Browse

You are looking at 1 - 10 of 83,481 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All
European Journal of Microbiology and Immunology
Authors:
Verner N. Orish
,
Sylvester Y. Lokpo
,
Precious K. Kwadzokpui
,
Rufai Safianu
,
Aleksandra Marinkovic
,
Stephanie Prakash
,
Chuku Okorie
,
Ricardo Izurieta
,
Rajashree Pandit
, and
Adekunle Sanyaolu

Abstract

Background

Although, several studies have reported abnormal Mean Corpuscular Volume (MCV) values and anaemia associated with malaria infections with a focus on Plasmodium falciparum among patients with complicated and uncomplicated malaria, none has looked at the association with asymptomatic malaria. This study aimed to assess this association.

Methods

We conducted a cross-sectional study using 3 mL of blood samples from 549 children aged 5–17 years attending 5 schools selected in the Volta Region. Semi-structured questionnaires were administered to the children to obtain demographic data. Blood samples were collected to estimate the children's full blood count (FBC) and malaria status. Data obtained were analysed using STATA 15 software. P-values of less than 0.05 were considered statistically significant.

Results

Most of the children in this study (49.9%) had normal MCV (81.3–91.3 fL) with an overall malaria prevalence of 55.6 % (95% CI: 51.3–59.8) and anaemia prevalence of 48.6% (95% CI 44.4–52.9). Most anaemic children had normal MCV (81.3–91.3 fL) (49.8, 95% CI 43.7–56.0). The predicted probability of malaria was highly likely among children with normal MCV (81.3–91.3 fL) but with high variability and uncertainty among those with low MCV (<81.3 fL) and high MCV (>91.3 fL).

Conclusion

This study shows a reduced predicted probability of malaria among children with low and high MCV, playing a protective function against malaria. Further studies are required to elucidate the interaction.

Open access

Abstract

This article presents an analysis of the impact of blanching and Ginkgo biloba extract (GBE) on the volatile organic compounds (VOCs) in Cantonese bacon using gas chromatography-ion mobility spectrometry (GC-IMS). The study aims to investigate how different processing techniques influence the composition of volatile compounds in meat products, thereby contributing to the understanding of flavour release patterns.

The experiment involved dividing pork belly into six groups: conventional (C), heat treatment (H, 50 °C, 15 s), high-temperature treatment (S, 80 °C, 5 s), conventional treatment with GBE (CG, 0.5% GBE), heat composite treatment with GBE (HG, 50 °C, 15 s, 0.5% GBE), and high-temperature heat composite treatment with GBE (SG, 80 °C, 15 s, 0.5% GBE). The researchers identified a total of 36 compounds in the GC-IMS spectrum. The results showed that the ethanol content decreased in the H group samples after blanching treatment, while it increased in the S group samples. The CG, H, HG, and SG groups exhibited more significant changes compared to the C group. The H group had the highest number of VOCs among all the groups. Additionally, the flavour of the H, CG, and HG group products was notably enhanced.

In conclusion, GC-IMS allows for real-time visual analysis of VOCs, and both blanching treatment and the addition of GBE significantly affect the composition of VOCs in the samples.

Restricted access

Abstract

Venetoclax is the first oral Bcl-2 inhibitor with high affinity targeting tumor cell apoptosis mechanism. In this study we developed a simple, sensitive and reliable LC–MS/MS method to determine venetoclax in children's hemolytic or lipemic samples. The method utilized an electrospray ion source and operated in multiple reaction monitoring mode. Venetoclax-d8 was used as an internal standard. Plasma samples were precipitated by acetonitrile containing 10% dimethyl sulfoxide and were separated by a Hypersil GOLD column (2.1 mm × 150 mm, 5 μm). The mobile phase consisted of acetonitrile-2 mM ammonium acetate (30:70, v/v) containing 0.4% formic acid. The quantification for venetoclax and venetoclax-d8 were m/z 868.1 → 636.1, m/z 876.1 → 644.1, respectively. The linear range was 10–2,000 ng mL−1 for venetoclax. The matrix in normal plasma, hemolytic or lipemic plasma had no significant effect on the detection results. The specificity, recovery and stability also met the acceptance criteria of guiding principles for the validation of biological sample quantitative analysis presented in the Chinese Pharmacopoeia (2015). As a result, this method is particularly suitable for determining venetoclax in hemolytic or lipemic samples from children with acute myeloid leukemia. The method, with the application of monitoring drug concentrations in pediatric patients, was successful.

Open access

A jó orvos ismérvei és a pszichoszomatikus szemlélet csírái Kolozsvárott 1824-ben

Qualities of a good physician and the dawn of psychosomatic medicine in Kolozsvár/Cluj/Klausenburg in 1824

Orvosi Hetilap
Author:
László Kiss
Restricted access

Microchimaerismus kimutatása nagy érzékenységű droplet digitális PCR technikával és szerepe a vérképzőőssejt-transzplantált betegek monitorozásában

Detection of microchimerism with high sensitivity droplet digital PCR technique and its significance in monitoring of hematopoietic stem cell transplanted patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Őrfi
,
Nóra Meggyesi
,
Lívia Varga
,
András Bors
,
László Gopcsa
,
Melinda Paksi
,
Viktor Lakatos
,
Krisztián Kállay
,
Gergely Kriván
,
Alexa Jónás
,
Attila Tordai
,
István Vályi-Nagy
,
Péter Reményi
, and
Hajnalka Andrikovics

Bevezetés: Az allogén haemopoeticusőssejt-transzplantáción átesett betegek esetében betegségspecifikus biomarker nem mindig áll rendelkezésre, ekkor a beteg állapota chimaerismusvizsgálattal monitorozható, amely tájékoztatást ad a relapsusról, a vérképző sejtek megtapadásáról és a recipienseredetű vérképzésről. A klinikai chimaerismus, vagyis két vagy több különböző egyén sejtjeinek egymás melletti jelenléte, többféle módszerrel mutatható ki. A „short tandem repeat”-ek (STR) detektálásán alapuló fragmensanalízis-módszerrel legkevesebb 1–5% recipiensarány, ezzel szemben az érzékenyebb és pontosabb módszerekkel már a microchimaerismus (<1%) is kimutatható. Célkitűzés: A microchimaerismus detektálására alkalmas deletiós insertiós polimorfizmusok (DIP) jelenlétén alapuló módszer bevezetése és beállítása droplet digitális PCR (ddPCR-) technikával, illetve az STR- és a DIP módszerrel mért eredmények összehasonlítása. Módszer: A beállítás önkéntesek (n = 6) genomiális DNS-éből, mesterséges, kevert chimaeraminták előállításával történt, melyek során vakpróba és kimutathatósági határértékeket (LoB, LoD) számítottunk. Az STR- és a DIP-módszer mérési eredményeit korreláltattuk egymással (n = 48 recipiens, 146 minta), és informativitási értéket számítottunk 403 transzplantációs esetet felhasználva. A rutinvizsgálatok elvégzéséhez és a számításokhoz 8 DIP- és egy további, Y-kromoszóma-specifikus markert használtunk. A relapsus korai kimutatására retrospektív vizsgálatot végeztünk. Eredmények: A bevezetett ddPCR-módszer megbízható, és kifejezett korrelációt mutatott az STR-vizsgálat eredményeivel az 1–100% kevert chimaerismustartományban (R2 = 0,988; n = 146 minta). A gyakorlati alkalmazhatóságot jellemző informativitási érték egy donorral történt transzplantáció esetében 96%-os, vagyis igen nagy valószínűséggel, legalább 1 markerrel detektálni tudtuk a kevert chimaeraállapotot. Az új módszerrel lerövidült a mintaátfordulási idő, és 1–1,5 nagyságrenddel javult a kimutathatósági határ az STR-technikához képest. Következtetés: Rendszeres ddPCR-monitorozással bizonyos esetekben még a klinikai relapsus megjelenése előtt, korai szakaszban előre jelezhető a betegség kiújulása. A ddPCR-rel végzett, nagy érzékenységű chimaerismusvizsgálat lehetséges alkalmazási területei: haemopoeticusőssejt-mikrotranszplantáció, szolidszerv-transzplantáció után a graftkilökődés korai kimutatása, illetve autoimmun betegségek és várandósság alatt előforduló microchimaerismust célzó kutatások. Orv Hetil. 2024; 165(8): 297–308.

Restricted access

Problematikus evési magatartások és evészavarok az élsportban

Disordered eating and eating disorders among professional athletes

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Erika Kovács
and
Szilvia Boros

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2019. évi jelentése szerint a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok aránya a sportolónők körében 6–45%, a férfi sportolóknál 0–19% között volt. Az arány folyamatosan nő, és a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok gyakrabban fordulnak elő a sportolók között, összehasonlítva a nem sportoló populációval. Bármely sportágban megjelenhetnek, de bizonyos sportolók kiemelt rizikócsoportba sorolhatók, főként az esztétikai, súlycsoportos és állóképességi sportágakban. A mérési módszerek nagy diverzitást mutatnak, a legtöbbször kérdőíveket alkalmaznak, amelyek csak a rizikócsoportok szűréséhez alkalmazhatók. A diagnózis felállításához multidiszciplináris szemléletben sportorvos, csapatorvos, sportpszichológus és sportdietetikus együttműködésére van szükség. A problémás evési viselkedések kiindulópontja gyakran a fogyókúra, amikor a sportolók különböző okok miatt (például teljesítményfokozás, a fizikai megjelenés javítása, súlycsoport elérése stb.) befolyásolni szeretnék súlyukat, testösszetételüket, s ezek kivitelezéséhez szakember felügyelete nélküli, szakmailag megalapozatlan alkalmaznak. Az evészavarok optimális táplálkozással kezdődnek, amelyek problematikus evési magatartásokba, majd klinikai evészavarokba alakulnak át. Jelenleg kevés olyan longitudinális kutatás áll rendelkezésre, amely kifejezetten a problémás evési viselkedések és evészavarok kontinuitását vizsgálja, jóllehet az eddigi kutatási eredmények felhívják a figyelmet a problémás evési magatartás kiszűrésére és az orvos-pszichológus-dietetikus együttműködésének szükségességére már az evészavar kialakulása előtt. Hiánypótló lehet a folyamat feltérképezése minél több sportágban. Orv Hetil. 2024; 165(8): 291–296.

Open access

Szorongás, depresszió, valamint fizikai tüneti terhek felmérése és összefüggéseik megismerése daganatos betegek körében

Assessment of anxiety, depression, and physical symptoms and understanding of their connections among cancer patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Varga
,
Rita Horváth
,
Csilla Busa
,
Edit Virág
,
László Mangel
, and
Ágnes Csikós

Bevezetés: A daganatos megbetegedésekre jellemzőek a megnövekedett pszichés terhek. A jelentős fizikai tüneti terhek, a multimorbiditás, a szorongás és a depresszió kialakulásának kockázati tényezői lehetnek daganatos betegekben, mely összefüggések vizsgálatára tudomásunk szerint eddig még nem került sor Magyarországon. Célkitűzés: Célunk volt (1) felmérni a szorongás és (2) a depresszió szintjét daganatos betegek körében, (3) megvizsgálni, hogy milyen fizikai tüneti terhek jelennek meg leginkább az onkológiai betegek között, (4) megismerni a szorongás, a depresszió és a fizikai tüneti terhek és (5) a multimorbiditás összefüggéseit. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkba 18. életévüket betöltött, daganatos megbetegedés diagnózisával rendelkező betegeket vontunk be. A kvantitatív adatok feldolgozása során az eredményeket 0,05 alatti p-érték esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A vizsgálatban 113 beteg vett részt. A válaszadók 29,2%-ában a normális határértéknél magasabb szintű szorongást mértünk, a depresszió pedig 36,2%-ban volt jelen különböző súlyosságban. Alvási nehézségekről a megkérdezettek 69,5%-a, fáradtságról 66,3%, fájdalomról 52,2% számolt be. A normálérték feletti szorongást és depressziót mutatók átlagosan több fizikai tüneti terhet említettek. Szignifikáns összefüggés volt kimutatható a normálérték feletti depressziót mutatók és a fáradtság, valamint a fájdalom között. A multimorbiditást tekintve a normálérték feletti szorongást mutatók átlagosan több krónikus betegséggel rendelkeztek. Megbeszélés: Vizsgálatunkban a szorongás szintje magasabb, a depresszió szintje azonban egyezik a nemzetközi adatokkal. Az alvási nehézségek nagyobb arányban fordulnak elő vizsgálatunkban, a fáradtság és a fájdalom előfordulása azonban összhangban áll a nemzetközi kutatások eredményeivel. Az eddig publikált nemzetközi vizsgálatokhoz hasonlóan vizsgálatunk is a multimorbiditás, a megnövekedett fizikai tüneti terhek, továbbá a szorongás és a depresszió közötti jelentős összefüggésre utal. Következtetés: A szorongás és a depresszió nagy arányban van jelen onkológiai betegekben. A legnagyobb arányban az alvási nehézségek fordulnak elő, ezt követi a fáradtság és a fájdalom. A szorongás és depresszió mértéke összefüggést mutat a fizikai tüneti terhekkel, valamint a multimorbiditás is fokozza a betegek szorongásszintjét. Orv Hetil. 2024; 165(8): 309–317.

Open access

Vazopresszin használata szeptikus sokkos betegek ellátásában

Administration of vasopressin in septic shock

Orvosi Hetilap
Authors:
Endre Hajdu
,
Mariann Berhés
,
István László
,
Zsolt Oláh
,
Béla Fülesdi
, and
László Asztalos

A szepszis az orvostudomány fejlődése ellenére továbbra is releváns, komplex kórkép, mely szeptikus sokkba kibontakozva jelentős mortalitással jár. A szeptikus sokk egyik jellemzője a vasodilatatióval, hypotensióval és nem megfelelő szöveti perfúzióval jellemezhető hemodinamikai instabilitás. A hagyományosan, folyadékresuscitatiót és katecholamin vazopresszorokat alkalmazó ellátás gyakran nem képes helyreállítani a megfelelő perfúziót és javítani a kimenetelt. Következésképpen egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az alternatív vazoaktív szerek feltárása iránt. Az egyik ilyen szer a vazopresszin, mely ígéretes kiegészítőnek bizonyult a szeptikus sokk kezelésében. A szeptikus sokkban a vazopresszin hatékonyságát és biztonságosságát tanulmányozó klinikai vizsgálatok eltérő eredményeket hoztak, ami folyamatos vitát és további vizsgálatokat váltott ki. Alkalmazásában egyelőre nincs egyöntetű konszenzus. Számos randomizált, kontrollált vizsgálat értékelte a vazopresszin alkalmazását a hagyományos terápia kiegészítéseként, és olyan lehetséges előnyöket mutattak ki, mint a hemodinamikai stabilitás javulása és az enyhébb szeptikus betegek esetében a mortalitás csökkentése. Az ellentmondásos eredmények és a nemkívánatos eseményekkel, köztük az ischaemiás szövődményekkel kapcsolatos aggályok azonban szükségessé teszik az optimális adagolás, időzítés és a megfelelő betegszelekció átfogó megértését. Összefoglaló közleményünk célja, hogy átfogó áttekintést adjon a vazopresszinről és használatáról a szeptikus sokk ellátásában. Összefoglalja a klinikai vizsgálatokból származó jelenlegi eredményeket, miszerint a vazopresszin-terápia költséghatékony kiegészítő vazopresszor a noradrenalinterápia mellé. Hatékonyan csökkenti a betegek katecholamin-igényét, csökkentheti a vesepótló kezelések szükségességét és az új arrhythmiák előfordulását, de a sokszor ellentmondásos vagy biztonsággal nem reprodukálható vizsgálati eredmények miatt jelenleg erős evidencia hiányában másodvonalbeli szerként ajánlják. Orv Hetil. 2024; 165(8): 283–290.

Open access