Browse

Abstract

The present study aims to determine the effects of blending cementitious materials on the mechanical and durability properties of high-performance concrete (HPC). Densified silica fume and fine-grounded metakaolin are used as supplementary cementitious materials (SCMs). A total of 16 mixes containing both binary and ternary blending of SCMs were chosen for w/b ratios of 0.4 and 0.3 respectively. The hardened properties tested for the HPC mixes were compressive strength at 7, 28, and 90 days, flexural strength at 28 days, and modulus of elasticity at 28 days. Maximum strength gains up to 15%, 38%, and 23% for compression, flexure, and elastic modulus were observed in ternary mixes compared to binary mixes. Stress-strain behaviour of ternary mixes indicates increased tolerance of stress for the least amount of strain in the specimens. Based on the experimental results, empirical relations were developed and checked with the existing codes and by earlier researchers. The durability properties tested for HPC were water absorption at 28 days, acid attack, and sulphate attack at 28, 56, and 90 days. Ternary mixes improved the pore structure of HPC, resulting in a 56% reduction in water absorption and a 34% reduction in compressive strength loss due to immersion in 5% H2SO4 at 90 days. The findings of the study endorse that ternary blending of SF and MK can improve the engineering properties of HPC, and a mix containing SF 10% and MK 10% is recommended for the best results.

Abstract

In our study, using a combination of eye-tracking parameter analysis and the van Westendorp method, we investigate whether participants pay more attention to products that they perceive as more expensive or to those that they prefer in the ranking process. The experiment involved 50 participants, a questionnaire with ranking and pricing tasks, and an eye-tracking measurement. Three wine varieties (Irsai Olivér, Rosé and Merlot-Shiraz) and three different label alternatives were tested. When comparing the results of the ranking and the pricing tasks, the product that is considered more expensive is not always the one that is most appealing to the participants. If we compare the results from the analysis of the eye-tracking parameters and the pricing, we can say that in all cases the labels that received the most visual attention were those that were priced more expensively by the participants.

Abstract

Thermobifida alba is the mesophilic member of the Thermobifida genus, the genome and enzyme sets of which have not been described and published yet. Thermobifida strains are thermotolerant actinomycete, which possess wide sets of cellulose and hemicellulose hydrolysing enzymes. Previously, three endomannanases (Man5ATh, Man5ATc, and Man5AThf) of thermobifidas were cloned and investigated, and hereby the endomannanase of T. alba DSM 43795 is described. All four endomannanases belong to the glycoside hydrolase family 5, their sizes are around 50–55 kDa. Their structure consists of a catalytic domain and a carbohydrate binding module, while there is an interdomain linker region in-between consisting repetitive tetrapeptide motifs (eg.: PPTEPTD-Ta, PTDP-Tc, TEEP-Tf, DPGT-Th). The pH optima of Man5A enzymes from T. alba, Thermobifida halotolerans, Thermobifida cellulosilytica, and Thermobifida fusca are slightly different (6.5, 7.0, 7.5, and 8.0, respectively), however, the temperature optima of the enzymes were detected within a wider range of 65–75 °C. In this research, Man5ATa exhibited the lowest Michaelis-Menten constant (KM) (0.13 mM) on LBG-mannan substrate, while others shared similar kinetic parameters: 0.9–1.7 mM of KM. Despite the high sequence similarity of the investigated mannanases, they exhibit different temperature stability parameters. These different functional characteristics can be advantageous for industrial applications producing biologically active, oligomannan prebiotics under different conditions.

Summary.

This article provides an overview of research on terrorism using the Global Terrorism Database (GTD). It is an open-source database containing over 200,000 terrorist events, both domestic and transnational. After identifying seven prominent journals of terrorism, data were gathered on 442 articles citing the GTD. All were published between 2008 and the beginning of 2023. An increasing trend was found in the number of articles over the examined period, supporting the growing popularity of the GTD. Popular databases containing control variables were identified in the second part of the analysis. Finally, the most common research topics were introduced through examples. These included spatiotemporal trends, case studies, suicide bombers, and lone-wolf terrorists.

Összefoglalás.

Jelen kutatás áttekintést nyújt a nyílt forrású, Global Terrorism Database (GTD) nevű adatbázis terrorizmus kutatásában történő felhasználásáról. Az adatbázist 2007-ben tették közzé, ingyenesen elérhető bárki számára. Összesen több, mint 200.000 nemzetközi és belföldi terrorcselekményről tartalmaz adatokat. Az elmúlt 15 évben világszinten az egyik legjelentősebb terrorizmussal kapcsolatos nyilvános adatbázissá vált. A kutatás során először azonosítottam a terület 7 vezető folyóiratát, majd ezekből kigyűjtöttem az összes olyan, 2008 és 2023 eleje között megjelent publikációt, melyek hivatkoznak a GTD-re (n = 442). A megjelenési dátumukat elemezve megállapítottam, hogy az évente megjelent, erre az adatbázisra hivatkozó publikációk száma növekvő tendenciát követ. Ez azonban nem volt egyenletes. 2016 előtt lassú növekedés volt megfigyelhető, 2017-re viszont egy hirtelen ugrással elkezdett meredeken emelkedni a cikkek száma.

A 442 publikáció közül 50 nem volt elérhető, az absztrakt alapján pedig nem volt egyértelműen megállapítható a felhasznált adatbázis, vizsgált változók, így ezek nem kerültek bele az elemzésbe. Szintén kivontam az elemzésből a recenziókat, bibliográfiákat, szerkesztői ajánlásokat, konferenciaelőadások összefoglalóit, illetve azokat a cikkeket, ahol a GTD csak a szerző által idézett tanulmányban szerepel. Hatvanhat esetben a szerző (1) illusztrációként használt fel adatot, (2) a GTD terrorcselekmény definícióját idézte, vagy (3) a nyilvánosan elérhető adatbázisok bemutatása során említette meg ezt.

Végezetül 207 olyan publikáció maradt, ahol a szerző a GTD-ből nyert adatokat elemzett. Ezek vizsgálata során először megállapításra került, hogy a megjelenésük a teljes mintával azonos módon mutat növekvő tendenciát. A legtöbb kutatásban több adatbázist használtak a szerzők a GTD mellett, ezek jellemzően szintén nyilvánosan elérhetők. Innen származnak általában a kontrollváltozók, melyek politikai, kulturális, demográfiai, földrajzi, biztonsági és szociökonómiai területeket fednek le. Néhányan azonban saját adatbázist építettek különböző forrásokból. Következő lépésként példákon keresztül bemutatásra kerültek gyakori vizsgált témakörök. Ezek közé tartoznak tér- és időbeli tendenciák, terrorista csoportok és azok környezetükkel és egymással való kapcsolatainak elemzései. Szintén megjelentek öngyilkos merénylők, magányos elkövetők, illetve az állam és terrorista csoportok kapcsolatának vizsgálatai. Összességében az elemzés során bizonyosságot nyert, hogy a GTD jelentős hatással van a terrorizmus kutatására.

Összefoglalás.

Jelen tanulmány célja áttekintést adni arról, hogy a pszichológiai szempontok milyen módon használhatók fel az erőszakos magatartás kockázatának felmérése során a terrorizmus elleni küzdelemben. Ezzel az elméleti vizsgálódással azt kívánom bemutatni, hogy a pszichológiának milyen szemlélete van az erőszakos cselekmények, a szélsőséges, radikális gondolkodásmód hátterének megismerésében. Számos felfogás létezik a terrorista magatartás okainak és személyiségjellemzőinek leírására, amelyek alapján megállapítható, hogy nem létezik az ún. terrorista személyiség. Nincsenek olyan tulajdonságok, amelyek alapján egyértelműen meg lehet állapítani a különbséget a terroristák és az átlagnépesség között, nem létezik egyetlen közös terrorista profil. Az erőszakos magatartás kockázati tényező megismeréséhez az előzetes felmérésnek éppen ezért kiemelt jelentősége van a terrorcselekmények megelőzése szempontjából.

Summary.

The aim of this paper is to provide an overview of the ways in which psychological aspects can be used to assess the risk of violent behaviour in the fight against terrorism. Through this theoretical exploration, I aim to show how psychology can be used to understand the background of violent acts against the background of extremist, radical mindsets. There are several conceptions of the causes and personality traits of terrorist behaviour, which suggest that there is no such thing as a terrorist personality. There are no characteristics that can be used to clearly distinguish between terrorists and the general population, there is no single common terrorist profile. Understanding the risk factors for violent behaviour in advance is therefore of particular importance for the prevention of terrorist acts.

The different theoretical approaches to specific cases, at the individual level, do not always provide an explanation. However, without knowledge of the research on the subject it is more difficult to understand the motives that lead people to act cruelly towards others. There are many theories about the psychology of terrorism, but relatively few controlled ones, empirical studies. Terrorism was previously considered a pathological manifestation of psychological and behavioural deviance. Based on psychoanalytic concepts, the psychopathology of terrorism was thought to be rooted in unconscious motives from childhood. However, the psychological analysis is relevant to risk assessment because the terrorist can be very diverse in temperament, ideologies, thinking characteristics and cognitive abilities. Psychological aspects are an important part of the various risk analysis methods. In developing the use of specific methods, I believe it is important to ensure that they are effective in helping to prevent terrorist acts in practice. The ideas expressed in this study perhaps demonstrate that it is a very versatile method.

It is essential that, with the spread of the Internet and globalisation, more and more potential terrorists and radicalisers are coming to the attention of the intelligence and counter-intelligence services. Psychological aspects will continue to play an essential role in the development of risk analysis methods, given that the commission of a terrorist act is always the result of extreme human violence.

Összefoglalás.

A cikk arra keresi a választ, hogy a terrorizmus és az extrémizmus kapcsán milyen indikátorokat tudunk azonosítani, és ezek mögött milyen okok és magyarázatok találhatók.

Áttekintjük a terrortámadások alakulását az utóbbi években, valamint azt, hogy az extrémizmusnak milyen társadalmi és egyéni aspektusai vannak. A tanulmányban elméleti forrásmunkák szintetizálása, valamint egy hazai és nemzetközi adatbázis leíró jellegű elemzése olvasható. Napjainkban a társadalmi és gazdasági válságok a biztonság és identitás újradefiniálására késztetnek, és ezek az egyének sajátos választását is befolyásolják: a meggyengült közösségek és értékek radikalizálódáshoz, extrémizmushoz és terrorizmushoz vezethetnek. Fontos, hogy a tárgyalt témakörben minél szélesebb körűen, multidiszciplináris szemlélettel és innovatívan álljunk a felderítéshez, elhárításhoz és tudományos kutatáshoz, annak érdekében, hogy csökkentsük a társadalmat veszélyeztető egyének és csoportok tevékenységét.

Summary.

The article examines what indicators we can identify in relation to terrorism and extremism and what reasons and explanations are behind them.

We review the development of terrorist attacks in recent years, as well as the social and individual aspects of extremism. The study includes a synthesis of theoretical source works and a descriptive analysis of a domestic and international database. Today’s social and economic crises, security and identity lead to redefining and this affects the specific response of individuals and weakened communities and values can lead to radicalization, extremism and terrorism. It is important to take a multidisciplinary and innovative approach to detection, prevention and research in the discussed topic, in order to reduce the activities of individuals and groups that threaten society.

According to the Hungarian model, since 2012–2013 the DEREX index, which is a percentage measure, shows the proportion of respondents who may be susceptible to extreme right-wing ideas and the political actions that can be derived from them, based on the pattern of their attitudes and values in a given society. From this point of view, based on the survey, this “threat” of extremism does not threaten Hungarian society. The definition of terrorism is still not unanimous acceptance, so the term extremism is increasingly being used (Berger 2018), which means extremism that can manifest itself in violence. All of this can be important because it is a complex phenomenon that is not limited to racial, religious, political categories and views, but leaves a mark on society and can cause damage.

Extremism is a phenomenon close to radicalism, which can be linked to terrorism in many cases, and this deserves attention in all countries of the world, whether directly or indirectly affected in terms of the risk of terrorism in the given society. If we want to take action against them, the goal can be to divide the political and military leaders, as well as to capture the leaders. It is worth lowering the profile of terrorists in the media, making the goals more expensive, and presenting the act in a different narrative instead of the role of a martyr. Amnesty programs may appear if this fits into society’s values. Furthermore, there are great opportunities in education through the implementation of integration and assimilation programs.

Összefoglalás.

A tanulmány bemutatja, hogyan és miként változtak meg a nyugat- és észak-európai dzsihádista terrortámadások végrehajtási módjai az elmúlt években, és esettanulmányokon keresztül igyekszik rávilágítani az elkövetők általános jellemzőire.

Summary.

This paper aims to show how terrorist attacks in Western and Northern Europe have changed in recent years, especially in comparison to the attacks in Paris in November 2015 and Brussels in March 2016. Case studies of successful attacks in 2021 and 2022 highlight the general characteristics of the perpetrators. Several conclusions can be drawn through brief profiles of Ndiaga Dieye, Abdellah Gmara, Jamel Gorchene, Ali Harbi Ali, Abdalrahman A., Emad al-Swealmeen, Franck Elong Abé, Zaniar Matapour and Yassine Mahi.

On one hand, it can be established that these persons have either entered the territory of the European Union as irregular immigrants or have committed terrorist acts as second-generation nationals of their countries. It can also be said that in recent years only lone perpetrators have been able to carry out successful attacks, i.e. the above-mentioned persons have planned and carried out their acts entirely on their own, with at most only tangential links to an Islamist terrorist organisation.

The common feature of the perpetrators is that they are all young men, with an average age of 33. They all had some form of mental disorder. Most of them have chosen to use a stabbing weapon, but it can be seen that they may be seeking to acquire firearms or to make explosives at home. They generally attacked “soft” targets, i.e. civilians, as they were expected to put up much less resistance than “hard” targets, i.e. police or soldiers. Nevertheless, it can be observed that many of the terrorists presented also attacked police officers, which may illustrate, among other things, a dislike of the authorities or a desire to see such an act receive more press coverage.

At one point in their lives, the individuals profiled in this study were clearly radicalised, i.e. they adopted and embraced opinions and views that ultimately led them to commit an act of terrorism. While no clear pattern of radicalisation can be drawn from the case studies, it is possible to identify a significant role for both online and offline spaces. Some may have decided to turn to extremist Islamism solely on the basis of online sources, but others may have first encountered radical ideas in prison.

The role of time is also an important factor. The speed with which someone becomes radicalised and the time it takes for them to commit a terrorist act (if at all) is individual-specific.

Finally, it is important to note that the process of radicalisation can be triggered or even accelerated by a perceived or real grievance against Muslims.

Összefoglalás.

A tanulmány a terrorveszély felismerésének és kezelésének elméleti és technikai összefoglalását nyújtja. Kiemelten foglalkozik a kockázatbecslés technikájával, és bemutat egy új, mesterséges intelligencián alapuló eljárást, amelynek segítségével 90%-os sikereséllyel lehet azonosítani azokat, akik terrortámadásokat hajthatnak végre. E mellett, az eljárás által szolgáltatott adatok felhasználásával sikerült leírni a radikálisok két típusát, amelyeket megközelítőleg az „alárendelt/erőszakos” és a „vezető/nem-erőszakos” szavakkal jellemezhetnénk. A két csoport között jelentős különbségek voltak a családi háttér, iskolázottság, radikalizálódási folyamat, állampolgársági múlt, bűnözői előélet, és szerepvállalási jellegzetességek tekintetében.

Summary.

Although Hungary is in a privileged position regarding the threat of terrorism, the history of other countries suggests that similar good positions can be temporary. The threat of terrorism can be investigated by several scientific approaches. After reviewing these, we analyze the theoretical and technical background of risk assessment, and present the results of our recently concluded research. In this we examined the US database PIRUS, which contained 112 types of personal data of 2,148 radicals. About half of them did carry out terrorist attacks the other half did not. Based on the individual characteristics of the radicals, the XGBoost machine learning algorithm correctly identified the perpetrators of the terrorist attacks with a probability of 87%. By using the data provided by the software, it was also possible to describe two types of radicals, which could be roughly characterized by the words “subordinate/violent” and “leader/non-violent”. The former usually had a criminal but not a radical background. They converted late in life (if their radicalization was of a religious nature) and adopted radical ideas as adults (if their radicalization was nonreligious in nature). They played a subordinate role in terrorist groups, required training and were largely influenced by social media. They also belonged to low social classes and had many personal problems. In contrast, non-violent extremists were characterized by a family tradition of radicalism, mostly had no criminal past, belonged to higher social strata, and played leading roles in terrorist organizations. Instead of committing attacks, they engaged in illegal activity by supporting terrorist organizations. The two main types probably consist of subtypes. Compared to violent extremists who were radicalized in prison, for example, those who were not radicalized in prison were mostly foreigners, were often unemployed despite their higher education, and compared to those radicalized in prison, they committed lesser crimes before radicalization. Similar subgroups occurred in both main groups, but their detailed characterization requires further research. Our findings suggest that artificial intelligence can become a good tool for the risk assessment of radicals concerning their proneness to perform terrorist attacks. Moreover, the risk assessment tool employed here may be useful in typifying radicals, and studying their radicalization routes.

Summary.

One of the very important conditions for the normal functioning of a state is its ability to defend itself against various external or internal threats, attacks, and dangers. Such security challenges may be e.g. natural disasters, health emergencies, external attacks (military, political, economic), economic collapse, civil strife, organised crime, terrorism, etc. A well-functioning state has the appropriate administrative, health, law enforcement, military, etc. organisations, and structures to deal with and respond to these types of challenges and threats.

There are several studies in the literature (both Hungarian and foreign) on the theoretical model of intelligence services. Without exception, these theories take the approach of constructing a theoretical model through the various activities of secret services. In this paper, I attempt to construct, albeit sketchily, a kind of general, logical-functional counter-terrorism model to illustrate the complex activities of counter-terrorism intelligence and law enforcement organisations.

Összefoglalás.

Az államok normális működésének egyik nagyon fontos feltétele, hogy az állam önmagát képes legyen megvédeni különböző külső vagy belső fenyegetésektől, támadásoktól és veszélyektől. Ilyen biztonsági kihívások lehetnek pl. természeti katasztrófák, egészségügyi veszélyhelyzet, külső támadás (katonai, politikai, gazdasági), gazdasági összeomlás, belviszály/polgárháború, szervezett bűnözés, terrorizmus stb. Egy jól működő állam esetében megvannak a megfelelő államigazgatási, egészségügyi, rendészeti, katonai stb. szervezetek és strukturák az ilyen típusú kihívások és veszélyhelyzetek kezelésére, megszüntetésére. Jelen tanulmány szempontjából alapvetően a terrorizmus releváns biztonsági kihívás, ennek megfelelően az erre adott állami választ, a terrorelhárítás egy lehetséges elméleti modelljét állítom fel és mutatom be vázlatosan, annak titkosszolgálati és rendőrségi szempontjai szerint.

A nemzetbiztonsági szolgálatok működésének alapját a történelmük során mindig speciális feladatrendszerük, az állam területi integritásának biztosítása, függetlenségének és állampolgárai jogainak és biztonságának a védelme határozta meg (Boda–Regényi 2019). Ezeknek a feladatoknak az ellátásához a szolgálatok törvényi felhatalmazással különleges eszközöket és módszereket használhatnak és használnak. A titkosszolgálatok működési területük alapján két csoportra, polgári és katonai szolgálatokra oszthatók, míg a klasszikus szakmai tevékenységi körük alapján hírszerző és elhárító feladatokat láthatnak el (Dávid 2018: 15). Már ez alapján is világosan látszik, hogy a szolgálatok szerepe és feladatköre mennyire szerteágazó és sokszínű lehet. A terrorizmus elleni küzdelem pedig ennek a feladatnak csak egy, bár kétségkívül nagyon fontos része. A szakirodalomban (magyar és külföldi egyaránt) több tanulmány is foglalkozik a titkosszolgálatok elméleti modelljével. Ezek az elméletek kivétel nélkül azt a megközelítést használják, hogy a titkosszolgálatok egyes tevékenységi körein keresztül állítják fel az elméleti modellt. Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy – ha vázlatosan is – de megalkossak egyfajta általános, logikai-funkcionális terrorelhárítási modellt, a terrorelhárítást végző elhárító és rendészeti szervezetek összetett tevékenységének bemutatására.