Browse

You are looking at 1 - 10 of 78,164 items for

  • All content x
Clear All

Abstract

Based on the current literature, the link between Achilles tendon moment arm length and running economy is not well understood. Therefore, the aim of this study was to further investigate the connection between Achilles tendon moment arm and running economy and the influence of Achilles tendon moment arm on the function of the plantarflexor muscle-tendon unit during running.

Ten male competitive marathon runners volunteered for this study. The participants ran on a treadmill at two running speeds: 3 and 3.5 m s−1. During running the oxygen consumption, lower leg kinematics, electrical activity of plantar flexor muscles, and fascicle behavior of the lateral gastrocnemius were measured simultaneously. On the second occasion, an MRI scan of the right leg was taken and used to estimate the Achilles tendon moment arm length.

There was a negative correlation between running economy and the body height normalized moment arm length at both selected speeds (r = −0.68, P = 0.014 and r = −0.70, P = 0.01). In addition, Achilles tendon moment arm length correlated with the amplitude of the ankle flexion at both speeds (r = −0.59, P = 0.03 and r = −0.60, P = 0.03) and with the electrical activity of the medial gastrocnemius muscle at 3 m s−1 speed (r = −0.62, P = 0.02). Our finding supports the concept that a longer moment arm could be beneficial for distance runners.

Open access

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

Összefoglaló. Bevezetés: A diffúz aortobiiliacalis érszakasz occlusiv betegségének kezelésére alkalmazott aortobifemoralis bypass szerepe csökken az endovascularis műtétek térnyerése miatt. Célkitűzés: A vizsgálat célja volt a modern invazív kezelés korszakában a perioperatív és a hosszú távú eredmények elemzése aortobiiliacalis bypass után, melyek összehasonlíthatók az endovascularis megoldások eredményeivel. Módszerek: A retrospektív, egycentrumú vizsgálat során a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának Érsebészeti és Endovaszkuláris Tanszékén 2006. 01. 01. és 2017. 12. 31. között occlusiv aortoiliacalis atherosclerosis miatt primer aortobifemoralis bypass műtéten átesett 419 beteg (átlagéletkor: 62,2 év, SD: ± 8,22; 224 férfi, 53%) adatait elemeztük. Eredmények: A posztoperatív 30 napon belüli mortalitás 5,01%, a késői mortalitás 10,98% és 29,59% volt 12, illetve 60 hónap után. A betegek 12,57%-ánál történt korai reoperáció, késői reoperáció 32 (8%) betegnél vált szükségessé. A graft elsődleges nyitva maradása 88,65% és 81,15% volt 12, illetve 60 hónap után. 21 betegnél történt amputáció (6,29%); 57,14%-ban femoralis, 35,71%-ban cruralis szinten, 7,14%-ban a boka szintje alatt. Az amputációkra 35,71%-ban a bypasst követő 30 napon belül, további 35,71%-ban 2 éven belül került sor. Az esetek 35,63%-ában lépett fel egyéb szövődmény; a leggyakoribbak: műtétet igénylő posztoperatív hernia (6,89%), cardiovascularis szövődmény (4,19%), lágyéki nyirokcsorgás vagy sebgyógyulási zavar (4,79%). Következtetés: Eredményeink alapján e betegcsoportban az aortobifemoralis bypass elfogadható, de nem jelentéktelen perioperatív halálozással és magas morbiditással jár. A graft hosszú távú nyitva maradása jó, de az újabb érműtét mind rövid, mind hosszú távon relatíve gyakori. A kevésbé invazív technikák eredményeinek összehasonlítása indokolt a hosszú szakaszú (TASC C, D) elváltozások esetén. Orv Hetil. 2021; 162(3): 99–105.

Summary. Introduction: The role of aorto-bifemoral bypass in the treatment of diffuse aorto-biiliac occlusive disease decreases in the era of endovascular surgery. Objective: The aim of the study was to analyse the early and long-term postoperative results of aorto-bifemoral bypass in a recent time period. These results may be used as a baseline to compare the results of endovascular procedures. Methods: In a retrospective, single-center study, the data of 419 patients (mean age: 62.2 years, SD: ± 8.22; 224 men, 53%) who underwent primary aorto-bifemoral bypass due to occlusive aorto-iliac atherosclerosis from 01. 01. 2006 to 31. 12. 2017 at the Department of Vascular and Endovascular Surgery of Semmelweis University Heart and Vascular Center were analysed. Results: Postoperative mortality within 30 days was 5.01%, late mortality was 10.98% and 29.59% after 12 and 60 months, respectively. 12.57% of the patients needed early reoperation and late reoperation was required in 32 cases (8%). The primary graft patency was 88.65% and 81.15% after 12 and 60 months, respectively. 21 patients underwent amputation (6.29%); 57.14% at the femoral level, 35.71% at the crural level and 7.14% below the ankle level. Amputations were performed in 35.71% of the cases within 30 days after the bypass and an additional 35.71% within 2 years. Other complications occurred in 35.63% of the cases; the most common causes were postoperative hernia requiring surgery (6.89%), cardiovascular complication (4.19%) and inguinal wound healing disorders (4.79%). Conclusion: Based on our results, aorto-bifemoral bypass surgery is associated with acceptable but not insignificant perioperative mortality and high morbidity in this group of patients. The graft patency is favourable in the long term, however, additional vascular reintervention is common in short and long term as well. Short- and long-term results of percutaneous endovascular techniques in diffuse aorto-biiliac disease (TASC C and D lesions) are suggested to be compared to these recent results of open surgery. Orv Hetil. 2021; 162(3): 99–105.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Urbancsek, Ildikó Noémi Forgács, Tímea Bianka Papp, Judit Boczán, Judit Barta, István Édes, Zoltán Csanádi, and László Rudas

Összefoglaló. Bevezetés: Az artériás baroreflex-érzékenységi (BRS-) indexek egységnyi nyomásváltozásra adott élettani válaszokat írnak le. Az RR-intervallum gyors válaszait a cardiovagalis BRS-indexekkel, a vasomotorválaszokat az izom szimpatikus idegi aktivitás (MSNA) válaszain alapuló szimpatikus-BRS-indexekkel jellemezzük. Szívelégtelenségben kórosan csökkent értékeik kedvezőtlen kimenetelt jeleznek. Betegek és módszerek: A BRS-indexek meghatározhatóságát 52, szívelégtelenségben szenvedő betegben (kor: 59 ± 10 év; EF: 37 ± 11%) és 11, kor szerint illesztett egészséges önkéntesben vizsgáltuk. EKG- és vérnyomásfelvételekből három cardiovagalis BRS-indexet számítottunk; a növekvő, illetve csökkenő spontán szekvenciák módszerén alapuló up-BRS-t és down-BRS-t, továbbá az alacsony frekvenciatartomány-beli ’cross-spectralis ’ indexet, az LF-alfát. Egy perifériás ideg (nervus peroneus) perkután punkciójával detektáltuk az MSNA szimpatikus csúcs incidenciáját (csúcs/100 szívciklus), s ezt korreláltattuk a diastolés nyomás 3 Hgmm sávokba rendezett értékeivel. Így nyertük a szimpatikus BRS jellemzőit, a BRS SY-incidencia-értékeket. Eredmények: Az up- és down-BRS-szekvenciák csak a betegek 19%-ában voltak meghatározhatók, az LF-alfa a 69%-ukban. Azok, akiknél cardiovagalis BRS nem volt meghatározható, szignifikánsan csökkent RR-intervallum-ingadozást és magasabb NT-proBNP-értékeket mutattak. A meghatározható cardiovagalis BRS-indexek nem különítették el a betegeket és a kontrollszemélyeket. A BRSSY-incidencia-érték 58%-ban állt rendelkezésre, s csakúgy, mint maga a „csúcs” incidencia, jól elkülönítette a betegeket és az önkénteseket. A hiányzó baroreflexérték a magas „csúcs” incidenciával állt összefüggésben. Következtetés: A cardiovagalis BRS-értékek csak korlátozottan alkalmasak egészséges önkéntesek és szívelégtelen betegek elkülönítésére, a meghatározhatatlan értékek súlyosabb betegségre utalnak. A BRSSY-incidencia elkülöníti az egészséges és a beteg csoportokat; a hiányzó érték a fokozott szimpatikus aktivitással áll összefüggésben. Orv Hetil. 2021; 162(3): 91–98.

Summary. Introduction: Arterial baroreflex sensitivity (BRS) is characterized by the magnitude of physiological responses to arterial pressure changes. Rapid RR interval responses are quantified by cardiovagal BRS parameters, sympathetic responses could be assessed by changes in muscle sympathetic nerve activity (MSNA). Abnormal indices in heart failure are associated with poor outcome. Patients and methods: 52, heart failure patients (age 59 ± 10 years, EF 37 ± 11%), and 11, age-matched healthy volunteers were studied. From ECG and arterial pressure recordings up-BRS and down-BRS values were determined using the method of spontaneous sequences. The low frequency cross-spectral gain, the LF alpha was also determined. Percutaneous puncture of the peroneal nerves allowed determination of MSNA burst incidence (burst/100 cycles), which was correlated to corresponding diastolic pressure bins of 3 mmHg, yielding a sympathetic BRS, the BRS SY-incidence. Results: Up- and down-BRS could be calculated in 19% of the patients, LF alpha was determined in 69%. Those with missing cardiovagal BRS values showed diminished RR interval variation, and higher levels of NT-proBNP. The measurable cardiovagal BRS indices did not separate patients and healthy volunteers. BRSSY-incidence could be determined in 58% of the patients. The sympathetic gain as well as the burst incidence differed significantly between patients and healthy volunteers. Missing BRSSY-incidence was associated with higher burst incidence. Conclusion: Cardiovagal BRS indices have limited value in differentiating healthy and heart failure subjects. Incalculable values among patients indicate more severe disease state. BRSSY-incidence does separate healthy and diseased population, the missing BRSSY-incidence values are related to increased sympathetic activity. Orv Hetil. 2021; 162(3): 91–98.

Open access

Összefoglaló. A dohányzás káros hatásainak vizsgálata hosszú ideje az orvostudomány egyik legintenzívebben kutatott területe. A nagy tudományos érdeklődésnek köszönhetően ma már meggyőző evidenciák állnak rendelkezésre a hagyományos cigaretta használatának számos negatív hatásáról. Ezzel ellentétben a sokkal később bevezetett helyettesítő termékek veszélyeiről lényegesen kevesebbet tudunk. E körbe tartozik a manapság egyre népszerűbb elektromos cigaretta is, amelyre egyre több, egészségügyi kockázatot felmérő munka fókuszál. Ugyanakkor a több évszázados múltra visszatekintő és a világ bizonyos helyein sokáig népszerű vízipipa érdekes esetnek számít, mivel használóinak száma a nyugati világban az utóbbi időben megugrott, de az emberre gyakorolt hatása számos ponton még vita tárgyát képezi. A jelen munka célja, hogy a hazai és a nemzetközi szakirodalom alapján feltérképezze a hagyományos cigaretta, az elektromos cigaretta és a vízipipa fontosabb egészségügyi hatásait, és rámutasson azokra a kapcsolódó területekre, ahol további kutatások szükségesek. A szakirodalmi áttekintés során a különböző publikációs adatbázisokban fellelhető tudományos cikkeket elemeztük. A megvizsgált szakirodalom alapján a tartós dohányzásnak bizonyítottan a szív-ér rendszert és a légzőrendszert károsító hatása van, de növekvő számú bizonyíték utal a neurológiai káros hatásokra és a gasztroenterológiai hatásokra is. Ugyanakkor az elektromos cigaretta és a vízipipa esetében a bizonyított akut hatások mellett a hosszú távú hatásokat illetően további intenzív kutatásokra van szükség. Az elektromos cigaretta és a vízipipa esetében a hosszú távú hatások kapcsán a meggyőző evidencia hiánya semmiképpen nem jelenti azt, hogy ezen termékeket kockázatmentesnek kellene tekinteni, sőt a pulmonológusoknak és a döntéshozóknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy valamennyi dohánytermék törvényi szabályozása azok használatának visszaszorítását célozza. A kérdés fontosságának a COVID–19-pandémia különös aktualitást ad. Orv Hetil. 2021; 162(3): 83–90.

Summary. Revealing the health effects associated with smoking has been in the focus of intense research for decades. Due to these research efforts, there is a convincing evidence regarding the negative effects of conventional cigarettes. However, much less is known about the replacement products such as electronic cigarettes. Moreover, the effects of waterpipes are also not fully explored, in spite of their long history. The scope of the present work is to survey the open literature to map the knowledge related to the health effects of conventional cigarettes, e-cigarettes and waterpipes. The analysis of the related scientific literature was performed based on papers retrieved in large publication repositories. Based on the reviewed literature, long-term smoking has demonstrated adverse effects on the respiratory as well as the heart and circulatory systems. In addition, the correlation between cigarette smoking and some gastroenterological and neurological diseases is also increasingly evident. By the same token, though the acute effects of e-cigarette and waterpipe are well documented, the protracted effects are still to be explored. The lack of pertinent information regarding the late effects of e-cigarette and hookah does not imply that there is no health risk associated with their consumption. On the contrary, in addition to the regular antismoke measures, pulmonologists and policy makers should do everything to lower the consumption of these alternative products. Orv Hetil. 2021; 162(3): 83–90.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tímea Seszták, Attila Kálmán, Áron Cseh, Péter Krivácsy, Tamás Micsik, and Gábor Rudas

Összefoglaló. Az appendectomia szövődményei a leggyakrabban a korai posztoperatív időszakban jelentkeznek. A műtét után évekkel megjelenő szövődmény ritka. Egy 11 éves kislányt vizsgáltunk 2 hete fennálló hasi panaszok miatt. Anamnézisében 8 évvel ezelőtt hagyományos módon elvégzett appendectomia szerepel. Az Ausztriában készült első hasi ultrahangvizsgálat eltérést nem talált. Az intézetünkben elvégzett képalkotó vizsgálatok – hasi ultrahang, MR-vizsgálat – ileocoecalisan elhelyezkedő szolid terimét igazoltak, és felvetették a folyamat gyulladásos eredetét. A szerteágazó klinikai tünetek, a laboratóriumi és a képalkotó diagnosztikai eltérések kapcsán differenciáldiagnosztikai szempontból a gyulladásos bélbetegség lehetősége is felmerült, és biztonsággal a tumoros folyamatot sem sikerült kizárni. A rosszabbodó status miatt műtét történt. Ennek során a colon ascendenssel összefüggő, makroszkóposan tumoros megjelenésű elváltozást távolítottak el. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, a folyamat idegen test okozta – varróanyag-granuloma – krónikus gyulladásos jellegét erősítette meg. A vizsgálatok kapcsán coeliakia is igazolódott. A hasi műtétek ritka szövődménye a Schloffer-tumor, melyet idegen test típusú – gyakran sebészi varróanyag-maradvány körüli – granulomatosus gyulladásos folyamat jellemez. Az entitás ismerete differenciáldiagnosztikai szempontból fontos. Nehezítette a diagnózist az első hasi ultrahangvizsgálat negatív eredménye és az egyidejűleg manifesztálódó coeliakia. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112–115.

Summary. Generally, complications with appendectomy occur during the early postoperative stage and are quite rare years after the operation. In case of late manifestation of complications, the clinical signs are generally unspecific. We report a case of an 11-year-old girl – who underwent an appendectomy 8 years ago – with abdominal pain during the last 2 weeks. The first ultrasound examinations were carried out in Austria with normal results. In our department, the ultrasonography and the MR examinations showed an inhomogeneous abdominal mass which was connected to the abdominal wall and with the suspicion of inflammation. Because of the diversified results of radiology imaging and laboratory test, inflammatory bowel disease and tumor were considered in the differential diagnosis. During the operation, a tumor-like lesion related to the ascending colon was found. The histopathological examination revealed a foreign body type suture granuloma with a central abscess. Malignancy was not found. The clinical investigation proved celiac disease, too. The Schloffer tumor is a rare complication after abdominal surgery. This is a foreign body type inflammatory granuloma mainly around a surgical thread. The knowledge of the entity is important in differential diagnostic aspect. The presence of celiac disease in combination with the negative result of the first ultrasound examination made the exact diagnosis more difficult. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112–115.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Adrienn Biró, László Ternyik, Katalin Heckel, István Bálint, and Zsolt Káposztás

Összefoglaló. Egy 46 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél láz és görcsös hasi fájdalom miatt kezdődött kivizsgálás. A hasi ultrahangvizsgálat során a colon transversum területén megvastagodott falú konglomerátum volt látható. A kolonoszkópia során organikus eltérés nem igazolódott. A hasi komputertomográfiás vizsgálat retroperitonealis térfoglalást írt le, ezért onkológiai bizottság javaslata alapján műtét mellett döntöttünk. Egy hónappal a panaszok jelentkezése után megtörtént a műtét, melynek során úgy tűnt, hogy egy megközelítőleg 5 × 8 centiméteres, a vékonybélből kiinduló, a colon ascendenst és a sigmabelet is érintő, daganatnak imponáló terimét találtunk. Jobb oldali hemicolectomiát végeztünk, és reszekáltuk a sigmabélfal részletét. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, hanem a bélfallal összefüggést nem mutató, mesenterialis actinomycosist írt le. A hasi, mesenterialis actinomycosis ritka kórkép, mégis fontos, hogy gondoljunk rá mint differenciáldiagnosztikai lehetőségre, így a beteg a lehető leghamarabb megkaphatja a megfelelő kezelést. Esettanulmányunk bemutatásával a kórkép ismeretének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Orv Hetil. 2021; 162(3): 116–119.

Summary. We present the case of a 46-year-old female, who presented with fever and abdominal pain. Abdominal ultrasound revealed a thickened-walled conglomerate near the transvers colon. Colonoscopy did not show any organic abnormality. Abdominal computed tomography described a retroperitoneal mass, so we decided on surgery based on the multidisciplinary team decision. One month after the onset of symptoms, laparotomy was performed, and it seemed that we found an approximately 5 × 8 centimetre tumour attached to the small intestine involving the ascending and sigmoid colon. We performed right hemicolectomy and sigmoid colon wall resection. Histology result showed mesenteric actinomycosis with no connection to the intestinal wall, no malignancy was revealed. Although the abdominal, mesenteric actinomycosis is a rare disease, it is important to think of it as a differential diagnostic option, so the patient can get proper treatment and cured sooner. Our aim with presenting this case report is to highlight the significance of this disease. Orv Hetil. 2021; 162(3): 116–119.

Restricted access

Összefoglaló. Bevezetés: A multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések komoly gondot okoznak. Szemészeti szempontból az ebbe a körbe tartozó meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) baktérium bír kiemelkedő jelentőséggel. Célkitűzés: Multirezisztens kórokozók irányában cataractaműtét előtt álló betegektől mintavétel és adatelemzés. Módszer: 257, cataractaműtét előtt álló beteg esetében végeztünk multirezisztens kórokozók szűrésére vizsgálatot a conjunctivazsákból. A mikrobiológiai tenyésztés során multirezisztens kórokozóra pozitív eredményt adó betegek esetében a preoperatív kórtörténetet és az általános kísérő betegségeket feltártuk és elemeztük. Eredmények: A minták 17 beteg esetében multirezisztens kórokozóra pozitívak voltak. 11 esetben szisztémás rizikófaktorokat is találtunk. A pozitív betegeknél a műtétet csak a felszabadító mikrobiológiai eredmények birtokában végeztük el. A dekolonizált betegeknél ezt követően a szakmai protokoll normális antibiotikumprevencióját alkalmaztuk. A 257 beteg 6,6%-ában találtunk multirezisztenskórokozó- és 5%-ában MRSA-pozitivitást. Posztoperatív endophthalmitis nem fordult elő. Következtetés: A cataractaműtéteknél alkalmazott antibiotikus endophthalmitisprevenció multirezisztens kórokozóra pozitív betegeknél kevéssé hatékony lehet. Ezért javasolt a veszélyeztetett betegek multirezisztens kórokozókra történő szűrése és dekolonizációja. Orv Hetil. 2021; 162(3): 106–111.

Summary. Introduction: Infections caused by multiresistant pathogens may have serious consequences. In ophthalmological practice, methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) is the most important multiresistant pathogen. Objective: We took samples for multiresistant pathogens from patients assigned for cataract surgery. Method: We carried out multiresistant pathogen screening from conjunctival sac in 257 patients, who were assigned for cataract surgery. Preoperative case history and concomitant systemic diseases were evaluated in patients, who turned out to be positive for multiresistant pathogens during the screening procedure. Results: The samples were positive for multiresistant pathogens in 17 patients. In the case history of 11 multiresistant pathogen positive patients, previous systemic risk factors could be explored. Multiresistant pathogen positive patients were operated only after the decolonisation. After the decolonisation, the normal antibiotic prevention was used before the surgery. Multiresistant pathogen positive was 6.6%, MRSA positive was 5% of the 257 patients. There were no cases of endophthalmitis in any of these patients. Conclusion: Endophthalmitis prevention with antibiotics, according to the guidelines, may not be efficient in multiresistant pathogen positive patients. Therefore, it is advisable to screen multiresistant pathogens and decolonisation at risk patients before cataract surgery. Orv Hetil. 2021; 162(3): 106–111.

Open access

Abstract

Since lithium salts were demonstrated to be very effective for the potential control of Varroa destructor, a highly detrimental parasite of honey bee (Apis mellifera), no studies have been reported on their comparison with any commonly used varroicides in commercial bee colonies. In this study we compared the effectiveness of lithium chloride to that of oxalic acid, a widely used miticide. The results of the present study confirm that lithium has superior efficacy to oxalic acid sublimation both as a main or a supplementary pre-wintering treatment at moderate infestation levels, restricted to certain pre-wintering conditions. Considering its easy implementation in apicultural practice and its twofold mode of action, trickling would be the preferred way of administration after the use of lithium salts as varroicides is authorised.

Open access

Abstract

Percutaneous aspiration–injection–reaspiration (PAIR), also called sclerotherapy, is a minimally invasive, inexpensive and safe technique for the treatment of abdominal cysts in humans. A study was planned to evaluate the feasibility of this procedure in the management of abdominal cysts in sheep and goat. Adult ewes (n = 5) and one doe (n = 1) found to have abdominal cysts (one cyst/animal) on repeated survey ultrasonography (USG) were included in the study. The animals were restrained in standing position. A hypodermic needle (G-18) securely attached to a 10-mL Dispovan syringe was carefully passed under ultrasound guidance into the abdominal cyst in all these animals. Depending on the size of the cyst, 1.0–5.5 mL fluid was aspirated, and 0.5–2.0 mL of 20% hypertonic saline solution infused. The needle was thereafter kept in situ for 10 min. The maximum possible volume of the cyst content was reaspirated and the needle withdrawn. On day 7, sclerotherapy was repeated in five animals showing no appreciable reduction in cyst size by USG. USG was repeated on days 30 and 90. All the cysts except one responded to PAIR during this period. From this study it can be concluded that sclerotherapy using hypertonic saline (20%) is a minimally invasive, inexpensive, effective and safe interventional ultrasonographic technique for the treatment of abdominal cysts in sheep and goats. However, the procedure needs further evaluation after using different sclerotic agents of varying concentrations and duration of their retention in the cysts in a sufficient number of animals with cysts.

Restricted access