Browse

Az oxynticus mirigy neoplasia terminológia a gyomor olyan atípusos fő- és fedősejtek által alkotott mirigyei esetében használatos, amikor nem látszik invázió, tehát a fundus mirigy adenocarcinoma diagnózisa nem állítható fel, ugyanakkor a laesio nem került kompletten eltávolításra, tehát teljes vastagsága nem vizsgálható. Az oxynticus mirigy neoplasiák etiológiája jelenleg tisztázatlan, egyes források protonpumpagátlókkal, valamint antihisztamin-használattal hozták őket összefüggésbe. Endoszkópos vizsgálat során a morfológiájuk nem specifikus, lapos és polypoid laesiók egyaránt lehetnek, és döntően a gyomor felső egyharmadára lokalizáltak. Amennyiben komplett endoszkópos nyálkahártya-reszekció kivitelezhető, további kezelés nem szükséges, tehát összességében jó prognózisú elváltozásoknak tarthatók. Közleményünkben egy 84 éves nő esetét mutatjuk be, akinél haspuffadás miatt indult kivizsgálás, és gasztroszkópia történt. A corpus területén 1 cm-es, lapos polypus volt látható, melyből többszörös biopszia történt, a képlet közel teljes eltávolításával. A szövettani vizsgálat során a nyálkahártya mélyén jól körülírt és jól differenciált, expanzív szélű elváltozás volt megfigyelhető, melyet atípusos fősejtek, elvétve pedig fedősejtek alkottak. Ezek a sejtek oxynticusmirigy-szerű struktúrákat képeztek. A pepszinogénreakció a fősejtekben szemcsés jellegű, citoplazmatikus pozitivitást mutatott. H⁺/K⁺ ATPáz reakcióval a fedősejtekben szintén szemcsés jellegű, citoplazmatikus pozitivitás látszott. MUC6-tal a laesionalis sejtekben diffúz, citoplazmatikus pozitivitás volt megfigyelhető. Invázió jeleit nem láttuk. A morfológiai, valamint az immunfenotípus alapján is az elváltozást oxynticus mirigy neoplasiának véleményeztük, ’low-grade’ dysplasiával. Az oxynticus mirigy neoplasiák mind klinikai, mint patológiai szempontból fokozott figyelmet igényelnek, ugyanis ritka entitásokról van szó, melyeknek egyelőre sem az etiológiájuk, sem a prognózisuk nem tisztázott teljes mértékben. Differenciáldiagnosztikai szempontból fundus mirigy polypus, pylorus mirigy adenoma, valamint neuroendokrin tumor jön szóba. A definitív diagnózis felállítását pepszinogén, H⁺/K⁺ ATPáz, valamint MUC6 immunhisztokémiai reakciók segíthetik. Orv Hetil. 2024; 165(27): 1053–1057.

A vashiány a leggyakoribb nyomelemhiány a világon, ezáltal jelentős globális egészségi problémát okoz mind a felnőttek, mind a gyermekek egészségügyi ellátásában. A vashiány számos társbetegséggel jár együtt, és jelentősen befolyásolja az életminőséget. Az anaemia kialakulása előtti felismerésével a tünetek és az életminőség javítható már korai stádiumban. Diagnosztizálásában és kezelésében számos orvosi terület érintett, ennek ellenére egyik diszciplína sem vállalja igazán magára a feladatot. A jelen konszenzusdokumentum célja egy egységes, diagnosztikus és terápiás útmutató létrehozása a vashiány miatt leginkább érintett orvosi területeken. A konszenzusos dokumentumot hematológiai, gasztroenterológiai, szülészet-nőgyógyászati, kardiológiai, gyermekgyógyászati és sportorvostani szakterületen jártas orvosok dolgozták ki, akik a Semmelweis Egyetem Iron Board tagjai. A konszenzusdokumentum szakterületenként tartalmazza a legfrissebb szakmai ajánlást. A vashiánybetegség különböző stádiumainak diagnosztikájához a vérképnek és a vasanyagcserét mutató paramétereknek (szérumvas, transzferrin, transzferrinszaturáció, ferritin) a vizsgálata szükséges. Az anaemia diagnózisához szükséges hemoglobinszint egyértelműen meghatározott, mely minden felnőtt betegcsoportra egyaránt érvényes: férfiaknál <130 g/l, nőknél <120 g/l, míg gyermekeknél életkortól függően változik. Az elsődleges cél a vashiánybetegség okának megállapítása és annak célzott kezelése. Az orális vaskezelés az első vonalbeli terápia a legtöbb esetben, mely biztonságos és hatékony a tünetes vagy anaemia kialakulására nagy kockázatú betegek esetén. Vas(II)-sók alkalmazásakor a készítmény másnaponkénti adagolása javítja az együttműködést, a tolerálhatóságot és a felszívódást. A vas(III)-hidroxid-polimaltóz előnye, hogy nem szükséges éhgyomorra bevenni, emellett már kora terhességben és gyerekeknél is biztonságosan alkalmazható. A C-vitamin használata a felszívódás növelése érdekében a legújabb klinikai vizsgálatok szerint nem jár előnnyel. Intravénás vaspótlás javasolt, ha a vasháztartás gyors rendezése szükséges, ha az orális kezelés nem tolerálható vagy nagy valószínűséggel hatástalan lesz, továbbá elsősorban pangásos szívelégtelenség, várandósság, gyulladásos bélbetegség, felszívódási zavar és preoperatív állapot esetén. Orv Hetil. 2024; 165(27): 1027–1038.

Abstract

Abstract

Az autoimmun betegségek az immuntolerancia károsodása következtében létrejövő kórállapotok, melyeknek szervspecifikus és szisztémás formáit különítjük el. Az autoimmun kórképek krónikus lefolyásuk, sokszor szervet vagy életet veszélyeztető megjelenésük, valamint növekvő incidenciájuk miatt komoly kihívást jelentenek mind a betegek, mind pedig az egészségügyi ellátórendszer számára. Mivel az alkalmazott terápiákra a betegek egy része nem vagy csak kevéssé reagál, az újabb potenciális gyógyszercélpontok feltérképezése és hatóanyagok kifejlesztése elengedhetetlen. Ehhez ugyanakkor jobban meg kell ismerni a betegségek hátterében álló folyamatokat. Jelen közleményünkben néhány autoimmun betegség példáján keresztül szeretnénk a teljesség igénye nélkül betekintést nyújtani abba, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre e kórképek patomechanizmusának részletesebb megismerésére. A kutatásban gyakran alkalmazunk az autoimmun betegségek vizsgálatára állatmodelleket vagy páciensek vér- és szövetmintáit, amelyek segítségével a patogenezis jobban feltárható, illetve a klinikumban még nem törzskönyvezett, célzott inhibitorok preklinikai vizsgálatai is elvégezhetők. Célunk, hogy rövid betekintést adjunk az autoimmun betegségek transzlációs szemléletű, izgalmas kutatási lehetőségeibe. Orv Hetil. 2024; 165(26): 983–996.

Bevezetés: A vese rosszindulatú daganatai a gyakrabban végzett hasi ultrahangvizsgálatoknak köszönhetően egyre gyakrabban kerülnek felismerésre korai stádiumban. A robotasszisztált részleges nephrectomia a vesére lokalizált daganat szervmegtartó kezelési lehetősége, mely 2022 óta Magyarországon is elérhető. Célkitűzés: Robotasszisztált részleges nephrectomiaműtéttel kapcsolatos kezdeti tapasztalataink összegzése, értékelése és közreadása. Módszer: A műtétek retrospektív vizsgálata. A műtétre került betegek és daganataik preoperatív jellemzőinek, a műtéti paramétereknek és szövődményeknek, valamint az eltávolított daganatok szövettani eredményeinek áttekintése. Eredmények: 2022. június és 2024. március között 78 robotasszisztált részleges nephrectomiaműtétre került sor. A daganatok 59%-ban egyszerű, 41%-ban közepes és magas PADUA-ponttal rendelkeztek. Az átlagos műtéti idő 123 perc, az átlagos ischaemiás idő 18 perc volt. Clavien–Dindo II. és III. szövődmény 2-2 esetben fordult elő. Konverzióra egy esetben került sor. Reoperáció nem volt. A betegeket átlagosan a második posztoperatív napon bocsátották el a kórházból. A daganatok 80%-ban voltak rosszindulatúak. A sebésziszél-pozitivitás 10% volt. Megbeszélés: A robotasszisztált részleges nephrectomia alkalmas a szervre lokalizált komplex vesedaganatok kimetszésére. Funkcionális eredményessége jobb, mint a nyitott műtété. Kevesebb perioperatív szövődménnyel jár, mint a nyitott és a laparoszkópos műtétek, ugyanakkor onkológiai eredményessége megegyezik a nyitott és a laparoszkópos műtétekével. A betanulási időszak során a műtéti és a melegischaemiás idő 20 műtét után optimalizálódik. Az eredmények fenntartásához évi legalább 18–20 műtét elvégzése szükséges. Következtetés: A robotasszisztált részleges nephrectomia biztonsággal alkalmazható, eredményes minimálinvazív eljárás a vese rosszindulatú daganatainak kezelésében. Orv Hetil. 2024; 165(26): 997–1001.

Bevezetés: A kizárólagos enteralis táplálás az elsőként választandó indukciós kezelés gyermekkori, kis kockázatú, luminalis Crohn-betegségben. A Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegség Regiszter adatai alapján ezt a terápiát egyre több centrumban alkalmazzák. Nemzetközi felmérések szerint a kizárólagos enteralis táplálás gyakorlati megvalósítása igen eltérő az egyes centrumokban. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a kizárólagos enteralis táplálás hazai gyakorlatának és az ezzel kapcsolatos nehézségeknek a felmérése volt. Módszer: Online kérdőív alkalmazásával mértük fel a kizárólagos enteralis táplálás gyakorlatát. A 26 kérdésből álló kérdőívet 34 gyermek-gasztroenterológusnak küldtük el. Eredmények: A kérdőívet 21-en (62%) töltötték ki, és a kitöltők minden kérdésre válaszoltak. A válaszadó kollégák több mint fele (57%) mindig kizárólagos enteralis táplálást javasol indukciós kezelésként frissen diagnosztizált Crohn-beteg gyermekeknek. A válaszolók 66,7%-a Crohn-betegek számára fejlesztett, speciális tápszert alkalmaz (66,7%), és többségük a tápszer mellett csak víz fogyasztását engedélyezi (61,9%). Néhányan jóváhagyják keménycukorka, rágógumi vagy tiszta folyadék fogyasztását. Negyedük alkalmaz szondatáplálást oralis intolerancia esetén. Relapsus esetén a megkérdezettek 50%-a javasol ismételten kizárólagos enteralis táplálást. A válaszadók 62%-át segíti dietetikus a munkája során. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a hazai gyermek-gasztroenterológusok a nemzetközi gyakorlathoz hasonló arányban, az aktuális ajánlásokat követve alkalmazzák a kizárólagos enteralis táplálást Crohn-betegségben. Orv Hetil. 2024; 165(26): 1002–1009.

Bevezetés: A palliatív ellátás javítja a krónikus, progresszív betegségben szenvedő, súlyos állapotú betegek életminőségét. Célkitűzés: Célunk volt, hogy felmérjük a belgyógyászati osztályunkon kezelt, krónikus, progresszív betegségben szenvedő, súlyos állapotú betegek palliatív ellátásának szükségességét és a betegek jellemzőit. Módszer: Retrospektív tanulmányunk a 2020. január 1. és 2024. január 31. között klinikánkra a Sürgősségi Betegellátó Osztályról felvett, palliatív konzíliumba referált betegek betegségjellemzőit, a klinikai diagnózis és a palliatív ellátás időpontjait, a betegek felvételének okát, állapotukat, tüneteiket, esetleges haláluk helyét és idejét vizsgálta. Eredmények: A 197 beteg átlagéletkora 71 év volt, 45%-uk volt férfi. Daganatos betegségben 95, egyéb krónikus, progresszív betegségben 5%-uk szenvedett. Az elsődleges daganat leggyakoribb helye a tüdő, a vastagbél és az emlő volt. A nem daganatos betegek szervelégtelenségben vagy neurológiai kórképben szenvedtek. Korai palliatív ellátásban a daganatos betegek 4%-a részesült. A betegek funkcionális stádiumának átlaga ECOG 3,4, illetve a Karnofsky-index szerint 24% volt. A vezető tünetek a fájdalom, az étvágytalanság és a fulladás voltak. Daganatos betegeknél a diagnózis és a palliatív gondozás kezdete között eltelt idő átlaga 110 hétnek bizonyult, 17%-uknál a két időpont megegyezett. A palliatív gondozás kezdete és a klinikai palliatív konzílium között átlagosan 26 nap telt el, 71%-uknál a két időpont megegyezett. Családi megbeszélés a betegek 33%-ánál valósult meg, mely alacsony arány részben a COVID–19-pandémia alatti beteglátogatási korlátozásoknak tudható be. A vizsgálat végéig a betegek 88%-a elhunyt, csupán 27%-a az otthonában. A palliatív ellátás kezdete és a halál időpontja között átlagosan 82 nap telt el. Megbeszélés: Eredményeink azt mutatják, hogy a palliatív ellátási igényű betegek tüneti terhei jelentősek. A daganatos betegek diagnózisa sokszor késői, korai palliatív ellátásuk ritkán történik meg, palliatív gondozásba későn kerülnek, és sokszor nem az otthonukban halnak meg, ahol utolsó időszakuk eltöltését preferálnák. A nem daganatos, krónikus progresszív kórképben szenvedőknél ritkán gondolunk a palliatív ellátás szükségességére. Következtetés: A krónikus, progresszív betegségben szenvedők korai palliatív ellátása javítja az életminőségüket. Orv Hetil. 2024; 165(26): 1010–1016.

Abstract

The aim of this prospective pilot study was to compare culture and microbiome results of the removed tonsils of patients with assumed distant focal disease (11 patients) and those who underwent a tonsillectomy, due to other reasons, such as recurrent tonsillitis, tonsil stones or snoring (nine patients). Aerobic culture was carried out for samples taken from the surface of the tonsils by swabs before tonsillectomy for all 20 patients. The squeezed detritus and the tissue samples of removed tonsils, taken separately for the right and left tonsils, were incubated aerobically and anaerobically. The microbiome composition of tissue samples of removed tonsils was also evaluated. Based on the culture results of the deep samples Staphylococcus aureus was the dominating pathogen, besides a great variety of anaerobic and facultative anaerobic bacteria present in the oral microbiota in those patients who underwent tonsillectomy due to distant focal diseases. Microbiome study of the core tissue samples showed a great diversity on genus and species level among patients of the two groups however, S. aureus and Prevotella nigrescens were present in higher proportion in those, whose tonsils were removed due to distant focal diseases. Our results may support previous findings about the possible triggering role of S. aureus and P. nigrescens leading to distant focal diseases. Samples taken by squeezing the tonsils could give more information about the possible pathogenic/triggering bacteria than the surface samples cultured only aerobically.