Browse

You are looking at 131 - 140 of 1,910 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All

Postpartum female sexual dysfunctions in Hungary: A cross-sectional study

Oral presentation at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Developments in Health Sciences
Authors: K. SzÖllŐsi and L. Szabó

Abstract

Purpose

Although the prevalence of sexual dysfunction after delivery is generally considered high, this has not been well examined in Hungary. The aim of our study was to evaluate female sexual function at 3-months postpartum and to investigate some of the possible predictor factors which might influence it.

Materials and Methods

We designed a cross-sectional study using online questionnaires and recruited 253 participants. Risk factors such as infant-feeding method and urinary incontinence were assessed for a potential relationship with sexual dysfunction. The Female Sexual Function Index (FSFI) was used to assess sexual function. We wrote our own questions about potential predictors.

Results

48.79% of participants reported sexual dysfunction according to total FSFI score (M = 25.16, SD = 7.00). A significant relationship was found between infant-feeding method and sexual dysfunction (P = 0.003). Sexual dysfunction was more common in exclusive-breastfeeding mothers than in mixed or formula-feeding mothers. Women with urinary incontinence had significantly lower total FSFI scores (P = 0.006), and in the arousal (P = 0.033), lubrication (P = 0.022), satisfaction (P = 0.006) and pain (P = 0.032) domains compared to women with no incontinence problem.

Conclusions

Women suffering from urinary incontinence are more likely to have sexual problems, especially a higher risk of dyspareunia and a lower level of sexual interest and wetness. Exclusive breastfeeding has a negative effect on sexual function.

Open access

Abstract

A considerable number of patients arriving in dental offices are being treated with ongoing medication for a variety of chronic diseases. As a result, dentists must be familiar with the potential side effects these therapeutic agents may have on the tissues of the oral cavity, and in particular on the salivary gland. Salivary gland function may be altered by a wide range of medications, leading to effects such as xerostomia, hyposalivation, hypersalivation or even swelling of the glands. These disorders can cause a variety of other health complications. This review will focus on the most common groups of drugs responsible for salivary gland dysfunction, including psychoactive drugs, antidepressants, antipsychotics, antihypertensives, and antihistamines.

Open access
Physiology International
Authors: E. Kovács, D. Pilecky, Z. Szakál-Tóth, A. Fekete-Győr, V.A. Gyarmathy, L. Gellér, B. Hauser, J. Gál, B. Merkely and E. Zima

Abstract

Aim

We investigated the effect of age on post-cardiac arrest treatment outcomes in an elderly population, based on a local database and a systemic review of the literature.

Methods

Data were collected retrospectively from medical charts and reports. Sixty-one comatose patients, cooled to 32–34 °C for 24 h, were categorized into three groups: younger group (≤65 years), older group (66–75 years), and very old group (>75 years). Circumstances of cardiopulmonary resuscitation (CPR), patients' characteristics, post-resuscitation treatment, hemodynamic monitoring, neurologic outcome and survival were compared across age groups. Kruskal-Wallis test, Chi-square test and binary logistic regression (BLR) were applied. In addition, a literature search of PubMed/Medline database was performed to provide a background.

Results

Age was significantly associated with having a cardiac arrest on a monitor and a history of hypertension. No association was found between age and survival or neurologic outcome. Age did not affect hemodynamic parameter changes during target temperature management (TTM), except mean arterial pressure (MAP). Need of catecholamine administration was the highest among very old patients. During the literature review, seven papers were identified. Most studies had a retrospective design and investigated interventions and outcome, but lacked unified age categorization. All studies reported worse survival in the elderly, although old survivors showed a favorable neurologic outcome in most of the cases.

Conclusion

There is no evidence to support the limitation of post-cardiac arrest therapy in the aging population. Furthermore, additional prospective studies are needed to investigate the characteristics and outcome of post-cardiac arrest therapy in this patient group.

Open access
Physiology International
Authors: Zs. Sári, T. Kovács, T. Csonka, M. Török, É. Sebő, J. Toth, D. Tóth, E. Mikó, B. Kiss, D. Szeőcs, K. Uray, Zs. Karányi, I. Kovács, G. Méhes, P. Árkosy and P. Bai

Abstract

Breast cancer is characterized by oncobiosis, the abnormal composition of the microbiome in neoplastic diseases. The biosynthetic capacity of the oncobiotic flora in breast cancer is suppressed, as suggested by metagenomic studies. The microbiome synthesizes a set of cytostatic and antimetastatic metabolites that are downregulated in breast cancer, including cadaverine, a microbiome metabolite with cytostatic properties. We set out to assess how the protein expression of constitutive lysine decarboxylase (LdcC), a key enzyme for cadaverine production, changes in the feces of human breast cancer patients (n = 35). We found that the fecal expression of Escherichia coli LdcC is downregulated in lobular cases as compared to invasive carcinoma of no special type (NST) cases. Lobular breast carcinoma is characterized by low or absent expression of E-cadherin. Fecal E. coli LdcC protein expression is downregulated in E-cadherin negative breast cancer cases as compared to positive ones. Receiver operating characteristic (ROC) analysis of LdcC expression in lobular and NST cases revealed that fecal E. coli LdcC protein expression might have predictive values. These data suggest that the oncobiotic transformation of the microbiome indeed leads to the downregulation of the production of cytostatic and antimetastatic metabolites. In E-cadherin negative lobular carcinoma that has a higher potential for metastasis formation, the protein levels of enzymes producing antimetastatic metabolites are downregulated. This finding represents a new route that renders lobular cases permissive for metastasis formation. Furthermore, our findings underline the role of oncobiosis in regulating metastasis formation in breast cancer.

Open access

Abstract

Pulmonary arterial hypertension (PAH) is a rare and progressive disease, characterized by increased vascular resistance leading to right ventricle (RV) failure. The extent of right ventricular dysfunction crucially influences disease prognosis; however, currently no therapies have specific cardioprotective effects. Besides discussing the pathophysiology of right ventricular adaptation in PAH, this review focuses on the roles of growth factors (GFs) in disease pathomechanism. We also summarize the involvement of GFs in the preservation of cardiomyocyte function, to evaluate their potential as cardioprotective biomarkers and novel therapeutic targets in PAH.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Balazs Ittzes, Eva Szentkiralyi, Zoltan Szabo, Istvan Z. Batai, Ors Gyorffy, Tamas Kovacs, Istvan Batai and Monika Kerenyi

Abstract

Infection is one of the most feared hospital-acquired complications. Infusion therapy is frequently administered through a central line. Infusions facilitating bacterial growth may be a source of central line-associated bloodstream infections. On the other hand, medications that kill bacteria may protect against this kind of infection and may be used as a catheter lock.

In this study, we examined the impact of amiodarone on bacterial growth. Amiodarone is used for controlling cardiac arrhythmias and can be administered as an infusion for weeks. Standard microbiological methods have been used to study the growth of laboratory strains and clinical isolates of Staphylococcus aureus, Staphylococcus epidermidis, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, and multidrug-resistant Acinetobacter baumannii in amiodarone. The minimum inhibitory concentration (MIC) of amiodarone was determined. Bacterial growth from in use amiodarone syringes and giving sets was also investigated.

Most examined strains were killed within 1 min in amiodarone. The other strains were killed within 1 h. The MICs of amiodarone were <0.5–32 μg/mL.

Amiodarone infusion is unlikely to be responsible for bloodstream infections as contaminating bacteria are killed within 1 h. Amiodarone may also protect against central line infections if used as a catheter lock.

Open access

Abstract

Objective

In this observational study we addressed accelerated arteriosclerosis (AS) in patients with chronic renal failure (CRF) on hemodialysis (HD) by measuring vascular stiffness (VS) parameters and attempted to relate them to pro-inflammatory and protective factors.

Patients

96 consecutive patients receiving regular HD were included. 20 adult patients without major renal, cardiovascular or metabolic morbidities served as controls.

Methods

AS parameters (carotid-femoral pulse wave velocity – PWV, aortic augmentation index – Aix) were measured by using applanation tonometry (SphygmoCor, AtCor Medical, Sidney). In addition to routine laboratory tests 25(OH) vitamin D3 (vitamin D3) and high-sensitivity C-reactive protein (hsCRP) were quantified by immunometric assay; whereas fetuin-A, α-Klotho, tumor necrosis factor-α (TNF-α) and transforming growth factor-β1 (TGF-β1) were determined by ELISA.

Results

Pro-inflammatory biomarkers (hsCRP, TNF-α and TGF-β1) were markedly elevated (P < 0.01), while anti-inflammatory factors (fetuin-A: P < 0.05, α-Klotho: P < 0.01, vitamin D3: P < 0.01) significantly depressed in HD patients when compared to controls. PWV was significantly affected only by total cholesterol, fetuin-A and dialysis time. Multiple linear regression analyses revealed that several clinical and laboratory parameters were associated with pro- and anti-inflammatory biomarkers rather than VS. The impact of baseline clinical and biochemical variables on outcome measures were also analyzed after three-year follow-up, and it was demonstrated that low levels of vitamin D, α-Klotho protein and fetuin-A were related to adverse cardiovascular outcomes, whereas all-cause mortality was associated with elevated hsCRP and depressed vitamin D.

Conclusions

Our results provide additional information on the pathomechanism of accelerated AS in patients with CRF, and documented direct influence of pro- and anti-inflammatory biomarkers on major outcome measures.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az elhízás, valamint az elhízással összefüggő krónikus, nem fertőző betegségek prevalenciája növekszik a roma populációban. Az elhízás megelőzését és csökkentését célzó beavatkozások fejlesztésére és tesztelésére fordított hatalmas erőforrások ellenére kevés információ áll rendelkezésre az evidencián alapuló intervenciós programok hatékonyságáról. Célkitűzés: A roma populációban különböző életkori kategóriákban végrehajtott, eltérő intenzitású intervenciós programok hatásainak modellezése a beavatkozások végrehajtása után bekövetkezett tápláltsági állapot változásában. Módszer: A különböző népegészségügyi beavatkozások hatása a roma lakosság egészségi állapotára a Dynamic Modeling for Health Impact Assessment szoftverrel került meghatározásra. A szerzők a kutatás során kétféle modellbeavatkozást hasonlítottak össze: az elhízás prevenciójának egy tényezőjére, a nagy cukor-, só- és zsírtartalmú élelmiszerek reklámozásának korlátozására fókuszáló intervenciós programokat és a komplex beavatkozás elvére épülő, az életmód egészét megváltoztató intervenciós programok tápláltsági állapotra gyakorolt hatását térképezték fel. Eredmények: A roma férfiak és nők közel 20%-a szenved elhízásban jelenleg, népegészségügyi beavatkozás nélkül 2070-re a romák egyharmada lesz túlsúlyos és elhízott. Az elhízás egy tényezőjére fókuszáló intervenciós programok még akkor sem adnak érzékelhető eredményt az elhízás társbetegségeinek incidenciáját és prevalenciáját tekintve, ha a szakirodalomban bemutatott, jelenleg leghatékonyabb eljárásokat alkalmazzák. Ezen intervenciós programok hatása a statisztikai kimutathatóságot is alig éri el. A teljes életmódváltást segítő intervenciós programok elsősorban a közép- és időskorú roma népesség esetén adhatnak érzékelhető eredményt. Az elhízásban szenvedő középkorú férfiak aránya 0,42%-kal, a nők aránya 0,35%-kal csökken. Következtetés: A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a roma lakosság körében a tápláltsági állapot normalizálása és az elhízás kísérő betegségeinek csökkentése komplex, rasszspecifikus beavatkozást igényel. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1137–1145.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ilona Bobek, László Gopcsa, Marienn Réti, Gabriella Bekő, Lilla Hancz, Botond Lakatos, Eszter Molnár, Sándor Nagy, Péter Reményi, Gabriella Sebestyén, János Sinkó, János Szlávik, Miklós Szolnoky and István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Bevezetés: Jelenleg nem áll rendelkezésünkre specifikus kuratív kezelés vagy vakcina az új koronavírus-2 (COVID–19, SARS-CoV-2) kezelésére. A súlyos citokinvihar-szindrómával társuló COVID–19-fertőzés kezelésére sürgősen szükséges alternatív kezelési megoldást találni. Célkitűzés: A convalescens plazmaterápia alkalmazása más, súlyos vírusfertőzések kezelésében a túlélés javulását eredményezte, és ígéretes terápiás megközelítés lehet súlyos COVID–19-betegek számára. Módszer: Két kritikus állapotú, COVID–19-fertőzött beteg convalescens friss fagyasztott plazmával történő kezelését mutatjuk be. Eredmények: A plazmaterápia megkezdésekor mindkét beteg gépi lélegeztetésre szorult, és antivirális kezelésben, valamint maximális szupportív ellátásban részesült. A COVID–19-fertőzésből nemrég felépült és a súlyos akut légúti distressz szindrómát okozó koronavírus-2 elleni immunglobulin-G-t termelő donorokból 3 × 200 ml convalescens plazma transzfúzióját alkalmaztuk. A convalescens plazma transzfúzióját követően mindkét betegnél javult az oxigénszaturáció, és a gyulladásos értékeket jelző paraméterek csökkenést mutattak. A convalescens plazma adását megelőző paraméterekhez viszonyítva növekedett a lymphocytaszám, és csökkent az interleukin-6-szint. Mindkét betegnél 2 héten belül megszüntethető volt a gépi lélegeztetés. Nem észleltünk a convalescens plazma adása során súlyos mellékhatást. Következtetések: Megfigyelésünk alapján a convalescens plazmával történő terápia jól tolerálható volt, és javíthatja a betegek gyógyulási arányát. A convalescens plazmával való kezelés optimális dózisának, időpontjának és klinikai előnyeinek meghatározására további nagy, kontrollált vizsgálatok szükségesek. Közleményünk megírásának célja az első két, hazánkban convalescens plazmával sikeresen kezelt, kritikus állapotú COVID–19-fertőzött beteg kórtörténetének bemutatása. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1111–1121.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ajándék Eőry, János Szabó, Ivett Csik, Dezső Csupor, Csaba Sőti, László Kalabay, Péter Varsányi, Ildikó Komsa, Ajándok Eőry and Péter Torzsa

Absztrakt:

Az integratív medicina a XXI. századi egészségügyi ellátás egészség- és személyközpontú irányvonala, mely az evidenciákon alapuló, biztonságos és hatékony komplementer eljárásokat és a konvencionális orvoslást egységes biomedicinába integrálja. Orvosok és komplementer terapeuták partnerként együtt dolgoznak a betegekkel azon, hogy az utóbbiak visszanyerjék egészségüket, és teljes életet élhessenek. Ezzel egyenrangú cél az egészség fenntartása és kiteljesítése, ebben az orvosok példaképpé válnak. Közleményükben a szerzők a szakorvosok számára tervezett kétéves magyarországi képzés koncepcióját és főbb tartalmi elemeit mutatják be, és összefoglalják a nemzetközi orvosképzésben ezen a téren elért eredményeket. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1122–1130.

Open access