Browse

You are looking at 31 - 40 of 1,879 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All
Magyar Sebészet
Authors: László Harsányi, Tibor Tihanyi, Tamás Marjai, Márton Benke, Ákos Szücs and Attila Szijártó
Open access
Magyar Sebészet
Authors: Attila Zaránd, Viktória Bencze, Ádám Dániel, Gábor Ferreira, Pál Miheller, Péter Ónody, János Weltner, Attila Zsirka-Klein and Attila Szijártó
Open access
Magyar Sebészet
Authors: Oszkár Hahn, Péter Kupcsulik, Damján Pekli, András Fülöp, Dávid Bárdos, Bálint Kokas and Attila Szijártó
Open access
Magyar Sebészet
Authors: Ákos Balázs, Tamás Vass, Zsolt Baranyai, Kinga Bán and Attila Szijártó
Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Winternitz, Attila Zsirka-Klein and Attila Szijártó
Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Kórházi betegek körében a betegség okozta változások miatt a társas kapcsolatok átrendeződhetnek, erősödhetnek, de akár gyengülhetnek is. Ezen változások mérése, a szubjektíve megélt társas támogatás mértékének, elérhetőségének vagy akár az észlelt izolációnak a kimutatása fontos feladat, ugyanis ezen dimenziók összefüggnek a gyógyulási mutatókkal. Célkitűzés: A kutatás célja annak bemutatása, hogy az általunk fejlesztett PRISM-D rajzteszt hogyan alkalmazható az észlelt társas támogatás mérésére. További célkitűzés a teszten mért társas támogatás mutatóinak és a depresszió-, valamint a szorongásszint közötti kapcsolatnak a vizsgálata súlyos betegek esetében. Módszer: 194 súlyos, kórházi kezelés alatt álló beteg (daganatos, műtéti beavatkozást igénylő gyomor-bél rendszeri betegségben és krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek) esetében a PRISM-D rajzteszt, a STAI- és BDI-tesztek felvétele kórházi osztályokon. Eredmények: A vizsgálati személyek többsége megjelenítette a rajzteszten a társas támogatást (95,7%), jelentős hányaduk több körrel (64,0%) és nagyobbnak, mint a betegséget szimbolizáló kör (71,2%). Azok a személyek, akik nem jelenítettek meg egyetlen társas támogató személyt sem, szignifikánsan magasabb szorongásszintet éltek meg (STAI-S: p = 0,040, df = 181; STAI-T: p = 0,005, df = 153). A térbeli elhelyezkedést tekintve azok a betegek, akik az Ént és a betegséget szimbolizáló kör közé helyezték el a társas támogatást, alacsonyabb szintű szorongást és depresszív tüneteket éltek meg, mint akik a betegséget rajzolták közelebb, a társas támogatást távolabb (STAI-S: p = 0,016, df = 91; BDI: p = 0,027, df = 142). Következtetés: Eredményeink szerint a PRISM-D rajzteszt alkalmas az észlelt társas támogatás vizsgálatára, az Énhez és a betegséghez viszonyított szubjektív jelentőségének és észlelt közelségének mérésére, továbbá az észlelt szociális izoláció detektálására. Gyors, egyszerű mérőeszközként nagymértékben segítheti kórházi osztályokon a szűrést és a terápiás munkát. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1688–1696.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Kocsis, Noémi Mezőlaki, Dorottya Porkoláb, Gábor Mohos, Erika Kis, János Varga, Eszter Baltás, Henriette Ócsai, Irma Korom, Erika Varga, István Balázs Németh, Lajos Kemény and Judit Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) jelentősége az előrehaladott – 4 mm-nél vastagabb – melanomák kezelésében eddig vitatott volt a szakirodalomban. Manapság azonban az adjuváns terápiák alkalmazásának előfeltétele a regionális nyirokcsomók érintettségének szövettani igazolása. Ugyanakkor az SNB szükségességének kritériumai Magyarországon sem egységesek, van, ahol jelenleg a vastag melanomák esetén nem végzik el ezt a beavatkozást. Célkitűzés: Klinikánkon az elmúlt években konzekvensen elvégeztük az őrszemnyirokcsomók vizsgálatát 4 mm-nél vastagabb melanomák esetén is, így érdemesnek tartottuk értékelni, hogy ebben a betegcsoportban milyen arányban fordul elő a tájéki nyirokcsomók klinikailag nem, szövettanilag viszont detektálható áttéte. Módszer: A klinikánkon 2007 és 2011 között melanomával diagnosztizált 1133 beteg közül kiválasztottuk azokat a pácienseket, akiknek 4 mm-nél vastagabb primer tumoruk volt, és retrospektíven értékeltük a betegek demográfiai adatait, primer daganatuk klinikai, valamint szövettani jellegzetességeit az őrszemnyirokcsomó szövettani paramétereinek függvényében. Eredmények: Az 5 éves időszakban 116 olyan, melanomában szenvedő beteget diagnosztizáltunk, akinél vastag melanoma került sebészi kimetszésre. 78 páciensnél történt SNB, mely 50 esetben szövettanilag pozitívnak bizonyult. A betegek átlagos életkora közel 58 év volt. Következtetés: Klinikánkon évente tíz olyan, vastag melanomás beteget kezelünk, akinél az őrszemnyirokcsomó szövettani pozitivitása alapján igazoltuk a betegség metastaticus stádiumát. Eredményeink és a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján akár 100 körülire becsülhető azoknak a pácienseknek a száma Magyarországon, akiknél ezzel a patológiai stádiumot meghatározó módszerrel az adjuváns kezelés szükségessége megállapítható. A betegcsoport fiatal életkorát figyelembe véve, hatékony target/immunterápia adjuváns alkalmazásával eredményesebben csökkenthető lehet az elvesztett életévek száma, mint a belszervi metastaticus stádiumban megkezdett kezelésekkel. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1675–1680.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Ebrahim Ezzati, Saeed Mohammadi, Hassanali Karimpour, Javad Amini Saman, Afshin Goodarzi, Amir Jalali, Afshin Almasi, Kamran Vafaei and Rasool Kawyannejad

Introduction

Negligence of proper time and poor performance of resuscitation team can lead to more mortality and negative consequences of cardiac arrest, as well as less survival. This study was conducted with objective of determining the arrival time of physician and resuscitation team to survive the victims of cardiopulmonary arrest.

Materials and methods

In this prospective and descriptive-analytic study, the resuscitation performance and the arrival time of resuscitation team in 143 inpatients who had been diagnosed with witnessed cardiopulmonary arrest were examined using a researcher-made checklist. Data analysis was performed using parametric and non-parametric statistical tests and SPSS.

Results

Initial survival rate was 26.6%. In general, the mean time of physician’s presence after the code announcement in minutes and seconds was 02:31 ± 01:22. It was also 02:24 ± 01:15 in successful cases and 02:34 ± 01:25 in unsuccessful cases. Independent t-test did not show a significant difference between the physician’s presence time and the rate of initial successful resuscitation (p = 0.504). The time of first shock after observing ventricular fibrillation/tachycardia (in minutes and seconds) was 01:30 ± 00:47. According to independent t-test, the aforementioned time was less than the mean time (02:31 ± 01:22) of physician’s presence (p < 0.001).

Conclusions

In this study, the initial survival rate in comparison to other regions in the country was almost more favorable and it was similar to global norms. In this study, the starting time of resuscitation was within the acceptable range. There was no relationship between the presence of physician and the initial survival rate of patients, as well as the use of defibrillator (by physician compared to other team members) and intubation with the initial survival rate. This could indicate the adequate performance of resuscitation team in the absence of physician on the condition of having sufficient knowledge and skill.

Open access