Browse

You are looking at 41 - 50 of 1,981 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Nikolett Jusztina Beniczky, Éva Hosszú, Dániel János Erdélyi, Judit Müller, Zsuzsanna Jakab, and Gábor Kovács

Összefoglaló. Bevezetés: A gyermekkori akut lymphoblastos leukaemia kezelése napjainkban 80% feletti túlélést tesz lehetővé, de fontos cél a kezelés okozta mellékhatások kivédése és a gyermekek hosszú távú életminőségének javítása is. Célkitűzés: A kemoterápia csontrendszerre kifejtett mellékhatásainak vizsgálata és a prognosztikai tényezők feltárása, a rizikófaktorok összegyűjtése. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkba a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinikáján 2007 és 2016 között kezelt 215, akut lymphoblastos leukaemiás gyermek közül a csontelváltozást észlelt betegeket vontuk be a következő, csontrendszert érintő megbetegedésekkel: 38 gyermeknél csökkent csontásványianyag-tartalom, 5 főnél osteonecrosis, 3 főnél osteomyelitis és 2 fő esetében patológiás fractura volt detektálható. Különböző követési időpontokban gyűjtöttünk oszteodenzitometriai adatokat, D-vitamin-, foszfát-, alkalikusfoszfatáz- és lipidszinteket is. Eredmények: Az oszteodenzitometriai értékek már a diagnóziskor csökkent értéket mutatnak, az intenzív vénás kemoterápia hatására pedig további csökkenés figyelhető meg (a lumbális gerinc Z-score-értéke a kezelés kezdetén: –1,5 ± 1,02, az intenzív vénás kezelés végén –1,8 ± 0,5). A Z-score-értékek a fenntartó terápia végére javuló tendenciát mutattak (–1,6 ± 0,5; p<0,05), majd az utánkövetés során ismételt javulás (–1,2 ± 0,4 [p<0,01] és –0,9 ± 0,4) figyelhető meg. A D-vitamin-szintek esetében az intenzív vénás kemoterápiát követően fokozatos javulást láthattunk (20 ± 3,1 ng/ml vs. többéves utánkövetéskor 31 ± 2,6 ng/ml; p<0,001). A foszfát- és alkalikusfoszfatáz-szintek nem változtak számottevő mértékben a vizsgált időtartam során. A koleszterinszintek a terápia során folyamatos növekedést mutattak (a kemoterápia kezdetén 3,28 ± 0,3 mM/l vs. a fenntartó kezelés végén 4,62 ± 0,2 mM/l; p<0,0001). A HDL-koleszterin esetében szintén hasonló tendenciát figyelhettünk meg (a diagnóziskor 0,53 ± 0,09 mM/l vs. a fenntartó kezelés végén 1,48 ± 0,14 mM/l). Következtetés: Kiemelendő, hogy a gyógyult gyermekek utánkövetése, az oszteodenzitometriai mérések és a laborparaméterek ellenőrzése rendkívül fontos, mivel csontelváltozásokkal a leukaemiás betegek esetén számolni kell. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2086–2093.

Summary. Introduction: Current treatment of pediatric acute lymphoblastic leukemia allows survival above 80%, but it is also very important to prevent treatment-related side effects and to improve long-term quality of life. Objective: Our aim was to assess the side effects of chemotherapy on the skeletal system and to identify prognostic and risk factors. Methods: Between 2007 and 2016, 215 children were treated with acute lymphoblastic leukemia at the 2nd Department of Paediatrics, Semmelweis University. In our retrospective study, we analyzed data of these children with skeletal-related side-effects (38 children with reduced bone mineral density, 5 with osteonecrosis, 3 with osteomyelitis and 2 with pathologic fracture). Results: Osteodensitometric data, vitamin D, phosphate, alkaline phosphatase and lipid levels were collected at different follow-up times. Osteodensitometric values were already reduced at the time of diagnosis (lumbar spine Z-score: –1.5 ± 1.02) and intensive venous chemotherapy caused further decrease (–1.8 ± 0.5). Z-score showed an improving tendency at the end of the maintenance therapy (–1.6 ± 0.5; p<0.05), followed by further improvement later (–1.2 ± 0.4 [p<0.01] and –0.9 ± 0.4). Vitamin D levels showed improvement after intensive venous chemotherapy (20 ± 3.1 ng/ml vs. 31 ± 2.6 ng/ml at multi-year follow-up; p<001). Phosphate and alkaline phosphatase levels did not change considerably during the period considered. Cholesterol levels increased continuously during treatment (at the time of diagnosis 3.28 ± 0.3 mM/l vs. at the end of the maintenance therapy 4.62 ± 0.2 mM/l; p<0.0001). A similar trend was observed with HDL cholesterol levels (0.53 ± 0.09 mM/l vs. 1.48 ± 0.14 mM/l). Conclusion: In summary, we can conclude that follow-up of these children, osteodensitometric measurements and monitoring of laboratory parameters are extremely important, as bone abnormalities can occur in leukemia patients. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2086–2093.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Ecsedy, Illés Kovács, Róbert Gergely, Katalin Gombos, Judit Meisel, Andrea Kovács, Cecilia Czakó, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A Navilas® 577s mikropulzuslézerrel végzett kezelés biztonságosságának és hatásosságának vizsgálata diabeteses maculaoedemában. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba diabeteses maculaoedema miatt gondozott és legalább 6 hónapos utánkövetéssel rendelkező, korábban Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelésen átesett 28 beteg 46 szemét válogattuk be. Minden szemen optikaikoherencia-tomográfia (OCT) vastagsági térkép navigált, nonkontakt, küszöb alatti mikropulzuslézer-kezelés történt egy alkalommal. A kezelést megelőzően és az azt követő 6. hónapban rögzítettük a látóélesség, a centrális retinavastagság értékeit és az éreredetű endothelialis növekedési faktort (VEGF) gátló injekciók számát. A követési idő végén megvizsgáltuk a szemfenéki képnek a digitális fundusfotográfia és az átmetszeti OCT-képek segítségével észlelhető változásait. Eredmények: A vizsgált szemek közül 30 esetben a lézerkezelést korábbi centrális maculaoedema miatt VEGF-gátló injekciós kezelés előzte meg, míg 16 szem esetében primer lézerkezelés történt. A Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelést követően 6 hónappal sem a látóélesség, sem a centrális maculavastagság nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem (p>0,05). Ugyanakkor a korábban injekciós kezelésben részesült szemek esetében a lézerkezelést megelőző 6 hónapban adott injekciók száma az átlagos 2,63 ± 1,18 értékről átlagosan 0,5 ± 0,73 értékre csökkent (p<0,001). A fundusfotókon és az átmetszeti OCT-scaneken a lézerkezelést követően egyetlen szem esetében sem találtunk látható pigmentelváltozásokat vagy hegesedést. Következetetés: Megfigyeléseink szerint a Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelés biztonságos a diabeteses maculaoedemás betegek kezelésében, továbbá a VEGF-gátlóval kezelt szemeken szerepet játszhat az injekciók számának csökkentésében. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078–2085.

Summary. Introduction and objective: To assess the safety and efficacy of Navilas® 577s micropulse subthreshold laser in the treatment of non-center involved diabetic macular edema. Method: In this retrospective study, we included 46 eyes of 28 patients with diabetic macular edema, who were treated at least 6 months ago with Navilas® 577s micropulse laser. Laser treatment was navigated by optical coherence tomography (OCT) macular thickness map in subthreshold micropulse mode at one occasion. Data from visual acuity testing, retinal thickness, and the number of anti-vascular endothelial growth factor (VEGF) injections needed 6 months before and after treatment were registered. At the end of the follow-up, digital fundus photography and OCT radial scans were performed to evaluate any possible anatomical changes. Results: 30 eyes had previous anti-VEGF treatment for central macular edema, and in 16 eyes we performed the laser as primary treatment. At the end of the follow-up, no significant visual acuity or central retinal thickness change were observed (p>0.05). On the other hand, in the anti-VEGF pretreated group the number of injections decreased significantly from 2.63 ± 1.18 to 0.5 ± 0.73 (p<0.001). We did not find any pigmentary changes or visible signs of scaring on final fundus photography pictures or OCT radial scans. Conclusion: Navilas® 577s subthreshold microsecond laser proved to be a safe option in the treatment of diabetic macular edema. It can be very useful in anti-VEGF treated eyes by decreasing the number of injections needed. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078–2085.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Vetró, Judit Oláh, Dóra Nagy, Márta Széll, József Piffkó, and László Seres

Összefoglaló. A Gorlin–Goltz-szindróma – más néven naevoid basalsejtes carcinoma szindróma – egy ritka, viszont számos orvosi társszakmát érintő, rendkívül változatos megjelenésű és genetikailag is heterogén betegség. Bár a tudományos kutatások egyik kedvenc területe, az aránylag alacsony betegszám, valamint a genotípus és a fenotípus közötti, igen komplex összefüggések miatt a kórképről meglévő ismereteink még nem teljesek. A témában megjelent nemzetközi és magyar nyelvű publikációk jelentős része esetközlésekre és a szindróma általános ismertetésére szorítkozik. A közlemény célja, hogy áttekintést adjon a szindróma genetikai vonatkozásairól. A nemzetközi és a magyar nyelvű szakirodalom áttanulmányozását végeztük. A naevoid basalsejtes carcinoma szindróma genetikai hátterének, az egyelőre azonosítatlan örökletes tényezőknek pontos megismerése még várat magára. A genetikai vizsgálatok a szindróma pontosabb megértéséhez, könnyebb diagnosztizálásához, a pozitív családtervezéshez és a személyre szabott terápiákhoz is hozzájárulhatnak. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2072–2077.

Summary. Gorlin–Goltz syndrome, or nevoid basal cell carcinoma syndrome, is a rare disease that requires multidisciplinary approach in patient management. The disease is genetically heterogenous and has an extremely variable expressivity. Although the syndrome is in the focus of scientific research, our knowledge of it is still limited due to the relatively low number of recognised patients and the complexity of genotype-phenotype correlation. Several papers in this field have been published in the international and also in the Hungarian literature but most of these reports are single cases or small case series of families and outline general information about the disease. Authors aimed to review the literature of the syndrome and to report the genetic background and its role in the diagnosis and treatment. A review of the English and Hungarian literature was performed. The full genetic background of the syndrome is not yet discovered. Increasing the awareness of the syndrome, collecting and thoroughly analysing the medical records and performing genetic tests on the patients may lead to the better understanding of the disease; they may also help early diagnosis and treatment, positive family planning and may establish personalized medicine. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2072–2077.

Open access

Abstract

This report provides the findings of a retrospective surveillance study on the emergence and circulation of enteroviruses with their associated clinical symptoms over a nine-year period detected at the National Enterovirus Reference Laboratory in Hungary between 2010–2018.

Enterovirus (EV) detection and genotyping were performed directly from clinical samples. From 4,080 clinical specimens 25 EV types were identified with a median age of patients of 5 years and 68% of all cases affected children aged 10 years or younger, although infections occurred in all age-groups. In 130 cases neurological symptoms were recorded, in 123 cases the infection presented in skin related signs including hand, foot, and mouth disease (HFMD), herpangina and rash. In 2010 EV-A71 was found to cause the majority of diagnosed EV infections while in 2011 and from 2014–2018, Coxsackievirus (CV)-A6 was identified most often. Echovirus E6 accounted for the most cases in 2012 and Echovirus 30 dominated in 2013. EV-D68 was identified only in 2010 and 2013.

Widespread circulation of several EV-A and EV-B viruses with occasional occurrence of EV-C and EV-D was detected. The ability of EVs to cause severe infections in sporadic cases and regular outbreaks highlight the importance of continued monitoring of circulating EV types.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Márió Gajdács, Marianna Ábrók, Andrea Lázár, Laura Jánvári, Ákos Tóth, Gabriella Terhes, and Katalin Burián

Abstract

Infections caused by carbapenem-resistant Enterobacterales (CRE) present an important therapeutic problem, as there are limited number of effective therapeutic alternatives available. In this study, phenotypic and genotypic methods were used to characterize carbapenemase-production and other resistance-determinants (AmpC and ESBL-production, efflux pump-overexpression) in 50 isolates (Klebsiella spp. n = 35, Escherichia coli n = 12 and Enterobacter cloacae complex n = 3) collected at the Albert Szent-Györgyi Clinical Center (University of Szeged) between 2014 and 2017. Minimum inhibitory concentrations of meropenem, sulfamethoxazole/trimethoprim, tigecycline, amikacin, moxifloxacin, colistin and fosfomycin were also determined. 24% of isolates were AmpC-producers, while 30% carried blaCTX-M ESBL-genes. Carbapenemase-genes were detected in 18 (36%) of the tested isolates: in 2 isolates blaNDM, in 6 isolates blaOXA-48-like and in 12 isolates, blaVIM was detected by PCR. The species-distribution for isolates positive for carbapenemase-genes was the following: Klebsiella pneumoniae n = 11, Klebsiella oxytoca n = 1, E. coli n = 5, E. cloacae complex n = 1. Efflux pump-overexpression based on the PAβN-screening agar was shown in n = 3 of the tested strains. In nine isolates (18%), carbapenemase and ESBL-genes were detected simultaneously. Highest levels of resistance were noted for fosfomycin (74%) and moxifloxacin (70%), while all isolates were susceptible to colistin. Among applied phenotypic tests in this study the modified carbapenem inactivation method (mCIM) proved to be the most accurate one compared to that of PCR results.

Open access

Abstract

Background

Methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) is one of the major pathogens in Iran with a high prevalence and a high level of antibiotic resistance. Ceftaroline is a fifth generation cephalosporin binding and inhibiting penicillin binding protein (PBP2a).

Methods

In the present study, 228 clinical MRSA isolates were collected from four cities of Iran and their susceptibility to ceftaroline was evaluated by E-test and the disk diffusion method.

Results

Our results showed a high susceptibility rate (97.3%) to ceftaroline in MRSA strains from Iran. Six isolates were found to be ceftaroline non-susceptible (CPT-NS) with Minimum inhibitory concentration (MIC) ≥2 µg/mL. All CPT-NS isolates were isolated from blood and tracheal aspirate and belonged to SCCmec type III as well as agr type I and were all susceptible to vancomycin. Out of six isolates, three, two and one belonged to spa type t030, t4864, and t969, respectively. Vancomycin, quinupristin/dalfopristin, linezolid, chloramphenicol, and tigecycline were the most active agents against CPT-NS isolates.

Conclusion

Due to the broad-spectrum activity and low toxicity of ceftaroline as well as the increased rate of vancomycin resistance among MRSA strains in recent years, ceftaroline can be considered as a novel approach to treat MRSA-induced infections.

Open access

A Cinnamomum cassia, a kínai orvoslás fontos gyógynövénye

A fahéjszármazékok kontroll nélküli alkalmazásának veszélyei

Orvosi Hetilap
Authors: Anna Blázovics and B. Éva Héthelyi
Open access

Összefoglaló. Az élelmiszer-eredetű megbetegedések igen gyakoriak, bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, mivel az enyhe, gyorsan múló gastrointestinalis tünetekkel a betegek nem fordulnak orvoshoz, vagy nem történik diagnosztikus vizsgálat. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (CDC) adatai szerint az USA-ban évente 6 lakosból 1 esik át élelmiszer okozta tüneteken. Az ételintoxikációk során a baktérium által termelt toxinok okozzák a tüneteket, közülük a leggyakoribb a Clostridium perfringens, a Staphylococcus aureus és a Bacillus cereus okozta, élelmiszer-eredetű intoxikáció. A nem megfelelően tárolt vagy hőkezelt élelmiszerekben – beleértve a S. aureus által szennyezett anyatejet – ezen baktériumok életképesek maradnak, elszaporodnak, és toxint termelhetnek, illetve toxinjaik megőrzik megbetegítőképességüket. Az étel elfogyasztása után 3–12 órával hányást, hasmenést okoznak. A tünetek többnyire 24 órán belül megszűnnek. A Clostridium botulinum súlyos neurológiai tünetei miatt emelkedik ki a többi toxikoinfekció sorából. C. botulinum okozta tünetekre felnőtteknél házi készítésű konzervek és húskészítmények elfogyasztása után jelentkező gastrointestinalis vagy neurológiai tünetek esetén kell gondolnunk. A Clostridioides difficile szintén a toxinjai révén okoz súlyos, életveszélyes megbetegedést, továbbá az esetek 20–30%-ában számolnunk kell az infekció relapsusával. Növekvő gyakorisága miatt ismernünk érdemes a laboratóriumi és klinikai diagnosztika részleteit és a legmodernebb kezelési lehetőségeket, úgymint megfelelő mintavétel, mintatárolás és -szállítás, tenyésztés, toxinkimutatás, helyes tüneti kezelés, antibiotikumkombinációk, széklettranszplantáció és monoklonálisantitest-kezelés. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2019–2028.

Summary. Foodborne diseases are quite common, however, accurate data are not available because patients do not visit doctors with mild, rapidly resolving symptoms and diagnostic tests are not performed. The Centers of Disease Control and Prevention (CDC) estimates that, in the USA, 1 in 6 citizens gets food poisoning yearly. Symptoms of intoxication are due to the toxins produced by bacteria, mostly by Clostridium perfringens, Staphylococcus aureus and Bacillus cereus. These bacteria can survive in not properly stored or heated food, including S. aureus contaminated breastmilk. They can multiply and produce toxins causing intoxications. The gastrointestinal symptoms start 3–12 hours after consumption of the contaminated food and resolve in 24 hours. Clostridium botulinum causes severe neurological symptoms that should be suspected after consumption of home-made cans, smoked hams and sausages. The disease caused by Clostridioides difficile is not a foodborne one, but C. difficile causes severe infection via its toxins. Another problem is that C. difficile infection recurs in 20–30% of cases. Due to the increasing incidence of foodborne diseases, it is worth to learn the precise clinical and laboratory diagnostic algorithms including sampling, storage and transportation of samples, cultivation of bacteria and differential diagnosis of these diseases, furthermore the most up-to-date symptomatic and causative treatment options like antibiotic combinations, stool transplantation and monoclonal antibodies. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2019–2028.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dorottya Balogh, Ede Biró, Gábor Garai, Gabriella Mohay, Dávid Semjén, and Attila Vástyán

Összefoglaló. Csecsemőkorban a here cysticus elváltozásai ritka entitásnak számítanak. Az angol nyelvű szakirodalom kevés hasonló esetről számol be, a 2000-es évek elejéig publikált esetek harmadában orchiectomia történt. A hisztológia a leggyakrabban teratomát, a legritkábban egyszerű cystát igazol. Mindkét elváltozás jóindulatú, egyéves kor alatt a leggyakoribb. Közleményünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezen esetek kezelése során törekedni kell a here megtartására. A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinikájának Manuális Tanszékén és a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet I. Gyermek Ssebészeti és Traumatológiai Osztályán 2015 és 2018 között 4 csecsemőben észleltük a here cysticus elváltozását. A betegek kórtörténeti adatainak részletes retrospektív elemzését és a szakirodalom áttekintését végeztük. Mind a 4 alkalommal a csecsemő féléves kora előtt észleltek egyoldali, panaszokat nem okozó herezacskófél-megnagyobbodást. Az ultrahangvizsgálat 3 esetben szoliter cysticus képletet talált. 1 esetben szeptált, sűrű folyadékkal telt cysticus képletet véleményezett, számottevő hereállomány nem mutatkozott. Ennél a betegnél mágnesesrezonancia-vizsgálat is készült, mely teratoma lehetőségét vetette fel. A feltárás során mindegyik csecsemőben cysticus képletet találtunk. 3 betegnél hereszövet-megtartó műtétet (enucleatiót) végeztünk. 1 esetben az érdemben megtartható hereszövet hiánya, valamint teratoma gyanúja miatt orchiectomia történt. A kórszövettan két esetben egyszerű cystát, két esetben praepubertalis teratomát igazolt, melyek jóindulatú elváltozások. A here cysticus elváltozásai csecsemőkorban döntő többségben benignusak. Az egyszerű cysta és a praepubertalis teratoma egyaránt jóindulatú elváltozás, malignus transzformációra nem hajlamosak. A képalkotó eljárások közül az ultrahangvizsgálat elegendő lehet a kezelési terv felállításához. Mindig törekedni kell a here megtartására, a lehető legtöbb hereszövet megkímélésére. Kórszövettani vizsgálat nélkül a here eltávolítása ebben az életkorban nem javasolt. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2043–2048.

Summary. Cystic lesions of the testis are rare in infancy. Few similar case-series were published in the English literature. Orchiectomy was reported in one-third of the cases until the early 2000s. Histology mostly confirms teratomas, rarely simple cysts. Both are benign and most common under the age of one year. Our aim is to draw attention to the importance of testicular sparing surgery (enucleatio), whenever possible. At the Medical Centre of the Department of Pediatrics of the Division of Paediatric Surgery, Pécs and at the Department of Pediatric Surgery and Traumatology of the Heim Pal Children’s Hospital, Budapest, four cystic testicular lesions were treated in infancy between 2015 and 2018. We performed retrospective analysis and reviewed relevant literature. Our patients were under six months and an unilateral, painless scrotal enlargement appeared. Ultrasound described cystic lesion in the testis in three cases. In one case a septated, echogenic, liquid-filled cystic lesion was detected, with no significant amount of testicular tissue. Magnetic resonance imaging scan of this patient predicted the diagnosis of teratoma. During the surgeries, cystic lesions were found in all cases. Enucleatio was performed in three patients. Orchiectomy was carried out once due to the suspicion of teratoma and the lack of salvageable testicular tissue. Histopathology confirmed simple cysts in two babies and prepubertal teratomas in the others. Testicular cystic lesions are predominantly benign in infancy. Simple cysts and prepubertal teratomas are benign, not prone to malignant transformation. Ultrasound is reliable for preoperative planning. Testicular tissue sparing surgery must be considered and without histopathology orchiectomy should not be performed. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2043–2048.

Open access