Browse
Abstract
Error Management Theory (EMT) suggests that cognitive adaptations evolved to minimize the cost of false negative and false positive errors in detections of consequential environmental conditions. These adaptations manifest as biases tailored to specific environmental conditions. This paper proposes that the same selection pressure fostered the evolution of a self-biasing ability, allowing us to minimize such costs based on experience and culturally transmitted information. The research indicates that this ability specifically applies to productions of belief or doubt about the existence of an environmental condition that is not adequately perceptible to the senses, e.g., doubt that the man is being honest. A model of this self-biasing process, rooted in signal detection theory, is developed and its explanatory reach is demonstrated through many diverse examples from epistemological and social psychological literatures. These examples feature an evidentiary standard for belief that appears too high or low, or seems to have modulated. This study aims to correct and to significantly enhance EMT by introducing this evolved self-biasing ability.
Abstract
There is a developing dialogue between the psychoanalytic and psychedelic fields of psychotherapy. This paper contributes to this emerging collaboration by applying Winnicott's concept of transitional experience to psychedelic clinical work. By analyzing two Ketamine-Assisted Psychotherapy (KAP) cases, we explore in depth how transitional experience facilitates psychedelic transformation. We review clinical touch and introduce hand-holding as a transformational experience that can occur in the amplified relational field of the psychedelic space. Applying these ideas will deepen clinicians' theoretical understanding and experiential practice of KAP.
A diabétesz okozta distressz és az életminőség összefüggései 2-es típusú cukorbetegséggel élők körében – szisztematikus irodalmi áttekintés
Associations between diabetes distress and quality of life in type 2 diabetes patients – a systematic literature review
Háttér: Cukorbetegséggel élni megterhelő. Ezért, nem meglepő módon, ez a betegség nagyon gyakran érzelmi distresszt okoz, amelyet betegségre specifikusan diabétesz okozta distressznek hívunk. A cukorbetegséggel élők esetében a negatív érzelmi tünetek azonban nemcsak a pszichés jóllétre hatnak negatívan, hanem a magasabb distresszt megélő betegek alacsonyabb adherenciával jellemezhetőek, rosszabb glikémiás kontrollal rendelkeznek, és körükben magasabb a mortalitás is. A krónikus betegségek, így a cukorbetegség is nagymértékben rontja a szubjektív életminőséget, ráadásul a vonatkozó kutatások eredményei alapján a diabétesz okozta magasabb distressz rosszabb észlelt életminőséggel is együtt jár, és e két tényező külön-külön is, de együttesen is prediktora egyéb, a cukorbetegség önmenedzselésével kapcsolatos változóknak, mint amilyen például a glikémiás kontroll vagy az adherencia. Célkitűzés: Azonosítani néhány tényezőt és rizikófaktort amelyek a 2-es típusú cukorbetegséggel élő felnőttek körében befolyásolják a diabétesz okozta distresszt és az életminőséget. Módszerek: Tanulmányunkat a szisztematikus irodalomkutatás módszerével készítettük, angol nyelvű cikkeket keresve az EBSCO és az Embase adatbázisokban. Eredmények: A diabétesz distresszt és a betegséggel kapcsolatos életminőséget befolyásoló tényezők és rizikófaktorok egy része az ismertetett kutatások alapján beazonosítható, és általuk pontosabban meghatározhatók olyan beavatkozási pontok, amelyekkel a diabétesszel összefüggő distressz és annak következményei eredményesen csökkenthetőek.
A Harcolás, Menekülés, Lefagyás Kérdőív magyar változatának (FFFQ–HU) pszichometriai jellemzői
Psychometric properties of the Hungarian version of the Fight, Flight, Freeze Questionnaire (FFFQ–HU)
Elméleti háttér: Akut vagy krónikusan elnyúló fenyegetések esetén veleszületett, automatikusan aktiválódó védekezési reakciók jelennek meg: ezek között kiemelhető a harcolás, a menekülés és a lefagyás védekezési mechanizmusa. Ennek ellenére korábban nem volt elérhető magyar nyelven olyan mérőeszköz, amely specifikusan ezeket a reakciókat vizsgálta volna. Cél: A jelen vizsgálat célja a Fight, Flight, Freeze Questionnaire (FFFQ) magyarra történő adaptációja és a mérőeszköz pszichometriai jellemzőinek vizsgálata. Módszerek: A vizsgálatban kevert klinikai (183 szorongásos vagy hangulatzavarral diagnosztizált személy) és non-klinikai (311 egyetemi hallgató kontrollcsoportja) mintán konfirmatív faktorelemzéssel (CFA) vizsgáltuk meg az FFFQ–HU faktorszerkezetét. A mérőeszköz konvergens validitásának vizsgálata érdekében a résztvevők további, szorongást (Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív Vonásszorongás Skála), depressziót (9 itemes Beck Depresszió Kérdőív), impulzivitást (Barratt Impulzivitás Skála módosított, 21 itemes magyar változata), viselkedésgátlást és aktivációt (Viselkedéses Gátló és Aktiváló Rendszer Skálák), valamint megküzdési módokat (Konfliktusmegoldó Kérdőív) mérő validált skálákat töltöttek ki. Eredmények: A CFA megfelelő modellilleszkedés mellett (RMSEA = 0,06; CFI = 0,96; TLI = 0,95) erősítette meg az FFFQ–HU elméleti, háromfaktoros szerkezetét. A konvergens validitás tekintetében a harcolás elsősorban az impulzivitással [r S(417) = 0,32; p < 0,001], a viselkedésaktiváció szórakozáskeresés dimenziójával [r S(417) = 0,26; p < 0,001], valamint a feszültségredukció [r S(417) = 0,46; p < 0,001] megküzdési módjával mutatott összefüggést. A menekülés elsődleges korrelátumai a depresszió [r S(417) = 0,64; p < 0,001], a viselkedésgátlás [r S(417) = 0,25; p < 0,001], valamint a feszültségredukció [r S(417) = 0,32; p < 0,001] voltak. A lefagyás leginkább a szorongással [r S(417) = 0,47; p < 0,001], a viselkedésgátlással [r S(417) = 0,52; p < 0,001], és a passzív megküzdéssel [r S(417) = 0,23; p < 0,001] mutatott jelentősebb együttjárást. A lineáris regresszió elemzések eredményei alapján a harcolás egyedüli szignifikáns és negatív magyarázó változója az iskolai végzettség volt (β = –0,19; p < 0,001), míg a menekülés és a lefagyás esetén a klinikai csoporttagság pozitív (β = 0,27; p < 0,001; β = 0,28; p < 0,001), míg az életkor negatív (β = –0,15; p < 0,01; β = –0,10; p = 0,04) prediktora volt a magasabb faktorátlagoknak. Következtetések: Az FFFQ– HU megfelelő pszichometriai jellemzői lehetővé teszik a mérőeszköz alkalmazását mind a kutatás, mind a klinikai gyakorlat területén. Az FFFQ–HU által mért védekezési reakciók fontos, potenciálisan a terápiás folyamatot is meghatározó információkat hordoznak.
A kontrollhely, a stressz és egyes mentális zavarok összefüggései a Sötét és Világos Hármas esetén
The relationship between locus of control, stress and certain mental disorders in the Dark and Light Triad
Elméleti háttér: A kontrollhely és a stressz, valamint egyes mentális zavarok (depresszió, szorongás) összefüggéseit számos kutatásban vizsgálták, azonban a proszociális Világos Hármas (humanizmus, kantianizmus, hit az emberiségben) és a szociálisan averzív Sötét Hármas (machiavellizmus, szubklinikai narcizmus, szubklinikai pszichopátia) hatása a kontrollhelyelvárás és a depresszió, a szorongás, valamint a stressz közötti összefüggésre nézve kevésbé kutatott terület. Célkitűzések: Mivel egyelőre nem tisztázott a kontrollhelyelvárás kapcsolata az említett mentális zavarokkal és a stresszel a két Hármas esetén, kutatásunk ezen összefüggéseket igyekszik feltárni. Módszerek: A keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatban használt kérdőíveket (Világos Hármas Kérdőív, Rövidített Sötét Hármas Kérdőív, Rövidített Kontrollhely Kérdőív, DASS-21 Depresszió, Szorongás és Stressz Skála) 194 fő töltötte ki (148 nő, 46 férfi, átlagéletkor = 37 év, SD = 13,2 év). Eredmények: Eredményeink szerint a belsőkontrollhely-elvárás szignifikáns, mérsékelt erősségű, negatív irányú együttjárást mutat a szorongás, a depresszió és a stressz összesített értékével (r = –0,41; p < 0,001), és sem a Világos Hármas [F (3, 190) = 17,25; R 2 = 0,227; p < 0,001; B = 0,001; p = 0,927], sem a Sötét Hármas [F (3, 190) = 18,737; R 2 = 0,227; p < 0,001; B = 0,001; p = 0,916] összesített skálái nem mutatnak szignifikáns moderációs hatást a kontrollhelyelvárás és a mentális zavarok, valamint a stressz közötti összefüggések mentén. A Világos Hármas összessége (r = – 0,22; p = 0,002) és annak hit az emberiségben (r = – 0,18; p = 0,013) és kantianizmus alskálái (r = – 0,22; p = 0,002) szignifikáns, de enyhe, negatív irányú kapcsolatban vannak a mentális zavarok és a stressz mutatóival. Következtetések: Eredményeink alapján a depresszió, a szorongás és a stressz kialakulásában meghatározó jelentőségű a kontrollhely szerepe a vizsgált változókat tekintve. Ugyan a Világos Hármas összessége, és annak hit az emberiségben és kantianizmus alskálái mutatnak némi védelmet a mentális zavarok és a stressz megjelenésével szemben, ekkor is a belsőkontrollhely-elvárás szerepe fontosabb, azaz minél inkább belső kontrollos egy személy, annál kevésbé valószínű a vizsgált mentális zavarok és a stressz megjelenése, függetlenül attól, hogy a Világos vagy a Sötét Hármas tulajdonságai jellemzőek rá hangsúlyosabban.
Párkapcsolat és a személyiség működésmintázatai: A boweni szelf-differenciáció nyomán
Relationship and personality functioning patterns: Following Bowen’s self–differentiation
Elméleti háttér: A párkapcsolati elégedettség a párok romantikus kapcsolataira vonatkozó átfogó és általános szubjektív értékelését foglalja magában. A különböző nézőpontokat képviselő vizsgálati eredmények mind ugyanabban szolgálnak megerősítésül: a párkapcsolati működés alkotóelemeinek egyediségét, változatosságát támasztják alá. Az elégedettség szempontjából ugyanakkor ritkán vizsgálnak olyan transzgenerációs folyamatok eredményeként kialakuló jellemzőket, mint amilyen a szülőkről való érzelmi leválás. A kapcsolatok szempontjából azonban ennek szerepe kulcsfontosságú, hiszen meghatározhatja azok minőségét, sikerességét és egyben stabilitását is. Módszerek: Jelen kutatás a magyar lakosság tizennyolc év feletti, önbevallása alapján elkötelezett párkapcsolatban élő személyeit (n = 533) vizsgálta meg. Magyar mintán elsőként került feltárásra, hogy olyan jellegzetes, együttesen ritkán vizsgált változók mentén, mint az érzelmi leválás (szelf-differenciáció), az önegyüttérzés, a hála és a párkapcsolati elégedettség, az egyének vajon milyen működésmintázati modellek felállítását teszik lehetővé. Méréseinket az Érzelmi Leválás Kérdőív, a Hála Kérdőív, az Önegyüttérzés Skála és a Kapcsolati Elégedettség Skála felhasználásával hajtottuk végre. A személyiségek elkülönítését és szisztematikus csoportosítását pedig hierarchikus klaszterelemzés eljárással végeztük el. Eredmények: Az elemzés következtében a „fiatal – magasan differenciálatlan”, „a fiatal – differenciált” és az „idős – differenciálatlan” párkapcsolati működésmódok leírására nyílt lehetőség. A legnagyobb mértékű differenciáltságot, önegyüttérzést és hálakészséget mutató „fiatal – differenciált” klaszter (Mdn = 37), szignifikánsan különbözött a fiatal – magasan differenciálatlan (Mdn = 36; U = 15648; Z = –3,118; p = 0,002; r = 0,16) és az idős – differenciálatlan (Mdn = 31; U = 5162; Z = –7,556; p < 0,001; r = 0,44) klasztertől is, így egyben a párkapcsolatával leginkább elégedett klaszternek minősült. Következtetések: A három profil összehasonlítása során megállapíthattuk, hogy a legmagasabb szintű elégedettséget a leválás, az önegyüttérzés, és a hálakészség együttes intenzitása biztosíthatja. Általános érvényűnek bizonyult továbbá az a vizsgálati tapasztalat, hogy a szelf differenciáltsági állapota és az önegyüttérzés a párkapcsolati kiegyensúlyozottság szempontjából egyformán meghatározó lehet.
A Szabadidős Testedzés Motivációja Skála (PALMS) adaptációs vizsgálata magyar mintán
Validation of the Physical Activity and Leisure Motivation Scale (PALMS) on Hungarian sample
Háttér és célkitűzések: Jelen tanulmány célja a Szabadidős Testedzés Motivációja Skála (Physical Activity and Leisure Motivation Scale, PALMS) magyar változatának (PALMS–H) pszichometriai vizsgálata, a mérőeszköz reliabilitásának és validitásának ellenőrzése. Módszerek: 893 fő vett részt a vizsgálatban (nférfi = 428, átlagéletkor = 33,7 év; SD = 11,79 év). A PALMS–H mellett a Sportmotivációs Skála II-t (SMS-II) alkalmaztuk. Eredmények: A megerősítő faktoranalízis támogatta a PALMS–H nyolcdimenziós elméleti modelljét, megfelelő illeszkedési mutatókat kaptunk [χ 2(893) = 3427,77; p < 0,01; GFI = 0,95; TLI = 0,94; CFI = 0,94; RMSEA = 0,07]. Az alskálák belső konzisztenciája egy kivételével (Külső elvárások, Cronbach-α = 0,58) megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α = 0,85–0,91). A skála invariánsnak mutatkozott a nemeket tekintve. A konstruktumvaliditás vizsgálata során szignifikáns, mérsékelt, illetve erős kapcsolatot mutatott az Elsajátítási cél és az Örömérzet az SMS-II-vel mért intrinzik motivációjával (r = 0,53–0,70), integrált (r = 0,41–0,47), identifikált (r = 0,32–0,60) és introjektált szabályozásával (r = 0,36–0,37). Gyenge, illetve közepes erősségű (r = 0,20–0,47) kapcsolatot találtunk a PALMS–H kérdőív többi alsklálája és az SMS-II öndeterminált viselkedésre utaló skálái között. Következtetés: A PALMS magyar nyelvű változata megfelelő, megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult a testmozgás motivációs hátterének mérésére.
Abstract
Background
Psychedelic use and its impact on well-being is garnering a lot of research attention, however, little has been done to understand the potential associations between multiple characteristics of the psychedelic experience and psychological flexibility (PF), which encompasses a conscious awareness of thoughts and behavior, allowing individuals to adapt to new experiences and perceive multiple explanations or solutions for life events.
Aims
The current study examines the psychedelic correlates of PF. It was hypothesized that intention, comfort and safety during the experience, decentering, mystical experiences, ego-dissolution, and insight would be significantly associated with greater reports of PF.
Methods
Data used for the regression analysis were from 114 participants who had used one of the classic psychedelics (LSD, Psilocybin, Mescaline, DMT, Ayahuasca, 5MeO-DMT) and were recruited from postings on Twitter (now X) and within psychedelic-based groups on Facebook and Reddit to fill out an online survey. Standard assessments used include the Experiences Questionnaire, Mystical Experience Questionnaire, Ego-Dissolution Inventory, Cognitive Flexibility Inventory, Psychological Insight Questionnaire, and Religious Salience Scale.
Results
After controlling for sociodemographics (age, income, religious salience, number of psychedelic experiences), self-perceived meaningful intention and decentering remained significantly associated with greater psychological flexibility.
Conclusions
These results expand upon existing literature on psychedelic use and its impact on well-being by exploring specific characteristics of the psychedelic experience. Understanding the importance of intention and decentering can provide a pathway by which psychedelic users, guides, and researchers can further understand the psychedelic experience and its effects.
Abstract
Background and aims
Cognitive control and reward-related abnormalities are centrally implicated in addiction. However, findings from longitudinal studies addressing neurocognitive predictors of addictive behaviors are mixed. Further, little work has been conducted predicting non-substance-related addictive behaviors. Our study aimed to assess predictors of substance and non-substance addictive behaviors in a community sample, systematically evaluating each neurocognitive function's independent influence on addictive behavior.
Methods
Australians (N = 294; 51.7% female; M[SD] age = 24.8[4.7] years) completed online neurocognitive tasks and surveys at baseline and 3-month follow-up. Self-report scales assessed problematic alcohol use, addictive eating (AE), problematic pornography use (PPU), and problematic internet use (PUI) at 3- and 6-month follow-ups. Linear regressions with bootstrapping assessed neurocognitive predictors for each addictive behavior across a 6-month period.
Results
Neurocognition at baseline did not predict AE or PUI severity at 6-month follow-up. Less delay discounting at baseline predicted higher PPU at 6-month follow-up (β = −0.16, p = 0.005). Poorer performance monitoring at baseline predicted higher AE at 3-month follow-up (β = −0.16, p = 0.004), and more reward-related attentional capture at 3-months predicted higher AE at 6-month follow-up (β = 0.14, p = 0.033). Less reward-related attentional capture (β = −0.14, p = 0.003) and less risk-taking under ambiguity (β = −0.11, p = 0.029) at baseline predicted higher PUI at 3-month follow-up. All findings were of small effect size. None of the neurocognitive variables predicted problematic alcohol use.
Discussion and conclusions
We were unable to identify a core set of specific neurocognitive functions that reliably predict multiple addictive behavior types. However, our findings indicate both cognitive control and reward-related functions predict non-substance addictive behaviors in different ways. Findings suggest that there may be partially distinct neurocognitive mechanisms contributing to addiction depending on the specific addictive behavior.
