Browse

You are looking at 1 - 10 of 12,640 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

A glikációs index lehetséges magyarázata a hemoglobinglikáció biokinetikus modellje alapján

Possible explanation of the hemoglobin glycation index by the biokinetic model of glycation

Orvosi Hetilap
Authors: Olivér Rácz, László Barkai, György Eigner, Levente Kovács, Melinda Bicsák, Katalin Muriová, and Péter Dombrovsky

Összefoglaló. Bevezetés: A HbA1c integrált retrospektív mutatója az elmúlt időszak vércukrának, rendszeres vizsgálata a cukorbetegek anyagcserekontrolljának megítélésében elengedhetetlen. Helyes értékelése azonban nem egyszerű, mert a HbA1c és a vércukor közötti összefüggés nem lineáris. A mérést közvetlenül megelőző hyperglykaemiás epizódok hatása a HbA1c szintjére nagyobb, mint azoké, amelyek régebben történtek. A jelenségre a glikáció biokinetikus modellje ad magyarázatot. Célkitűzés: A mért és a biokinetikus modell alapján számított HbA1c közötti egyezés, illetve diszkordancia vizsgálata. Módszer: A vizsgálatokat 157, 1-es és 2-es típusú cukorbeteg 1793, laboratóriumban mért éhomi vércukor- és 511 HbA1c-adatából végeztük. A különbséget a glikációs index segítségével számítottuk, amely a mért és a számított HbA1c-érték aránya. Eredmények: Egyezést mindössze a vizsgált betegek kevesebb mint egyötödödében találtunk, 60%-ban az index értéke alacsony (<0,95) és 21%-ban magas (>1,05) volt. Az adatok részletes analízise szerint jó anyagcserekontroll esetében gyakoribb a vártnál magasabb, mért HbA1c-érték, mint a biokinetikus egyenlet által számítotté, és rosszabb kontroll (magasabb átlagos vércukor) esetében ez fordítva van. Egyezés esetén a regressziós egyenlet együtthatói gyakorlatilag azonosak a modell alapján számított értékekkel. Következtetés: Vizsgálataink felvetik azt a lehetőséget, hogy a biokinetikus modell magyarázatot adhat a vércukor és a HbA1c közötti diszkordanciára. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1652–1657.

Summary. Introduction: HbA1c is an integrated retrospective marker of previous blood glucose concentrations and its regular measurement is indispensable in the assessment of glycaemic compensation of diabetic patients. However, its proper interpretation is not simple becasuse the relationship between HbA1c and average glycemia is not a linear one. Hyperglycemic episodes occuring immediately before the measurement have greater impact on the HbA1c level as compared with those taking place earlier. Objective: Assessment of concordance and discordance between measured and according to the biokinetic model calculated values of HbA1c. Method: The calculations were made from averages of 1793 fasting blood glucose and 511 HbA1c of 157, type 1 and 2 diabetic patients. The glycation index is the quotient between measured and calculated HbA1c. Results: Agreement was found in less than one fifth of the 157 patients; in 60% the value of glycation was low (<0.95) and in 21% high (>1.05). Analysis of the glycation index according to the level of glycemic compensation revealed that in patients with good compensation, the measured HbA1c value was more often higher than the expected and in patients with unsatisfactory compensation the opposite was true. Conclusion: These results raise the possibility that the discordance between average glycemia and measured HbA1c can be explained by the biokinetic model. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1652–1657.

Open access

A hálapénzzel kapcsolatos szokások a magyar egészségügyi szakdolgozók körében

The customs of acceptance of informal payments among Hungarian nurses

Orvosi Hetilap
Authors: Máté Julesz and Éva Margit Kereszty

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon 2021. január 1-jétől a hálapénz minden formájának adása és elfogadása bűncselekmény, kivéve a legföljebb a minimálbér 5%-át (8370 forintot) elérő ajándékot. Míg a tilalmat az orvosok esetében jelentős béremelés kompenzálja, addig a szakdolgozók korábban is kevéssé vizsgált hálapénzjuttatásának helyzetére és megváltozására vonatkozóan alig vannak adatok. Célkitűzés: A szakdolgozói hálapénz 2020 végi kiinduló helyzetének feltárása és az új jogszabályi előírások becsülhető hatásainak vizsgálata a szakdolgozók által nyújtott információ alapján. Módszer: 2020 őszén 167 egészségügyi szakdolgozó kérdőíves felmérése történt meg a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjában a hálapénzadás motivációinak, formáinak és körülményeinek, valamint összegének megismerése érdekében. Az eredményeket elsősorban leíró statisztikai formában elemeztük, különös tekintettel a műtéti, a belgyógyászati és a gyermekgyógyászati szakterületek között mutatkozó különbségekre; és összevetettük az új törvény hatására várható változásokkal. Eredmények: A 167 válaszadóból 93-an műtéti/operatív területen, 54-en belgyógyászati jellegű területen, 18-an pedig a gyermek/ifjúsági ellátásban dolgoznak. Mindegyik szakterületen megjelent a hála mellett a korrupciós célú juttatás, de ezzel és a hálapénzjelenséggel legkevésbé a gyermekgyógyászati terület volt érintett. A nagyobb értékű ajándék ritka, de a kisebb értékű rendszeresen alkalmazott juttatás. Egy hét benntartózkodás esetén a válaszadók átlagosan 10 851 forintot (36 USD) kaptak hálapénzként, míg egy-egy alkalommal 5326 forintot (18 USD). Az összegek – hasonlóan az orvosi hálapénzhez – jelentős eltérést mutattak az egyes területek között, a műtéti szakmákban pedig meghaladták az új törvényi korlátot. A magánellátásban kapott hálapénz kisebb arányú, a munkahelyen kívül átadott juttatás pedig kifejezetten ritka. Következtetés: A korrupciós célú hálapénz az egészségügyi szakdolgozói szférában ugyan jelen van, de nem jellemző. A szakdolgozóknak juttatott hálapénz büntetőjogi szankcionálását nem kompenzálja az orvosokéhoz hasonló béremelés. A pénzbeli juttatás ajándéktárgy formájában történő juttatása minden területen jelent veszteséget, a műtéti területen az értékben kifejezett veszteség is jelentősebb lehet. A büntetőeljárási fenyegetettség nem elegendő a magyarországi hálapénzrendszer megszüntetéséhez, további társadalompolitikai intézkedések szükségesek az egészségügyi dolgozók és a betegek attitűdjének megváltoztatásához. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1658–1668.

Summary. Introduction: In Hungary, since January 1st, 2021, the giving and acceptance of all forms of informal payments constitute a crime, except for gifts of a value of no more than 5% of the minimal monthly salary. While in the case of physicians, a pay rise compensates the loss of revenue, we hardly have data on the nurses’ attitude in relation to the acceptance of informal payments. Objective: We intend to uncover the situation of informal payments at the end of 2020 and to examine the effects of the new legal regulation, based on information from nurses. Method: In the fall of 2020, we questioned 167 nurses in the Albert Szent-Györgyi Health Center of the University of Szeged, Hungary, in order to highlight the motivations, forms, circumstances, and sums of informal payments. We analyzed the results by means of descriptive statistical methods, with special regard to the differences among surgical, internal medical and pediatric fields. We analyzed the results with a view to the new legal regulations. Results: Out of 167 respondents, 93 work in operative field, 54 in internal medical care, and 18 in pediatric care. Besides gratitude, corruption appeared in all the three fields, however, pediatric care was the least touched by corruption. Gifts of a higher value are rare, however, small gifts are common. The respondents received 10 851 HUF (i.e., 36 USD) as informal payment from in-patients after one week, while, occasionally, 5326 HUF (i.e., 18 USD). The sums – similarly to informal payments to physicians – vary from field to field in healthcare. In the surgical field, the sums surpassed the new legal limit. Informal payments are given in private healthcare more rarely than in public healthcare. Informal payments given outside the workplace hardly ever occur. Conclusion: The informal payment with the goal of corruption is present in the sphere of nurses, however, it is not typical. The criminal sanctioning of informal payments to nurses is not compensated by a pay rise similar to that of physicians. The fact that informal payments are substituted by gifts results in loss of revenue in all fields of healthcare, however, this loss is the most salient in the surgical field. The criminal sanctioning is not sufficient to eliminate informal payments in Hungary; further socio-political measures are to be taken with the goal to change the attitude of healthcare workers and patients. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1658–1668.

Open access

Hikikomori: a COVID–19-járvány egy lehetséges mentálhigiénés következménye

Hikikomori: a possible mental health consequence of the COVID-19 epidemic

Orvosi Hetilap
Authors: Márton Herold, Róbert Herold, Cintia Csuta, and Tamás Tényi

Összefoglaló. A COVID–19-járvány kényszerű tartós szociális távolságtartást idézett elő az emberek között, ami az egyéb mentális rendellenességek és mentálhigiénés következmények mellett egy sajátos pszichiátriai jelenségre, a hikikomori állapotra hívja fel a figyelmet. A hikikomori tartós és szélsőséges szociális visszahúzódással járó jelenség, melynek kidolgozott kritériumrendszere egyelőre még nem található meg a mentális rendellenességeket osztályozó diagnosztikus kézikönyvekben. Kialakulásának pontos mechanizmusáról még keveset tudunk, de az állapot megjelenése és az internet térnyerése között egyes szerzők szoros kapcsolatot látnak. Klasszikusan az egyén egy társadalmi szempontból megalázó vagy előnytelenül alakuló helyzet következtében vonul vissza fokozatosan egy önként vállalt izolációba. Bár a külvilág nem teljesen érdektelen számukra, azonban a retraumatizáció elkerülése érdekében leginkább online követik a világ történéseit és tartanak kapcsolatot másokkal. A COVID–19-pandémia – különösen a lezárások következményeként előtérbe kerülő online életvitelhez kötődően – jelentős mértékben hozzájárult az internet térnyeréséhez, miközben a valós társas kapcsolatok kényszerűen beszűkültek. Ez a konstelláció jelentős kockázati tényezőnek tekinthető a hikikomori szempontjából, amely hosszú távon a világjárvány egyik nem várt szövődménye lehet, különösen az adolescens és a fiatal felnőtt korosztályban. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637–1642.

Summary. The COVID-19 pandemic forced prolonged social distancing between people. This, among other mental disorders and mental health consequences, highlights a specific psychiatric phenomenon: the hikikomori condition. The hikikomori is a phenomenon of persistent and extreme social withdrawal. The condition’s established diagnostic set of criteria is not yet to be found in diagnostic manuals classifying mental disorders. Little is known about the exact mechanism of its development, but some authors see a close link between its emergence and the rise of the internet. Typically, the individual gradually withdraws into a voluntary isolation as a result of a socially humiliating or unfavourable situation. Although the outside world is not completely irrelevant to them, they tend to follow online the events of the world and they also keep in touch with others mostly online in order to avoid retraumatization. The COVID-19 pandemic, particularly in relation to the rise of online lifestyles as a consequence of lockdowns, has contributed significantly to the more and more frequent use of the internet, while real social contact has been inevitably reduced. This constellation can be seen as a major risk factor for hikikomori, which in the long term could be an unanticipated complication of the pandemic, especially in adolescents and young adults. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637–1642.

Open access

A magyarországi öngyilkossági halálozás változásai a COVID–19-járvány első évében

Changes in suicide mortality of Hungary during the first year of the COVID-19 pandemic

Orvosi Hetilap
Authors: Péter Osváth, Lajos Bálint, Attila Németh, Balázs Kapitány, Zoltán Rihmer, and Péter Döme

Összefoglaló. Bevezetés: Az öngyilkosság fő rizikófaktorának a pszichiátriai zavarokat tekintjük. A COVID–19 többek között neuropszichiátriai kórképek kialakulásához is vezethet. Ezen túl a pandémia egyéb velejárói, mint például az izoláció vagy a munkahelyvesztés, a társadalom egészséges tagjaiban is stresszhez, végül pszichiátriai zavarokhoz vezethetnek. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak a teóriának a tesztelése volt, hogy a fenti tényezők miatt együtt járt-e a járvány a hazai suicid halálozás csökkenő trendjének irányváltásával. Módszer: Vizsgálatunkban a megszakított idősorok elemzésének módszerét használtuk, a becslésekhez kvázi-Poisson-regressziót alkalmazva, hogy összehasonlítsuk a 2010 és 2020 közötti időszak havi bontású adataiból kirajzolódó trendek alapján a járvány időszakában (2020. március–december) „elvárt” öngyilkossági esetszámokat a ténylegesen bekövetkezett esetek számával. Eredmények: A COVID–19-hónapok alatt a férfiak által elkövetett öngyilkosságok száma szignifikánsan, 18%-kal nőtt, ahhoz a trendhez képest, amely a COVID–19 hiányában állt volna elő. A teljes populációban szintén szignifikáns, 16%-os emelkedést lehetett megfigyelni, míg a nők által elkövetett öngyilkosságok száma nem tért el szignifikánsan a pre-COVID–19-időszak trendje alapján elvárt értéktől. Megbeszélés és következtetés: A járvány kitörése utáni időszakban a magyar férfiak szignifikánsan gyakrabban követtek el öngyilkosságot, míg a nőknél az adatok nem tükröztek lényegi változást. A más országokban kivitelezett vizsgálatok eredményei érdekes módon inkább csökkenést vagy nem szignifikáns változást jeleztek, amikor a COVID–19-éra suicid számait az azt megelőző időszakok számaival hasonlították össze. A hazai és a nemzetközi eredmények közti eltérések magyarázata egyelőre még nem ismert, így a téma mindenképpen további vizsgálatokat igényel. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1631–1636.

Summary. Introduction: Psychiatric disorders are the main risk factors for suicide. COVID-19 may result in the appearance of neuropsychiatric syndromes. Moreover, other corollaries of the pandemic (e.g., isolation, job loss) may lead to increasing stress and, ultimately, psychiatric disorders even among the non-infected population. Objective: We aimed to test the theory of whether the pandemic, due to the aforementioned factors, was associated with the reversal of the declining suicide rate trend in Hungary. Method: To compare the observed number of suicides during the COVID-19 months (March–December 2020) with the expected numbers, we used an interrupted time series model and, for the estimations, quasi-Poisson regression. Expected numbers were calculated based on trends derived from monthly data between 2010 and 2020. Results: During the months of the pandemic, the number of suicides among males rose significantly by 18% compared to the hypothetical trend that would have occurred in the absence of COVID-19. A significant increase (16%) was also observed in the total population. By contrast, the number of female suicides did not differ significantly from the number expected based on the pre-COVID-19 trend. Discussion and conclusion: After the outbreak of the epidemic, Hungarian males committed significantly more suicides, while no relevant changes were observed among females. Interestingly, studies from other countries found either no change or decrease when comparing suicide numbers from the COVID-19 period with the corresponding numbers from the pre-COVID-19 period. The explanation for this discrepancy is still lacking, so further investigations are needed. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1631–1636.

Open access

Terhességi ritmuszavarok modern terápiás megközelítései

Modern therapeutic approaches of cardiac arrhythmias in pregnancy

Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Riba, Barnabás Németh, Ferenc Árvai, Géza Lupkovics, and Tamás Tahin

Összefoglaló. A ritmuszavarok előfordulása gyakoribb a terhes nők esetén, mint a nem várandósok körében. A legtöbb esetben terápiás beavatkozás nélkül is kihordható a magzat. Hemodinamikai instabilitás és magzatkárosodáshoz vezető fetalis hypoperfusio jöhet létre, amennyiben tartós, magas kamrai frekvenciával járó epizódok jelentkeznek. Ezekben az esetekben a ritmuszavar megszüntetése indokolttá válhat. Az antiarrhythmiás gyógyszerek korlátozottan és nagy körültekintéssel alkalmazhatók a gyermeket várók körében, így a katéterablatio jelenthet biztonságos és használható alternatívát. Ezen beavatkozásokat hagyományosan röntgensugár segítségével végzik, ez azonban az ionizáló sugárzásnak a magzati fejlődésre gyakorolt hatása miatt magas rizikót jelentene. Több éve elérhető a szív-elektrofiziológiában az ún. zéró fluoroszkópiás ablatio, mely a pitvarfibrilláció kezelésében és más ritmuszavarok esetében egyaránt alkalmazható. A terheseknél alkalmazott eljárást két eseten keresztül mutatjuk be. A röntgensugár használatát, a jelen cikkben bemutatott beavatkozások esetén is, sikerült teljesen kiküszöbölnünk. Az első, 23 hetes gravid páciensnél recidív paroxysmalis supraventricularis tachycardia miatt végeztünk elektrofiziológiai vizsgálatot. E vizsgálat során atrioventricularis nodalis reentry tachycardiát igazoltunk és abláltunk sikerrel. Második esetbemutatásunkban egy anteroseptalis járulékos köteg katéterablatiós megoldását mutatjuk be. A terhesség során jelentkező, az anyára és/vagy magzatára veszélyt jelentő ritmuszavar esetén a háromdimenziós térképező rendszer (szükség esetén intracardialis ultrahangvizsgálattal kiegészítve) biztonságos és hatásos alternatívát jelent, olyan esetekben, ha röntgensugár nem használható. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643–1651.

Summary. Arrhythmias are more common in pregnant women than in others. In most cases, the fetus can be delivered without therapeutic intervention. Hemodynamic instability and fetal hypoperfusion leading to fetal harm may occur if persistent episodes of high ventricular rate occur. In these cases, resolution of the arrhythmia may be advised. Antiarrhythmic drugs can be used with limitations and great caution in those expecting a child, so catheter ablation may be a safe and usable alternative. These interventions are traditionally performed using X-ray, however, due to the effect of ionizing radiation on fetal development, this would pose a high risk. Zero-fluoroscopic ablation has been available for several years in cardiac electrophysiology, which can be used both in the treatment of atrial fibrillation and in other arrhythmias. The procedure which we used in pregnant women is presented in two cases. We also managed to completely eliminate the use of X-ray during the interventions presented in this article. In the first case, a 23-week-old gravid patient underwent electrophysiological examination for recurrent paroxysmal supraventricular tachycardia. In the electrophysiological study, atrioventricular nodal reentry tachycardia was confirmed and successfully ablated. In our second case study, we present a catheter ablation for anteroseptal accessory pathway. Three-dimensional mapping system (supplemented with intracardiac ultrasound, if necessary), in the case of significant arrhythmia, is a safe and effective alternative where X-rays, which poses a risk to the mother and/or the fetus, cannot be used during pregnancy. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643–1651.

Open access

A dohányzásleszokás-támogatás első vonalbeli gyógyszeres terápiájának aktualitásai

Actualities in first-line pharmacotherapy for smoking cessation support

Orvosi Hetilap
Authors: Jezdancher Watti, András Mohos, Oguz Kelemen, and Dávid Pócs

Összefoglaló. A dohányzás jelenleg is az egyik legjelentősebb népegészségügyi probléma hazánkban. Az orvosi szakterületek többségében előkerül a dohányzásleszokás-támogatás kérdése. Ezért az orvostársadalom számára az aktuális gyógyszeres terápiás ismeretek összefoglalása hasznos lehet. A jelen közleményben a leszokástámogatás elsődlegesen választandó gyógyszeres terápiáját tekintjük át a legújabb összefoglalók és irányelvek szerint. A gyógyszeres lehetőségek közül jelenleg a vareniklin és a nikotinpótló terápia választandó elsőként, nemcsak a leszokás, hanem az ártalomcsökkentés tekintetében is. A legújabb kutatási eredmények szerint a kis dózisú vareniklin hatékonysága megközelíti a standard adagolás hatékonyságát, ugyanakkor kevesebb mellékhatás jelentkezik. A nikotinpótló kezeléssel kapcsolatban ki kell emelni, hogy egyre több tudományos evidencia áll a transdermalis és oralis készítmények kombinálása mellett, szemben a monoterápiával. A kis dózisú vareniklin, illetve a nikotinpótló terápia akkor is segítséget nyújt a naponta elszívott cigaretták mérséklésében, ha a kliens nem kíván leszokni, de a dohányzás ártalmait csökkentené. A nikotinerg rendszeren kívül más módon ható gyógyszerek szerepe is felmerült. Egyre több összefoglaló támogatja az antidepresszívumok használatát a nikotinfüggőség kezelésében. Ezek közül a bupropion használatával kapcsolatban van a legtöbb adat, amelyről tudjuk, hogy kombinálható a nikotinpótló terápiával és a vareniklinnel is. A gyógyszeres terápiát minden esetben tanácsos magatartásorvoslási módszerekkel, illetve adherenciát fokozó intervenciókkal kombinálni. Ezenkívül a szakellátási szint bevonása is javasolt, hogy a lehető legtöbb segítséget kapja meg a páciens a leszokáshoz. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1610–1618.

Summary. Smoking is still one of the most significant public health problems in Hungary. The issue of smoking cessation support comes up in most medical specialties. Therefore, a summary of the current pharmacotherapeutic knowledge may prove useful to the medical community. In this paper, we review the first-line pharmacotherapy for smoking cessation based on the latest summaries and guidelines. Regarding the smoking cessation agents, varenicline and nicotine replacement therapy are currently the primary choice, not only in terms of cessation but also in terms of harm reduction. The results of previous studies suggest that the efficacy of low dose varenicline is close to that of standard dosing, with fewer side effects. With regard to nicotine replacement therapy, it should be emphasized that there is an increasing scientific evidence for the combination of transdermal and oral formulations as opposed to monotherapy. Low dose varenicline and nicotine replacement therapy also help reduce the number of cigarettes smoked daily if the client does not want to quit but would reduce the harms of smoking. The role of medications acting in other ways than the nicotinergic system has also emerged. An increasing number of reviews support the use of antidepressants in the treatment of nicotine addiction. Of these, most data are available on the use of bupropion, which is known to be combined with nicotine replacement therapy and varenicline. In all cases, it is advisable to combine pharmacotherapy with behavioral therapy as well as interventions that increase adherence. In addition, it is also recommended to include specific therapeutic interventions in order to get as much help as possible for the patient to quit smoking. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1610–1618.

Open access

A dysphagia táplálásterápiája stroke-betegek esetében – 2021

Medical nutrition therapy of stroke patients with dysphagia – 2021

Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Kovács, Pál Tamás Szabó, Csaba Óváry, Andrea Molnár, Márta Veresné Bálint, Katalin Anna Béres-Molnár, and András Folyovich

Összefoglaló. A neurológiai betegek körében a dysphagia előfordulása gyakori, és több oka van. Az utóbbi évek kutatásai a közvetlen neurológiai kórokok (beleértve a gyakori stroke) szerepét is részletesen feltárták. Felismerték az ún. néma aspiráció jelentőségét: ez gyakran áll az (aspirációs) pneumonia hátterében, amely sokszor halálos szövődmény lehet. Az ún. poststroke pneumonia fogalma gyökeresen más értelmezésbe helyezte a stroke-ot követő tüdőgyulladások megítélését, jellegzetessége alapján egyértelműen a stroke közvetlen cerebralis hatásaként alakul ki. Egyértelművé vált a nyelészavar korai felismerésének és ellátásának szükségessége. A stroke-betegek megfelelő tápláltsági állapota az eredményes rehabilitációnak, a szövődményszám csökkentésének, a rövidebb kórházi kezelésnek, az alacsonyabb mortalitásnak a záloga. A dysphagia a betegség kimenetelének független előrejelzője lehet, különösen az első három hónapban. A nyelészavar malnutritióval, kiszáradással és a kórházi tartózkodás hosszabb időtartamával jár együtt, emeli a gyógyszerköltségeket. A stroke-beteg ellátásának egyik első eleme a dysphagia szűrése. Táplálásterápiára akkor szorul a stroke-beteg, amikor magas a kóros tápláltsági állapot kialakulásának kockázata, és per os táplálással nem fedezhető biztonságosan a megfelelő energia-, tápanyag- és folyadékbevitel. A táplálásterápia módját, eszközeit, az energia- és tápanyagbeviteli célértékeket az orvos határozza meg, az alapbetegség súlyosságától, a társbetegségektől és a laborértékektől függően. Az étrend minden esetben individuális és progresszív, azaz alkalmazkodik a beteg állapotához és annak változásához. A dietetikus feladata a megfelelő diéta összeállítása mellett a beteg, a hozzátartozó és a kezelőszemélyzet oktatása, az állapot követése, a beteg tápláltsági állapotának, tápanyagbeviteli értékeinek gyakori elemzése, szükség esetén tápszerek ajánlása. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1601–1609.

Summary. Among neurological patients, the incidence of dysphagia is common and has several causes. Research in recent years has explored the role of direct neurological pathogens (including frequent strokes). The frequency of ’silent aspiration’, which often underlies (aspirational) pneumonia and can be a fatal complication, has been recently discovered. The concept of ’post-stroke pneumonia’ has drastically changed the assessment of post-stroke pneumonia. Based on its characteristics, it clearly develops as a direct cerebral effect of stroke. The need for early detection and early care of swallowing disorder has become clear. Adequate nutritional status of stroke patients is the key to successful rehabilitation, reduction of complications, shorter hospitalization, and lower mortality. Dysphagia can be an independent predictor of disease outcome, especially in the first three months. Swallowing disorder is associated with malnutrition, dehydration and longer lengths of hospital stay, increasing drug costs. One of the first elements in the care of a stroke patient is screening for dysphagia. The stroke patient needs nutritional therapy when the risk for abnormal nutritional condition is high or if the condition is already present, or when oral nutrition does not safely cover adequate energy, nutrient and fluid intake. The method and means of nutritional therapy, the goals of energy and nutrient intake are determined by the doctor, depending on the severity of the underlying disease, comorbidities and laboratory values.The diet is individual and progressive in each case. The dietitian’s task is not only to compile a proper diet, but also to educate the patients and relatives. The dietitian is responsible for monitoring the patient’s nutritional status. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1601–1609.

Open access
Restricted access

A Vibrant Soundbridge aktív középfül-implantátum történeti áttekintése és sebészi alkalmazásának lehetőségei

Historical overview and surgical applications of the Vibrant Soundbridge active middle ear implant

Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Tóth, Imre Gerlinger, T. Barbara Bölcsföldi, György Kellényi, Adrienne Németh, István Papp, and István Szanyi

Összefoglaló. A Vibrant Soundbridge aktív középfül-implantátum vezetéses, sensorineuralis és kevert típusú halláscsökkenés esetén is megoldást jelenthet a beteg hallásrehabilitációja során. Sensorineuralis halláscsökkenés esetén akkor indikálható, ha a légvezetéses hallásküszöb nem haladja meg a 80–85 dBHL-t a 3–4 kHz frekvenciákon, vezetéses, illetve kevert típusú halláscsökkenés esetén pedig akkor, ha a csontvezetéses hallásküszöb nem haladja meg a 45–65 dBHL-t a 0,5–4 kHz közti frekvenciatartományban. Az implantátum beültetését eleinte tisztán sensorineuralis halláscsökkenés esetén végezték, és csupán egyféleképpen történhetett: a rezgéskeltő rendszer oldalán lévő rögzítőcsipeszt rá kellett applikálni az incus hosszú nyújtványára. Azokra az esetekre, amikor a rezgéskeltő rögzítése nem kivitelezhető, különböző rögzítőelemeket (coupler) fejlesztettek ki. Az incusra való rögzítés hosszúnyújtvány-couplerrel, illetve rövidnyújtvány-couplerrel lehetséges. Vezetéses és kevert típusú halláscsökkenés esetén a kerek ablak membránjához is illeszthető a rendszer, előrehaladott otosclerosis esetén pedig a Soundbridge-implantáció stapedotomiával kiegészített változata („power stapes”) hozhat kielégítő halláseredményt. Ezek a technikák meglehetősen megnövelték a sebész szabadságát, így széles körben alkalmazott, megbízható megoldássá váltak. A Pécsi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján az elmúlt évtizedben számos incusvibroplastica történt, de kerekablak-vibroplasticára is több alkalommal sor került. A jelen összefoglaló tanulmányban a Vibrant Soundbridge implantátum technikai fejlődésének történeti áttekintésén felül az alkalmazható műtéti megoldásokat mutatjuk be. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1619–1626.

Summary. The Vibrant Soundbridge active middle ear implant can provide a reliable solution for hearing rehabilitation of patients with conductive, sensorineural or mixed hearing loss. For sensorineural hearing loss, the air conduction threshold of the patient should not be more increased than 80–85 dBHL at the range of 3–4 kHz, and for conductive and mixed hearing loss, the bone conduction threshold should not be more increased than 45–65 dBHL between 0.5 and 4 kHz. The standard surgical procedure was originally designed for purely sensorineural hearing loss, and the fixation clip of the vibrating transducer needed to be crimped onto the long process of the incus. In many cases, it is impossible to crimp the vibrator onto the incus. In order to solve such circumstances, fixation clips (couplers) have been developed. There are two options to crimp the device on the incus: applying a long process coupler or a short process coupler. For conductive or mixed hearing loss, a round window soft coupler has been introduced. In advanced otosclerotic cases, a special combined technique of Soundbridge implantation with simultaneous stapedotomy can result in sufficient hearing rehabilitation. These techniques significantly broadened the scale of possibilities for the implantation, therefore, it became a widely utilized, reliable procedure. At the Department of Otorhino-laryngology, Clinical Center, University of Pécs, in addition to a noteworthy amount of incus vibroplasty, several cases of round window vibroplasty have also been performed. The aim of the present study is to summarize the history of development of the Vibrant Soundbridge and to present an overview of the applicable surgical techniques. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1619–1626.

Open access