Browse
Abstract
Rationale
As a result of concerns about predominantly online behavioral addictions, an increasing number of systematic reviews and meta-analyses (SRMA) of treatment interventions for internet use disorders (IUD) are being recorded. This review was designed to (a) systematically identify the evidence base of SRMA and to (b) critically appraise the quality of reporting according to the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses (PRISMA) guidelines.
Methods
Four databases were searched until August 2022 to systematically identify SRMA. PRISMA indicators were evaluated on a three-level response format to obtain an overall score operationalizing the quality of reporting (score range: 0–84). Additionally, the percentage of adherence to the PRISMA indicators was calculated.
Results
Reporting quality of 23 SRMA, comprising 12 systematic reviews and 11 meta-analyses was evaluated. Quality scores ranged from 25 to 77 (M: 52.91; SD: 17.46). Results of the critical appraisal revealed deviations from the PRISMA indicators, including missing information on (a) registration of a study protocol, (b) statistical synthesis methods (c) evaluation of certainty of evidence, and (d) risk of bias assessment. Eleven (47.83%) of the SRMAs partially adhered, and twelve (52.17%) completely adhered to the PRISMA indicators.
Conclusion
This first critical appraisal on the reporting quality of SRMA on treatment interventions for IUD highlights limitations of the evidence base. Inadequate reporting compromises the practical utility and validity of SRMA and may complicate ongoing efforts of consensus on evidence-based interventions for IUD. Future research should focus on sufficient and transparent reporting of the methodological approach.
A COVID–19-pandémia, halálszorongás és lelki egészség a terrormenedzsment-elmélet szemszögéből
COVID–19 pandemic, death anxiety and mental health from the perspective of Terror Management Theory
A 2019 végén Kínából kiinduló, majd az egész világon szétterjedő COVID–19-járvány az emberiség meghatározó történelmi tapasztalata. Az emberek a koronavírussal háromféle formában találkoznak: a saját vagy a környezetükben történő megbetegedések által, a járványról szóló társadalmi diskurzus során és a különféle szigorítások, lezárások következményeként. Mindez pszichés terhet ró az emberekre, amelynek hatására kimutathatóan növekedik a halálszorongás és a mentális zavarok előfordulási gyakorisága. Jelen közlemény arra tesz kísérletet, hogy a pandémia pszichés hatásairól szóló tudományos kutatásokat a terrormenedzsment-elmélet (Terror Management Theory, TMT) szemszögéből mutassa be. A TMT központi gondolata, hogy az ember általános ősélménye a halálszorongás, amely egyfajta alapját képezi a lelki működésünknek, viselkedésünknek, egyúttal pszichés zavarainknak is. A halálszorongással szemben proximális és disztális formában védekezünk, megakadályozva, hogy annak növekedése komoly mentális zavarokat okozzon. Az elmélet rövid ismertetése után a TMT vizsgálati módszereivel készült legújabb kutatások és tanulmányok fényében bemutatásra kerül a koronavírus-járvány halálszorongásra és különféle pszichés zavarokra gyakorolt hatása. A pandémia a halálszorongás elleni mindkét megküzdési formát meggyengíti, amely a TMT égisze alatt végzett kutatások eredményei szerint nem csupán a halálszorongás közvetlen növekedéséért, de a különféle mentális zavarok erősödéséért is felelős. A pandémia és a mentális állapot pozitív irányú elmozdulásával kapcsolatban is születtek vizsgálati eredmények, ezek ismertetése után a tanulmányt egyes TMT-kutatók által megfogalmazott javaslatok zárják.
A gamerek és e-sportolók személyes jellemzői, motivációi, valamint életminőségük vizsgálata a játszási szokások tükrében
Personal characteristics, motivation and quality of life of athletes and gamers in light of gaming habits
Elméleti háttér: Manapság a videójátékok számos ember életének fontos részét képezik. 2020-as hazai adatok szerint a videójátékosok száma legalább 3,8 millió fő, a jellemző játékidő hétköznapokon 2–3 óra. A játékosok (angolul „gamers” vagy magyarosan gamerek) egy része profi módon, szervezett versenyeken játszik, napjában több órát fordítva játékra és képességei fejlesztésére; őket e-sportolóknak nevezik. A videójátékokkal való rend-szeres időtöltés – mint minden szokás – befolyással van a játékosok lelki működésére. Cél: kvalitatív módszertannal, valós időben, strukturált online interjúkkal feltárni a videójátékkal rendszeresen játszók pszichés jellemzőit. Módszerek: A 18 éven felüli interjúalanyok hólabda módszerrel kerültek azonosításra (n = 22; 77% férfi, átlagéletkor: 24,9 [SD = 3,8] év). Eszközök: az alanyok 5 témakörbe tartozó kérdésekre válaszoltak: 1. demográfiai adatok, 2. általános játszási szokások, 3. a játék (gaming) jelentősége az alany számára, 4. a játékra való motivációk, 5. a játékos társas kapcsolatai. A hangrögzített interjúk átgépelésével kapott szövegeket tartalomelemzésnek vetettük alá. Eredmények: Összesen 22 fővel készült interjú, amelyek teljes időtartama 598 perc (átgépelés után 51 193 szó) volt. Az interjúalanyok többségükben húszas éveik elején járó fiatalok voltak, akik átlagosan 10,7 éves (SD = 5,5 év) korban kezdtek el játszani. A válaszadók átlagosan napi 5,2 órát (SD = 2,3 óra) töltenek játékkal; nagy részük (91%) gamernek vallja magát, de többségük az ellenőrző kérdések eredményei alapján e-sportolónak tartható. A tevékenység kialakulását vizsgálva 64% vallotta, hogy társas kapcsolatai hatására, illetve 41% az unaloműzés miatt kezdett játszani, és ezek, valamint a fejlődés lehetősége ösztönözte a tevékenység folytatására. A motivációk közül kiemelt jelentőségű a győzelem és a vereség, valamint a fejlődés igénye. A válaszadók 32%-a problémásnak („toxikusnak”) vélte saját játékát, habár ezt a viselkedést másnál elítélte. Az alanyok barátainak java része a gamerek szubkultúrájából kerül ki; a játéktevékenységet nem végző környezetük pedig többségében negatívan vélekedik a játékos hobbijáról vagy általában a videójátékokról. Következtetések: A káros következményekkel járó videójátszás legfontosabb megelőzési lehetősége a társas készségek fejlesztése, a valóságos társas kapcsolatok minél korábban kezdődő építése és erősítése.
Látássérült nők anyaságélményei Magyarországon: a narratív identitás tematikus elemzése
Maternal experiences of visually impaired women in Hungary: A thematic analysis of narrative identity
Elméleti háttér: Az anyaság témakörét a fogyatékossággal kapcsolatban az eddigi kutatások két perspektívából közelítik meg. Az egyik egy szubjektív, az egyéni kiteljesedés szempontjából való megközelítés, a másik egy társadalmi nézeteket előnyben részesítő nézőpont, amely az emberi jogok oldaláról vizsgálja meg a gyermekvállalás témáját az érintettek körében. Célkitűzés: A tanulmány látássérült és látó nők anyasággal kapcsolatos tapasztalatait mutatja be azzal a céllal, hogy az egyéni identitás jellemzőit tárjuk fel az anyaságról alkotott egyéni reprezentációk szintjén látássérült anyák körében, fókuszálva a társadalmi hatások egyéni reprezentációkban való leképeződésére. Kutatásunkban két elméleti perspektívát – a narratív pszichológiát és a fogyatékosságtudományt – ötvözve vizsgáljuk az anyaság szubjektív értelmezését látássérült és látó nők körében. Módszerek: Kutatásunkban 20 látássérült és 21 látó anya vett részt. Az anyaság narratív pszichológiai megközelítésével félig strukturált interjúkat készítettünk személyesen, illetve telefonos úton. Az átírt interjúszövegeket tematikus elemzésnek vetettük alá, amelynek célja a látássérült és a látó anyák elbeszélésének összehasonlítása volt a tematikus kompozícióhoz. Az elemzés során a főtémákon belül altémákat határoztunk meg. Eredmények: Az anyaságértelmezéseket kilenc tematikus kategóriába, főtémába soroltuk, úgymint: (1) Érzelmek, (2) Folyamatosság, (3) Identitás, személyiség, szelfformálás, (4) Kapcsolat, kapcsolódás, (5) Nehézségek, (6) Partner, (7) Szerepek, (8) Fontos szülői elvek, (9) Hivatás, karrier. Kutatásunk az azonos és eltérő, vélhetően látássérültségre specifikus anyasággal kapcsolatos élményeket, tapasztalatokat kívánja bemutatni a látássérült és látó anyák körében. Míg néhány főtéma mentén azonosságok mutatkoztak meg a két csoportban, addig más témák mentén eltérések azonosíthatók az értelmezésben. Például mind a látássérült, mind a látó anyák körében megmutatkozott az anyaság egy új életcéllal való azonosítása. Eltérő volt azonban a szülői szereppel járó nehézségek értelmezése. A látássérült anyák körében nagyobb számban mutatkoztak meg a mindennapi élet során felmerülő nehézségek, kihívások, míg a látó anyák körében inkább a gyermek jövőjével kapcsolatban fogalmazódtak meg félelmek, kihívások. Következtetések: Tanulmányunkban látó és látássérült anyák anyasággal kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a sérültséggel élő anyák szociális inklúziójának fontosságára és kihívásaira.
A Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (SHALOM) magyar nyelvű adaptációja és pszichometriai elemzése
Adaptation and psychometric analysis of the Hungarian version of the Spiritual Health and Life-Orientation Measure (SHALOM)
Elméleti háttér: A nemzetközi szakirodalomban több, a spiritualitás mérését célzó mérőeszköz is fellelhető. Ezek közül az egyik legszélesebb körben alkalmazott és megbízható önjellemző kérdőív a Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (Spiritual Health and Life-Orientation Measure, SHALOM). A kérdőív a spirituális jóllétet holisztikusan ragadja meg, ezért mind a vallásos, mind pedig a nem vallásos személyek körében egyaránt jól alkalmazható. Célkitűzés: Vizsgálatunk elsődleges célja a SHALOM magyar nyelvre történő adaptálása és részletes pszichometriai vizsgálata, beleértve a faktorszerkezet, a megbízhatóság és az érvényesség tesztelését. Módszerek: A validáláshoz használt kérdőívcsomagot (SHALOM, WHO Jóllét Kérdőív, Élettel való Elégedettség Skála) összesen 437 egyetemi hallgató töltötte ki (férfi: 24,2%, nő: 75,8%, átlagéletkor = 21,6 év; SD = 1,8 év). Eredmények: A SHALOM kérdőív tételein végzett feltáró és megerősítő faktorelemzések a bifaktoros (4 elsődleges és 1 általános faktor) szerkezetet erősítették meg, alátámasztva a mérőeszköz elméleti faktorstruktúráját. Az elsődleges faktorok a következők: Személyes, Társas, Környezeti és Transzcendens skálák, mindkét értékelési aspektus esetében (fontosság és megvalósultság). Akadt azonban 6 tétel, amely nem illeszkedett tökéletesen a négy elsődleges faktorhoz: a fontosság értékelés esetében 4, a megvalósultság nézőpontjából pedig 2 tétel. A fontosság értékelés során a kérdőív dimenziói a teljes variancia 66,6%-át, a megvalósultság esetében pedig a 64,9%-át magyarázzák. A faktorszerkezetek mindkét értékelési aspektus esetében elfogadható illeszkedési mutatókat adtak (CFIfontosság = 0,99 és CFImegvalósultság = 0,97; valamint RMSEAfontosság = 0,057 és RMSEAmegvalósultság = 0,068). A Cronbach-α értéke 0,69–0,97 között változik, ami összességében elfogadható belső konzisztenciát jelez, a kérdőív időbeli stabilitása is megfelelő. Az érvényességi vizsgálatunk szerint a SHALOM két értékelésének skálái szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatban vannak a WHO Jóllét Kérdőívvel és az Élettel való Elégedettség Skálával (kivételt képez a fontosság értékelésének Személyes skálája), a korrelációk értékei gyenge és közepes mértékek között változnak. Következtetések: Az eredményeink alátámasztják a SHALOM kérdőív magyar változatának bifaktoros struktúráját, igazolják a skálák belső konzisztenciáját, valamint támogatják a mérőeszköz hazai változatának érvényességét. A konstruktum validitás tesztelésének területén azonban a jövőben további vizsgálatok indokoltak.
Abstract
Background and aims
The COVID-19 pandemic exacerbated pre-existing high-levels of physician stress and burnout1. In order to help treat frontline colleagues who were diagnosed with acute stress disorder, we chose a non-psychedelic, ketamine micro-dose treatment strategy for symptom management.
Methods
We provided care virtually, and all patients were prescribed sublingual ketamine once daily. Each patient was evaluated using the NIH-PROMIS CAT assessments for stress, depression, anxiety, and PTSD via a remote, HIPAA compliant patient self-reporting platform. Progress was tracked and assessed against a baseline value obtained prior to the start of treatment. Patient progress was evaluated at a 4–6-week interval. Patients did not report any significant side effects to the treatment regimen.
Results
100% (25/25) of patients experienced improved anxiety, 92% (23/25) experienced improved stress, 96% (24/25) experienced improved PTSD, and 91% (20/22) experienced improved depression.
Conclusions
While we cannot draw definitive conclusions from the association demonstrated by this data, we believe these results demonstrate that further research into the efficacy of daily, short-term ketamine micro-doses for treatment of acute stress disorder is warranted.
Abstract
Background and Aims
The hallucinogenic drug psilocybin is being widely tested in humans for the treatment of psychiatric disorders. Psilocybin and other psychedelics are proposed to work through serotonin 2a (5-HT2a) receptors, which are tightly linked to immune function. The purpose of the present study was to assess the effects of a single dose of psilocybin on a panel of cytokines, chemokines, and peptides in the short term (24 h) and long term (seven days) in female rats.
Methods
Female rats were given a dose of psilocybin (20 mg kg−1, i.p.} or a dose of synthetic interstitial fluid. At 24 h, the control group and one group of rats were anesthetized, and blood was withdrawn by intracardiac puncture. In a third group of rats, blood was withdrawn after seven days. Serum was analyzed by a separate lab (Eve Laboratories, Calgary, Canada) for 27 immunomodulators.
Results
Serum levels of IL-1β, TNF-α, MCP-1, IP-10, G-CSF, IFN-γ, IL-10, IL-13, and leptin were significantly increased compared to controls after 24 h and were increased further after 7 days. Most of the other assays showed this same pattern of increase, although not statistically significant.
Conclusions
Psilocybin induces the release of multiple immune factors, consistent with a generalized activation of the immune system, which can persist for at least seven days after a single dose. These findings may relate to the mechanism of action. The implications of these findings require additional research to determine how these finding relate to the clinical effects of psilocybin.
