Browse

You are looking at 1 - 10 of 79,038 items for

  • All content x
Clear All

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

A glikált hemoglobin mint lehetőség a metabolikus szindróma szűrésében

Glycated hemoglobin as an option in screening for metabolic syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Henrietta Galvács, János Szabó, and Zoltán Balogh

Összefoglaló. Bevezetés: A metabolikus szindróma előfordulása és jelentősége az elhízás prevalenciájával arányosan megnövekedett. Diagnosztizálása különböző kritériumrendszerek segítségével történhet. Célkitűzés: A kutatás célkitűzése volt egy hátrányos helyzetű település lakosságánál a metabolikus szindróma prevalenciájának megállapítása a diabetes mellitus szempontjából fokozott, illetve magas kockázatú egyéneknél, emellett a glikált hemoglobin alkalmazhatóságának vizsgálata a metabolikus szindróma szűrésében. Módszer: A metabolikus szindróma megállapítása az International Diabetes Federation kritériumrendszere alapján történt a vérnyomás- és haskörfogatértékek, illetve vénás vérminta alapján. Az utóbbi folyamán szérumból a lipidparaméterek és a glikált hemoglobin vizsgálata, plazmából pedig éhomi és terheléses vércukorvizsgálat történt. A labordiagnosztikai módszerek alkalmazhatóságát „receiver-operating characteristic (ROC) curve” (vevőegység-működési karakterisztikus görbe) segítségével elemeztük. Eredmények: A 74 vizsgált egyén 71,62%-ánál igazolódott metabolikus szindróma (n = 53). A legideálisabb „cut-off point” az 5,65%-os (38,3 mmol/mol) glikálthemoglobin-érték volt, amelynél a szenzitivitás 69,8%-nak, míg a specificitás 77,3%-nak (p<0,001) adódott. A módszer pozitív prediktív értéke 69,8%, míg negatív prediktív értéke 81,8% (p<0,001) volt. Az éhomi vércukorszint esetében a legideálisabb vágópontnak szintén az 5,65 mmol/l-es vércukorérték bizonyult. Következtetés: A metabolikus szindróma előfordulása a fokozott, illetve magas diabetesrizikóval rendelkezők körében jelentősen magasabb volt, mint hasonló kutatások esetében az összpopulációra vonatkoztatva. Elemzéseink alapján a glikált hemoglobin a metabolikus szindróma megállapítása során alkalmazható az éhomi vércukorszint kiegészítéseként. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1244–1251.

Summary. Introduction: The incidence and thus the relevance of metabolic syndrome have been increasing in parallel with the prevalence of obesity. Metabolic syndrome can be diagnosed using various criteria systems. Objective: This research was designed to establish the prevalence of metabolic syndrome among patients at moderate or high risk for diabetes mellitus in the population of a disadvantaged Hungarian municipality. The secondary objective of the study was the examination of the suitability of glycated hemoglobin as a screening tool for metabolic syndrome. Method: Diagnosis of metabolic syndrome was established using the International Diabetes Federation criteria system based on the measurement of blood pressure and abdominal circumference as well as values using venous blood samples. Lipid parameters and glycated hemoglobin levels were measured from serum as well. The fasting and two-hours post-load blood glucose were measured from plasma. The validity of the laboratory diagnostic methods were determined with receiver-operating characteristic (ROC) curve analysis. Results: 71.62% of the 74 tested patients were confirmed to have metabolic syndrome (n = 53). The optimal cut-off point was 5.65% (38.3 mmol/mol) glycated hemoglobin value with 69.8% sensitivity and 77.3% specificity (p<0.001). The positive predictive value of the method was 69.8%, while the negative predictive value was 81.8% (p<0.001). For fasting glucose levels, the optimal cut-off point was the 5.65 mmol/L blood glucose level. Conclusion: The prevalence of metabolic syndrome among individuals at elevated or high risk for diabetes was significantly higher compared to the total population, based on published data from similar earlier studies. Based on our analyses, glycated hemoglobin – used as a complementary parameter to fasting glucose level – is suitable for the diagnosis of metabolic syndrome. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1244–1251.

Open access

Infrarenalis aortaaneurysma-műtétek országos eredményeinek elemzése a Nemzeti Érsebészeti Regiszter alapján (2010–2019)

Analysis of data from the National Vascular Registry on infrarenal aortic aneurysms (2010–2019)

Orvosi Hetilap
Authors: László Hidi, Dániel Pál, András Mihály Boros, Tamás Kováts, Gábor Menyhei, and Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben számos országban jelentős mértékben változott a hasi aortaaneurysmák sebészi kezelése az eredményesebb ellátás céljából: endovascularis beavatkozások terjedése, nagy betegforgalmú aortacentrumok kialakítása. Célkitűzés: A Magyarországon, infrarenalis aortaaneurysmák miatt végzett beavatkozások rövid távú eredményeinek elemzése elsősorban műtéti technika (endovascularis vs. nyitott aortareconstructio), intézeti betegforgalom (kis vs. nagy betegforgalmú intézet) és időszak (2010–2014 vs. 2015–2019) alapján. Módszer: A Nemzeti Érsebészeti Regiszterben 2010. 01. 01. és 2019. 12. 31. között prospektíven rögzített multicentrikus adatok retrospektív feldolgozása. Eredmények: A regiszterben 3206 infrarenalis aortaaneurysma-műtétet rögzítettek. A második öt évben jelentősen nőtt az endovascularis aortareconstructio aránya a nyitotthoz képest (p<0,0001), illetve a nagy betegforgalmú intézetek szignifikánsan több rupturált aortaaneurysmát láttak el, mint a kis betegforgalmú intézetek (p<0,0001) az első öt évhez viszonyítva. A perioperatív mortalitás rupturált aortaaneurysma miatt a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekkel szemben az első öt évben (p = 0,0011), illetve a nagy betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a nyitottal szemben a második öt évben (p = 0,029). A nem rupturált aortaaneurysma-műtétek perioperatív mortalitása a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekhez képest az első és a második öt évben is (p = 0,0007; p = 0,004). Mind a nagy, mind a kis betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a perioperatív mortalitás a második öt évben (p<0,0001; p<0,0001). A rupturált és a nem rupturált aortaaneurysmák perioperatív mortalitásának független rizikófaktora az intézetek betegforgalma (p = 0,006; p = 0,004), a betegek életkora (p<0,0001; p = 0,001), a preoperatív renalis megbetegedés (p = 0,007; p = 0,007), a transzfúzióigény (p<0,0001; p<0,0001), illetve nem rupturált aortaaneurysmák esetében a műtéti technika (p<0,0001) is. Következtetés: Endovascularis aortareconstructio és nagy betegforgalmú intézetek esetében szignifikánsan alacsonyabb perioperatív mortalitás érhető el. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233–1243.

Summary. Introduction: The organisation of aortic disease care has changed significantly in many countries over the last decade: centralized, high-volume centers were established. Objective: To analyse the perioperative mortality and the number of the infrarenal aortic aneurysm repairs according to the type of procedure (endovascular vs. open), patient volume (low vs. high) and time period (2010–2014 vs. 2015–2019). Methods: The multicentric data registered prospectively in the Hungarian National Vascular Registry between 01. 01. 2010 and 31. 12. 2019 were analysed retrospectively. Results: 3206 infrarenal aortic aneurysms were recorded. The endovascular-open repair rate was significantly higher (p<0.0001) and the high-volume institutes managed significantly more ruptured aneurysms (p<0.0001) in the second period. The perioperative mortality of the open repair of ruptured aneurysms was significantly lower in the high-volume institutes than in the low-volume ones in the first period (p = 0.0011), and the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair in the high-volume institutes in the second period (p = 0.029). The perioperative mortality of the open repair of non-ruptured aneurysm was significantly lower in the high-volume institutes in both periods (p = 0.0007; p = 0.004). Furthermore, the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair both in the high- and the low-volume institutes in the second period (p<0.0001; p<0.0001). Patient volume (p = 0.006; p = 0.004), age (p<0.0001; p = 0.001), preoperative renal insufficiency (p = 0.007; p = 0.007) and the need of blood transfusion (p<0.0001; p<0.0001) were independent risk factors of the perioperative mortality of ruptured and non-ruptured aneurysms. Type of the procedure was also an independent risk factor in the case of non-ruptured aneurysms (p<0.0001). Conclusion: Endovascular repair and aortic surgery in the high-volume institutes result in significantly lower perioperative mortality. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233–1243.

Open access

Krónikus aortadissectio talaján kialakult thoracoabdominalis aneurysma endovascularis kezelése fenesztrált sztentgrafttal

Fenestrated endovascular repair of a thoracoabdominal aortic aneurysm in chronic dissection

Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Csobay-Novák, László Entz, Péter Banga, Miklós Pólos, Zoltán Szabolcs, Gergely Csikós, Daniele Mariastefano Fontanini, Milán Vecsey-Nagy, and Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Az aortadissectio krónikus stádiumában kialakuló thoracoabdominalis tágulatok megoldása multidiszciplináris megközelítést, nagy felkészültséget és fejlett technológiát igényel. A jellemzően többlépcsős műtétsorozat mortalitása és morbiditása az endovascularis technológia fejlődésével csökkent, de még mindig jelentős. A fenesztrált endovascularis aortaműtét a thoracoabdominalis nyitott műtét alternatívája, mely kisebb mortalitással és morbiditással, rövidebb kórházi tartózkodással jár. Aortadissectio esetén történő alkalmazása az aorta lumenében lévő membrán miatt kihívást jelent. Esetbemutatásunkban egy 56 éves nőbeteget demonstrálunk, aki tíz évvel korábban A-típusú dissectio miatt aorta ascendens rekonstrukción esett át. A követés során csaknem a teljes aorta tágulata alakult ki, melynek megoldása három lépésben történt. Az első lépésben a disszekált aortaív nyitott műtétjét végeztük ’frozen elephant trunk’ technikával, majd az aorta descendens tágulatának endovascularis kezelése történt sztentgraft-implantációval. A műtétsorozat záró lépése egy fenesztrált endovascularis aortaműtét volt, mely egyben ezen technikának az aortadissectio esetében történt első hazai alkalmazását jelenti. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1260–1264.

Summary. Thoracoabdominal aortic aneurysms developing in the chronic phase of an aortic dissection require multidisciplinary approach, experienced operators and advanced technology. The mortality and morbidity rate of these multistage operations were reduced with the latest technical achievements in endovascular repair, but they are still significant. Fenestrated endovascular aortic repair, an alternative of thoracoabdominal open repair, is associated with less mortality and morbidity, shorter hospital stay. Using fenestrated devices in aortic dissection is usually technically demanding due to the dissection membrane. We report the case of a 56-year-old woman, who underwent ascending aortic repair due to type A aortic dissection. During the follow-up, a large thoracoabdominal aneurysm developed involving also the arch. We performed a three-stage operation starting with the open repair of the aortic arch using a ‘frozen elephant trunk’ device followed by a thoracic endovascular aortic repair of the descending aorta. The final stage was a fenestrated endovascular aortic repair, which is the first use of this technique in aortic dissection in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1260–1264.

Open access

A szorongás és a diabetes közti kapcsolat

The relationship between anxiety and diabetes

Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Xénia Gonda, Bernadett Márkus, Zsófia Sipkovits, Krisztián Vörös, László Kalabay, Zoltán Rihmer, and Péter Torzsa

Összefoglaló. A cukorbetegség és a depresszió kapcsolatáról számos tanulmány született. A szorongás és a diabetes közti összefüggést már kevesebben vizsgálták, pedig jelentős szerepük van a szorongásos kórképeknek is, hiszen nagyon gyakori a két betegség együttes előfordulása. A diabetes már önmagában is nagy betegségterhet jelent a betegek számára, a társuló pszichiátriai kórképek pedig tovább rontják a kezelés minőségét, ezért fontos a korai felismerésük és kezelésük. Jelen összefoglaló közleményünk célja a szorongásos kórképek és elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség közti összefüggés feltárása. Több elmélet született a köztük lévő kapcsolat magyarázatára. Egyesek szerint szerepet játszhat benne a közös etiológiai háttér, mások szerint a cukorbetegség diagnózisa és a gondozásával kapcsolatos feladatok vezetnek szorongáshoz. Megint mások pedig ellentétes irányból vizsgálva a köztük lévő kapcsolatot, arra a megállapításra jutottak, hogy a szorongás különböző fiziológiai mechanizmusokon keresztül vezethet cukorbetegséghez. A szorongás és a diabetes közti kapcsolat irányától függetlenül javasolt a depresszió mellett a szorongásnak a szűrése és minél korábbi kezelése a cukorbetegek körében, így csökkennének a komorbiditásból származó szövődmények, a kezelési nehézségek, javulna a betegek életminősége és a terápiával való együttműködésük. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226–1232.

Summary. The relationship between diabetes and depression has been evaluated in numerous studies. The association between diabetes and anxiety was less investigated, although the importance of anxiety disorders is underlined by its frequent co-occurrence with diabetes. Diabetes alone carries a significant disease burden for patients. Comorbidity with psychiatric disorders deteriorates the quality of care, therefore early treatment and diagnosis of these conditions are essential. The aim of the present review is to outline the relationship between anxiety and mainly type 2 diabetes. There are several theories to explain the relationship between them. Some researchers suggest that common etiological background may play a role in their co-occurrence, some believe that the diagnosis of diabetes and the burden of self-management lead to anxiety, while others – investigating the relationship from the opposite direction – suggest that anxiety leads to diabetes through physiological mechanisms. Independently of the direction of the relationship, screening for anxiety and timely treatment among diabetic patients may decrease the risk of complications, the difficulty in treatment arising from the co-occurrence of these two conditions and may improve patients’ quality of life and adherence to therapy. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226–1232.

Open access

A varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések elemzése.

Nyugat-magyarországi prospektív, multicentrikus, népességalapú vizsgálat

Outcomes of variceal upper gastrointestinal bleeding.

A prospective, multicenter, population-based study from West Hungary
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Lóránt Gönczi, Ferenc Izbéki, Árpád Patai, István Rácz, Beáta Gasztonyi, Lajos Varga-Szabó, Ádám Barnabás, Ákos Iliás, and Péter László Lakatos

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés napjainkban is jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: Célunk az akut varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések incidenciájának, ellátási folyamatainak és kimeneteli tényezőinek átfogó felmérése volt. Módszer: Prospektív, multicentrikus vizsgálatunk keretében hat nyugat-magyarországi gasztroenterológiai centrum bevonásával elemeztük az ott diagnosztizált és kezelt, varixvérző betegek adatait. Rögzítettük a demográfiai, az anamnesztikus, a diagnosztikus, valamint a terápiát és a betegség kimenetelét érintő adatokat. Minden beteg esetében kockázat- és predikcióbecslést végeztünk a Glasgow–Blatchford Score (GBS), a pre- és posztendoszkópos Rockall Score (RS) és az American Society of Anesthesiologists (ASA) Score alapján. Eredmények: A vizsgált egyéves periódusban (2016. 01. 01. és 2016. 12. 31. között) 108, akut varixeredetű gastrointestinalis vérzést találtunk (átlagéletkor: 59,6 év). Endoszkópos terápiára 57,4%-ban került sor, 39,8% sclerotherapiában, 18,5% ligatióban részesült. Transzfúziót a betegek 76,9%-a igényelt. A teljes halálozás 24,1% volt. A transzfúziós igény vonatkozásában a legmagasabb prediktív értékű a GBS volt (AUC: 0,793; cut-off: GBS >8 pont). Az ASA-pontszám szignifikáns összefüggést mutatott a transzfúzió-szükséglettel (OR 7,6 [CI 95% 2,7–21,6]; p<0,001), az endoszkópos intervencióval (OR 12,6 [CI 95% 3,4–46,5]; p = 0,033) és trendszerű kapcsolatot a mortalitással (OR 3,6 [0,8–16,7]; p = 0,095). Emellett a nemzetközi normalizált ráta (INR) értéke (p = 0,001) és a szérumkreatinin-szint (p = 0,002) állt kapcsolatban a mortalitással. Az endoszkópos intervenció aránya szignifikáns összefüggésben volt a varix Paquet-stádiumával (p<0,001) és az ASA-pontszámmal (OR = 12,6 [3,4–46,5]; p = 0,033). Következtetés: Nyugat-Magyarországon magas az akut varixeredetű vérzés előfordulási gyakorisága. Az ASA-pontszám és a GBS jó prediktív faktor a betegségkimenetel és a transzfúziós igény vonatkozásában. A megfigyelt magas mortalitás és az endoszkópos ligatio alacsony aránya indokolja a kezelési stratégiák optimalizálását akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Summary. Introduction: Acute variceal gastrointestinal bleeding is associated with significant morbidity and mortality. Objective: Our aim was to evaluate the characteristics and prognostic factors in the management of acute upper gastrointestinal bleeding in a large multi-center study from Hungary. Method: This prospective one-year study (between January 1, 2016 and December 31, 2016) involved six community hospitals in Western Hungary. Data collection included demographic characteristics, vital signs at admission, comorbidities, medications, time to hospital admission and endoscopy, laboratory results, endoscopic management, risk assessment using Glasgow–Blatchford Score (GBS), Rockall Score (RS) and the American Society of Anesthesiologists (ASA) Physical Status Score, transfusion requirements, length of hospital stay and mortality. Results: 108 cases (male: 69.4%) of acute variceal gastrointestinal bleeding were registered during the 1-year period. Endoscopic therapeutic intervention was performed in 57.4%. On initial endoscopy, 39.8% of the patients were treated with sclerotherapy and 18.5% had ligation. 76.9% of the patients required blood transfusion. The overall mortality (including in-hospital bleedings) was 24.1%. The GBS predicted transfusions (AUC: 0.793; cut-off: GBS >8 points). The ASA Score was associated with transfusion (OR 7.6 [CI 95% 2.7–21.6]; p<0.001), endoscopic intervention (OR 12.6 [CI 95% 3.4–46.5]; p = 0.033), and showed similar trend with mortality (OR 3.6 [0.8–16.7]; p = 0.095). The increased international normalized ratio (INR) and creatinine levels were associated with mortality (p = 0.001 and p = 0.002). Conclusion: Incidence rates of acute variceal gastrointestinal bleeding in Western Hungary are high. The ASA Score, GBS predicted outcomes and transfusion requirements. The observed high mortality rates, coupled with relatively low rates of endoscopic ligation, warrant optimization of management strategies in acute variceal gastrointestinal bleeding. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Open access

Abstract

This paper focuses on exploring the intellectual basis for establishing an academic development program for international doctoral students in social sciences and humanities in Central Europe so as to cultivate a reflective scholarly approach to teaching early on in their academic career. The program conceptions and practices are embedded in the notion that a scholarly approach to teaching integrates the understanding and demonstration of knowledge about teaching and necessitates a continuous learning process about teaching through reflection and through conducting research on teaching in the various disciplines. In particular, taking on board the domains of teaching knowledge which derived from the kinds of reflections on teaching (cf. Kreber & Cranton, 2000; Mezirow, 1991), instructional, pedagogical and curricular knowledge and continuous reflection at the level of content, process as well as premise, are represented in an integrative manner in our overarching program principles and pedagogical strategies. As we see, professionalization of doctoral students' teaching practice in higher education (cf. Lueddeke, 2003) is particularly important in the context of enhanced faculty mobility and internationalization. Therefore, this paper aims to contribute to the literature and practice on establishing academic development programs, especially in academic environments with low institutional support for teaching and lack of formal requirements for professional development.

Open access

Abstract

Background and aims

People can engage in excessive, maladaptive use of social media platforms. This problematic social media use mirrors substance use disorders with regard to symptoms and certain behavioral situations. For example, individuals with substance use disorders demonstrate aberrations in risk evaluations during decision making, and initial research on problematic social media use has revealed similar findings. However, these results concerning problematic social media use have been clouded by tasks that involve learning and that lack a clear demarcation between risky and ambiguous decision making. Therefore, we set out to specifically determine the relationship between problematic social media use and decision making under both risk and ambiguity, in the absence of learning.

Methods

We assessed each participant's (N = 90) self-reported level of problematic social media use. We then had them perform the wheel of fortune task, which has participants make choices between a sure option or either a risky or ambiguous gamble. In this way, the task isolates decisions made under risk and ambiguity, and avoids trial-to-trial learning. Results: We found that the greater an individual's problematic social media use, the more often that individual choses high-risk gambles or ambiguous gambles, regardless of the degree of ambiguity.

Discussion and conclusions

Our findings indicate that greater problematic social media use is related to a greater affinity for high-risk situations and overall ambiguity. These findings have implications for the field, specifically clarifying and extending the extant literature, as well as providing future avenues for research.

Open access

Abstract

Building on ecosystem models that examine individuals’ development within professional environments (Roxå, 2014; Hannah & Lester, 2009), we explore how campus centers for educational development and research can provide a range of experiences for faculty to learn about scholarship of teaching and learning (SoTL), conduct individual or collaborative – and sometimes multi-institutional – SoTL, and go public with their work. Using extended case studies of colleagues who have become increasingly more active in SoTL, we created a typology of the experiences that supported their development. The case studies illustrate that offering a variety of educational development options at different institutional levels and with different time commitments enables developers to meet faculty where they are – and to provide growth opportunities for deepening SoTL commitments. Our typology can help educational developers prioritize among potential programs by considering the cost-benefit analysis not only for individual faculty but also for micro-, meso-, and macro-level institutional cultures.

Open access