Browse

You are looking at 1 - 10 of 83,476 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A jó orvos ismérvei és a pszichoszomatikus szemlélet csírái Kolozsvárott 1824-ben

Qualities of a good physician and the dawn of psychosomatic medicine in Kolozsvár/Cluj/Klausenburg in 1824

Orvosi Hetilap
Author:
László Kiss
Restricted access

Microchimaerismus kimutatása nagy érzékenységű droplet digitális PCR technikával és szerepe a vérképzőőssejt-transzplantált betegek monitorozásában

Detection of microchimerism with high sensitivity droplet digital PCR technique and its significance in monitoring of hematopoietic stem cell transplanted patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Őrfi
,
Nóra Meggyesi
,
Lívia Varga
,
András Bors
,
László Gopcsa
,
Melinda Paksi
,
Viktor Lakatos
,
Krisztián Kállay
,
Gergely Kriván
,
Alexa Jónás
,
Attila Tordai
,
István Vályi-Nagy
,
Péter Reményi
, and
Hajnalka Andrikovics

Bevezetés: Az allogén haemopoeticusőssejt-transzplantáción átesett betegek esetében betegségspecifikus biomarker nem mindig áll rendelkezésre, ekkor a beteg állapota chimaerismusvizsgálattal monitorozható, amely tájékoztatást ad a relapsusról, a vérképző sejtek megtapadásáról és a recipienseredetű vérképzésről. A klinikai chimaerismus, vagyis két vagy több különböző egyén sejtjeinek egymás melletti jelenléte, többféle módszerrel mutatható ki. A „short tandem repeat”-ek (STR) detektálásán alapuló fragmensanalízis-módszerrel legkevesebb 1–5% recipiensarány, ezzel szemben az érzékenyebb és pontosabb módszerekkel már a microchimaerismus (<1%) is kimutatható. Célkitűzés: A microchimaerismus detektálására alkalmas deletiós insertiós polimorfizmusok (DIP) jelenlétén alapuló módszer bevezetése és beállítása droplet digitális PCR (ddPCR-) technikával, illetve az STR- és a DIP módszerrel mért eredmények összehasonlítása. Módszer: A beállítás önkéntesek (n = 6) genomiális DNS-éből, mesterséges, kevert chimaeraminták előállításával történt, melyek során vakpróba és kimutathatósági határértékeket (LoB, LoD) számítottunk. Az STR- és a DIP-módszer mérési eredményeit korreláltattuk egymással (n = 48 recipiens, 146 minta), és informativitási értéket számítottunk 403 transzplantációs esetet felhasználva. A rutinvizsgálatok elvégzéséhez és a számításokhoz 8 DIP- és egy további, Y-kromoszóma-specifikus markert használtunk. A relapsus korai kimutatására retrospektív vizsgálatot végeztünk. Eredmények: A bevezetett ddPCR-módszer megbízható, és kifejezett korrelációt mutatott az STR-vizsgálat eredményeivel az 1–100% kevert chimaerismustartományban (R2 = 0,988; n = 146 minta). A gyakorlati alkalmazhatóságot jellemző informativitási érték egy donorral történt transzplantáció esetében 96%-os, vagyis igen nagy valószínűséggel, legalább 1 markerrel detektálni tudtuk a kevert chimaeraállapotot. Az új módszerrel lerövidült a mintaátfordulási idő, és 1–1,5 nagyságrenddel javult a kimutathatósági határ az STR-technikához képest. Következtetés: Rendszeres ddPCR-monitorozással bizonyos esetekben még a klinikai relapsus megjelenése előtt, korai szakaszban előre jelezhető a betegség kiújulása. A ddPCR-rel végzett, nagy érzékenységű chimaerismusvizsgálat lehetséges alkalmazási területei: haemopoeticusőssejt-mikrotranszplantáció, szolidszerv-transzplantáció után a graftkilökődés korai kimutatása, illetve autoimmun betegségek és várandósság alatt előforduló microchimaerismust célzó kutatások. Orv Hetil. 2024; 165(8): 297–308.

Restricted access

Problematikus evési magatartások és evészavarok az élsportban

Disordered eating and eating disorders among professional athletes

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Erika Kovács
and
Szilvia Boros

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2019. évi jelentése szerint a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok aránya a sportolónők körében 6–45%, a férfi sportolóknál 0–19% között volt. Az arány folyamatosan nő, és a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok gyakrabban fordulnak elő a sportolók között, összehasonlítva a nem sportoló populációval. Bármely sportágban megjelenhetnek, de bizonyos sportolók kiemelt rizikócsoportba sorolhatók, főként az esztétikai, súlycsoportos és állóképességi sportágakban. A mérési módszerek nagy diverzitást mutatnak, a legtöbbször kérdőíveket alkalmaznak, amelyek csak a rizikócsoportok szűréséhez alkalmazhatók. A diagnózis felállításához multidiszciplináris szemléletben sportorvos, csapatorvos, sportpszichológus és sportdietetikus együttműködésére van szükség. A problémás evési viselkedések kiindulópontja gyakran a fogyókúra, amikor a sportolók különböző okok miatt (például teljesítményfokozás, a fizikai megjelenés javítása, súlycsoport elérése stb.) befolyásolni szeretnék súlyukat, testösszetételüket, s ezek kivitelezéséhez szakember felügyelete nélküli, szakmailag megalapozatlan alkalmaznak. Az evészavarok optimális táplálkozással kezdődnek, amelyek problematikus evési magatartásokba, majd klinikai evészavarokba alakulnak át. Jelenleg kevés olyan longitudinális kutatás áll rendelkezésre, amely kifejezetten a problémás evési viselkedések és evészavarok kontinuitását vizsgálja, jóllehet az eddigi kutatási eredmények felhívják a figyelmet a problémás evési magatartás kiszűrésére és az orvos-pszichológus-dietetikus együttműködésének szükségességére már az evészavar kialakulása előtt. Hiánypótló lehet a folyamat feltérképezése minél több sportágban. Orv Hetil. 2024; 165(8): 291–296.

Open access

Szorongás, depresszió, valamint fizikai tüneti terhek felmérése és összefüggéseik megismerése daganatos betegek körében

Assessment of anxiety, depression, and physical symptoms and understanding of their connections among cancer patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Varga
,
Rita Horváth
,
Csilla Busa
,
Edit Virág
,
László Mangel
, and
Ágnes Csikós

Bevezetés: A daganatos megbetegedésekre jellemzőek a megnövekedett pszichés terhek. A jelentős fizikai tüneti terhek, a multimorbiditás, a szorongás és a depresszió kialakulásának kockázati tényezői lehetnek daganatos betegekben, mely összefüggések vizsgálatára tudomásunk szerint eddig még nem került sor Magyarországon. Célkitűzés: Célunk volt (1) felmérni a szorongás és (2) a depresszió szintjét daganatos betegek körében, (3) megvizsgálni, hogy milyen fizikai tüneti terhek jelennek meg leginkább az onkológiai betegek között, (4) megismerni a szorongás, a depresszió és a fizikai tüneti terhek és (5) a multimorbiditás összefüggéseit. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkba 18. életévüket betöltött, daganatos megbetegedés diagnózisával rendelkező betegeket vontunk be. A kvantitatív adatok feldolgozása során az eredményeket 0,05 alatti p-érték esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A vizsgálatban 113 beteg vett részt. A válaszadók 29,2%-ában a normális határértéknél magasabb szintű szorongást mértünk, a depresszió pedig 36,2%-ban volt jelen különböző súlyosságban. Alvási nehézségekről a megkérdezettek 69,5%-a, fáradtságról 66,3%, fájdalomról 52,2% számolt be. A normálérték feletti szorongást és depressziót mutatók átlagosan több fizikai tüneti terhet említettek. Szignifikáns összefüggés volt kimutatható a normálérték feletti depressziót mutatók és a fáradtság, valamint a fájdalom között. A multimorbiditást tekintve a normálérték feletti szorongást mutatók átlagosan több krónikus betegséggel rendelkeztek. Megbeszélés: Vizsgálatunkban a szorongás szintje magasabb, a depresszió szintje azonban egyezik a nemzetközi adatokkal. Az alvási nehézségek nagyobb arányban fordulnak elő vizsgálatunkban, a fáradtság és a fájdalom előfordulása azonban összhangban áll a nemzetközi kutatások eredményeivel. Az eddig publikált nemzetközi vizsgálatokhoz hasonlóan vizsgálatunk is a multimorbiditás, a megnövekedett fizikai tüneti terhek, továbbá a szorongás és a depresszió közötti jelentős összefüggésre utal. Következtetés: A szorongás és a depresszió nagy arányban van jelen onkológiai betegekben. A legnagyobb arányban az alvási nehézségek fordulnak elő, ezt követi a fáradtság és a fájdalom. A szorongás és depresszió mértéke összefüggést mutat a fizikai tüneti terhekkel, valamint a multimorbiditás is fokozza a betegek szorongásszintjét. Orv Hetil. 2024; 165(8): 309–317.

Open access

Vazopresszin használata szeptikus sokkos betegek ellátásában

Administration of vasopressin in septic shock

Orvosi Hetilap
Authors:
Endre Hajdu
,
Mariann Berhés
,
István László
,
Zsolt Oláh
,
Béla Fülesdi
, and
László Asztalos

A szepszis az orvostudomány fejlődése ellenére továbbra is releváns, komplex kórkép, mely szeptikus sokkba kibontakozva jelentős mortalitással jár. A szeptikus sokk egyik jellemzője a vasodilatatióval, hypotensióval és nem megfelelő szöveti perfúzióval jellemezhető hemodinamikai instabilitás. A hagyományosan, folyadékresuscitatiót és katecholamin vazopresszorokat alkalmazó ellátás gyakran nem képes helyreállítani a megfelelő perfúziót és javítani a kimenetelt. Következésképpen egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az alternatív vazoaktív szerek feltárása iránt. Az egyik ilyen szer a vazopresszin, mely ígéretes kiegészítőnek bizonyult a szeptikus sokk kezelésében. A szeptikus sokkban a vazopresszin hatékonyságát és biztonságosságát tanulmányozó klinikai vizsgálatok eltérő eredményeket hoztak, ami folyamatos vitát és további vizsgálatokat váltott ki. Alkalmazásában egyelőre nincs egyöntetű konszenzus. Számos randomizált, kontrollált vizsgálat értékelte a vazopresszin alkalmazását a hagyományos terápia kiegészítéseként, és olyan lehetséges előnyöket mutattak ki, mint a hemodinamikai stabilitás javulása és az enyhébb szeptikus betegek esetében a mortalitás csökkentése. Az ellentmondásos eredmények és a nemkívánatos eseményekkel, köztük az ischaemiás szövődményekkel kapcsolatos aggályok azonban szükségessé teszik az optimális adagolás, időzítés és a megfelelő betegszelekció átfogó megértését. Összefoglaló közleményünk célja, hogy átfogó áttekintést adjon a vazopresszinről és használatáról a szeptikus sokk ellátásában. Összefoglalja a klinikai vizsgálatokból származó jelenlegi eredményeket, miszerint a vazopresszin-terápia költséghatékony kiegészítő vazopresszor a noradrenalinterápia mellé. Hatékonyan csökkenti a betegek katecholamin-igényét, csökkentheti a vesepótló kezelések szükségességét és az új arrhythmiák előfordulását, de a sokszor ellentmondásos vagy biztonsággal nem reprodukálható vizsgálati eredmények miatt jelenleg erős evidencia hiányában másodvonalbeli szerként ajánlják. Orv Hetil. 2024; 165(8): 283–290.

Open access

In this paper, some basic characterizations of a weighted Bloch space with the differentiable strictly positive weight 𝜔 on the unit disc are given, including the growth, the higher order or free derivative descriptions, and integral characterizations of functions in the space.

Open access

Abstract

Due to the relative independence from the operational parameters, the linear retention indices (LRIs) are useful tool in gas chromatography-mass spectrometry (GC-MS) qualitative analysis. The aim of the current study was to develop a multiple linear regression (MLR) model for the prediction of LRIs as a function of selected molecular descriptors. Liquid injection GC-MS was used for the analysis of Essential oils (Rose, Lavender and Peppermint) separating the ingredients by a semi-standard non-polar stationary phase. As a result, a sum of 103 compounds were identified and their experimental LRIs were derived relying on reference measurements of a standard mixture of n-alkanes (from C8 to C20). As a next step, a set of molecular descriptors was generated for the distinguished chemical structures. Further, a stepwise MLR was applied for the selection of the significant descriptors (variables) which can be used to predict the LRIs. From an exploit set of over 2000 molecular descriptors, it was found that only 16 can be regarded as significant and independent variables. At this point split validation was applied: the identified compounds were randomly divided into training (85%) and validation (15%) sets. The training set (87 compounds) was used to derive two MLR models by applying i) the ‘enter’ algorithm (R 2 = 0.9960, RMSЕ = 17) and ii) the ‘stepwise’ one (R 2 = 0.9958, RMSЕ = 17). The predictive power was assessed by the validation set (16 compounds) as follows i) q2 F1 = 0.9896, RMSE = 25 and ii) q2 F1 = 0.9886, RMSE = 26, respectively. The adequateness of both regression approaches was further evaluated. Newly developed headspace-solid phase microextraction (HS-SPME) procedures in combination with GC-MS were used for an alternative analysis of the studied Essential oils. Twelve additional compounds, not previously detected by the liquid sample introduction mode of analysis, were identified for which the values of the significant descriptors were within the working range of the developed MLRs. For the last compounds, the LRIs were calculated and the experimental data was used as an external set for assessment of the regression models. The predictive power for both regression approaches was assessed as follows: Enter RMSE = 41, q2 F2 = 0.9503 and Stepwise RMSE = 40, q2 F2 = 0.9521.

Open access

Abstract

The purpose of the present study was to investigate the phenolic profile, antioxidant capacity, and biological activity of Inula helenium subsp. pseudohelenium extracts, for the first time. Phenolic substances in leaf ethanol (L-EtOH), leaf pure water (L-PW), root ethanol (R-EtOH), and root pure water (R-PW) extracts of I. helenium subsp. pseudohelenium plant were investigated by HPLC. Also, the antimicrobial (hollow agar), antioxidant, antiproliferative, and DNA protective activities of the samples were examined in vitro. Gallic acid was not detected in the extracts, the presence of curcumin was detected only in EtOH extracts. L-EtOH exhibited the best antimicrobial activity. According to the antioxidant results, the L-EtOH extract had an activity profile close to the standard antioxidants in general. It was also found that the L-EtOH extract stabilised the DNA by disrupting the scavenging effect of H2O2+DMSO. According to the antiproliferative activity results, EtOH extracts exhibited the strongest effect, especially against MCF7 cancer cell lines. When evaluated in general terms, it was found that L-EtOH extract showed better activity than other extracts. It is important to conduct more in vivo and in vitro studies after isolating the active components of extracts e.g. L-EtOH, which have good effects in terms of biological activity.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Maria Chatzidimitriou
,
Asimoula Kavvada
,
Dimitrios Kavvadas
,
Maria Anna Kyriazidi
,
Konstantinos Eleftheriadis
,
Sotirios Varlamis
,
Vassilis Papaliagkas
, and
Stella Mitka

Abstract

Carbapenems are considered to be among the last line antibiotics against extended-spectrum β-lactamase producing Enterobacterales. Carbapenem-resistant Klebsiella pneumoniae (CRKP) has been frequently reported and its spread in Europe is indisputable and poses an enormous threat to hospitalized patients which is of growing concern. This review aims to record prevalence of CRKP in the Balkan region and to review the current knowledge about this life-threatening pathogen. In this review, we summarize data about clinical isolates of carbapenem-resistant K. pneumoniae from Greece, Croatia, Romania, Bulgaria, Serbia, Slovenia, Montenegro, Bosnia-Herzegovina and Albania from published reports between 2000 and 2023. Among Balkan countries, Greece and Romania are the ones with the most reports about CRKP. Since 2007, KPCs are the dominant carbapenemases in both countries. KPC-2 and NDM-1-producing K. pneumoniae strains have been identified as the most frequent CRKP in Croatia, Bulgaria, Serbia, and Slovenia. OXA-48 enzyme has been identified in most Balkan countries. In addition, since 2018, CRKP sequence type 11 (ST11) seems to have replaced ST258 in Balkan Peninsula, while ST15 continues to thrive throughout the years. Not only efficacy of colistin against CRKP has decreased dramatically during the last ten years but colistin resistance mechanism is based on alterations of chromosomal mgrB gene, rather than the already known mcr genes.

Moreover, ceftazidime-avibactam-resistant CRKP were detected mostly in Greece. Emergence of CRKP poses a severe threat to the Balkan countries. Due to the narrow therapeutic window, it is essential to prevent the spread of multiresistant K. pneumoniae strains.

Open access

Abstract

Carbapenem resistant Enterobacteriaceae (CRE) are major human pathogens because, these cause high number of difficult-to-treat infections. Allogeneic hematopoietic stem cell transplant (AHSCT) recipients are highly exposed to these type of bacteria. The aim of our study was to investigate prevalence of CRE colonization in AHSCT patients and to determine genes encoding carbapenem resistance. A retrospective study conducted between January 2015 and December 2019, involved 55 patients colonized with CRE strains. We determined the rate of antibiotic resistance according to European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) and the carbapenem resistance genes by PCR assays for genes encoding most frequent β-lactamases namely, bla GES , bla KPC , bla IMI , bla NDM , bla VIM , bla IMP and bla OXA-48. Eighty-one episodes of CRE colonization were recorded in 55 patients, mainly suffering from acute leukaemia (30%) and aplastic anemia (26%). History of hospitalization was noted in 80 episodes. Prior antibiotic treatment, severe neutropenia and corticosteroid therapy were respectively found in 94%, 76% and 58% of cases. Among the 55 patients, six patients (11%) developed a CRE infection. The CRE responsible for colonization were carbapenemase producers in 90% of cases. They belonged mostly to Klebsiella pneumoniae (61/81) and Escherichia coli species (10/81). Antibiotic resistance rates were 100% for ertapenem, 53% for imipenem, 42% for amikacin, 88% for ciprofloxacin and 27% for fosfomycin. Molecular study showed that bla OXA-48 gene was the most frequent (60.5%), followed by bla NDM (58%). Thirty-five (43%) strains were co-producers of carbapenemases. In our study, we report a high rate of CRE intestinal colonization in AHSCT recipients of our center.

Restricted access