Browse

You are looking at 11 - 20 of 2,019 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All

Összefoglaló. Bevezetés: A kutatócsoport 99 fő, cerebralis paresisben (CP) szenvedő gyermek (8–18 éves) önállóan közölt életminőségét értékelte, és az eredményeket összehasonlította egy 237 fős kontrollcsoport adataival, amelyek hasonló életkorú, egészséges általános populációhoz tartozó gyermekektől származtak. Célkitűzés: A kutatás célja annak megismerése volt, hogy a CP-ben szenvedő gyermekek hogyan vélekednek egészségi állapotukról és társadalmi helyzetükről. Módszer: Életminőség-kérdőív alkalmazása. Betegségspecifikus és társadalmi-demográfiai mutatók mérése, kiértékelése. Eredmények: Az CP-ben szenvedő gyermekek és szüleik az egészséggel kapcsolatos életminőséget rosszabbnak ítélték meg, mint társaik. Eredményeink azt mutatják, hogy a női nem, a rosszabb motoros funkció és a komorbiditások (epilepszia, incontinentia és intellektuális károsodás) negatív hatású. A szülői vélemény alkalmas volt proxyjelentésként a korreláció mért erőssége miatt. Figyelemre méltó, hogy az agyi bénulás típusai közül az egyoldali spasticus CP-ben szenvedő gyermekek életminőség-értéke a legalacsonyabb. A válaszadók valószínűleg a test két oldala között lévő funkcionális különbséget érezték. A szellemi fogyatékosság a betegpopuláció több mint felénél fordult elő. Testvéreik között a mentális betegség 5,7-szer gyakoribb. A CP-s gyerekek családi környezete sokkal hátrányosabb volt, mint az egészséges gyermekeké. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a szülő alacsonyabb iskolai végzettsége és munkaerőpiaci inaktivitása, valamint az egyszülős család a CP-s gyerekeknél szignifikánsan magasabb arányban fordult elő, és ezek a tényezők negatív hatást gyakoroltak az életminőségre. Következtetés: A fogyatékkal élő gyermekek életminőségét a betegség és a szociodemográfiai környezet egyaránt befolyásolja. Orv Hetil. 2021; 162(7): 269–279.

Summary. Introduction: Self-reported health-related quality of life (HRQoL) of 99 children (8–18 years) with cerebral palsy (CP) was assessed and compared with 237, age-matched healthy control children from the general population. Objective: The aim was to find out the opinions of children with CP about their health status and social condition. Method: Assessment of quality of life questionnaire was carried out. Measurements of disease-specific and sociodemographic variables were done. Results: Children with CP and their parents rated HRQoL poorer than their counterparts. Our results show that female sex, worse gross motor function and comorbidities (epilepsy, incontinence and intellectual impairment) had negative impact. The parental opinion was suitable as proxy report because of the measured strength of the correlation. Among the types of CP, interestingly, children with unilateral spastic CP had the poorest HRQoL. They were likely to feel a functional difference between the two sides of the body. Intellectual disability occurred in more than half of our patient population. Among their siblings, mental illness is 5.7 times more common. The family environment was much more disadvantageous than in the case of healthy children. As our study shows, lower education, inactive status in the labour market and single-parent family occurred at a much higher rate and worsened the quality of life. Conclusion: Quality of life of children with disability was influenced by both the sociodemographic background and the disease. Orv Hetil. 2021; 162(7): 269–279.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A pszichoszomatikus medicina területéhez tartozó betegek ellátása rossz hatásfokú. Ez egyaránt jelentős terhet jelent a betegek és az egészségügy számára. Célkitűzés: A pszichoszomatikus tünetek és betegségek megjelenésének és ellátási ajánlásainak vizsgálata az irányadó hivatalos szakmai anyagban. Módszer: Az adatgyűjtés időpontjában elérhető 531 Szakmai irányelvből annak a 134 dokumentumnak a részletesebb elemzése, amelynek témájában pszichoszomatikus tünetek/betegségek gyakoribbak. Ebből 39 egyértelműen pszichoszomatikus vonatkozású anyag tartalmi vizsgálata, továbbá a Szakmai Kollégiumok listáján szereplő három pszichiátriai szakterület összes (26) szakmai irányelvének hasonló szempontú értékelése. Eredmények: A megvizsgált irányelvek töredéke tartalmaz csupán a pszichoszomatikus tünetképzésre, illetve kezelésre, megelőzésre vonatkozó megállapítást. A releváns témájú irányelvekben szereplő diagnosztikai utalások aránya: direkt 10,25, indirekt forma 23,7, a terápiás ajánlások között direkt 25,64, indirekt forma 15,38%. A megelőzésre vonatkozóan alig (5,12%-ban) szerepel említés, a pszichés betegségek egyidejű fennállásának esélyére is mindössze 10,25%-ban történik megállapítás. A szorongásos zavarok befolyásáról kevesebb, mint minden harmadik irányelv számol be (30,76%). A pszichiátriai irányelvek között pszichoszomatikus betegségekre vonatkozóan nincs célzott szakmai irányelv. Következtetés: A pszichoszomatikus medicina a hatékony betegellátás követelményeit meghatározó szakmai irányelvekben elégtelen arányban jelenik meg. Okait szemléleti zavarokban, a pszichiátriai szakmai konszenzus és a szakmaközi együttműködés hiányosságaiban kell keresni. Mind a vonatkozó kutatásokban, mind az irányelvek fejlesztése során erőfeszítéseket kell tenni a fentiek miatt kallódó nagy betegpopuláció hatékonyabb ellátása érdekében. A szerző javaslatot tesz a szükséges konkrét lépésekre. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Summary. Introduction: The care of patients with psychosomatic disorders has bad efficacy. It beards hard both for the patients and the health care providers. Objective: Review of presentrecommendations for psychosomatic symptoms and illnesses in the recent Hungarian medical protocols. Method: A detailed evaluation of 134 medical protocols from altogether 531 protocols with closer connection with psychosomatic disorders were carried out, their diagnostic and therapeutic recommendations were analyzed. Further review of 39 (of the 134)directly related to psychosomatics was done. Investigation of psychiatric protocols for the same aspects was carried out, as well. Results: Only a small part of the protocols contain recommendations for psychosomatic disorders. Ratios of their presence: diagnostic – direct 10.25, indirect 23.7, therapeutic – direct 25.64, indirect 15.38%. Efforts for prevention are only in 5.12% of the materials and 10.25% of the protocols mention a possible dual nature of the given clinical manifestation. Anxiety disorders occur only in 30.76%. Psychiatric protocol directly aiming psychosomatic problems is lacking. Conclusion: Presence of psychosomatic medicine in clinical guidelines defining the conditions of successful care of patients is practically minimal. Possible explanations: confusion in approaches, lack of consensus among the psychiatric institutions, and deficiency of interdisciplinary cooperation. Both in relevant clinical research and in development of medical protocols common additive efforts are necessary for achieving a more successful care of high numbers of patients presently neglected because of the mentioned causes. Author advises some concrete steps for the solution. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Máté Magyar, Nóra Luca Nyilas, Dániel Bereczki, György Bozsik, Gábor Rudas, Csaba Ertsey, Pál Maurovich-Horvat, and Péter Barsi

Összefoglaló. A klasszikus esetben ortosztatikus fejfájást okozó, spontán intracranialis hypotensiót az esetek túlnyomó többségében a gerinccsatornában, annak nyaki-háti átmenetében, illetve a háti szakaszán található liquorszivárgás okozza. Meglévő kötőszöveti betegség, degeneratív gerincbetegségek, illetve kisebb traumák szerepet játszhatnak a szivárgás kialakulásában. Az ortosztatikus fejfájás létrejöttében szerepet játszhat a meningealis szerkezetek, érzőidegek és hídvénák vongálódása. A klasszikus pozicionális, ortosztatikus fejfájásban szenvedő betegek körében gondolni kell a spontán intracranialis hypotensio lehetőségére, és az agykoponya, illetve a gerinc kontrasztanyaggal végzett mágneses rezonanciás vizsgálata (MRI) javasolt. A kontrasztanyaggal végzett koponya-MRI-vel klasszikus esetben diffúz, nem nodularis, intenzív, vaskos pachymeningealis kontrasztanyag-halmozás, kitágult vénássinus-rendszer, subduralis effusiók és az agytörzs caudalis diszlokációja („slumping”) látható. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy az esetek 20%-ában ezen eltérések nem detektálhatók. Jó minőségű, randomizált, kontrollált vizsgálatok nem történtek, a kezelés hagyományokon alapul. Kezdetben általában konzervatív terápiát alkalmaznak (ágynyugalom, koffein- és folyadékbevitel), ennek hatástalansága esetén epiduralis sajátvér-injekció, epiduralis fibrinragasztó-injektálás, illetve sebészi terápia jöhet szóba. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Summary. Spontaneous intracranial hypotension, the classic feature of which is orthostatic headache, is most commonly caused by a cerebrospinal fluid leakage at the level of the spinal canal, in most cases at the thoracic level or cervicothoracic junction. Underlying connective tissue disorders, minor trauma, degenerative spinal diseases may play a role in the development of cerebrospinal fluid leaks. Traction on pain-sensitive intracranial and meningeal structures, particularly sensory nerves and bridging veins, may play a role in the development of orthostatic headache. In the case of patients with classic orthostatic headache, the possibility of spontaneous intracranial hypotension should be considered, and if suspected, brain magnetic resonance imaging (MRI) with gadolinium and additional spine MRI are recommended. Diffuse, non-nodular, intense, thick dural enhancement, subdural effusions, engorgement of cerebral venous sinuses, sagging of the brain are typical features on brain MRI, which, however, remain normal in up to 20 percent of patients with spontaneous intracranial hypotension. Unfortunately, no randomized clinical trials have evaluated the effectiveness of the various treatment strategies and no definitive treatment protocols have been established. In clinical practice, the first-line treatment of spontaneous intracranial hypotension is conservative (bed rest, caffeine and fluid intake). If conservative therapy is not effective, epidural blood patch, epidural fibrin glue, or surgical repair should be considered. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Rebeka Széles, Nóra Szentmáry, Gabriella Burka, Zoltán Zsolt Nagy, Katalin Gombos, and János Hargitai

Összefoglaló. Bevezetés: Az új típusú koronavírus-járvány (COVID–19) az egészségügyi ellátóhálózatot egy eddig ismeretlen helyzet elé állította. A nemzetközi adatok alapján a szemészeti járóbeteg-ellátásban jelentős változások alakultak ki. Célkitűzés: Felmérni a COVID–19-járvány okozta kvantitatív és kvalitatív változásokat az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő Szemészeti Osztályának járóbeteg-szakellátásában. Módszer: A pandémia első hullámában (2020. április 1–30.) mért járóbeteg-forgalmi adatokat hasonlítottuk össze a megelőző év azonos periódusában rögzített adatokkal. A betegek demográfiai jellemzői mellett megvizsgáltuk a sürgősségi besorolásukat, valamint a panaszokhoz köthető fődiagnózis-csoportok eloszlását. Rögzítettük a telemedicina keretein belül történt ellátások számát. Eredmények: 2020 vizsgált időszakában 916, míg az előző év azonos hónapjában 2835 járóbeteg-eset került rögzítésre. A 2020-as időszakban a törvényi szabályozás szerint sürgős panaszokkal jelentkező betegek aránya nem változott (p = 0,38), azonban a szakorvosi megítélés szerint sürgős panaszokkal érkező betegek aránya nőtt (p<0,001) az előző évhez viszonyítva. A zöld hályog, kötőhártya-gyulladás, árpa, sérülés és nedves típusú maculadegeneratio miatt ellátásra jelentkező betegek aránya szignifikánsan nőtt (p<0,001 mind), míg a szürke hályog, a száraz típusú maculadegeneratio, egyéb, a szemhéj és a könnyutak betegségei, utóhályog miatt és a szemészeti betegség nélkül érkezők aránya csökkent (p<0,001 mind). A telemedicina keretei között ellátott betegek száma 2020-ban közel a tizenötszörösére emelkedett 2019-hez képest (p<0,001). Következtetés: A COVID–19-pandémia első hulláma során markáns betegszámcsökkenést regisztráltunk a szemészeti járóbeteg-szakellátásban. Több fődiagnózis-csoport esetén számolhatunk jelentős terápiavesztéssel és halasztott ellátási igény jelentkezésével. Az adatok kiértékelése segítséget nyújthat az elkövetkező években az ellátási folyamat proaktív átszervezésében, a humánerőforrás-szükségletek jobb tervezésében, valamint a teleoftalmológiai ellátás fejlesztésében. Orv Hetil. 2021; 162(6): 203–211.

Summary. Introduction: The COVID-19 pandemic put the healthcare network in a hitherto unknown situation. The ophthalmic outpatient care changed internationally. Objective: To assess the quantitative and qualitative changes of the outpatient specialty care at the Ophthalmology Department of the North-Central-Buda Center, New St. John’s Hospital and Clinic, through the pandemic. Method: Outpatient service data during the first wave of the pandemic (April 2020) were compared with those in April 2019. Patient demographics, emergency classification, distribution of the main diagnostic groups (associated with complaints) and services provided via telemedicine were collected. Results: There were 2835 patient visits in 2019 and 916 in 2020. For 2020, the proportion of patients with emergency classification according to legal regulations did not change (p = 0.38), however, using the ophthalmologist’s classification increased (p<0.001) significantly. The proportion of patients with glaucoma, conjunctivitis, chalazeon, injury and wet macular degeneration increased (p<0.001 all), while the proportion of patients with cataract, dry macular degeneration, other diseases, other adnexal diseases, secondary cataract and without ophthalmic pathology decreased significantly (p<0.001 for all). Patient number using telemedicine treatment was about 15× of those treated in 2019 (p<0.001). Conclusion: During the first wave of the pandemic, a marked decrease in ophthalmic outpatient care volume was recorded. In the case of several main diagnosis groups, significant therapy loss and a delayed need for care could be expected. Evaluation of the data helps in the upcoming years in proactive reorganization of the care process, in better planning of human resource needs, and in improvement of teleophthalmology care. Orv Hetil. 2021; 162(6): 203–211.

Open access

Összefoglaló. A szerzők egy különleges pancreaselváltozás esetét ismertetik, melyben az acinusok neuroendokrin jellegű transzformációja diffúz, atípusos megjelenésű szigetsejtes hyperplasiával társult, valamint a pancreas mindhárom sejtvonalát (acinaris, ductalis, insularis) tartalmazó nodulusok képződtek. A komplex megjelenés ellenére a kórfolyamat nem járt endokrin tünetekkel. Esetünkben a kiváltó ok hátterében a struktúrák kóros progenitorsejt-differenciációja állhatott. Az irodalomban ilyen közlés eddig nem ismert. Orv Hetil. 2021; 162(6): 227–232.

Summary. The authors present a case of a peculiar pancreatic lesion, in which the neuroendocrine transformation of the acini was associated with a diffuse, atypical insular hyperplasia, and micronodules exhibiting trilineage differentiation. Despite the complex alteration, no endocrine symptoms were noted. The case may represent the result of an abnormal pancreatic differentiation raising the possibility of reprogramming of the progenitor cells. To the best of our knowledge, this is the first report of such a lesion in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(6): 227–232.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a páciensnek a betegségéről kialakított elképzelései meghatározó szerepet játszanak a gyógyulási folyamat sikerességében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az ezen elképzelések felmérésére kifejlesztett Rövid Betegségpercepció Kérdőív magyar nyelvű változatának megbízhatósági és validitási vizsgálata krónikus betegségben szenvedő, daganattal küzdő és transzplantált páciensek körében. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 490 páciens vett részt. A kérdőív validitásának vizsgálatára a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, a Beck Depresszió Kérdőívet és a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőívet alkalmaztuk, illetve felmértük a betegcsoportok életminőségét. Eredmények: A kérdőív belső megbízhatósága, a teszt-reteszt megbízhatósága kiváló. A konstruktumvaliditást vizsgálva közepesen erős összefüggést találtunk a szorongás, a depresszió, a poszttraumás növekedésérzés, az életminőség és a Rövid Betegségpercepció Kérdőív között. A prediktív validitást vizsgálva igazolást nyert, hogy a betegségpercepció összefüggésben áll a veseműködést jelző eGFR-szinttel (p = 0,027). A kérdőív diszkrimináns validitását igazolta, hogy képes különbséget tenni a különböző betegcsoportok között. Következtetés: A Rövid Betegségpercepció Kérdőív magyar verziójának reliabilitása és validitása a vizsgált populáción jónak mutatkozott. A kérdőív megbízható információt ad a pácienseknek a betegségükről kialakított elképzeléseiről. Orv Hetil. 2021; 162(6): 212–218.

Summary. Introduction: Interdisciplinary studies confirm that patients’ illness perception can have a substantial effect on the healing process. Objective: The aim of this study was to assess the reliability and validity of the Hungarian version of the Brief Illness Perception Questionnaire in chronic disease, cancer, and transplant patients. Method: 490 patients were assessed using the Spielberger Anxiety Inventory, the Beck Depression Inventory, Posttraumatic Growth Inventory and quality of life questionnaires. Results: The scale showed good internal consistency, and the test-retest reliability was excellent. The Brief Illness Perception Questionnaire scores moderately correlated with anxiety, depression, posttraumatic growth and quality of life. Examining predictive validity, the questionnaire correlated with eGFR level (p = 0.027). The discriminant validity of the questionnaire was supported by its ability to distinguish between different patient groups. Conclusion: The reliability and validity of the Hungarian version of the Brief Illness Perception Questionnaire in the sample were excellent. The questionnaire turned out to be a useful psychometric tool in the measurement of illness perception. Orv Hetil. 2021; 162(6): 212–218.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Bausz, Mária Csidey, Béla Csákány, Orsolya Németh, Zoltán Zsolt Nagy, and Erika Maka

Összefoglaló. Az Axenfeld–Rieger-szindróma ritka betegség. A közlemény bemutatja a klinikai megjelenési formáit, a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket. A szemgolyó elülső szegmentumát érintő fejlődési rendellenességek vizsgálata a hagyományos biomikroszkópos vizsgálat mellett digitális kamerával is történhet, mely a csarnokzugi képleteket nagy nagyításban, éles képet mutatva tudja megjeleníteni. Az elülső szegmentum leképezését segítő optikaikoherencia-tomográfia és ultrahang-biomikroszkópia a fejlődési rendellenességnek és a csarnokvíz-elvezető sönt tubusának vizsgálatára, megjelenítésére is alkalmas. A szemnyomást a gyermek kooperációjának függvényében többféle módon mérhetjük. A szabálytalan alakú, sokszor csak résnyi pupilla, valamint a szemnyomás-emelkedés miatt szemészeti beavatkozás lehet szükséges. A korai pupillaképzés az amblyopia megelőzését, az antiglaucomás műtétek (trabeculectomia, hosszú tubusú sönt implantációja) pedig a látási funkciók megőrzését szolgálják. A szemészeti műtéteket akár már néhány hónapos korban szükséges elvégezni altatásban. A maxillahypoplasia és a fogászati fejlődési anomáliák miatt kétirányú panoráma-röntgenfelvétel szükséges. Többlépcsős fogászati konzervatív és restoratív kezelés hozhat eredményt. A diagnózis felállítása és a kezelés is multidiszciplináris megközelítést igényel. Gyermekgyógyász, genetikus, kardiológus, fogász-szájsebész és gyermekszemész együttes munkája biztosíthat megfelelő eredményt. Orv Hetil. 2021; 162(5): 192–199.

Summary. Axenfeld–Rieger syndrome is a rare disease. Our paper presents its clinical manifestations, diagnostic and therapeutic options. Due to maxillary hypoplasia and dental developmental anomalies, bidirectional panoramic radiography is required. Multi-stage dental conservative and restorative treatment can provide better results. In addition to traditional biomicroscopic examination, developmental abnormalities affecting the anterior segment of the eye can also be examined with a digital camera, which can display the angle of the anterior chamber at high magnification, with a sharp image. Anterior segment optical coherence tomography and ultrasound biomicroscopy are also suitable for the examination and display of developmental abnormalities and drainage shunt tubes. Intraocular pressure can be measured in several ways depending on the child’s cooperation. Due to the irregular shape of the pupil, often with only a slit aperture, and an increase in intraocular pressure, ophthalmic intervention may be required. The pupilloplasty is important preventing amblyopia prevention and early glaucoma surgery (trabeculectomy, shunt implantation) helps to preserve visual function. Eye surgeries need to be performed under anaesthesia, sometimes at few months of age. Both diagnosis and treatment require a multidisciplinary approach. The joint work of a paediatrician, geneticist, cardiologist, dental-oral surgeon and paediatric ophthalmologist may provide a satisfactory result. Orv Hetil. 2021; 162(5): 192–199.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szabó, Éva Szentkirályi, Tamás Kovács, Örs Győrffy, Balázs Sütő, István Bátai, and Monika Kerényi

Összefoglaló. Gyógyszereink egy részének jelentős, az eredeti alkalmazástól eltérő hatása is van. Ezek felismerése fontos, hogy elkerüljük a nem várt mellékhatásokat, vagy kihasználjuk ezeket a kedvező adottságokat. A helyi érzéstelenítők antibakteriális hatása 1909 óta ismert, de ennek több évtizeden keresztül nem tulajdonítottak jelentőséget. Az 1960-as években figyeltek fel először az álnegatív mikrobiológiai eredmények lehetőségére, helyi érzéstelenítőket használva a mintavételhez. Tanulmányok igazolták, hogy a bronchoszkópiás, seb-, bőr- vagy fül-, orr-, gégészeti bakteriológiai eredmények is érintve lehetnek. A ma is használt gyógyszerek közül a 0,5%-os bupivakainnak és a 2%-os lidokainnak van jelentős antibakteriális hatása Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal szemben, ami kifejezettebb 37 °C-on, mint szobahőmérsékleten. A legerősebb antibakteriális hatást a 0,5%-os bupivakain mutatta. A napi gyakorlatban alkalmazott koncentrációjuk magasabb, mint a különböző klinikai izolátumokkal szemben meghatározott minimális gátló koncentráció. Fenti tulajdonságaik alapján felmerült szerepük a kórházi sebfertőzések csökkentésében is. A hatásmechanizmus több pontja ismert, károsítják a sejthártya integritását, és több bakteriális enzim működését gátolják. Orv Hetil. 2021; 162(5): 171–176.

Summary. Medications may have important impacts other than the original effect. It is important to know about these to avoid side effects or use these beneficial capabilities. The antibacterial effect of local anaesthetics has been known since 1909. For decades, no attention has been payed to this fact. In the 1960s, the high number of negative microbiological results when local anaesthetics were used before sampling drew attention to the possible antibacterial effect. Studies suggested that cultures from bronchoscopy, wound, skin or nasal samples may be affected. Bupivacaine 0,5% and lidocaine 2% have the most noticeable effect against both Gram-positive and Gram-negative bacteria. This impact is more pronounced at 37 °C than at room temperature. Bupivacaine 0,5% has the most pronounced effect. The concentration of local anaesthetics in daily routine is higher than the minimal inhibitory concentration against various clinical isolates. In the view of these results, they may contribute to reduce surgical site infections. There are known details regarding the mechanism of action. Local anaesthetics have target sites on cellular membrane and inhibit bacterial enzymes. Orv Hetil. 2021; 162(5): 171–176.

Open access