Browse

You are looking at 11 - 20 of 2,760 items for :

  • Behavioral Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

Backgrounds and aims

Given problematic Internet usage's (PIU) negative impact on individual health, this study evaluates how adverse childhood experiences (ACEs) affect young adults' PIU and the possible underlying mechanism of the “feeling of loneliness” (FOL) trajectory.

Methods

Analyzing a retrospective cohort sample from the Taiwan Youth Project, 2,393 adolescents were interviewed from the average ages of 14–28. We constructed ACE in 2000 using six categories (e.g., abuse and low family socioeconomic status) and 5-item PIU in 2017 from Chen's Internet Addiction Scale. FOL trajectories measured eight times, at average ages 14, 16, 17, 18, 20, 22, 25, 28 years-old.

Results

Overall, 12.65% of the participants did not have ACEs, and 12.78% exhibited PIU. FOL trajectory analyses yielded three groups: “constant low” (reference group: 53.25%); “moderate decline” (36.81%); and “increasing” (9.94%). Regression models showed a dose–response association between ACE and young adults' PIU (adjusted odds ratio = 1.12; 95% confidence interval [CI] = 1.02–1.23) and the two risky loneliness groups (moderate decline: relative risk ratio [RRR] = 1.42, 95% CI = 1.32–1.54; increasing: RRR = 1.52, 95% CI = 1.37–1.71). Structural equation modeling further found that ACEs increase young adults' risk of being in the increasing group, and consequently, the risk of PIU.

Discussion and conclusions

We demonstrated that ACE may be associated with 1) adults' PIU, 2) FOL from adolescence to emerging adulthood, and 3) young adults' PIU through its association with FOL trajectories.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Matthew Rockloff
,
Matthew Browne
,
Alex M T Russell
,
Nerilee Hing
,
Tess Armstrong
, and
Nancy Greer

Abstract

Background and aims

Legacy gambling harms are negative consequences of gambling that extend past periods of low risk, moderate risk and problem gambling. Gambling harm is typically measured within a 12-month timeframe and is often restricted to examining harm amongst active gamblers. The present research aimed to explore whether people experienced gambling harms 12 months or more after the resolution of at-risk or problem gambling, and how long these legacy harms lasted.

Methods

An online survey was conducted in New Zealand with past and current gamblers and concerned significant others (CSOs) of gamblers, N = 1,240 (50.8% female), that asked them about both past and current gambling harms.

Results

A majority of both gamblers and CSOs of gamblers indicated that they still suffered from gambling harm even after most of their behavioural issues with gambling had been resolved, 12+ months ago. Legacy gambling harms reduced over time, with harms diminishing most quickly in the early years, and having an average half-life of 4 years. Harms involving community-relationships, church involvement, and domestic and other violence resolved more quickly than others.

Discussion and conclusions

Legacy harms are common among ex-problem gamblers and should be considered in any full accounting of the impacts of gambling.

Conclusion

Understanding the time course and persistence of legacy harms from gambling can provide gamblers, treatment professionals and public health experts with insights into how to address gambling's long-term consequences.

Open access

Abstract

Background and aims

The Short Gambling Harm Screen (SGHS) is currently the most frequently applied dedicated measure of gambling-related harm (GRH), though concerns relating to scale validity have been expressed. The current study aimed to address criticisms that several SGHS items do not depict genuine harms that may occur as a result of gambling, causing the scale to overestimate harm. Specifically, we aimed to test convergence between the SGHS and its constituent items with: (1) wellbeing, and (2) psychological distress.

Methods

To test criterion validity of both the scale and the items, retrospective analyses of survey data from 2,704 Australian adults (36% non-gamblers; 64% gamblers) were conducted. Subjective wellbeing and psychological distress scores, captured using the Personal Wellbeing Index (PWI) and the Kessler-6 Psychological Distress Scale (K6), respectively, were used as external (non-gambling) benchmarks. A total of 428 (16%) respondents scored at least 1 on the SGHS.

Results

Monotonic decreases and increases, corresponding to poorer personal wellbeing and higher psychological distress, were found with each additional SGHS score increase. Gamblers endorsing a single SGHS item reported lower wellbeing and higher psychological distress than both non-gamblers and gamblers who scored zero on the SGHS.

Discussion and conclusion

These results show that the SGHS is a valid measure of GRH and contradict suggestions that low scores on the SGHS do not indicate true harm. The SGHS represents a valid and innovative short screening tool to measure GRH in population prevalence studies.

Open access

Abstract

Background and aims

Internet gaming disorder (IGD) is known to cause various psychological and physical complications. Through data collected from an adolescent prospective longitudinal cohort, we examined how IGD is related to lifestyle and physical symptoms, as well as the temporal relationship between them.

Methods

This study was conducted as part of iCURE (Internet user Cohort for Unbiased Recognition of gaming disorder in Early Adolescence) in Korea between 2015 and 2019. Sleep and physical activity time, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents were measured at baseline and followed-up after one year. IGD risk was evaluated using the Internet Game Use – Elicited Symptom Screen (IGUESS). The association between IGD risk and measured variables was analyzed, both at baseline and at follow-up after one year.

Results

At baseline, the IGD risk group had significantly less physical activity time and sleep time and had more dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents than the IGD non-risk group. Additionally, in the IGD risk group at baseline, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents occurred significantly more after one year of follow-up.

Discussion and conclusion

The results of this study show that IGD is a significant risk factor that increases the probability of physical disease and trauma in adolescents. Therefore, interventions aimed at reducing IGD risk and protecting the physical and mental health of adolescents are imperative.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Satoko Mihara
,
Yoneatsu Osaki
,
Aya Kinjo
,
Takanobu Matsuzaki
,
Hideki Nakayama
,
Takashi Kitayuguchi
,
Takayuki Harada
, and
Susumu Higuchi

Abstract

Background and aims

Although the Ten-Item Internet Gaming Disorder Test (IGDT-10) has been translated into Japanese and widely used, the Japanese version has not previously been validated. We used the clinical diagnosis of IGD as a gold standard for validating the test.

Methods

The Japanese version was validated using 244 gamers drawn from the general young population in Japan. Expert interviews using the Japanese version of the Structured Clinical Interview for Internet Gaming Disorder evaluated diagnoses of Internet gaming disorder (IGD). This resulted in a diagnosis of IGD for eight individuals, categorized as the gold standard group. The screening performance of the two Japanese versions with different scoring conditions was examined: the scoring method proposed by the original study (original version) and a less stringent scoring method where responses of either “often” or “sometimes” were regarded as affirmative (modified version).

Results

The results of the sensitivity and specificity analyses, the Cronbach's alpha and the receiver operating characteristics analysis revealed a higher screening performance for the modified versus the original version. The optimum cutoff for the modified version was 5 or more – the sensitivity, specificity, and Youden's index were 87.5, 85.2, and 72.7%, respectively. The rate of probable IGD using the original and modified versions were 1.8% and 11.3%, respectively.

Discussion and conclusion

A less stringent scoring method for the Japanese version of IGDT-10 showed a higher screening performance than the original scoring method. Future studies comprising different ethnic groups and gaming cultures should further examine the suggested scoring method.

Open access

Az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intolerancia (IEI-EMF) jelensége a szakemberek szemszögéből

Idiopathic environmental intolerance (IEI-EMF) – from the viewpoint of the specialists

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Zsuzsanna Dömötör
,
Ferenc Köteles
, and
Renáta Szemerszky

Kétrészes narratív összefoglalónkban áttekintést nyújtunk az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intoleranciával (IEI-EMF, más néven elektromágneses túlérzékenységgel) kapcsolatos tudományos eredményekről, a kutatások jelenlegi állásáról. Az elektromágneses túlérzékenység olyan állapotot jelent, amely során az érintett személy tüneteket tapasztal az elektromos eszközök közelében vagy azok használatakor, és tüneteit az elektromágneses expozíciónak tulajdonítja. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi álláspontja szerint az IEI-EMF nem diagnosztikus kategória, megállapításához jelenleg sem orvosi teszt, sem valid protokoll nem áll rendelkezésre. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, valamint a munkaképesség elvesztéséhez. Gyakoriak a különböző komorbid mentális zavarok, mint a szorongás, depresszió, szomatizáció. Az elektromágneses túlérzékenység etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a biofizikai megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált fiziológiai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség. Jelen írásunkban a jelenséggel kapcsolatos jellemzőket kutatói és orvosi szemszögből járjuk körül: az etiológiával kapcsolatos elméletek bemutatásán túl kitérünk a vizsgálati, módszertani nehézségekre, a definíciós és diagnosztikus problémákra és a terápiás lehetőségekre.

Open access

Az orvostanhallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők és a beavatkozások lehetséges pontjai hallgatói szemszögből

Understanding students’ perspectives on mental health determinants of medical students and interventions to improve mental health in medical school: a qualitative study

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Barnabás Oláh
,
Bence Márk Rádi
, and
Karolina Kósa

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.

Open access

Krónikus légzőszervi betegek élményvilágának vizsgálata a COVID–19-világjárvány idején interpretatív fenomenológiai analízissel

Exploring the experiences of chronic respiratory patients during the COVID-19 pandemic using interpretative phenomenological analysis

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Edina Tomán
,
Judit Nóra Pintér
, and
Rita Hargitai

Elméleti háttér: A koronavírus világjárvány idején a krónikus légzőszervi betegek fizikai sérülékenységük mellett a mentális problémákra is fokozottan érzékenyek lehetnek. Betegségük sajátosságaiból kifolyólag nagyobb valószínűséggel rendelkeznek már meglévő tapasztalattal krízishelyzetek, súlyos egzisztenciális kérdések és az ezekkel való megküzdés területén. Ezeknek a korábbi tapasztalatoknak szerepe lehet a COVID–19-járvánnyal kapcsolatos veszélyeztetettség megélése szempontjából. Az egyre nagyobb számú kvantitatív kutatáson alapuló szakirodalom ellenére az érintettek szubjektív tapasztalatainak megismerése továbbra is hiányzik. Cél: Kutatásunk célja a krónikus légzőszervi betegek COVID–19-világjárvány általi veszélyeztetettségélményének, tapasztalatainak feltárása és mélyebb megértése volt kvalitatív, idiográfiás módszerrel. Az alábbi kutatási kérdésekre kívántunk választ kapni: 1. Hogyan viszonyulnak az interjúalanyok a légzőszervi alap- betegségükhöz? 2. Mit jelent a számukra a veszélyeztetettség megélése? 3. Hogyan hatnak az alapbetegséggel kapcsolatos eredeti tapasztalatok a világjárvánnyal járó sérülékenység megélésére? Módszerek: Vizsgálatunkhoz az interpretatív fenomenológiai analízis módszerét használtuk. A kutatásban 8 fő vett részt: 7 nő és 1 férfi, 29–60 évesek, a következő diagnózisok valamelyikével: asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, cisztás fibrózis. Eredmények: A félig strukturált interjúk elemzése során három főtéma bontakozott ki: 1. légzőszervi betegség mint a mindennapokat meghatározó tapasztalat, 2. a koronavírus világjárvány hatása az énre és az identitásszerveződésre, illetve 3. a veszélyeztetettség megéléséhez való alkalmazkodás. A levegőtlenség a progresszív tüdőbetegségek legnehezebben tolerálható, leginkább félelmetes velejárója, amely élmény különböző módokon kapcsolódhat a félelemmel és a szorongással. A COVID–19 potenciális fertőző volta éles határvonalat húz a veszélyeztetett Én és a veszélyes Másik; vagyis az én és a világ közé, továbbá kritikus élethelyzetet jelent a társas szükségletek és vágyak kielégíthetősége szempontjából. Adaptációjukban alapvetően énvédő mechanizmusok, illetve érzelem- fókuszú stratégiák bontakoztak ki. Következtetések: A jelenlegi világjárvány jelentős hatást gyakorol az érintett betegek életére. A koronavírus elsősorban légutakat érintő természete miatt az érintettek veszélyeztetettként tekintenek önmagukra, a veszélyeztetettség megélése pedig alapvetően meghatározza életüket; döntéseiket, a világhoz való kapcsolódásukat, identitásszerveződésüket, megküzdésüket, s megkérdőjelezi a világ biztonságosságába vetett hitüket. A krónikus légzőszervi betegek tapasztalatainak feltárása kiemelt jelentőséggel bír a járvány pszichoszociális hatásait mérséklő stratégiák kidolgozásában.

Open access

Mi van a maszk mögött? A maszkviselés szociális reprezentációja

What is behind the mask? Social representation of mask wearing

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Judit Borszéki
,
Martin Farkas
,
Andrea Turner
,
Gabriella Vonyik
,
Gábor Simonyi
, and
Ervin Finta

Elméleti háttér: A COVID–19-pandémia idején a járványügyi intézkedések meghatározó részévé vált az arcmaszkok viselésének preventív és széles körű alkalmazása. Az arcmaszkok az arcfelület mintegy 60–70%-át lefedve jelentősen befolyásolják a szociális interakciókat – különösen az érzelemfelismerést, érzelemkifejezést és mentalizálást. A kommunikációban fellépő nehézségek a gyógyító munka hatékonysága szempontjából kiemelt jelentőségűvé válnak az orvos–beteg kapcsolatban. Ennek még kritikusabb esetei azok a helyzetek, amikor a páciens mentalizációs deficittel jellemezhető zavarban szenved. Tanulmányunkban a szociális reprezentációk elméletét használjuk annak vizsgálatára, hogy a maszkviselés milyen tartalmakkal vált a közös tudás részévé. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a maszkviselés szociális reprezentációjának feltérképezését tűztük ki célul, figyelembe véve annak interperszonális kommunikációra gyakorolt hatását, olyan csoportokban, ahol a kölcsönös megértés hatékonysága kiemelt jelentőséggel bír. Módszerek: Kutatásunkban a koronavírus-járvány második és harmadik magyarországi hulláma idején, orvos, szomatikus és pszichiátriai beteg csoportban, valamint kontrollcsoportban (összesen 81 fő, átlagéletkor 43,1 [SD = 13,83] év) szabad asszociációs feladatot adtunk a „maszkviselés” hívószóra. A nyert adatokból szemantikus kategóriákat képeztünk, majd ranggyakoriság-eljárással feltérképeztük a szociális reprezentációk szerkezetét az egyes csoportokon belül. Eredmények: A vizsgálati csoportok maszkhasználathoz kapcsolódó szociális reprezentációjában egységesen központi elemként jelent meg a maszkviselés által nyújtott biztonságélmény, valamint a maszk zavaró testérzetet keltő hatása. Különbséget találtunk az egyes csoportok között elaboratív kategóriák megjelenése, illetve szorongás, agresszió, tehetetlenség, sérült dependenciaszükséglet, valamint a kényszerű alkalmazkodás tekintetében. Következtetések: A maszkviselés szociális reprezentációjának elemzése alapján a maszkviselés ambivalens jelentéstartalmakat hordoz. Bár a maszkviseléshez kapcsolódó szociális reprezentációk struktúrájában számottevő különbségek is mutatkoztak, ugyanakkor a legtöbb vizsgált csoportban a maszk a vírusvédelem szempontjából „kényelmetlen, de szükséges” eszközként került felismerésre. Az eredmények alapján az egyes csoportok sajátos reprezentációik alapján eltérő módokon lehetnek veszélyeztetettek, illetve küzdhetnek meg a pandémia idején kialakult helyzettel.

Open access