Browse

You are looking at 1 - 10 of 79,399 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

Abstract

The aim of this study was to investigate the effects of wheat shorts, a milling by-product, on some properties of pasta. For this purpose, wheat semolina was replaced with wheat shorts at 15, 30, and 45% levels in pasta formulation. Some physical, chemical, and sensory properties of pasta samples were evaluated and compared with control samples prepared with durum wheat semolina. As the concentrations of shorts increased in the pasta formulation, the brightness values decreased and the redness values increased. The ash, fat, total dietary fibre, total phenolic content, antioxidant activity, and mineral content increased with the use of shorts. The highest solid loss value (10.28%) was found in pasta samples containing 45% shorts. The addition of shorts up to 30% presented similar overall acceptability scores to control pasta samples. As a result, it was observed that as the shorts content of the samples increase, the nutritional value and the levels of some components that affect health positively, increase as well. So, the samples containing 30% shorts appear to be at forefront due to health effects and overall acceptability scores.

Restricted access

Ambuláns rehabilitációs programok COVID–19-betegek számára

Outpatient rehabilitation programs for COVID-19 patients

Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Zsófia Szarvas, Vince Fazekas-Pongor, Zsuzsanna Kováts, Veronika Müller, and János Tamás Varga

Összefoglaló. A COVID–19-fertőzésen átesett betegek közül többen elhúzódó panaszokról számolnak be a felépülést követően, sokaknál tartósan fennáll a köhögés, a nehézlégzés, a mellkasi fájdalom, a légszomj attól függetlenül, hogy enyhe vagy súlyosabb tüneteket okozott a koronavírus. A betegek erőtlennek érzik magukat, erős fáradtságérzetre panaszkodnak, míg mások gyomor-bél rendszeri panaszokra, fejfájásra, depresszióra, a szaglás- és ízérzékelés elvesztésére. Számtalan kutatás leírja, hogy a fertőzés még akár hónapokkal később is hatással lehet a tüdő működésére, és korábban egészséges tüdőn is látható a koronavírus-fertőzés a gyógyulás után három hónappal készült kontroll-mellkas-CT-leleten. Éppen ezért szükség van a fertőzés lezajlását követően tüdőgyógyászati kivizsgálásra, ha a betegnek elhúzódó panaszai vannak, vagy ha a betegség tüdőgyulladást okozott. Szükség van a jelenleg működő fekvőbeteg-légzőszervi rehabilitáció mellett a kezelés ambuláns kiterjesztésére is, melynek célja újabb kórházi ápolás nélkül a teljes gyógyulás elérése a betegeknél. A COVID–19-fertőzésen átesett betegeknél a komplex rehabilitáció hatására javul a terhelhetőség, az életminőség, javulnak a légzésfunkciós értékek, csökkennek a panaszok, javul a betegek fizikai és pszichikai állapota. Összefoglaló kutatásunk célja áttekinteni, hogy milyen COVID–19 ambuláns rehabilitációs programok indultak el a koronavírus-fertőzésen átesett betegek esetében nemzetközi és hazai színtereken. Orv Hetil. 22021; 162(42): 1671–1677.

Summary. Several patients with COVID-19 infection report prolonged complaints after recovery and many of them suffer from persistent cough, dyspnea, chest pain and shortness of breath regardless of whether the coronavirus caused mild or more severe symptoms. They complain of severe fatigue and weakness while others grizzle about gastrointestinal complaints, headache, depression, loss of sense of smell and taste. Numerous studies describe that the infection can affect lung function even in months and coronavirus infection can be detectable in previously healthy lungs by taking a control chest CT scan three months after recovery. Therefore, chest follow-up is required after the infection if the patient has prolonged complaints or if the disease has caused pneumonia. In addition to the currently operating inpatient respiratory rehabilitation, there is also a need for an outpatient extension of treatment to achieve complete recovery in patients without further hospitalization. For those patients who have had the COVID-19 infection complex rehabilitation can improve their workload, quality of life, improves their respiratory function values, reduces their complaints and also improves their physical and mental condition. The aim of our summary research is to review what COVID-19 outpatient rehabilitation programs have been initiated for patients who went through coronavirus infection on international and domestic scenes. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1671–1677.

Open access

Értelmi sérültek fogászati állapotának felmérése

Dental survey of the mentally disabled patients

Orvosi Hetilap
Authors: Ilona Szmirnova, György Szmirnov, Fanni Rencz, Ákos Szabó, Bálint Trimmel, Zsolt Németh, and György Szabó

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon 100 000 olyan értelmi sérült él, akik speciális ellátásra szorulnak. Előzőleg beszámoltunk az akut fogászati ellátás eredményeiről és problémáiról. Ahhoz azonban, hogy a teljes fogászati rehabilitáció felé lépéseket lehessen tenni, ismerni kell az ilyen betegek fogászati állapotát. Célkitűzés: Statisztikailag releváns, nagyobb beteganyagon felmérni az értelmi sérült betegek fogászati állapotát, összehasonlítva mind az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek (főleg testi fogyatékosok), mind az általános populáció adataival. Módszer: A fogászati állapot felmérésére két betegcsoport állt rendelkezésünkre. Összesen 325 beteg statusát rögzítettük. A vizsgáltakat 3 csoportba osztottuk: enyhe (36), közepes (247) és súlyos (42) értelmi sérültek. Az értelmi sérült betegek fogászati állapotát DMF-T-indexszel mértük, és összehasonlítottuk az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek és az általános populáció adataival is. Eredmények: A 325 szellemi sérült össz-DMF-T-indexének átlaga ± szórás: 11,04 ± 7,35; a carieses fogak számának átlaga: D = 3,66 ± 4,61; a hiányzó fogak számának átlaga: M = 5,22 ± 5,74. A fogmegtartó kezelés minimális volt: átlag F = 2,16 ± 3,12. Azoknak az értelmi sérülteknek, akik intézetben élnek, rosszabb a fogazati állapotuk, mint azoknak, akik családban vannak. Következtetések: Az eredményekből látszik, hogy az értelmi sérültek fogai elhanyagoltabbak, mint a normálpopuláció esetében. A DMF-T-index önmagában nem tükrözi ezeket a magállapításokat, csak akkor, ha szétbontva vizsgáljuk az adatokat. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1698–1702.

Summary. Introduction: There are 100,000 mentally disabled individuals in Hungary requiring special care. Previously, we reported the results and problems of acute dental care. However, in order to take the appropriate measures toward holistic dental rehabilitation, clarity regarding the condition of those mentally disabled individuals is necessary. Objective: To measure the dental health of mentally disabled individuals based on a large sample of patients, to compare the results with both differently-abled (i.e., primarily physically disabled) individuals and the general population. Methods: There were two available patient cohorts for the measurement of dental health. With the two cohorts combined, we recorded data about 325 patients. We split the patients into three groups: mild (36), medium (247), and severe (42) mental disability. We used DMF-T index to measure dental health status, and compared the results with those of physically disabled and the general population. Results: The mean ± deviation of DMF-T index of the disabled patients was 11.04 ± 7.35; the mean of decayed teeth: D = 3.66 ± 4.61; the missing teeth: M = 5.22 ± 5.74; the filled teeth: F = 2.16 ± 3.12. Mentally disabled patients living in institutions showed worse dental health than those living with families. Conclusions: The results show that the teeth of mentally disabled patients are more neglected than those of the general population. The DMF-T index does not mirror these conclusions unless we examine each data set separately. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1698–1702.

Open access

A gyermekkori csonttörések kapcsolata az időskori osteoporosissal: véletlen vagy előrejelzés?

Association of childhood fractures with osteoporosis of the elders: a coincidence or a forecast?

Orvosi Hetilap
Authors: Éva Hosszú, Csaba Horváth, Szilvia Mészáros, and Gábor Kovács

Összefoglaló. A gyermekek közel fele szenved el csonttörést. Ez lehet traumás esemény vagy a csontfejlődést megzavaró genetikus, hormonális vagy egyéb eltérés a csontváz bármely részén. A leggyakoribb azonban az enyhe trauma kapcsán jelentkező csuklótáji törés, amely többnyire a pubertas alatt fordul elő. A jelenség alapja, hogy a serdülés során átmenetileg elválik egymástól a csontok méretének gyors növekedése és a csonttömeg gyarapodása, ami a longitudinális növekedést kb. egy év késéssel követi. Az így kialakuló átmeneti csontgyengeség a gyermekkori csonttörés fő oka, aminek a hatásához az említett genetikai, hormonális és életmódi rendellenességek is csatlakozhatnak. A gyermekkorban előfordult kistraumás csonttörés a felnőtt férfiaknál az osteoporosisos csonttörések fokozott rizikójával jár, ezért szűrővizsgálati kérdésként is szolgál. Nők esetében ugyanez az összefüggés még bizonyításra vár. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1687–1692.

Summary. Bone fracture occurs nearly in half of the children. Some fractures are severe traumatic events while others are the results of genetic or hormonal or other alterations disturbing the normal development of bone. However, the majority of fractures are associated with a mild trauma, dominantly in the pubertal period. The basic pathology of the pubertal fractures is the transient deviation of peak velocity of height growth from the gain velocity of bone mass; the latter goes to peak 1 year later than height growth. This difference has been resulted in a physiologic but transient weakening of bones that can coincide with genetic, hormonal or life-style problems and all of these factors together may cause the increased fragility of the pubertal bone. Low-trauma fractures in childhood may be followed in high fracture risk of adult and aging men, so the childhood fracture seems to be a useful screening question for testing the osteoporosis in males. However, the same relation is still not proved in aging women. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1687–1692.

Open access

Kis méretű vesedaganatok patológiai és biológiai jellemzőinek elemzése a tumorméret alapján

Analysis of pathological and biological features of small renal masses based on the tumor size

Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Berczi, Zsolt Bacsó, László Bidiga, Judit Nagy, and Tibor Flaskó

Összefoglaló. Bevezetés: A kis méretű vesedaganatok között lényegesen gyakoribbak a benignus elváltozások, és a kis malignus tumorok biológiai tulajdonságai is kedvezőbbek, mint a nagyobb daganatokéi. Célkitűzés: Szerzők a kis méretű vesetumorok tulajdonságait vizsgáltuk különböző alcsoportokban. Módszer: 2000. január 1. és 2015. január 1. között 1272 beteg esetén végeztünk műtétet vesedaganat miatt. Közülük 496 betegnek volt kis méretű vesetumora. A betegek átlagéletkora 59 ± 12 év volt. A betegeket a tumorméret alapján három csoportba osztottuk. Az 1. csoportban a daganat mérete ≤4 cm, a 2. csoportban ≤3 cm és a 3. csoportban ≤2 cm volt. Eredmények: Az eltávolított daganat nagysága átlagosan 29 ± 8 mm volt. A szövettan 418 esetben (84%) malignus, míg 78 alkalommal (16%) benignus elváltozást mutatott. A 2 cm-nél kisebb daganatoknál malignitás csak az esetek 73,2%-ában fordult elő. A malignus és a benignus tumorok méretében szignifikáns eltérés volt (p = 0,008). Rosszul differenciált daganat – grade 3. és 4. – az esetek 10,8%-ában, 14,4%-ában, illetve 20,7%-ában volt jelen, amikor a tumorméret kisebb mint 2 cm, 2,1–3 cm, illetve 3,1–4,0 cm volt. A vesecarcinomáknál az átlagosan 10 éves utánkövetési idő alatt progresszió az esetek 5,5%-ában fordult elő. Következtetés: A kis méretű vesetumor az összes vesedaganat 39%-át tette ki. Ezek nagy része malignus volt, és benignus elváltozás az esetek 16%-ában fordult elő. A malignitás előfordulása a 2 cm-nél kisebb tumoroknál volt a legalacsonyabb. A tumorméret szoros összefüggést mutatott a malignitás gyakoriságával és a daganat differenciáltságával. A kedvező patológiai és biológiai eredmények alapján a 2 cm alatti daganatoknál felmerül annak lehetősége, hogy esetükben az aktív követés vagy minimálisan invazív kezelés alkalmazása kerüljön előtérbe. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1693–1697.

Summary. Introduction: The incidence of benign lesions is more common in small renal masses (SRMs) and biological behavior of small malignancies is better compared to larger ones. Objective: The authors measured the characteristics of SRMs in different subgroups. Method: From January 1, 2000 to January 1, 2015, 1272 patients underwent surgery for renal tumors. In 496 of the 1272 cases, the patients had SRMs. The mean age of the patients was 59 ± 12 years. Based on the sizes, the SRMs were divided into three groups. The sizes of the renal tumors were ≤4 cm in Group 1, ≤3 cm in Group 2 and ≤2 cm in Group 3. Results: The mean diameter of the removed SRMs was 29 ± 8 mm. Histology confirmed renal cell carcinoma in 418 cases (84%), while benign tumor was present in 78 patients (16%). However, with the tumor size ≤2 cm, malignancy was detected in 73.2% of the cases. There was a significant difference in the sizes of the malignant and the benign masses (p = 0.008). Grade 3 or 4 tumors were present in 10.8%, 14.4% and 20.7% when the tumor size was ≤2 cm, 2.1 to 3 cm, and 3.1 to 4 cm in diameter, respectively. During the mean 10-year follow-up period, tumor progression was detected only in 5.5% of malignancies. Conclusion: In 39% of all cases, the patients had SRMs. The majority of SRMs were malignant, and benign lesion occurred only in 16% of the cases. The incidence of malignant tumors was the lowest when the size of SRMs was ≤2 cm. The size of the tumor was highly associated with probability of malignancy and tumor grading. Based on the favorable pathological and biological results in tumors below 2 cm, active surveillance or minimally invasive treatment could be the preferred management. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1693–1697.

Open access

A koronavírus-járvány hatása a komplementer terápiás gyógymódok igénybevételére elektív sebészeti műtétek előtt

Relationship between the coronavirus epidemic and the use of complementary and alternative medicine prior to elective surgical procedures

Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Orsolya Szűcs, Katalin Darvas, Csaba Hoffmann, László Harsányi, and Attila Szijártó

Összefoglaló. Bevezetés: A 2019 végén Vuhanból kiinduló, SARS-CoV-2 okozta koronavírus-járvány jelentős hatást gyakorolt életünkre. Specifikus terápia hiányában az emberek egy része alternatív gyógymódokhoz fordult. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, milyen hatást gyakorolt a koronavírus-járvány a betegek komplementer gyógymódokhoz való viszonyulására elektív sebészeti műtétek előtt. Módszer: Egy magyarországi klinika és egy városi kórház elektív sebészeti műtétre váró betegei körében végeztünk anonim kérdőíves felmérést 2020. augusztus 3. és december 18. között. 279 kérdőívet dolgoztunk fel, a válaszadási arány 69,7% volt. Eredmények: A koronavírus-járvány hatására a válaszadók 91,4%-ának nem változott meg a véleménye a nem konvencionális kezelésekről, 8,2%-a bizakodóbban tekintett ezekre. A komplementer terápia betegségmegelőző hatása iránt a kitöltők 16,8%-a volt bizakodó, 25,4%-a elutasító, 57,7%-a nem formált véleményt. A válaszadók 24,7%-a vett igénybe élete során alternatív módszereket, a koronavírus-fertőzés megelőzésére csak a nyilatkozók 10%-a alkalmazna ilyen gyógymódokat. Kizárólag a pandémia hatására senki nem kezdett el komplementer gyógymódokat használni. A kérdőívet kitöltők 55,6%-a használt gyógynövénykészítményt élete során. A járvány ideje alatt a válaszadók 27,5%-a vett igénybe gyógynövénykészítményeket; a gyógymód alkalmazása és a vizsgált szociodemográfiai tényezők között nem találtunk összefüggést. A gyógynövények alkalmazása alacsonyabb mértékű volt a daganatos és a thromboemboliás betegek között. Következtetés: Vizsgálatunk alapján a komplementer gyógymódok használata feltehetően a járvány miatt elrendelt korlátozásokból adódóan csökkent, a gyógynövények alkalmazása azonban nem változott lényegesen. A válaszadók tizede használt komplementer gyógymódot a koronavírus-fertőzés megelőzésére. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Summary. Introduction: The coronavirus epidemic caused by SARS-CoV-2 from Wuhan at the end of 2019 had considerable impact on our lives. In the absence of specific therapy, some people have resorted to alternative therapies. Objective: The aim of our study was to explore the effect of the coronavirus epidemic on the patients’ attitudes toward complementary and alternative medicine. Method: We have performed anonymous questionnaire survey among patients of a Hungarian university hospital and a city hospital waiting for elective surgery between August 3, 2020 and December 18, 2020. We received 279 questionnaires, the response rate was 69.7%. Results: As a result of the coronavirus epidemic, 91.4% of the respondents did not change their opinion about complementary and alternative treatments, 8.2% were more optimistic about them. 16.8% of respondents were optimistic, 25.4% rejected, and 57.7% did not form an opinion about the disease-preventing effect of complementary therapy. A quarter of respondents (24.7%) had used complementary therapies in their lifetime, with only 10% of respondents using such therapies to prevent coronavirus infection. As a result of the pandemic, no one started using complementary therapies. 55.6% of the respondents used a herbal preparation during their lifetime. In the course of the epidemic, a high proportion of respondents (27.5%) used herbal preparations; no correlation was found between the use of the treatment and the socio-demographic factors examined. The use of herbs was lower among cancer and thromboembolic patients. Conclusion: Based on our study, the use of complementary therapies presumably decreased due to the restrictions imposed in the epidemic, however, the use of herbs did not change significantly. One-tenth of the respondents used naturopathic cure to prevent coronavirus infection. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Open access

Lehetséges összefüggés egy autizmusspektrum-zavarban érintett gyermek metilfenidát-kezelése és az azt követően kialakult gynaecomastia között

Possible association between methylphenidate treatment in a child with autism spectrum disorder and subsequent gynecomastia

Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Kollárovics, Péter Nagy, and Judit Balázs

Összefoglaló. Bár a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar kezelése során alkalmazott metilfenidát-monoterápiával összefüggésben jelentkező gynaecomastiáról bizonyos nemkívánatos hatások adatbázisai beszámolnak, a szakirodalom áttekintése alapján ez idáig mindössze 5 esettanulmányt publikáltak a témában. Tanulmányunkban egy autizmusspektrum-zavarral és figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral egyaránt diagnosztizált gyermek esetét mutatjuk be, akinél 6 hónapon át tartó, folyamatos metilfenidát-monoterápiájával összefüggésben kétoldali gynaecomastia kialakulását tapasztaltuk. A kezelés azonnali leállítása mellett 10 napos klomifénkezelés történt. A metilfenidát-terápia azonnali leállítását követően 14 nappal a gynaecomastia mindkét oldalon visszahúzódott. 3 hónapos, gyermekpszichiátriai szempontból gyógyszermentes időszakot követően a metilfenidát-terápia újraindítása történt, de 1 hónap elteltével a nem kívánt mellékhatás ismét jelentkezett. A metilfenidát-terápia és a gynaecomastia kialakulása közötti kapcsolat számos mechanizmussal kapcsolatban kérdéseket vet fel. Gyermekpszichiátriai szempontból érdekes kérdés, hogy releváns lehet-e a gyógyszeres terápia következményeként kialakuló nemkívánatos mellékhatás megjelenésében az autizmusspektrum-zavar és a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar komorbid fennállása. A jelenség hátterében felmerül továbbá a neuroendokrin-immunológiai rendszer szabályozásának esetleges megváltozása. Esettanulmányunk felhívja a gyakorló orvoskollégák figyelmét a metilfenidát-terápia alkalmazása mellett potenciálisan kialakuló gynaecomastia monitorozására. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1703–1708.

Summary. Although gynecomastia associated with methylphenidate monotherapy in the treatment of attention deficit hyperactivity disorder has already been reported in some adverse event databases, based on a review of the literature it appears that only five case reports have been published. In our study, we present the case of a child diagnosed with both autism spectrum disorder and attention deficit/hyperactivity disorder, who developed bilateral gynecomastia in association with continuous methylphenidate monotherapy for 6 months. With immediate cessation of methylphenidate therapy, clomiphene treatment was given for 10 days. A total of 14 days after cessation of methylphenidate treatment gynecomastia receded on both sides. After a methylphenidate drug-free period of 3 months, methylphenidate therapy was restarted, but 1 month later the side effect reappeared. The relationship between methylphenidate and the development of gynecomastia raises questions about a number of mechanisms. From a child psychiatrist point of view, it is an interesting question whether the presence of comorbid autism spectrum disorder and attention deficit/hyperactivity disorder may be relevant in the onset of adverse events by medication. The phenomenon may also be caused by altered regulation of the neuroendocrine-immune system. Our case report draws the attention of practicing physicians to monitoring of potential gynecomastia during methylphenidate therapy. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1703–1708.

Open access

Abstract

Purpose

The aim of the present cross-sectional study was to investigate the relationship between depression and intermittent claudication (IC), independently of traditional risk factors.

Main methods

The sample consisted of 300 individuals (M age = 65.3 ± 8.7 years, 61.0% female) recruited from the offices of 33 general practitioners. Participants’ medical history and the presence of major cardiovascular risk factors were recorded. Participants completed the Edinburgh Claudication Questionnaire. The role of depression (assessed by a shortened version of the Beck Depression Inventory) in predicting IC was examined using a binary logistic regression analysis – controlled for sex, age, hypertonia, diabetes, smoking, hypercholesterinemia, hazardous drinking, and body mass index (BMI).

Results

The descriptive data indicated that the prevalence of depression was 57.9% in the IC subgroup and 16.1% in those free of IC. The bivariate analyses indicated that hypercholesterinemia, smoking, hazardous drinking, BMI, and depression were significantly associated with IC. Male sex and age showed a trend toward being a significant correlate of IC. Results of the multivariate analyses indicated that depressive symptomatology was significant in predicting IC (OR: 1.08 (1.05–1.11)), even after controlling for lifestyle and traditional risk factors such as smoking, hazardous drinking, and BMI. Among traditional risk factors, smoking (OR: 2.44 (1.26–4.74)), hazardous drinking (OR: 1.19 (1.02–1.40)), and hypercholesterinemia (OR: 2.17 (1.26–3.75)) showed a significant, positive relationship with IC.

Conclusions

These results underscore the importance of a multidisciplinary approach that focuses on supporting health-related behavioral changes and managing mental health symptoms when providing care for patients with IC.

Open access

Abstract

Background

Near-infrared spectroscopy (NIRS) technology can evaluate muscle metabolism and oxygenation. NIRS-based oximeters can measure skeletal muscle oxygen delivery and utilization during static and dynamic work non-invasively. Our goal was to assess the value and usability of NIRS technology in chronic obstructive pulmonary disease (COPD) rehabilitation program.

Methods

Forty patients with COPD participated in a 4-week inpatient rehabilitation program that included breathing exercises and personalized cycle/treadmill training adjusted to the functional capacity, physical activity and comorbidities of the patients. A NIRS muscle oxygen monitor was used to measure tissue oxygenation and hemoglobin levels. Total hemoglobin index, average muscle oxygenation, minimal and maximal muscle oxygenation were recorded before and after the rehabilitation program.

Results

Rehabilitation resulted improvement in 6 min walking distance (6MWD:335.3 ± 110. vs. 398.3 ± 126.2 m; P < 0.01), maximal inspiratory pressure (MIP: 57.7 ± 22.7 vs. 63.6 ± 18.0 cmH2O; P < 0.01), chest wall expansion (CWE: 2.84 ± 1.26 vs, 4.00 ± 1.76 cm; P < 0.01), breath hold time (BHT: 25.8 ± 10.6 vs. 29.2 ± 11.6 s; P < 0.01) and grip strength (GS: 24.9 ± 11.9 vs. 27.0 ± 11.4 kg; P < 0.01). Quality of life improvement was monitored by COPD Assessment Test (CAT: 17.00 ± 8.49 vs. 11.89 ± 7.3, P < 0.05). Total hemoglobin index (tHb: 12.8 ± 1.3% vs. 12.8 ± 1.4), average muscle oxygenation (SmO2: 67.5 ± 14.4% vs. 65.2 ± 20.4%) showed a tendency for improvement. Maximal muscle oxygenation decreased (SmO2 max: 98.0 ± 20.5% vs. 90.1 ± 14.3%; P < 0.01). Minimal muscle oxygenation increased (SmO2 min: 42.6 ± 12.6% vs. 54.8 ± 14.3%; P < 0.01).

Conclusions

NIRS results showed that muscle oxygenation and microcirculation can be described as a high-risk factor in COPD patients. The 4-week rehabilitation improves functional parameters, quality of life and tissue oxygenation levels in COPD patients.

Open access