Browse

You are looking at 1 - 10 of 78,344 items for

  • All content x
Clear All

Abstract

Based on the current literature, the link between Achilles tendon moment arm length and running economy is not well understood. Therefore, the aim of this study was to further investigate the connection between Achilles tendon moment arm and running economy and the influence of Achilles tendon moment arm on the function of the plantarflexor muscle-tendon unit during running.

Ten male competitive marathon runners volunteered for this study. The participants ran on a treadmill at two running speeds: 3 and 3.5 m s−1. During running the oxygen consumption, lower leg kinematics, electrical activity of plantar flexor muscles, and fascicle behavior of the lateral gastrocnemius were measured simultaneously. On the second occasion, an MRI scan of the right leg was taken and used to estimate the Achilles tendon moment arm length.

There was a negative correlation between running economy and the body height normalized moment arm length at both selected speeds (r = −0.68, P = 0.014 and r = −0.70, P = 0.01). In addition, Achilles tendon moment arm length correlated with the amplitude of the ankle flexion at both speeds (r = −0.59, P = 0.03 and r = −0.60, P = 0.03) and with the electrical activity of the medial gastrocnemius muscle at 3 m s−1 speed (r = −0.62, P = 0.02). Our finding supports the concept that a longer moment arm could be beneficial for distance runners.

Open access

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

Összefoglaló. Az elmúlt hónapokban életünket alapvetően megváltoztatta a COVID–19-pandémia, melynek egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásai egyelőre szinte felbecsülhetetlenek. A vírusfertőzés akut következményei mellett egyre több adat bizonyítja a teljes népességre kifejtett hatásait: a pszichológiai distressz, a depressziós és szorongásos tünetek, valamint az addiktív viselkedésformák gyakoriságának növekedését. Az is nagyon fontos kérdés, hogy a globális válsághelyzet hogyan befolyásolja az öngyilkossági arányszámokat. Írásomban az elmúlt időszak legjelentősebb pszichiátriai szakirodalma alapján foglalom össze a vírusfertőzés akut és krónikus hatásait, valamint a járványhelyzet általános és specifikus pszichológiai-pszichopatológiai következményeit, kiemelt figyelmet fordítva a suicidiumrizikóra és a leginkább veszélyeztetett csoportokra. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a pandémia következtében kialakuló mentális gondok és a suicid viselkedés egyre fontosabb népegészségügyi problémává válnak. Bár napjainkban még a vírusfertőzöttek gyógyítása és a fertőzés terjedésének lassítása a legfontosabb cél, mindannyiunknak fel kell készülnünk a járvány hosszú távú következményeire. A pandémia várható negatív mentálhigiénés hatásainak megelőzésére és enyhítésére általános és specifikus módszerek kidolgozása és alkalmazása szükséges. Ebben az egészségügyi, mentálhigiénés és közösségi ellátórendszerek mellett szerepet kell vállalniuk a politikai és gazdasági döntéshozóknak, a társadalmi szervezeteknek és a média munkatársainak is. Hatékony együttműködésük kulcsfontosságú az egyéni, közösségi és társadalmi szinten is alkalmazható prevenciós stratégiák megvalósításában, hiszen csak így válik lehetővé a súlyosabb mentálhigiénés problémák járványszerű elterjedésének, a „pszichodémiának” a megelőzése. Orv Hetil. 2021; 162(10): 366–374.

Summary. In recent months, our lives have been fundamentally changed by the COVID-19 pandemic, the health, economic, and social impacts of which are almost invaluable for the time being. In addition to the acute consequences of viral infection, more and more data are proving its effects on the entire population: an increase in the incidence of psychological distress, depressive and anxiety symptoms, and addictive behaviours. It is also a very important question, how the global crisis is affecting suicide rates. In my paper, I summarize the acute and chronic effects of viral infection and the general and specific psychological-psychopathological consequences of the epidemic based on the most significant psychiatric literature of the recent period, paying special attention to suicidal risk and the most vulnerable groups. Studies suggest that mental troubles and suicidal behaviour resulting from a pandemic are becoming an increasingly important public health problem. Although the treatment of viral infections and slowing the spread of the infection are still the most important goals today, we all need to be prepared for the long-term consequences of the epidemic. In order to prevent and mitigate the expected negative mental health effects of a pandemic, it is necessary to develop and apply general and specific methods. In addition to health care, mental health and community care systems, political and economic decision-makers, civil society organizations and the media must also play a role. Their effective cooperation is key to the implementation of prevention strategies that can be applied at the individual, community and social levels, as this is the only way to prevent the epidemic spread of more serious mental health problems, the “psychodemia”. Orv Hetil. 2021; 162(10): 366–374.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Szalenko-Tőkés, Zsolt Bella, Zoltán Tóbiás, László Iván, László Rovó, and Gábor Vass

Összefoglaló. Bevezetés: Az orrmelléküreg-daganatok kezelésében a legfrissebb nemzetközi ajánlások alapján továbbra is a sebészi reszekció az elsődlegesen választandó módszer. Bár az endoszkópos technikák fejlődésével a külső feltárással járó műtétek bizonyos esetekben háttérbe szorultak, napjainkban még mindig a Weber–Fergusson-féle metszést tartják a legszélesebb feltárást biztosító technikának, annak ellenére is, hogy a módszer stigmatizáló hegeket és deformitásokat hagy a páciensek arcán. Módszer: A „facial degloving” eljárást mint alternatív, hegmentes technikát először az 1970-es években publikálták, azóta számos módosítását írták le. A szerzők az orrmelléküregi tumorok eltávolítására már 8 éve kizárólag az általuk módosított technikát alkalmazzák. 2012 és 2019 között Klinikánkon 34 beteg esett át a módosított „facial degloving” műtéten. A módszer alapja egy felső szájpitvari behatolásból a középarc területén kialakított oszteoplasztikus lebeny, melynek felemelésével széles rálátás nyílik az orrüregre és melléküregeire, valamint az elülső koponyaalapra is. A műtéti terület a daganat eltávolítását követően jó kozmetikai eredménnyel rekonstruálható. Eredmények: A szerzők akusztikus rinometriai vizsgálatokkal és az arckifejezéseket ábrázoló posztoperatív képi dokumentációval támasztották alá eredményeiket. Az operált oldalon sem az orrbemenet beszűkülését (orrlégzés gátoltsága), sem pedig az arcmozgás zavarait, az arc aszimmetriáját nem észlelték. Betegeik túlélését Kaplan–Meier-görbén ábrázolták. Megbeszélés, következtetés: Habár az eredeti „facial degloving” technikának számos módosítását publikálták, az itt bemutatott módszer (oszteoplasztikus lebeny, melyben a középarc lágy részeinek integritása megtartott) rövidebb hospitalizációs időt és kevesebb komplikációt eredményezett. A bemutatott módosított „facial degloving” technika véleményünk szerint megfelelő és biztonságos sebészi reszekciót biztosít orrmelléküregi rosszindulatú daganatok esetén, továbbá kombinálható endoszkópos technikákkal, és szükség esetén nyitott műtétté alakítható, akár orbitalis kiterjesztéssel. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398.

Summary. Introduction: The widely used external approach (Weber–Fergusson’s incision) for the removal of maxillo-ethmoidal tumors leaves stigmatizing scars and deformities on the patient’s face. As an alternative technique, the scarless facial degloving approach was first described in the 1970’s, and since then, several modifications have been developed. Method: We have been using our modified facial degloving technique for eight years now with maxillo-ethmoidal tumors. Between 2012 and 2019, 34 consecutive patients have been operated with our modified facial degloving approach at the Department of Oto-Rhino-Laryngology and Head-Neck Surgery, University of Szeged, Hungary. We describe our method which provides a wide surgical approach via an osteoplastic flap for the whole nasal and paranasal region, with good cosmetic results. Results and conclusion: We have evaluated our results with acoustic rhinometry and photo-documentation of the facial mimic postoperatively. Neither narrowing of the nasal cavity on the operated side (loss of nasal breathing function), nor facial movement dysfunction was visible in our patients. We represent our patients’ survival in Kaplan–Meier curve. Although several modifications of the original facial degloving approach have been published, in our technique, the novel osteoplastic flap and the intact soft tissue of the nasal and midfacial region results in shorter hospitalization time and fewer complications. Our modified facial degloving technique offers proper and safe surgical resection for tumors of the maxillo-ethmoid region. It can be routinely combined with endoscopic techniques, and, if necessary, can be converted to an open approach. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Brigitta Szabó, Zsuzsanna Kívés, Orsolya Máté, Éva Polyák, and Henriette Pusztafalvi

Összefoglaló. Bevezetés: A férfiakat érintő egyik leggyakoribb malignus ráktípus a prosztatarák. A Nemzeti Rákregiszter adatai alapján hazánkban évente több mint 4600 új eset kerül diagnosztizálásra. Célkitűzés: A rákbetegek pszichoszociális háttere napjainkig alulvizsgált terület Magyarországon. A szerzők célja a magyar prosztatarákos férfiak szociodemográfiai, egészségi, mentális állapotának vizsgálata volt. Módszer: A vizsgálatban 100 prosztatarákos férfi vett részt, akiknek más urológiai betegsége nem volt, továbbá más daganatos betegségből kifolyó kezelésben nem részesültek a kérdőív kitöltésekor. A részvétel anonim és önkéntes volt. A standard validált tesztek mellett – mint a Beck Depresszió Kérdőív, Rosenberg Önértékelés Skála – szociodemográfiai, egészségmagatartás- és életmód-kérdéscsoportokat tartalmazott kérdőívünk. Statisztikai analízis: Leíró statisztikát, khi-négyzet-próbát, lineáris regresszió analízist, Fisher-egzakt tesztet, kétmintás t-próbát végeztünk 95%-os valószínűségi szinten az SPSS 20.0 és a Microsoft Excel 2016-os programban. Eredmények: Az egészségi állapotot a lakhely településcsoportja (p = 0,024), az anyagi helyzet (p = 0,001), a krónikus betegség (p = 0,000), a fizikai aktivitás (p = 0,000) és az alkoholfogyasztás (p = 0,001) befolyásolta. A társas támogatás (p = 0,726) ellenben nem bizonyult befolyásoló tényezőnek. A megkérdezettek 66%-a volt elhízott a BMI alapján. Helyesen csupán a megkérdezettek egyharmada táplálkozott a ma érvényes MDOSZ-ajánlás alapján. 62%-uk enyhén depressziósnak volt mondható a Beck Depresszió Kérdőív alapján, 73%-uk önértékelése azonban a Rosenberg Önértékelés Skála alapján átlagosnak volt mondható. Az életkorral nem nőtt sem a Depresszió Kérdőív pontszáma, sem az Önértékelés Skála pontszáma. Következtetés: Eredményeink alátámasztják, amit a hazai és a külföldi szakirodalom is mutat: az egészséget befolyásoló tényezőknek meghatározó szerepük van a daganatos megbetegedéssel élőknél is. A depresszió és az önértékelés közti összefüggés nem igazolódott a mintánkban. Orv Hetil. 2021; 162(10): 383–391.

Summary. Introduction: Prostate cancer is one of the most common malignant cancers amongst men. More than 4600 men are diagnosed with prostate cancer every year in Hungary. Objective: The psychosocial background of cancer patients is an underexamined area in Hungary. The aim of the authors was to obtain information on the sociodemographic status, health and mental status of Hungarian men with prostate cancer. Method: 100 prostate cancer patiens were included in the study who did not have any urologic diseases and did not go under any therapy due to any other type of cancer. The applied questionnaire was put together by the authors about sociodemographic and health status, lifestyle. The Beck’s Depression Inventory and the Rosenberg Self-Esteem Scale were also used. Statistical analysis: We used descriptive statistics, chi-square test, linear regression, Fisher’s exact test, independent t-sample test on a 95% probability level in the SPSS 20.0 and Microsoft Excel 2016 softwers. Results: The settlement classification (p = 0.024), financial status (p = 0.001), chronic illnesses (p = 0.000), physical activity (p = 0.000) and alcohol consumption (p = 0.001) affected the health status. Only one third of the respondents ate healthy according to the recommendations of the MDOSZ. 66% of the respondents were overweight. 62% of the respondents were depressed according to the Beck’s Depression Inventory, however, 73% of them had average self-esteem measured by the Rosenberg Scale. We proved that with age either the depression score or the self-esteem score did not increase. Conclusion: Our results roughly mirror the national and international literature about health behavior. No connection was found between self-esteem and depression. Orv Hetil. 2021; 162(10): 383–391.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Pál Soltész, Norbert Németh, Kristóf Gál, Melinda Vass, Ágnes Diószegi, Ferenc †Mechler, Klára Fekete, Viktória Somogyi, and László Módis

Összefoglaló. Háttér: A rheopheresis egy szelektív, extracorporalis, kettős kaszkádfiltrációs eljárás, mely előzetes plazmaszeparációt követően egy speciális filter segítségével kivonja a vérplazmából a hiperviszkozitásért felelős komponenseket, úgymint alacsony sűrűségű lipoprotein, lipoprotein(a), triglicerid, koleszterin, fibrinogén, α2-makroglobulin, Von Willebrand-faktor, immunglobulin-M. Módszer és Betegek: Klinikánkon az elmúlt 5 évben MONET filter alkalmazásával összesen 80 kezelést végeztünk hiperviszkozitással összefüggő, időskori száraz maculadegeneratióban, diabeteses alsó végtagi fekélyben, illetve neuropathiában. Eredmények: A dolgozatban beszámolunk kedvező klinikai tapasztalatainkról, a viszkozitás, a klinikai tünetek és az elektroneurográfiai paraméterek tükrében. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375–382.

Summary. Background: Rheopheresis is a selective, extracorporeal, double cascade filtration method. After a previous plasma separation, with the help of a special filter it extracts compounds from blood plasma which are responsible for hyperviscosity such as low-density lipoprotein, lipoprotein(a), triglyceride, cholesterine, fibrinogen, α2-macroglobulin, Von Willebrand factor, immunoglobulin M. Method and Patients: In the past 5 years, with the application of MONET filter we performed 80 therapies to treat age-related macula degeneration, diabetic foot ulcers and neuropathy which are complicated with hyperviscosity. Results: The review describes our benefical clinical experiences in consideration of viscosity, clinical symptoms and electroneurography parameters. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375–382.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: György Losonczy, József Lukácsovits, Zoltán Süttő, András Lorx, and Veronika Müller

Összefoglaló. Számos közlemény született arról, hogy a COVID–19-pneumoniás betegek jelentős hányadában az artériás parciális oxigéntenzió kifejezetten alacsony, mégsem jellemző a dyspnoe, és a pulzusoximetria sem mutat – a csökkent oxigéntenzióval arányos – súlyos hypoxaemiát. A jelenséget „happy hypoxaemia” néven említik. Ugyanakkor a légszomjról nem panaszkodó, de súlyos alveolocapillaris O2-felvételi zavarban szenvedő COVID–19-pneumoniás betegek a legkisebb fizikai megterhelést sem tűrik, és állapotuk gyorsan kritikussá válhat, tehát a hypoxaemia mértékének időben való felismerése kulcskérdés. A jelen közleményben egy ilyen eset rövid ismertetése után összefoglaljuk a súlyos, de tünetmentes hypoxaemia hátterében meghúzódó élettani okokat. Ezek között szerepel a hypocapnia (respiratoricus alkalosis) is, mely alacsony oxigéntenzió mellett is a hemoglobin viszonylag megtartott oxigénszaturációját eredményezi. Ezért a mindennapi COVID–19-ellátásban a megismételt artériásvérgáz-meghatározások jelentősége nem hangsúlyozható eléggé. Orv Hetil. 2021; 162(10): 362–365.

Summary. Many COVID-19 patients have very low arterial partial oxigen tension while severe dyspnoe does not develop. Pulse oxymetry indicates only moderate reduction of arterial O2 saturation in these patients. The phenomenon is named “happy hypoxaemia”. Lack of (severe) dyspnoe and only moderately decreased O2 saturation in severely impaired alveolo-capillary O2 uptake may partially be explained by an increased oxygen affinity of hemoglobin in the presence of low arterial partial pressure of CO2. The latter results from increased alveolar ventilation, while low partial pressure of O2 in COVID-19 patients reflects right-to-left shunting of pulmonary blood flow and ventilation-perfusion mismatch of the diseased lungs. While such patients may have mild complaints as related to the real impairment of alveolo-capillary oxygen exchange, severe hypoxaemia is a negative prognostic factor of outcome in this state where severe clinical deterioration may rapidly appear. The latter circumstance together with the unusual relationship of O2 partial pressure and O2 saturation of hemoglobin in COVID-19 emphasize the importance of repeated complete arterial blood gas analyses in these patients. Orv Hetil. 2021; 162(10): 362–365.

Open access

Gyula Hajnóczi’s scientific career is characterized by the intertwined cultivation of ancient architectural history of the Antiquity, architectural theory, and the preservation of monuments of the Antique world. From the late 1960s onwards, the need to develop a new theory of architecture became more and more pronounced in his researches, which was completed in the 1980s with the creation of the analytical space theory called Spatiology. This paper aims to analyse his complex analytical research methodology in the international research context. Hajnóczi’s research method of analysing the architectural space includes also the socially and psychologically determined factors of spatial perception. According to his analytical theory, the constructive-initiative medium can initiate spatial relations called vallum and inter-vallum, and by referring their quantitative survey, the definition of spatial qualities can be interpreted in relation to building, man and space in a wholistic approach. Architectural creation is theoretically approached in this duality, from the point of view of quantitative and qualitative characteristics. Hajnóczi’s work is little known internationally, however, by comparing and analysing it with the researches of his contemporaries, it can play an important role in the international research context. It is considered as one of the relevant theoretical architectural achievements in Hungary in the second half of the 20th century.

Hajnóczi Gyula tudományos pályáját az ókori építészettörténet, az építészetelmélet és az antikvitás műemlékvédelmének egymásba fonódó művelése jellemzi. Az 1960-as évek végétől egyre markánsabban jelenik meg egy új építészetelmélet kidolgozásának igénye, amely az 1980-as években a Spaciológiaként elnevezett analitikus térelmélet megalkotásával vált teljessé.

A cikk célja ennek az építészeti térre vonatkozó komplex analitikai kutatási módszertannak elemzése a nemzetközi kutatások tükrében. Hajnóczi építészeti térelméleti kutatási módszere magában foglalja a térészlelés társadalmilag és pszichológiailag meghatározott tényezőit is. Analitikai elmélete szerint a konstruktív-iniciatív közeg határozza meg a vallum és intervallum fogalmakkal meghatározott térbeli kapcsolatokat, majd ennek a kvantitatív elemzése alapján a térbeli minőségek meghatározása az épület, az ember és a tér vonatkozásában komplex módon értelmezhető. Az építészeti alkotás elméletileg ebben a kettősségben ragadható meg, kvantitatív és kvalitatív jellemzőivel. Hajnóczi munkássága nemzetközileg kevéssé ismert, azonban kortársainak kutatásaival összehasonlítva és elemezve fontos szerepet játszhat a nemzetközi kutatásokkal párhuzamba állítva. Műve a 20. század második felében hazánk egyik releváns elméleti építészeti eredményének számít.

Die wissenschaftliche Karriere von Gyula Hajnóczi ist von der Verflechtung der Architekturgeschichte der Antike, der Architekturtheorie und der Erhaltung von Denkmälern der antiken Welt geprägt. Ab den späten 1960er Jahren wurde die Notwendigkeit, eine neue Architekturtheorie zu entwickeln, in seinen Forschungen immer deutlicher, die er in den 1980er Jahren mit der Schaffung der analytischen Raumtheorie namens Spaciologie abgeschlossen hat. Dieser Beitrag zielt darauf ab, seine komplexe analytische Forschungsmethodik im internationalen Forschungskontext zu analysieren. Hajnóczis Forschungsmethode zur Analyse des architektonischen Raums umfasst auch die sozial und psychologisch bestimmten Faktoren der räumlichen Wahrnehmung. Nach seiner analytischen Theorie initiiert das konstruktive-initiative Medium räumliche Beziehungen, die als Vallum und Intervallum bezeichnet werden, und unter Bezugnahme auf ihre quantitative Untersuchung kann die Definition räumlicher Qualitäten in Bezug auf Gebäude, Mensch und Raum in einem ganzheitlichen Ansatz interpretiert werden. Das architektonische Schaffen wird theoretisch in dieser Dualität unter dem Gesichtspunkt quantitativer und qualitativer Merkmale angegangen. Hajnóczis Werk ist international wenig bekannt. Durch den Vergleich und die Analyse mit den Forschungen seiner Zeitgenossen kann es jedoch eine wichtige Rolle im internationalen Forschungskontext spielen. Es gilt als eine der relevanten theoretischen architektonischen Errungenschaften in Ungarn in der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts.

Open access

The first version of this paper was written in Hungarian as the final summarizing study of the OTKA research entitled “Building and Settlement Characterology”.1 The study entitled “The Genesis of the Architectural Space” is a concise summary of Gyula Hajnóczi’s spatial theory research that offers a thorough overview also for less experienced researchers in architectural theory. This valuable writing – although published in Hungarian as a series of journal articles or in copied version – is hardly known to the architectural profession.2 The English version published here helps to make Hajnóczi’s space theory more widely available to professional circles, and on the other hand, it can also serve as an important reading for architecture students studying in English. The translation was made according to a later manuscript version of the OTKA final study intended for print, with the support of the copyright holder.

Az itt közreadott tanulmány első változata magyar nyelven íródott, az „Épület- és településkarakterológia” című OTKA-kutatás zárótanulmányaként.4 „Az építészeti tér genezise” című tanulmány Hajnóczi Gyula térelméleti kutatásainak tömör, de az építészetelméletben kevésbé jártas kutató számára is alapvető áttekintést adó összegzése. Az értékes írást – jóllehet magyarul folyóiratcikk-sorozatként, illetve sokszorosított formában is megjelent – az építész szakma alig ismeri.5 Az itt közölt, angol nyelvre fordított változat egyrészt Hajnóczi térelméletének szélesebb körő megismerhetőségét segíti a szakmai körök számára, másrészt az angol nyelven tanuló diákság számára is fontos olvasmányként szolgálhat. A fordítás az OTKA-zárótanulmány későbbi, folyóiratba szánt változata szerint készült el, a jogutód támogatásával.6

Restricted access