Browse

You are looking at 1 - 10 of 3,610 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

A csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek funkcióképességének és egészségi állapotának vizsgálata

Study of the functional capacity and health status of patients with hip as well as knee osteoarthritis

Orvosi Hetilap
Authors:
Anett Tóvári
,
Anikó Kőnigné Péter
,
Péter Tardi
,
Eleonóra Leidecker
,
Eszter Ambrus
,
Iuliana Boros-Balint
,
Mária Hermann
,
János Kránicz
, and
Márta Hock

Bevezetés: A csípő-, valamint térdízületi arthrosis gyakori megbetegedésnek számít. Számos terápiás lehetőség érhető el hazánkban. Célkitűzés: A komplex konzervatív gyógykezelés eredményességének vizsgálata csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek esetén. Módszer: Saját készítésű kérdőív mellett alkalmaztuk a vizuális analóg skálát, a Functional Independence Measure, a Barthel-index, illetve az SF-36 kérdőíveket. Ezenkívül ízületi mozgástartományt mértünk. A vizsgálati csoport tagjai többféle fizioterápiás kezelést (gyógyvíz, gyógytorna, klasszikus svéd masszázs, Bemer-kezelés, pakolás, fizikoterápia) vettek igénybe. Eredmények: A vizuális analóg skála és a Barthel-index eredményei szignifikánsan változtak a két mérés között. A Functional Independence Measure esetén nem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport adatainak értékelése során. Az egészségi állapot felmérésekor mind a fizikális egészség, mind a mentális egészség dimenziójában javulást figyelhettünk meg a vizsgálati csoportnál. Az ízületi mozgástartomány vizsgálata során a vizsgálati csoportnál a bal térd passzív extenziójának kivételével javulást figyelhettünk meg a résztvevők adatainak elemzésekor. Következtetés: A 3 hetes komplex konzervatív terápia megfelelő kezelési lehetőség lehet a funkcióképesség és az egészségi állapot javítására csípő-, valamint térdízületi arthrosis esetén. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1917–1922.

Open access

Indokolt-e a klasszifikáció módosítása diabetesben?

Is there a need for a revised classification in diabetes mellitus?

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Winkler
,
János Tibor Kis
, and
László Schandl

A diabetes mellitus heterogén etiopatogenezisű és klinikai viselkedésű kórforma. Egyes eseteinek pontos típusba sorolása, „klasszifikációja” meghatározó jelentőségű az optimális kezelésválasztás tekintetében. A tipizálás azonban a rendelkezésre álló, egyre szélesedő eszközpark és a rohamosan bővülő ismeretek ellenére még mindig nem teljesen megoldott. Ezért újabb ajánlások születnek a csoportba sorolás pontosítására. A közlemény áttekinti a nemzetközi konszenzus alapján, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásával 1965 és 2019 között született klasszifikációs irányelveket, valamint az újabb vizsgálatok, megfigyelések alapján született javaslatokat. Megállapítja, hogy a napi gyakorlat számára továbbra is a WHO hatályos útmutatása a legorientálóbb, hozzátéve, hogy bizonytalan besorolású esetekben elengedhetetlen a betegek követése és a vizsgálatok szükség szerinti ismétlése mindaddig, amíg az adott kórforma természete nem tisztázódik. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1909–1916.

Open access

Öngyilkossági halálozás Magyarországon a COVID–19-pandémia idején.

Az első két járványév (2020 és 2021) tapasztalatai

Suicide mortality in Hungary during the COVID–19 pandemic.

Experiences of the first two pandemic years (2020 and 2021)
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Bálint
,
Péter Osváth
,
Attila Németh
,
Balázs Kapitány
,
Zoltán Rihmer
, and
Péter Döme

Bevezetés: Míg a legtöbb országban jobbára nem változtak (esetleg csökkentek) a szuicid ráták az első járványévben (azaz 2020-ban), addig hazánkban a befejezett öngyilkosságok száma szignifikánsan emelkedett. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a hazai szuicid rátának a pandémia kitörése utáni kedvezőtlen fordulata folytatódott-e a második járványévben is. Módszer: Prais–Winsten-regresszió segítségével megszakított idősorelemzést alkalmaztunk, kontrollálva az autoregresszív hatás mellett az idő- és a szezonális hatásokat is, hogy megbecsüljük a pandémia hatását a 2020-as és 2021-es hazai férfi-, női és a teljes népesség szuicid rátájára. Eredmények: A járvány első évében az öngyilkossági ráta szignifikáns növekedését tapasztaltuk a férfiaknál és a népesség egészénél. 2021-ben a férfi- és a teljes népességben megfigyelt esetszámok meghaladták ugyan a járvány előtti év esetszámait, ám a regressziós becslés szerint a ráta növekedése a férfiaknál nem tért el szignifikánsan a járvány előtti évek szintjétől, és csak 10%-on bizonyult szignifikánsnak a teljes populáció esetében. Megbeszélés és következtetés: Az első két járványév adatainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a pandémiának az öngyilkosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása 2021-re a teljes populáción belül mérséklődött, míg a férfiaknál eltűnt. Nyitott kérdés, hogy ez a kedvező fordulat tartósnak bizonyul-e a jövőben. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1895–1901.

Open access

Szemészeti javallat alapján végzett génterápiás kezelés RPE65 biallelikus génmutáció okozta öröklődő ideghártya-dystrophiában.

Az első két magyar beteg kezelése

Gene therapy treatment based on an ophthalmic indication in hereditary retinal dystrophy caused by RPE65 biallelic gene mutation.

Treatment of the first two Hungarian patients
Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Vizvári
,
Lilla Smeller
,
Ágnes Jánossy
,
Máté Lőrincz
,
Márta Janáky
, and
Edit Tóth-Molnár

Bevezetés: A Leber-féle congenitalis amaurosis az örökletes ideghártya-dystrophiák csoportjába tartozó, genetikailag igazolható olyan kórkép, mely már fiatalkorban jelentős látásromláshoz vezet. A betegség először a látótér koncentrikus beszűkülését, idővel pedig a centrális látás elvesztését okozza. A voretigén neparvovec (Luxturna®, Novartis Pharmaceuticals AG, Bázel, Svájc) terápia révén az RPE65-gén mutációja következtében kialakuló ideghártya-dystrophia az első olyan szemészeti kórkép, mely esetén lehetőség van génterápia alkalmazására. Célkitűzés: Az RPE65 biallelikus génmutáció miatt voretigén neparvovec génterápiában elsőként részesült magyar betegek kezelési eredményeinek bemutatása. Módszer: Genetikai vizsgálattal igazoltan RPE65 biallelikus génmutációban szenvedő két betegünk egy-egy szemén voretigén neparvovec génterápiában részesült. A kezelést megelőzően, valamint az utánkövetés időszakában vizsgáltuk a legjobb korrigált látásélességet, a centrális retinavastagságot, a látótérszűkület mértékét, valamint elektrofiziológiai vizsgálatokat végeztünk. Eredmények: A kezelés hatására mind a legjobb korrigált látásélesség (a testvérpár idősebb tagjánál +3, a fiatalabb testvérnél +10 betű), mind a látótérszűkület mértéke javulást mutatott mindkét beteg esetében. A látásfunkciók változása jelentős életminőség-javulást eredményezett betegeink mindennapi életében. Következtetés: Betegeink posztoperatív eredményei korrelálnak a klinikai vizsgálatok eredményeivel. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1923–1931.

Open access

Abstract

Background and aims

Theories posit that the combination of external (e.g. cue exposure) and internal (e.g. attention biases) factors contributes to the development of game craving. Nevertheless, whether different components of attentional biases (namely, engagement bias and disengagement bias) play separate roles on game craving has not been fully elucidated. We aimed to examine the associations between two facets of attentional biases and game craving dynamics under a daily life setting.

Methods

Participants (110 regular internet game players) accomplished the modified attentional assessment task in the laboratory, after which they entered a 10-day ecological momentary assessment (EMA) to collect data on their momentary game craving and occurrence of game-related events at five different time points per day.

Results

We found that occurrence of game-related events was significantly associated with increased game craving. Moreover, attentional disengagement bias, instead of engagement bias, bore on the occasional level variations of game craving as moderating variables. Specifically, attentional disengagement bias, not engagement bias, was associated with a greater increase in game craving immediately after encountering a game-related event; however, neither attentional engagement bias nor disengagement bias was associated with the craving maintenance after a relatively long period.

Discussion and conclusions

The present study highlights the specific attentional processes involved in game craving dynamics, which could be crucial for designing interventions for attentional bias modification (ABM) in Internet Gaming Disorder (IGD) populations.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Po-Ching Huang
,
Jung-Sheng Chen
,
Marc N. Potenza
,
Mark D. Griffiths
,
Amir H. Pakpour
,
Ji-Kang Chen
,
Yi-Ching Lin
,
Ching-Hsia Hung
,
Kerry S. O'Brien
, and
Chung-Ying Lin

Abstract

Background and aims

Internet use has become an important part of daily living. However, for a minority it may become problematic. Moreover, problematic use of the Internet/smartphone (PUIS) has been associated with low physical activity. The present study investigated the temporal associations between three types of PUIS (i.e., problematic smartphone use [PSPU], problematic social media use [PSMU] and problematic gaming [PG]) and physical activity among Taiwanese university students.

Methods

A six-month longitudinal survey study comprising three time points for assessments was conducted. From the original 974 participants, a total of 452 completed all three waves of an online survey comprising the International Physical Activity Questionnaire Short Form (IPAQ-SF) assessing physical activity level, Smartphone Application-Based Addiction Scale (SABAS) assessing PSPU, Bergen Social Media Addiction Scale (BSMAS) assessing PSMU, and Internet Gaming Disorder Short Form (IGDS9-SF) assessing PG.

Results

The linear mixed effects model found positive temporal associations of PSMU and PG with physical activity level (PSMU: B = 85.88, SE = 26.24; P = 0.001; PG: B = 36.81, SE = 15.17; P = 0.02). PSPU was not associated with physical activity level (B = 40.54, SE = 22.99; P = 0.08). Additionally, the prevalence rates were 44.4% for at-risk/PSPU, 24.6% for at-risk/PSMU, and 12.3% for at-risk/PG.

Discussion and Conclusions

PSMU and PG unexpectedly demonstrated correlations with higher physical activity level. The nature of these relationships warrants additional investigation into the underlying mechanisms in order to promote healthy lifestyles among university students.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Fangwen Yu
,
Jialin Li
,
Lei Xu
,
Xiaoxiao Zheng
,
Meina Fu
,
Keshuang Li
,
Shuxia Yao
,
Keith M. Kendrick
,
Christian Montag
, and
Benjamin Becker

Abstract

Background

Accumulating evidence suggests brain structural and functional alterations in Internet Use Disorder (IUD). However, conclusions are strongly limited due to the retrospective case-control design of the studies, small samples, and the focus on general rather than symptom-specific approaches.

Methods

We here employed a dimensional multi-methodical MRI-neuroimaging design in a final sample of n = 203 subjects to examine associations between levels of IUD and its symptom-dimensions (loss of control/time management, craving/social problems) with brain structure, resting state and task-based (pain empathy, affective go/no-go) brain function.

Results

Although the present sample covered the entire range of IUD, including normal, problematic as well as pathological levels, general IUD symptom load was not associated with brain structural or functional alterations. However, the symptom-dimensions exhibited opposing associations with the intrinsic and structural organization of the brain, such that loss of control/time management exhibited negative associations with intrinsic striatal networks and hippocampal volume, while craving/social problems exhibited a positive association with intrinsic striatal networks and caudate volume.

Conclusions

Our findings provided the first evidence for IUD symptom-domain specific associations with progressive alterations in the intrinsic structural and functional organization of the brain, particularly of striatal systems involved in reward, habitual and cognitive control processes.

Open access

Abstract

This study focused on the characterization of 19 hypermucoviscous Klebsiella pneumoniae strains, that were identified from 26 hypermucosal strains. In order to identify hypermucoviscous strains of K. pneumoniae, the string test was applied. This phenotype is known in the literature as one of the virulence factors of this species together with the production of biofilm and other hypervirulence factor genes such as: rmpA, rmpA2, iucA, iroB, peg-344. We also investigated presence of magA gene that correlates with the hyper-production of capsule of K1 serotype. Of the strains under study, 13 out of 19 harboured at least one virulence factor.

Sequence type (ST) was determined in order to identify known high-risk clones or new emerging high-risk clones and their variability in a single clinical setting. Important STs found among these strains were ST65 and ST29. Carbapenem resistance was also investigated and 4 out of 19 strains harboured at least a carbapenemase: one strain harboured a KPC enzyme alone, one strain carried a KPC and an OXA-48 like, one strain produced OXA-48-like alone, and the last strain harboured two metallo-β-lactamases (VIM-1 and NDM-5) plus OXA-48-like. In particular, this latter strain belongs to ST383, which was recently reported in Northern Italy as a hypervirulent and XDR strain.

The global spread of hypervirulent K. pneumoniae is an important epidemiological issue that should be considered in diagnostic and therapeutic managements of patients with K. pneumoniae infections.

Open access

Abstract

Background and aim

A continuous glucose monitoring (CGM) helps the user stay continuously informed about blood glucose levels and reach the right target range. This study aimed to compare glycemic control and mental health of adults with type 1 diabetes with or without CGM and to examine their experiences using it.

Methods

Patients were included in the survey, whether or not they had used a CGM. Standardized questionnaires were used to assess mental health, problems with disease management, hypoglycemia attitudes and behavior, as well as glucose monitoring satisfaction.

Results

277 people participated in the study. CGM users (61.3%) had a more favorable glycemic control than those who were not. No differences were observed between the 2 groups in mental health and in response to hypoglycemic events; however, users reported more disease-related problems. CGM users reported they felt more open and free about diabetes, however, the pain and skin irritation caused by the device was disturbing and it was difficult to cope emotionally with the constant thought and worrying about diabetes.

Conclusions

CGM did not show clear satisfaction among users, however, less fear of hypoglycemia, fewer depression symptomology and improved glycemic control indicate better clinical status, which is one of the most important goals of disease management.

Open access