dacite), resulting in lithological discontinuity.
The carbonate crusts consisted of 55–96 % (m/m) CaCO3, and the coarse fraction (dacite boulders and blocks) also had a higher calcium carbonate content (5–10 % m/m) than the non-weathered pyroxene dacite. The calcium carbonate stocks in Calcic accumulation horizons proved to be 2.5 times higher than in the overlying soil horizons.
The accumulation forms of carbonates in the soil profiles and the lack of loess deposits on the top of the soil profiles suggest that the calcium carbonate was accumulated in the transitional zone between the loess and the weathered volcanic rocks. This appears to have taken place under humid climatic conditions, unlike the recent climate, and can thus be regarded at least partially as the result of paleoecological processes.
Munkánk során tenyészedény-kísérlettel teszteltük az elektromos gyökérkapacitás (EC) mérés alkalmazhatóságát szójafajták gyökérnövekedésének és szárazságtűrésének in situ vizsgálata céljából. A kontroll és a szárazságstressznek kitett növények EC-jét rendszeresen mértük, végül biomasszájukat destruktív eljárással meghatároztuk.
Az EC mérésével jól detektálható volt a fajták eltérő gyökérnövekedési dinamikája és biomassza-produkciója. Az EC — fajtától és kortól függő intenzitással — a virágzás kezdetéig folyamatosan emelkedett, majd közel állandóvá vált. A fajták EC-je és gyökértömege szoros korrelációt mutatott a kontroll (R2=0,844) és a szárazságkezelt (R2=0,936) növényeknél egyaránt. A vízhiány 28,8–50,5%-kal csökkentette az egyes fajták EC-jét, ami összhangban állt azok hajtástömegeinek 25,5–49,1%-os, és levélfelületeinek (transzspirációjának) 23,6–51,5%-os csökkenésével, ugyanakkor több fajtánál lényegesen meghaladta a gyökértömegben mutatkozó veszteséget (12,6–47,3%). Ennek oka, hogy a szárazság hatására nőtt a gyökér/hajtás arány (3,9–21,9%-kal), ezért csökkent az egységnyi gyökértömegre eső (fajlagos) vízfelvétel, így a fajlagos EC is. Mindezt alátámasztotta az EC-gyökértömeg regressziós egyenes meredekségének csökkenése (kontroll: 0,437 nF/g gyökér; szárazságkezelt: és 0,317 nF/g gyökér). Megállapítható, hogy az EC a teljes gyökérrendszer felvételi aktivitását jelzi, így — a gyökértömeggel szemben — funkcionális mutatója is a gyökérzet aktuális állapotának.
Eredményeink alapján az EC mérése hatékony módszer a gyökérnövekedési dinamika fajtaspecifikus különbségeinek vizsgálatára, valamint a környezeti hatások okozta biomassza-veszteség becslésére. Az in situ eljárás a hagyományos technikák mellett az agrártudományi kutatások számos területén (pl. fajtaszelekció, stressztűrés-vizsgálatok) haszonnal járhat.
A hajtatás során a túlzott műtrágya-használat problémákat okozhat. Célul tűz-tük ki az Amalgerol talaj- és növénykondicionáló preparátum hatásának feltárását nagy sótartalmú talajon paprikahajtatásban. A preparátumot in vivo (termesztési), valamint in vitro (laboratóriumi) körülmények között vizsgáltuk három éven keresz-tül (2011–2013). Laboratóriumi körülmények között a talaj kémhatását, továbbá, a tápanyag, humusz-, kalcium-karbonát-, só-, valamint nátriumtartalmát vizsgáltuk. Termesztési körülmények között a növényekre gyakorolt hatást értékeltük mono-kultúrában. A kisparcellás kísérlethez két kezelést (kezelt, ill. kezeletlen kontroll) állítottunk be.
A preparátumos kezelések hatására szignifikánsan növekedett a talaj foszfortar-talma, azonban a készítmény nem növelte a talaj kálium-, magnézium-, kén- és kalciumtartalmát. A termék használata feltételezhetően növeli a talaj mikroelem valamint humusztartalmát. Feltételezéseink szerint a preparátum pozitív hatást gya-korol a talaj mikroflórájára, ennek köszönhetően pedig kedvező folyamatok (pl. foszfor feltáródás, humusztartalom növekedés) alakulnak ki a talajban. Úgy véljük, hogy szervestrágyázással kombinálva a preparátum hatékonysága növelhető. A készítmény kedvezően befolyásolta a termések mennyiségét és minőségét, külö-nösen az értékesíthető termések tömegét növelte jelentősen. A preparátum a termé-sek darabosságára is kedvező hatású volt azáltal, hogy növekedett a minőségi extra valamint az I. osztályú termések átlagtömege. A preparátumos kezelések hatására javult a növényi kondíció és az általános ellenálló képesség.
Feltevésünk szerint a termék szinergista módon indukálja a gyökér-gomba ún. arbuszkuláris mikorrhiza (AMF) gomba kapcsolatokat. A mikorrhizáció eredmé-nyeként pedig a növény nagyobb tápanyag- és vízfelvétele képes, ezáltal növekszik a növények termésprodukciója, valamint javul a stressztűrő-képessége. Tapasztala-taink alapján úgy látjuk, hogy a preparátum hatékonyan használható a mezőgazda-sági termelésben.
Köszönettel tartozunk a Cheminova FMC magyarországi vállalatának, amely kísér-letünk lefolytatásához anyagi támogatást és szaktanácsadást nyújtott.
Az 1980-as évek elejétől kezdődően a geostatisztikai módszerek és a regio-nalizált változók elmélete egyre szélesebb körben került felhasználásra a talajtérké-pezésben, illetve a tágabb értelemben vett talajtani kutatásokban. Ez annak tulajdo-nítható, hogy a talaj ideális médium a geostatisztika megközelítéseire, mely a talaj-tanos szakemberek részéről számos elméleti, illetve gyakorlati fejlesztést eredmé-nyezett, mint például a nem normál eloszlások kezelhetősége, a nem stacionárius valószínűségi függvények, illetve a lokális és térbeli bizonytalanság értékelése. A talajtérképezés szemlélete és gyakorlata drasztikusan megváltozott a geostatisz-tikának köszönhetően, hisz számos talajtulajdonság térbeli változékonysága mutat folytonosságot a térben (és időben egyaránt), mely a geostatisztika megközelítései-vel sikeresen modellezhető. Napjaink digitális talajtérképezése nagymértékben támaszkodik a geostatisztika nyújtotta lehetőségekre, melyre számos hazai és nem-zetközi példát találunk.
Dolgozatunk legfőbb célja az volt, hogy bemutassuk, miként is változott a talaj-térképezés szemlélete és gyakorlata az 1980-as évektől egészen napjainkig illetve, hogy miként is adaptálták a geostatisztikai megfontolásokat és a regionalizált válto-zók elméletét a talajtérképezésben, illetve a tágabb értelemben vett talajtani kutatá-sokban. Emellett bemutattuk a térinformatikai szoftverek potenciálját a geosta-tisztikai elemzésekben és a talajtulajdonságok digitális térképezésében. Ugyanakkor rámutattunk arra is, hogy a térinformatikai eszköztárak nem megfelelő használata téves eredményre és következtetésre vezethet, melynek oka lehet a mögöttes kon-cepciók ismeretének a hiánya, illetve bizonyos félreértelmezések. Ezért munkánk-ban bemutattunk néhány fontosabb fogalmat (például: a stacionaritást), mely elen-gedhetetlen kelléke a geostatisztikai modellalkotásnak, ugyanakkor számos félreér-telmezés okozója is. Továbbá rávilágítottunk a feltáró variográfia szerepére, illetve az azt kiegészítő szakmai ismeretek fontosságára, melyek segítségével a geostatisztika hasznos eszköze lesz a talajban lejátszódó jelenségek térbeli modelle-zésének és megértésének.
Munkánkat a K105167 OTKA pályázat támogatta.
A talajosztályozás megújításáról szóló eszmecseréhez azzal kívántam hozzájá-rulni, hogy a legfontosabb összefoglaló munkák alapján elemeztem az osztályozás változásait 1961 és 1999 között.
Megállapítottam, hogy a jellegzetes talajtípusok esetében a talajosztályozás egy-értelműen a diagnosztikus szemlélet irányába fejlődött, amit JASSÓ és munkatársai-nak (1989) útmutatója jelenít meg leginkább. Ez a fejlődés nem volt egyenes vona-lú, nem volt megtorpanásoktól mentes, de a ténye egyértelműen igazolható. Véle-ményem szerint ezeket az eredményeket meg kell őrizni a megújuló talajosztályo-zásban is. Az átmeneti talajtípusok esetében azonban általában kevés támpontot találunk a korábbi osztályozási rendszerekben, ami a terepi munka során útmutatást adna arra vonatkozóan, milyen talajtulajdonság milyen értéke esetén hova soroljuk a talajunkat. Ebben a tekintetben tehát nagyon fontosak és előremutatóak azok a munkák, amelyeket FUCHS és MICHÉLI (2015), MICHÉLI és munkatársai (2015), valamint FARSANG és munkatársai (2015) publikáltak.
Egyetértek a kéziratom egyik bírálójával, hogy a talajosztályozás változásainak szakmai okait részletekbe menően, eredeti vizsgálatokra alapozott publikációkra hivatkozva kell bemutatni. Ez nem volt célja a jelenlegi dolgozatnak, de bízhatunk abban, hogy a vitacikk sorozat ezeket a szempontokat is felszínre hozza.