Browse

You are looking at 11 - 20 of 3,666 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

A COVID–19-járvány hatása a leggyakoribb légzőszervi megbetegedések lefolyására

The impact of the COVID–19 epidemic on the course of the most common respiratory diseases

Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Bogos
,
Judit Berta
,
Zsuzsa Cselkó
,
Judit Tisza
,
Mária Szilasi
,
Beatrix Simon
,
Balázs Antus
,
Éva Vizi
,
Zsolt Megyesfalvi
,
Balázs Döme
,
Anita Rózsás
, and
Szilvia Török

Bevezetés: A SARS-CoV-2 által okozott fertőzés az elmúlt három évben meghatározta mindennapi életünket, és nem várt terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, többek között azáltal, hogy komoly kockázati tényezőt jelenthet a már meglévő, különböző légzőszervi megbetegedésekkel küzdő betegek számára is. Célkitűzés: A COVID–19 és a fertőzéskor már fennálló légzőszervi megbetegedések, elsősorban a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), valamint az asztma összefüggéseinek feltárása. Módszer: Hazai vizsgálatunkban közel 29 000 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a COPD mint társbetegség megléte a nemzetközi megállapítással egybehangzóan összefüggést mutat a COVID–19-fertőzés súlyosságával, illetve enyhén növeli az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességének kockázatát a SARS-CoV-2 okozta megbetegedés során. Asztma esetében mindezt nem sikerült kimutatnunk, vagyis sem a SARS-CoV-2-fertőzés súlyosságát, sem az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességét nem befolyásolta jelentősen az asztma mint társbetegség megléte. Megbeszélés: Ahogy nemzetközi tanulmányokban is olvasható, a COPD mint társbetegség megléte nem növeli jelentős mértékben a SARS-CoV-2-fertőzés kockázatát. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a COPD növeli a COVID–19-pozitív betegek kórházba kerülésének esélyét, és emeli a megbetegedés súlyosabb lefolyásának valószínűségét. Tekintettel a COPD-betegekben a tüdő károsodása során végbemenő szerkezeti átépülésre és rendellenes regenerálódási folyamatokra, e betegek a vírusfertőzés lezajlása után fokozott odafigyelést, valamint személyre szabott rehabilitációt igényelnek. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a jövőben a személyre szabott terápiás megközelítés bevezetéséhez elengedhetetlen a különböző COPD-s fenotípusok (valamint egyéb krónikus tüdőbetegségek) és a SARS-CoV-2-fertőzés klinikai megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 51–56.

Open access

Evési szokások magyar serdülők körében

Eating attitudes among Hungarian adolescents

Orvosi Hetilap
Authors:
Dóra Siska
,
Melinda Cserép
, and
Brigitta Szabó

Bevezetés: A szakirodalom szerint az evészavarban szenvedő serdülők körében nagyobb arányban fordulnak elő mentalizációs nehézségek és bizonytalan érzelmi kötődési stílusok. A mentalizáció szerepét az érzelmi kötődési mintázatok és az evési szokások közötti kapcsolatban magyar serdülők körében még nem vizsgálták. Célkitűzés: 14 és 18 év közötti serdülők körében a mentalizáció, az érzelmi kötődés és az evési szokások kapcsolatának vizsgálata. Módszer: Vizsgálatunkban 143 serdülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Reflektív Funkció Kérdőívet, a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban kérdőívet, valamint az Evési Attitűdök Tesztet. Eredmények: Az érzelmi kötődési összpontszám és a diétázás közötti közvetlen út nem bizonyult szignifikánsnak (c’ = 0,01, p = 0,31, β = 0,09), míg a közvetett út, az érzelmi kötődés és az evési szokások között a mentalizációs bizonytalanságon keresztül szignifikáns volt (∑ab = 0,01 [0,01–0,02], β = 0,07). Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy az érzelmi kötődési stílusok a mentalizációs kapacitáson keresztül állnak kapcsolatban a diétázási szokásokkal serdülők körében. Következtetés: Serdülők körében a diétázással kapcsolatos szokások megváltoztatására mentalizációalapú módszerek használatát javasoljuk. Orv Hetil. 2023; 164(2): 64–69.

Open access

Laparoszkópos antirefluxműtétek hatása a gastrooesophagealis refluxszal járó tünetekre és a betegek életminőségére.

Kezdeti tapasztalataink

Impact of antireflux surgery on gastroesophageal reflux-associated symptoms and quality of life.

Early experiences
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Kovács
,
Máté Csucska
,
Lilla Ozorai
,
Zoltán Lóderer
, and
Árpád Juhász

Bevezetés: A refluxbetegség a fejlett világban endémiás, civilizációs betegség. Kezelésében a megfelelően kivitelezett hiatusrekonstrukció, valamint antireflux-plasztika kiemelkedő hatékonyságú terápiás lehetőség. Mivel a műtéti beavatkozás célja alapvetően az életminőség javítása, másodlagosan a szövődménymegelőzés, a szubjektív panaszok változásának követése és kiértékelése kimagaslóan fontos e műtéti típus alkalmazásakor. Célkitűzés: Tanulmányunkban 2015. 12. 01. és 2020. 12. 31. között refluxbetegség kapcsán hiatusrekonstrukción, antireflux-plasztikán átesett betegek műtét előtti és műtét utáni, refluxbetegséghez társult életminőségét kívántuk elemezni. Módszer: Kérdőíves lekérdezést végeztünk prospektív módon, pre- és posztoperatíven egyaránt. A legfőbb vizsgált paraméterek a következők voltak: a mellkasi égő fájdalom mértéke, nyelési nehezítettség, gyomortartalom-visszaáramlás, mellkasi fájdalom, hányingerrel és hányással kapcsolatos panaszok, puffadás, a fenti panaszok miatt alkalmazott gyógyszerelés. Értékeltük továbbá a páciensek testtömegváltozását és az antirefluxgyógyszerek esetleges alkalmazását is. Eredmények: 65 beteg pre- és posztoperatív kérdőívét dolgoztuk fel. A fenti szubjektív panaszok mindegyike csökkent a posztoperatív utánkövetés idejére, a nyelési nehezítettség kivételével statisztikailag is szignifikáns módon. Minimális testtömegcsökkenést regisztráltunk. A savcsökkentő gyógyszerek alkalmazásának aránya jelentősen csökkent a műtétet követően. Megbeszélés: Műtéti eredményeink – a betegek műtét utáni elégedettségét, valamint életminőségük javulását vizsgálva – az ezen betegek ellátására szakosodott központok eredményeinek megfelelőek. Munkacsoportunk sikerrel adaptálta a refluxbetegség diagnosztikus és terápiás algoritmusait a helyi viszonyokhoz. Következtetés: A laparoszkópos hiatusrekonstrukció és a Toupet szerinti antireflux-plasztika megfelelő műtéti javallat mellett igen hatékony eszköz a refluxbetegséghez társult panaszok csökkentésében és az életminőség javításában. Orv Hetil. 2023; 164(2): 57–63.

Open access

Nőgyógyászati daganatok esetén jelentkező szinkrón tumorok együlésben való ellátása három eset kapcsán

Synchronous tumor treatment in the presence of gynecologycal cancer in three patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Kremzer
,
Imre Pete
,
Pál Ruttner
,
Máté Csucska
, and
Zoltán Lóderer

A daganatos betegek kivizsgálása során a második tumor előfordulási esélye 15,2%, a harmadik tumoré 1,3%. A közlemény célja felhívni a figyelmet arra, hogy a szinkrón tumorok együlésben történő sebészi ellátása megfelelő szakmai háttérrel a betegek számára kifejezett előnyökkel jár. Az irodalomban nem találhatók protokollok a többes tumorok ellátására, többségében esetismertetések állnak rendelkezésre iránymutatásul. A dolgozatban részletezésre kerül a betegségek preoperatív stádiuma, a kivizsgálási protokoll, a műtét, valamint a szövettani eredmény. A közlemény bemutatja egy hármas tumor – szeméremtest-, rectum-, sigmatumor –, egy nagy kiterjedésű colontumor és endometrium-adenocarcinoma ellátását nyitott műtét során, valamint egy neoadjuváns kezelésen átesett betegnél rectum- és szinkrón endometrium-adenocarcinoma minimálinvazív műtétjét. A bemutatott három eset is bizonyítja, hogy a betegeknek kifejezetten előnyös az együlésben való műtéti megoldás, nem beszélve a költséghatékonyságról. A közleménynek nem témája a műtét utáni vagy adjuváns kezelés megvitatása, ennek eldöntése egyéni elbírálás alapján a kórházak multidiszciplináris szakbizottságainak feladata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 70–75.

Open access

Egy csontritkulás-specifikus kérdőív magyar nyelvű adaptációja és validálása

Hungarian adaptation and validation of the Osteoporosis Questionnaire (OPQ)

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Tardi
,
Pongrác Ács
,
Alexandra Makai
,
Márta Hock
, and
Melinda Járomi

Bevezetés: Az 50 életév feletti populációban minden harmadik nőt és minden ötödik férfit érinti a csontritkulás, ennek ellenére nem rendelkezünk a kórkép megelőzésében és kezelésében erős evidenciának számító, magyar nyelvű, betegségspecifikus tudást vizsgáló kérdőívvel. Célkitűzés: Célunk volt a csontritkulás-specifikus tudás vizsgálatára alkalmas Osteoporosis Questionnaire kérdőív magyar nyelvre történő validációja, mellyel mérhetővé válna az 50 életév feletti magyar női populáció tudása. Módszer: A kérdőív validálása során Beaton hatlépcsős irányelvét követtük. Mintánkat 326 fő alkotta, statisztikai számításaink során leíró statisztikát, különbözőségi vizsgálatokat, Cronbach-alfa-értéket, míg a külső validitás és a teszt-reteszt vizsgálatához Spearman-féle korrelációs koefficienst számítottunk. A külső validitás alátámasztására életminőséget és fizikai aktivitást vizsgáltunk. Eredmények: Mintánk (63,08 ± 9,36 életév) a tudáskérdőíven 8,76 ± 6,94 pontot ért el a megszerezhető 20 pontból. A teljes kérdőívre kivetített Cronbach-alfa-érték 0,89 volt. A teszt–reteszt során a Spearman-féle korrelációs koefficiens p≥0,25 értéket mutatott minden kérdés vonatkozásában. A tudás- és a szociodemográfiai adatok összevetésekor szignifikáns korrelációs kapcsolatot találtunk az életkor (R = 0,37; p<0,001) és a hormonpótló alkalmazásával töltött évek (R = 0,34; p = 0,02) között. Korrelációanalízisünk során szignifikáns (p<0,001) korrelációs kapcsolat mutatkozott a betegségspecifikus tudás és az életminőség összes aldimenziója között. Szignifikáns korrelációs kapcsolatot találtunk a fizikai aktivitás tekintetében a közlekedés, mozgás (p<0,001; R = 0,21), az intenzív (p<0,001; R = 0,354), a mérsékelt rekreációs tevékenység (p<0,001; R = 0,348), továbbá az összes mérsékelt (p = 0,041; R = 0,125) és összes intenzív mozgás (p = 0,018; R = 0,145) és a tudás között. Megbeszélés: A magyar kérdőív validálása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően történt. Következtetés: Az Osteoporosis Questionnaire magyar változata megbízható, alkalmazható kérdőív az 50 év feletti magyar női populáció osteoporosistudásának mérésére. Orv Hetil. 2022; 163(51): 29–37.

Open access

Nihil novi sub sole: a Sándor István-féle automatikus fecskendő

Nothing new under the sun: automatic intravenous syringe developed by István Sándor

Orvosi Hetilap
Authors:
Gabriella Kecskés
,
Tibor Belágyi
, and
F. Tamás Molnár
Open access

Segítség a távolból – A videoasszisztált újraélesztés jelene és jövője

Help from a distance – The present and the future of video-assisted cardiopulmonary resuscitation

Orvosi Hetilap
Authors:
Bálint Bánfai
,
József Betlehem
,
János Musch
,
Krisztina Deutsch
,
Emese Sánta
,
Luca Ferkai
, and
Henrietta Bánfai-Csonka

A kórházon kívül bekövetkezett keringésmegállások esetén a túlélésben nagy szerepe van a minél előbb, szakszerűen megkezdett újraélesztésnek. A bajbajutottat általában egy laikus személy észleli, a segítségnyújtási hajlandóság azonban elmarad az elvárhatótól. A segítségnyújtási aránynak és az újraélesztés minőségének javulásához hozzájárulhat a diszpécserasszisztált újraélesztés alkalmazása, melynek során a szakember a segélyhívás során instruálja a helyszíni ellátót. A széles körben bevezetett telefonasszisztált újraélesztés továbbfejlesztett változata a videoasszisztált újraélesztés, mely a hangalapú kommunikáción túl biztosítja a videoalapú kommunikációt is, ezzel pontosabb képet adva a helyszínről, a bajbajutottról és az ellátóról egyaránt, valamint biztosítva a valós idejű visszajelzés lehetőségét. Korábban a témában főként szimulált környezetben történtek felmérések, melyek kimutatták a videoasszisztált újraélesztés pozitív hatásait. A technológia néhány országban már a valós ellátási rendszerbe is bekerült. A pozitívumok ellenére fontos megvizsgálni az eddig kevésbé kutatott aspektusokat is, melyek a technológia hatékonyságát befolyásolják. Ilyen lehet a kamerapozíció, a képminőség, a környezeti viszonyok, valamint az ellátók és a diszpécserek ismerete és attitűdje a videoasszisztált újraélesztéssel kapcsolatban. Az utóbbiak tisztázása azért fontos, mert a technológia rendelkezésre állása önmagában még nem garancia a sikeres implementációra. Összefoglalva, javasolt egy nemzeti CPR-regiszter létesítése. A V-CPR-módszer bevezetéséhez hazai környezetben végzett tanulmányokra van szükség. Javasolt egy szakmai konszenzus-munkacsoport alakítása az összes érintett szakértő bevonásával a V-CPR irányelveinek kidolgozásához. Orv Hetil. 2023; 164(1): 11–18.

Open access

A zsírszövet mint a 2-es típusú diabetest kísérő inzulinrezisztencia egyik célszerve.

Az antidiabetikumoktól a fejlesztés alatt álló „adipeutikumokig”

Fat tissue as the primary target organ of insulin resistance in diabetes mellitus.

From antidiabetics to „adipeuticums”
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Winkler
and
István Wittmann

Az inzulinrezisztencia az a kóros állapot, amelyben az endogén vagy a kívülről adagolt (exogén) inzulin szöveti glükózfelvételt és -hasznosítást elősegítő hatása elmarad az anyagcseréjüket illetően egészséges személyeken megfigyelttől. Az egész szervezetet érinti, kitüntetett célszövetei a máj-, az izom- és a zsírszövet, patogenetikai és az ezek hátterében álló molekuláris biológiai folyamatai azonban részben eltérnek egymástól. Az utóbbi időben jelentősen bővültek a zsírszövet szerepével kapcsolatos ismeretek, s egyre inkább úgy látszik, hogy a diszfunkcionális zsírszövet a kóroki történések központi szereplője. A kézirat áttekinti a zsírszövet szerkezetét, az adipogenezis és a lipolízis szabályozását, a mikrobiom és a zsírszövet kapcsolatára vonatkozó adatokat, az akut és a krónikus inzulinrezisztencia különbségeit, valamint a zsírszöveti inzulinrezisztencia mérséklésére ma rendelkezésre álló terápiás eszközöket. Jóllehet szelektív zsírszöveti támadáspontú, biztonságos, hosszú távú humán alkalmazást lehetővé tevő molekula ma még nincs a reménybeli közelségben, az első, fejlesztés alatt álló „adipeutikummal” kapcsolatos állatkísérletes megfigyelések új kezelési lehetőség ígéretét vázolják fel. Orv Hetil. 2023; 164(1): 3–10.

Open access

Abstract

Background and aims

Youth gambling research mainly focuses on the illegal use of age-restricted machines, but coin pusher and crane grab machines are gambling machines that can be used by people of any age in the UK, and are also in use internationally. Previous cross-sectional evidence has associated recollected childhood usage of these machines with adult gambling participation and levels of problem gambling amongst adult gamblers. We attempted to conceptually replicate the findings of one of these studies (Newall et al., 2021), while addressing some limitations of that study.

Methods

A cross-sectional survey of 2,000 UK-based and -born participants aged 19–24 years. The measures were participants' recollected usage of coin pusher and crane grab machines as a child, whether they had gambled in the past 12-months or not, and the PGSI for past 12-month gamblers.

Results

Overall, 5 of 7 tested associations were significant and in the hypothesized direction. Logistic regression models showed that adult gamblers were more likely to recollect using, and used at higher levels of frequency, coin pusher and crane grab machines, than non-gamblers. Then, negative binomial regression analysis showed that adults who recollected using crane grab machines at higher levels of frequency showed more gambling-related problems.

Discussion and Conclusions

These results suggest that childhood usage of coin pusher and crane grab machines may act as an underappreciated risk factor for the development of gambling-related harm across the lifespan. This information may be considered for further youth gambling research and policy.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Simon Marmet
,
Matthias Wicki
,
Marc Dupuis
,
Stéphanie Baggio
,
Magali Dufour
,
Catherine Gatineau
,
Gerhard Gmel
, and
Joseph Studer

Abstract

Background

Video gaming is a popular activity among young people. Time spent with gaming was found to be only moderately associated with gaming disorder. However, patterns of binge gaming (playing more than 5 h consecutively) were rarely considered in research on gaming. This study explores how binge gaming frequency is related with gaming disorder and mental health.

Methods

The sample came from the Cohort study on substance use risk factors (C-SURF) and comprised 5,358 young men aged 28.26 years (SD = 1.27). ANCOVA was conducted to estimate the association between binge gaming frequency (gaming at least 5 h consecutively) and gaming disorder (measured with the Game Addiction Scale) as well as indicators of mental health.

Results

A total of 33.3% of the sample engaged in binge gaming at least once in the previous year, and 6.1% at least weekly. Frequency of binge gaming was associated with gaming disorder score in a linear dose-response relationship (linear trend = 2.30 [2.14, 2.46]) even if adjusted for time spent gaming (linear trend = 1.24 [1.03, 1.45). More frequent binge gaming was associated with lower life satisfaction and sleep quality, and with more major depression and social anxiety disorder symptoms.

Conclusions

Binge gaming patterns, especially daily or almost daily binge gaming, are important to consider with regard to gaming disorder and mental health. Asking about binge gaming may be a promising screening question for gaming related problems. Encouraging regular breaks from gaming may be a valuable prevention strategy to reduce negative outcomes of gaming.

Open access