Browse

You are looking at 1 - 10 of 77,820 items for

Orvosi Hetilap
Authors: Péter Bacsur, Soma Skribanek, Ágnes Milassin, Klaudia Farkas, Renáta Bor, Anna Fábián, Mariann Rutka, Anita Bálint, Kata Judit Szántó, Tibor Tóth, Ferenc Nagy, Zoltán Szepes, Krisztina Boda and Tamás Molnár

Összefoglaló. Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek kezelésében a tumornekrózisfaktor-alfa-ellenes (anti-TNFα) antitestek elsődleges választási lehetőséget jelentenek a kortikoszteroid- és immunmoduláns kezelésre refrakter páciensek kezelési stratégiájában. Ezek a hatóanyagok hatékonyak, ám hosszú távú hatásosságukkal kapcsolatban sok az ellentmondás. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja megvizsgálni az anti-TNFα-terápia (infliximab [IFX], adalimumab [ADA]) hosszú távú hatékonyságát gyulladásos bélbetegek körében. Módszerek: Retrospektív, adatgyűjtéses vizsgálatunkba a Szegedi Tudományegyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikáján gondozott, 18–65 év közötti gyulladásos bélbetegeket vontunk be. Az adatgyűjtést a Klinika informatikai rendszeréből végeztük a betegek ambuláns megjelenéseinek kezelőlapjaiból, illetve a zárójelentésekből. Eredmények: 102 beteg adatait elemeztük (Crohn-beteg: 67 fő, colitis ulcerosás: 35 fő). A Crohn-betegség diagnózisát követően átlagosan 7,84 év, a colitis ulcerosa diagnózisát követően átlagosan 9,86 év telt el az első anti-TNFα-terápia elkezdéséig. Az első kezelési ciklus átlagosan 2,64 évig tartott, a ciklus végén az IFX-t kapó betegek 50%-ánál, az ADA-t kapó betegek 46%-ánál volt remisszióban a betegség. A második kezelési ciklus átlagosan 4,67 évig tartott, a ciklus végén az IFX-t kapó betegek 36%-a, az ADA-t kapó betegek 40%-a volt remisszióban. Az első, illetve a második kezelési ciklus alatt az allergiás reakciók gyakorisága IFX esetében 13% és 18%, ADA esetében 4% és 3% volt. A primer hatástalanság és a másodlagos hatásvesztés az első ciklusban IFX esetében 4% és 10,5%, ADA esetében 11,5% és 19% volt. A második kezelési ciklusban IFX esetében 9%-ban és 18%-ban, ADA esetében 23%-ban és 10%-ban jelentették a ciklus végét. Következtetés: Az anti-TNFα-terápiák eredményeink alapján hosszú távon is hatékonynak és biztonságosnak bizonyultak. Másodlagos hatásvesztés kisebb arányban fordult elő a vizsgált populációban az irodalmi adatokhoz képest. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1989–1994.

Summary. Introduction: Anti-tumor necrosis factor-alpha (anti-TNFα) treatment is reserved for steroid-dependent or steroid/immunomodulator-refractory inflammatory bowel diseases patients. These agents are effective, however, their long-term safety is still questionable. Objective: We aimed to assess the long-term efficacy and safety of two anti-TNFα therapies. Methods: In our retrospective study, we reviewed medical records via the administration system of the First Department of Medicine, University of Szeged. Female and male patients, aged between 18–65 years who received anti-TNFα therapy between 2010–2019 were enrolled. Results: 102 patients with inflammatory bowel disease were enrolled (Crohn’s disease: 67, ulcerative colitis: 35). The first anti-TNFα therapy was introduced after an average 7.84 and 9.86 years from diagnosis of Crohn’s disease and ulcerative colitis. The first treatment period lasted for 2.64 years; 50% of patients receiving IFX and 46% of patients receiving ADA were in remission at the end of the period. The second treatment period lasted for 4.67 years, 36% of IFX-treated patients and 40% of ADA-treated patients were in remission at the end of the period. 13% and 18% of patients treated by IFX and 4% and 3% of patients treated by ADA experienced infusion reaction during the first and the second treatment period. Primary non-response and loss of response rates were 4% and 10.5% (IFX) and 11.5% and 19% (ADA) during the first treatment period. These rates were 9% and 18% (IFX) and 23% and 10% (ADA) during the second treatment period. Conclusion: Our study confirmed the long-term efficacy and safety of the anti-TNFα therapies. Loss of response rate is lower in our population compared to the literature. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1989–1994.

Open access

Arrhythmiarizikó és cardialis szövődmények áramütéses balesetet követően

Szakirodalmi áttekintés és sürgősségi ellátási protokoll

Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Pilecky, Enikő Kovács and Endre Zima

Összefoglaló. Az áramütés súlyos esetben hirtelen halállal vagy több szervrendszer kiterjedt károsodásával járhat. A magasfeszültségű áramütés (>1000 V) általában súlyosabb égési sérülésekkel és magasabb kórházi mortalitással jár, mint az alacsonyfeszültségű, de a sérülések súlyosságát a feszültségen kívül a test ellenállása, az áramexpozíció ideje, az áram fajtája, erőssége és útja is befolyásolja. A kritikus állapotú vagy súlyos égési sérüléseket szenvedett betegek sürgősségi ellátása komplex és multidiszciplináris szemléletet igényel. A súlyos szövődményekkel járó áramütéses balesetek ugyanakkor a fejlett országokban ritkák: az áramütés következtében sürgősségi osztályon jelentkező betegek döntő többsége panaszmentesen vagy minor panaszokkal kerül felvételre. A ritmuszavarok az áramütéses balesetek messze leggyakoribb cardialis szövődményei, és rendszerint közvetlenül az áramütés után jelentkeznek. Az elektromos áram kamrafibrillációt vagy asystoliát is kiválthat, mely a baleset helyszínén ellátás nélkül halálhoz vezethet. Bár sok helyen elterjedt gyakorlat az áramütést szenvedett betegek rutinszerű monitorozása, a klinikailag releváns arrhythmiák összességében ritkák, és a felvételi EKG alapján diagnosztizálhatók, ezért EKG-monitorozás csak meghatározott rizikófaktorok esetén szükséges. Jelen munkánk célja összefoglalni az áramütést szenvedett betegek optimális sürgősségi ellátásával kapcsolatos legfontosabb szempontokat, különös tekintettel az áramütéses balesetet követően fellépő cardialis szövődményekre és arrhythmiákra, valamint az EKG-monitorozás indikációira. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Summary. Electrical accidents (EA) may cause sudden death or severe injuries of multiple organs. High voltage injuries (>1000 V) are associated with more severe burn injuries and higher in-hospital mortality than low voltage injuries, however, the severity of complications depends on several other factors like resistance of the body, duration of current exposition, intensity, type and pathway of current. Critically ill patients with severe burns and/or other injuries require a multidisciplinary intensive treatment. However, such complications are rare in the developed countries: most patients present in the emergency department with no or minor symptoms and do not require hospital admission. Arrhythmias are the most frequent cardiac complications after EA. Electrical current may cause ventricular fibrillation or asystolia which can lead to death on the scene. In patients presenting in the emergency department, clinically relevant arrhythmias are rare and can be diagnosed by a 12-lead ECG, therefore a systematic monitoring may not be indicated. Aim of our work is to review the most frequent complications after an electrical accident with special focus on cardiac complications and arrhythmias. The other aim of the manuscript is to summarize the most important aspects of emergency treatment and indication for ECG monitoring after electrical accident. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Barna, Zsuzsanna Takács-Szabó and László Kostyál

Összefoglaló. Bevezetés: Congenitalis coronariaanomáliának tekintik azokat a coronariamorfológiai rendellenességeket, melyek 1%-nál kisebb gyakorisággal fordulnak elő. Többségük nem jár tünettel, olykor azonban okozhatnak mellkasi fájdalmat, eszméletvesztést, és hirtelen halálhoz is vezethetnek. A coronariaanomáliák gyakoriságáról Magyarországon eddig csak invazív koronarográfiás adatok alapján jelent meg közlemény. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban a coronariák eredési rendellenességeinek gyakoriságát mértük fel intézetünk coronaria-komputertomográfiás angiográfián átesett betegeinél. Módszer: A coronaria-komputertomográfiás vizsgálatra került betegek felvételeinek értékelésekor rögzítettük a coronariaanomália jelenlétét. A vizsgálat indikációja általában mellkasi fájdalom volt. 128 szeletes berendezést használtunk, a vizsgálatok során részben retrospektív, részben prospektív EKG-kapuzást alkalmaztunk. Eredmények: 1751 beteg komputertomográfiás angiográfiás felvételeit elemeztük. A betegek között a férfiak aránya 38,4%, a vizsgálatra kerülők életkorának átlaga pedig 58,07 ± 11,07 év volt. Eredési anomáliát 1,83%-ban találtunk, ezen belül a leggyakoribb volt a körbefutó ág (ramus circumflexus) és az elülső leszálló ág különálló eredése a bal Valsalva-sinusból (1%). A további rendellenességek a következők voltak: a jobb coronaria eredése magasan az aortából (0,34%), ramus circumflexus a jobb sinusból vagy a jobb coronariából (0,34%), jobb coronaria a bal Valsalva-sinusból (0,057%), elülső leszálló ág részben a bal Valsalva-sinusból a circumflexustól külön, részben a jobb coronariából (kettős elülső leszálló ág, 0,057%). Következtetés: Mindössze 0,057%-ban fordult elő potenciálisan tünetet okozó coronariaeredési rendellenesség (a bal sinusból eredő jobb coronaria). A komputertomográfiás angiográfia segítségével a coronariaeredés helye pontosan megállapítható, tisztázható az ér lefutása és ennek során viszonya a környező struktúrákhoz. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1995–1999.

Summary. Introduction: Congenital coronary artery anomaly is defined as a coronary morphology which occurs in less than 1% of the cases. Usually these anomalies do not result in symptoms but sometimes they can cause chest pain, syncope and sudden death. In Hungary, the prevalence of these abnormalities was published only from data of invasive coronary angiography. Objective: In this study, we evaluated the prevalence of the anomalies of coronary origin in the patients of our institution undergoing coronary computed tomography. Method: While reading the computed tomography angiograms of our patients, we registered the presence of coronary anomalies. In most of the cases, the indication of the coronary computed tomography was chest pain. A scanner with 128 detectors was used, scans were performed partly with prospective, partly with retrospective ECG gating. Results: We assessed 1751 patients. The ratio of males was 38.4%, while the average age of patients 58.07 ± 11.07 years. Anomaly of coronary origin was present in 1.83% of our patients, with the separate origin of left anterior descending and left circumflex artery being the most frequent (1%) among them. Other anomalies were as follows: high take-off of the right coronary artery from the ascending aorta (0.34%), left circumflex arising from the right sinus of Valsalva or from the right coronary (0.34%), right coronary artery from the left sinus of Valsalva (0.057%), left anterior descending arising partly from the left sinus of Valsalva, apart from the left circumflex, partly from the right coronary (dual left anterior descending artery, 0.057%). Conclusion: The prevalence of potentially symptomatic coronary anomalies was only 0.057% in our series (right coronary from the left sinus of Valsalva). The computed tomography angiography can precisely define the origin of the coronary artery, depict its run-off and its relationship to the neighbouring structures. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1995–1999.

Open access

Összefoglaló. A bal oldali septalis fasciculusblokk EKG-manifesztációja a magas, keskeny R-hullám a V1–2-elvezetésekben. Egy eset kapcsán ennek frekvenciafüggő megjelenése kerül bemutatásra. A hazai szakirodalomban még nem ismert a bal oldali septalis fasciculusblokk, irodalmilag is ritka ennek frekvenciafüggő megjelenése. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2011–2013.

Summary. Electrocardiogram with dominant R wave in the right precordial leads (V1–2) are the most important ECG manifestations of left septal fascicular block. A case is presented with acceleration-dependent left septal fascicular block. Its a rare manifestation of the tetrafascicular conduction system, not published in the Hungarian medical records. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2011–2013.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Aurél Ottlakán, Attila Paszt, László Tiszlavicz, Márton Vas, Csenge Vass and György Lázár

Összefoglaló. A mellékvese-haemangiomák ritkán előforduló, nehezen diagnosztizálható elváltozások, melyek sebészi eltávolítása gyakran nagy fokú technikai jártasságot igényel. Vizsgálatunkban egy 69 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél fogyás és hypertonia miatt végzett kivizsgálás mellékvesecisztát feltételezett, valamint felvetette adrenocorticalis carcinoma jelenlétét. A preoperatív kivizsgálás során (CT és MRI) a felmerülő malignitás miatt sebészi eltávolítás vált szükségessé. A kezdeti laparoszkópos transperitonealis technikát követően a bonyolult elhelyezkedés, illetve vérzés miatt kis méretű, paramedián metszésből konvertáltunk, és bal oldali nyitott adrenalectomiát végeztünk, valamint a vese caudalis részéről egy folyadéktartalmú képletet távolítottunk el. A szövettani feldolgozás a vese középső harmadának magasságából reszekált cisztát, valamint a cranialis lokalizációról eltávolított, ritka előfordulású mellékvese-haemangiomát igazolt. A ritkán előforduló és többnyire bizonytalan preoperatív diagnózissal bíró mellékvese-haemangiomák sebészi eltávolítása nagy méretük, kompresszióra való hajlamuk, valamint malignitást utánzó megjelenésük miatt is indokolt. A laparoszkópos transperitonealis adrenalectomia extra nagy méretű (>10 cm ) és malignus tumorok, illetve nagy méretű haemangiomák eltávolítására is alkalmas eljárás. A mellékvese-haemangiomák sebészi reszekciója nagyfokú körültekintést igényel, megnövekedett vérzéshajlamuk, valamint a gyakori, nagyerekhez való közeli elhelyezkedés miatt a konverzió veszélye is jelentősen növekszik. Orv Heti. 2020; 161(47): 2006–2010.

Summary. Adrenal hemangiomas are rare. Their preoperative diagnosis is usually vague, and often require advanced surgical skills for resection. We herein describe the case of a 69-year-old female patient initially presented with weight loss and hypertension. Preoperative Computed Tomography (CT) and magnetic resonance imaging (MRI) confirmed the presence of an adrenal cyst and possible adrenocortical carcinoma requiring surgical intervention. After initial laparoscopic transperitoneal approach, conversion to open surgery through a small paramedian incision was carried out due to the lesion’s problematic location and continuous intraoperative bleeding. Open adrenalectomy along with the removal of a fluid-bearing lesion from the caudal pole of the kidney was performed. Histology confirmed a cyst removed from the mid-third, and a rare occurring adrenal hemangioma from the cranial part of the kidney. Adrenal hemangiomas usually bear uncertain preoperative diagnosis. Surgical removal becomes necessary in case of increasing size, potential to compress neighbouring structures and possible malignancy. Laparoscopic transperitoneal adrenalectomy is a feasible approach for the removal of extra large (>10 cm) and even malignant lesions as well as for large hemangiomas. Surgery of adrenal hemangiomas require a high level of caution, moreover, their potential for bleeding and frequent vicinity to nearby vascular structures may increase the need for open surgery. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2006–2010.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Ildikó Gasparik, Monica-Beáta Demián, Ionela Maria Pascanu, Iulian Merlan, László Hodinka and Edit Vereckei

Összefoglaló. Bevezetés: A sarcopenia – időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés – a természetes öregedés része, ha viszont súlyos működési zavarokat okoz, már betegségnek tekintendő. Ezért a szövődményes, rossz kimenetelek mérsékléséhez minél korábbi felismerése nélkülözhetetlen. Célkitűzés: A sarcopenia kockázatának gyors értékelésére a SARC-F szerzői egyszerű szűrő kérdőívet alkottak, amelyet a sarcopeniát meghatározó diagnosztikus ajánlások kiemelten javallanak. E kérdőív magyar változatának jellemzőit vizsgáltuk, annak validálása céljából. Módszer: A kérdőívet 105, 65 éves vagy ennél idősebb személy bevonásával teszteltük. Az izomtömeg, az izomerő és a teljesítmény értékelése előtt a résztvevők kitöltöttek két generikus, valamint egy betegségspecifikus életminőség-kérdőívet. A megbízhatóság, konvergens, divergens, valamint konstruktumérvényesség vizsgálata mellett az eszköz diagnosztikus alkalmasságát is teszteltük. Statisztikai analízis: A Cronbach-alfa-érték, a Spearman/Pearson-féle korrelációs koefficiensek, a khi-négyzet-teszt, a szenzitivitás, a specificitás meghatározásához, a pozitív és negatív predikciós számításokhoz az SPSS 17.0 programot használtuk. Eredmények: A sarcopenia várható kockázata a SARC-F-teszt szerint (≥4 pont) 36%, míg az európai konszenzusdefiníció alapján sarcopeniásnak minősített esetek előfordulása 40% volt. A sarcopeniás egyéneknek jelentősen magasabb – domének szerinti és összesített – SARC-F-pontjaik voltak. A kérdőívet nagyon jó belső konzisztencia (Cronbach-alfa: 0,755), jó specificitás és magas negatív predikciós értékek jellemezték. Következtetés: A SARC-F magyar változata megbízható eszköznek tekinthető a sarcopenia kockázatának gyors és olcsó előrejelzésére. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2000–2005.

Summary. Introduction: Sarcopenia is an age-related involution process, causing a significant functional disability, therefore it can be classified as a disease. Early recognition of the disease is essential. Objetive: Authors of the original SARC-F questionnaire developed a simple and rapid screening tool, recommended by the European Working Group on Sarcopenia as the mandatory first step in the diagnostic process of sarcopenia. Our study aimed to test and validate the Hungarian version of this instrument. Method: 105 volunteers of 65+ years were recruited and evaluated for sarcopenia (muscle mass, strength and performance). Participants completed the SARC-F, other two generic and one disease-specific quality-of-life questionnaires. We checked the instrument for reliability, validity (discriminative power, construct, convergent and divergent validity) and screening performance. Statistical analysis: Cronbach’s alpha test, the Pearson/Spearman’s correlation coefficient, chi-square test, sensitivity, specificity, positive and negative predictive value calculations have been performed. The SPSS 17.0 statistical program was used. Results: The prevalence of sarcopenia according to the SARC-F test (score: ≥4) was 36%, while 40% was diagnosed with the European consensus definition. Sarcopenic individuals had significantly higher SARC-F total and domain scores. Very good internal consistency (Cronbach’s alpha 0.755), specificity and negative predictive values were found. Conclusion: A reliable, rapid and inexpensive sarcopenia indicator is now available to timely detect the Hungarian-speaking patients at risk of sarcopenia. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2000–2005.

Restricted access

Akadémiai Értesítő

A Magyar Tudományos Akadémia Hivatalos Lapja

Akadémiai Értesítő
Restricted access

Abstract

A 10-year-old, spayed female Shih Tzu dog presented with a history of progressive erythema and multiple crusts developing 85 days previously. The dog had been diagnosed with hyperadrenocorticism (HAC) 55 days prior to presentation and was treated with oral trilostane (2.86 mg/kg, once daily) that was discontinued due to a poor response. In addition to generalised alopecia, erythematous plaques and crusts were noted on the trunk, head and footpads. Lesional impression smears revealed numerous acantholytic cells and non-degenerated neutrophils. Histopathological findings demonstrated subcorneal pustules with acantholytic cells and intact neutrophils. On the basis of these findings, we diagnosed pemphigus foliaceus (PF) with concurrent HAC. We wished to avoid glucocorticoids and, therefore, prescribed oral, once-daily azathioprine (2 mg/kg), modified cyclosporine (7 mg/kg) and ketoconazole (5 mg/kg). By day 71 post-treatment, the erythematous crusts had almost disappeared and the alopecia had improved considerably. However, by the subsequent follow-up examination on day 99, the clinical signs had reappeared due to the tapering of cyclosporine. To the best of our knowledge, this is the first case report describing concurrent PF and HAC in a dog. Combination therapy with azathioprine, modified cyclosporine and ketoconazole was effective, and should be considered for dogs diagnosed with concurrent autoimmune diseases and HAC.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Youssef Ikken, Réda Charof, Amina Benaouda, Farida Hilali, Sanae Akkaoui, Mostafa Elouennass and Yassine Sekhsokh

Abstract

Over a 4-year study period from 2015 to 2018, altogether 183 isolates of bacterial meningitis were collected from 12 hospitals covering the entire Moroccan territory. Neisseria meningitidis represented 58.5%, Streptococcus pneumoniae 35.5%, and Haemophilus influenzae type b 6%. H. influenzae type b mainly affected 5-year-olds and unvaccinated adults. N. meningitidis serogroup B represented 90.7% followed by serogroup W135 with 6.5%. Decreased susceptibility to penicillin G (DSPG) for all isolates accounted for 15.7%, with 11.6% being resistant to penicillin G (PG) and 4.1% decreased susceptibility. Cumulative results of all strains showed 2.7% decreased susceptibility to amoxicillin and 3.3% resistant, 2.2% of isolates were resistant to third-generation cephalosporin and 2.2% were decreased susceptible, 5.5% were resistant to chloramphenicol and 2.7% were resistant to rifampin. The frequency of DSPG observed in our study is more common in S. pneumoniae than in N. meningitidis (P < 0.05). These isolates have been found to be highly susceptible to antibiotics used for treatment and prophylaxis chemotherapy and the observed resistance remains rare. The impact of introduction of conjugate vaccines against H. influenzae type b and S. pneumoniae (PCVs) is an advantage in reducing meningitis cases due to these two species.

Restricted access