A külföldi hallgatók elégedettsége és hűsége a Covid–19-járvány miatti intézkedések tükrében
The Satisfaction and Loyalty of Foreign Students in Light of the Measures Taken During
A külföldi hallgatók elégedettségét és az egyetemhez való lojalitását korábban már számos kutató tanulmányozta. Kevés kutatás készült azonban arról, hogy a Covid–19-járvány miatti intézkedések miként befolyásolták a fent említett tényezőket. Ezért a jelen cikk célja feltárni, hogy a Covid–19-intézkedések észlelt hatékonysága hogyan befolyásolta a külföldi hallgatói elégedettséget és lojalitást, valamint ezek kapcsolatát a világjárvány idején. A kutatás lebonyolítására egy magyar felsőoktatási intézményben került sor a pandémia ideje alatt, egy online kérdőíves felmérés formájában, melynek alanyai az intézmény külföldi hallgatói voltak. A 91 külföldi hallgató válaszain alapuló eredmények azt mutatják, hogy a Covid–19-világjárványra vonatkozó intézkedések észlelt hatékonysága jelentős moderáló hatást gyakorolt a külföldi hallgatók elégedettségére és lojalitására. A tanulmányban az elégedettség és a lojalitás fogalomköreit a felsőoktatási marketing szemüvegén keresztül értelmezem.
Mi változott és mi nem a pedagógushiány újratermelésében?
What Has Changed and What Hasn’t Changed in the Re-production of Teacher Shortage?
A szerző 1986-ban „Miért nem számolható fel a pedagógushiány – ha nincs?” címmel közölt tanulmányt a Pedagógiai Szemle hasábjain. Ebben azt állította, hogy az oktatásirányítás és -finanszírozás akkori hazai rendszerében a pedagógushiány felszámolhatatlan, mert az a rendszer strukturális jellemzőinél fogva a hiányt egy meghatározott szinten mindig újratermelte. Amellett érvelt, hogy az a vélemény, hogy „ha sokkal több pénzt költünk az oktatásra, akkor nem lesz pedagógushiány” – az adott feltételek mellett téves állítás. Jelen írásában azt vizsgálja, hogy mi változott azóta a hazai pedagógushiány újratermelésében és kezelésében. Arra a következtetésre jut, hogy 2010-ig a hiányt mindig egy meghatározott szintig újratermelő mechanizmusok továbbra is a korábban leírt módon működtek. 2010 után azonban, miközben a hiány újratermelése folytatódott, az oktatásügyre fordított költségvetési források radikális csökkentése, az oktatásirányítási, finanszírozási döntéshozatal drasztikus központosítása, az intézményhálózat nagyobbik részének szigorú államosítása és a pedagógus-bérrendszer átalakítása működésképtelenné tette a hiány mértékét évtizedek óta elfogadható szinten tartó mechanizmusokat. Ez vezetett mára a pedagógusok, szülők és diákok tiltakozó mozgalmainak megerősödéséhez.
Mire jók a hálózatok: modern megoldás a tanulás és tanítás kihívásaira
What Networks Are Good for: A Modern Solution to the Challenges of Learning and Teaching
Abstract
Multi-agent simulation has received a lot of attention in recent years as an emerging design method. To improve the accuracy of the simulation results, the authors provide an optimization scheme that combines multi-agent simulation and visibility graph analysis. Investigate how to improve forecasting accuracy through model optimization.
Pályák és kérdések – az Eurydice a tanárok helyzetéről
Careers and Issues – Eurydice on the Situation of Teachers
A tanulmány a pedagógushiány területi különbségeinek alakulásáról ad leíró elemzést. A pedagógushiány korábbi lassú, hullámzó növekedését 2015 és 2016 után rendkívül gyors növekedés váltotta fel, és ekkor a települések közötti különbségek is átrendeződtek. Korábban a települési hierarchiában felfelé haladva rendszerint egyre kisebb volt a pedagógushiány, 2019-re, 2020-ra számos hiánymutató azt jelezte, hogy Budapesten romlott legjobban a helyzet. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy az alternatív munkalehetőségek a fővárosban a legjobbak, ezért ott könnyebben dönthetnek a pályaelhagyás mellett a tanárok. Az összes bemutatott hiánymutató értékének 2016-ot követő hirtelen megemelkedése arra is utal, hogy nemcsak a tanári munka kínálata, de a tanárok iránti kereslet is hirtelen megváltozhatott, ami – az időbeni egybeesés – alapján összefügghetett a középfokú szakképzés átalakításával.
A tanulmány nemzetközi kitekintésben vizsgálja a hazai pedagógusképzés jellegzetességeit és annak változásait az utóbbi évtizedben. Statisztikai adatok felhasználásával bemutatja, hogyan alakul a pedagógusképzésben tanuló hallgatók, illetve a képzésre jelentkezők és felvettek létszáma Magyarországon, kitérve a képzési rendszer átalakulásából és az egyéb jogszabályi változásokból eredő hatásokra is. A képzést választók belső összetétele nem csupán a képzési jellemzők alapján mutat jelentős eltérést, hanem az egyes képzési formákra jelentkezők és felvettek középiskolai jellemzői és a felvételi eredmények szempontjából is heterogénnek tekinthető.
A pedagógusok helyzetéről szóló adatok természete
Nature of Data on the Situation of Teachers
Bár a 2022/2023-as év legfontosabb újdonsága, hogy az Orbán-kormány oktatáspolitikájára, társadalompolitikájára és költségvetési magatartására válaszul egyes pedagóguscsoportok aktív tiltakozásba kezdtek, szociológiai értelemben ugyanolyan fontos annak megértése, hogy a pedagógusok döntő többsége miért nem csatlakozott ehhez a mozgalomhoz. A válaszhoz úgy juthatunk közelebb, ha a pedagógusokat és pedagógusdiplomával rendelkezőket nemcsak mint munkavállalókat vizsgáljuk, hanem teljes társadalmi beágyazottságukban szemléljük őket. A tanulmány bemutatja, hogy az ágazati statisztika a pedagógusok esetében jobban torzít, mint más rétegek esetében, mert nincs jelentős ellenerő (pl. kamara vagy jelentős tulajdonoscsoport stb.), mely kontrollálná az adatgyűjtést – mely így teljesen a tanügyigazgatási célok szolgálatában áll. A tanügyigazgatási szemléletű adatgyűjtést kiegészíteni kívánó pedagógus-rétegszociológia is jobban torzít, mint más rétegekkel kapcsolatos szociológia, mert a kutatók és a társadalom által elvárt pedagógusszerepekkel azonosulni nem tudó pedagógusok szisztematikusan elkerülik a válaszadást, a pedagógusfelvételek eredményei nagyobb mértékben „önmagukat beteljesítő jóslatok”, mint más rétegekre vonatkozó felvételek. A megoldás az, hogy nem pedagógusspecifikus adatfelvételek pedagógusalmintáiból vonunk le következtetéseket. A legfontosabb ilyen adattárak a népszámlálások. Az 1869–1960-as népszámlálás táblázatainak internetes publikációja – bár objektíve nem teremtett új adatokat – a meglévőket sokkal hozzáférhetőbbé tette. Az 1970–1990-es népszámlálás 10%-os mintája, a 2001–2011-es népszámlálás egésze az utóbbi időben vált hozzáférhetővé, ezek segítségével sosem látott alapossággal írhatjuk le az egyes pedagóguscsoportok helyzetét.
