Browse

You are looking at 1 - 10 of 13,227 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

Background and aims

Internet gaming disorder (IGD) is known to cause various psychological and physical complications. Through data collected from an adolescent prospective longitudinal cohort, we examined how IGD is related to lifestyle and physical symptoms, as well as the temporal relationship between them.

Methods

This study was conducted as part of iCURE (Internet user Cohort for Unbiased Recognition of gaming disorder in Early Adolescence) in Korea between 2015 and 2019. Sleep and physical activity time, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents were measured at baseline and followed-up after one year. IGD risk was evaluated using the Internet Game Use – Elicited Symptom Screen (IGUESS). The association between IGD risk and measured variables was analyzed, both at baseline and at follow-up after one year.

Results

At baseline, the IGD risk group had significantly less physical activity time and sleep time and had more dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents than the IGD non-risk group. Additionally, in the IGD risk group at baseline, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents occurred significantly more after one year of follow-up.

Discussion and conclusion

The results of this study show that IGD is a significant risk factor that increases the probability of physical disease and trauma in adolescents. Therefore, interventions aimed at reducing IGD risk and protecting the physical and mental health of adolescents are imperative.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Satoko Mihara
,
Yoneatsu Osaki
,
Aya Kinjo
,
Takanobu Matsuzaki
,
Hideki Nakayama
,
Takashi Kitayuguchi
,
Takayuki Harada
, and
Susumu Higuchi

Abstract

Background and aims

Although the Ten-Item Internet Gaming Disorder Test (IGDT-10) has been translated into Japanese and widely used, the Japanese version has not previously been validated. We used the clinical diagnosis of IGD as a gold standard for validating the test.

Methods

The Japanese version was validated using 244 gamers drawn from the general young population in Japan. Expert interviews using the Japanese version of the Structured Clinical Interview for Internet Gaming Disorder evaluated diagnoses of Internet gaming disorder (IGD). This resulted in a diagnosis of IGD for eight individuals, categorized as the gold standard group. The screening performance of the two Japanese versions with different scoring conditions was examined: the scoring method proposed by the original study (original version) and a less stringent scoring method where responses of either “often” or “sometimes” were regarded as affirmative (modified version).

Results

The results of the sensitivity and specificity analyses, the Cronbach's alpha and the receiver operating characteristics analysis revealed a higher screening performance for the modified versus the original version. The optimum cutoff for the modified version was 5 or more – the sensitivity, specificity, and Youden's index were 87.5, 85.2, and 72.7%, respectively. The rate of probable IGD using the original and modified versions were 1.8% and 11.3%, respectively.

Discussion and conclusion

A less stringent scoring method for the Japanese version of IGDT-10 showed a higher screening performance than the original scoring method. Future studies comprising different ethnic groups and gaming cultures should further examine the suggested scoring method.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Sofia Maraki
,
Viktoria Eirini Mavromanolaki
,
Efstathios E. Detorakis
,
Dimitra Stafylaki
,
Panagiotis Moraitis
, and
Effie Scoulica

Abstract

Nocardia species are rare causative agents of psoas abscess, more frequently occurring as part of disseminated infection. Only sporadic cases have been reported so far, with Nocardia asteroides and Nocardia farcinica being the most common causative agents. Nocardia elegans is an opportunistic pathogen, accounting for only 0.3–0.6% of infections caused by Nocardia species, usually affecting the respiratory tract.

In this study, a previously healthy 74-year-old man was admitted to the University Hospital of Heraklion with fever and intense pain radiating from the lumbar region to the groin and the left thigh, increasing with movement. Imaging findings revealed a large abscess in the left iliopsoas. Blood and pus aspirate cultures yielded a pure culture of Nocardia that was identified by 16S rRNA sequence as N. elegans. The patient was successfully treated with drainage of the abscess along with administration of ceftriaxone, linezolid and trimethoprim-sulfamethoxazole. To our knowledge, this is the first report of iliopsoas abscess caused by N. elegans. Early, accurate diagnosis and timely treatment with drainage of the abscess and long-term administration of antimicrobial agents optimize the outcome.

Restricted access

Az influenza mint kardiológiai rizikótényező és a vakcináció szerepe a kockázat csökkentésében

Influenza as a threat to cardiovascular health and the role of vaccination in risk reduction

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsolt Körömi
and
Gergely György Nagy

A koszorúér-betegség, a szívritmuszavarok, valamint a szívelégtelenség különböző formái a társadalom jelentős részét érintik, a halálozási statisztikák első helyén szereplő kóroki tényezők. Bár a jelenleg zajló SARS-CoV-2-pandémia kapcsán a közgondolkodásban nagymértékben háttérbe szorult, továbbra is komoly epidemiológiai jelentőségű az influenzafertőzés is, mely az évről évre visszaköszönő járványok során jelentős morbiditással és mortalitással jár elsősorban az idős, társbetegségekkel rendelkező betegek körében. Erre vonatkozóan számos kutatási eredmény látott napvilágot, melyekben felhívják a figyelmet a jelentős néptömeget érintő szívbetegségek és az influenza együttes fennállásából fakadó szinergista egészségkárosító és mortalitásnövelő hatásra, továbbá az influenza elleni vakcináció mint prevenciós stratégia jelentőségére. Különösen aktuálissá teszi ezt a kérdést a SARS-CoV-2-világjárvány, mely vírus szintén az idősebb, illetve a sok társbetegséggel rendelkező betegekre van súlyos, nemritkán végzetes hatással, de egy influenza által legyengített fiatalabb szervezet is könnyebben eshet áldozatául egy esetleges koronavírus-fertőzésnek. Ennek megfelelően a nemzetközi ajánlásokban egyértelműen javasolt sok más, magasabb rizikójú betegcsoporton túl a szívbetegek influenza elleni oltása. Ennek, valamint az elérhető térítésmentes vakcináknak dacára az átoltottság mind nemzetközi, mind hazai szinten igen alacsony. A szerzők a jelen összefoglaló közleményben felhívják a figyelmet az influenza és a szívbetegségek kapcsolatára, valamint az influenza elleni vakcináció szerepére a kardiológiai eredetű morbiditás és mortalitás csökkentésében. Orv Hetil. 2022; 163(40): 1585–1596.

Open access

Degenerált aortahomograft percutan transaxillaris rekonstrukciója

Percutaneous transaxillary endovascular repair of a degenerated aortic homograft

Orvosi Hetilap
Authors:
Ákos Bérczi
,
Anita Nelli Simon
,
Gábor Szabó
, and
Csaba Csobay-Novák

A késői degeneráció a homografttal történő rekonstrukciók ismert szövődménye. Ezen graftokat gyakran infekt környezetben, korábbi műtét során beültetett műér elfertőződése esetén alkalmazzuk. Ilyenkor egy harmadik nyitott műtét jelentős mortalitással járhat. Esetünkben egy többször operált hasban, homograft-degeneráció talaján kialakult, tartott ruptura transaxillaris megközelítésből történő endovascularis műtétjét mutatjuk be. A 69 éves férfi beteg kórelőzményében Leriche-szindróma miatt 2010-ben aortobiiliacalis bypassműtét szerepel. 2018-ban aortoduodenalis fistula miatt reoperáció történt homograft alkalmazásával, melyet jobb oldali, femoralis szintű amputáció követett. A beteg 2021-ben akut hasi fájdalom miatt jelentkezett, melynek hátterében a krioprezervált allograft tartott rupturája igazolódott. Az elzáródott jobb graftszár és a meszes bal arteria (a.) femoralis communis nem volt alkalmas a felvezetésre. Általános érzéstelenítésben, ultrahangvezérlés mellett percutan bal a. axillaris punctiót végeztünk. A laesiókon való átjutást követően három 8 × 57 mm-es fedett sztentet deponáltunk distalisan, majd egy 16 mm-re utótágított, 12 × 57 mm-es eszközt illesztettünk az a. renalis szájadékokhoz. Biztonsági okokból az axillaris punctiót ellátása előtt bal oldali a. radialis punctiót végeztünk. A záróeszközök deponálását követően az angiográfiás képeken az a. axillaris kritikus szűkülete mutatkozott. A laesiót transradialis megközelítésből egy 9 × 37 mm-es fedett sztenttel sikeresen kezeltük. A beteget másnap elbocsátottuk. A 30 napos kontroll képalkotó vizsgálaton az aneurysmazsák teljes kizárása ábrázolódott. A homograft-degeneráció hatékonyan kezelhető fedett sztentek alkalmazásával. A transaxillaris megközelítés a komplikált transfemoralis felvezetési út alternatíváját képezheti, melynek biztonsága növelhető az érintett oldal transradialis punctiójával. Orv Hetil. 2022; 163(40): 1606–1609.

Open access

A Monarchia kormányának első és egyben utolsó egészségügyi minisztere – dr. Jan Horbaczewski professzor (1854–1942)

The first and last minister of health of the Austro-Hungarian Empire – Professor MUDr. Jan Horbaczewski (1854–1942)

Orvosi Hetilap
Author:
László Kiss
Restricted access

Onkodiabetológia II.

Antidiabetikumok és rákmegelőzés

Oncodiabetology II.

Antidiabetics and cancer prevention
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert János Bánhegyi
,
Andrea Gazdag
,
Beatrix Rácz
,
László Szalai
,
Róbert Wágner
, and
Norbert Fülöp

A 2-es típusú cukorbetegek száma a világban évről évre növekszik. Hazánkban a diabetes mellitus felnőttek körében mért prevalenciája mára elérte a 9,1%-ot. Mindez egyre fokozottabb egészségügyi és gazdasági terhet ró a társadalomra. Szinte magától értetődő, hogy a gyógyszeriparra jelentős nyomás nehezedik az újabb, hatékonyabb és biztonságosabb antidiabetikus terápiák fejlesztése céljából. Ennek következtében mind nagyobb figyelem irányul az antidiabetikumok általános metabolikus effektusain túl az előnyös vagy hátrányos hatásaik megismerésére is. A vércukorszint alacsonyan tartásával, valamint a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcsere kontrollálása révén minden hatóanyag rendelkezik egyfajta indirekt daganatellenes befolyással. Emellett többüknél jelentős saját vagy direkt antitumorhatás is valószínű, ám egyeseknél felmerül a tumorpromóciót minimálisan elősegítő szerep is. Fontos megjegyezni, hogy az utóbbi lehetőséget elsősorban preklinikai, experimentális adatok vagy csak rövid időtartamú klinikai vizsgálatok eredményei alapján vetették fel, viszont az antidiabetikumok biztonságosságát nagy esetszámú, multicentrikus, randomizált és kontrollált vizsgálatokból nyert adatok támasztják alá. Egyelőre a metformin az egyetlen hatóanyag, amely többféle tumorlokalizációban, illetve monoterápiában vagy egyéb antidiabetikus szerekkel, inzulinokkal, sőt akár bizonyos citosztatikumokkal és biológiai terápiákkal innovatívan kombinálva is igazoltan csökkentheti a daganatkockázatot. Több antidiabetikum esetében a tumorprevencióban játszott szerep megerősítésére a rendelkezésre álló adatok vagy nem elégségesek, vagy nem teljesen egyértelműek. Munkánkban e téma olykor valóban ellentmondásosnak tűnő, irodalmi hátterét részletesen áttekintve, a ma alkalmazott antidiabetikumok biztonságos használatáról győződhettünk meg. Felvetettük, hogy a jövőben a diabeteses és nem diabeteses betegek hatékonyabb rákmegelőzésében és onkoterápiájában akár a tumorspecifikusan optimalizált antidiabetikus terápia is fontos tényező lehet. Orv Hetil. 2022; 163(40): 1575–1584.

Open access

Súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek tüdőfunkciója és társbetegségei a marosvásárhelyi Tüdőgyógyászati Klinikán

Lung function and comorbidities in patients with exacerbated chronic obstructive pulmonary disease hospitalized in Tirgu-Mureș Pulmonology Clinic

Orvosi Hetilap
Authors:
Mioara Szathmary
,
Hédi-Katalin Sárközi
,
Edith Simona Ianoși
,
Zsuzsanna Gáll
,
Alexandra Floriana Nemes
,
Mara Andreea Vultur
,
Adriana Neagos
, and
Gabriela Jimborean

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) gyakori krónikus gyulladásos betegség, nagy mortalitással. Célkitűzés: A vizsgálat célja a COPD-ben szenvedő betegek paraméterei – életkor, nemi megoszlás, kockázati tényezők (dohányzás, foglalkozási expozíció), a COPD súlyossága, testtömegindex, tüdőfunkció, társbetegségek és szövődmények – közötti összefüggések feltárása volt dohányzó és foglalkozási ártalomnak kitett betegeknél. Módszer: 209 beteg adatait elemeztük, akiket 2019-ben a marosvásárhelyi Tüdőgyógyászati Klinikára COPD-exacerbatio miatt vettek fel. Eredmények: A tápláltsági állapot alapján 4 csoportba soroltuk a betegeket: 50 alultáplált, 53 normál testsúlyú, 53 túlsúlyos, valamint 53 elhízott páciens. A férfi : nő arány 2,48 volt. Az esetek 67%-a aktív, keresőkorban levő páciens, 55,98%-a 55–65 év közötti volt. A betegek 10,5%-a volt 75 év feletti. A páciensek jelentős része (76,55%) dohányzott, a férfiak 91,9%-a és a nők 33,8%-a. A foglalkozási ártalom az esetek 30,62%-ában a dohányzással társult. A nem dohányzóknál a foglalkozási expozíció volt a fő tényező a COPD patogenezisében (81,6%). A „biomassza-tüzelőanyagoknak” vagy a passzív dohányzásnak való expozíció is főleg a nem dohányzó nőknél volt megfigyelhető (78,9%). A FEV1 átlagértékei alacsonyabbak voltak a túlsúlyos, elhízott és alultáplált betegekben, mint a normál testsúlyúaknál. Az elhízott és túlsúlyos COPD-s betegek körében gyakrabban fordult elő ischaemiás szívbetegség (41,5%, illetve 43,4%), mint a normál súlyú, illetve sovány betegeknél (24%, illetve 20%). Megbeszélés: Adataink rávilágítanak a károsodott tüdőfunkció súlyosságára mind a cachexiás, mind az elhízott betegeknél, és alátámasztják a testmozgás, a táplálkozás-ellenőrzés, a légzőfunkciók szűrése és az általános rehabilitáció szükségességét a COPD-s betegek tüdőkapacitásának javítása érdekében. Következtetés: A COPD multidiszciplináris megközelítése mind diagnosztikai módszerként, mind a COPD-társbetegségek helyes kezeléséhez szükséges. Orv Hetil. 2022; 163(40): 1597–1605.

Restricted access

Az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intolerancia (IEI-EMF) jelensége a szakemberek szemszögéből

Idiopathic environmental intolerance (IEI-EMF) – from the viewpoint of the specialists

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Zsuzsanna Dömötör
,
Ferenc Köteles
, and
Renáta Szemerszky

Kétrészes narratív összefoglalónkban áttekintést nyújtunk az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intoleranciával (IEI-EMF, más néven elektromágneses túlérzékenységgel) kapcsolatos tudományos eredményekről, a kutatások jelenlegi állásáról. Az elektromágneses túlérzékenység olyan állapotot jelent, amely során az érintett személy tüneteket tapasztal az elektromos eszközök közelében vagy azok használatakor, és tüneteit az elektromágneses expozíciónak tulajdonítja. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi álláspontja szerint az IEI-EMF nem diagnosztikus kategória, megállapításához jelenleg sem orvosi teszt, sem valid protokoll nem áll rendelkezésre. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, valamint a munkaképesség elvesztéséhez. Gyakoriak a különböző komorbid mentális zavarok, mint a szorongás, depresszió, szomatizáció. Az elektromágneses túlérzékenység etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a biofizikai megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált fiziológiai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség. Jelen írásunkban a jelenséggel kapcsolatos jellemzőket kutatói és orvosi szemszögből járjuk körül: az etiológiával kapcsolatos elméletek bemutatásán túl kitérünk a vizsgálati, módszertani nehézségekre, a definíciós és diagnosztikus problémákra és a terápiás lehetőségekre.

Open access

Az orvostanhallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők és a beavatkozások lehetséges pontjai hallgatói szemszögből

Understanding students’ perspectives on mental health determinants of medical students and interventions to improve mental health in medical school: a qualitative study

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Barnabás Oláh
,
Bence Márk Rádi
, and
Karolina Kósa

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.

Open access