Abstract

On February 2023, the Drug Enforcement Administration (DEA) released a document to the legal team representing the Church of the Eagle and the Condor (“CEC”). This disclosure came two years after the church, in conjunction with Chacruna Institute, submitted two FOIA requests to the DEA and the Department of Justice requesting all records pertaining to ayahuasca. This report, titled “Ayahuasca: Risks to Public Health and Safety,” was issued in July 2020. In the present article, we challenge a number of claims made in the DEA report and highlight significant factual omissions, theoretical biases, and misinterpretations of existing data. We will demonstrate that the DEA report severely downplays the safety profile and therapeutic potential of ayahuasca and overemphasizes the risks. It also fails to include current research on ayahuasca demonstrating its potential benefits.

Abstract

This paper examines the geographical distribution of regional state aid in Slovakia between 2004 and 2021, while focusing on projects realized in the least developed districts. The purpose is to answer the following research question: how much investment support is provided to areas with high rates of long-term unemployment to promote local economic activity? The investigation was conducted using a spatial distribution analysis and descriptive statistical methods. The findings demonstrate that the level of support in less developed districts is below the level of aid directed into more developed regions not only in terms of the number of supported projects, but also regarding the total amount of aid and the number of created jobs. Out of the 20 least developed districts we monitored, only the results for Košice-okolie significantly outperformed the results of the other districts. This article provides possible explanations for these findings and contributes to the literature by providing insights into the practical application of state aid in Slovakia.

Summary.

Throughout history humanity has always faced different kinds of hazards endangering human lives and their properties. Therefore, humans started to develop methods to help them reduce risks. Disaster management mostly depends on geographical information system (GIS) and disaster communication. One element of disaster communication is early warning systems (EWSs). EWSs one time used to use hazard bells, but they have developed over time. Our age is characterized by new ways of digitized communication. Social network sites (SNS) have brought advantages and challenges not only for the authorities involved in disaster communication but for the whole community. In this study we investigate the credibility and reliability of using SNS in EWSs through the case of the Dead Sea flashing floods of 2018. Results reflect which is more credible and we provide recommendations aimed at civil protection in Jordan.

Absztrakt.

A történelem során az emberiség mindig is szembesült különböző katasztrófákkal, amelyek nemcsak az emberi életet, hanem az anyagi javakat is veszélyeztették. Éppen ezért szükség volt olyan módszerek kidolgozására, amelyek csökkentik a kockázatokat. A katasztrófa elleni védelem hatékonysága számottevően függ a földrajzi információs rendszertől (GIS) és a kommunikációtól, amelyek az elmúlt évtizedekben gyors ütemben fejlődtek. A katasztrófavédelem fontos eleme a korai figyelmeztető rendszer, amely előre jelzi a veszélyeket az adott földrajzi területen. Régen a korai figyelmeztetést szolgálták bizonyos fokig a vészharangok is.

Napjainkban már a katasztrófa-kommunikációs módszerek egyre hatékonyabbak, az emberek időbeni figyelmeztetése pedig egyre fontosabb. Ez utóbbira számos módszer létezik a katasztrófa típusától, illetve a veszélyek jellegétől függően, amelyekkel külön-külön felelős szolgálatok foglalkoznak. A villámárvizek esetében ismert az internetnek és azoknak az érzékelőknek a jelentősége, amelyek a talajnedvesség mérését végzik, szükség szerint riasztva a felelős katasztrófavédelmi vagy polgári védelmi csapatokat. Szintén elengedhetetlen az adott területen élő közösségeknek az elsők közötti értesítése, amiben a közösségi hálózati helyek technológiája nagy előrelépést hozott. Az emberek ugyanis elkezdtek fontos, veszélyt jelző tartalmakat megosztani a közösségi hálózati helyeken [Social Network Site (SNS)] élő közvetítéssel, vagy videók, fényképek küldésével rokonoknak, barátoknak és ismerősöknek. Ezeknek a platformoknak a használata sok esetben hasznos volt a katasztrófavédők számára is, mivel minden érintett figyelmét felkeltették.

Ez a tanulmány a 2018-as holt-tengeri villámárvizek példáján mutatja be az SNS alkalmazásának a hitelességét és megbízhatóságát a korai krízis figyelmeztető rendszerekben. Rávilágít arra, hogy a jordán kormány által kiadott előző napi figyelmeztetés nem volt olyan hatékony, mint az, amikor a figyelmeztetést közösségi hálózati helyeken osztották meg. A súlyos áradások következtében ugyanis az előbbi alkalommal voltak halálos áldozatok is, míg az utóbbi figyelmeztető módszer használata révén nem történt sérülés és haláleset sem. A tanulmány bemutatja a helyi híroldalak és az SNS összehasonlításának és tesztelésének eredményeit a jordán közösségben végzett felmérésre alapozva. Továbbá arra a kérdésre is választ keres, hogy az SNS lehet-e a Jordániában használható korai figyelmeztető rendszer módszere. A kérdőíves felmérésre 650 válasz érkezett, amelyeket különféle statisztikai módszerekkel elemeztünk. A tanulmány a főbb megállapításokat összehasonlítja hasonló témájú, korábbi tanulmányokkal is. Ehhez az egyik legnagyobb bibliometriai adatbázisban, a Scopusban kulcsszavak alapján folytatott keresések szolgáltak alapul, összehasonlítva a tanulmány eredményeit a tíz legjobban idézett dokumentummal. A tanulmány megállapításai, ajánlásai a jordániai polgári védelem, valamint a katasztrófaelhárító szolgálatok számára lehetnek hasznosak a villámárvizek esetén. Továbbá, ösztönzést adhatnak arra, hogy több SNS-csatornát hozzanak létre a közösségekben, hogy időben tudjanak riasztásokat adni, és hogy fokozzák a tudatosságot az ilyen veszélyekkel összefüggésben. A jordán példa más országok számára is tanulságokkal szolgálhat a korai krízis figyelmeztető rendszerek terén.

Összefoglalás.

Elemzésünk célja, hogy bemutassuk azokat a népesedési folyamatokat, amelyek az elmúlt évtizedben a népesség jelentős fogyását okozzák, és aminek eredményeként a jövőbeli népesedési folyamatok alakulnak. Vizsgálatainkat és értelmezéseinket a három népesedési komponens, a termékenység, halandóság, illetve a nemzetközi vándorlás mentén végezzük. Az elemzésből kiderül, hogy évszázadunk második évtizedében a népességfogyás legfőbb tényezője a halálozási veszteség volt, de a népességfogyást a nemzetközi vándorlás negatív egyenlege is érdemben növelte. A születések és a halálozások száma közötti különbség 1981 óta fennáll; a természetes fogyás előbb a születésszám csökkenése, majd az évtized végén a Covid–19 járvány miatt nőtt. A negatív vándorlási egyenleget főképpen a német és az osztrák munkaerőpiaci nyitás növelte meg. A jelenlegi korszerkezetet figyelembe véve az előreszámítások a népesség további csökkenését vetítik előre.

Summary.

The aim of our analysis is to present the population trends that have caused the significant population decline in the last decade in Hungary and that will determine the future Hungarian population in terms of numbers and composition. Our analyses and interpretations are carried out along the three population components: fertility, mortality, emigration and immigration. The analysis reveals that in the second decade of our century, the main factor of population decline was mortality loss, but that the negative balance of international migration also contributed significantly to population decline.

Natural reproduction (births minus deaths) has been negative in Hungary since 1981. In the period following the change of regime, natural increase increased from -1.9 per thousand births in 1990 to -4.1 per thousand in 2003, due to a decline in the birth rate. In the decade between 2010 and 2020, it ranged between -3.5 and -4.1, reaching -6.4 per thousand in the second year of the Covid-19 (2022).

The number of birth, which although fluctuated somewhat between 2010 and 2020, but was essentially stagnating, is the result of two opposite processes. On the one hand, the propensity to have children, measured by the total fertility rate, has been steadily increasing. On the other hand, the number of women of childbearing age, including women aged 20-39 who are of prime childbearing age, has been steadily declining.

An important feature of the pre-pandemic period was the slowdown in mortality improvement. The negative trend was observed in both EU countries and in our country, affecting both men and women. The age-specific look highlighted slowdown among middle-aged (30-59 years) man and women, and the improvement in mortality has declined also among younger elderly people (60-79 years). The stagnation in the number of deaths in Hungary was both a consequence of an ageing age structure and a reduction in the improvement in life expectancy. This stagnation was replaced by a rapid increase in mortality with the emergence of the Covid-19 epidemic. Our analysis revealed that during the pandemic the mortality risk for men was higher than that for women, and surprisingly the slope of the age-specific mortality risks were very similar to age-specific mortality risks before the epidemic.

Hungary’s net migration was positive for a long time after the regime change, then turned negative shortly before the decade under review, with the number of people leaving the country exceeding the number of people arriving. The main reason that after the opening of the Austrian and German labour markets in 2011, outmigration, especially labour emigration rapidly increase among Hungarians according to ‘mirror statistics’. Noteworthy, Hungarian outmigration is among the lowest compared to the new EU states. A new development is that significant “return migration” trends can be observed at the end of the decade.

At the end, as a summary, three population scenarios are presented, the most likely baseline scenario, the high fertility scenario and the zero net migration scenario. The baseline scenario shows that by 2050 the population size will fall to 8.5 million, which corresponds to a 13% decline over roughly three decades. The age structure will also change radically; while in 2019 the share of people aged 65 and over is 14.5%, in 2050 it will be 27.5%, i.e. more than a quarter of the population will be aged 65 and over.

Abstract

Abstract.

Water and rivers have played an essential role in the existence and development of mankind ever since the most ancient times. The first great civilizations emerged along the great rivers: along the Jordan, the Tigris–Euphrates and the Nile in the Middle and East North Africa (and elsewhere, such as along the Ganges-Brahmaputra system). While nowadays this very same region is exposed to probably the most severe water shortage and even scarcity, declining water resources are expected to cause major issues in the region due to the population increase and the effects of climate change. This may soon result in water related local or regional conflicts if not wars. The paper examines what role water plays in the rationale of regional security (sub-)complexes of the Middle East and North Africa, respectively.

Összefoglalás.

A víz és a folyók a legrégebbi idők óta alapvető szerepet játszottak az emberiség létében és fejlődésében. Az első civilizációk a nagy folyók mentén alakultak ki, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a Jordán, a Tigris-Eufrátesz, illetve a Nílus mentén (a világ más térségeiben pl. a Gangesz vagy az Indus mentén). Míg ma ugyanez a térség a legnagyobb vízszűkösségnek, sőt, vízhiánynak van kitéve, a népességnövekedés és a klímaváltozás következtében fogyatkozó vizek hamarosan konfliktusokhoz, szélső esetben vízháborúkhoz vezethetnek. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszik a víz a Közel-Kelet és Észak-Afrika regionális biztonsági komplexumainak létrejöttében.

Bár a Közel-Kelet és Észak-Afrika régióját számos különböző keretben lehet kijelölni – a történelmi, vallási, kulturális és/vagy politikai jellemzőktől a természeti kincsekig, vagy azok hiányáig –, a három nagy folyamrendszer, a víz és a klímaváltozás következtében egyre növekvő vízszűkösség és vízhiány magukban hordozzák mind az együttműködés, mind a konfliktusok, illetve háborúk (vízháborúk) lehetőségét.

A saját – akár belsőnek is tekinthető – földrajzi jellemzők mellett azonban a térségre gyakorolt külső hatások, elsősorban az európai gyarmatosítás alatt meghúzott államhatárok, azaz a területi állam fogalmának bevezetése, a sok helyen ma is érvényes vízmegosztási egyezmények tovább bonyolították a helyzetet. Az immár száz éve megállapított határok között az államok saját érdekei versengést eredményeztek, ami – az időközben zajló népességrobbanás következtében – egyre súlyosabb érdekellentétekhez vezettek/vezethetnek. Ezek egyik legfontosabb kérdésévé a víz és a vízhez való hozzáférés válik. Így bár a víz nem feltétlenül az elsődleges oka a regionális biztonsági komplexumok kialakulásának, a jövőben egyre fontosabb meghatározóvá válik.

Ugyanakkor a Közel-Kelet és Észak-Afrika három folyamrendszerének mint biztonsági komplexumoknak a hátterében a víz különböző aspektusai állnak. A Jordán-folyó esetében a vízmegosztás problémái és együttműködései alapvetően Izrael Állam megalakulásához, az arab-izraeli háborúkhoz és békefolyamathoz kapcsolódnak. A Tigris-Eufrátesz esetében az 1990-es években a víz elsősorban mint stratégiai szállítási útvonal jelentett biztonságpolitikai kihívást, amennyiben Irak háborúiban az olaj kijuttatása a világtengerekre volt a cél. A Nílus esetében azonban – tulajdonképpen az ókor óta változatlanul – az egyiptomi lakosság vízzel és élelemmel való ellátása, életének biztosítása a cél, miközben Etiópiában – emellett – az ország áramellátása az elsődleges. Azt mondhatjuk tehát, hogy bár a jövő konfliktusainak egyik fő oka valószínűleg a víz lesz/lehet, a víz különböző fenyegetéseket és lehetséges konfliktusokat idézhet elő: az élet és megélhetés veszélyeztetésétől a közlekedésen és szállítmányozáson keresztül az áramellátásáig.

Abstract

While decarbonization and hydrogen energy are at the top of European policymakers' agenda, research and innovation (R&I) management of energy companies must focus on clean technologies (cleantech) which could decrease greenhouse gas (GHG) emissions in the sector. The Central European energy sector, however, might face a decarbonization challenge because of the specific geopolitical situation, so aligning R&I directions with regional policy and conditions seem to be crucial to accelerate sectoral and corporate adaptation. This study focuses on the decarbonization progress and strategies of the Visegrád 4 (V4) countries, concerning some of the most promising hydrogen-driven cleantech R&I directions which might induce strategic changes in Central European energy companies. Besides promoting renewable energy sources, results show that V4 strategies usually include the development of nuclear energy capacities to reduce GHG emissions and using the extended natural gas infrastructure for renewable energy storage. The analysed cleantech innovations are included but usually not central in these strategies. Strategic changes in energy companies, however, could be driven by these promising R&I directions, e.g., the hydrogen economy development by power-to-X (P2X) technologies, industrial decarbonization by carbon capture, utilization or storage (CCUS) technologies in the mid-term, and cross-sectoral integration and optimization by smart energy system (SES) development in the long-term.

Abstract

The development of the hydrogen economy (HE) has become the main direction of climate-focused economic progress. Although the gap between the potential impact of energy companies and their actual willingness or ability needs to be bridged by corporate governance and economic policy, these dynamics are underrepresented in the literature. As environmental, social, and corporate governance (ESG) considerations could foster adaptation and developing hydrogen technologies, the goal of this systematic literature review is to explore the specific environmental and energy aspects of ESG and the adaptation opportunities which could contribute to HE development. Findings suggest that ESG as a new institution in the economy might be in line with national and international policies, but corporate efforts at improving environmental performance could be further oriented directly or indirectly toward hydrogen technologies, for example, through cost reduction initiatives, favourable taxation, or specific requirements for sustainability reporting. On the corporate level, external and internal change drivers could lead to strategic and governance adaptation measures in line with HE development policy. The study contributes to the literature through the intersection analysis of the global ESG trend and the development policy of the HE, which has been overlooked to date, especially from a corporate governance perspective.

Abstract

This study aims to identify and establish the long-term fluctuation of the low flow in the Hornád River. Hydrological data of five stations was obtained from the Slovak Hydro-Meteorological Institute and used for the analysis aims to show the trends of low flow and variability of the outflow during the period from 1973 to 2020. To determine low water levels, the limit value of the flow corresponding to the 70% and 90% from the flow duration curve along with the higher ones, determined on the basis of daily values for the entire multiannual period, was used. The observed patterns of low-flow changes on the example of a mountain river can be a reference point for many different studies and model simulations for other rivers in Slovakia.