Browse
A pancreas praecancerosisai: intraepithelialis neoplasia (PanIN) és intraductalis papillaris mucinosus neoplasia (IPMN)
Precursors of Pancreatic cancer: Intraepithelial Neoplasia (PanIN) and Intraductal Papillary Mucinous Neoplasms (IPMN)
Absztrakt
A pancreascarcinoma praecursorainak tartott intraepithelialis neoplasia (PanIN1–3) és az intraductalis papillaris mucinosus neoplasia (IPMN) hisztopatológiailag és morfológiailag igen heterogén entitás, konzekvens osztályozásuk a közelmútban valósult meg. Áttekintjük a praecancerosisok klinikopatológiai és molekuláris genetikai jellemzőit, melyek az irodalmi adatok szerint egybevágnak az intraepithelialis és intraductalis neoplasiák noninvazív, noninfiltratív viselkedésével, és részben magyarázhatják a pancreas carcinomákétól eltérő, kitűnő prognózisukat.
Hasüregi dirofilariasis
Dirofilaria in the abdominal cavity
Absztrakt
Számos filaria féregfertőzésről számol be a magyar szakirodalom, többségét Dirofilaria repens okozta. A szúnyog által terjesztett filaria férgek a kutyák és macskák subcutan szöveteiben jelennek meg. Az emberi fertőzések vagy subcutan csomókat vagy tüdőszövet-granulomákat képeznek, a fertőzöttek többsége panaszmentes. A beszámoló egy új Dirofilaria repens-fertőzésről szól, mely egy acut has miatt operált 61 éves férfi hasüregében jelentkezett. A műtét során 8 cm hosszú, fehér fonalféreg által kiváltott, körülírt peritonitis volt észlelhető. A parazita patológiai vizsgálattal Dirofilaria repensnek bizonyult.
A hagyományos citogenetika és a FISH egymást jól kiegészítő vizsgálatok gyermekkori akut limfoid leukémiában
Cytogenetic and FISH findings are complementary in childhood ALL
Absztrakt
Gyermekkori akut limfoid leukémiában a citogenetikai vizsgálat eredménye független prognosztikai tényező, különböző rizikócsoportokba történő besorolási szempont; a terápiás szerekkel szembeni érzékenységet vagy rezisztenciát is befolyásolhatja. Jelen tanulmányunkban 30 újonnan diagnosztizált vagy recidivált leukémiás gyermek G-sávos kariotípusát valamint a TEL/AML1 és az ABL/BCR fúziós gén, a p16 (9p21) tumorszuppresszor gén és az MLL gén interfázis-fluoreszcens in situ hibridizáció (I-FISH) vizsgálatát értékeljük. G-sávos kariotípus-analízissel az esetek felében találtunk klonális kromoszómaelváltozást. Az előbbi módszert I-FISH technikával kiegészítve, a betegek 70%-ában azonosítottunk kórjóslati szempontból jelentős számbeli vagy szerkezeti ALL-specifikus eltérést. Hét betegnél (19%) a hagyományos citogenetikai vizsgálat tárt fel olyan komplex szerkezeti eltérést, mely a célzott I-FISH vizsgálattal nem volt kimutatható. Az AML1 gén emelkedett kópiaszáma (30%) összhangban volt a G-sávval azonosított hiperdiploid kariotípusok 21-es kromoszómát érintő számbeli eltéréseivel. Egy betegnél az AML1 gén 5–6 kópiáját azonosítottuk, egy másiknál a der(21)-esen volt látható az AML1 gén amplifikációja, miközben a homológ kromoszóma AML1 génje a TEL/AML1 fúzióban vett részt. A gyermekkori B-sejtes ALL jó prognosztikai értékű rejtett transzlokációját, a t(12;21)(p13;q22)-et négy betegnél azonosítottuk, egynél a TEL gén deléciójával társult. Egy másik betegnél a TEL deléciója volt az egyedüli anomália. A 9p21 tumorszuppresszor régió mikrodelécióját 8 betegnél (23%) identifikáltuk, a G-sávos kariotípusban csak két betegnél volt detektálható a deléció. Egy betegnél a 9p21-deléció mellett Philadelphia kromoszómát és a 17-es kromoszóma monoszómiáját azonosítottuk. Az I-FISH és a hagyományos citogenetikai módszer együttes alkalmazása lehetőséget nyújt a citogenetikai kép részletesebb azonosítására, a gyermekkori leukémiák prognózisának pontosabb megítélésére és így az egyénre szabott és hatásosabb terápia kiválasztására.
Alternatív módszer a szívelégtelenség reszinkronizációs kezelésére: az elektróda transapicalis beültetése
Alternative method for cardiac resynchronization: transapical lead implantation
Absztrakt
Percutan transzvénás úton a sinus coronarius oldalágába vezetett elektródával jelentős arányban sikertelen a reszinkronizációs kezelés, ezért ezeknek a betegeknek alternatív módszerre van szükségük. Célkitűzésünk, hogy egy alapjaiban új lehetőséget ismertessünk a bal kamrába transapicalisan beültetett endocardialis, aktív fixációs elektróda alkalmazásával. Ennek a módszernek a szívcsúcs feltárása, megszúrása és Seldinger-technika szerinti bevezetés az alapja. A bal kamrán belül az elektróda elhelyezését röntgen-képerősítő segítségével lehet nyomon követni. A módszer előnyei, hogy minimálisan invazív sebészi beavatkozás, a bal kamrában endocardialis ingerlést biztosít, és nem érinti a mitralis billentyűt.
Terhesség és nyitott szívműtét
Pregnancy and cardiac surgery with cardiopulmonary bypass
Absztrakt
Az anya és a magzat egészségét és életét jelentősen veszélyezteti a szívműtétet igénylő várandós szívelégtelenségének kezelése. A szívbetegség a legtöbb esetben régóta ismert, de a terhesek általában nem rendelkeznek kellő ismeretekkel szívbetegségük súlyosságáról és a terhesség során kialakuló szövődményekről. A termékeny korú szívbeteg nőknek a családtervezés során való rendszeres kardiológiai és nőgyógyászati gondozása a terhesség vállalásával járó veszélyek részletes feltérképezését valósítaná meg, és így a szükségessé váló szívműtét a terhesség előtt elvégezhető lenne. A nyitott szívműtét kizárólag olyan terheseknél indokolt, akiknél a kardiológiai kezelés elégtelen – beleértve az invazív katéteres eljárásokat –, és a műtét halasztása a szívteljesítmény jelentős romlásához, szívelégtelenséghez és halálhoz vezetne. A szívműtét a terhesség idején az érintett szakemberek együttműködését igényli. A pontos kórisme, a javallat körültekintő meghatározása, a megfelelő időzítés, valamint az anaesthesia, a művi keringés és a műtét részleteinek megtervezése és sikeres megvalósítása a magzat folyamatos cardiotocographiás észlelésével együtt a beavatkozást biztonságossá teszi. A magzat folyamatos észlelése oxigénhiányos veszélyállapotának felismerése és gyors elhárítása érdekében elengedhetetlen. A szívműtét magzati kockázatának csökkentését a rövid műtéti és művi keringési idő, a normotermia, valamint a szokásosnál magasabb perctérfogat és artériás középnyomás szolgálja. Napjainkban a terhesség alatti szívműtét az anya számára elegendően biztonságos eljárás, de a magzati veszteség még mindig nem fogadható el.
A posztoperatív mesenterialis panniculitisről egy sikerrel kezelt eset kapcsán
Successfully treated case of postoperative mesenteric panniculitis
Absztrakt
A mesenterialis panniculitis minden hasi műtéten átesett beteget érinthet. A betegség klinikai és patológiai képe nem egységes, ennek megfelelően a terápiája is más a különböző stádiumaiban. E stádiumokat egyesek vitatják, és egy betegség különféle manifesztációinak tartják őket, míg mások folyamatában látják a betegség kialakulását. Egy 65 éves férfi betegünknél két ízben alakult ki posztoperatív fibrotisáló, meseneterialis panniculitis. Az első alkalommal laparoscopos sigmaresectiót követően észleltük a teljes mesosigmát érintő folyamatot. Az ekkor végzett Hartmann-műtét után, a tervezett vastagbél-rekonstrukciót követően másodszor is kialakult a betegség, mely ekkor a teljes mesenteriumot és a mesocolon-lemezeket involválta. Az exploratio során sebészi intervenció nem volt kivitelezhető. A beteg antibiotikum, steroid, tartós parenteralis táplálás és nasogastricus szonda mellett 3 hét alatt meggyógyult. Konzervatív sikerrel kezelt esetünk kapcsán ismertetjük e sokarcú betegséget és a kezelés lehetőségeit.
Videoasszisztált minithoracotomiából elvégzett lobectomia mint új műtéti eljárás klinikai gyakorlatunkban
Lobectomy performed through a video-assisted mini thoracotomy, as a new technique in our clinical practice
Absztrakt
Retrospektív tanulmányunkban az osztályunkon 2006-ban bevezetett, videoasszisztált minithoracotomiából (VAMT) végzett lobectomiákkal szerzett tapasztalatainkról számolunk be. 2006 első félévében 10 betegnél végeztünk minimálisan invazív technikával lobectomiát. A 8 nő- és 2 férfibeteg átlagéletkora 61,4 év (47–68) volt. A műtéti indikációt 3 betegnél jóindulatú daganat, 6 betegnél igazolt T1N0 laphámcarcinoma, 1 esetben a CT-kép alapján feltételezett, T1N0 stádiumú malignus folyamat képezte. Izolált intubálást követően történt a videothoracoscopos exploratio, majd a lapocka csúcsa alatt egy 6–8 cm-es minithoracotomiát végzünk. A bordák 2 cm-es felterpesztését követően végezzük el a tüdő áttapintását, a resectiót és malignus esetekben a mediastinalis blokkdissectiót. 5 alsólebeny-, 4 felsőlebeny-lobectomiát és 1 felső bilobectomiát végeztünk. Műtéti mortalitás vagy lényeges morbiditás nem volt. Az átlagos műtéti idő 130 perc (80–200) volt. A 3 benignoma hamartochondromának bizonyult. A szövettani vizsgálat 4 esetben T1N0, 2 esetben T2N2 laphámcarcinomát és 1 esetben T1N2 kissejtes tüdőrákot (műtét előtt laphámráknak diagnosztizálták) igazolt. A videoasszisztált minithoracotomiából végzett lobectomia biztonsággal alkalmazható műtéti eljárás. A tüdőállomány áttapintása és resectiója, valamint a mediastinalis blokkdissectio a nyitott műtétekhez hasonlóan kivitelezhető.
Az alsó végtagi compartment-syndroma kórtana és diagnosztikai lehetőségei
Pathology and diagnostic opportunities of lower limb compartment syndrome
Absztrakt
Háttér és célkitűzés: A compartment-syndroma műtéti indikációja döntően a klinikai kép alapján történik, amely sok esetben bizonytalan, s így megkésett beavatkozást eredményez. Tanulmányunk során a compartment-syndromában kialakuló emelkedett rekesznyomás mérésével és a következményes microcirculatio elégtelenségét jelző csökkent szöveti oxigénsaturatio monitorozásával kívántuk megítélni a folyamat progresszióját.
Beteganyag és módszer: Vizsgálatainkba 16 beteget vontunk be (12 férfi, 4 nő; átlagéletkor: 62,7 ± 9,5 év), akiknél súlyos, 4 órán túli kritikus also végtagi ischaemia miatt végeztünk revascularisatiós műtétet. Az acut ischaemia okai közt 5 arteria iliaca embolia szerepelt, míg a többi elzáródás femoralis szintű volt (szintén embolia, illetve artériás thrombosis). A revascularisatiót követően már a műtét másnapján különböző szintű, de jelentős lábszári duzzanatot észleltünk a betegeknél. Ezt követően a fasciarekeszekben uralkodó emelkedett nyomás detektálására, illetve a végtag keringésének megítélésére bevezettük az intracompartmentalis nyomásmérést (ICP) KODIAG eszközzel, valamint a szöveti oxigénsaturatio (StO2) meghatározását NIRS-szel (near-infrared spectroscopy).
Eredmények: 12 betegnél az ICP meghaladta a kritikus 40 Hgmm-t. Ebben a betegcsoportban az StO2 50–53%-ra esett a teljes recanalisatio ellenére. Ezt követően urgens, félig nyílt fasciotomiát végeztünk. 4 betegnél, akinél klinikailag szintén compartment-syndroma gyanúja merült fel, a vizsgálatok nem támasztották alá a sürgős fasciotomia szükségességét. Az ICP 25–35 Hgmm volt, míg a StO2 megközelítette a normálisat.
Összefoglalás: Vizsgálataink újszerűsége, hogy a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégiát állítottunk fel. Az általunk meghatározott nyomás- és saturatiós értékek segítséget nyújtanak a betegség konzervatív és sebészi kezelési indikációinak felállításában.