Browse
A szervtranszplantáció területén évek óta fennálló probléma az egyre növekvő szervigény mellett az elérhető donorszervek számának stagnálása. Az ellentét feloldására tett kísérletek több irányból közelítették meg a kérdést: egyrészről a donorkritériumok kiterjesztésével, másrészt az eltávolított szervek minőségének megőrzésére kidolgozott gépi perfúzió módszerével, melynek használata bizonyítottan csökkenti a késve meginduló graftműködés előfordulását, és javítja a grafttúlélést. Ezek az előnyök különösen a kiterjesztett kritériumú donáció tekintetében kifejezettek. A vesetranszplantáció során egyre szélesebb körben alkalmazzák a gépi perfúziót; jelenleg a legelterjedtebb formája a hypothermiás gépi perfúzió, azonban egyre több érv szól a normothermiás eljárás mellett is. Az alkalmazott modalitástól függően nemcsak szervkonzerválásra, de szervkondicionálásra is van lehetőség. Napjainkban számos kutatás folyik a gépi perfúzió során alkalmazható terápiás lehetőségekről, melyek a jövőben fontos szerepet játszhatnak az ischaemia-reperfúziós károsodás és az immunizáció csökkentésében. Közleményünkben a kiterjesztett kritériumú donáció rövid áttekintését követően összefoglaljuk a gépi perfúzió alkalmazási módjait, aktuális eredményeit, valamint diagnosztikus és terápiás lehetőségeit a vesetranszplantáció területén. Orv Hetil. 2023; 164(9): 339–347.
Kihívás a hepatitis C-vírus-elimináció korában: miért van szükség a HCV elleni vakcinációra?
The challenge of the age of hepatitis C virus elimination: why is HCV vaccination necessary?
A hepatitis C-vírus (HCV) az egyik leggyakoribb oka a krónikus májbetegségnek, amely cirrhosishoz, hepatocellularis carcinomához, májtranszplantációhoz vezethet. A nagy hatékonyságú, direkt ható antivirális szerek bevezetése és sikere a HCV terápiájában optimizmust keltett a vírus globális eradikációjának lehetőségét tekintve. Az Egészségügyi Világszervezet célul tűzte ki az új vírushepatitis-esetek számának 90%-os csökkentését 2030-ra. Kiderült azonban, hogy a HCV-fertőzöttek nagy száma, a szűrések elégtelensége és a kezelésekhez való hozzáférés problémái miatt ez a cél egyedül az antivirális terápiával nem érhető el, csak ha az vakcinációval társul. A dolgozat áttekinti a HCV-infekció virológiai és immunológiai jellemzőit mint a vakcináció alapját és lehetőségét. Tárgyaljuk a potenciális vakcinák típusait és a hatékonyság értékelésére szolgáló eljárásokat. Az egészséges önkénteseken kipróbált kontrollált humán infekció modell HCV-infekcióban a direkt ható antivirális szereknek köszönhetően alkalmazható. Az újabb kutatási eredmények alapján várható, hogy az évtized végére megoldódhat a HCV-elimináció korának kihívása, a vakcináció. Orv Hetil. 2023; 164(9): 322–331.
Mélyen infiltráló colorectalis endometriosis laparoszkópos kezelésével szerzett tízéves tapasztalataink
Laparoscopic treatment of deeply infiltrating colorectal endometriosis – ten years of single center experience
Bevezetés: Mélyen infiltráló endometriosis esetén a laesiók több mint 5 mm mélyen infiltrálják a peritonealis felszínt. Bélérintettség a páciensek 3–37%-ában fordul elő. Célkitűzés: A szerzők a bélendometriosis miatt végzett műtétek során szerzett tapasztalataikat mutatják be. Módszer: 2009 és 2020 között 675 páciens esett át bélreszekción belet érintő, mélyen infiltráló endometriosis miatt a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Baross utcai részlegén. Négy különböző műtéti technika került alkalmazásra: „shaving”, discoid, szegmentális és NOSE-reszekció (természetes testszájadékon keresztül végzett specimeneltávolítás). Eredmények: 182 esetben „shaving”-et, 93 esetben discoid reszekciót, 130 esetben NOSE-technikát, illetve 270 esetben hagyományos szegmentális bélreszekciót alkalmaztunk. 40 esetben ultramély anastomosist készítettünk. A műtéti idő medián értéke 85 perc volt, a legrövidebb beavatkozás 25 percig, a leghosszabb 585 percig tartott. Az első 10 bélműtét átlagos műtéti ideje 260 (± 161,3) perc, az utolsó 10 műtété 114 (± 47,0) perc volt. Az átlagos vérveszteség 10 (± 20,3) ml, az átlagos kórházi tartózkodás pedig 6 (± 2,3) nap volt. Súlyos sebészeti szövődmény (Clavien–Dindo III. vagy súlyosabb) 18 esetben alakult ki. Összesen 17 esetben alakítottunk ki sigmoideo-, illetve ileostomát. Laparotomiás konverzióra 6 esetben volt szükség. Megbeszélés: Intézményünkben ugyanaz a team végezte a beavatkozásokat, ami az egyes sebészek technikája helyett a műtéti technikák eredményességét mutathatja. A műtétek szövődményrátája tapasztalt sebészi team esetén nem nagy, a műtéti idő az elvégzett műtétek számával arányosan, szignifikánsan csökken. Következtetés: A belet érintő, mélyen infiltráló endometriosis biztonságosan és hatékonyan kezelhető mind a konzervatív megközelítésnek tekinthető „shaving” vagy discoid, mind a radikálisabb megközelítésként számontartott hagyományos szegmentális vagy NOSE-reszekcióval. Orv Hetil. 2023; 164(9): 348–354.
A primer hyperaldosteronismus genetikája
The genetic background of primary aldosteronism
A szekunder magas vérnyomás egyik leggyakoribb oka a primer hyperaldosteronismus. A primer hyperaldosteronismus a mellékvesekéreg autonóm aldoszteron-túltermelésével jár; a magas szérum-aldoszteronszint magas vérnyomáshoz és hypokalaemiához vezethet, kezeletlenül pedig számos patofiziológiai következményt von maga után. Diagnózisa és kezelése a beteg tünetmentességét vagy akár teljes gyógyulását eredményezi, mivel kórformától függően műtéti úton gyógyítható vagy gyógyszeresen kezelhető. A diagnózis felállításának nehézségei miatt jelenleg gyakran aluldiagnosztizált kórkép. Két leggyakoribb formája az egyoldali aldoszterontermelő adenoma és a bilaterális adrenalis hyperplasia. Az esetek többségében a betegség kialakulása sporadikus, de léteznek ritka öröklődő formái: a familiaris hyperaldosteronismus I–IV. és a primer hyperaldosteronismus görcsökkel és neurológiai abnormalitásokkal szindróma. Az I-es típusú familiaris hyperaldosteronismust a kortizol- és aldoszteron-bioszintézis utolsó lépését katalizáló enzimet kódoló gének kiegyenlítetlen átkereszteződése okozza, míg a többi öröklődő kórkép kialakulásáért ioncsatornákat kódoló gének mutációi felelősek. A sporadikus adenomák döntő részében a betegség kialakulásában kulcsszerepet játszó szomatikus mutációk mutathatók ki. E szomatikus mutációk által érintett gének között szép számmal találunk az öröklődő formákban csírasejtes mutációk révén érintett géneket, ami az öröklődő és a sporadikus formák közös patomechanizmusára utal. Összefoglaló cikkünkben a primer hyperaldosteronismus genetikai hátterét, a familiaris és sporadikus formáiban szerepet játszó géneket és ezek mutációit mutatjuk be, kitekintve ezen ismeretek tudományos, terápiás és diagnosztikus relevanciáira is. Orv Hetil. 2023; 164(9): 332–338.
Abstract
Background and aims
Ingestion or administration of classic psychedelics is sometimes associated with improvements in well-being or mental health. Acute mystical-type experiences that psychedelics occasion have been suggested to be related to such improvements. Meanwhile, other features of the psychedelic experience, such as psychological insights and emotional breakthroughs, are also increasingly being studied. This review aimed to collect and assess the available evidence for mystical-type experiences under psychedelics associating with medium-to-long term improvements in well-being or mental health, on their own and as compared with other features of the acute experience.
Methods
I conducted a pre-registered, comprehensive review of existing empirical studies on the topic, based on a systematic search of the literature.
Results
Forty-four eligible studies were found, with most reporting positive associations between mystical-type experiences and improvements in well-being or mental health. The current level of evidence appeared stronger among healthy people, in cross-sectional studies, and for links with positive changes in general well-being and life satisfaction, attitudes and behavior, and anxiety, than for depression or other aspects of well-being and mental health. A few studies suggested that psychological insights and emotional breakthroughs may be as or more closely associated with positive changes than mystical-type experiences.
Conclusions
Despite their significant limitations, the identified studies suggest that mystical-type experiences under psychedelics are associated with improvements in some areas of well-being. However, psychological insights and emotional breakthroughs might be at least as important and should also be measured in future studies.
Abstract
This paper aims at presenting an overview of the historic and current features concerning the relationship among original peoples, psychoactive drugs, and various forms of anti-drug practices in Latin America. The current expansion of extractivist capitalism in Latin America overlaps with Indigenous peoples' traditional lands, provoking new forms of violence and confrontation. The War on Drugs is being used as a justification to militarize these lands and to criminalize Indigenous populations. Thus, neo-extractivist initiatives in Latin America provoke renewed clashes between Indigenous peoples' interests and local and global elites' purposes. We seek to raise awareness about the relationship between the drug war and Indigenous people's human rights violations as an alert and an invitation for social scientists to engage in theoretical and empirical research on this issue.
Abstract
Background and aims
Maladaptive Daydreaming (MD) is a suggested syndrome where individuals become addicted to fantasizing vividly for hours on end at the expense of engaging in real-world relationships and functioning. MD can be seen as a behavioral addiction. However, a paucity of longitudinal research means that there is no empirical evidence confirming the stability of this alleged addiction. Moreover, the direction of its association with psychopathology is unclear.
Methods
We examine, for the first time, long-term stability and longitudinal associations between MD, psychological distress (stress, anxiety, and depression symptoms) and COVID-19 related exposure.
Results
Participants (N = 814) completed an online survey twice, with a lag of 13 months. A two-wave structural equation model demonstrated high MD stability and positive cross-lagged pathways from MD to psychological distress. COVID-19 related exposure was not a longitudinal predictor.
Discussion and conclusions
MD is a stable condition and a risk factor for an increase in psychological distress.
Abstract
Background and aims
Limited research has investigated how individuals' problem gaming affects significant others. The present study investigated the extent to which partners and parents were personally affected by their partner or child's problematic gaming behavior and what steps, if any, were taken in relation to treatment and other help-seeking by the gamers and the respondents themselves.
Methods
Two targeted samples (parents, n = 104; partners, n = 264) in Australia were recruited and administered an online survey. The survey assessed gaming-related harm across multiple domains, including financial, relationship, emotional wellbeing, physical health and work/study. Treatment and help-seeking questions referred to seeking psychological assistance, self-help, and community support. Non-parametric tests compared groups on harm measures based on GD status.
Results
Parents and partners of individuals rated in the ‘problem gaming’ range reported significantly greater harms compared to those in the at-risk and non-problem categories. The most frequently endorsed harms were in the relationship domain, including neglected household responsibilities, withdrawal from social events, and relationship conflict. Some parents consult with friends and family (15%) to resolve their child's gaming-related problems. Partners reported to seek outside support and assistance for themselves, including 30% who sought a psychologist. No partners reported having consulted a psychologist for their gaming partner.
Discussion
Problem gaming affects significant others across multiple life areas, but few seek outside help or support, suggesting there may be significant unmet needs.
Conclusions
Further research should examine factors that influence acceptance and engagement with problem gaming help options. Harm indicators may be useful for evaluating targeted interventions and other measures to reduce problem gaming.
Az agresszív magatartás rizikóját felmérő skála alkalmazása akut pszichiátriai felvételre kerülő betegeken
Introduction of a risk assessment tool to evaluate the risk of aggressive behavior during acute psychiatric admission
Bevezetés: A pszichiátriai betegek körében agresszív viselkedés a leggyakrabban az akut pszichiátriai osztályos kezelés során fordul elő, jelentős betegbiztonsági és dolgozói biztonsági kockázatot okozva. Célkitűzés: A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház akut pszichiátriai részlegén, a fizikai agresszió előfordulási gyakoriságának csökkentésére irányuló projekt részeként, kockázatbecslő eszköz napi rutinban történő használatának bevezetése az agresszív betegek korai azonosítására. Módszerek: Az agresszív magatartás kockázatának felmérésére szolgáló eszköz kiválasztása irodalomkutatás alapján történt. A V-RISK-10 magyar fordításának elkészítése után minden, az osztályra sürgősséggel felvett betegnél a felvevő orvos kitöltötte a kérdőívet. A kérdőív predikciós értékének felmérésére az első 50 felvett kérdőív esetében visszamenőleg megvizsgáltuk, hogy a betegek felvételét követő egy hétben hány alkalommal és milyen időtartamban volt szükség korlátozó intézkedés alkalmazására veszélyeztető magatartás miatt. Eredmények: A V-RISK-10 skálán elért átlagpontszám 6,78 ± 3,36 pont volt (a skálán minimum 0, maximum 20 pont kapható). A betegek korlátozás alatt töltött összes ideje 6,96 ± 17,21 óra volt. A V-RISK-10 skála összpontszáma közepes erősségű, szignifikáns korrelációt mutatott a korlátozás alatt töltött összesített óraszámmal (r = 0,447; p = 0,001). Megbeszélés: Az eredmények alapján a V-RISK-10 skála alkalmas a felvételt követő egy hétben megjelenő, fizikai korlátozást igénylő agresszív magatartás előrejelzésére. Az előzményben szereplő erőszakos magatartásnak, szerhasználatnak és a már diagnosztizált pszichiátriai betegségnek, az aktuálisan észlelhető tünetek közül a gyanakvásnak volt a leginkább prediktív szerepe. Következtetés: A V-RISK-10 skála a rutin-betegellátásban könnyen alkalmazható, az agresszív magatartást közepes erősséggel előre jelző kockázatfelmérő eszköznek bizonyult, mellyel már az osztályos felvételkor azonosíthatók az agresszió szempontjából magas kockázatú betegek, akiknél szoros betegkövetéssel, az agresszív magatartás elkerülését szolgáló technikák időben történő alkalmazásával az agresszív magatartás előfordulása csökkenthető. Orv Hetil. 2023; 164(8): 293–299.
Bal kamrai deformitás: az aktív élsporthoz és az acromegaliához köthető eltérések hasonlóságai és különbségei.
Eredmények a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiás MAGYAR-Sport és MAGYAR-Path tanulmányokból
Left ventricular deformation: similarities and dissimilarities in elite sport activity- and acromegaly-related abnormalities.
Results from the three-dimensional speckle-tracking echocardiographic MAGYAR-Sport and MAGYAR-Path studies
Bevezetés: Az acromegalia egy krónikus endokrin betegség: ilyenkor egy, az agyalapi mirigyben lévő tumor következtében felnőttkorban jelentős mennyiségű humán növekedési hormon és következményesen inzulinszerű növekedési faktor termelődik, aminek kezeletlenül jelentős hatása lehet a cardiovascularis rendszerre. Tudjuk, hogy az elit sport szintén együtt jár a szív fiziológiás átalakulásával, az ún. atlétaszív kialakulásával: ilyenkor a szív üregeinek volumetrikus és funkcionális adaptációja figyelhető meg. Célkitűzés: A fenti tényeknek megfelelően joggal adódhat a kérdés, vajon milyen eltérések figyelhetők meg a bal kamra morfológiájában és funkciójában acromegaliában, és a kapott eredmények milyen hasonlóságokat és különbségeket mutatnak élsportot űző fiatalok bal kamrájához képest egészséges, nem sportoló felnőttek értékeihez viszonyítva. Módszer: A jelen vizsgálatba 21, nagy dinamikájú sportot űző élsportolót (átlagéletkor: 31,2 ± 6,4 év, 13 férfi) és 18, acromegaliás beteget (átlagéletkor: 47,9 ± 8,9 év, 9 férfi) válogattunk be. Eredményeiket 22 negatívkontroll-esethez (átlagéletkor: 47,7 ± 10,6 év, 13 férfi) hasonlítottuk. Eredmények: Mind az élsportolókra, mind a kezelt acromegaliás betegekre jellemző, hogy bal kamrájuk tágult, de annak funkciója megtartott. Míg az élsportolókat az egészséges kontrollokhoz képest emelkedettebb longitudinális és circumferentialis bal kamrai strain jellemzi, mely elsősorban az apicalis szegmentumok kifejezett kontraktilitásának következménye, addig acromegaliában a radiális bal kamrai strain növekedése detektálható, mely a basalis régiót érinti. A bal kamrai rotációs mechanika eltérései szintén eltérő mintázatot mutatnak: míg élsportolókban a basalis bal kamrai rotáció csökkent, addig az acromegaliát az apicalis bal kamrai rotáció kifejezett mérséklődése jellemzi, mely együtt jár a bal kamrai csavarodás lényeges csökkenésével. Következtetés: A nagy dinamikájú sportot űző élsportolókban és acromegaliás betegekben a nem sportoló egészséges személyekhez képest a bal kamra tágult, elsősorban regionális szinten kontraktilitása kifejezettebb, rotációs mechanikája eltéréseket mutat, de különbségek igazolhatók ezen eltérések jellegében és mértékében. Orv Hetil. 2023; 164(8): 308–316.
