Browse

You are looking at 71 - 80 of 76,851 items

Abstract

In this study we described two different indications of ventriculo- and cystoperitoneal shunting (VPS, CPS) procedures in six dogs, including their clinical data and magnetic resonance imaging (MRI) examinations. One dog had moderate and two dogs had severe congenital hydrocephalus, one was presented with intracranial pressure elevation due to meningoencephalitis of unknown origin (MUO) associated with congenital hydrocephalus, and two with quadrigeminal cysts (QC). VPS procedures were done in four and CPS in two dogs, using low-pressure valve systems. The follow-up period ranged from 1 to 6 months and control MRI scans were also made. Significant improvement was detected in five cases during the short-term follow-up period (1 month) and in four cases in the medium-term follow-up (2–6 months). Major complications were found in two cases: one dog with acute-hypertensive hydrocephalus died one week after surgery, and in another case development of a chronic subdural haematoma and hygroma caused death 3 months after the surgery. Minor complications (e.g. subdural hygroma) were found in two cases. In cases of severe hydrocephalus or intracranial cysts, higher-pressure valve systems are recommended in order to prevent subdural hygroma. Transient postoperative clinical signs usually resolve within one week after the surgery.

Full access

Abstract

The aim of this study was to estimate the prevalence of antimicrobial resistance (AMR) in Escherichia coli from a dog population in Spain and assess specific virulence factors. Susceptibility to 22 antimicrobials was tested along with the production of extended-spectrum β-lactamases (ESBLs) and AmpC in faecal isolates from 100 dogs. Virulence-related genes associated with attaching and effacing E. coli (eae, Stx1, Stx2) and extraintestinal pathogenic E. coli – ExPEC – (papC, hlyA and cnf1) were detected by PCR. At least one kind of AMR was observed in 73% of the isolates. The highest prevalences corresponded to penicillin (45%), aminoglycoside (40%) and non-extended spectrum cephalosporin (39%) classes. Multidrug resistance (MDR) was observed in 53.4% of the resistant isolates. No resistance to colistin was found. Production of ESBL/AmpC enzymes was detected in 5% of E. coli. Shiga toxin-producing E. coli were not observed, enteropathogenic E. coli were identified in only 12% of them, and ExPEC were found in 25%. Dog faeces can be a source of E. coli strains potentially presenting a threat to humans through their virulence factors or AMR. The non-hygienic keeping of animals may increase the risk of colonisation of such pathogens in humans.

Full access

Abstract

This paper describes the first documented outbreak of haemorrhagic septicaemia (HS) caused by Pasteurella multocida type B in cattle in Spain. This acute, highly fatal septicaemia causes major economic losses in cattle and buffaloes in many areas of Asia and Africa. In other species and in European countries it is an infrequently reported disease. Acute septicaemic pasteurellosis occurred in a free-range farm of 150 cattle and 70 beef calves in Southern Spain. Twenty-one calves and one cow were affected, of which three calves and the adult cow died. Postmortem examination revealed characteristic oedema in the ventral area of the neck and the brisket region, and widespread haemorrhages in all organs. Pure cultures of P. multocida were obtained from all tissues and organs studied. The aetiological agent was further confirmed by molecular and biochemical analysis as P. multocida capsular type B, biovar 3. Although the source of infection could not be determined, wildlife may play an important role. The use of tulathromycin in the initial stage of the disease might be related to the low morbidity and mortality of this outbreak. After using an autogenous vaccine no more cases of HS were observed.

Full access

Abstract

The pharmacokinetics of levofloxacin (4 mg/kg), administered both alone and in combination with tolfenamic acid (2 mg/kg) and flunixin meglumine (2.2 mg/kg), was established after intravenous administration in sheep. Plasma levofloxacin concentrations were assayed by high-performance liquid chromatography and analysed according to the two-compartment open model. Following the administration of levofloxacin alone, the mean distribution half-life, elimination half-life, total clearance, volume of distribution at steady state and area under the plasma concentration–time curve were 0.20 h, 1.82 h, 0.39 L/h/kg, 0.96 L/kg and 10.40 h × µg/mL, respectively. Tolfenamic acid and flunixin meglumine caused a slow elimination and increased plasma concentrations of levofloxacin in combination administration. Levofloxacin, with an alteration in the dosage regimen, can be used effectively with tolfenamic acid and flunixin meglumine for the therapy of infections and inflammatory conditions in sheep.

Full access

Abstract

A 1-day-old male calf presented with clinical signs of severe progressive abdominal distension. Abdominal radiographic and ultrasonic images revealed several loop-like structures in the small intestine, which were indicative of gas retention. Experimental laparotomy was performed. However, the calf died during surgery. At necropsy, a round, well-circumscribed mass (3 × 3 × 2.5 cm) was found in the jejunal wall, and the jejunal lumen was narrowed. The mass was firm and had white to grey appearance on the cut surface. Histologically, the submucosa and the muscle layer were diffusely thickened due to abundance of neural tissues comprising several fascicles of nerve fibres and large aggregates of ganglion cells. Some ganglion cells contained basophilic Nissl substances in their cytoplasm. Immunohistochemically, these cells were positive for S-100 and synaptophysin. Ultrastructural examination revealed that the neoplastic ganglion cells contained dense core vesicles in the cytoplasm. Based on these findings, the neoplastic lesion was diagnosed as ganglioneuroma in the jejunum.

Full access

Abstract

The aim of this study was to evaluate the prevalence of uterine prolapse in cows and assess its effects on survival and subsequent fertility. Of 33,450 calving cows considered retrospectively, 216 (0.6%) developed uterine prolapse. A higher prevalence was found in beef cows (n = 57/5,700 cows, 1%) compared to dairy cows (n = 157/27,750 cows, 0.6%). Treatment consisted of cleaning and replacing the uterus with local administration of antibiotics, and applying a harness for uterine containment. The recovery rate was 81.9% (n = 177), similar in dairy (n = 129; 81.1%) and beef (n = 48; 84.2%) cows. Of the 216 cows with uterine prolapse, 18 (8.3%) died before or immediately after treatment; 21 cows (9.7%) were voluntarily culled for economic reasons (low milk yield, low fertility, insufficient weight gain). All recovered dairy cows were artificially inseminated with semen of proven fertility after a voluntary waiting period of 50 days; the beef cows were naturally mated. Among the 172 inseminated/mated cows, 84.7% (n = 150) became pregnant (83.7% dairy cows, 87.5% beef cows), while 15.2% (n = 27) did not conceive. Recurrence of uterine prolapse at subsequent calvings was recorded in one dairy cow. Based upon the data presented here, treated cows with uterine prolapse showed high chances of survival and conception, and a low risk of recurrence.

Full access

Abstract

The objective of this study was to examine whether serum iron (Fe) concentration is useful as a prognostic biomarker for cows with acute coliform mastitis (ACM). Our study was composed of determining the reproducibility of serum Fe concentration as a prognostic criterion in cows with ACM (Study 1) and clarifying the sequential changes in serum Fe concentration in cattle that received endotoxin (Study 2). Seventy-seven cows with (n = 47) or without (n = 30) ACM were enrolled in Study 1. The proposed diagnostic cut-off value of serum Fe concentration indicating a poor prognosis of ACM based on the analysis of the receiver operating characteristic curves was < 31.5 µg/dL. Ten young cattle aged 176.8 ± 23.7 days were enrolled in Study 2. Five young cattle received endotoxin (LPS group) and the remaining five received physiological saline (control group). Blood collections were carried out before endotoxin challenge (pre), and 0.5, 1, 2, 4, 8, 12, 24, and 48 h after the challenge. As a result, a significant decrease in serum Fe concentration was not observed until 24 h after endotoxin challenge. Because in cows with clinical ACM it is difficult to know the time course after infection, the alteration in serum Fe concentrations alone may be an insufficient prognostic criterion.

Full access

Absztrakt:

Bevezetés: A nagyérvasculitisek nem specifikus klinikai tüneteket okoznak, ami a diagnózist nagyban nehezíti. A betegség korai felismerése és kezelése a későbbi szövődmények elkerülése érdekében fontos. A 18F-FDG-PET az érfalon belüli gyulladást a betegség korai stádiumában is nagy érzékenységgel mutatja ki. A CT a nagyérvasculitis pontos lokalizációjában van segítségünkre. Célkitűzés: A 18F-FDG-PET/CT teljesítőképességének tisztázása a betegség aktivitásának és kiterjedésének megítélésében: klinikailag nagyérvasculitis iránydiagnózisával vizsgált betegekben és relapsus során, valamint a terápiára létrejövő remissio megállapításában. Módszer: A vizsgálatban 43 beteg vett részt. A betegeket a klinikai kérdés alapján csoportosítottuk: primer diagnózis igazolása szteroidnaiv és szteroiddal kezelt betegekben, relapsus, illetve remissio kimutatása. Kontrollként 10, gyulladásos tünetektől mentes tumoros beteget vizsgáltunk meg. Az erek radiofarmakon-felvételének mértékét vizuálisan és kvantitatívan értékeltük. A kvantitatív értékelés során az érszegmentumokban a májhoz viszonyított érfal maximális standard 18F-FDG-felvételi értékét (SUVmax) határoztuk meg. Eredmények: A primer diagnózis céljából végzett 30 vizsgálatból 5 esetben 18F-FDG-aktív nagyérvasculitist mutattunk ki, további 13 vizsgálatból 5 betegben pedig relapsust igazoltunk. A vizuálisan aktív betegek 50%-ában 3 vagy annál több aktív érszegmentumot találtunk. A vizuálisan aktív betegcsoportban szteroid hatására az érfal SUVmax-értéke szignifikánsan alacsonyabb volt a szteroidnaiv betegekhez képest (1,17 ± 0,11 vs. 1,43 ± 0,29; p = 0,005). Két 18F-FDG-aktív nagyér-vasculitises betegben kontrollvizsgálattal remissiót állapítottunk meg. A primer diagnózis céljából vizsgált esetek közül 8-ban egyéb, a nagyérvasculitistől független gyulladásos kórképet mutattunk ki. Következtetés: A 18F-FDG-PET/CT hatékonyan alkalmazható az aktív nagyérvasculitisek diagnosztizálásában. A metabolikus változás nagy érzékenységű megjelenítése mellett az érintett erek pontos lokalizációját is lehetővé teszi. A szteroidterápia befolyásolja az érfalak 18F-FDG-felvételét. Orv Hetil. 2020; 161(20): 829–838.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A perifériás artériás betegségek legnagyobb alcsoportját az alsó végtagi verőérbetegségek képezik, melyek a népesség mintegy 4–6%-ában fordulnak elő. Magyarországon a vizsgált időszakban összesen 6798 major amputációra került sor. Az időben és megfelelő módszerrel elvégzett kezeléssel az alsó végtagi amputációk (melyek 30 napos mortalitása 20%, 2 éves mortalitása pedig 40–60% közötti) száma hatékonyan csökkenthető. Tanulmányunk célja feltárni az ellátásban rejlő területi különbségeket. Módszer: A perifériás erek kezelése finanszírozási adatainak bemutatása során retrospektív adatelemzést végeztünk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2015–2017. évi finanszírozási adatainak felhasználásával. A halálozási arány területi különbségeit leíró statisztikával vizsgáltuk, elemezve a halálozási arányszám és egyéb faktorok közötti esetleges összefüggéseket. Eredmények: A kistérségi – járási szintű – elemzés (n = 174) nagy különbségeket tárt fel az országon belül az amputációk 10 ezer lakosra jutó arányát tekintve. Igazolta, hogy az amputációk döntő többségét a járások 30%-ában végzik, vagyis a kiemelkedő rossz hazai amputációs arányszámot a járások mintegy 30%-ának nagyon kedvezőtlen adata okozza. Regressziós elemzés támasztotta alá a járási szintű, akár négyszeres területi különbségek mögött meghúzódó kapcsolatot az amputációs ráta és az egyes szocioökonómiai tényezők, illetve az endovascularis radiológiai ellátás elérhetősége között. A rétegzett többszörös regressziós elemzés rávilágított arra, hogy azokban a járásokban, ahol nem érhető el az endovascularis ellátás (n = 159), az egyetemi végzettségűek aránya sokkal alacsonyabb (β1 = –0,13, 95% CI: –0,18 – –0,09) és a 65 év felettiek aránya magasabb (β1 = 0,14, 95% CI: 0,03–0,24), ami egymás hatásától függetlenül szignifikánsan befolyásolja az amputációs rátát. Azokban a járásokban viszont, ahol elérhető volt az intervenciós radiológiai ellátás (n = 14), a lakosság életkori megoszlása hatott a leginkább (β1 = 0,7, 95% CI: 0,42–0,98) az amputációk gyakoriságára. Következtetés: Területi és szociális alapon jelentős különbségek tapasztalhatók az országban incidenciában, prevalenciában és halálozási rátában is. A betegség kialakulásában, előrehaladásában erőteljesen megjelennek a szociális, képzettségbeli és jövedelmi különbségek, illetve a lakóhelyközeli ellátóhelyi kapacitások hatása is. Orv Hetil. 2020; 161(18): 747–755.

Open access