Az egészségügyi és az orvosbiológiai kutatások adatainak széttagoltsága az adatvezérelt döntéseken alapuló, személyre szabott orvoslás egyik akadálya. A fejlődéshez a méretben és komplexitásban is rendkívüli, ám töredezett egészségügyi adatkincs hatékony kiaknázását, illetve az intézményeken vagy akár határokon is átívelő adatmegosztást biztosító technológiák szükségesek. A biobankok nemcsak a minták archívumai, hanem adatintegrációs központok is egyúttal. A biobankok adatainak együttműködésben történő elemzése értékesebb következtetéseket ígér. Az adatok megosztásának előfeltétele a harmonizáció, azaz a minták egyedi klinikai és molekuláris jellemzőinek egységes adatmodellben és standard kódokkal történő leképezése. Az egészségügyben keletkezett információk ezekben a közös sémára illesztett adatbázisokban válnak elérhetővé a gépi tanulás számára, így a módszer az együttműködés során a személyes adatokat tiszteletben tartó felhasználásra is lehetőséget ad. Az érzékeny egészségügyi adatok újraértékelése elképzelhetetlen a személyes adatok védelme nélkül, amelynek jogi és koncepcionális kereteit a GDPR- (General Data Protection Regulation) és a FAIR- (findable, accessible, interoperable, reusable) elvek jelölik ki. Az Európában működő biobankok számára a BBMRI-ERIC (Biobanking and Biomolecular Research Infrastructure – European Research Infrastructure Consortium) kutatási infrastruktúra fejleszt közös irányelveket, amelyhez hazánk 2021-ben mint Magyar BBMRI Csomópont csatlakozott. Első lépésben a biobankok szövetségében kapcsolódhatnak össze a széttagolt adathalmok, ahol sokrétű kutatási cél által motivált, igényesen összerendezett adatkészletek válnak hozzáférhetővé. Ezt követően, a betegellátás valós környezetében keletkezett adatok magasabb szinten történő értékelése is lehetővé válik, így a klinikai vizsgálatok szigorú keretek között generált bizonyítékai új szintre kerülhetnek. Közleményünkben a „federált” adatmegosztásban rejlő lehetőségeket mutatjuk be a Semmelweis Egyetem biobankjainak közös projektje kapcsán. Orv Hetil. 2023; 164(21): 811–819.

Bevezetés: A felfekvés (decubitus) a nyomásnak kitett helyeken kialakuló seb a bőrön és a subcutisban. Elsősorban idős, nem mobilis egyénekben fordul elő, melynek megelőzése és kezelése nemcsak orvosi és ápolói részvételt, hanem anyagi ráfordítást is igényel. Célkitűzés: Tanulmányunkban a dokumentumelemzést követően az állami kórházak körében 2022. második negyedévében végzett decubitusfelmérés releváns eredményeit ismertetjük a decubitusprevenció és -ellátás szervezeti és menedzsmenti tényezőire fókuszálva. Módszer: Az országos felmérés a decubitusellátás szempontjából releváns intézményi kört tekintve teljes körű volt, a beválogatási kritériumok meghatározását követően 86 intézmény gyakorlatáról kaptunk képet a 2019. bázisévre vonatkozóan. Eredmények: A hazai és az európai uniós szakmapolitikai dokumentumok, szabályozók és stratégiai dokumentumok áttekintése és rendszerezése során megállapítható, hogy a felfekvés prevenciója és ellátása több fejlesztéspolitikai célkitűzéshez illeszthető, előfordulási gyakorisága az egészségügyi szektor minőségi indikátoraként jelenik meg. Megbeszélés: Az általunk megtervezett és elvégzett országos decubitusfelmérés eredményei alapján elmondható, hogy a hazai jógyakorlatok szigetszerűen működnek, jelentési rendszerünk inhomogén, a dokumentáció nem egységes az intézményrendszerünkben. A 86 intézményből 17 rendelkezik új keletű (2021–2022), intézményi szintű decubitusellátást szabályozó dokumentummal, melyek az intézmények 17%-ában 2010 vagy az előtti keltezésűek. A szabályozó dokumentumok felülvizsgálati hatálya az intézmények 10%-ában elő van írva. A vizsgált intézmények közül 61 intézmény (71%) működtet decubitusteamet, 55 intézmény (64%) használ profilaktikus kötszereket. Hiányoznak a szakmai monitoringmutatók, minőségi indikátorok, esetlegesek az intézményi szintű ráfordításelemzések, kontrolling jellegű visszamutatások, melyek a költség- és költséghatékonysági elemzések alapját képezhetnék. Következtetés: Több szervezeti és menedzsmenti intézkedést érintő javaslatunk mellett a vonatkozó szakmai irányelv megújítását és az egységes intézményi jelentési rendszer bevezetését is szorgalmazzuk. Orv Hetil. 2023; 164(21): 821–830.

Az epithelioid haemangioma egy jóindulatú éreredetű tumor. Komplett eltávolítás esetén helyi kiújulásra nem kell számítani, áttétet nem képez. A hímvesszőben különösen ritkán alakul ki, az angol nyelvű szakirodalomban mindössze 33 esetről számoltak be. Közleményünkben egy 64 éves férfi esetét ismertetjük, akinél a vena dorsalis penisben igazolódott epithelioid haemangioma. A hazai irodalomban korábban nem számoltak be a hímvesszőben elhelyezkedő epithelioid haemangiomáról. A beteg kivizsgálása egy, a hímvessző tövében lévő csomó miatt indult, mely merevedés során fájdalmat okozott. Fizikális vizsgálata a hímvessző dorsalis oldalán a középvonalban mobilis, nyomásérzékeny térfoglalást igazolt. Ultrahangos vizsgálata a bőr és a tunica albuginea között elhelyezkedő, jól körülhatárolt, homogén, színes Doppler-vizsgálattal keringést nem mutató 10 mm-es térfoglalást mutatott ki. Az elváltozást spinalis érzéstelenítésben kimetszettük. A hímvessző dorsalis oldalán ejtett hosszanti metszés után a vena dorsalis penist körbepreparáltuk, a makroszkóposan thrombusnak kinéző elváltozás alatt és fölött a vénát lekötöttük, majd a tumort az érintett vénaszakasszal együtt eltávolítottuk. A kórszövettani vizsgálat az eltávolított vénafalhoz tapadó epithelioid haemangiomát mutatott ki ép sebészi széllel. A műtét után három hónappal a fájdalmas merevedés megszűnt, a beteg Merevedés Minőségi Mutatója 21 volt. Négyéves megfigyelés alatt kiújulás vagy áttét nem alakult ki. A hímvessző epithelioid haemangiomájának kezeléséhez elengedhetetlen a penis subcutan szöveteiben előforduló térfoglalások differenciáldiagnosztikájának ismerete, ezért ezt részletesen ismertetjük. Orv Hetil. 2023; 164(21): 836–840.

A gestatiós diabetes mellitus az egyik leggyakrabban előforduló terhespatológiai kórkép, mely a várandósságok 5–14%-ában jelenik meg. A terhességi intrahepaticus cholestasis a várandósság alatt előforduló májbetegségek között foglalja el az első helyet, 0,2–27%-os gyakorisággal. Irodalmi adatok alapján a két terhességi kórállapot egymáshoz való viszonyát vizsgáltuk meg összefoglaló közleményünkben abból a szempontból, hogy együttes jelenlétük hogyan befolyásolja a várandósság kimenetelét. A rendelkezésre álló kutatások azt igazolták, hogy a terhességi intrahepaticus cholestasis szoros összefüggést mutat a gestatiós diabetes mellitusszal. Az összefüggés hátterében a szérumepesavak glükóz-, illetve lipidhomeostasist moduláló szerepe húzódik, a farnezoid X-receptorhoz és a Takeda G-fehérjéhez kapcsolt receptor-5 regulációja révén. Mind a gestatiós diabetesnek, mind a terhességi cholestasisnak lehetséges magzati szövődménye a koraszülés, az akut légzési distressz szindróma és a méhen belüli elhalás. A terhességi intrahepaticus cholestasisban szenvedő betegek körében a gestatiós diabetes mellitus előfordulása gyakoribb lehet, és a két kórkép együttes jelenléte növelheti a magzati és az anyai szövődmények kockázatát, ezért ezek megelőzésére és kezelésére kiemelt figyelmet kell, hogy fordítson a várandósgondozást végző szakember. Orv Hetil. 2023; 164(21): 831–835.

Bevezetés: Magyarországon az életkorhoz kötött kötelező oltások vonatkozásában közel 100%-os a lakosság átoltottsága. Az ajánlott oltások esetében viszont már kevésbé kedvező a helyzet, ráadásul a COVID–19-pandémia alatt a korábbinál nagyobb mértékben jelent meg az oltásellenesség is egyes csoportokban, melynek visszaszorítása minden egészségügyi szakembernek feladata. Célkitűzés: A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök feltárása, valamint ezen tényezők nemek, évfolyamok és oltási hajlandóság/bizonytalanság szerinti jellemzőinek elemzése a Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatói körében. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem I. és IV. évfolyamos orvostanhallgatói körében történt online kérdőív segítségével, amely a szociodemográfiai adatokon kívül vizsgálta az influenza és a COVID–19 elleni oltás beadatását, a védőoltásokkal kapcsolatos tudás önértékelését, az oltások fontosságáról, valamint az ajánlott oltásokról alkotott hallgatói véleményeket. Eredmények: Az Egészségügyi Világszervezet stratégiai munkacsoportjának meghatározása alapján a hallgatók 88,6%-a tartozott az „oltási hajlandóság” csoportba, akik amint elérhetővé vált a COVID–19 elleni védőoltás, azonnal beadatták azt, míg az „oltási bizonytalanság” csoportba soroltak (11,4%) csak az oltás kötelezővé tételekor vagy még akkor sem kérték az oltást. A nem és évfolyam szerint illesztett modell alapján az oltási hajlandóságot mutatók nagyobb eséllyel tartották fontosnak a védőoltások alkalmazását, a tanácsadást stb., mint a bizonytalanok, míg az ismeretek önminősítésével nem volt összefüggés. Az ajánlott oltásokkal kapcsolatos állítások esélyhányadosai alapján azonosítani lehetett az oltási hajlandósághoz, illetve bizonytalansághoz társuló véleményeket. Megbeszélés: Összességében a hallgatói ismeretek és attitűdök pozitív képet mutattak. Kiemelendő viszont, hogy az oltási bizonytalanságot mutató hallgatóknál azonosított tévhitek megegyeznek a lakosság körében is fellelhető oltásellenes eszmékkel. Következtetés: Az egyetemi képzés során nagyobb hangsúlyt kell kapnia a hallgatói oltási hajlandóság monitorozásának, az ismeretek és a kommunikáció fejlesztésének. Orv Hetil. 2023; 164(21): 803–810.

Abstract

Abstract

Cellular senescence is a defense mechanism to arrest proliferation of damaged cells. The number of senescent cells increases with age in different tissues and contributes to the development of age-related diseases. Old mice treated with senolytics drugs, dasatinib and quercetin (D+Q), have reduced senescent cells burden. The aim of this study was to evaluate the effects of D+Q on testicular function and fertility of male mice. Mice (n = 9/group) received D (5 mg kg⁻¹) and Q (50 mg kg⁻¹) via gavage every moth for three consecutive days from 3 to 8 months of age. At 8 months mice were breed with young non-treated females and euthanized. The treatment of male mice with D+Q increased serum testosterone levels and sperm concentration and decreased abnormal sperm morphology. Sperm motility, seminiferous tubule morphometry, testicular gene expression and fertility were not affected by treatment. There was no effect of D+Q treatment in β-galactosidase activity and in lipofuscin staining in testes. D+Q treatment also did not affect body mass gain and testes mass. In conclusion, D+Q treatment increased serum testosterone levels and sperm concentration and decreased abnormal sperm morphology, however did not affect fertility. Further studies with older mice and different senolytics are necessary to elucidate the effects in the decline of sperm output (quality and quantity) associated with aging.

Abstract

Functional conditions like lung function and exercise capacity are important limiting factors of chest surgery in lung cancer with co-morbidities (chronic obstructive pulmonary disease (COPD) and other chronic respiratory diseases). Pulmonary rehabilitation has a favourable effect on the cardiovascular system, metabolism, respiratory and peripheral muscles and lung mechanics. Our aim was to assess the role of pre-, post- and peri-operative pulmonary rehabilitation in lung cancer in this review. We sought to size up the importance of pulmonary rehabilitation in patients undergoing surgery with or without (neo)adjuvant treatment, radiotherapy, chemotherapy, chemoradiotherapy, major physiological impairments and complications. Searches were performed in PubMed and ClinicalTrials.gov databases using the terms “exercise”, “rehabilitation”, “small cell lung cancer”, “non-small cell lung cancer”, “exercise capacity”, “chest surgery” and “quality of life” from inception to February 7th, 2022. Pulmonary rehabilitation has been recognized as an effective intervention to reduce lung cancer related symptoms and improve the pulmonary function, lung mechanics, chest kinematics, respiratory- and peripheral muscle function, physical activity and quality of life (QoL) of the patients. In conclusion, this review shows positive, highly encouraging and effective results of pulmonary rehabilitation in terms of the patients' lung function, functional mobility and quality of life. The tools for complex pulmonary rehabilitation have evolved considerably over the past two decades, thus this research has been conducted on a variety of studies about this subject and serves as a synthesis of the systematic and meta-analytic reviews.

Abstract

Listeria monocytogenes is able to form biofilms on food contact surfaces. Effectiveness of salt concentration, pH, and temperature on the formation of L. monocytogenes biofilms was evaluated individually and in combinations using microtiter plate assay by measuring the optical density. The tested strains differed in their biofilm formation (low, moderate, and strong) ability. At 37 °C, decreasing amounts of biofilms was observed in almost all L. monocytogenes strains when the NaCl concentration increased from 0.05 to 15%, but all strains were able to form biofilm even at 1 °C. There was no significant difference in biofilm formation between pH 4, 5, and 6, except for some strains. When stress conditions were tested in combination, the addition of 15% NaCl significantly inhibited the growth of L. monocytogenes at 1 °C and 4 °C, and the weak biofilm-forming strains were less sensitive to the temperature and to NaCl treatments than the strong biofilm-forming strains. These results enhance our knowledge of the application of NaCl, temperature, and pH stresses in the food industry and provide basis to develop new strategies for control of biofilm formation of this pathogen.

Abstract

In this study, 25–25 milk samples (25 colostral and 25 mature) collected at different lactational stages were used to analyse the fatty acid composition of breast milk. A gas-chromatographic method was used to perform and analyse the transmethylation of total milk lipid extracts. The milk samples contained 20 different fatty acids. Palmitic acid (C16:0), stearic acid (C18:0), myristic acid (C14:0), oleic acid (C18:1n-9), and linoleic acid (LA, C18:2n-6) were the major components of total lipid, phospholipid (PL), and triacylglycerol (TAG) fractions. Colostrum had a lower percentage of polyunsaturated fatty acids (PUFAs), a higher percentage of saturated fatty acids (SFAs), and a lower level of eicosapentaenoic acid (EPA, C20:5 n-3) and docosahexaenoic acid (DHA, C22:6 n-3) in total lipid than mature milk. Triacylglycerol and PL fractions between colostrum and mature milk samples did not differ statistically.