Browse

You are looking at 1 - 10 of 77,834 items for

Considering existing classic and contemporary proposals for preventing online addiction problems: Some old recipes for new problems

Commentary on: Problematic risk-taking involving emerging technologies: A stakeholder framework to minimize harms (Swanton et al., 2019)

Journal of Behavioral Addictions
Author: Olatz Lopez-Fernandez

Abstract

This commentary examines the proposed framework in relation to current policy options and preventive strategies and adds classical prevention and ecological models to tackle internet use-related addiction problems. Specifically, it highlights the preventive developments regarding contributions to promote the healthy use of technologies, and the need of designing and testing prevention strategies targeting the incidence, prevalence and severity of these problems at all population levels. In summary, to start preventing and minimising harms due to the problematic and addictive use of emerging technologies, we already have old models we can apply to these new problems to ensure secure behaviours through the technologies, and enhance users' wellness and quality of life.

Open access

Abstract

The present work combats the problem of violence and aggressive behaviour through mentoring. The theoretical point of view certified studies that highlight various aspects of the problem of violent and aggressive behaviour remediation of preadolescents and adolescents. At present there are no publications that completely synthesize the institutional and normative field of mentoring. The existing publications reference to the regulation regarding the establishment of the mentoring system for teaching staff in education. Thus, the problem of mentoring valorization in combating violent behaviour among preadolescents and adolescents remains unresolved. The viable solution to solving these actual problems of the postmodern world is to focus on the personality value system.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Mateusz Gola, Karol Lewczuk, Marc N. Potenza, Drew A. Kingston, Joshua B. Grubbs, Rudolf Stark and Rory C. Reid

Abstract

Compulsive sexual behavior disorder (CSBD) is currently defined in the eleventh revision of the International Classification of Diseases (ICD-11) as an impulse control disorder. Criteria for hypersexual disorder (HD) had been proposed in 2010 for the fifth revision of Diagnostic and Statistical Manual (DSM-5). In this article, we compare differences between HD and CSBD and discuss their relevance.

Significant differences between HD and CSBD criteria include: (1) the role of sexual behavior as a maladaptive coping and emotion regulation strategy listed in criteria for HD but not in those for CSBD; (2) different exclusionary criteria including bipolar and substance use disorders in HD but not in CSBD, and (3) inclusion of new considerations in CSBD, such as moral incongruence (as an exclusion criterion), and diminished pleasure from sexual activity. Each of these aspects has clinical and research-related implications. The inclusion of CSBD in the ICD-11 will have a significant impact on clinical practice and research. Researchers should continue to investigate core and related features of CSBD, inlcuding those not included in the current criteria, in order to provide additional insight into the disorder and to help promote clinical advances.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Bacsur, Soma Skribanek, Ágnes Milassin, Klaudia Farkas, Renáta Bor, Anna Fábián, Mariann Rutka, Anita Bálint, Kata Judit Szántó, Tibor Tóth, Ferenc Nagy, Zoltán Szepes, Krisztina Boda and Tamás Molnár

Összefoglaló. Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek kezelésében a tumornekrózisfaktor-alfa-ellenes (anti-TNFα) antitestek elsődleges választási lehetőséget jelentenek a kortikoszteroid- és immunmoduláns kezelésre refrakter páciensek kezelési stratégiájában. Ezek a hatóanyagok hatékonyak, ám hosszú távú hatásosságukkal kapcsolatban sok az ellentmondás. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja megvizsgálni az anti-TNFα-terápia (infliximab [IFX], adalimumab [ADA]) hosszú távú hatékonyságát gyulladásos bélbetegek körében. Módszerek: Retrospektív, adatgyűjtéses vizsgálatunkba a Szegedi Tudományegyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikáján gondozott, 18–65 év közötti gyulladásos bélbetegeket vontunk be. Az adatgyűjtést a Klinika informatikai rendszeréből végeztük a betegek ambuláns megjelenéseinek kezelőlapjaiból, illetve a zárójelentésekből. Eredmények: 102 beteg adatait elemeztük (Crohn-beteg: 67 fő, colitis ulcerosás: 35 fő). A Crohn-betegség diagnózisát követően átlagosan 7,84 év, a colitis ulcerosa diagnózisát követően átlagosan 9,86 év telt el az első anti-TNFα-terápia elkezdéséig. Az első kezelési ciklus átlagosan 2,64 évig tartott, a ciklus végén az IFX-t kapó betegek 50%-ánál, az ADA-t kapó betegek 46%-ánál volt remisszióban a betegség. A második kezelési ciklus átlagosan 4,67 évig tartott, a ciklus végén az IFX-t kapó betegek 36%-a, az ADA-t kapó betegek 40%-a volt remisszióban. Az első, illetve a második kezelési ciklus alatt az allergiás reakciók gyakorisága IFX esetében 13% és 18%, ADA esetében 4% és 3% volt. A primer hatástalanság és a másodlagos hatásvesztés az első ciklusban IFX esetében 4% és 10,5%, ADA esetében 11,5% és 19% volt. A második kezelési ciklusban IFX esetében 9%-ban és 18%-ban, ADA esetében 23%-ban és 10%-ban jelentették a ciklus végét. Következtetés: Az anti-TNFα-terápiák eredményeink alapján hosszú távon is hatékonynak és biztonságosnak bizonyultak. Másodlagos hatásvesztés kisebb arányban fordult elő a vizsgált populációban az irodalmi adatokhoz képest. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1989–1994.

Summary. Introduction: Anti-tumor necrosis factor-alpha (anti-TNFα) treatment is reserved for steroid-dependent or steroid/immunomodulator-refractory inflammatory bowel diseases patients. These agents are effective, however, their long-term safety is still questionable. Objective: We aimed to assess the long-term efficacy and safety of two anti-TNFα therapies. Methods: In our retrospective study, we reviewed medical records via the administration system of the First Department of Medicine, University of Szeged. Female and male patients, aged between 18–65 years who received anti-TNFα therapy between 2010–2019 were enrolled. Results: 102 patients with inflammatory bowel disease were enrolled (Crohn’s disease: 67, ulcerative colitis: 35). The first anti-TNFα therapy was introduced after an average 7.84 and 9.86 years from diagnosis of Crohn’s disease and ulcerative colitis. The first treatment period lasted for 2.64 years; 50% of patients receiving IFX and 46% of patients receiving ADA were in remission at the end of the period. The second treatment period lasted for 4.67 years, 36% of IFX-treated patients and 40% of ADA-treated patients were in remission at the end of the period. 13% and 18% of patients treated by IFX and 4% and 3% of patients treated by ADA experienced infusion reaction during the first and the second treatment period. Primary non-response and loss of response rates were 4% and 10.5% (IFX) and 11.5% and 19% (ADA) during the first treatment period. These rates were 9% and 18% (IFX) and 23% and 10% (ADA) during the second treatment period. Conclusion: Our study confirmed the long-term efficacy and safety of the anti-TNFα therapies. Loss of response rate is lower in our population compared to the literature. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1989–1994.

Open access

Arrhythmiarizikó és cardialis szövődmények áramütéses balesetet követően

Szakirodalmi áttekintés és sürgősségi ellátási protokoll

Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Pilecky, Enikő Kovács and Endre Zima

Összefoglaló. Az áramütés súlyos esetben hirtelen halállal vagy több szervrendszer kiterjedt károsodásával járhat. A magasfeszültségű áramütés (>1000 V) általában súlyosabb égési sérülésekkel és magasabb kórházi mortalitással jár, mint az alacsonyfeszültségű, de a sérülések súlyosságát a feszültségen kívül a test ellenállása, az áramexpozíció ideje, az áram fajtája, erőssége és útja is befolyásolja. A kritikus állapotú vagy súlyos égési sérüléseket szenvedett betegek sürgősségi ellátása komplex és multidiszciplináris szemléletet igényel. A súlyos szövődményekkel járó áramütéses balesetek ugyanakkor a fejlett országokban ritkák: az áramütés következtében sürgősségi osztályon jelentkező betegek döntő többsége panaszmentesen vagy minor panaszokkal kerül felvételre. A ritmuszavarok az áramütéses balesetek messze leggyakoribb cardialis szövődményei, és rendszerint közvetlenül az áramütés után jelentkeznek. Az elektromos áram kamrafibrillációt vagy asystoliát is kiválthat, mely a baleset helyszínén ellátás nélkül halálhoz vezethet. Bár sok helyen elterjedt gyakorlat az áramütést szenvedett betegek rutinszerű monitorozása, a klinikailag releváns arrhythmiák összességében ritkák, és a felvételi EKG alapján diagnosztizálhatók, ezért EKG-monitorozás csak meghatározott rizikófaktorok esetén szükséges. Jelen munkánk célja összefoglalni az áramütést szenvedett betegek optimális sürgősségi ellátásával kapcsolatos legfontosabb szempontokat, különös tekintettel az áramütéses balesetet követően fellépő cardialis szövődményekre és arrhythmiákra, valamint az EKG-monitorozás indikációira. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Summary. Electrical accidents (EA) may cause sudden death or severe injuries of multiple organs. High voltage injuries (>1000 V) are associated with more severe burn injuries and higher in-hospital mortality than low voltage injuries, however, the severity of complications depends on several other factors like resistance of the body, duration of current exposition, intensity, type and pathway of current. Critically ill patients with severe burns and/or other injuries require a multidisciplinary intensive treatment. However, such complications are rare in the developed countries: most patients present in the emergency department with no or minor symptoms and do not require hospital admission. Arrhythmias are the most frequent cardiac complications after EA. Electrical current may cause ventricular fibrillation or asystolia which can lead to death on the scene. In patients presenting in the emergency department, clinically relevant arrhythmias are rare and can be diagnosed by a 12-lead ECG, therefore a systematic monitoring may not be indicated. Aim of our work is to review the most frequent complications after an electrical accident with special focus on cardiac complications and arrhythmias. The other aim of the manuscript is to summarize the most important aspects of emergency treatment and indication for ECG monitoring after electrical accident. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Barna, Zsuzsanna Takács-Szabó and László Kostyál

Összefoglaló. Bevezetés: Congenitalis coronariaanomáliának tekintik azokat a coronariamorfológiai rendellenességeket, melyek 1%-nál kisebb gyakorisággal fordulnak elő. Többségük nem jár tünettel, olykor azonban okozhatnak mellkasi fájdalmat, eszméletvesztést, és hirtelen halálhoz is vezethetnek. A coronariaanomáliák gyakoriságáról Magyarországon eddig csak invazív koronarográfiás adatok alapján jelent meg közlemény. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban a coronariák eredési rendellenességeinek gyakoriságát mértük fel intézetünk coronaria-komputertomográfiás angiográfián átesett betegeinél. Módszer: A coronaria-komputertomográfiás vizsgálatra került betegek felvételeinek értékelésekor rögzítettük a coronariaanomália jelenlétét. A vizsgálat indikációja általában mellkasi fájdalom volt. 128 szeletes berendezést használtunk, a vizsgálatok során részben retrospektív, részben prospektív EKG-kapuzást alkalmaztunk. Eredmények: 1751 beteg komputertomográfiás angiográfiás felvételeit elemeztük. A betegek között a férfiak aránya 38,4%, a vizsgálatra kerülők életkorának átlaga pedig 58,07 ± 11,07 év volt. Eredési anomáliát 1,83%-ban találtunk, ezen belül a leggyakoribb volt a körbefutó ág (ramus circumflexus) és az elülső leszálló ág különálló eredése a bal Valsalva-sinusból (1%). A további rendellenességek a következők voltak: a jobb coronaria eredése magasan az aortából (0,34%), ramus circumflexus a jobb sinusból vagy a jobb coronariából (0,34%), jobb coronaria a bal Valsalva-sinusból (0,057%), elülső leszálló ág részben a bal Valsalva-sinusból a circumflexustól külön, részben a jobb coronariából (kettős elülső leszálló ág, 0,057%). Következtetés: Mindössze 0,057%-ban fordult elő potenciálisan tünetet okozó coronariaeredési rendellenesség (a bal sinusból eredő jobb coronaria). A komputertomográfiás angiográfia segítségével a coronariaeredés helye pontosan megállapítható, tisztázható az ér lefutása és ennek során viszonya a környező struktúrákhoz. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1995–1999.

Summary. Introduction: Congenital coronary artery anomaly is defined as a coronary morphology which occurs in less than 1% of the cases. Usually these anomalies do not result in symptoms but sometimes they can cause chest pain, syncope and sudden death. In Hungary, the prevalence of these abnormalities was published only from data of invasive coronary angiography. Objective: In this study, we evaluated the prevalence of the anomalies of coronary origin in the patients of our institution undergoing coronary computed tomography. Method: While reading the computed tomography angiograms of our patients, we registered the presence of coronary anomalies. In most of the cases, the indication of the coronary computed tomography was chest pain. A scanner with 128 detectors was used, scans were performed partly with prospective, partly with retrospective ECG gating. Results: We assessed 1751 patients. The ratio of males was 38.4%, while the average age of patients 58.07 ± 11.07 years. Anomaly of coronary origin was present in 1.83% of our patients, with the separate origin of left anterior descending and left circumflex artery being the most frequent (1%) among them. Other anomalies were as follows: high take-off of the right coronary artery from the ascending aorta (0.34%), left circumflex arising from the right sinus of Valsalva or from the right coronary (0.34%), right coronary artery from the left sinus of Valsalva (0.057%), left anterior descending arising partly from the left sinus of Valsalva, apart from the left circumflex, partly from the right coronary (dual left anterior descending artery, 0.057%). Conclusion: The prevalence of potentially symptomatic coronary anomalies was only 0.057% in our series (right coronary from the left sinus of Valsalva). The computed tomography angiography can precisely define the origin of the coronary artery, depict its run-off and its relationship to the neighbouring structures. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1995–1999.

Open access

Összefoglaló. A bal oldali septalis fasciculusblokk EKG-manifesztációja a magas, keskeny R-hullám a V1–2-elvezetésekben. Egy eset kapcsán ennek frekvenciafüggő megjelenése kerül bemutatásra. A hazai szakirodalomban még nem ismert a bal oldali septalis fasciculusblokk, irodalmilag is ritka ennek frekvenciafüggő megjelenése. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2011–2013.

Summary. Electrocardiogram with dominant R wave in the right precordial leads (V1–2) are the most important ECG manifestations of left septal fascicular block. A case is presented with acceleration-dependent left septal fascicular block. Its a rare manifestation of the tetrafascicular conduction system, not published in the Hungarian medical records. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2011–2013.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Aurél Ottlakán, Attila Paszt, László Tiszlavicz, Márton Vas, Csenge Vass and György Lázár

Összefoglaló. A mellékvese-haemangiomák ritkán előforduló, nehezen diagnosztizálható elváltozások, melyek sebészi eltávolítása gyakran nagy fokú technikai jártasságot igényel. Vizsgálatunkban egy 69 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél fogyás és hypertonia miatt végzett kivizsgálás mellékvesecisztát feltételezett, valamint felvetette adrenocorticalis carcinoma jelenlétét. A preoperatív kivizsgálás során (CT és MRI) a felmerülő malignitás miatt sebészi eltávolítás vált szükségessé. A kezdeti laparoszkópos transperitonealis technikát követően a bonyolult elhelyezkedés, illetve vérzés miatt kis méretű, paramedián metszésből konvertáltunk, és bal oldali nyitott adrenalectomiát végeztünk, valamint a vese caudalis részéről egy folyadéktartalmú képletet távolítottunk el. A szövettani feldolgozás a vese középső harmadának magasságából reszekált cisztát, valamint a cranialis lokalizációról eltávolított, ritka előfordulású mellékvese-haemangiomát igazolt. A ritkán előforduló és többnyire bizonytalan preoperatív diagnózissal bíró mellékvese-haemangiomák sebészi eltávolítása nagy méretük, kompresszióra való hajlamuk, valamint malignitást utánzó megjelenésük miatt is indokolt. A laparoszkópos transperitonealis adrenalectomia extra nagy méretű (>10 cm ) és malignus tumorok, illetve nagy méretű haemangiomák eltávolítására is alkalmas eljárás. A mellékvese-haemangiomák sebészi reszekciója nagyfokú körültekintést igényel, megnövekedett vérzéshajlamuk, valamint a gyakori, nagyerekhez való közeli elhelyezkedés miatt a konverzió veszélye is jelentősen növekszik. Orv Heti. 2020; 161(47): 2006–2010.

Summary. Adrenal hemangiomas are rare. Their preoperative diagnosis is usually vague, and often require advanced surgical skills for resection. We herein describe the case of a 69-year-old female patient initially presented with weight loss and hypertension. Preoperative Computed Tomography (CT) and magnetic resonance imaging (MRI) confirmed the presence of an adrenal cyst and possible adrenocortical carcinoma requiring surgical intervention. After initial laparoscopic transperitoneal approach, conversion to open surgery through a small paramedian incision was carried out due to the lesion’s problematic location and continuous intraoperative bleeding. Open adrenalectomy along with the removal of a fluid-bearing lesion from the caudal pole of the kidney was performed. Histology confirmed a cyst removed from the mid-third, and a rare occurring adrenal hemangioma from the cranial part of the kidney. Adrenal hemangiomas usually bear uncertain preoperative diagnosis. Surgical removal becomes necessary in case of increasing size, potential to compress neighbouring structures and possible malignancy. Laparoscopic transperitoneal adrenalectomy is a feasible approach for the removal of extra large (>10 cm) and even malignant lesions as well as for large hemangiomas. Surgery of adrenal hemangiomas require a high level of caution, moreover, their potential for bleeding and frequent vicinity to nearby vascular structures may increase the need for open surgery. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2006–2010.

Open access