Browse

You are looking at 11 - 20 of 61 items for :

  • Materials and Applied Sciences x
  • Social Sciences and Law x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Válaszkeresés járvány idején a felmerülő erkölcsi kérdésekre

Searching for answers to moral issues that arise during an epidemic

Scientia et Securitas
Author: Mihály Kránitz

Összefoglaló. Most már második éve általános tapasztalat – és nemcsak egy kis területen, hanem az egész világon – a COVID–19 halálos járvány terjedése (az elnevezés pontosan: SARS-CoV-2), amelyet már nem lehetett egyszerű megfázásnak vagy gyorsan elmúló betegségnek tekinteni, hanem egy olyan súlyos állapotnak, mely fenyegeti minden ember életét, függetlenül attól, hogy ki hol él. Az egészségügyi kutatók az ellenanyag kifejlesztéséért küzdöttek, mely megállíthatja a vírus terjedését. A gyógyítás kérdései mellett azonban filozófiai és vallási kérdések is felmerültek, melyekre pszichológusok és hittudósok is keresik a választ. Az ember teremtettségéből és szabad akaratából kiindulva a jelen tanulmány a Bibliában közölt kinyilatkoztatás és a keresztény tanítás alapján vállalkozik nemcsak lehetséges válaszokat adni, hanem a járvány komolyságával számolva a jelenség hitbeli és teológiai magyarázatát is megfogalmazni.

Summary. The Covid-19 epidemic, which began in late 2019 and early 2020, has reached everyone: the family, the workplace, and public life. The phenomenon also requires a comprehensive solution. The unfortunate experience has taught everyone that there is no age limit for the virus because it affects everyone equally. It has become clear that it is not individual solutions that are needed, but only community path finding, that no one lives alone in isolation. Throughout its two-thousand-year history, Christianity has accompanied man in both its successes and failures.

God’s revelation-based teaching is unchanged and to this day He provides His resulting answers to everyone by placing the whole man before God. This Christian-minded anthropology means that man lives in a personal relationship that assigns him to God alone. In terms of faith, it thus approaches the crisis, the disease, the drama of being, in a different way, which sees the reality of life and death in a greater context.

The spread of the current epidemic has been interpreted by many as a divine punishment. But God, the Creator, who is good, cannot be the source of good and evil at the same time, he cannot be the starting point of evil. It is precisely because of these characteristics that spiritual and moral behavior is valued in the epidemiological situation. Christianity does not see God-consciously directing punitive action in unpleasant events for people and humanity, as God is first and foremost a Father.

In the Old Testament, there is no connection between a particular disease or other plague and the personal sins of those who suffer it. Far from the New Testament, the conclusion is that it links the plagues, diseases, and epidemics we experience to the sins committed by individual people. The turn of the New Testament, then, is also significant in the presentation of God. It is no longer the image of the fearsome and terrible God that emerges, but the teaching of Jesus, who says of His Father, “God is love.” The God of the New Testament is a God of co-suffering and compassion who thinks not of punishment but of forgiveness.

Troubles are not necessarily attributable to the sins of individuals, but actually to the sins of all mankind. Therefore, it is necessary for everyone to feel somehow responsible for the other when they see that their sins continue. However, the viral situation has also shown unparalleled human behaviors and values, especially on the part of healthcare professionals. Perhaps involuntarily, among those who acted for others, man’s better self manifested itself, so they were able to make sacrifices as well. Of them, too, Jesus said, just before his suffering, that “no one loves more than he who gives his life for his friends.” It is love that overcomes fear, that can be the cure for a virus.

Open access

A válságok hatása a politikai rendszerekre

The impact of crisis on political systems

Scientia et Securitas
Author: István Stumpf

Összefoglaló. A második világháborút követően talán nem volt egyetlen esemény sem, amely olyan hatást gyakorolt a világ országaira, mint a koronavírus-járvány kirobbanása. A vírus-válság felgyorsította a liberális világrend erózióját, kiélezte a nagyhatalmak közötti ellentéteket, válságforgatókönyvek és prognózisok készültek. A válság rávilágított arra is, hogy kudarcra vannak ítélve azok a kormányzatok, amelyek nem ruháztak be a közösségi infrastruktúrába, és elhanyagolták a közszolgálati tudást. Az is kiderült, hogy a kormányzati intézményeknek szakértőkre és nem lojális mamelukokra van szüksége a válsághelyzetből fakadó közpolitikai gondok megoldása során. Egy világméretű és példátlan sebességgel terjedő válság elleni eredményes fellépés elsődleges frontvonala tehát a nemzetállam maradt.

Summary. In times of crisis, all political systems give the executive exceptional powers, as it is not possible to face new and rapidly changing challenges within the framework of existing laws. One of the American founding fathers, Alexander Hamilton, who feared the excessive power of central government, believed that in times of emergency the system of checks and balances should be suspended. Constitutional democracy will be threatened if the rule of law is not restored after the emergency has passed.

Perhaps no event since the Second World War has had such an impact on the countries of the world as the outbreak of the coronavirus epidemic. The virus crisis accelerated the erosion of the liberal world order, sharpened the antagonism between the great powers, especially the US and China, and highlighted the vulnerability of the production chains that had been outsourced to the Far East in the hope of cheap labour. Crisis scenarios and forecasts were drawn up, and prominent scientists and researchers expressed the view that there would be no return to the world before the virus. The virus crisis has also highlighted the failure of governments that have not invested in community infrastructure and have neglected public knowledge. It has also shown that government institutions need experts, not loyal mamelukes, to solve public policy problems arising from the crisis.

The coronavirus is the most pressing challenge of this century so far, and in responding to it, localism is being valorised as a crucial centre of solidarity and problem-solving. Forecasters fear that rising inequalities and the erosion of family savings could trigger a wave of political discontent that is more angry and violent than ever before. The majority of people will not be able to manage their children’s digital education and work from home without a separate room and computing infrastructure, so governments will need to develop special programmes to address this, and people’s health and the capacity of public health to cope will come to the fore.

The pandemic crisis has provided a new argument for those who argued for the reinvention of the state and the importance of governments’ ability to act quickly to deal effectively with natural and economic crises. In recent decades, many have buried the nation state, arguing that successful responses to global problems in a globalised world cannot be found within the framework of a nation state. The Covid-19 crisis has shown that the nation state remains the first front line for effective action against a crisis that is spreading at an unprecedented global scale and speed. Different countries have followed different crisis management strategies and very significant differences in contagion rates have emerged. The crisis has reassessed the role of nation states and borders, which already played an important role in receiving migration flows.

Open access

Az Európai Unió és a tagállamok válasza a COVID–19 pandémiára – a szabad mozgás jogának közegészségügyi korlátozásai

European Union and Member State Responses to the COVID-19 Pandemic – Restricting the Free Movement of EU citizens on Public Health Grounds

Scientia et Securitas
Authors: Laura Gyeney and Marcel Szabó

Összefoglaló. A szabad mozgás és tartózkodás joga az uniós polgárság alapintézményének egyik leglényegesebb eleme. A 2020-ban kirobbant koronavírus világjárvány következtében az Európai Unió tagállamai az Európai Unió történetében először kénytelenek voltak radikális, korábban nem alkalmazott eszközökkel korlátozni a szabad mozgás és tartózkodás jogát annak érdekében, hogy megakadályozzák a vírus terjedését. A tanulmány keretében a COVID–19 világjárvány miatt bevezetett korlátozások alapulvételével annak vizsgálatára kerül sor, hogy a szabad mozgás joga közegészségügyi okból történő korlátozása milyen sajátosságokkal bír más, az Európai Unió alapszerződéseiben ugyancsak nevesített kivételekhez (közrend, közbiztonság) képest. A tanulmány ugyancsak vizsgálja azt a kérdést, hogy az Európai Unió által kibocsátott digitális zöldútlevél (vakcinaigazolvány) a Sinopharm és Szputynik-V vakcinával beoltott uniós polgárok számára is biztosítandó-e az uniós jog rendelkezései alapján.

Summary. The right of free movement of EU citizens is the cornerstone of Union citizenship. To control the spread of coronavirus (COVID-19) and to protect the health and well-being of all Europeans, Member States gave a surprisingly quick response, taking unilateral restrictive measures affecting the operation of the internal market in an unprecedented way. On the one hand they have implemented serious travel restrictions at internal borders of the EU. On the other hand, several States have coupled travel bans/restrictions with a temporary reintroduction of border controls at their borders with other Members of the Schengen Area. During the first wave of the pandemic, altogether 17 Schengen States sent notifications regarding the reintroduction of border controls, which is particularly disheartening given that the lifting of EU internal border controls in the Schengen Area is one of the integration’s greatest achievements.

There is no doubt that the Member States’ restrictions on free movement detailed in the paper are well-founded from the point of view of both public international law and European law. As to how they should be put into practice: that is another issue. Still, it is the preferential role of free movement as a part of integration that requires a deeper examination of controversial measures to ascertain whether these are in compliance with EU legal principles. Among the elements to be reviewed are proportionality and the prohibition on discrimination.

It is beyond doubt that COVID-19 can definitely be regarded as a ‘disease with epidemic potential’ that can justify restrictions on free movement. However, the question arises whether Article 29 TFEU provides for the introduction of public health restrictions with general effect. In other words, does it allow for restrictions not based on individual assessment, as opposed to individual threats to public policy and public security? In answering the above question the paper puts a special emphasis on the delimitation of Member States’ public health and public policy/security justifications.

At the time of writing (June 2021) several Member States have already started to issue EU Covid-19 passports. The article also seeks answer to the question whether the Digital Green Certificate could (or, at least, should) be provided for Union citizens vaccinated with Sinopharm or Sputnik-V (vaccines approved by Hungary as a Member State, under European Union law).

Open access

The effect of the Danube diversion on the soil moisture conditions in Csallóköz and Szigetköz

A Duna-elterelés hatása a Csallóköz és a Szigetköz talajnedvesség-viszonyaira

Scientia et Securitas
Authors: Gábor Koltai, Zsolt Giczi, Viliam Nagy, Gábor Illés, and Kálmán Rajkai

Summary. Following the commissioning of the Gabčíkovo (Bős) hydroelectric power plant in 1992, a monitoring program was launched to assess the agricultural and forestry consequences of the diversion of the Danube into a newly built derivation channel in the Žitný ostrov (Csallóköz) and Szigetköz areas. Prior to the Danube diversion, groundwater played a significant role in the water supply of plants, therefore it is of primary importance to monitor the changes in groundwater levels and soil moisture. Correlation between the groundwater depth and soil moisture time series taken at four measurement points of Szigetköz (T-03, T-04, T-09, T-16) between 1995 and 2012 was analysed. Average and extreme water levels (quartiles 1 and 4) were examined for the 18-year time series, in which 2nd and 3rd quartiles of the groundwater levels were treated together as characteristic water level. It was found that groundwater significantly correlated with soil moisture storage below the rooting zone of field crops.

Összefoglalás. A Gabčíkovo (Bős) vízerőművet 1992-ben helyezték üzembe. A dunacsúnyi duzzasztó vize a bősi erőművön átfolyva a Szlovákiában épített vízlevezető csatornából 40 km után tért vissza a korábbi Duna főmederbe. A régi Duna főmederbe emiatt az elterelt szakaszon a korábbi vízmennyiség ötöde került. Minthogy mind a szlovákiai, mind a magyarországi mezőgazdasági és erdőterületek vízellátásában a talajvíz és a dunai árhullámok jelentős szerepet játszottak, 1995-től a Duna-elterelés hatásának felmérésére talajvízszint és talajnedvesség monitoring program indult a Csallóközben és a Szigetközben. A szlovák megfigyelések publikált anyagainak megállapításait és a Szigetközből két szántóföld, egy kaszálórét és egy nyárfaültetvény 1995 és 2012 közötti mérési adatait dolgoztuk fel. A talajvízmélység és a 10 cm-es talajrétegek mért térfogatszázalékos (v.%) nedvességtartalmából számított talajvízkészletek közötti korrelációt számítottuk. A 18 éves idősoron külön vizsgáltuk a jellemző, illetve a szélsőséges vízszintek (1. és 4. kvartilisek) hatását. A jellemző vízszintek hatásának vizsgálatához a talajvízszint értékek 2. és 3. kvartilisét egyben kezeltük. Megállapítottuk, hogy szignifikáns, ill. közel szignifikáns összefüggés csupán az átlagosnál a talajfelszínhez közelebbi (Q1) talajvízmélység esetén volt kimutatható mind a mély (T-03), mind a sekély talajrétegű (T-09) szántóföld 210–300 cm-es, illetve 120–140 cm-es talajszintjében. Vagyis a szántóföldi kultúrák számára az átlagos talajvízmélység nem jelentett vízpótlást. A régi Duna főmederhez közeli kaszálóréten (T-04) a talajvízmélység helyett a dunaremetei medervízszint adatok és a talajnedvességkészlet között még a 140 cm-es mélységben található kavicsos alapkőzet fölötti 20 cm-es talajrétegben sem volt jelentős kapcsolat. A mély talajrétegű (300 cm) erdészeti mérőhely (T-16) talajvízmélység és talajnedvességkészlet korrelációja csupán a 210–300 cm-es talajréteg esetében volt közel szignifikáns. A nyárültetvények fejlődéséhez szükséges éves 700–900 mm vízigény biztosítására emiatt a régi Duna főmederbe engedett többletvízre lenne szükség. A szántóföldi kultúrák terméshozama is elsősorban az adott év csapadékmennyisége és eloszlása szerint alakul. Amennyiben az időjárási feltételek kedvezőtlenek, megoldásként öntözni szükséges.

Beszámoltunk továbbá arról, hogy két éve négy mérőhely üzemel, ami a naponta óránként mért 6 órás átlag talajnedvesség-adatokat gyűjti. A folyamatos talajnedvesség-adatgyűjtés célja az időjárás, a növényi vízfelhasználás és a talajvízből történő nedvesítés nyomon követése és a talajvízforgalom-modell leírásának a kontrollja. A közeljövő feladata az évente 12-14 alkalommal az ezeken a mérőhelyeken is gyűjtött kapacitívszondás és a folyamatos nedvességmérési eredmények megfeleltetése, minthogy a bemutatott közel azonos példa mellett több helyen és mélységben időben párhuzamos módon változik ugyan a kétféle érték, azonban akár több, mint 5 v.% különbséggel.

Open access

Pandémia és különleges jogrend Magyarországon

Pandemic and law of emergency in Hungary

Scientia et Securitas
Authors: Álmos Ungvári and István Sabjanics

Összefoglaló. A tanulmány a COVID–19 pandémiára adott jogalkotói lehetőségeket és válaszokat elemzi, külön figyelmet fordítva a vonatkozó hazai jogfejlődésre. A szerzők elméleti síkon haladva, de gyakorlati példákkal szemléltetve értelmezik a hazai megoldásokat, amelyeket a pandémiás válság kezelésére alkalmaztak az államok. Az alkalmazott megoldásoknak kettős feltételnek kell megfelelniük: a jogállamisági és hatékonysági szempontoknak egyidejűleg kell érvényesülniük. A demokratikus intézményeknek mindebben aktív szerepük van, ugyanakkor lényeges a meghozott intézkedések politikai elfogadottsága is.

Summary. The essay displays the possibilities and answers of the legislature and the Government of Hungary regarding the COVID-19 pandemic, with a special focus on the Hungarian constitutional traditions and development. The essay reaches out from the theoretical for practical reassurance primarily through solutions used in Hungary and secondarily in other European countries. Displaying the struggles of solution seeking in Hungary and other European countries provides a platform for a much-needed comparative approach. These practices must comply with two conditions: maintaining the rule of law and effectiveness, both of which have to prevail simultaneously. Like in the case of the delicate and ever balancing antiterrorist solutions of western democracies, two very different questions of ‘How can we survive?’ and ‘How can our way of life prevail in the end?’ must be answered with the same answer. The democratic institutions have a crucial role, and with that role these institutions have to be continuously active. In times of grave danger, with a real threat to human life, an emergency with the possibility of such a devastation that paralyses or eliminates state and society, the original role of democratic institutions to serve the people is enhanced. The political acceptance (legitimacy) of the emergency measures taken during the pandemic can make a great difference, but the question of legitimacy itself, favorable as it should be, need not be the most crucial question regarding emergency laws. Introducing emergency legislation is based on some level of real or anticipated threat. The focus and only real goal of emergency legislation, by definition, must always be ensuring the safe return to normal or peacetime legislation. So we can say with confidence that functioning democratic institutions provide a much better chance of a safe and timely return to normalcy and leaving pandemic restrictions behind.

Open access

Demencia prevenció: A korai diagnózistól a személyre szabott intervencióig

Dementia Prevention: From Early Diagnosis to Personalised Intervention

Scientia et Securitas
Authors: Annamária Manga, Menta Havadi-Nagy, Orsolya Székely, and Zoltán Vidnyánszky
Open access

Erőművek életciklus-elemzése a fajlagos anyagfelhasználás tükrében

Life-cycle analysis of power plants in the light of specific material use

Scientia et Securitas
Author: Zoltán Korényi
Open access

Az akadémiai-ipari együttműködések szerepe a gyógyszerfejlesztésben pandémia idején

Drug development collaborations between Academia and Industry in Pandemia

Scientia et Securitas
Author: György Miklós Keserű

Összefoglaló. Egészen az ezredfordulóig a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés világszerte hagyományosan nagyvállalati keretek között folyt. Az elmúlt évtizedekben azonban ebben a szegmensben jelentős átrendeződések tapasztalhatók, ugyanis a korai kutatási és fejlesztési projektek sok esetben már az egyetemi-akadémiai, illetve kkv-szektorból indulnak. A szervezeti keretek mellett a fejlesztések szakmai tartalma is változott, a hagyományos kismolekulás gyógyszerek mellett egyre meghatározóbb szerep jut a biológiai terápiáknak, valamint a hatóanyagok fejlesztése mára összekapcsolódott a releváns diagnosztikumok fejlesztésével. A projektek finanszírozásában is fontos változások történtek, egyre jelentősebb szerep jut az állami KFI finanszírozásnak és a (kockázati) tőkebefektetéseknek. A gyógyszeripari K+F szakmai, szervezeti és finanszírozási kereteinek változása jelentősen felértékelte és szélesítette a korábban is meglévő akadémiai-ipari kapcsolatokat. Az együttműködések fontos szerepet játszanak a COVID–19 járványra adott válaszokban is, amit a magyar egyetemek, kutatóintézetek, kis- és középvállalatok, valamint gyógyszeripari nagyvállalatok részvételével indult kutatások igazolnak.

Summary. Until the turn of the millennium, pharmaceutical research and development worldwide had traditionally taken place in pharmaceutical companies. In recent decades, however, significant rearrangements have been witnessed, as early-stage research and development projects often start at the universities or the academic and SME sectors. In addition to the organizational framework, the professional content has also changed: in addition to traditional small molecule drugs, biological therapies are playing an increasingly important role, and the development of active ingredients is now linked to the development of relevant diagnostics. Important changes have also taken place in the financing of projects, with public RDI financing and (venture) capital investments playing an increasing role. Changes in the professional, organizational and funding frameworks for pharmaceutical R&D have significantly enhanced and broadened existing academic-industrial relations. Collaborations also play an important role in the responses to the COVID-19 epidemic, as evidenced by research involving Hungarian universities, research institutes, small and medium-sized enterprises, and large pharmaceutical companies. The first example is a collaboration of an academic research group and a spin-off company formed from this environment. Researchers of the Eötvös University (ELTE) and others working at the Research Centre for Natural Sciences (RCNS) applied phage display technology to discover new protease inhibitors. They established EvolVeritas Ltd, a spin-off company developing high affinity and high specificity inhibitors of the TMPRSS2 protease that is involved in the SARS-CoV-2 viral entry to host cells. In a parallel research program, the same consortium is working on new inhibitors of the MASP2 protease contributing to the coronavirus mediated activation of innate immunity, particularly the complement system. This latter approach would result in the effective control of microthrombosis events associated with serious COVID-19 infections. Both of the approaches are in the early preclinical phase and further investment would be needed to push these projects into clinical testing. The second example is a collaboration between an academic research group and an SME to reposition of azelastine, an approved antihistamine drug that was found to be effective in blocking SARS-CoV-2 mediated pathogenesis. After successful preclinical studies, the partners have now initiated clinical trials to demonstrate the efficacy of azelastine nasal drops in the prevention and treatment of COVID-19 infections. The third example is a collaboration of academic research groups, a SME and a pharmaceutical company. This consortium develops an antibody-like fusion protein therapeutics that can neutralize the SARS-CoV-2 virus. One component of the ACE2-Fc fusion protein is the relevant portion of angiotensin-converting enzyme 2 (ACE2) produced by recombinant technologies, which binds to the spike protein of the pathogen. The virus thus binds to the fusion protein instead of the ACE2 receptors in human cells. Another component is responsible for the long half-life of IgG, the so-called Fc region. The consortium confirmed that the ACE2-Fc fusion protein inhibits SARS-CoV-2 infection in cell culture, and prevents disease in experimental animals. Preclinical development and the preparation of the core documentation is ongoing, which will soon be submitted to the European Medicines Agency (EMA) to initiate clinical trials. The final example is a joint development project that involved a research group, an SME and two pharmaceutical companies. The objective of this program is process development and pharmaceutical formulation of favipiravir, a broad-spectrum antiviral with a treatment potential against COVID-19. The consortium completed the process development of the active pharmaceutical ingredient (API) and developed finished dosage formulations available for clinical testing. Clinical trials are ongoing that aim investigating safety and efficacy of favipiravir in COVID-19 infected patients. All of the examples described here demonstrate the power of collaborations that helped the participants to give diverse and effective responses to the unprecedented pandemic challenge of COVID-19. We believe that these experiences would encourage the members of the academic and industry community to formulate further collaborations to tackle the unmet medical need in our societies.

Open access

COVID–19 járvány hatása a pszichiátriai megbetegedések gyakoriságára – PTSD

Effects of the COVID-19 pandemic on the incidence of psychiatric illnesses – PTSD

Scientia et Securitas
Authors: Mária Zsóka Bellavics, Zsombor Hermann, and József Haller

Összefoglaló. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) egy súlyos mentális állapot, amely nehezen gyógyítható, és évtizedeken keresztül fennállhat. Gyakorisága 1–3%-ról világszerte 20% körülire emelkedett a COVID–19 járvány után. Az észlelt gyakoriság nem függött a vizsgált populációk érintettségétől: a gyakoriság közel azonos volt fertőzöttek, karanténba kerültek, pusztán életmódváltozást elszenvedők és egészségügyi szakemberek körében. Ez vetekszik a háborús helyzetekben tapasztaltakkal, azzal a különbséggel, hogy a modern háborúk a világ népességének kis részét, míg a járvány az emberiség tekintélyes részét érintette. A COVID–19 járvány lecsengése után tehát számolnunk kell azokkal a pszichiátriai jellegű károkkal is, amelyeket maga mögött hagy, köztük a PTSD áldozataival.

Summary. Almost 20 years ago McNally (2003) wrote a paper on the Vietnam War with the title “Psychiatric Casualties of War”, outlining that people may suffer psychological injuries in war beyond those that harm them physically. Like wars, epidemics also have “psychiatric casualties” e.g., people who avoid the dangers of the epidemic per se but do not survive the situation without harm. One possible form of impairment is psychiatric in nature; this category includes among others post-traumatic stress disorder (PTSD). This study addresses the question of how how much concern the COVID-19 epidemic raises in the long run for an increased incidence of PTSD. PTSD is a severe and difficult-to-treat mental disorder caused by traumatic stress i.e., an event that threatens life and/or physical integrity. It is usually attributed to disasters, war, and interpersonal violence, but it can also be caused by serious illness such as AIDS and cancer. The COVID-19 epidemic conforms to the concept of trauma in the Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, as the disease it causes is potentially life threatening. Thus, even a purely logical approach suggests that the epidemic may increase the incidence of PTSD, an assumption that is confirmed by numerous targeted studies. The pre-epidemic PTSD morbidity rate of 1-3% has risen to around 20% globally over the past year due to the COVID-19 epidemic. PTSD affected not only those who fell victim to the disease, but also those who have “merely” witnessed the development and spread of the disease, those who have been placed in preventive quarantine, and healthcare workers who have had the burden of treating the epidemic. Behind the global 20%, an uneven picture emerges. In certain populations and at certain times, the frequency was reported to be much lower (e.g., 8%) or much higher (e.g., 96%), depending on the specifics of the study participants, as well as the place and time of the investigation. Overall, however, the post-epidemic prevalence of PTSD appears to rival that observed in war situations, such as the Vietnam War. The difference is that modern wars mostly affect a small portion of the world’s population, while the COVID-19 epidemic affects almost the entire humanity. Recent events suggest that the epidemic will soon recede. However, the epidemic leaves behind a large number of people who have sustained long-lasting and severe mental injuries - including those who have developed PTSD. Tackling this problem is the task for the future, but it must be prepared in advance. To this end, the study also briefly maps the factors of inborn and acquired resilience in a new network science approach.

Open access

Demencia prevenció: A korai diagnózistól a személyre szabott intervencióig

Dementia Prevention: From Early Diagnosis to Personalised Intervention

Scientia et Securitas
Authors: Annamária Manga, Menta Havadi-Nagy, Orsolya Székely, and Zoltán Vidnyánszky

Összefoglaló. Az elmúlt évtizedekben a várható élettartam emelkedésével drámai mértékben nőtt a demencia előfordulásának gyakorisága, melynek hátterében leggyakrabban az Alzheimer-kór áll. A rendkívül ígéretes, biomarkereken, agyi képalkotáson és mesterséges intelligencián alapuló megközelítéseknek köszönhetően egyre szélesebb körű információink vannak a betegség kialakulásáról és lefolyásáról, új kapukat nyitva ezzel a demencia korai diagnózisa és a személyre szabott terápia felé. Míg az új kutatási irányzatok előnye vitathatatlan, a nagy mennyiségű kutatási adat kezelése, illetve a betegség korai szakaszban történő azonosítása több biztonsági kérdést felvet. A korai diagnózis mellett egyre nagyobb hangsúly helyeződik az intervencióra, a demenciára hajlamosító tényezőkbe történő beavatkozás által.

Summary. As a consequence of increasing life expectancy, the number of those living with dementia is rising. While Alzheimer’s disease (AD) constitutes the most common cause of dementia, the origin of AD is unknown. Furthermore, in the absence of effective treatment, therapy focuses on the cognitive and behavioural symptoms of the disease, and the wellbeing of the patient. AD is characterised by a pronounced impairment experienced in one or more cognitive domains, and the criterion of the diagnosis is the presence of aggregated proteins in the brain leading to neuron death, and eventually to the loss of cognitive abilities.

As a result of the latest technological advances, several biological markers (biomarkers) of AD pathology were identified. The biomarkers can be obtained using positron emission tomography or measured from cerebrospinal fluid, and lately from blood serum and plasma as well. Magnetic resonance imaging provides an important measure of brain atrophy, a biomarker of neurodegeneration and neuronal injury. The structure of the brain shows significant alterations as a function of neuronal loss, with cortical thinning and tissue density changes, mainly starting from the medial temporal lobes (also including the hippocampus playing a prominent role in memory functions), and extending to the temporoparietal regions, with observed changes in the activity of the different functional brain networks as well.

A major challenge in defeating AD is that in most cases, the disease is recognised subsequent to the appearance of the decline in cognitive abilities, hampering everyday life. Previous studies identified a preclinical stage of AD, where the biomarkers indicative of the disease are present in the absence of detectable cognitive symptoms. This early, preclinical stage – with the use of artificial intelligence-based techniques – has been suggested to be a promising window for the early detection of the disease, and also for the prediction of individual disease trajectories, allowing for the thorough planning of patient management. While the benefit of the early diagnosis is unequivocal, it raises a number of important ethical and safety issues.

Besides the tremendous effort of developing effective medical treatments, the importance of intervention stands in the centre of scientific interest. The proposed prevention and intervention methods target the potentially modifiable risk factors of dementia, encouraging engagement in stimulating everyday activities and healthy lifestyle, to preserve longevity.

Open access