Browse

You are looking at 1 - 10 of 2,009 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All

Abstract

Based on the current literature, the link between Achilles tendon moment arm length and running economy is not well understood. Therefore, the aim of this study was to further investigate the connection between Achilles tendon moment arm and running economy and the influence of Achilles tendon moment arm on the function of the plantarflexor muscle-tendon unit during running.

Ten male competitive marathon runners volunteered for this study. The participants ran on a treadmill at two running speeds: 3 and 3.5 m s−1. During running the oxygen consumption, lower leg kinematics, electrical activity of plantar flexor muscles, and fascicle behavior of the lateral gastrocnemius were measured simultaneously. On the second occasion, an MRI scan of the right leg was taken and used to estimate the Achilles tendon moment arm length.

There was a negative correlation between running economy and the body height normalized moment arm length at both selected speeds (r = −0.68, P = 0.014 and r = −0.70, P = 0.01). In addition, Achilles tendon moment arm length correlated with the amplitude of the ankle flexion at both speeds (r = −0.59, P = 0.03 and r = −0.60, P = 0.03) and with the electrical activity of the medial gastrocnemius muscle at 3 m s−1 speed (r = −0.62, P = 0.02). Our finding supports the concept that a longer moment arm could be beneficial for distance runners.

Open access

Abstract

Quercetin (Que) is present in many vegetables and fruits as a secondary antioxidant metabolite. Deoxynivalenol (DON) produced by various Fusarium mould species can induce cytotoxicity and oxidative stress in the gastrointestinal tracts of humans and farm animals. The aim of this study was to investigate the effects of Que on DON-induced oxidative stress in a non-tumourigenic porcine IPEC-J2 cell line. Two experimental designs were used in our experiments as follows: (a) pretreatment with 20 µmol/L Que for 24 h followed by 1-h 1 µmol/L DON treatment and (b) simultaneous application of 20 µmol/L Que and 1 µmol/L DON for 1 h. Cell cytotoxicity, transepithelial electrical resistance (TER) of cell monolayers and extracellular/intracellular redox status were studied. It was found that DON significantly decreased TER and triggered oxidative stress, while Que pretreatments were beneficial in maintaining the integrity of the monolayers and alleviated oxidative stress. However, co-treatment with Que was unable to preserve the integrity and redox balance of the cells exposed to DON. These results indicate that only the 24-h preincubation of cells with 20 µmol/L Que was beneficial in compensating for the disruption caused by DON in extracellular oxidative status.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Venczel, Róbert Maráz, Éva Ambrózay, Gábor Cserni, and László Sikorszki

Összefoglaló. Bevezetés: Napjainkban az őrszemnyirokcsomó felkeresésének legelterjedtebb módszere a radioizotópos és kék festékes kettős jelölés, emellett azonban több más jelölés is alkalmazható. Az indociánzöld-fluoreszcencia ígéretes nyirokút-térképezési módszer, mely a találati arányát tekintve – irodalmi adatok alapján – összevethető a radioizotópos módszerrel. Módszer: Osztályunkon 2020. 03. 31. és 2020. 04. 15. között 10, emlőrák miatt operált betegünknél alkalmaztuk az indociánzöld és a kék festékes kettős jelölés módszerét az őrszemnyirokcsomó felkeresésére. Eredmények: A 10 operált betegünknél összesen 17 őrszemnyirokcsomót azonosítottunk és távolítottunk el. 16 őrszemnyirokcsomó jól festődött indociánzölddel (találati arány: 0,94; 95%-os konfidenciaintervallum [CI ]: 0,73–0,99), míg kék festékkel 9 jelölődött (találati arány: 0,53; 95%-os CI: 0,31–0,74). A szövettani feldolgozás során összesen 2 őrszemnyirokcsomó bizonyult áttétesnek, ezek közül 1 kék és fluoreszcens volt, 1 pedig csak kék festékkel jelölődött. Következtetés: Kezdeti, kis esetszámnál nyert tapasztalataink alapján az indociánzöld jelölés emlőrák során végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetén jól használható kettős jelölési módszer részeként, kék festékkel kiegészítve. A módszer találati aránya, valamint fals negatív aránya irodalmi adatok alapján nem különbözik szignifikánsan a radioizotópos jelölés módszerétől. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297.

Summary. Introduction: The current practice in sentinel lymph node biopsy for breast cancer is the radioisotope and blue dye dual labelling technique, however, other mapping methods are also available. Indocyanine green fluorescence is one of the best alternatives of the standard technique, with detection rates comparable to those of the radioisotope method. Method: Between 31. 03. 2020 and 15. 04. 2020, a total of 10 sentinel lymph node biopsies for breast cancer were performed using the indocyanine green fluorescence and blue dye dual technique. Results: 17 sentinel lymph nodes were detected and removed in total, from which 16 showed explicit fluorescence activity (detection rate: 0.94; 95% confidence interval [CI]: 0.73–0.99), whilst 9 where blue (detection rate: 0.53; 95% CI: 0.31–0.74). During histopathological examination, 2 sentinel lymph nodes proved to be metastatic, from which 1 was fluorescent and blue, the other was blue only. Conclusion: Regarding our early experience based on a small number of patients, indocyanine green fluorescence, used together with blue dye as part of a dual technique, is a usable method for sentinel lymph node mapping. Based on data from the literature, the detection rate and the false-negative rate of the indocyanine green fluorescence method shows no significant difference from the radioisotope mapping technique. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A diabeteses retinopathia minden harmadik cukorbeteget érinti a világban, és a dolgozó korú lakosság körében a vakság vezető oka. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a diabeteses retinopathia prevalenciaalapú költségterhének meghatározása 2018-ban a 18 évnél idősebb korú lakosság körében Magyarországon. Módszer: Standardizált ’rapid assessment of avoidable blindness’ (RAAB) + diabeteses retinopathia modul alapú metodikán alapuló modellel analizáltuk a diabeteses retinopathia költségterhét. A diabeteses retinopathia okozta gazdasági terhet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a páciensek oldaláról felmerülő költségeket analizálva vizsgáltuk. A prevalenciaalapú diabeteses retinopathia költségmodellt a skót diabeteses retinopathia klasszifikációnak és a diabeteses retinopathia súlyossági stádiumának megfelelően állítottuk össze. Eredmények: A diabeteses retinopathia költségterhe 43,66 milliárd Ft volt 2018-ban. A két fő költségviselő az anti-VEGF-injekciók (28,91 milliárd Ft) és a vitrectomiák (8,09 milliárd Ft) voltak. Ez a két kezelési mód volt felelős a diabeteses retinopathiával kapcsolatban felmerülő összes költség 84,7%-áért. Az egy páciensre jutó átlagos költségteher 54 691 Ft volt hazánkban. Következtetés: A cukorbetegek szemészeti járó- és fekvőbeteg-ellátása alulfinanszírozott hazánkban. A proliferatív diabeteses retinopathia és a diabeteses maculaoedema növekvő társadalmi-gazdasági terhe miatt érdemes volna javítani a megelőzés, a szűrés és a korai kezelés jelenlegi helyzetén. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Summary. Introduction: Diabetic retinopathy affects every third people with diabetes mellitus in the world and is the leading cause of blindness in adults of working age. Objective: The aim of this study was to analyse the economic burden associated with diabetic retinopathy in people aged 18 years and older in Hungary. Method: Rapid assessment of avoidable blindness (RAAB) with the diabetic retinopathy module (DRM) based diabetic retinopathy cost model study was conducted in Hungary in 2018. Economic burden of diabetic retinopathy was analysed from the perspective of the National Health Insurance Fund system and the patients. Our prevalence-based diabetic retinopathy cost model was performed according to the Scottish diabetic retinopathy grading scale and based on the diabetic retinopathy severity stadium. Results: The total diabetic retinopathy-associated economic burden was 43.66 billion HUF in 2018. The two major cost drivers were anti-VEGF injections (28.91 billion HUF) and vitrectomies (8.09 billion HUF) in Hungary; they covered to 84.7% of the total cost among people with diabetes mellitus. The diabetic retinopathy-related cost per patient was 54 691 HUF in Hungary. Conclusion: Outpatient and inpatient eye care of people with diabetes mellitus are underfinanced in Hungary. Due to the increasing socio-economic burden of proliferative diabetic retinopathy and diabetic macular oedema, it would be important to invest in proliferative diabetic retinopathy and macular oedema prevention, screening and early treatment. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Open access

Összefoglaló. A methaemoglobinaemia az oxigén szállítására képtelen methemoglobin szintjének kóros emelkedését jelenti a vérben, ami jelentős szöveti oxigénhiányt okozhat, súlyos, akár életveszélyes tünetekhez vezethet. Methaemoglobinaemiát számos, oxidáló hatású exogén anyag idézhet elő, ezek közé tartoznak a partidrogként használt alkil-nitritek, az ún. „popperek” is. A „poppereket” korábban „alacsony rizikójú” drogként tartották számon, azonban számos esetet közöltek, amikor súlyos, időnként fatális kimenetelű methaemoglobinaemiát okoztak. A folyadékok gőzének belélegzése euforizáló, szexuálisvágy-fokozó és simaizom-lazító hatású, ezért a „popperek” igen népszerűek a homo- és biszexuális férfiak körében, de fiatal felnőttek és tinédzserek is használják. A folyadékok szájon át való fogyasztása különösen veszélyes. A szerzők két esetet ismertetnek, amelyekben a „popperek” használatát követően methaemoglobinaemia alakult ki. Mindkét betegnél, a jó általános állapot mellett, centrális és perifériás cyanosis tüneteit észlelték. Az alkalmazás módja (inhaláció/lenyelés), a methaemoglobinaemia súlyossága (16,4% és 57%) és a terápia eltérő volt a két betegnél. Az első beteg oxigén adása és tüneti kezelés mellett gyógyult, a másodiknál antidotum (metilénkék) adására is szükség volt. Mindketten panaszmentesen távoztak a kórházból. A szerzők célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az illékony alkil-nitrit-származékok által okozott methaemoglobinaemiára, annak felismerésére, kezelésére, és bemutassák azok kevésbé ismert szövődményeit is. Orv Hetil. 2021; 162(8): 306–313.

Summary. Methemoglobinemia means the abnormally elevated level of methemoglobin in the blood, which is incapable of oxygen transport, accordingly it can cause significant tissue hypoxia, leading to severe or even life-threatening clinical symptoms. Several exogen oxidative agents can induce methemoglobinemia, including alkyl-nitrites which are also used as party drugs, the so-called ‘poppers’. The ‘poppers’ were previously considered ‘low-risk’ drugs, however, several cases have been published when they caused severe, sometimes fatal methemoglobinemia. Inhaling vapours from liquids has euphoric, smooth-muscle relaxing and aphrodisiac effects, therefore ‘poppers’ are extremely popular among gay and bisexual men but also used by young adults and teenagers. Oral consumption of the fluids is particularly dangerous. The authors present two cases when methemoglobinemia developed after ‘poppers’ usage. Both patients were in good general condition and symptoms of central and peripheral cyanosis were detected. The method of application (inhalation/ ingestion), the severity of methemoglobinemia (16,4% and 57%) and the treatment were different in the two patients. The first patient recovered with inhalation of oxygen and symptomatic treatment; the second patient required administration of antidote (methylene blue). Both patients left the hospital without complaints. The authors’ aim was to attract attention to methemoglobinemia caused by volatile alkyl-nitrites, its recognition, treatment and to present their lesser-known complications. Orv Hetil. 2021; 12(8): 306–313.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Xantus, Balázs Rékassy, and László Závori

Összefoglaló. A SARS-CoV-2 okozta megbetegedés (COVID–19) a cikk megírásáig a világon több mint 82 millió embert érintett, a halálos áldozatok száma 1,8 millió (2,2%). Hazánkban eddig 300 000 feletti esetszámot regisztráltak, a cikk megjelenésének idején már várhatóan több mint 10 000 halottal (3%). Habár a megbetegedésnek oki gyógyszeres terápiája egyelőre nincs, egyes antivirális szerek és a rekonvaleszcens plazma alkalmazása a tapasztalatok szerint csökkentik a vírusterhelést, és ezzel hozzájárulnak a beteg gyógyulásához. Az eddig példa nélküli epidemiológiai rendelkezések nem tudták megállítani, csak lelassítani a betegség terjedését, ezért a megelőzés tűnik az egyetlen, a közeljövőben tömegek számára is elérhető megoldásnak. A jelen cikk nem egy virológiai vagy biotechnológiai szakmunka, sokkal inkább egy összefoglaló házi- és általános orvosok számára, amely ismerteti a jelenleg engedélyezett, illetve a közeljövőben forgalomba kerülő védőoltások előnyeit és hátrányait a COVID–19 tágabb kontextusában. Írásunkban bemutatjuk a leggyakoribb álhíreket, rémhíreket is, valamint ezek cáfolatát is annak érdekében, hogy kollégáink felkészültebben tudják betegeiket informálni, valamint segíteni a vakcináció fontosságával kapcsolatos döntéshozatalt. Egy járvány megfékezésének legkézenfekvőbb módja a társadalmi szintű védettség megvalósítása. A nyájimmunitás kialakulása nélkül nagy valószínűséggel e jelenlegi pandémia sem állítható meg. Amennyiben egyéni és társadalmi szinten is vissza szeretnénk térni a vírus előtti életünkhöz, újra élvezve az akadálytalan áru- és kereskedelmi forgalom jelentette előnyöket, akkor a tömeges oltás tűnik a leghatékonyabb eszköznek ennek eléréséhez. A fertőző betegségek számának és mortalitásának a 20. században tapasztalt jelentős csökkenése egyértelműen a társadalmi szintű átoltottságnak, valamint a higiénés körülmények javulásának köszönhető. Az oltás ugyan önkéntes, de felvételének kérdése pandémiás helyzetben valószínűleg nemcsak egyéni döntés, de társadalmi felelősségvállalás kérdése is. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Summary. Out of more than 82 million people worldwide, 1.8 million (2.2%) succumbed to SARS-CoV-2 disease (COVID–19). In 2020, more than 300 000 cases were registered in Hungary, and by the time of publication of this article, the death toll would probably exceed 10 000 (3%). Currently no causative drug therapy is available, however, observational evidence suggests that certain antivirals and the use of convalescent plasma may change the disease course. The unprecedented, strict epidemiological provisions managed to slow down the spread of the disease though they could not stop it. It seems that prevention remains the only readily available option to beat COVID–19. This is not a virology or biotechnology paper, but an unbiased review for general practitioners, aiming to summarize the advantages/disadvantages of the (emergency) authorized and soon-to-be-launched vaccines in the wider context of COVID–19. We also intended to address and debunk the most common misconceptions, aiming to help both doctors and patients to make a fact-based, informed decision about vaccination. Herd immunity is paramount to combat COVID pandemic. Without population-level vaccination, we are unlikely to regain the quality of life, the freedom of travel and the unrestricted economy/commerce we enjoyed before. It is obvious that the significant reduction in morbity/mortality of infectious diseases in the 20th century was achieved through advancements in vaccinology and improved hygiene. Albeit voluntary, vaccination in a pandemic situation is probably not only an individual decision, but social responsibility as well. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A kutatócsoport 99 fő, cerebralis paresisben (CP) szenvedő gyermek (8–18 éves) önállóan közölt életminőségét értékelte, és az eredményeket összehasonlította egy 237 fős kontrollcsoport adataival, amelyek hasonló életkorú, egészséges általános populációhoz tartozó gyermekektől származtak. Célkitűzés: A kutatás célja annak megismerése volt, hogy a CP-ben szenvedő gyermekek hogyan vélekednek egészségi állapotukról és társadalmi helyzetükről. Módszer: Életminőség-kérdőív alkalmazása. Betegségspecifikus és társadalmi-demográfiai mutatók mérése, kiértékelése. Eredmények: Az CP-ben szenvedő gyermekek és szüleik az egészséggel kapcsolatos életminőséget rosszabbnak ítélték meg, mint társaik. Eredményeink azt mutatják, hogy a női nem, a rosszabb motoros funkció és a komorbiditások (epilepszia, incontinentia és intellektuális károsodás) negatív hatású. A szülői vélemény alkalmas volt proxyjelentésként a korreláció mért erőssége miatt. Figyelemre méltó, hogy az agyi bénulás típusai közül az egyoldali spasticus CP-ben szenvedő gyermekek életminőség-értéke a legalacsonyabb. A válaszadók valószínűleg a test két oldala között lévő funkcionális különbséget érezték. A szellemi fogyatékosság a betegpopuláció több mint felénél fordult elő. Testvéreik között a mentális betegség 5,7-szer gyakoribb. A CP-s gyerekek családi környezete sokkal hátrányosabb volt, mint az egészséges gyermekeké. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a szülő alacsonyabb iskolai végzettsége és munkaerőpiaci inaktivitása, valamint az egyszülős család a CP-s gyerekeknél szignifikánsan magasabb arányban fordult elő, és ezek a tényezők negatív hatást gyakoroltak az életminőségre. Következtetés: A fogyatékkal élő gyermekek életminőségét a betegség és a szociodemográfiai környezet egyaránt befolyásolja. Orv Hetil. 2021; 162(7): 269–279.

Summary. Introduction: Self-reported health-related quality of life (HRQoL) of 99 children (8–18 years) with cerebral palsy (CP) was assessed and compared with 237, age-matched healthy control children from the general population. Objective: The aim was to find out the opinions of children with CP about their health status and social condition. Method: Assessment of quality of life questionnaire was carried out. Measurements of disease-specific and sociodemographic variables were done. Results: Children with CP and their parents rated HRQoL poorer than their counterparts. Our results show that female sex, worse gross motor function and comorbidities (epilepsy, incontinence and intellectual impairment) had negative impact. The parental opinion was suitable as proxy report because of the measured strength of the correlation. Among the types of CP, interestingly, children with unilateral spastic CP had the poorest HRQoL. They were likely to feel a functional difference between the two sides of the body. Intellectual disability occurred in more than half of our patient population. Among their siblings, mental illness is 5.7 times more common. The family environment was much more disadvantageous than in the case of healthy children. As our study shows, lower education, inactive status in the labour market and single-parent family occurred at a much higher rate and worsened the quality of life. Conclusion: Quality of life of children with disability was influenced by both the sociodemographic background and the disease. Orv Hetil. 2021; 162(7): 269–279.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A pszichoszomatikus medicina területéhez tartozó betegek ellátása rossz hatásfokú. Ez egyaránt jelentős terhet jelent a betegek és az egészségügy számára. Célkitűzés: A pszichoszomatikus tünetek és betegségek megjelenésének és ellátási ajánlásainak vizsgálata az irányadó hivatalos szakmai anyagban. Módszer: Az adatgyűjtés időpontjában elérhető 531 Szakmai irányelvből annak a 134 dokumentumnak a részletesebb elemzése, amelynek témájában pszichoszomatikus tünetek/betegségek gyakoribbak. Ebből 39 egyértelműen pszichoszomatikus vonatkozású anyag tartalmi vizsgálata, továbbá a Szakmai Kollégiumok listáján szereplő három pszichiátriai szakterület összes (26) szakmai irányelvének hasonló szempontú értékelése. Eredmények: A megvizsgált irányelvek töredéke tartalmaz csupán a pszichoszomatikus tünetképzésre, illetve kezelésre, megelőzésre vonatkozó megállapítást. A releváns témájú irányelvekben szereplő diagnosztikai utalások aránya: direkt 10,25, indirekt forma 23,7, a terápiás ajánlások között direkt 25,64, indirekt forma 15,38%. A megelőzésre vonatkozóan alig (5,12%-ban) szerepel említés, a pszichés betegségek egyidejű fennállásának esélyére is mindössze 10,25%-ban történik megállapítás. A szorongásos zavarok befolyásáról kevesebb, mint minden harmadik irányelv számol be (30,76%). A pszichiátriai irányelvek között pszichoszomatikus betegségekre vonatkozóan nincs célzott szakmai irányelv. Következtetés: A pszichoszomatikus medicina a hatékony betegellátás követelményeit meghatározó szakmai irányelvekben elégtelen arányban jelenik meg. Okait szemléleti zavarokban, a pszichiátriai szakmai konszenzus és a szakmaközi együttműködés hiányosságaiban kell keresni. Mind a vonatkozó kutatásokban, mind az irányelvek fejlesztése során erőfeszítéseket kell tenni a fentiek miatt kallódó nagy betegpopuláció hatékonyabb ellátása érdekében. A szerző javaslatot tesz a szükséges konkrét lépésekre. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Summary. Introduction: The care of patients with psychosomatic disorders has bad efficacy. It beards hard both for the patients and the health care providers. Objective: Review of presentrecommendations for psychosomatic symptoms and illnesses in the recent Hungarian medical protocols. Method: A detailed evaluation of 134 medical protocols from altogether 531 protocols with closer connection with psychosomatic disorders were carried out, their diagnostic and therapeutic recommendations were analyzed. Further review of 39 (of the 134)directly related to psychosomatics was done. Investigation of psychiatric protocols for the same aspects was carried out, as well. Results: Only a small part of the protocols contain recommendations for psychosomatic disorders. Ratios of their presence: diagnostic – direct 10.25, indirect 23.7, therapeutic – direct 25.64, indirect 15.38%. Efforts for prevention are only in 5.12% of the materials and 10.25% of the protocols mention a possible dual nature of the given clinical manifestation. Anxiety disorders occur only in 30.76%. Psychiatric protocol directly aiming psychosomatic problems is lacking. Conclusion: Presence of psychosomatic medicine in clinical guidelines defining the conditions of successful care of patients is practically minimal. Possible explanations: confusion in approaches, lack of consensus among the psychiatric institutions, and deficiency of interdisciplinary cooperation. Both in relevant clinical research and in development of medical protocols common additive efforts are necessary for achieving a more successful care of high numbers of patients presently neglected because of the mentioned causes. Author advises some concrete steps for the solution. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Máté Magyar, Nóra Luca Nyilas, Dániel Bereczki, György Bozsik, Gábor Rudas, Csaba Ertsey, Pál Maurovich-Horvat, and Péter Barsi

Összefoglaló. A klasszikus esetben ortosztatikus fejfájást okozó, spontán intracranialis hypotensiót az esetek túlnyomó többségében a gerinccsatornában, annak nyaki-háti átmenetében, illetve a háti szakaszán található liquorszivárgás okozza. Meglévő kötőszöveti betegség, degeneratív gerincbetegségek, illetve kisebb traumák szerepet játszhatnak a szivárgás kialakulásában. Az ortosztatikus fejfájás létrejöttében szerepet játszhat a meningealis szerkezetek, érzőidegek és hídvénák vongálódása. A klasszikus pozicionális, ortosztatikus fejfájásban szenvedő betegek körében gondolni kell a spontán intracranialis hypotensio lehetőségére, és az agykoponya, illetve a gerinc kontrasztanyaggal végzett mágneses rezonanciás vizsgálata (MRI) javasolt. A kontrasztanyaggal végzett koponya-MRI-vel klasszikus esetben diffúz, nem nodularis, intenzív, vaskos pachymeningealis kontrasztanyag-halmozás, kitágult vénássinus-rendszer, subduralis effusiók és az agytörzs caudalis diszlokációja („slumping”) látható. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy az esetek 20%-ában ezen eltérések nem detektálhatók. Jó minőségű, randomizált, kontrollált vizsgálatok nem történtek, a kezelés hagyományokon alapul. Kezdetben általában konzervatív terápiát alkalmaznak (ágynyugalom, koffein- és folyadékbevitel), ennek hatástalansága esetén epiduralis sajátvér-injekció, epiduralis fibrinragasztó-injektálás, illetve sebészi terápia jöhet szóba. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Summary. Spontaneous intracranial hypotension, the classic feature of which is orthostatic headache, is most commonly caused by a cerebrospinal fluid leakage at the level of the spinal canal, in most cases at the thoracic level or cervicothoracic junction. Underlying connective tissue disorders, minor trauma, degenerative spinal diseases may play a role in the development of cerebrospinal fluid leaks. Traction on pain-sensitive intracranial and meningeal structures, particularly sensory nerves and bridging veins, may play a role in the development of orthostatic headache. In the case of patients with classic orthostatic headache, the possibility of spontaneous intracranial hypotension should be considered, and if suspected, brain magnetic resonance imaging (MRI) with gadolinium and additional spine MRI are recommended. Diffuse, non-nodular, intense, thick dural enhancement, subdural effusions, engorgement of cerebral venous sinuses, sagging of the brain are typical features on brain MRI, which, however, remain normal in up to 20 percent of patients with spontaneous intracranial hypotension. Unfortunately, no randomized clinical trials have evaluated the effectiveness of the various treatment strategies and no definitive treatment protocols have been established. In clinical practice, the first-line treatment of spontaneous intracranial hypotension is conservative (bed rest, caffeine and fluid intake). If conservative therapy is not effective, epidural blood patch, epidural fibrin glue, or surgical repair should be considered. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Rebeka Széles, Nóra Szentmáry, Gabriella Burka, Zoltán Zsolt Nagy, Katalin Gombos, and János Hargitai

Összefoglaló. Bevezetés: Az új típusú koronavírus-járvány (COVID–19) az egészségügyi ellátóhálózatot egy eddig ismeretlen helyzet elé állította. A nemzetközi adatok alapján a szemészeti járóbeteg-ellátásban jelentős változások alakultak ki. Célkitűzés: Felmérni a COVID–19-járvány okozta kvantitatív és kvalitatív változásokat az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő Szemészeti Osztályának járóbeteg-szakellátásában. Módszer: A pandémia első hullámában (2020. április 1–30.) mért járóbeteg-forgalmi adatokat hasonlítottuk össze a megelőző év azonos periódusában rögzített adatokkal. A betegek demográfiai jellemzői mellett megvizsgáltuk a sürgősségi besorolásukat, valamint a panaszokhoz köthető fődiagnózis-csoportok eloszlását. Rögzítettük a telemedicina keretein belül történt ellátások számát. Eredmények: 2020 vizsgált időszakában 916, míg az előző év azonos hónapjában 2835 járóbeteg-eset került rögzítésre. A 2020-as időszakban a törvényi szabályozás szerint sürgős panaszokkal jelentkező betegek aránya nem változott (p = 0,38), azonban a szakorvosi megítélés szerint sürgős panaszokkal érkező betegek aránya nőtt (p<0,001) az előző évhez viszonyítva. A zöld hályog, kötőhártya-gyulladás, árpa, sérülés és nedves típusú maculadegeneratio miatt ellátásra jelentkező betegek aránya szignifikánsan nőtt (p<0,001 mind), míg a szürke hályog, a száraz típusú maculadegeneratio, egyéb, a szemhéj és a könnyutak betegségei, utóhályog miatt és a szemészeti betegség nélkül érkezők aránya csökkent (p<0,001 mind). A telemedicina keretei között ellátott betegek száma 2020-ban közel a tizenötszörösére emelkedett 2019-hez képest (p<0,001). Következtetés: A COVID–19-pandémia első hulláma során markáns betegszámcsökkenést regisztráltunk a szemészeti járóbeteg-szakellátásban. Több fődiagnózis-csoport esetén számolhatunk jelentős terápiavesztéssel és halasztott ellátási igény jelentkezésével. Az adatok kiértékelése segítséget nyújthat az elkövetkező években az ellátási folyamat proaktív átszervezésében, a humánerőforrás-szükségletek jobb tervezésében, valamint a teleoftalmológiai ellátás fejlesztésében. Orv Hetil. 2021; 162(6): 203–211.

Summary. Introduction: The COVID-19 pandemic put the healthcare network in a hitherto unknown situation. The ophthalmic outpatient care changed internationally. Objective: To assess the quantitative and qualitative changes of the outpatient specialty care at the Ophthalmology Department of the North-Central-Buda Center, New St. John’s Hospital and Clinic, through the pandemic. Method: Outpatient service data during the first wave of the pandemic (April 2020) were compared with those in April 2019. Patient demographics, emergency classification, distribution of the main diagnostic groups (associated with complaints) and services provided via telemedicine were collected. Results: There were 2835 patient visits in 2019 and 916 in 2020. For 2020, the proportion of patients with emergency classification according to legal regulations did not change (p = 0.38), however, using the ophthalmologist’s classification increased (p<0.001) significantly. The proportion of patients with glaucoma, conjunctivitis, chalazeon, injury and wet macular degeneration increased (p<0.001 all), while the proportion of patients with cataract, dry macular degeneration, other diseases, other adnexal diseases, secondary cataract and without ophthalmic pathology decreased significantly (p<0.001 for all). Patient number using telemedicine treatment was about 15× of those treated in 2019 (p<0.001). Conclusion: During the first wave of the pandemic, a marked decrease in ophthalmic outpatient care volume was recorded. In the case of several main diagnosis groups, significant therapy loss and a delayed need for care could be expected. Evaluation of the data helps in the upcoming years in proactive reorganization of the care process, in better planning of human resource needs, and in improvement of teleophthalmology care. Orv Hetil. 2021; 162(6): 203–211.

Open access