Browse
A szakmai és szervezeti elköteleződés szerepe a munkahelyről való kilépés szándékában tanárok körében
The role of professional and organisational commitment in the turnover cognitions among teachers
Háttér: A munkavállaló viszonyulása magához a munkához, valamint a szakmájához és a szervezetéhez fontos szerepet játszik abban, hogy kitart-e a munkahelye mellett vagy felmond. Aki elhivatott, vagy a jó munkahelyi kapcsolatokban találja meg a munkája értelmét, az kevésbé valószínű, hogy kilép a munkahelyéről, mint az, akinek a domináns munkaorientációja az anyagiak. Számos kutatás rámutatott, hogy a szakmai és szervezeti elkötelezettség növeli a munkával való elégedettséget, valamint csökkenti a kilépési szándék erősségét. Cél: Kutatásunkban tanárok mintáján vizsgáljuk a munkaorientáció, a szakmai elkötelezettség, valamint a szervezeti elkötelezettség és szervezetpolgári magatartás összefüggését a munkahelyről való kilépési szándékkal az öndeterminációs elmélet, azaz az alapvető pszichológiai szükségletek munkahelyi kielégülése keretében. Módszer: Az online kutatásban (N = 324) vidéki és fővárosi általános és középiskolai tanárok vettek részt. A változók közötti összefüggéseket egy útmodell segítségével, valamint szóasszociációk és szakmai remények-félelmek kvalitatív elemzésével vizsgáltuk. Eredmények: Az eredmények alapján az mondható, hogy kutatásunkban a tanárok mintáján a legfőbb munkaorientáció az elhivatottság és a társas beágyazottság, melyek az alapvető pszichológiai szükségletek kielégülése mellett hatással vannak a szakmai és szervezeti elkötelezettségre. A szakmai elkötelezettség mint legerősebb meghatározó tényező mellett a szervezeti elkötelezettség is negatív kapcsolatban áll a kilépési szándékkal. A kvalitatív adatok elemzése megerősíti és ki is bontja ezt az összefüggést: az elhivatottság, a tanítás öröme, a társas kapcsolatok munkahelyen megtartó erővel bírnak, ugyanakkor rávilágítanak a pálya rendszerszintű és egyéni nehézségeire, a tanárok anyagi helyzetüktől és pályaváltástól való félelmeire is.
Vezetői szerepek és szervezeti bizalom az „új normális”-ban
Leadership roles and organisational trust in the ‘new normal’
Háttér és célkitűzések: A Covid–19-világjárvány utáni „új normális”-ban a munkamódszerek, a kommunikációs csatornák, ezáltal a szervezetek és vezetők mindennapjai tartósan megváltoztak, ráadásul újabb globális kihívások merülnek fel. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az egyes vezetői szerepek hogyan alakulnak ebben a helyzetben a vezetők és beosztottaik szemszögéből, és ezek milyen kapcsolatban vannak a szervezeti bizalommal és a vezetési stílusokkal. Módszer: 47 magyar vezetővel készítettünk strukturált interjút, és megkértük őket, továbbítsanak egy online kérdőívet beosztottaiknak. A jelenlegi globális kihívások hatását, 21 vezetői szerep kognitív, affektív és viselkedéses dimenzióit és azok változását, a szervezeti bizalmat és a vezetési stílust vizsgáltuk mind a vezetők, mind a követők szemszögéből. Eredmények: Mind a vezetők, mind a beosztottak észlelték a vezetői szerepek változását, több esetben kimutatható a globális kihívások és az egyes szerepek jelentőségének változása közötti kapcsolat. A vezetők szerint leginkább a Monitorozó, Motiváló és Zavarelhárító szerepek jelentősége növekedett, ezzel szemben a Kultúraerősítő, Protokoll és Fejlesztő szerepek jelentősége csökkent leginkább. A szervezeti bizalom 15 vezetői szerepben észlelt eredményességgel járt együtt közepes mértékben. A beosztottak által észlelt eredményesség a legtöbb szerep esetében mind a transzformációs, mind a tranzakcionális vezetési stílussal pozitívan együtt járt. Ugyanakkor a beosztottak és a vezetők észlelése között kevés kapcsolatot találtunk. Következtetések: Vizsgálatunk során igazolódott, hogy a vezetői szerepek változóban vannak. A vezetői szerepek kognitív, viselkedéses és affektív attitűddimenziói között mutatkozó diszkrepanciák arra utalnak, hogy a változáshoz való alkalmazkodás folyamatban van. A globális kihívások mint facilitáló események katalizátorai lehetnek a vezetői szerepfelfogás és identitás továbbfejlesztésének, aminek gyakorlati következményeire is kitérünk.
Abstract
Background and Aims
This article examines the therapeutic potential of psilocybin in addressing Post-Traumatic Stress Disorder as the result of sexual abuse. PTSD is a prevalent form of mental distress resistant to most conventional treatment methods.
Methods
Through an in-depth analysis of the narratives of two individuals with longstanding, treatment-resistant mental health conditions, who participated in a weeklong group-based psychedelic retreat involving psilocybin, the study unveils the intricate interplay between psychedelic-assisted therapy, memory, and narrative in the healing process.
Results
The research findings suggest that beyond the commonly acknowledged therapeutic effects of psychedelic drugs, psilocybin can facilitate the retrieval of repressed or forgotten traumatic memories, allowing for conscious awareness, recognition, and reconciliation. A noteworthy aspect of the healing progression observed is the re-narration of one's identity and biographical circumstances following the recovery of unresolved traumatic memories.
Conclusions
This study underscores the importance of memory and self-narrative in the therapeutic landscape of psychedelic-assisted therapy for trauma. The article concludes by advocating for continued exploration in future research regarding the complex dynamics of memory and self-narrative in the healing journey within psychedelic science and trauma studies.
Abstract
Background and aims
The South Oaks Gambling Screen (SOGS) is a commonly used tool for screening potential gambling problems. The SOGS score has been found to be correlated with the DSM-5 criteria for Gambling Disorder (GD). However, one of its main limitations is the high rate of false positives. The objective of this study was to establish more accurate cutoff points for the SOGS based on the DSM-5 criteria and severity levels, taking into account sex-specific samples. Additionally, we aimed to validate these cutoff points using external measures.
Methods
The study sample comprised 4.516 patients (398 women and 4,118 men) who sought treatment for GD. Of these patients, 4.203 met the DSM-5 criteria for GD, while 313 did not meet the threshold for GD diagnosis.
Results
The recommended cutoff value for the SOGS is eight for men (Sensitivity (Se): 82.9%, Specificity (Sp): 86.2%) and seven for women (Se: 85.6%, Sp: 77.4%). For moderate severity of GD, the cutoff points are nine for men (Se: 82.1%, Sp: 82.0%) and eight for women (Se: 86.3%, Sp: 73.3%), while for severe cases of GD, the cutoff point is ten for both sexes (Se: 83.0%, Sp: 56.7% for men; Se: 80.0%, Sp: 77.4% for women). These cutoff values are validated by evidence of worse psychopathological states, more dysfunctional personality traits, and risky behaviours commonly associated with GD.
Discussion and Conclusions
These findings support adjusting the reference values for the SOGS to eight in males and seven in females to enhance the classification of individuals potentially experiencing GD. The use of higher cutoff values has significant implications for clinical and research purposes, enabling a more precise assessment of the diagnosis and severity of GD.
Az okostelefon alkalmazásának hatása testnevelésórán
The effect of smartphone use in the physical education class
Háttér és célkitűzések: Jelen tanulmányban azt vizsgálták a szerzők, hogy a testnevelésórai okostelefon-használat hogyan hat a pszichomotoros teljesítményre, az észlelt motivációs környezetre, valamint a motivációra. Egy négyhetes időtartamú intervenciós program keretében használhattak okostelefont a tanulók testnevelésórán. A kutatás célja annak felmérése volt, hogy az okostelefon-alkalmazás milyen hatást gyakorol a teljesítményre és a motivációra. Módszer: A kutatásban középiskolás tanulók vettek részt (n = 85). 21 fiú (24,7%) és 64 lány (75,3%), az átlagéletkoruk 16,7 év volt. A kutatás során a tanulók egy 12 tanórás projektben vettek részt, ahol a kísérleti 1 csoport okostelefont használhatott, míg a kísérleti 2 csoportban nem volt eszközhasználatra lehetőség. A vizsgálat során 20 m-es ingafutás teszttel (pszichomotoros, állóképességi teszt) vizsgálták a kutatók a teljesítmény változását, az Észlelt Motivációs Környezet a Sportban (Perceived Motivational Climate in Sport Quiestionnaire-2/PMCSQ-2) kérdőívvel az észlelt motivációs környezet alakulását, míg a motiváció változását a Sport Motivációs Skálával (Sport Motivational Scale/SMS). Eredmények: Az eredmények azt mutatják, hogy abban a csoportban, ahol okostelefont használtak a tanulók, jelentősen javult a teljesítményük, a tanulók az intervenció során egyre nagyobb távokat teljesítettek a futások alkalmával, illetve egyre hosszabb időt is választottak. A tanulók feladatorientációja, valamint az intrinzik motivációja is növekedett. Az okostelefont nem használó csoportban is javult a teljesítmény az intervenció hatására, ugyanakkor az volt tapasztalható, hogy az Ego (én) orientáció növekedett, illetve nőtt a motivációhiány is a projekt végére. Következtetések: Az eredmények alapján elmondható, hogy a testnevelés tanításában pozitív hatása van az eszközhasználatnak, növeli a tanulók teljesítményét, valamint motivációjukat.
A Családi Kapcsolatok Teszt (FRT) magyar változatának elkészítése és pszichometriai jellemzői
Hungarian Version of Family Relations Test (H-FRT) – Development and Psychometric Characteristics
Háttér és célkitűzések: A családi kapcsolatok minősége kiemelt jelentőségű a gyermek fejlődése, mentális egészsége szempontjából. Angolszász nyelvterületen számos kérdőív áll rendelkezésünkre a témában. Egyikük a Családi Kapcsolatok Teszt (Family Relations Test, FRT), mely az anyához és apához fűződő kapcsolat minőségét vizsgálja a gyermek perspektívájából. Kutatásunk célja az FRT magyar nyelvű változatának elkészítése és faktoriális validitásának elemzése volt. Emellett vizsgáltuk a gyermek szüleihez fűződő kapcsolatának összefüggését az internalizáló és externalizáló tünetekkel, a proszociális viselkedéssel, valamint az életminőséggel. Módszer: Kutatásunkat nem-klinikai mintán végeztük, 10 és 18 év közötti fiatalok adatait elemeztük (N = 217) megerősítő, majd feltáró faktorelemzéssel. A papíralapú vagy online kérdőívcsomag az FRT mellett egy rövid demográfiai kérdőívet, a Gyermek Életminőség Skálát (ILK) és a Képességek és Nehézségek Kérdőívet (SDQ) tartalmazta. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés szerint adataink nem illeszkedtek az eredeti, hatfaktoros, illetve a további kutatásokban javasolt kétfaktoros modellekre. A feltáró faktorelemzéssel négy faktort azonosítottunk (sajátértékek 1,43–6,68), amelyek együttesen a variancia 45,61%-át magyarázták (affektusok, elismerés, hasonló gondolkodás, korlátozás/autoritás). Az életminőség összefüggést mutatott az anyai és apai elismeréssel, a hasonló gondolkodással és a korlátozás/autoritással (rendre, F[4,175] = 14,01, p < 0,001, R 2 = 0,24, F[4,166] = 17,14, p < 0,001, R 2 = 0,29), míg az externalizáló tünetek az anyai elismeréssel, az anyai és apai korlátozással/autoritással és apához hasonló gondolkodással (rendre, F[4,137] = 6,10, p < 0,001, R 2 = 0,15, F(4,133) = 8,69, p < 0,001, R 2 = 0,21), az internalizáló tünetek az anyai és apai elismeréssel és az apai korlátozással voltak kapcsolatban (rendre, F[4,137] = 5,768, p < 0,001, R 2 = 0,144, F[4,133] = 7,921, p < 0,001, R 2 = 0,19). Diszkusszió: A Családi Kapcsolatok Teszt magyar változata vizsgálatunk alapján megbízható és érvényes mérőeszköz a családi kapcsolatok mérésére a gyermek perspektívájából.
Miért (nem) hallatják a hangjukat a munkavállalók? A szervezeti véleménynyilvánítás motívumai
Why (don’t) employees raise their voices? The motives behind organizational voice and silence
Háttér és célkitűzések: A korábbi kutatások a véleménynyilvánítás motivációjára kevés figyelmet fordítottak. A szervezeti véleménynyilvánítás és hallgatás motivációit kívántuk integráltan feltárni a tartalom és a kulturális kontextus fényében. Módszer: Kérdőíves vignettás módszerrel két fejlesztő és két figyelmeztető szervezeti helyzetben négy szervezeti és négy egyéni motiváció szerepét vizsgáltuk a véleménynyilvánításban, a hallgatásban és a véleménynyilvánítási szándék kialakításában. A vizsgálatban 268 személy vett részt. Eredmények: A véleménynyilvánítás esetében a szervezeti, míg a hallgatás esetében az egyéni motívumok kerülnek előtérbe. A hatékonyság és a bizalom növelése meghatározó a véleménynyilvánítás összes helyzetében, a hallgatás motívumainál viszont a személyes norma hiánya és a konfliktuskerülés a döntő motívum. Az egyes helyzetek kontextusában változik a motívumok súlya. Következtetések: Kutatásunkban a fejlesztő és a figyelmeztető véleménynyilvánítás, valamint a véleménynyilvánítás és hallgatás eltérő motivációs bázisáról és helyzetfüggéséről összetett képet kaptunk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kérdőívre adott válaszok túlzóan magas véleménynyilvánítási szándéka konformitást tükröz, egy „idealizált” dolgozó képe köszön vissza benne. Ebben a nézetünkben a szervezeti kultúrával való kapcsolat hiánya, a motívumok helyzethez kötöttségének elemzése erősítenek meg.
A munkafüggőség és a technológiai függőségek kapcsolatának vizsgálata egy hazai reprezentatív, longitudinális kutatás tükrében
Exploring the relationship between work addiction and technological addictions: A representative longitudinal study in Hungary
Háttér és célkitűzések: A munkafüggőség egy olyan viselkedési addikció, amely számos negatív következménnyel jár, s mindez érintheti a testi, pszichés és társas kapcsolati jóllétet. A munkafüggők körében gyakoribb a szerhasználat, emellett kedvezőtlenebb egészség-magatartással és egészségtelenebb életmóddal jellemezhetők. A folyamatos túlterheltség, a magasabb szorongás és negatív affektivitás, és a szerfogyasztással való kapcsolat felveti a munkafüggőség más viselkedési addikciókkal, mint a problémás internet-, mobiltelefon- és közösségimédia-használattal való kapcsolatát. Kutatásunk célja volt ezen függőségek együttjárásának longitudinális vizsgálata. Feltételeztük, hogy a maladaptív kogníciók, mint a rágódás és az aggodalmaskodás mediátor szerepet töltenek be a zavarok kapcsolatában. Módszer: Egy három adatfelvételi hullámból (T1: 2019. március–július, T2: 2020. június–szeptember, T3: 2021. június–november) álló longitudinális vizsgálatot végeztünk budapesti, 18–34 év közötti személyek reprezentatív mintáján (N = 2563). A Bergen Munkafüggőség Skálát, a Problémás Mobiltelefonhasználat Kérdőívet, a Problémás Internethasználat Kérdőívet, a Bergen Közösségi Média Függőség Skálát, a Ruminatív Válaszstílus Kérdőívet és a Penn-State Aggodalmaskodás Kérdőívet alkalmaztuk. Eredmények: A T1 munkafüggőség szignifikáns gyenge negatív kapcsolatban áll a T2 és T3 túlzott mobiltelefon-használattal, azonban pozitív és közepes erősségű kapcsolatot mutat a T2 és T3 problémás internet- és közösségimédia-használattal. Útmodellelemzéseink kimutatták, hogy a T2 rágódás és aggodalmaskodás mediál a T1 munkafüggőség és a T3 problémás internet- és közösségimédia-használat között. Következtetések: Eredményeink hangsúlyozzák, hogy a munkafüggőség komorbiditást mutat más viselkedési függőségekkel, emellett rámutatnak a perszeveratív kogníciók szerepére is. A munkafüggőség megelőzése és kezelése szempontjából érdemes a ruminációt és a rágódást a fókuszba helyezni, és ezek csökkentése jótékony hatással lehet a munkafüggőség és az azzal együtt járó problémás technológiahasználat tüneteinek csökkentésére.
Abstract
Craving is a central feature of substance use disorders and disorders due to addictive behaviors. Considerable research has investigated neural mechanisms involved in the development and processing of craving. Recently, connectome-based predictive modeling, a data-driven method, has been used in four studies aiming to predict craving related to substance use, addictive behaviors, and food. Studies differed in methods, samples, and conceptualizations of craving. Within the commentary we aim to compare, contrast and consolidate findings across studies by considering conceptual and methodological features of the studies. We derive a theoretical model on the functional connectivity-craving relationships across studies.
A vezetők kiemelt szerepe a munkavállalók munkahelyi kudarcélményének pozitív erőforrásként való azonosításában
The key role of managers to identify their employees' experience of failure at work as a positive resource
Háttér és célkitűzések: A kudarc megtapasztalása a munka (és az élet) velejárója. Tanulmányunkban a munkahelyi kudarc élményét befolyásoló és az abból való növekedést segítő tényezőket kutattuk. Tanulmányunk három fő kérdése: (1) Milyen korábban már feltárt munkahelyi kudarcélményt befolyásoló tényezők jelennek meg a magyar mintában? (2) Milyen eddig nem vizsgált, de a szakirodalmi áttekintések alapján releváns tényezők lehetnek még hatással a kudarcból való növekedésre? (3) Ezen tényezők közül melyek vannak a legnagyobb mértékben hatással arra, hogy egy kudarcélményt minél hatékonyabban és eredményesebben tudjon egy munkavállaló megélni, abból növekedni? Módszer: A vizsgálat során félig strukturált interjúkat vettünk fel 32 személlyel, akiknek 50%-a nő, 50%-a férfi volt, 50%-a vezető szerepben, 50%-a pedig nem vezetői beosztásban, 50%-a a versenyszférában és 50%-a a közszférában dolgozott. A kapott válaszok alapján egy kódrendszert dolgoztunk ki. Eredmények: Kutatásunk számos kérdésben alátámasztotta a szakirodalom korábbi megállapításait, ugyanakkor a választott módszer segítségével új eredményeket is kaptunk. A korábban már feltárt tényezők mellett a szervezeti kultúrának és a mentális keménységnek is jelentős befolyásoló ereje van erre a folyamatra. Következtetések: Elsősorban a vezetők azok, akik segíteni tudják a munkavállalókat a kudarcból való növekedésben, ugyanakkor a szervezeti kultúra és a mentális keménység jelentős erejéről sem feledkezhetnek meg a szervezetek a hatékony kudarckezelés során.
