Browse

You are looking at 41 - 50 of 1,910 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All

Abstract

Preeclampsia is a severe, sometimes life-threatening complication of pathological pregnancies. The incidence of neonatal morbidity and mortality is usually increased. Besides general maternal symptoms like hemolysis, low platelet number, elevated liver enzyme level, proteinuria, cardiovascular problems, neurological and cerebral complications, serious ophthalmic symptoms might occur. These include focal or generalized narrowing of the arterioles, flame-shaped retinal haemorrhages, and cotton-wool spots. Rarely, disc swelling, exudative retinal detachment, cystoid macular edema, bilateral occipital lobe infarction, or cortical blindness might occur. In this article, I review the retinal and macular changes, retinal detachment, and the cause of blindness. Optical coherence tomography (OCT) allows ophthalmologists to diagnose early and late changes in choroid vasculature and circulation, and consequent retinal morphological changes. Spectral-domain OCT and enhanced depth imaging provide important insight and possible prognosis for the course of the disease. After termination of the pathological pregnancy, vision returns to normal in most cases; unfortunately, there are some exceptions.

Open access

Abstract

Preeclampsia is a severe, sometimes life-threatening complication of pathological pregnancies. The incidence of neonatal morbidity and mortality is usually increased. Besides general maternal symptoms like hemolysis, low platelet number, elevated liver enzyme level, proteinuria, cardiovascular problems, neurological and cerebral complications, serious ophthalmic symptoms might occur. These include focal or generalized narrowing of the arterioles, flame-shaped retinal haemorrhages, and cotton-wool spots. Rarely, disc swelling, exudative retinal detachment, cystoid macular edema, bilateral occipital lobe infarction, or cortical blindness might occur. In this article, I review the retinal and macular changes, retinal detachment, and the cause of blindness. Optical coherence tomography (OCT) allows ophthalmologists to diagnose early and late changes in choroid vasculature and circulation, and consequent retinal morphological changes. Spectral-domain OCT and enhanced depth imaging provide important insight and possible prognosis for the course of the disease. After termination of the pathological pregnancy, vision returns to normal in most cases; unfortunately, there are some exceptions.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anett Sánta, Kata Judit Szántó, Pál Miheller, Patrícia Sarlós, Anita Juhász, Edina Hamvas, Emese Szegedi-Hallgató, Klaudia Farkas, Beatrix Rafael and Tamás Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség olyan kórkép, mely a diagnózistól kezdve élethosszig hatással van a betegek fizikális és pszichés egészségi állapotára és életminőségére. Célkitűzés: Megvizsgálni gyulladásos bélbetegek körében a depresszív tünetek és az öngyilkossági gondolatok előfordulásának gyakoriságát, valamint az ezekkel összefüggésben lévő betegség- és terápiaspecifikus tényezőket. Módszer: A vizsgálatban 300 fő vett részt (átlagéletkor 38,8 év, férfiak 47%, nők 53%). A depresszív tüneteket (PHQ-9), öngyilkossági gondolatokat (PHQ-9 9. tétele), a reménytelenség mértékét (Beck Reménytelenség Skála) és a betegséggel összefüggő jóllét mértékét (SIBDQ) vizsgáltuk online formában. Eredmények: A vizsgálati személyek 28,6%-a mutatott depresszív tüneteket, és 9,3%-uk a magas rizikójú csoportba tartozik a reménytelenség tekintetében. Öngyilkossági gondolatokat a válaszadók 16%-a jelzett, ebből magas rizikót a minta 5,3%-a mutatott. A lineáris regressziós modell eredménye alapján a depresszív tüneteket magyarázó tényezők közé tartozik a reménytelenség mértéke, a bélen kívüli tünet fennállása, fájdalomcsillapító rendszeres szedése, a női nem, valamint a betegség aktivitása. Következtetés: A vizsgálatunkban szereplő gyulladásos bélbetegek öngyilkossági gondolatainak és depresszív tüneteinek előfordulási aránya a nemzetközi adatokkal egyezően magas, amire kiemelt figyelmet érdemes fordítani a betegek pszichés vezetése során. A pszichológiai tényezők rendszeres vizsgálata és kezelése fontos része kell hogy legyen a betegek gondozásának, mivel javíthat a páciensek szubjektív állapotán, és a betegség lefolyására is pozitív hatással lehet. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1797–1805.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nikoletta Ráhel Czobor, Zsófia Ocsovszky, Márta Csabai, György Róth, Barna Konkolÿ Thege, László Ablonczy, Edgár Székely, János Gál and Andrea Székely

Absztrakt:

Bevezetés: A korai életkorban szívsebészeti beavatkozáson átesett gyermekek fejlődése során fellépő viselkedési diszfunkciók jelentősen függenek a perioperatív szakban átélt eseményektől. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja, hogy feltárja a hosszú távú viselkedési változásokat a szívsebészeti beavatkozáson átesett gyermekek körében, és leírja azokat a perioperatív állapotokat, melyek befolyásolhatják a későbbi megküzdési mechanizmusokat. Módszer: 80, szívműtéten átesett és 62 egészséges kontroll adatait elemeztük. A pszichológiai status felmérése a vizsgálati időszakban a Megküzdési Módok Kérdőív, illetve a Gyermekviselkedési Kérdőív önértékelő kérdéssorának segítségével, míg a perioperatív adatok felvétele az intézeti adatbázisból retrospektíven történt. Eredmények: Az operált gyermekek körében mind a problémamegoldó, mind az érzelemközpontú megküzdési főskála szignifikánsan alacsonyabb értékeket mutatott az egészséges kontrollcsoporthoz képest. A Gyermekviselkedési Kérdőív önértékelő változata sem internalizáció, sem externalizáció tekintetében nem mutatott szignifikáns eltérést. A hosszú időn át inkomplett keringéssel rendelkező betegek és a kontrollcsoport között szignifikáns eltérést figyeltünk meg az érzelemközpontú megküzdés, illetve a szomatizáció terén, míg az acyanoticus és a kontrollcsoport között a problémaközpontú megküzdés alskáláin (problémaelemzés, alkalmazkodási képesség). A többszöri műtét mind az érzelem-, mind a problémaközpontú megküzdés alacsonyabb fokú aktivációjával összefüggést mutatott, és a hosszú kórházi tartózkodással együtt egy menekülő-elkerülő magatartásforma kialakulásához vezetett. Következtetés: Úgy tűnik, hogy a kialakult maladaptív viselkedési mechanizmusok jellege jelentősen függ az inkomplett keringés fennállásának időtartamától, a műtétek számától és a kórházi tartózkodás hosszától. A megküzdési stratégiák mozgósítása legfőképp csökkent érzelem- vagy problémaközpontú válaszkészségben, illetve a szomatizációs tendenciák és a menekülő-elkerülő magatartásforma felerősödésében nyilvánul meg. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1787–1796.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Janszky, Beáta Bóné, Réka Horváth, Zsófia Sütő, László Szapáry, Vera Juhos, Sámuel Komoly and Norbert Kovács

Absztrakt:

A status epilepticus a második leggyakoribb, sürgősségi kezelést igénylő neurológiai állapot. Halálozása 15–25%. A „time is brain” elve a status epilepticus kezelésére is igaz: minél korábban kezdjük a megfelelő kezelést, annál nagyobb valószínűséggel tudjuk megállítani a progressziót. Magas szintű evidenciákon alapuló kezelési protokollal a status epilepticus progressziója az esetek 75–90%-ában megelőzhető, az indukált kóma és a halálos kimenetel elkerülhető. A status epilepticus kezelése akkor a legsikeresebb, ha már a korai szakban megkezdjük a parenteralis benzodiazepinterápiát: im. midazolám (0,2 mg/tskg, max. 10 mg). Szabad véna esetén lehet vénásan is adni a benzodiazepint (10 mg diazepám iv). Ha az első benzodiazepinbolusra nem reagál a status epilepticus, állandósult (benzodiazepinrefrakter) status epilepticusról beszélünk. Ilyenkor a benzodiazepin ismétlésével párhuzamosan nem benzodiazepin típusú, gyorsan ható vénás antiepileptikumot is adni kell: iv. valproát (40 mg/kg, max. 3000 mg, 10 perc alatt) vagy levetiracetám (60 mg/kg, max. 4500 mg, 10 perc alatt) javasolt. Az 1 órán túl is tartó, sem benzodiazepinre, sem antiepileptikumra nem reagáló, refrakter status epilepticust neurointenzív osztályon, teljes narcosissal (indukált kómával) kell kezelni. Az indukált kómát gyors hatású anesztetikummal lehet elérni, elsősorban propofol–midazolám kombinációval. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1779–1786.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A COVID–19 kórlefolyásában újabban több szerző felvetette a D-dimer-pozitivitás és a D-dimer-emelkedés prediktív értékét a betegség súlyosbodásában, illetve az eseti halálozásban. Célkitűzés: Magyar betegek értékeinek összehasonlítása a nemzetközi adatokkal, ennek részeként a D-dimer prediktív értéke a 2 héten belüli eseti halálozásra. Módszerek: A szerzők 51, RT-PCR-rel igazolt SARS-CoV-2-fertőzött beteg D-dimer-eredményeit dolgozták fel retrospektív módon. Megvizsgáltuk, hogy ha a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, akkor ez milyen kockázatot (odds ratio) jelent a halálozásra. Logisztikus regresszióval meghatároztuk, hogy a 2 héten belüli halálozás esélyhányadosa a konvencionális vágóérték hányszorosa mellett lesz szignifikáns. Eredmények: Az 51 betegből 13 halt meg a kórházba kerülést követően 2 héten belül. Megállapítottuk, hogy a tradicionális, 0,5 µg/ml FEU vágóérték mellett meghatározott D-dimer-pozitivitásnak alacsony a prediktív értéke a halálozásra. Ha azt vizsgáltuk, hogy a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, és ez milyen kockázatot jelent a halálozás szempontjából, akkor a logisztikus regresszió paraméterei 1,64-szeres emelkedést mutattak (p = 0,00183), és az esélyhányados (odds ratio) értéke 5,17 (CI 95% = 1,32–20,22) volt. A D-dimer prediktív értéke a halálozásra az életkor függvényében változik. A 13 elhunyt közül 12 idősebb volt 80 évesnél, így a 80 év feletti életkor a magas D-dimer-szintnél nagyobb kockázatot jelentett a halálozásra, odds ratio: 20,7 (CI 95% = 2,41–175,5). Következtetés: A több mint négyszeres vágóértékre emelkedett D-dimer-szint az életkor mellett COVID–19-ben előre jelezheti a 2 héten belüli halálozást. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1739–1743.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Révész, Imre Gerlinger, Endre Kálmán, Alexandros Koukkoullis, András Burián and István Tóth

Absztrakt:

Az eosinophil otitis media az utóbbi évtizedben került a kutatók és a klinikum látóterébe; jellemzője a középfülben termelődő, eosinophil granulocytákkal telített mucosus, nehezen eltávolítható váladék és az asthma bronchiale, valamint a krónikus rhinosinusitis társulása. A betegség egyelőre kevéssé ismert a klinikumban, emiatt nincsenek információk a pontos előfordulási gyakoriságáról sem. A kórkép nem gyógyítható, de kezelésére beváltak az intratympanalisan használható szteroidkészítmények, melyek azonban csak enyhébb fokú betegség esetén vezetnek eredményre. A súlyosabb gradusú eosinophil otitis media dobüregi granulációs szövet képződésével és idegi halláscsökkenéssel is járhat, ami sebészi eltávolítást és per os szteroidkezelést is igényel. Fontos felhívni a figyelmet a kórkép létezésére, mert a megfelelő diagnózis felállítása után az időben elkezdett kezeléssel elkerülhető lehet az életminőséget rontó fülváladékozás, felülfertőződés és az idegi halláscsökkenés. A jelen közleményben a szerzők a nemzetközi szakirodalom áttekintésén túl saját esetbemutatásokon keresztül demonstrálják a betegség enyhe és súlyos fokú változatának kezelési lépéseit. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1769–1775.

Open access

Absztrakt:

A neurotrofikus tropomiozin receptor-tirozin-kináz (NTRK-) géncsalád tagjai (NTRK1, NTRK2, NTRK3) által kódolt tropomiozin receptor-tirozin-kináz fehérjék (TrkA, TrkB, TrkC) fiziológiásan elsősorban az idegsejtek fejlődéséért, éréséért, működéséért felelősek. Az NTRK-géncsaládot érintő genetikai eltérések, melyek a leggyakrabban kromoszomális transzlokáció következtében jönnek létre, számos rosszindulatú daganat kialakulásához vezethetnek. Egyes, kifejezetten ritka daganatokban nagyon nagy gyakorisággal fedezhető fel valamelyik NTRK-fúziós gén létrejötte, mint például az infantilis fibrosarcoma, a congenitalis mesoblastos nephroma vagy a secretoros carcinoma, míg egyes gyakori daganatokban – vastagbélrák, tüdőrák – bár kisebb frekvenciával, de szintén megjelenhet. Az utóbbi időben vizsgált, rendkívül magas válaszadási aránnyal alkalmazott ’target’ terápia miatt az NTRK-fúziós gének diagnosztikája még nagyobb jelentőségűvé vált. A cikk összegzi mindazokat a diagnosztikai eljárásokat s azok előnyeit, illetve hátrányait, melyeknek szerepük van az NTRK-géneltérések felderítésében, valamint ezek alapján további diagnosztikai megfontolásokat fogalmaz meg, melyek segíthetnek egy adott esetben a megfelelő diagnosztikai módszer megválasztásában. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1753–1763.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Élő, Cecília Czakó, Lilla István, Fruzsina Benyó, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

A dementiák társadalmunkban egyre nagyobb problémát jelentenek, folyamatosan nő a megbetegedések száma. A dementia leggyakoribb előfordulási formája az Alzheimer-kór, mely az esetek 60–80%-áért felelős. Kórlefolyása hosszú, a preklinikai stádiumtól a súlyos Alzheimer-kórig több év, évtized is eltelik. Az Alzheimer-kór egy olyan progresszív neurodegeneratív betegség, amely súlyos szellemi leépüléshez vezet. A diagnózishoz számos, kognitív funkciót mérő teszt és képalkotó vizsgálat áll rendelkezésre, a korai diagnózis azonban nagyobb kihívást jelent, így a betegség gyakran későn kerül felismerésre. Mivel az agyi és a retinalis keringés között bizonyítottan kapcsolat van, felmerül annak lehetősége, hogy a retina vizsgálata az Alzheimer-kór és a vascularis dementiák korai diagnózisában és progressziójának követéséhez is segítséget nyújthat. Az utóbbi években a retina képalkotó vizsgálataiban bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően lehetővé vált a retina strukturális és vérkeringési elváltozásainak vizsgálata a dementiák különböző típusaiban. Ezek alkalmazása nemcsak a korai diagnózisban, hanem a progresszió megítélésében és a terápia nyomon követésében is segítséget nyújthat a jövőben. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1744–1752.

Open access

Absztrakt:

A köhögés miatt orvoshoz forduló betegek száma jelentős. A krónikus köhögés – amely definíció szerint 8 hétnél hosszabb ideig tart, és amelynek hátterében nem igazolható sem kóros radiológiai elváltozás, sem külső inhalatív ártalom, például dohányzás – leggyakoribb okai a felső légúti köhögés szindróma, az asztma, a refluxbetegség és a gyógyszer (ACE-gátló)-mellékhatás. A szerző a közleményben összefoglalja a kórképekkel kapcsolatos legújabb szakmai ajánlásokat, az oki kezelést, és rövid kitekintést nyújt a tünetei kezelés lehetőségeire. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1707–1710.

Open access