Browse

Abstract

The main objectives of the present study were to investigate the physical attributes and chemical characteristics of dried apple cubes. The apple cubes were dried in vacuum and infrared dryers at 40 °C and freeze dryer individually and in combination. The physical properties – texture and rehydration – of vacuum drying-assisted freeze-dried apple dices were close to the freeze-dried products. The hardness of vacuum drying-assisted freeze-dried apples was better, by at least 15.8%, than those dried by infrared-freeze, but rehydration capacities were similar. The freeze-dried control samples achieved a lower water activity (0.145) in comparison with infrared, vacuum, and combined dried ones. The infrared-freeze-dried samples retained 3.6 and 11.6% more polyphenols and antioxidant capacity than samples prepared by the other methods. The ascorbic acid content of the freeze-dried samples was significantly higher by about 59% than that of the hybrid dried samples.

Abstract

Since the start of the new millennium, there has been a marked turn in nutrition-related ethnographic research in Hungary. Following the reconstruction of the historical and regional processes of change in Hungarian dietary traditions, professional attention has increasingly shifted towards the present day. In this study, I first summarize the most important aspects of contemporary gastronomy and the respective research opportunities, before exploring the question of the relationship between contemporary food culture and public catering for children. The conclusion reached is that public catering for children and the food on offer in school canteens cannot be discussed without an understanding of the changes taking place in contemporary food culture, which in turn cannot be understood without taking into account contemporary social and cultural developments. Until the slowly changing culture of public catering becomes more closely aligned with the rapid changes in eating at home and in restaurants, fewer and fewer children will make use of school canteens, and where they do, they will barely touch the food but prefer to go hungry.

Abstract

The popularity of sweet potatoes in Central Europe has been increasing recently, mainly the high-quality, perfect, fresh tubers are in demand. However, out of class grade tubers could be marketed in dried, grounded form as sweet potato flour.

The aim of this study was to characterise some important nutritional properties of flours of three sweet potato genotypes with different tuber colours (white, purple, and orange) and to investigate how this raw material affects the rheological properties of sweet potato-wheat flour blends.

Dietary fibres are present in sweet potatoes in a significant proportion, orange coloured flour showed the highest values. The main free sugars were sucrose, glucose, and fructose, but sucrose was the dominant one. Antioxidant capacity and total phenolic content also varied considerably, the purple flour had the highest values. Mineral composition showed significant variability, the purple flour contained the highest level of minerals. It was confirmed that adding sweet potato flour to wheat flour affected its rheological properties, however in a varied manner. For the orange flour these properties have lightly decreased, though it had no significant effect on dough quality, while the white and purple flours with a dosage of 5, 10 and 15% could improve the dough behaviour. Thus, sweet potato in this form is a valuable raw material.

Az immunglobulinok a biológiai funkciójuk mellett önállóan is alkalmazhatók állat- és humándiagnosztikai, immunoassay alapú mérési eljárásokban, a profilaxisban és (immun)terápiákban is. A fenti célokra napjaink állatetikai szempontokból is előnyös „alternatívája” a madár-, tojássárgájából izolálható, poliklonális, ún. immunglobulin-Y. Fejlesztése, termelése költséghatékony, a komplexitás alacsony, és a termelt immunglobulin-Y az előnyös tulajdonságai miatt jól használható is immunoassay-ben vagy még inkább az orvosi terápiákban (elsősorban a passzív immunizálásban). Napjainkban már széles körben alkalmazzák (patogének vagy expresszált toxinjaik ellen, a bélrendszer megbetegedései, gyulladásai vagy metabolikus betegségek kezelésében stb.). Humándiagnosztikai felhasználása azonban még limitált, néhány marker mérése történik ilyen anyagok – mint valamilyen immunoassay-komponens – felhasználásával. Tanulmányunkban egy lehetséges, ma még kevésbé elterjedt alkalmazási területet mutatunk be. Napjainkban a környezetterhelés problémaköre egyre jelentősebb. Az emberi tevékenységek, az iparosodás következtében a környezeti változások a természetes környezetterhelők megjelenését – köztük az egyes penészgombák által termelt mikotoxin-behatásokat is – lokálisan és globálisan is fokozzák, ami (elsősorban a táplálkozás útján) már az emberi közösségeket is érinti. A behatások gyakran együttesen jelentkeznek, több mikotoxin hat egy időben az egyedre. A mikotoxinok – a bélcsatornán felszívódva és felgyűlve a szervekben, szövetekben – már elérhetnek olyan szinteket, amelyek akár élettani, akár viselkedésre gyakorolt hatásokat is kiválthatnak. Bár az expozíciós források (például gabona és feldolgozott élelmiszerek) vizsgálata már hatóságilag is szabályozott, az akkumuláció ténye, mértéke sok esetben nem vizsgált vagy nem vizsgálható, illetve gyakran nem kellően veszik figyelembe. A dedikált (antimikotoxin)-madár-immunglobulin-Y praktikusan a technika jellege miatt is alkalmazható lehetne mind a (deponálódott) mikotoxin(ok) kimutatására, mind immunterápiás (például mikotoxin-neutralizációs) célokra. Az endokrin diszruptor hatású mikotoxint a zearalenon példáján (szaporodásbiológiai és immunológiai hatások ismertetésével) demonstrálva, a zearalenonra specifikus madárimmunglobulin-fejlesztéseket és -lehetőségeket szeretnénk bemutatni, szorgalmazva ezzel a humánkimutatásban való alkalmazást, valamint olyan mérési rendszerek fejlesztését is sürgetve, amelyek alkalmasak lehetnek dedikált, akár a többszörös akkumuláció igazolására is. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1527–1536.

Az időskori depresszió gyakran aluldiagnosztizált, noha az egyik vezető mentális egészségügyi problémát jelenti ebben az életkorban. Felismerése és megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű, hiszen az idősek körében a depresszió jelentősen rontja az életminőséget, számos krónikus betegségcsoportban növeli a morbiditást és a mortalitást. Emellett elsődleges kockázati tényező a más életkori csoportokhoz képest, akár háromszor gyakrabban fordul elő befejezett öngyilkosságban. Nem szisztematikus (narratív) összefoglaló tanulmányunkban röviden áttekintjük idős betegek körében a depresszió klinikai képét és differenciáldiagnosztikáját, továbbá a szűrés és a kezelés legfőbb szempontjait. A tüneti kép jellegzetességei és a kórkép specifikus lefolyása ebben az életkorban számos módszertani kérdést vet fel, melyek további empirikus vizsgálatok tárgyát képezhetik. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1537–1543.

Bevezetés: A vena poplitea aneurysma kifejezetten ritka, de akár életet veszélyeztető kórkép lehet, mivel emboliaforrásként mélyvénás thrombosis és tüdőembolia kialakulásához vezethet. A betegség sok esetben tünetmentes marad, de utalhat rá fájdalom, postthromboticus szindróma, krónikus vénás elégtelenség. Kellő tapasztalattal rendelkező vizsgáló orvos esetében a trombotizált aneurysma a térdhajlatban tapintható duzzanatként is felismerésre kerülhet. Diagnosztikájában első tájékozódó vizsgálatként a duplex ultrahangvizsgálat, később a CT-, illetve MR-venográfia játszik szerepet. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a nemzetközi irodalom áttekintése és a lehetséges kezelési lehetőségek ismertetése, valamint egy saját esetünk bemutatása. Esetbemutatás: A 62 éves nőbetegnél direkt antikoaguláns terápia mellett lezajlott recidív tüdőembolia hátterében alsó végtagi duplex ultrahang, majd MR-angiográfia igazolta a jobb oldali vena poplitea 2,5 × 5 cm-es, saccularis, részben trombotizált aneurysmáját. Műtéti megoldásként klinikánkon a jelen esetben az aneurysma reszekcióját és venorrhaphiát végeztünk. A beteg utánkövetése során a kontroll-ultrahangvizsgálaton jó mélyvénás áramlást láttunk. A 6 hónappal később készült kontroll-MR-vizsgálat jó áramlást igazolt szűkület nélkül. Posztoperatív szövődmény nem fordult elő. Megbeszélés és irodalmi áttekintés: A betegség patomechanizmusa mindeddig tisztázatlan. A vena poplitea aneurysma kezelésében a konzervatív terápia vagy a műtéti megoldás játszhat szerepet, ugyanakkor sem a szövődményes, sem a szövődménymentes esetek ellátására vonatkozóan nincs konszenzus. A posztoperatív antikoagulálás módjára és időtartamára vonatkozóan sincs egyértelmű állásfoglalás. Következtetés: Visszatérő tüdőembolia esetén gondolni kell a vena poplitea aneurysma fennállásának lehetőségére. A kezdeti diagnózishoz jól használható a noninvazív, széles körben elérhető ultrahangvizsgálat. A konzervatív kezelés mellett műtét elvégzésének lehetősége mérlegelhető. Az általunk alkalmazott műtéti technika a bemutatott eset kapcsán sikeresnek bizonyult. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1544–1549.

A gyermekkori malignus betegségek egytizedét képviselő neuroblastoma klinikailag és prognosztikailag is rendkívül heterogén betegség. A rossz prognózisú esetekben a túlélést az utóbbi időszakban a gyorsan fejlődő multimodális terápia jelentősen javította. Négy éves betegünk kivizsgálását bitemporalis duzzanat miatt kezdtük meg, melynek hátterében IV. stádiumú neuroblastoma igazolódott (csontvelői és multiplex csontáttétek). A kezelésre kezdetben jól reagáló tumor posztkonszolidációs terápiája során azonban recidíva jelentkezett. A nagy kockázatú, rossz prognózisú betegség ’salvage’ terápiájának részeként – gyermekkori neuroblastoma esetében hazánkban először – 131-I-meta-jodo-benzil-guanidin-kezelést alkalmaztunk. A neuroendokrin szövetek sejtjeinek noradrenalin transzportere képes a katecholaminanalóg meta-jodo-benzil-guanidin felvételére. Ez az alapja a molekula képalkotásban (123-I-meta-jodo-benzil-guanidin) és célzott terápiában (131-I-meta-jodo-benzil-guanidin) történő felhasználásának, többek között neuroblastoma esetében is. A 131-I-meta-jodo-benzil-guanidin-kezelés speciális személyi és tárgyi feltételekhez van kötve, s különösen igaz ez gyermekkori alkalmazására. Alapos szervezés mellett a radioizotóp-terápiában jártas nukleáris medicina szakorvosok és kooperáló klinikusok (gyermekonkológusok, szükség esetén felnőttbelgyógyászok) szoros együttműködését igényli. A külföldön már rutinszerűen alkalmazott meta-jodo-benzil-guanidin-terápia napjainkig a recidív neuroblastoma ’salvage’ terápiájának részeként jött szóba, azonban a jelenleg még zajló klinikai vizsgálatok alapján a közeljövőben az első vonalbeli kezelés részévé válhat. Az indikációs kör szélesedése miatt szükségszerű, hogy hazánkban is egyre több gyermek számára váljon elérhetővé a kezelés. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1550–1555.

A pajzsmirigyből kiinduló primer laphámcarcinoma az endokrin tumorokra vonatkozó WHO-klasszifikáció legújabb, 2023-ban megjelent 5. kiadása alapján az anaplasticus pajzsmirigy-carcinomák csoportjába tartozik. Igen ritka előfordulású betegség, kedvezőtlen prognózis és rövid túlélési idő jellemzi. Tanulmányunk célja felhívni a figyelmet ennek a ritka kórképnek a műtéti, valamint terápiás nehézségeire. A 68 éves nőbeteget nehézlégzés és gyorsan növekvő, jobb oldali nyaki terime miatt utalták intézetünk Fej-Nyak Sebészeti Ambulanciájára. A fizikális vizsgálat során a nyak jobb oldalán fixált képletet és a jobb oldali gégefél paresisét észleltük. Az aspirációs citológiai vizsgálat laphámcarcinomát véleményezett a pajzsmirigyben, a képalkotó vizsgálatok (¹⁸FDG-PET/CT) kizárták az egyéb fej-nyaki régióból történő kiindulás lehetőségét. Műtétet végeztünk, melynek során a teljes pajzsmirigy eltávolítását kíséreltük meg. A szövettani vizsgálat megerősítette a korábbi citológiai vizsgálat során kórismézett, pajzsmirigy kiindulású laphámcarcinomát. A megkezdett palliatív sugárterápia ellenére a beteg elhunyt. A pajzsmirigy primer laphámcarcinomájának felismerése és kezelése komoly kihívást jelent a sebésznek, valamint a kezelést végző team tagjainak. A túlélés tekintetében a limitált sugár-, valamint kemoterápiás válaszkészség miatt kiemelt szereppel bír a komplett sebészi eltávolítás, valamint az esetlegesen jelen lévő, terápiásan célozható molekuláris patológiai eltérések azonosítása. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1556–1559.

Abstract

The aim of our research was to study the water and ethanol extractable polyphenols of stinging nettle (Urtica dioica L.) harvested in different seasons and to determine their antimicrobial activity against certain human pathogenic and food spoiling bacteria and yeasts.

Our results indicate that the spring leaf extracts had higher polyphenol contents than the root one; however, close to the end of the vegetation period these values decreased considerably in both leaves and roots. Detection and quantification of the most abundant phenolic compounds in the spring extracts by HPLC revealed the occurrence of 12 different phenol carboxylic acids and flavonoids. Flavonoid compounds were more abundant than phenol carboxylic acids in the leaves; however, their proportion was equal in the case of the roots. Nettle leaf extracts had remarkable antimicrobial activity, the spring extracts were more efficient than the autumn ones. Escherichia coli and Staphylococcus aureus were sensitive to every leaf extract, while Listeria monocytogenes and Pseudomonas aeruginosa had reduced but remarkable sensitivity patterns. Among the yeasts, Candida glabrata was strongly inhibited by the aqueous leaf extracts. Most of the strains were insensitive to the root extracts, although Enterococcus faecalis was inhibited by the root and not the leaf extracts.