Browse

You are looking at 31 - 40 of 2,019 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All

Összefoglaló. A dohányzás káros hatásainak vizsgálata hosszú ideje az orvostudomány egyik legintenzívebben kutatott területe. A nagy tudományos érdeklődésnek köszönhetően ma már meggyőző evidenciák állnak rendelkezésre a hagyományos cigaretta használatának számos negatív hatásáról. Ezzel ellentétben a sokkal később bevezetett helyettesítő termékek veszélyeiről lényegesen kevesebbet tudunk. E körbe tartozik a manapság egyre népszerűbb elektromos cigaretta is, amelyre egyre több, egészségügyi kockázatot felmérő munka fókuszál. Ugyanakkor a több évszázados múltra visszatekintő és a világ bizonyos helyein sokáig népszerű vízipipa érdekes esetnek számít, mivel használóinak száma a nyugati világban az utóbbi időben megugrott, de az emberre gyakorolt hatása számos ponton még vita tárgyát képezi. A jelen munka célja, hogy a hazai és a nemzetközi szakirodalom alapján feltérképezze a hagyományos cigaretta, az elektromos cigaretta és a vízipipa fontosabb egészségügyi hatásait, és rámutasson azokra a kapcsolódó területekre, ahol további kutatások szükségesek. A szakirodalmi áttekintés során a különböző publikációs adatbázisokban fellelhető tudományos cikkeket elemeztük. A megvizsgált szakirodalom alapján a tartós dohányzásnak bizonyítottan a szív-ér rendszert és a légzőrendszert károsító hatása van, de növekvő számú bizonyíték utal a neurológiai káros hatásokra és a gasztroenterológiai hatásokra is. Ugyanakkor az elektromos cigaretta és a vízipipa esetében a bizonyított akut hatások mellett a hosszú távú hatásokat illetően további intenzív kutatásokra van szükség. Az elektromos cigaretta és a vízipipa esetében a hosszú távú hatások kapcsán a meggyőző evidencia hiánya semmiképpen nem jelenti azt, hogy ezen termékeket kockázatmentesnek kellene tekinteni, sőt a pulmonológusoknak és a döntéshozóknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy valamennyi dohánytermék törvényi szabályozása azok használatának visszaszorítását célozza. A kérdés fontosságának a COVID–19-pandémia különös aktualitást ad. Orv Hetil. 2021; 162(3): 83–90.

Summary. Revealing the health effects associated with smoking has been in the focus of intense research for decades. Due to these research efforts, there is a convincing evidence regarding the negative effects of conventional cigarettes. However, much less is known about the replacement products such as electronic cigarettes. Moreover, the effects of waterpipes are also not fully explored, in spite of their long history. The scope of the present work is to survey the open literature to map the knowledge related to the health effects of conventional cigarettes, e-cigarettes and waterpipes. The analysis of the related scientific literature was performed based on papers retrieved in large publication repositories. Based on the reviewed literature, long-term smoking has demonstrated adverse effects on the respiratory as well as the heart and circulatory systems. In addition, the correlation between cigarette smoking and some gastroenterological and neurological diseases is also increasingly evident. By the same token, though the acute effects of e-cigarette and waterpipe are well documented, the protracted effects are still to be explored. The lack of pertinent information regarding the late effects of e-cigarette and hookah does not imply that there is no health risk associated with their consumption. On the contrary, in addition to the regular antismoke measures, pulmonologists and policy makers should do everything to lower the consumption of these alternative products. Orv Hetil. 2021; 162(3): 83–90.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tímea Seszták, Attila Kálmán, Áron Cseh, Péter Krivácsy, Tamás Micsik, and Gábor Rudas

Összefoglaló. Az appendectomia szövődményei a leggyakrabban a korai posztoperatív időszakban jelentkeznek. A műtét után évekkel megjelenő szövődmény ritka. Egy 11 éves kislányt vizsgáltunk 2 hete fennálló hasi panaszok miatt. Anamnézisében 8 évvel ezelőtt hagyományos módon elvégzett appendectomia szerepel. Az Ausztriában készült első hasi ultrahangvizsgálat eltérést nem talált. Az intézetünkben elvégzett képalkotó vizsgálatok – hasi ultrahang, MR-vizsgálat – ileocoecalisan elhelyezkedő szolid terimét igazoltak, és felvetették a folyamat gyulladásos eredetét. A szerteágazó klinikai tünetek, a laboratóriumi és a képalkotó diagnosztikai eltérések kapcsán differenciáldiagnosztikai szempontból a gyulladásos bélbetegség lehetősége is felmerült, és biztonsággal a tumoros folyamatot sem sikerült kizárni. A rosszabbodó status miatt műtét történt. Ennek során a colon ascendenssel összefüggő, makroszkóposan tumoros megjelenésű elváltozást távolítottak el. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, a folyamat idegen test okozta – varróanyag-granuloma – krónikus gyulladásos jellegét erősítette meg. A vizsgálatok kapcsán coeliakia is igazolódott. A hasi műtétek ritka szövődménye a Schloffer-tumor, melyet idegen test típusú – gyakran sebészi varróanyag-maradvány körüli – granulomatosus gyulladásos folyamat jellemez. Az entitás ismerete differenciáldiagnosztikai szempontból fontos. Nehezítette a diagnózist az első hasi ultrahangvizsgálat negatív eredménye és az egyidejűleg manifesztálódó coeliakia. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112–115.

Summary. Generally, complications with appendectomy occur during the early postoperative stage and are quite rare years after the operation. In case of late manifestation of complications, the clinical signs are generally unspecific. We report a case of an 11-year-old girl – who underwent an appendectomy 8 years ago – with abdominal pain during the last 2 weeks. The first ultrasound examinations were carried out in Austria with normal results. In our department, the ultrasonography and the MR examinations showed an inhomogeneous abdominal mass which was connected to the abdominal wall and with the suspicion of inflammation. Because of the diversified results of radiology imaging and laboratory test, inflammatory bowel disease and tumor were considered in the differential diagnosis. During the operation, a tumor-like lesion related to the ascending colon was found. The histopathological examination revealed a foreign body type suture granuloma with a central abscess. Malignancy was not found. The clinical investigation proved celiac disease, too. The Schloffer tumor is a rare complication after abdominal surgery. This is a foreign body type inflammatory granuloma mainly around a surgical thread. The knowledge of the entity is important in differential diagnostic aspect. The presence of celiac disease in combination with the negative result of the first ultrasound examination made the exact diagnosis more difficult. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112–115.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések komoly gondot okoznak. Szemészeti szempontból az ebbe a körbe tartozó meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) baktérium bír kiemelkedő jelentőséggel. Célkitűzés: Multirezisztens kórokozók irányában cataractaműtét előtt álló betegektől mintavétel és adatelemzés. Módszer: 257, cataractaműtét előtt álló beteg esetében végeztünk multirezisztens kórokozók szűrésére vizsgálatot a conjunctivazsákból. A mikrobiológiai tenyésztés során multirezisztens kórokozóra pozitív eredményt adó betegek esetében a preoperatív kórtörténetet és az általános kísérő betegségeket feltártuk és elemeztük. Eredmények: A minták 17 beteg esetében multirezisztens kórokozóra pozitívak voltak. 11 esetben szisztémás rizikófaktorokat is találtunk. A pozitív betegeknél a műtétet csak a felszabadító mikrobiológiai eredmények birtokában végeztük el. A dekolonizált betegeknél ezt követően a szakmai protokoll normális antibiotikumprevencióját alkalmaztuk. A 257 beteg 6,6%-ában találtunk multirezisztenskórokozó- és 5%-ában MRSA-pozitivitást. Posztoperatív endophthalmitis nem fordult elő. Következtetés: A cataractaműtéteknél alkalmazott antibiotikus endophthalmitisprevenció multirezisztens kórokozóra pozitív betegeknél kevéssé hatékony lehet. Ezért javasolt a veszélyeztetett betegek multirezisztens kórokozókra történő szűrése és dekolonizációja. Orv Hetil. 2021; 162(3): 106–111.

Summary. Introduction: Infections caused by multiresistant pathogens may have serious consequences. In ophthalmological practice, methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) is the most important multiresistant pathogen. Objective: We took samples for multiresistant pathogens from patients assigned for cataract surgery. Method: We carried out multiresistant pathogen screening from conjunctival sac in 257 patients, who were assigned for cataract surgery. Preoperative case history and concomitant systemic diseases were evaluated in patients, who turned out to be positive for multiresistant pathogens during the screening procedure. Results: The samples were positive for multiresistant pathogens in 17 patients. In the case history of 11 multiresistant pathogen positive patients, previous systemic risk factors could be explored. Multiresistant pathogen positive patients were operated only after the decolonisation. After the decolonisation, the normal antibiotic prevention was used before the surgery. Multiresistant pathogen positive was 6.6%, MRSA positive was 5% of the 257 patients. There were no cases of endophthalmitis in any of these patients. Conclusion: Endophthalmitis prevention with antibiotics, according to the guidelines, may not be efficient in multiresistant pathogen positive patients. Therefore, it is advisable to screen multiresistant pathogens and decolonisation at risk patients before cataract surgery. Orv Hetil. 2021; 162(3): 106–111.

Open access

Abstract

Since lithium salts were demonstrated to be very effective for the potential control of Varroa destructor, a highly detrimental parasite of honey bee (Apis mellifera), no studies have been reported on their comparison with any commonly used varroicides in commercial bee colonies. In this study we compared the effectiveness of lithium chloride to that of oxalic acid, a widely used miticide. The results of the present study confirm that lithium has superior efficacy to oxalic acid sublimation both as a main or a supplementary pre-wintering treatment at moderate infestation levels, restricted to certain pre-wintering conditions. Considering its easy implementation in apicultural practice and its twofold mode of action, trickling would be the preferred way of administration after the use of lithium salts as varroicides is authorised.

Open access

Abstract

Feline immunodeficiency virus (FIV) and feline leukaemia virus (FeLV) are retroviruses affecting felid species worldwide. A study was performed over a period of 5 months in Ireland with the aim to get an updated and more realistic prevalence of these retroviruses. A total of 183 EDTA-anticoagulated whole-blood samples were collected from cats distributed between 10 clinics. The samples were tested using both point-of-care enzyme-linked immunosorbent assay (ELISA) and polymerase chain reaction (PCR). Basic clinical data and vaccination history were also recorded for the sampled cats. The results of ELISA tests showed a prevalence of 10.4 and 3.3% for FIV and FeLV, respectively, and an apparent prevalence of 9.3% for FIV and 11.6% for FeLV with PCR. Phylogenetic analysis of the partial polymerase (pol) gene sequences obtained from 8 FIV-positive strains showed that all but one of the Irish strains belonged to FIV subtype A, and one to subtype B. The overall mean genetic similarity between the analysed strains was 91.15%.

Open access

Abstract

The objectives of this in vivo experimental study were to evaluate the feasibility of cortical screw insertion into the intact distal phalanx in standing sedated horses and to document potential postoperative complications. One cortical screw was randomly inserted in lag fashion into each distal phalanx in 9 horses. The second surgery on the contralateral limbs was performed 2–3 weeks after the first operation, when a 4.5-mm cortical screw was inserted in lag fashion into the distal phalanx of sedated horses following perineural analgesia. Following surgery, the drill hole was filled with an antibiotic-soaked swab, which was changed every 48 h. The horses were euthanised 8 weeks after the second surgery. The hooves were disarticulated and evaluated macroscopically and by computed tomography. The surgery time was 13.9 ± 4.8 min (mean ± SD). Pain scores and lameness gradually decreased after 7 days. Solar canal penetration (SCP) was detected in 10 out of the 18 distal phalanges (55.5%). In 7 out of the 10 penetrations intraoperative bleeding was obvious. No postoperative infection was observed. Screw insertion into the distal phalanx was easily and quickly accomplished in standing horses, but its advantages in horses with sagittal fractures should be investigated further. SCP had no impact on postoperative lameness.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Boldizsár Kiss, Alexandra Fekete-Győr, Zsófia Szakál-Tóth, Anna Párkányi, Zsigmond Jenei, Péter Nyéki, Dávid Becker, Levente Molnár, Zoltán Ruzsa, Gábor Dér, Enikő Kovács, Dávid Pilecky, László Gellér, Harjola Veli-Pekka, Béla Merkely, and Endre Zima

Összefoglaló. Bevezetés: A cardiovascularis halálokok közül világszerte nagy jelentőségű a hirtelen szívhalál. Annak ellenére, hogy a cardiopulmonalis resuscitatio és a postresuscitatiós intenzív osztályos kezelés is komoly metodikai és technikai fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban, kevés az olyan validált pontrendszer, amely jól becsülné a beteg intenzív osztályra kerülésekor a mortalitási rizikót. Célkitűzés: A sikeres újraélesztést követő intenzív osztályos kezelés kezdetekor felmért, a cardiogen shock rizikóstratifikációjára alkalmazott CardShock Risk Score (CSRS) és az általunk hozzáadott, specifikus súlyozófaktorokkal (iniciális ritmus, inotropigény) módosított CardShock Risk Score (mCSRS) összevetése a mortalitás előrejelzésében post-cardiac arrest szindrómás betegeknél. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunk során 172, kórházon kívül sikeresen újraélesztett és klinikánkon ellátott consecutiv betegből a CSRS- és mCSRS-pontrendszerek segítségével végül 123 beteg adatait elemeztük. A CSRS- és mCSRS-változók és a korai/késői mortalitás közötti összefüggést Cox-regressziós analízissel vizsgáltuk. A pontszámok alapján 3 csoportba (1–3, 4–6, 7+) soroltuk a betegeket. Az összevont csoportok túlélését log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegpopuláció átlagéletkora 63,6 év volt (69% férfi), és a hirtelen szívhalál hátterében 80%-ban akut coronaria szindróma állt. A korai/késői mortalitást leginkább a felvétel utáni neurológiai állapot, a szérumlaktátszint, a vesefunkció, az iniciális ritmus és a beteg katecholaminigénye határozta meg. A mCSRS alkalmazását követően mind az „1–3” és a „4–6” (p≤0,001), mind a „4–6” és a „7+” (p = 0,006) csoportok között szignifikáns különbséget találtunk a túlélésben. Következtetés: A felvételkori pontok alapján a mCSRS pontosabban definiálja és differenciálja egymástól az általunk beválasztott két extra súlyozófaktorral az enyhe, a közepes és a magas mortalitási rizikóval bíró betegpopulációkat, mint a CSRS. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Summary. Introduction: Sudden cardiac death is one of the most significant cardiovascular causes of death worldwide. Although there have been immense methodological and technical advances in the field of cardiopulmonary resuscitation and following intensive care in the last decade, currently there are only a few validated risk-stratification scoring systems for the quick and reliable estimation of the mortality risk of these patients at the time of admission to the intensive care unit. Objective: Our aim was to correlate the mortality prediction risk points calculated by CardShock Risk Score (CSRS) and modified (m) CSRS based on the admission data of the post-cardiac arrest syndrome (PCAS) patients. Methods: The medical records of 172 out-of-hospital resuscitated cardiac arrest patients, who were admitted at the Heart and Vascular Centre of Semmelweis University, were screened retrospectively. Out of the 172 selected patients, 123 were eligible for inclusion to calculate CSRS and mCSRS. Based on CSRS score, we generated three different groups of patients, with scores 1 to 3, 4 to 6, and 7+, respectively. Mortality data of the groups were compared by log-rank test. Results: Mean age of the patients was 63.6 years (69% male), the cause of sudden cardiac death was acut coronary syndrome in 80% of the cases. The early and late mortality was predicted by neurological status, serum lactate level, renal function, initial rhythm, and the need of catecholamines. Using mCSRS, a significant survival difference was proven in between the groups “1–3” vs “4–6” (p≤0.001), “4–6” vs “7+” (p = 0.006). Conclusion: Compared to the CSRS, the mCSRS expanded with the 2 additional weighting points differentiates more specifically the low-moderate and high survival groups in the PCAS patient population treated in our institute. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Open access

Meibom-mirigy-diszfunkció és a száraz szem

Diagnosztikai és kezelési lehetőségek

Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Kovács, Boglárka Láng, Anna Takácsi-Nagy, Györgyi Horváth, Cecília Czakó, Anita Csorba, Huba Kiss, Irén Szalai, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

Összefoglaló. A szárazszem-panaszok hátterében gyakran áll Meibom-mirigy-diszfunkció, melynek felismerése kiemelten fontos a hatékony kezelés érdekében. A Meibom-mirigyek kóros működése miatt a termelt lipid nem oszlik el megfelelően a szemfelszínen, így a könnyfilm párolgása fokozódik. A könnytermelési zavar következtében szárazszem-panaszok alakulnak ki, melyek a hagyományos könnypótló kezelésre rendszerint csak átmenetileg javulnak. A Meibom-mirigy-diszfunkciót gyakran kíséri a szemhéjszél Demodex-atka-fertőzése – az atka eradikálása szükséges a mirigyek működésének helyreállításához és ezáltal a panaszok megszüntetéséhez. A Meibom-mirigy-diszfunkció a leggyakrabban enyhe formában jelentkezik; a terápia ilyenkor a beteg által is elvégezhető szemhéjtisztításból áll, míg a gyógyszeres kezelés csak az előrehaladottabb, kifejezett gyulladással járó formákban szükséges. Az összefoglaló áttekinti a Meibom-mirigy-diszfunkció klinikai jeleivel és kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, különös tekintettel a Demodex-fertőzés felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Summary. The onset of dry eye complaints is often a result of Meibomian gland dysfunction and its diagnosis is essential for effective treatment. In the case of Meibomian gland dysfunction, there is an increased evaporation of the tear film due to the abnormal secretion of lipids that cannot spread on the ocular surface. The treatment of dry eye complaints associated with Meibomian gland dysfunction with tear supplementation is usually ineffective and only results in an intermittent relief of complaints. Meibomian gland dysfunction is often associated with Demodex infestation of the eyelids, and eradicating the mites is essential to re-establish normal meibum production and thus, decreasing ocular complaints. In most cases, Meibomian gland dysfunction is mild, and the treatment of these forms is based on ocular hygiene performed by the patient, while only more advanced forms with inflammatory processes require pharmacologic treatment. This review summarizes the most important knowledge on the clinical signs and treatment of Meibomian gland dysfunction with particular attention to the diagnosis and treatment of ocular Demodex infection. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Open access

Összefoglaló. A Niemann–Pick-betegség autoszomális recesszíven öröklődő lizoszomális tárolási betegség, amelynek hátterében a savi szfingomielináz enzim hiánya vagy csökkent aktivitása (A-, A/B- és B-típus), illetve a Niemann–Pick C intracelluláris koleszterintranszporter fehérje deficientiája (C- és D-típus) állhat. A defektus következtében szfingomielin és koleszterin halmozódik fel a sejtek lizoszómáiban. A betegség leggyakoribb prezentációs tünete a hepatosplenomegalia miatt elődomborodó nagy has. A legsúlyosabb tünetek a progresszív neurodegeneráció következményei. A diagnózis megerősítésében elengedhetetlen a genetikai vizsgálat, amely az érintett családokban lehetőséget teremt praenatalis genetikai vizsgálatok végzésére is. A betegség idejekorán történő felismerése rendkívül fontos, hiszen napjainkban a terápiás lehetőségek egyre bővülnek. A szubsztrátredukciós, illetve enzimpótló kezeléseknek köszönhetően a hepatosplenomegalia mérsékelhető, és lassítható vagy visszafordítható a neurológiai tünetek progressziója. A szerző két esetismertetésen keresztül mutatja be a Niemann–Pick-betegség főbb típusait, klinikumát, molekuláris genetikai hátterét, és elemzi a diagnosztikus, illetve terápiás lehetőségeket. Orv Hetil. 2021; 162(2): 74–80.

Summary. The Niemann–Pick disease is an autosomal recessive lysosomal storage disorder caused by the lack or decreased activity of the acid sphingomyelinase enzyme or a deficiency of the Niemann–Pick C intracellular cholesterol transporter protein. As a result of the defect, sphingomyelin and cholesterol accumulate in the lysosomes of the cells. The most common presentation symptom of the disease is abdominal protrusion due to hepatosplenomegaly. The most severe symptoms are the consequences of progressive neurodegeneration. Genetic testing is essential to confirm the diagnosis, which also allows for prenatal genetic testing in the affected families. Early detection of the disease is extremely important as therapeutic options are expanding. Thanks to substrate reduction and enzyme replacement therapies, hepatosplenomegaly can be reduced, and progression of neurological symptoms can be reversed. Through two case reports, the author presents the main types, clinical manifestations, and molecular genetic background of this rare metabolic disorder. The author describes the diagnostic and therapeutic approaches to Niemann–Pick disease. Orv Hetil. 2021; 162(2): 74–80.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Tamás Németh, István Ferenc Édes, Bálint Szilveszter, Fanni Nowotta, Dávid Becker, and Béla Merkely

Összefoglaló. A nagy mésztartalmú plakkok által okozott szűkületek percutan intervenciója az esetek egy részében a jelenleg széles körben elérhető megoldások alkalmazásával technikailag nem kivitelezhető. A procedurális sikertelenség vezető oka a meszes laesiók kalciumtartalom miatti fokozott ellenállása a ballonos dilatációkkal szemben, mely lehetetlenné teszi a szükséges sztentek levezetését is. Az ilyen laesiók mésztartalmának csökkentését célzó hagyományos plakkmodifikációs eljárások – mint a rotablatio, a vágó- és ultranagy nyomású ballonok – sem jelentenek megoldást minden esetben, különösen az érfal átmérőjének legalább 50%-át elérő, akár körkörösen jelen lévő meszesedés fennállása esetén. A közelmúltban éppen ezen laesiók mésztartalmának feltördelésére, így a sztentek deponálásának elősegítésére kifejlesztett módszert a szakirodalom intravascularis lithoplastica néven említi. A jelen közleményben a Klinikánkon eddig 4 beteg rendkívül meszes laesióinak jó angiológiai eredményű ellátása során az eszközzel szerzett tapasztalatokat foglaljuk össze. A végeredményt tekintve az intravascularis lithoplastica ígéretes új intervenciós lehetőség a masszívan meszes coronarialaesiók ellátására. Orv Hetil. 2021; 162(2): 69–73.

Summary. Percutaneous intervention of stenoses caused by highly calcified plaques utilizing the currently widely available methods is not possible due to technical difficulties in several cases. Increased resistance of calcified plaques against balloon dilation due to their calcium content plays a leading role in procedural failure, as stent crossing becomes impossible as well. Classical methods of plaque modification for debulking the calcification of such lesions – such as rotablation, cutting and ultra-high pressure non-compliant balloons – do not resolve this issue, especially when calcification exceeds 50% of the vessel diameter. A new method, referred to as intravascular lithoplasty in the literature, has recently been developed to break the calcium and thus promote stent deployment in such lesions. In our current work, we summarize the experience gathered with this method during the treatment of extremely calcified lesions of 4 patients with good angiographic result. As a conclusion, intravascular lithoplasty is a promising new interventional method in the treatment of massively calcified coronary lesions. Orv Hetil. 2021; 162(2): 69–73.

Open access