Browse

You are looking at 51 - 60 of 2,019 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • User-accessible content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Lilla Horváth, Imre Boncz, Zsuzsanna Kívés, Noémi Németh, Katalin Biró, Krisztina Fendrik, Katalin Koltai, Gábor Késmárky, and Dóra Endrei

Összefoglaló. Bevezetés: A perifériás verőérbetegség napjaink egyik világméretű népegészségügyi problémája, több mint 200 millió embert érint világszerte. A Peripheral Artery Disease Quality of Life (PADQOL) kérdőívet azzal a céllal fejlesztették ki, hogy a betegség fizikai tünetein kívül annak szubjektív betegségterhét, pszichoszociális és emocionális hatásait is vizsgálja. Célkitűzés: Az eredeti, angol nyelvű PADQOL betegségspecifikus, önkitöltős kérdőív magyar nyelvű, érvényes változatának kifejlesztése, annak fordítása, kultúrközi adaptációja és magyar nyelvi validálása. Módszerek: Az életminőség-kérdőív lingvisztikai validálása nemzetközi protokoll alapján történt: két szakfordító külön-külön lefordította a kérdőívet angol forrásnyelvről magyarra; egy harmadik szakfordító bevonásával elkészült a két verzió szintézise, majd azt két, angol anyanyelvű fordító visszafordította angol forrásnyelvre, amit konszenzusmegbeszélés követett. A „pre-final” magyar verzió érthetőségét 30, angiológiai járó és fekvő beteg bevonásával, kognitív interjúk lefolytatásával, pilotvizsgálat során teszteltük. A PADQOL kérdőív faktorstruktúrájának feltárásához faktoranalízist végeztünk, az alskálák megbízhatóságát, a tételek belső konzisztenciáját a Cronbach-alfa-együttható kiszámításával vizsgáltuk. Az elemzésekhez IBM SPSS 23.0 programcsomagot használtunk. Eredmények: A PADQOL nyelvi validálása jelentéstani, tapasztalati és idiomatikus ekvivalencia tekintetében nem jelentett nehézséget. A kognitív interjúk során egy kérdés esetén tapasztaltunk értelmezési nehézséget. A kérdőív „pre-final” verziója tartalmilag és nyelvileg könnyen érthető, kitöltése nem okoz nehézséget. Az egyes dimenziók Cronbach-α-értéke 0,624 és 0,887 között volt. A legrosszabb értéket a Félelem és bizonytalanság (score-átlag: 14,07) életminőség-dimenzió mutatta. Következtetés: Létrehoztuk a PADQOL kérdőív végső magyar verzióját, mely mérőeszköz alkalmas a nyelvi és kultúrközi adaptáció következő lépésének elvégzésére, nagyobb betegpopuláción történő pszichometriai és klinikometriai vizsgálat által a perifériás verőérbetegek életminőségének, szubjektív betegségterhének felmérését célzó validálásra. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2153–2161.

Summary. Introduction: Peripheral artery disease is one of the greatest, global public health concerns affecting more than 200 million people worldwide. The Peripheral Artery Disease Quality of Life questionnaire was developed to assess the subjective disease burden of peripheral artery disease, by focusing on psychosocial and emotional effects besides physical symptoms and functional limitations. Objective: To develop the valid Hungarian version of the original PADQOL via the standard linguistic validation and cross-cultural adaptation procedure. Methods: The linguistic validation was conducted according to an international protocol: two independent forward translations, a synthesis of the translations, back translations and consensus team review. The pilot-testing of the ’pre-final’ Hungarian version was conducted via cognitive interviews with 30 in- and outpatients attending the Department of Angiology. Factor analysis was performed, Cronbach-alpha values were calculated to establish the reliability of subscales and to determine the internal consistency if items. IBM SPSS 23.0 was used. Results: The linguistic validation of PADQOL into Hungarian posed no difficulties in terms of semantic, experiential and idiomatic equivalence. One item was found difficult to interpret during cognitive interviewing. The ‘pre-final’ version of the questionnaire was easy to understand and complete. Cronbach-alpha values of factors ranged between 0.624 and 0.887. The lowest value was that of factor 4: Fear and Uncertainty (mean score: 14.07). Conclusion: The linguistic validation of PADQOL into Hungarian was successful, the final Hungarian version is a tool that should reveal valuable insights with regard to subjective disease burden of patients living with peripheral artery disease subsequent to psychometric and clinicometric validation on a larger patient population. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2153–2161.

Open access
Imaging
Authors: Melinda Boussoussou, Borbála Vattay, Bálint Szilveszter, Márton Kolossváry, Judit Simon, Milán Vecsey-Nagy, Béla Merkely, and Pál Maurovich-Horvat

Abstract:

In recent years, coronary computed tomography angiography (CCTA) has emerged as an accurate and safe non-invasive imaging modality in terms of detecting and excluding coronary artery disease (CAD). In the latest European Society of Cardiology Guidelines CCTA received Class I recommendation for the evaluation of patients with stable chest pain with low to intermediate clinical likelihood of CAD. Despite its high negative predictive value, the diagnostic performance of CCTA is limited by the relatively low specificity, especially in patients with heavily calcified lesions. The discrepancy between the degree of stenosis and ischemia is well established based on both invasive and non-invasive tests. The rapid evolution of computational flow dynamics has allowed the simulation of CCTA derived fractional flow reserve (FFR-CT), which improves specificity by combining anatomic and functional information regarding coronary atherosclerosis. FFR-CT has been extensively validated against invasively measured FFR as the reference standard. Due to recent technological advancements FFR-CT values can also be calculated locally, without offsite processing. Wall shear stress (WSS) and axial plaque stress (APS) are additional key hemodynamic elements of atherosclerotic plaque characteristics, which can also be measured using CCTA images. Current evidence suggests that WSS and APS are important hemodynamic features of adverse coronary plaques. CCTA based hemodynamic calculations could therefore improve prognostication and the management of patients with stable CAD.

Open access

Összefoglaló. A koronavírus-fertőzés 2019 végén indult útjára, lassan a Föld teljes lakosságát elérő pandémiaként. Egy olyan kórokozóról van szó, amely ilyen nagy számú megbetegedést még nem okozott, ezért annak természetes lefolyásáról, a szövődmények kialakulásáról és a kezelési lehetőségekről még keveset tudunk. Ennek következtében a kezdetben megjelent információk nagyon felületesek voltak, a következtetések nemritkán tévútra vezették mind az orvosokat, mind a betegeket. Az adatok gyarapodásával azonban egyre több kérdésre kapunk választ. Erre a folyamatra az egyik legreprezentánsabb példa az ibuprofén története, amely kezdetben tiltott, később tűrt terápiás szer volt, de ma már támogatott kezelési lehetőség a koronavírus-fertőzésben. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2104–2106.

Summary. The coronavirus infection started in late 2019, as a pandemic slowly reaching the entire population of the earth. This pathogen has not yet caused such a large number of diseases, so little is known about its natural course, the development of complications, and treatment options. As a result, the information initially published was very superficial, and the conclusions often misled both physicians and patients. As the data grows, however, we get more and more questions answered. One of the most representative examples of this process is the history of ibuprofen, which was initially banned, thereafter tolerated, and is now a supported treatment option for coronavirus infection. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2104–2106.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: Egy új, számítógép által segített betegminta-asszociációs analízis eredménye szerint a COVID–19 tüneteinek kialakításában kiemelt tényezőként jelenik meg a bradikinin. Eszerint a bradikinin lebontása lelassul az angiotenzinkonvertáló enzim aktivitásának csökkenése miatt, ami jelentősen megemelkedő bradikininszinthez vezet a tüdőben. Nem merült fel azonban a véralvadási faktorok lehetséges szerepe a „bradikininviharban”, annak ellenére, hogy az idősebb cardiovascularis betegekben aktiválódó XII-es faktor és a C1-észteráz-inhibitor (C1INH) alacsony szintje nagy mennyiségű bradikinin képződéséhez vezethet. Módszer: Átfogó irodalmi áttekintés. Eredmények: 1) A vírus által fertőzött, sérült endotheliumsejtek felülete az a hely, amellyel érintkezve elindulhat a XII-es véralvadási faktor aktivációja – ez serkenti a prekallikrein/kallikrein/kinin rendszert, és bradikininképződést okoz. Ez a folyamat megtörténik a súlyos vese- és tüdőkárosodást okozó hantavírus-fertőzésekben. 2) Idős betegekben az atherosclerosis miatt többszörösen sérült, merev, „stiff” erek endotheliumfelszínein jóval magasabb lehet a XII-es faktor kontakt úton történő aktivációja, mint a fiatal egyének ereiben. Ez a tény egyik oka lehet az idős, cardiovascularis betegek körében tapasztalt magasabb halálozásnak. Következtetés: Az aktivált XII-es véralvadási faktor célzott gátlása újabb gyógyítási lehetőség lehet a SARS-CoV-2-fertőzött idős betegekben. Jelenleg már hatásosnak bizonyult a bradikininképzést gátló C1INH-nak, továbbá a bradikininreceptor-gátlóknak az adása is. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2099–2103.

Summary. Introduction: Bradykinin was implicated in a new complex model of pathomechanism leading to the symptoms of COVID-19 created by a computer-assisted association analysis. According to this model, the decrease in angiotensin-converting enzyme expression leads to impaired bradykinin elimination and subsequent enrichment in the lungs. However, there is no mentioning of the importance of blood coagulation factor XII in increased bradykinin production, in spite of its age-dependent activation and the lower level of C1-esterase inhibitor (C1INH). Activated factor XII may be an important contributor to the “bradykinin storm” in elder cardiovascular patients. Method: Literature review. Results: 1) Activation of the coagulation factor XII on the surface of SARS-CoV-2 infected endothelial cells may trigger the prekallikrein/kallikrein/kinin system producing bradykinin. Such process is taking place in hantavirus infections causing severe lung and kidney damages. 2) The endothelial system is dysregulated in elderly patients, resulting in potentially higher factor XII activities on the surface of damaged endothelial cells in the stiffened arteries. This can contribute to the higher mortality rates in the elderly. Conclusion: The targeted inhibition of activated blood coagulation factor XII may represent a new therapeutic target for COVID-19, especially for elder patients. Recently, beneficial results have already been observed by the clinical applications of recombinant C1INH and bradykinin receptor antagonists. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2099–2103.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: Az obstruktív alvási apnoe (OSA) a felnőtt lakosság jelentős részét érintő betegség, mely ismert rizikófaktora a cardiovascularis és metabolicus betegségeknek és a korai halálozásnak. Mindazonáltal kevés magyarországi adat áll rendelkezésre az OSA-ban szenvedő betegek demográfiai és klinikai jellemzőiről, így vizsgálatunk célja ennek bemutatása volt. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának Alváslaboratóriumában kivizsgált 394 személy (58 [46–66] év, 73% férfi, testtömegindex [BMI] = 32,5 [29,2–37,5]) adatait elemeztük, akik kitöltötték az Epworth Álmosság Skálát, poliszomnográfiás vizsgálaton estek át; felvettük az anamnézist, és 255 esetben reggeli éhomi vérvétel történt. Eredmények: 282 esetben igazolódott OSA. Ebben a csoportban magasabb volt a férfiak aránya (66 vs. 35%), magasabb volt az életkor (59 [48–66] vs. 47 [39–60] év) és a BMI (32,11 [27,78–37,18] vs. 25,29 [22,04–29,03] kg/m2), magasabbak voltak a C-reaktív protein értékek (3,0 [1,71–5,34] mg/l vs. 1,71 [0,91–3,31] mg/l), illetve a betegek gyakrabban szenvedtek társbetegségekben a kontrollcsoporthoz képest (magas vérnyomás 74% vs. 39%, cukorbetegség 24% vs. 11%, dyslipidaemia 46% vs. 30%, szív- és érrendszeri betegség 22% vs. 5%, szívritmuszavar 27% vs. 16%; minden p<0,05). Bár az OSA valószínűsége progresszívan nőtt az életkorral és az Epworth Álmosság Skála emelkedésével, a trendekben szignifikáns különbségeket észleltünk a férfiak és a nők között (mindkettő p<0,05). Ezzel szemben az OSA valószínűségének BMI-függése nemektől független volt (p = 0,94). Következtetés: Az OSA valószínűsége progresszívan emelkedik a kor, a BMI és a nappali aluszékonyság függvényében, ugyanakkor ezt befolyásolja a nem is. Közleményünk rámutat a társbetegségek szűrésének fontosságára is az OSA különböző súlyossági fokaiban. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2117–2123.

Summary. Introduction and objective: Obstructive sleep apnoea (OSA) is a common disease which is a known risk factor for cardiovascular and metabolic disease and mortality as well. However, the demographic and clinical characteristics of Hungarian patients with OSA are less known. The aim of this study was to describe them. Method: We analysed the data of 394 subjects (58 [46–66] years, 73% male, body mass index [BMI] = 32.5 [29.2–37.5]) who attended the Sleep Laboratory of the Department of Pulmonology at Semmelweis University. The volunteers filled out the Epworth Sleepiness Scale, we performed a polysomnography and took medical history. In 255 subjects, fasting blood samples were collected. Results: OSA was diagnosed in 282 cases. This group had higher proportion of males (66 vs. 35%) and comorbidities (hypertension 74% vs. 39%, diabetes 24% vs. 11%, dyslipidaemia 46% vs. 30%, cardiovascular diseases 22% vs. 5%, arrhythmia 27% vs. 16%), the patients were older (59 [48–66] vs. 47 [39–60] years) and had higher BMI (32.11 [27.78–37.18] vs. 25.29 [22.04–29.03] kg/m2) and C-reactive protein levels (3.0 [1.71–5.34] mg/l vs. 1.71 [0.91–3.31] mg/l, all p<0.05). There was a significant relationship between the propensity of OSA along increasing age, BMI and Epworth Sleepiness Scale; however, the relationship depended on gender for age and Epworth Sleepiness Scale (both p<0.05). Conclusion: The propensity of OSA increases with age, BMI and symptoms burden and it is affected by the gender. Our study highlights the importance of screening comorbidities in different severity grades of OSA. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2117–2123.

Open access

Összefoglaló. Az autológ őssejt-transzplantáció után visszaeső diffúz nagy B-sejtes limfómás betegek kezelése nagy kihívást jelent. Az újabban alkalmazott kismolekulák, illetve a CAR-T-sejtes terápia ígéretes kezelési lehetőségek, de ezekkel még nincs megfelelő tapasztalat, illetve csak bizonyos betegcsoportban alkalmazhatók. A munkában egy autológ hemopoetikus őssejt-transzplantáció után visszaeső diffúz nagy B-sejtes limfómás beteg sikeres kezelését mutatják be a szerzők rituximab-bendamustin-venetoclax kombinációs indukciós terápiával, amit 1 éves fenntartó venetoclaxkezelés követett. A beteg a kezelést végig jól tolerálta, tartós remisszió alakult ki. Az eset jól példázza, hogy az új kismolekulák alkalmazása nemcsak az indukcióban, hanem fenntartó kezelésként is szóba jöhet egyes betegekben.

Summary. Treatment of patients with relapse of diffuse large B-cell lymphoma after autologous stem cell transplantation is a major challenge. Recently used small molecules and CAR-T-cell therapy are promising treatment options, but are not always available, and can only be used in certain groups of patients. In this paper the authors demonstrate the successful treatment of a relapsed diffuse large B-cell lymphoma patient after autologous hematopoietic stem cell transplantation with rituximab-bendamustine-venetoclax induction therapy for 6 cycles, followed by 12 months venetoclax maintenance therapy. The patient tolerated the induction and maintenance well, a sustained complete remission was achieved. The case highlights the possible implication of the novel small molecules not only in induction but maintenance treatment as well.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Kristóf Illés, Judit Tamás, Damján Pekli, Rezső Szlávik, Bálint Kokas, and Attila Szijártó

Összefoglaló. Esetismertetések: 66 éves nő vizsgálatai irreponibilis fájdalmas inguinalis terime miatt kezdődtek. Ultrahangvizsgálat során a panaszok hátterében femoralis sérvben kizárt gangraenás appendix vermiformis igazolódott. Inguinalis metszésből appendectomiát és hernioplasticát végeztünk. Posztoperatív szövődménye nem volt, szövettana appendicitist igazolt. Pár héttel később egy 76 éves, több társbetegséggel rendelkező férfi fájdalmas, sercegő gangraenás, jobb inguinalis terime miatt került átvételre. CT-vizsgálat femoralis sérvbe kizárt abscedáló appendix vermiformist ábrázolt. Inguinalis metszésből, illetve alsó median laparotomiából a féregnyúlványt a hasüregbe reponáltuk, majd appendectomia és inguinalis necrectomia történt. Posztoperatív adhéziós ileus és hasfali disruptio miatt egy alkalommal reoperáltuk, adhaesiolysist és hasfali resuturát végeztünk. Ezt követően lágyéki sebén negatív nyomásos sebkezelést alkalmaztunk, a beteget a 22. napon otthonába bocsájtottuk. Az appendix szövettana low grade mucinosus neoplasiát igazolt. Megbeszélés: A femoralis sérvbe szorult appendix vermiformis de Garengeot-sérvként ismeretes, extrém ritka incidenciájú sérvtípus, ennél is ritkább az appendix mucinosus neoplásiájával szövődő variánsa. E sérv klinikai megjelenése széles spektrumon mozoghat, pontos preoperatív diagnózisa CT-vizsgálat nélkül kifejezetten nehéz. A műtéti megoldásra többféle lehetőség választható, mely nagyban függ az esetleges komplikációktól, a rendelkezésre álló eszközöktől, az intraoperatív lelettől, valamint az operáló sebész jártasságától.

Summary. Case reports: a 66-year-old woman was admitted to our Department due to a painful inguinal lump. During examinations an incarcerated femoral hernia was found with an inflamed vermiform appendix inside the hernial sac. Appendectomy and femoral hernioplasty was performed from inguinal approach. The patient was discharged home without complications. Pathological examinations of the specimen showed signs of acute appendicitis. A few weeks later a 76-year-old man with severe comorbidities was admitted to our unit due to painful gangraenous inguinal skin lesion. CT scan showed an incarcerated femoral hernia containing the appendix with subcutaneous abscess. Appendectomy, hernioplasty, and inguinal necrosectomy was performed from an inguinal and low median approach. Another operation was necessary due to postoperative obstruction and subcutaneous dehiscence. After intraabdominal adhaesiolysis and abdominal wall reconstruction negative pressure wound therapy was applied to the inguinal wound, the patient was discharged 22 days after the primary operation. Pathological examinations of the appendix showed low grade mucinous neoplasm. Discussion: The femoral hernia containing the appendix is called de Garengeot’s hernia and is one of the rarest types of inguinofemoral hernias. The clinicopathology of this type of hernia can cover a wide range of symptoms. The definitive preoperative diagnosis is relatively difficult to find without a CT-scan. The surgical approach and treatment depends on the manifestation, clinical findings and on the available equipment and the expertise of the surgeon.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Péter Gloviczki, Gabriella Nagy, and Klaudia Vivien Nagy

Összefoglaló. A thoracoabdominalis aorta kirekesztése a gerincvelő keringésének csökkenését okozza. Az ischemia klinikailag paraparesis, paraplegia formájában jelenik meg. Ez elsősorban nyitott műtétek során jelent aligha kiszámítható szövődményt, de a modern endovascularis technikák sem oldották meg teljes mértékben ennek biztonságos kivédését – bár arányát jelentősen mérsékelték. A javuló eredmények számos tényezőre vezethetők vissza, mint a keringés kirekesztési idejének csökkentése, a gerincvelő-funkció és metabolismus ellenőrzése. Mesterséges keringésjavító direkt és indirekt eljárások, liquor drainage, hűtés mellett a collateralis keringés javítását szolgáló prekondicionáló módszerek kerültek bevezetésre. Kísérletes munkánkban 25–30 kg testsúlyú kutyákon vizsgáltuk – más paraméterek mellett – a distalis perfusio növelésének, a liquornyomás csökkentésének, illetve ezek kombinációjának protektív hatását egyórás thoracoabdominalis aortakirekesztés során. Dolgozatunkban a kísérleti állataink neurológiai végállapotát a keringési paraméterek és szöveti perfusio és a reperfusio változásainak összefüggésein keresztül tárgyaljuk. Megállapítottuk, hogy distalis gerincvelő reperfusiós hyperaemiája szorosan összefügg a neurológiai károsodás mértékével.

Summary. Clamping of the thoracoabdominal aorta reduces perfusion of the spinal cord significantly, which clinically may present as paraparesis or paraplegia – devastating and unpredictable complications of open thoracoabdominal aortic surgery. Introduction of monitoring of evoked potentials and/or biochemical markers, methods increasing distal arterial pressure, indirect procedures enhancing residual flow (like liquor drainage), drugs, and use of hypothermia contributed to achieve better outcome. Preconditioning of spinal cord circulation is also a promising method. New endovascular techniques for thoracoabdominal aortic aneurysms and dissections reduced surgical trauma significantly. Despite all these progressions spinal cord ischemic damage is still a significant risk. To address this problem we carried out an experimental work using a canine model focusing on the protective effect of distal arterial perfusion, spinal fluid drainage, and their combination in a one hour setting of thoracoabdominal aortic clamping. In this paper we publish our data of circulatory and specific perfusion parameters of the spinal cord during and after declamping in correlation of final neurologic outcome.

Full access