Browse

You are looking at 1 - 10 of 78,814 items for

  • All content x
Clear All

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

Transformation of Tools and Conservation of Architecture •

Some Researches on the Use of Digital Systems for the Intervention on the Historical Buildings

Építés - Építészettudomány
Authors: Donatella Fiorani, Marta Acierno, Silvia Cutarelli, and Adalgisa Donatelli

The use of digital technologies to study architecture and landscape has begun to represent an innovative aspect of the research when it started to allow the dynamic association (as input and output) of images and alphanumeric data: the different combination of this information through inferences and algorithms and the consequent generation of new data has freed digitisation from a strictly instrumental role making it a new methodological approach in itself.

As a matter of fact, recently architectural research has begun to take an interest in the problem ‘from within’, working not only on the application of computer tools but, more consciously, on their configuration. The work carried out by the Sapienza research group is aimed at developing ontologies and inferential models specifically dedicated to the representation of historical buildings and is devoted to the implementation of a national GIS platform for the historical centres, the Risk Map of the Italian Ministry of Cultural Heritage and Activities and Tourism.

This kind of work involves a series of methodological issues specially oriented to the definition of the role of the history of architecture in itself and its use for the conservation project. These arguments are developed within this essay, mainly focused on: type and quality of information deriving by the new procedures; interpretative components that fuel the new research methods; cost/benefit ratio in the use of ‘analogue’ and ‘digital’ approaches; future prospects of the two different (traditional and digital) investigative strategies. Moreover, both of the fields of digital research developed by the group (ontology and Risk Map) are here summarised.

A kutatásban azóta jelent meg innovatív szempontként a digitális technológiák használata az építészet és környezete tanulmányozásában, amióta a képek és alfanumerikus adatok dinamikus társítása (bemeneti és kimeneti formában) elkezdődött: az információk következtetések és algoritmusok révén létrejött különböző kombinációja, valamint az új adatok ezekből következő generálása megszabadította a digitalizálást szigorúan instrumentális szerepétől és önmagában új módszertani megközelítést hozott létre.

A közelmúltbeli építészeti kutatások tulajdonképpen „belülről” mutattak érdeklődést a probléma iránt, nemcsak a számítógépes eszközök alkalmazásával, hanem még tudatosabban a konfigurációval is foglalkoztak. A Sapienza egyetemi kutatócsoport munkájának célja kifejezetten történeti épületek bemutatására szolgáló ontológiák és következtetési modellek kifejlesztésére irányul azzal a szándékkal, hogy megvalósuljon a történeti központokra vonatkozó olasz nemzeti térinformatikai platform, az olasz Kulturális Örökség és Turizmus Minisztériuma kockázati térképe.

Ez a fajta kutatómunka módszertani problémák sorozatát foglalja magába, amelyek kifejezetten az építészettörténet szerepének meghatározására, valamint helyreállítási projektekben történő felhasználására irányulnak. Érveinket e tanulmányban fejtjük ki, elsősorban a következőkre összpontosítva: az új eljárásokból származó információ típusa és minősége; az új kutatási módszereket fellobbantó értelmező elemek; a költség-haszon arány az „analóg” és a „digitális” megközelítés alkalmazása esetén; a kétféle (hagyományos és digitális) vizsgálati stratégia jövőbeli kilátásai. Ezeken túlmenően összefoglalásra kerül a kutatócsoport által kifejlesztett digitális kutatás mindkét területe (ontológia és kockázati térkép) is.

Full access

A kis dózisú komputertomográfiával történő tüdőrákszűrés költségvetési hatása

The budget impact of lung cancer screening with low-dose computed tomography

Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Nagy, László Szilbehorn, Anna Kerpel-Fronius, Mariann Moizs, Gábor Bajzik, and Zoltán Vokó

Összefoglaló. Bevezetés: Korábbi vizsgálatunk szerint a kis dózisú komputertomográfiával évente végzett tüdőrákszűrés 50–74 éves dohányzók körében költséghatékony, és az 55–74 évesek körében költségmegtakarító. Célkitűzés: Ennek a vizsgálatnak a célja a korábbi hosszú távú költséghatékonysági elemzés kiegészítése egy finanszírozó szempontú, rövid és középtávú költségvetési hatásvizsgálattal. Módszer: Egészség-gazdaságtani modellünk az 50–74 éves, naponta dohányzó lakosság tüdőrákszűrésének költségét hasonlítja össze a szervezett szűrésben nem részesülő, naponta dohányzó lakosság költségével. Ehhez megvizsgáljuk a célpopuláció létszámának alakulását, az eredményes elérés és felfedezés valószínűségét, továbbá a szűrés nyomán felmerülő terápiás költségeket és megtakarításokat. A szűrés és a kivizsgálások után diagnosztizált betegek útját az érvényben lévő hazai ellátási protokollnak megfelelően követjük. A kezelések eredményességét a HUNCHEST-felmérés adatai alapján, a kezelésekhez tartozó beavatkozások költségét közfinanszírozási adatok alapján számoljuk. Eredmények: A kis dózisú komputertomográfiával történő tüdőrákszűrés az érintett lakosság 10%-ának várható részvétele mellett a kezdeti évben mintegy 3,3 milliárd, az 5. évben 1,9 milliárd Ft éves többletkiadással jár. A 3. évig szűréssel felfedezett betegek terápiája többe kerül, mint a szűrés nélkülieké, ugyanakkor a 4. és 5. évben a szűrés nélküli csoportban a későbbi stádiumban felismert betegek kezelési költsége már meghaladja a szűrt betegek terápiás költségét. A 3. évtől folyamatosan növekvő terápiás megtakarítás a teljes szűrés költségét a 10. évre az 1. év kiadásának 20%-ára csökkenti. Következtetések: A kis dózisú komputertomográfiával történő tüdőrákszűrés bevezetése évi 2,6 milliárd Ft többletforrást igényelne, és folyamatos kiadáscsökkenés mellett hosszú távon akár nettó megtakarítást is eredményezhet a nem szervezett szűréshez képest. A kockázati csoportok pontosítása, például kiemelt földrajzi területeken végzett célzott szűrés tovább javíthatja az eredményeket. Orv Hetil. 2021; 162(24): 952–959.

Summary. Introduction: Our earlier analysis indicated that screening lung cancer patients with low-dose computed tomography amongst smokers between age of 50–74 and between age of 55–74 is cost-effective and cost-saving, respectively. Objective: This study aims to extend the long-term cost-effectiveness analysis with short- and mid-term budget impact analysis. Method: The health economic model compares the cost of nationwide screening amongst smokers between 50–74 years to the current occasional screening policy. The analysis determines the size of the target population, recruitment rates and market uptake. Health care finance costs associated with the patient pathways are determined by national guidelines and clinical practice. Screening and treatment effectiveness are based on the HUNCHEST survey and international scientific literature, while the cost of health states and events are determined using national tariffs. Results: Assuming 10% uptake of low-dose computed tomography screening for the target population will cost an additional 3.3 billion HUF and 1.9 billion HUF in the 1st and 5th years, respectively. Until the 3rd year, new patients’ treatment costs exceed costs due to late discovery and delay in treatment. This pattern is changing from the 4th year on. Due to timely care savings by the 10th year in the screened population will reduce total costs to the 20% of the first year costs. Conclusions: Introduction of national screening for lung cancer patients with low-dose computed tomography is estimated to cost around additional 2.6 billion HUF/year and could end up in net savings in the long run. Identification of risk groups according to regional or other strata could increase the effectiveness and efficiency of the program. Orv Hetil. 2021; 162(24): 952–959.

Open access

A koronavírus elleni védőoltással kapcsolatos vélekedések – az egészségügyi dolgozók szerepe az ismeretek átadásában 2020 decemberében

Opinions about coronavirus vaccination – the role of healthcare workers in communication in December 2020

Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Mészáros, Zsuzsanna Mirnics, Zsuzsanna Kövi, Judit Arató, Zoltán Vass, Paszkál Kiss, and Sándor Rózsa

Összefoglaló. Bevezetés: A koronavírus elleni védőoltással kapcsolatos vélekedések igen aktuális, társadalmi szempontból fontos területét adják az egészségmagatartással foglalkozó kutatásoknak. Célkitűzés: Vizsgálatunk a védőoltásról különbözőképpen vélekedő (oltást elutasító, oltást választó, oltáson nem gondolkodó, valamint bizonytalan) csoportok elemzését tűzte ki célul az oltás előnyeinek és hátrányainak, valamint az információforrások használatának tekintetében. Módszer: A mintát „A koronavírus-járvány okozta lelki tényezők utánkövetéses vizsgálatának” 2020 decemberében felvett adatai adják; a vizsgálat során 1009 fő válaszait egyszempontos varianciaanalízissel elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy a budapestiek és a Közép-Magyarországon élők, az idősebbek, a férfiak, a magasabb iskolai végzettségűek, valamint a házasok választják nagyobb eséllyel a védőoltást. Az oltásról különbözőképpen vélekedő csoportokat az oltás előnyei jobban elkülönítik egymástól, mint az oltás hátrányai. Az előnyök közül a csoportokat főképp a társas, társadalmi érdekekre fókuszáló tételek differenciálják, melyek a járvány megfékezéséről, a fertőzés átadásáról szólnak. A használt információforrásokat elemezve pedig elmondható, hogy mind a négy csoport jobban támaszkodik a személyes (család, barátok) és az orvosi, egészségügyből érkező információkra, mint a médiából érkező hírekre. Következtetés: Az oltási csoportok véleménye az oltás pozitív hozadékait, különösképp társadalmi hasznosságát illetően tér el, mely vélemények a leginkább a személyes kapcsolatokon, így az egészségügyi dolgozók álláspontján keresztül formálódnak. Tehát az egészségügyben dolgozóknak kiemelkedő szerepük van a hozzájuk tanácsért fordulók differenciált megértésében, szakértői tájékoztatásában és megfelelő tanácsokkal való ellátásában. Orv Hetil. 2021; 162(24): 931–937.

Summary. Introduction: Beliefs regarding coronavirus vaccination provide very actual and socially important area in mental health research. Objective: The aim of our study was to differentiate the opinions related to coronavirus vaccination (acceptance, refusal, ignorance, hesitation). We analyzed advantages and disadvantages of vaccination, and the different channels in getting information about the vaccine. Method: Our study is part of the “Longitudinal examination of mental factors caused by the coronavirus epidemic” research project, wave of December 2020. We analyzed the responses of 1009 people by one-way analysis of variance tests. Results: Our results show that elder people, males, and those who have higher education are more likely to accept the vaccine. In addition, those who live in Budapest and Cental Hungary are more likely to choose vaccination against the coronavirus than those living in other areas. The groups with different opinions on vaccination are better discriminated by benefit-related than risk-related opinions. Those benefit-related items showed the largest variance between groups, which focused on social usefulness on curbing the epidemics, preventing the spread of the infection. Analyzing the sources of information, we found that all groups rely more on personal (family, friends) and medical health information than on news from the media. Conclusion: The opinions of the vaccination groups differ mostly regarding the positive benefits of vaccination, especially the social usefulness. Opinions are mostly formed through personal relationships including relations with healthcare workers. Healthcare professionals therefore have a key role in providing a differentiated understanding of those seeking advice, providing expert information and appropriate advice. Orv Hetil. 2021; 162(24): 931–937.

Open access

SARS-CoV-2-fertőzés és COVID–19 Gaucher-kóros betegekben: a védőoltás javallata

SARS-CoV-2 infection and COVID‒19 in Gaucher disease: indications for vaccination

Orvosi Hetilap
Author: László Maródi

Összefoglaló. Az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta pandémia kezdetén a szakmai közvélemény általános vélekedése a Gaucher-kóros betegek fokozott érzékenységét vetítette elő, magas morbiditási és mortalitási mutatókkal. Meglepő módon azonban az eddigi, nagyszámú betegen, az Egyesült Államokban, Európában és Izraelben végzett klinikai tanulmányok azt mutatják, hogy ezen súlyos anyagcsere-betegségben sem a fertőzésnek kitett betegek morbiditási adatait, sem a ritkán kialakult fertőzések súlyosságát tekintve nem áll fenn csökkent immunvédekezés a SARS-CoV-2-vel szemben. Ezen immunológiai és infektológiai paradoxon lehetséges magyarázata, hogy a betegek makrofágjaiban és más sejtjeiben felhalmozódó glükocerebrozid gyulladásos állapotot tart fenn, amely hátrányos a kórokozó vírus intracelluláris túlélése szempontjából. A közleményben összefoglaljuk a témakörben eddig megjelent tanulmányok adatait, az általános prevencióval és a vakcinációval kapcsolatos ajánlásokat, és kitérünk az 1-es típusú interferonok (IFNα és IFNω) közelmúltban megismert szerepére a SARS-CoV-2-vel szembeni immunitásban. Orv Hetil. 2021; 162(24): 938–942.

Summary. At the start of the pandemic caused by the novel coronavirus (SARS-CoV-2), the Gaucher disease community anticipated that infection with this emerging viral pathogen would be associated with high morbidity and mortality in individuals with this chronic metabolic disorder. Surprisingly, however, preliminary studies suggest that Gaucher disease does not confer a higher risk of severe, life-threatening effects of SARS-CoV-2 infection, and no severe cases have been reported in large cohorts of patients from the United States, Europe and Israel. It is thought that the accumulation of glucocerebroside in the cells of Gaucher patients may promote immune tolerance rather than inflammation on exposure to SARS-CoV-2. We review here the current concepts of Gaucher disease and SARS-CoV-2 infection, focusing particularly on general prevention and vaccination. We also discuss the susceptibility to COVID-19 of patients with inborn errors of type 1 interferon (IFNα and IFNω) immunity. Orv Hetil. 2021; 162(24): 938–942.

Open access

Szemléletváltozás az alsó végtagi érrekonstrukciók gyakorlatában a Szegedi Tudományegyetem Érsebészeti Osztályán

Paradigm shift in the vascular surgery of the lower extremity at the Department of Vascular Surgery, University of Szeged, Hungary

Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Takács, Gábor Mihalovits, Rita Váradi, András Nagy, Endre Nagy, and Zsolt Palásthy

Összefoglaló. Bevezetés: Az endovascularis intervenciókat kezdetben radiológusok alkalmazták, manapság, megfelelő képzést követően, jó eredménnyel végeznek ilyen beavatkozásokat érsebészek is. Ezt a világszerte uralkodóvá váló szemléletet kívántuk meghonosítani a Szegedi Tudományegyetemen, melynek bevezetése nélkül előrevetíthető az érsebészet működésének átalakulása az érrekonstrukciós beavatkozások csökkenésével. Célkitűzés: Egyetemünkön radiológus- és érsebész-munkacsoport végez perifériás érintervenciókat. Célunk a két intézet alsó végtagi endovascularis tevékenységének összehasonlítása volt. Módszer: Vizsgálatunkba a Szegedi Tudományegyetemen 2012. 01. 01. és 2019. 12. 31. között alsó végtagi endovascularis beavatkozásokon átesett betegeket válogattuk be. A betegeket a rizikófaktoraik, a kezelt anatómiai régiók, a hospitalizációs idő és a szövődmények tekintetében hasonlítottuk össze. Egyéves utánkövetés során vizsgáltuk a ’redo’ műtétek , az amputációk és a halálozások gyakoriságát. Eredmények: A beavatkozásokat 653 esetben radiológus, 573 esetben érsebész végezte. Az érműtőben infrainguinalis (63,2%), a radiológián suprainguinalis érintervenciók (68,6%) történtek nagyobb arányban. A percutan végzett beavatkozásokat vizsgálva a hospitalizációs időben (2,5 ± 4,4 nap vs. 2,4 ± 2,5 nap, p = 0,78), valamint a minimálisan invazív módon végzett beavatkozások utáni szövődmények gyakoriságában (30/653 – 4,6% és 11/257 – 4,3%, p = 0,837) nem volt különbség a két betegcsoport között. ’Redo’ műtétek (73/485 – 15,1% és 33/562 – 5,9%, p<0,001) és amputációk (31/485 – 6,4% és 12/562 – 2,1%, p<0,001) gyakrabban fordultak elő az érműtőben kezelt betegek körében, ebben a csoportban azonban a kritikus végtagischaemia előfordulása is gyakoribb volt (45,4% és 38,6%, p = 0,016). A mortalitásban nem volt szignifikáns különbség (5,8% és 3,9%, p = 0,16). Következtetés: A szoliter érelváltozások kezelését mindkét intézet hasonló hatásfokkal végezte. A több anatómiai régiót érintő betegség miatt érműtőben végzett beavatkozások utáni szövődmények előfordulása kissé magasabbnak bizonyult. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951.

Summary. Introduction: Endovascular interventions were initially performed by radiologists. Nowadays properly trained vascular surgeons also effectively perform these interventions. We wished to apply this widespread practice at our university because without this advancement the number of reconstructive surgeries was expected to decrease significantly. Objective: Both radiologists and vascular surgeons perform endovascular interventions at our university. We compared the outcomes of lower extremity endovascular interventions between the two institutes. Method: We included patients who underwent lower extremity endovascular interventions between 01. 01. 2012 and 31. 12. 2019. We compared the risk factors, treated anatomical regions, hospitalization time and complication rate. During the one-year follow-up, we examined the occurrence of redo surgeries, amputations and mortality. Results: 653 interventions were performed by radiologists and 573 by vascular surgeons. Vascular surgeons carried out more interventions in the infrainguinal region (63.2%), while radiologists in the suprainguinal region (68.6%). The hospitalization time after percutaneous interventions (2.5 ± 4.4 days vs. 2.4 ± 2.5 days, p = 0.78), and the rate of complications after minimally invasive interventions did not show significant difference (30/653 – 4.6% vs. 11/257 – 4.3%, p = 0.837). Redo surgeries (73/485 – 15.1% vs. 33/562 – 5.9%, p<0.001) and amputations (31/485 – 6.4% vs. 12/562 – 2.1%, p<0.001) occurred more frequently in the surgical group. However, the incidence of chronic limb ischaemia was also higher (45.4% vs. 38.6%, p = 0.016). There was no significant difference in the mortality (5.8% vs. 3.9%, p = 0.16). Conclusion: Both institutes had similar efficacy in performing peripheral interventions on solitary vascular lesions. Complications occurred more frequently in the surgical group, but the majority of these patients had extended atherosclerotic diseases. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951.

Open access

A valproátterápia túlélésre gyakorolt hatása gliomás betegekben

Alternatív terápiás lehetőség a radiokemoterápia eredményességének javítására

Supplementary valproate therapy for glioma patients

An alternative opportunity to enhance the efficiency of radio-chemotherapy
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Mezei, Dávid Mészáros, Péter Pollner, Attila Bagó, Imre Fedorcsák, Péter Banczerowski, and László Sipos

Összefoglaló. Bevezetés: A gliomák, ezen belül a glioblastoma kezelése továbbra is megoldatlan onkológiai problémát jelent. A szekunder szimptómás epilepsziabetegség megjelenése pozitív prognosztikai faktornak tekinthető a korai diagnosztizálás és az antiepileptikumok potenciális tumorellenes hatásának köszönhetően. A valproát túlélést hosszabbító hatása már több mint 20 éve az alap- és klinikai kutatások tárgyát képezi. Napjainkban ismert citotoxikus, proapoptotikus, antiangiogenetikus és hiszton-deacetiláz-gátló hatásmechanizmusa. Célkitűzés: Kutatásunk célja a valproát túlélést hosszabbító hatásának vizsgálata egy hazai gliomás betegcsoportban. Módszer: Egycentrumos, retrospektív klinikai vizsgálatot végeztünk. A vizsgálatba 122 felnőtt beteget vontunk be, akiknél 2000 januárja és 2018 januárja között supratentorialis glioma miatt műtét történt, és rohamtevékenység miatt antiepileptikumot (valproát, levetiracetám, karbamazepin) szedtek. Egyúttal gyógyszert nem szedő kontrollcsoportot is kialakítottunk. A populációt vizsgálati és kontrollcsoportokra osztottuk 28 : 52 arányban. Leíró statisztikai, Kaplan–Meier- és log-rank analízist végeztünk. Eredmények: A vizsgált szövettani kategóriák túlélési analízise az irodalmi adatokkal megegyező értékeket mutatott. A progressziómentes (PFS: p = 0,031) és a teljes (OS: p = 0,027) túlélés tekintetében is szignifikáns eltérés mutatkozott a különböző antiepileptikumot szedő betegcsoportok között, amely még kifejezettebbé vált a valproátot és az egyéb antiepileptikumot szedő betegek túlélési idejének összehasonlítása során (PFS: p = 0,006; OS: p = 0,015). Következtetés: Vizsgálatunkban a valproát betegeink PFS- és OS-idejének meghosszabbodását eredményezte. Az irodalmi adatok és kutatásunk alapján megfontolandónak tartjuk a valproát első vonalban történő alkalmazását onkoterápiában részesülő, epilepsziás, agyi gliomás betegekben. Orv Hetil. 2021; 162(24): 960–967.

Summary. Introduction: Gliomas still prove to be a serious oncological problem. The presence of epilepsy may present a favorable prognosis due to early diagnosis and the potential antitumor effects of antiepileptic drugs. The survival prolongation effect of valproate has been studied for more than 20 years, nowadays its proapoptotic, anti-angiogenetic, cytotoxic and histone deacetylase inhibitory effects are well known. Objective: Our goal was to investigate the survival-enhancing effects of valproate in a Hungarian patient cohort of primary brain tumors. Method: A single-center based retrospective clinical trial was designed. In our study, we included 122 patients harboring supratentorial glioma who underwent surgery and experienced seizures between 2000 January and 2018 January. The patients were grouped by the antiepileptic therapies and survival analysis was performed. Results: The Kaplan–Meier curves of the histological categories showed the survival values consistent with the data of the literature. The progression-free (PFS: p = 0.031) and the overall (OS: p = 0.027) survival of the antiepileptic drug categories were significantly different. It was performed by comparing the valproate group and the population formed by the other groups which also showed a significant increase in the survival values (PFS: p = 0.006; OS: p = 0.015). Conclusion: Our results show that valproate increases the PFS and OS period of glioma patients in comparison to other antiepileptic drugs. Our data suggest that the use of valproic acid should be considered as a first-line antiepileptic agent in certain well-selected epileptic patients with glioma as a supplement to the oncotherapy. Orv Hetil. 2021; 162(24): 960–967.

Open access
Imaging
Authors: Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bettina Katalin Budai, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi

Abstract

It has been proven in a few early studies that radiomic analysis offers a promising opportunity to detect or differentiate between organ lesions based on their unique texture parameters. Recently, the utilization of CT texture analysis (CTTA) has been receiving significant attention, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics and its subfield CTTA to diagnose lesions in the pancreas and kidney. We review studies in which CTTA was used for the classification of histology grades in pancreas and kidney tumors. We also review the role of radiogenomics in the prediction of the molecular and genetic subtypes of pancreatic tumors. Furthermore, we provide a short report on recent advancements of radiomic analysis in predicting prognosis and survival of patients with pancreatic and renal cancers.

Open access

Abstract

Der österreichische Dichter Ludwig Foglar lebte von 1845 bis 1850 in Pest-Buda. Er schrieb Gedichte und Kurzgeschichten in deutschsprachigen Organen von Pest, im Taschenbuch Iris, in der Zeitschrift Der Ungar und in der niveauvollen Zeitschrift der Zeit, Der Spiegel. Seine Themen sind Liebe, Gefühle, Natur. Die ungarische Revolution von 1848 begrüßte er enthusiastisch. Nach den blutigen Ereignissen des darauffolgenden Unabhängigkeitskrieges suchte er in der Natur Trost. Den Kontakt zu seinen Wiener Freunden verlor er auch in dieser Zeit nicht, wie seine Briefe an Ludwig August Frankl belegen. Das Werk von Ludwig Foglar in Pest ist ein Beispiel dafür, dass die Kommunikation zwischen Wiener und Pester auf Deutsch veröffentlichenden Schriftstellern in dieser Zeit recht lebhaft war.

Open access