Browse

You are looking at 1 - 10 of 2,745 items for :

  • Behavioral Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intolerancia (IEI-EMF) jelensége a szakemberek szemszögéből

Idiopathic environmental intolerance (IEI-EMF) – from the viewpoint of the specialists

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Zsuzsanna Dömötör
,
Ferenc Köteles
, and
Renáta Szemerszky

Kétrészes narratív összefoglalónkban áttekintést nyújtunk az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intoleranciával (IEI-EMF, más néven elektromágneses túlérzékenységgel) kapcsolatos tudományos eredményekről, a kutatások jelenlegi állásáról. Az elektromágneses túlérzékenység olyan állapotot jelent, amely során az érintett személy tüneteket tapasztal az elektromos eszközök közelében vagy azok használatakor, és tüneteit az elektromágneses expozíciónak tulajdonítja. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi álláspontja szerint az IEI-EMF nem diagnosztikus kategória, megállapításához jelenleg sem orvosi teszt, sem valid protokoll nem áll rendelkezésre. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, valamint a munkaképesség elvesztéséhez. Gyakoriak a különböző komorbid mentális zavarok, mint a szorongás, depresszió, szomatizáció. Az elektromágneses túlérzékenység etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a biofizikai megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált fiziológiai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség. Jelen írásunkban a jelenséggel kapcsolatos jellemzőket kutatói és orvosi szemszögből járjuk körül: az etiológiával kapcsolatos elméletek bemutatásán túl kitérünk a vizsgálati, módszertani nehézségekre, a definíciós és diagnosztikus problémákra és a terápiás lehetőségekre.

Open access

Az orvostanhallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők és a beavatkozások lehetséges pontjai hallgatói szemszögből

Understanding students’ perspectives on mental health determinants of medical students and interventions to improve mental health in medical school: a qualitative study

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Barnabás Oláh
,
Bence Márk Rádi
, and
Karolina Kósa

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.

Open access

Krónikus légzőszervi betegek élményvilágának vizsgálata a COVID–19-világjárvány idején interpretatív fenomenológiai analízissel

Exploring the experiences of chronic respiratory patients during the COVID-19 pandemic using interpretative phenomenological analysis

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Edina Tomán
,
Judit Nóra Pintér
, and
Rita Hargitai

Elméleti háttér: A koronavírus világjárvány idején a krónikus légzőszervi betegek fizikai sérülékenységük mellett a mentális problémákra is fokozottan érzékenyek lehetnek. Betegségük sajátosságaiból kifolyólag nagyobb valószínűséggel rendelkeznek már meglévő tapasztalattal krízishelyzetek, súlyos egzisztenciális kérdések és az ezekkel való megküzdés területén. Ezeknek a korábbi tapasztalatoknak szerepe lehet a COVID–19-járvánnyal kapcsolatos veszélyeztetettség megélése szempontjából. Az egyre nagyobb számú kvantitatív kutatáson alapuló szakirodalom ellenére az érintettek szubjektív tapasztalatainak megismerése továbbra is hiányzik. Cél: Kutatásunk célja a krónikus légzőszervi betegek COVID–19-világjárvány általi veszélyeztetettségélményének, tapasztalatainak feltárása és mélyebb megértése volt kvalitatív, idiográfiás módszerrel. Az alábbi kutatási kérdésekre kívántunk választ kapni: 1. Hogyan viszonyulnak az interjúalanyok a légzőszervi alap- betegségükhöz? 2. Mit jelent a számukra a veszélyeztetettség megélése? 3. Hogyan hatnak az alapbetegséggel kapcsolatos eredeti tapasztalatok a világjárvánnyal járó sérülékenység megélésére? Módszerek: Vizsgálatunkhoz az interpretatív fenomenológiai analízis módszerét használtuk. A kutatásban 8 fő vett részt: 7 nő és 1 férfi, 29–60 évesek, a következő diagnózisok valamelyikével: asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, cisztás fibrózis. Eredmények: A félig strukturált interjúk elemzése során három főtéma bontakozott ki: 1. légzőszervi betegség mint a mindennapokat meghatározó tapasztalat, 2. a koronavírus világjárvány hatása az énre és az identitásszerveződésre, illetve 3. a veszélyeztetettség megéléséhez való alkalmazkodás. A levegőtlenség a progresszív tüdőbetegségek legnehezebben tolerálható, leginkább félelmetes velejárója, amely élmény különböző módokon kapcsolódhat a félelemmel és a szorongással. A COVID–19 potenciális fertőző volta éles határvonalat húz a veszélyeztetett Én és a veszélyes Másik; vagyis az én és a világ közé, továbbá kritikus élethelyzetet jelent a társas szükségletek és vágyak kielégíthetősége szempontjából. Adaptációjukban alapvetően énvédő mechanizmusok, illetve érzelem- fókuszú stratégiák bontakoztak ki. Következtetések: A jelenlegi világjárvány jelentős hatást gyakorol az érintett betegek életére. A koronavírus elsősorban légutakat érintő természete miatt az érintettek veszélyeztetettként tekintenek önmagukra, a veszélyeztetettség megélése pedig alapvetően meghatározza életüket; döntéseiket, a világhoz való kapcsolódásukat, identitásszerveződésüket, megküzdésüket, s megkérdőjelezi a világ biztonságosságába vetett hitüket. A krónikus légzőszervi betegek tapasztalatainak feltárása kiemelt jelentőséggel bír a járvány pszichoszociális hatásait mérséklő stratégiák kidolgozásában.

Open access

Mi van a maszk mögött? A maszkviselés szociális reprezentációja

What is behind the mask? Social representation of mask wearing

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Judit Borszéki
,
Martin Farkas
,
Andrea Turner
,
Gabriella Vonyik
,
Gábor Simonyi
, and
Ervin Finta

Elméleti háttér: A COVID–19-pandémia idején a járványügyi intézkedések meghatározó részévé vált az arcmaszkok viselésének preventív és széles körű alkalmazása. Az arcmaszkok az arcfelület mintegy 60–70%-át lefedve jelentősen befolyásolják a szociális interakciókat – különösen az érzelemfelismerést, érzelemkifejezést és mentalizálást. A kommunikációban fellépő nehézségek a gyógyító munka hatékonysága szempontjából kiemelt jelentőségűvé válnak az orvos–beteg kapcsolatban. Ennek még kritikusabb esetei azok a helyzetek, amikor a páciens mentalizációs deficittel jellemezhető zavarban szenved. Tanulmányunkban a szociális reprezentációk elméletét használjuk annak vizsgálatára, hogy a maszkviselés milyen tartalmakkal vált a közös tudás részévé. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a maszkviselés szociális reprezentációjának feltérképezését tűztük ki célul, figyelembe véve annak interperszonális kommunikációra gyakorolt hatását, olyan csoportokban, ahol a kölcsönös megértés hatékonysága kiemelt jelentőséggel bír. Módszerek: Kutatásunkban a koronavírus-járvány második és harmadik magyarországi hulláma idején, orvos, szomatikus és pszichiátriai beteg csoportban, valamint kontrollcsoportban (összesen 81 fő, átlagéletkor 43,1 [SD = 13,83] év) szabad asszociációs feladatot adtunk a „maszkviselés” hívószóra. A nyert adatokból szemantikus kategóriákat képeztünk, majd ranggyakoriság-eljárással feltérképeztük a szociális reprezentációk szerkezetét az egyes csoportokon belül. Eredmények: A vizsgálati csoportok maszkhasználathoz kapcsolódó szociális reprezentációjában egységesen központi elemként jelent meg a maszkviselés által nyújtott biztonságélmény, valamint a maszk zavaró testérzetet keltő hatása. Különbséget találtunk az egyes csoportok között elaboratív kategóriák megjelenése, illetve szorongás, agresszió, tehetetlenség, sérült dependenciaszükséglet, valamint a kényszerű alkalmazkodás tekintetében. Következtetések: A maszkviselés szociális reprezentációjának elemzése alapján a maszkviselés ambivalens jelentéstartalmakat hordoz. Bár a maszkviseléshez kapcsolódó szociális reprezentációk struktúrájában számottevő különbségek is mutatkoztak, ugyanakkor a legtöbb vizsgált csoportban a maszk a vírusvédelem szempontjából „kényelmetlen, de szükséges” eszközként került felismerésre. Az eredmények alapján az egyes csoportok sajátos reprezentációik alapján eltérő módokon lehetnek veszélyeztetettek, illetve küzdhetnek meg a pandémia idején kialakult helyzettel.

Open access

Abstract

Psychedelic compounds hold promise for alleviating human suffering. Initial trials of psychedelic-assisted treatments have established feasibility and safety, generating calls for replications. Meanwhile, social and medical sciences have drawn criticism due to perceptions of replication failures and varying public trust in empiricism. Data suggest that researchers and the public frequently misunderstand some of the statistical issues associated with replication, potentially leading to unrealistic expectations of treatment effects. Promoting discourse on what constitutes sufficient replication is especially warranted considering the ongoing progression of multi-site phase II and III clinical trials. Here, we review recent and classic work on prediction intervals and power analysis to reveal that trials of psychedelic-assisted therapy that emphasize statistical significance will likely include failures to replicate, especially if sample sizes do not increase dramatically. The field and the public should expect some failed replication attempts based on sampling variability alone. Continued emphasis on statistical significance will require markedly larger samples than those used in clinical trials to date, necessitating substantially greater resources. An alternative approach focused on prediction intervals has distinct advantages. We focus on a recent trial of MDMA-assisted therapy for PTSD to show that, based on prediction intervals, reasonable replications are well within reach. A lack of attention to these statistical issues could unnecessarily prompt widespread dismissal of these therapies before the intervention receives adequate investigation and a fair assessment. In contrast, realistic expectations and appropriate planning could help ensure that these treatments receive the opportunity to help those most in need.

Open access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Thais Guimarães Bourscheid
,
Leonardo Corrêa Cardoso
,
Marcelo Henrique Nascimento Santana
,
Letícia Cimó de Oliveira
,
Fernanda Ziegler Reginato
,
Michel Mansur Machado
, and
André Valle de Bairros

Abstract

Snuff is a fine aromatic powder composed of dried and thin leaves combined with tobacco, roots, peels, and seeds. Its use for indigenous religious purposes has appeared since pre-Columbian period in various localities of American continent. Practice is considered sacred in indigenous culture and suffered from trivialization of consumption due to influence of colonizers, which triggered subsequent industrialization of this complex for commercial purposes. Commercial snuff is essentially made from industrialized tobacco without addition of other medicinal plants and without therapeutic or spiritual purposes beyond its indiscriminate and inappropriate use, causing health risks. Therefore, this study aimed to make a review on snuff in Brazilian culture and a tour of a local community. In shamanism, plants are used as access vehicles to other religions of cosmos and its inhabitants, from where experts dialogue, bring songs, news, omens, and acquire new knowledge. The plants used in shamanic composition of snuff vary with the locality of indigenous villages in America and are essential ingredients of this interaction between humans and non-humans, a special mediator of intersubjective interactions. Several studies show the use and meaning of Erythroxylum coca used in different communities of the Amazon, besides Chacrona and Mariri, popular names of plants used in manufacture of Ayahuasca drink by doctrine Santo Daime. Because of this, it is essential to establish differences between recreational snuff and shamanic and their effects on body as well as studies on use of shamanic snuff should be directed according to their applications and plants employed by communities.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Bastien Perrot
,
Jean-Benoit Hardouin
,
Elsa Thiabaud
,
Anaïs Saillard
,
Marie Grall-Bronnec
, and
Gaëlle Challet-Bouju

Abstract

Background and aims

Gambling disorder is characterized by problematic gambling behavior that causes significant problems and distress. This study aimed to develop and validate a predictive model for screening online problem gamblers based on players' account data.

Methods

Two random samples of French online gamblers in skill-based (poker, horse race betting and sports betting, n = 8,172) and pure chance games (scratch games and lotteries, n = 5,404) answered an online survey and gambling tracking data were retrospectively collected for the participants. The survey included age and gender, gambling habits, and the Problem Gambling Severity Index (PGSI). We used machine learning algorithms to predict the PGSI categories with gambling tracking data. We internally validated the prediction models in a leave-out sample.

Results

When predicting gambling problems binary based on each PGSI threshold (1 for low-risk gambling, 5 for moderate-risk gambling and 8 for problem gambling), the predictive performances were good for the model for skill-based games (AUROCs from 0.72 to 0.82), but moderate for the model for pure chance games (AUROCs from 0.63 to 0.76, with wide confidence intervals) due to the lower frequency of problem gambling in this sample. When predicting the four PGSI categories altogether, performances were good for identifying extreme categories (non-problem and problem gamblers) but poorer for intermediate categories (low-risk and moderate-risk gamblers), whatever the type of game.

Conclusions

We developed an algorithm for screening online problem gamblers, excluding online casino gamblers, that could enable the setting of prevention measures for the most vulnerable gamblers.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Jakob Jonsson
,
David C. Hodgins
,
Axel Lyckberg
,
Shawn Currie
,
Matthew M. Young
,
Ståle Pallesen
, and
Per Carlbring

Abstract

Background and aims

Lower-risk recommendations for avoiding gambling harm have been developed as a primary prevention measure, using self-reported prevalence survey data. The aim of this study was to conduct similar analyses using gambling company player data.

Methods

The sample (N = 35,753) were Norsk Tipping website customers. Gambling indicators were frequency, expenditure, duration, number of gambling formats and wager. Harm indicators (financial. social, emotional, harms in two or more areas) were derived from the GamTest self-assessment instrument. Receiver operating characteristics (ROC) curves were performed separately for each of the five gambling indicators for each of the four harm indicators.

Results

ROC areas under the curve were between 0.55 and 0.68. Suggested monthly lower-risk limits were less than 8.7 days, expenditure less than 54 €, duration less than 72–83 min, number of gambling formats less than 3 and wager less than 118–140€. Most risk curves showed a rather stable harm level up to a certain point, from which the increase in harm was fairly linear.

Discussion

The suggested lower-risk limits in the present study are higher than limits based on prevalence studies. There was a significant number of gamblers (5–10%) experiencing harm at gambling levels well below the suggested cut-offs and the risk increase at certain consumption levels.

Conclusions

Risk of harm occurs at all levels of gambling involvement within the specific gambling commercial environment assessed in an increasingly available gambling market where most people gamble in multiple commercial environments, minimizing harm is important for all customers.

Open access

Another failure of the latent disease model? The case of compulsive sexual behavior disorder •

Commentary to the debate: “Behavioral addictions in the ICD-11”

Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Nicholas C. Borgogna
and
Stephen L. Aita

Abstract

Recent debates have evolved regarding the classification/conceptualization of compulsive sexual behavior disorder (CSBD). Conclusions regarding an agreed upon CSBD model are hindered by reliance on the latent disease model. Competing biological-based frameworks are moving forward to replace latent disease classification more broadly but have been met with limited success. We suggest that CSBD researchers move towards developing dimensional, transtheoretical, process-based models. We further suggest additional research, particularly mixed methods and longitudinal studies. Finally, we request that federal funding bodies take a more active role in supporting CSBD research.

Open access