Browse

You are looking at 1 - 10 of 79,615 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

This study establishes a method for rapid detection of clonidine and cyproheptadine in foods of animal origin. In order to obtain the best detection method, capillary zone electrophoresis (CZE), large volume sample stacking (LVSS), and sweeping-micellar electrokinetic capillary chromatography (sweeping-MEKC) were used respectively. The limits of detection (LODs) of clonidine and cyproheptadine by LVSS-CZE were 0.028 μg mL−1 and 0.034 μg mL−1, and those by sweeping-MEKC were 0.023 μg mL−1 and 0.031 μg mL−1, respectively. Compared with the CZE method, the two online pre-concentration technologies have greatly improved the detection sensitivity and achieved good enrichment results. However, compared with the sweeping-MEKC system, the LVSS system consumed a longer time and was greatly affected by the actual sample matrix. The sweeping-MEKC method was proved to be suitable for real sample analysis. Under the best sweeping-MEKC conditions, clonidine and cyproheptadine could be well separated within 8 min and good linear relationships in the range of 0.1–1.0 μg mL−1 (r 2 > 0.99) were obtained. This method was successfully applied to the determination of clonidine and cyproheptadine in animal-derived foods with the recoveries of 82.3%–90.1% and the relative standard deviations (RSDs) less than 3.11%. The sweeping-MEKC method is simple to operate and has great potential in the rapid detection of clonidine and cyproheptadine in animal-derived foods.

Open access

Akut retinanekrózis és ischaemiás stroke társulása

Association of acute retinal necrosis with ischemic stroke

Orvosi Hetilap
Authors: Márton Magyar, Bence Gunda, Gábor Rudas, Miklós Resch, Zoltán Zsolt Nagy, and Judit Dohán

Összefoglaló. A varicella zoster vírus (VZV-) fertőzés típusos első megjelenése a bárányhimlő, később a reaktiváció során a herpes zoster. Szemészeti tünet az V/I-es agyideget érintő zoster esetén gyakori. A legrettegettebb szemészeti manifesztáció az akut retinanekrózis, mely fulmináns lefolyású, és súlyos szöveti destrukciót, valamint jelentős funkcionális károsodást, gyakran vakságot hagy maga után. Központi idegrendszeri vascularis érintettség előfordulhat bárányhimlőhöz társulóan vagy a későbbi reaktivációk során is, súlyos következményekhez vezetve. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján akut retinanekrózis tünetével érkező 65 éves férfi esetét ismertetjük. Az Amerikai Szemorvostársaság (AAO) diagnosztikus kritériumainak mindenben megfelelő klinikai kép alapján azonnal indított adekvát dózisú antivirális kezelés mellett 3 nap múlva, contralateralis hemiparesis hátterében, a képalkotó vizsgálat ipsilateralis ischaemiás stroke-ot igazolt. Intraocularis mintából PCR-vizsgálat bizonyította a vírus jelenlétét. Liquormintában enyhe anti-VZV-IgA-pozitivitás mutatkozott. Az aktuális szemészeti betegség és a stroke társulásának hátterében az észlelt paraméterek, valamint a releváns irodalmi adatok alapján a varicella zoster vírus okozta vasculopathiát valószínűsítettük. Gyermekkorban ez az ischaemiás stroke leggyakoribb oka, felnőttkorban pedig az V/I-es agyideg herpeses érintettsége esetén négy és félszeres a kockázat stroke kialakulására. A VZV-reaktiváció okozta akut retinanekrózis és a stroke társulásának lehetősége, bár ismert a nemzetközi irodalomban, magyar szakirodalom tudomásunk szerint eddig nem tárgyalta, ez kiemeli esetünk közlésének jelentőségét. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1940–1945.

Summary. The typical first onset of varicella zoster virus (VZV) infection is chickenpox, later herpes zoster during reactivation. Ophthalmic symptoms are common in herpes zoster affecting the V/I cranial nerve. The most dreaded ophthalmic manifestation is acute retinal necrosis, which has a fulminant course and leaves severe tissue damage as well as significant functional impairment, often blindness. Vascular involvement in the central nervous system may occur in association with chickenpox or during subsequent reactivations leading to severe consequences. We report the case of a 65-year-old male patient with symptoms of acute retinal necrosis at the Department of Ophthalmology, Semmelweis University. The clinical picture fulfilled the diagnostic criteria of the American Academy of Ophthalmology (AAO) and after 3 days of the immediately initiated adequate therapy, contralateral hemiparesis appeared, that was confirmed as an ipsilateral stroke by imaging study. The PCR analysis of an intraocular sample confirmed the presence of VZV. Mild anti-VZV IgA positivity was observed in the cerebrospinal fluid sample. Based on the current ophthalmic disease, the associated stroke alongside with the relevant literature data, varicella zoster vasculopathy was probable. VZV vasculopathy is the most common cause of ischemic stroke in childhood and in adulthood herpetic involvement of the V/I cranial nerve elevates 4.5 times the risk of stroke formation. Though the possible association of acute retinal necrosis and stroke caused by VZV reactivation is known in the international literature, to the best of our knowledge it has not been discussed in Hungary so far, which highlights the importance of reporting our case. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1940–1945.

Open access

Az aortaív-anomáliák klinikai jelentősége a magzattól a felnőttkorig

Clinical significance of the aortic arch and its malformations from fetus to adulthood

Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky and Gábor Bogáts

Összefoglaló. Az intrauterin echokardiográfiás és MR-diagnosztika fejlődése napjainkban jelentős szerepet tulajdonít már az első trimeszter idejében kimutatható aortaív-fejlődési rendellenességeknek. Célunk volt részletezni a vascularis gyűrűk megjelenési formáit, ezek különböző életkorokban jelentkező tüneteit, sebészi kezelését, hogy hozzájárulhassunk a helyes felvilágosításhoz, mely alapvető lehet a szülés helyének megválasztásában, így meghatározhassák a magzat sorsát, perinatalis ellátását. A situs inversustól eltekintve a jobb oldali aortaív jelenléte mindig felhívja a figyelmet vascularis gyűrű, társuló szívhibák, genetikai betegségek, kromoszómaanomáliák jelenlétére, tehát a magzat további vizsgálata szükséges. Kettős aortaív esetén jelentkezhetnek olyan súlyos tünetek, melyek a megszületés után, kora csecsemőkorban sebészi beavatkozást igényelhetnek (szükséges lehet a szülés helyének megválasztása!). Az aberráns jobb arteria subclavia önállóan nem alkot érgyűrűt, a ritkán társuló truncus caroticusszal csak későbbi életkorban okozhat sebészi beavatkozást igényló enyhe tüneteket. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1920–1923.

Summary. Nowadays, the development of intrauterine echocardiography and MR diagnostics plays a significant role in aortic arch malformations detected during the first trimester. Our aim was to detail the manifestations of vascular rings, their symptoms at different ages and their surgical treatment options in order to determine the fate of the fetus and its perinatal care. Apart from situs inversus, the presence of the right aortic arch always draws the attention to the possible presence of vascular rings, associated heart defects, genetic diseases, or chromosomal abnormalities, therefore further examinations of the fetus are necessary. In the case of a double aortic arch, severe symptoms may occur, which may require surgery after birth and in early infancy (it may be necessary to choose the place of birth!). The right aberrant subclavian artery does not form a ring and may cause mild symptoms requiring surgery at a later age with rarely associated truncus carotid. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1920–1923.

Open access

A fájdalmas beavatkozások száma és a fájdalomcsillapítás módozatai egy hazai neonatalis intenzív centrumban

Number of painful procedures and pain management in a neonatal intensive care unit

Orvosi Hetilap
Authors: Johanna Ivancsó, Melinda Fejes, Dóra Fürjész, Mária Kelen, Tímea Megyeri, Katalin Váradi, and Ildikó Szűcs

Összefoglaló. Bevezetés: A neonatalis intenzív centrumokban kezelt betegek naponta számos fájdalmas beavatkozáson eshetnek át. A kezeletlen fájdalom következményeinek ismerete ellenére, fájdalmuk csillapítása még messze nem ideális. Célkitűzés: Obszervációs tanulmányunk célja az osztályunkon kezelt koraszülötteket és beteg újszülötteket ért fájdalmas beavatkozások gyakoriságának és természetének meghatározása volt. Vizsgáltuk a procedurális fájdalom esetén alkalmazott gyógyszeres és nonfarmakológiai fájdalomcsillapítók használatát, valamint a beavatkozások számát és a fájdalomcsillapítás alkalmazását befolyásoló tényezőket. Módszerek: A vizsgálatba az osztályunkon 2019. 09. 01. és 2019. 12. 31. között kezelt betegeket vontuk be. Prospektív adatgyűjtést végeztünk a hospitalizáció első 14 napján, egy erre a célra kialakított kérdőíven, amelyet az egészségügyi személyzet valós időben töltött ki. Eredmények: Kutatásunkba 143 gyermeket tudtunk bevonni. A vizsgálati időszak alatt 43-féle fájdalmas beavatkozás történt, összesen 13 314 alkalommal, amiből 12 953 első, 361 többszöri kísérlet volt. Gyermekenként átlagosan 93,1 beavatkozást végeztünk a hospitalizáció első 2 hetében, ami átlagosan 8,2 fájdalmas procedúrát jelentett naponta és gyermekenként. Fájdalomcsillapítás összesen 4190 alkalommal, a beavatkozások 31,5%-ában történt. Ennek 55,5%-a folyamatos gyógyszeres, 40,7%-a nem gyógyszeres, 2,5%-a alkalmi gyógyszeres, 1,3%-a kombinált terápia volt. A legkisebb születési súlyú, legrövidebb gestatiós időre született és a lélegeztetett koraszülöttek szenvedték el a legtöbb fájdalmas beavatkozást. Következtetés: Betegeink nagyszámú fájdalmas beavatkozáson esnek át, és ezek nagyobb részénél nem történik fájdalomcsillapítás. A beavatkozások tervezésével, összehangolásával, a gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás kiterjedtebb alkalmazásával jobb fájdalommenedzsment lenne elérhető. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1931–1939.

Summary. Introduction: Preterm infants and sick neonates treated in neonatal intensive care units may undergo numerous painful interventions. Despite rapidly growing knowledge about consequences of untreated pain, pain management of neonates is far from ideal. Objective: To determine the frequency and nature of painful procedures and corresponding analgesic therapies in neonates treated in a neonatal intensive care unit of a university teaching hospital in Hungary. Methods: A prospective observational study was performed between September and December 2019. We collected data of all painful procedures, pharmacological and non-pharmacological analgesic therapy performed on neonates during the first 14 days of hospitalization. For data collection, we used a questionnaire designed for this purpose, which was completed in real time by the medical staff. Results: 143 children were enrolled. 43 types of painful interventions were performed, a total of 13,314 times, of which 12,953 were the first, 361 multiple attempts. Each neonate was subjected to a mean of 93.1 interventions in the first 2 weeks of hospitalization, representing an average of 8.2 painful procedures per day per child. Pain relief was performed a total of 4190 times, in 31.5% of the interventions. Of this, 55.5% were continuous pharmacological, 40.7% non-pharmacological, 2.5% occasional drug, and 1.3% combination therapy. Ventilated neonates and preterm infants with shorter gestational age and lower birth weight had the most painful procedures. Conclusion: Patients treated in our unit undergo a large number of painful interventions, most of which are not accompanied by analgesia. Increased efforts are needed to promote our better pain management. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1931–1939.

Open access

Hogyan lett Semmelweis Ignác S-jelenség?

Avagy megemlékezés Semmelweis halálának 156. évfordulójáról

How has Professor Ignaz Semmelweis become Semmelweis reflex?

Commemoration of Ignaz Semmelweis, on the occasion of the 156th anniversary of his death
Orvosi Hetilap
Author: Péter Felkai
Open access

A szöveti antitranszglutamináz átmeneti emelkedése coeliakiával nem társult I-es típusú cukorbeteg gyermekekben

Transitional elevation of anti-tissue transglutaminase antibodies in children with type 1 diabetes mellitus without coeliac disease

Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Muzslay, Eszter Hámory, Vivien Herczeg, Péter Tóth-Heyn, Anna Körner, László Madácsy, and Andrea Luczay

Összefoglaló. Bevezetés: Az 1-es típusú diabetes mellitus és a coeliakia gyakori társulása jól ismert. Néhány tanulmány beszámol átmeneti antitranszglutamináz-emelkedésről 1-es típusú diabeteses betegekben, akiknél az emelkedett antitestszint gluténmentes diéta bevezetése nélkül normalizálódik. Célkitűzés: Kutatásunk során az átmeneti antitranszglutamináz-emelkedés gyakoriságának meghatározását tűztük ki célul. További célunk volt a coeliakia gyakoriságának megállapítása 1-es típusú diabetesszel gondozott betegeink között. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikáján 1-es típusú diabetesszel gondozott betegeket vontuk be vizsgálatunkba (238 lány, 265 fiú, medián [IR] életkor az 1-es típusú diabetes diagnózisakor: 7,83 [4,67–11] év). Vizsgáltuk a jelenség időbeli megjelenését, az emelkedés mértékét, gyakoriságát és az antitest típusát. Leíró statisztikai módszereket és khi-négyzet-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A vizsgált populációban a coeliakia gyakorisága 12,52%. Átmeneti antitranszglutamináztiter-emelkedést 48 gyermeknél (10,9%) észleltünk. Összesen 71-szer mértünk átmeneti antitranszglutamináz-emelkedést. A gyermekek közül 34 esetben (70,83%) egyszer fordult elő emelkedést mutató antitest, a többi betegnél 2–8 alkalommal. Gyakrabban tapasztaltunk izolált IgA-típusú emelkedést, mint izolált IgG-típusút (54 vs. 5). Következtetés: Az átmeneti antitranszglutamináz-emelkedés gyakorisága magas, összevethető a valódi coeliakiás csoporttal. Kutatásunk alátámasztja a nemzetközi ajánlást, miszerint mérsékelt mértékű antitranszglutamináz-emelkedés esetén, tünetmentes 1-es típusú diabetesszel gondozott betegben a gluténfogyasztás folytatása és az antitestszintek gyakori kontrollja javasolt. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1924–1930.

Summary. Introduction: The frequent association of type 1 diabetes mellitus with coeliac disease is well known. Development of transitional elevation of anti-tissue transglutaminase antibodies in the diagnosis of type 1 diabetes is reported in some studies. In these cases, the anti-tissue transglutaminase antibodies returned to normal without gluten-free diet. Objective: Our aim was to assess the frequency of transitional elevation of anti-tissue transglutaminase in our type 1 diabetes patients. We aimed to investigate the prevalence of coeliac disease in patients with type 1 diabetes. Method: Patients with type 1 diabetes at the Ist Department of Paediatrics, Semmelweis University, were enrolled in the study (238 girls, 265 boys; the median age at the time of type 1 diabetes diagnosis was 7.83 [4.67–11] years). Descriptive statistical analysis was done and the time of appearance, extent, frequency and type of elevated anti-tissue transglutaminase antibodies were examined. Results: The proportion of children with diagnosed coeliac disease was 12.52%. We detected transitional anti-tissue transglutaminase elevation in 48 cases (10.9%). Temporarily elevated antibody levels were measured 71 times. In 34 children (70.83%), the temporary elevation occured once, while in the others, antibody levels became positive 2–8 times. The elevation of the IgA antibody was more frequent than the elevation of the IgG antibody (54 vs. 5). Conclusion: The frequency of temporary elevated anti-tissue transglutaminase levels is considered high. Our study confirms the recommendation that in the case of moderate anti-tissue transglutaminase levels with lack of clinical symptoms, control antibody measurement is necessary with ongoing gluten consumption. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1924–1930.

Open access

Thrombocytagátló és antikoagulációs terápia a szívsebészetben napjainkban

Current antiplatelet and anticoagulation therapy in the field of cardiac surgery

Orvosi Hetilap
Authors: Roland Tóth, Zoltán Németh, and Aref Rashed

Összefoglaló. Egy szívműtét tervezésekor és a perioperatív időszakban egyaránt kiemelkedő jelentősége van a megfelelő thrombocytagátló és antikoaguláns kezelés alkalmazásának. Írásunk célja összefoglalni és ismertetni a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlásokat és a jelentős tanulmányok eredményeit, összpontosítva a Magyarországon alkalmazásban lévő gyakorlatra. A bizonyítékokon alapuló iránymutatások alábbi, legújabb adatai döntően a European Association for Cardio-Thoracic Surgery és a European Society of Cardiology ajánlásaira épülnek, ezeket kiegészítettük az American College of Cardiology, az American Heart Association és a Society of Thoracic Surgeons útmutatásaival, végül egyes témákban hozzáfűztük az elmúlt időszak meghatározó tanulmányainak főbb eredményeit. Cikkünkben érintjük a mono- és kettős thrombocytagátló, továbbá az oralis antikoaguláns kezelés szerepkörét, beleértve az új típusú thrombocytagátló és oralis antikoaguláns gyógyszereket, valamint az áthidaló terápia fontosságát az antikoagulálásban, a különböző típusú beültetett szívbillentyűk esetén betartandó antikoagulálási ajánlásokat, valamint kitérünk a perioperatív pitvarfibrilláció, a posztoperatív thrombosisprofilaxis és a vérzésveszély esetén történő gyógyszeres kezelés témájára. Figyelembe veendő, hogy a jelen információk folyamatos frissítésen mennek keresztül, a lenti javaslatok csupán a jelen helyzetet mutatják be. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1910–1919.

Summary. The use of appropriate antiplatelet and anticoagulant therapy has got an outstanding role both in the planning of cardiac surgery and also during the perioperative period. The aim of our paper is to summarize and present the current international recommendations and the results of significant studies, focusing on the current practice in Hungary. The following informations are based on the evidence-based guidelines and recommendations of the European Association for Cardio-Thoracic Surgery and the European Society of Cardiology, supplemented by guidelines from the American College of Cardiology, the American Heart Association and the Society of Thoracic Surgeons, finally we added some topics from the main results of major studies of the last years. In this paper, we discuss the role of mono- and dual anti-platelet and oral anticoagulant therapy, including the mechanism of novel antiplatelet and oral anticoagulant drugs, the importance of bridging therapy in anticoagulation, postoperative thrombosis prophylaxis and the medication practice in the case of bleeding risk. It should be noted that though the present information has been recently updated, the suggestions below only illustrate the current state of evidence. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1910–1919.

Open access
Imaging
Authors: Emanuele Muscogiuri, Marco Di Girolamo, Chiara De Dominicis, Andrea Pisano, Claudia Palmisano, Giuseppe Muscogiuri, and Andrea Laghi

Abstract

Pulmonary embolism (PE) is a condition due to blood clots obstructing pulmonary arteries, often related to deep venous thrombosis (DVT). PE can be responsible for acute and even life-threatening clinical situations and it may also lead to chronic sequelae such as chronic thromboembolic pulmonary hypertension (CTEPH). Signs and symptoms associated to PE may overlap those of many other diseases (e.g. chest pain, dyspnea, etc.), therefore an accurate clinical evaluation is mandatory before referring the patient to the most appropriate imaging technique. Pulmonary angiography (PA) has been traditionally considered the gold standard regarding the diagnosis of PE and it is also useful regarding the treatment of said condition. However, PA is an invasive technique, implying all the known risks concerning endovascular procedures. Nowadays, computed tomography angiography (CTA) is considered the imaging technique of choice regarding the diagnosis of PE. This technique is readily-available in most centers and it is able to provide high resolution images, although it implies the administration of ionizing radiations and iodinated contrast medium. Conventional CTA has further been improved with the use of ECG-gated protocols, aimed to reduce motion artifacts due to heartbeat and to evaluate other causes of sudden onset chest pain. Moreover, another interesting technique is dual energy computed tomography (DECT), which allows to elaborate iodine maps, allowing to detect areas of hypoperfusion due to the presence of emboli in pulmonary arteries. This review is aimed to describe the main findings related to PE with an emphasis on CTA, also discussing technical aspects concerning image acquisition protocol.

Open access

Az adhézió stabilizálódásának meghatározása a korai posztoperatív időszakban patkány modellen

Adhesion stabilization in the early postoperative period in a rat model

Magyar Sebészet
Authors: Györgyi Szabó, Daniella Fehér, Krisztina Juhos, Mohamed Gamal Eldin, Gabriella Arató, Domokos Csukás, József Sándor, and Andrea Ferencz

Összefoglaló. Bevezetés: Az adhézióképződés egy komplex eseménysor, amely olyan sejtes és molekuláris folyamatok következménye, ahol a normál esettől eltérően az adhéziógenezist támogató történések dominálnak az adhéziólízissel szemben. Kiváltásában szerepet játszik többek között a szöveti sérülés, vérzés, szöveti deszikkáció, illetve a gyulladásos folyamatok. Mivel az adhézió jelenléte számos negatív szövődménnyel járhat, elsődleges cél a kialakulásának megakadályozása. Számos prevenciós célpontja van a folyamatnak, azonban a terápia sok esetben csak közvetlenül a beavatkozás után történik.

A jelen tanulmányban egy adhéziós kísérleti patkány modellt mutatunk be, ahol az adhézió stabilizálódási időszakának megismerése a cél. Minden állaton ugyanaz a műtéti beavatkozás történt, szöveti sérülés, kisebb vérzés és szöveti deszikkáció előidézésével, különbség csak a reoperációk, mintavételek időpontjában volt. 1–7. posztoperatív napon makroszkóposan és szövettanilag értékeltük a kialakult adhéziók típusát, az összetapadó szöveteket, az adhézió stabilitását.

Megállapítottuk, hogy a stabilizálódás egy több napig tartó folyamat, a 4. posztoperatív napig az instabil és mérsékelten stabil adhéziók domináltak. Ennek ismerete lehetővé teszi a terápiás ablak kibővítését, a korai posztoperatív időszakban célzottan, a legmegfelelőbb időszakot kiválasztva, esetleg a kezelések kombinálásával még hatékonyabbá tehető az adhézióprevenció.

Summary. Introduction: Adhesion formation is a complex series of events that results from cellular and molecular processes where, in contrast to the normal case, events that support adhesion genesis dominate over adhesion lysis. Tissue injury, haemorrhage, tissue desiccation and inflammatory processes, among others, play a role in its induction. Since the presence of adhesions can be associated with a number of negative complications, the primary aim is to prevent their development. There are several preventive targets for the process, but in many cases therapy is only provided immediately after the procedure.

In this study, we present an experimental rat model of adhesion, where the aim is to understand the stabilization period of adhesion. All animals underwent the same surgical procedure, inducing tissue injury, minor haemorrhage and tissue desiccation, differing only in the timing of reoperations and sampling. On postoperative days 1–7, we assessed macroscopically and histopathologically the type of adhesions formed, the adhesive tissue, the stability of the adhesion.

We found that stabilization was a process lasting several days, with unstable and moderately stable adhesions predominating by postoperative day 4. Knowing this allows to broaden the therapeutic window, targeting the most appropriate period in the early postoperative period, possibly combining treatments, to make adhesion prevention even more effective.

Open access

Bal felső lebenyi adenocarcinoma és pulmonális vénás fejlődési rendellenesség együttes előfordulása

Left upper lobe pulmonary adenocarcinoma with partial anoumalous pulmonary venous connection in the same lobe: Case report

Magyar Sebészet
Authors: Ottó Kovács, Zoltán Szántó, Gábor Vida, and Árpád Juhász

Összefoglaló. Esetismertetés: 60 éves férfibeteg esete kerül bemutatásra jelen közleményben. Operábilis bal felső lebenyi tüdő adenocarcinomája a lebeny rendellenes véna pulmonalis beömlésével (partial anomalous pulmonary venous connection – PAPVC) szövődött. Az aortaív felett a hemiazygos vénába ömlő véna pulmonalis superior a bal véna brachiocephalicába vezette a bal felső lebeny vénás vérét, bal jobb shunt-öt okozva ezzel. A fejlődési rendellenességet egyértelműen csak a műtét során sikerült azonosítani. Az elvégzett bal felső lobektómia mindkét elváltozás definitív megoldását jelentette. Megbeszélés: Jelen közleményünkkel együtt a fellelhető szakirodalomban (PubMed) 32 esetleírás szerepel erről a ritka fejlődési anomáliáról. Ez aláhúzza a preoperatív computer tomográfia (CT) jelentőségét és a mellkassebész szerepét a CT felvételek értékelésében.

Summary. Authors present a case of a 60-year-old male patient with left upper lobe cancer in association with partial anomalous pulmonary venous connection (PAPVC) in the same lobe. The hemiazygous vein joined the left superior pulmonary vein above the aorta in the thorax cavity draining into the left brachiocephalic vein causing left to right shunt flow. PAPVC was clearly identified intraoperatively and left upper lobectomy was performed as definitive solution for both. PAPVC was closed by stapler. To our knowledge 32 operated cases of lung cancer with PAPVC has been described in the literature (PubMed), including our patient.

Restricted access