Browse

You are looking at 1 - 10 of 79,208 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

Abstract

In 1862, a volume of tales was published under the title Eredeti népmesék (‘Original Folktales’) by László Arany, the then 18-year-old son of János Arany, the national poet of the period. Eredeti népmesék has been classified by folkloristics as the first canonical folktale collection in Hungary. Besides scholarly recognition, it has also become one of the most popular folktale collections of the past one and a half century, as selected tales from this collection have been continuously republished in schoolbooks and anthologies and have become a regular element in children's literature. After the Second World War, in the basement of the main building of the Hungarian Academy of Sciences in Budapest, a huge pile of manuscripts had been found in very poor condition, consisting of, among others, various 19th-century folklore collections. In the 1960s, it was discovered that a part of these manuscripts was identical to the texts published in Eredeti népmesék. The vast majority of the manuscript tales had been recorded by the family members of János Arany, namely, his young daughter (Julianna Arany) and his wife (Julianna Ercsey), in the period between 1850 and 1862, presumably for family use. A comparison of the manuscript texts with their published versions revealed that in the editing process, László Arany significantly reworked the texts of the manuscript tales, implementing significant stylistic modifications. This article reports on the research project underlying the synoptic critical edition of the manuscript and published tales of the Arany family (2018). In the first part, the author presents the manuscript and published tales and their place in the history of Hungarian folkloristics, followed by an introduction of the members of the Arany family with an emphasis on their socio-cultural background, and concluding with a discussion of the roles they played in this collaborative folktale project as collectors, editors, copy editors, and theoreticians. The second part is a summary of the textological concept and techniques applied in the course of the development of the synoptic critical edition.

Open access

Abstract

László Arany's Eredeti népmesék (Authentic Folktales, 1862) is an iconic collection of folktales. The tales in this publication have been entrenched in the national identity as classic Hungarian folktales, and the narrative style of the tales has been established in the public consciousness as the narrative style of Hungarian folktales. The Arany family's collection of folktales ultimately had a similar function in Hungarian culture as the Kinder- und Hausmärchen of the Brothers Grimm had in Germany, but while the text formation of the Grimm tales had been thoroughly explored by philology, the Arany tales had not been accompanied by folkloristic interpretations or in-depth philological analyses. To László Arany, the fairy tales of the Brothers Grimm were the ideal, which he indicated in his many theoretical writings as well as his role as a collector and editor of tales. To form the individual texts found in Eredeti népmesék, László Arany used the tale manuscripts transcribed by his mother and sister in the 1850s, modifying them considerably, primarily by employing stylistic devices, many of which can also be observed in the work of the Grimms. This essay examines the extent to which László Arany's editorial and text formation practices were determined by the textological practice developed by the Brothers Grimm, and ultimately the extent to which the stylistic ideals of fairy tales developed by the Grimms contributed to the development of the written, literary version of Hungarian folktales.

Open access

Agyalapimirigy-apoplexia.

Sebészi vagy konzervatív kezelés?

Pituitary apoplexy.

Surgical or conservative management?
Orvosi Hetilap
Authors: László Sipos, Nikolette Szücs, and Péter Várallyay

Összefoglaló. Az agyalapimirigy-apoplexia ritka klinikai kórkép, mely hirtelen kialakult bevérzés vagy infarktus következményeként jelenik meg. A hypophysisadenomás betegek 2–12%-ában fordul elő, a leggyakrabban funkcionálisan inaktív daganatokban, de jelentkezhet gyógyszeresen kezelt adenomákban is. Klinikai képe hirtelen kialakuló heves fejfájás, mely látászavarral vagy kettős látással társulhat, de meningealis izgalmi jel, a tudati szint romlása is előfordulhat. A bevérzés miatt kialakult kortikotropinhiány kezelés nélkül mellékvese-elégtelenséghez vezet. A mágneses rezonancia a komputertomográfhoz képest jobban kimutatja az adenoma bevérzését vagy akár infarktusát. Retrospektív tanulmányok a korábbi, azonnali idegsebészeti beavatkozás helyett a konzervatív kezelés létjogosultságát emelik ki. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1520–1525.

Summary. Pituitary apoplexy is a rare clinical syndrome secondary to haemorrhage or infarction of pituitary adenoma. The prevalence is 2–12% of pituitary adenoma patients especially in nonfunctioning tumours but may be found in medically treated adenomas as well. Its clinical picture is sudden onset of headache with visual disturbances and/or ocular palsy. Meningeal signs and altered consciousness can occur. Corticotropin deficiency if untreated can lead to adrenal insufficiency. Compared to computed tomography, magnetic resonance imaging better demonstrates the haemorrhage or even infarction of pituitary adenoma. Retrospective studies emphasize the wait-and-see management instead of the formerly considered urgent neurosurgical intervention. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1520–1525.

Open access

Fájdalomtünetek és a fájdalomcsillapítás lehetőségei SARS-CoV-2-környezetben

Pain symptoms and pain management options in SARS-CoV-2 environment

Orvosi Hetilap
Author: Róbert Gyula Almási

Összefoglaló. Az új koronavírusként megismert SARS-CoV-2-fertőzés legsúlyosabb szövődményeként a gyulladásos folyamatok jelátvivő molekuláinak elszabadulása – az ún. citokinvihar – kritikus légzési elégtelenséggel társuló akut respirációs diszfunkciós szindrómát vagy többszervi gyulladásos szindrómát okoz. Mostanáig igazolódott, hogy a fertőzések legnagyobb részben tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel zajlanak. A betegség minden szakaszában előfordulhat enyhe vagy középsúlyos, ritkábban intenzív fájdalom, melyek enyhítésére számos fájdalomcsillapítási lehetőség áll rendelkezésre. A pandémia kezdete óta foglalkoznunk kell a tünetek enyhítésével, akár infektológiai osztályon, akár műtéti ellátás alkalmával. A betegek hazaengedését követően figyelmet kell fordítanunk az intenzív osztályos ellátás utáni és a COVID–19-et követő tünetek és fájdalmak értékelésére. Időszerű átfogó összefoglalónkban hangsúlyozzuk a különböző fájdalomcsillapítók szerepét a COVID–19-fertőzéssel összefüggő fájdalommal járó folyamatokban. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1511–1519.

Summary. As the most severe consequence of the new coronavirus SARS-CoV-2 infection, the cytokine storm – caused by the liberalization of several inflammatory mediators – engenders critical respiratory dysfunction syndrome or multisystem inflammatory syndrome. The most proportion of infections has proven symptomless or with very mild signs of disease so far. Mild, moderate, or rarely intense pain can occur in every phase of the disease, for the treatment of which more than a few analgesic possibilities are readily available. From the start of the pandemic, we have been concerning to ameliorate the symptoms, in either the department of infectology, or operating suites. The post-intensive care pain and post-COVID symptoms should be evaluated and treated after discharge. In this timely and comprehensive article, the role and importance of different analgesics are articulated regarding the COVID-associated painful conditions. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1511–1519.

Open access

Fertőzésekhez kapcsolódó immunológiai jelenségek: a szürkezóna jelentősége

Immunologic complications of infections: the relevance of the grey zone

Orvosi Hetilap
Authors: András Zóka, Béla Kádár, and Eszter Vad

Összefoglaló. A fertőzésekhez kapcsolódó immunológiai kórképekre különösen jellemző, hogy mind etiológiai tényezőikben, mind klinikai képükben rendkívül heterogének. Az átfedő és inkomplett megjelenési formák nem ritkák, ami a diagnosztika standardizálását nehezíti. Egyes, a fertőzésekhez opcionálisan kapcsolódó tünetek megfigyelése már több mint egy évszázaddal ezelőtt elvezetett a gócelmélet megszületéséhez, amely eredeti formájában leginkább elnagyolt és naiv feltételezéseken alapult. Folyamatosan bővülő ismereteink ugyanakkor egyre több esetben támasztják alá, hogy az átvészelt, esetleg krónikus vagy perzisztáló fertőzések, illetve a mikrobiom összetétele számos ponton lehet befolyással immunológiai, metabolikus és endokrin homeosztázisunkra. A jelen munkában az ismert összefüggéseket, illetve a meghaladott feltételezéseket is röviden érintve megkíséreljük a rendelkezésre álló ismereteken keresztül áttekinteni a fertőzésekhez kapcsolódó immunológiai jelenségek szürkezónáját, azon kórtani folyamatokat és tüneteket, amelyek létezése igazolható, de terápiás következményeik az egyén szintjén egyelőre bizonytalanok. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1526–1532.

Summary. Immunologic phenomena related to infections are well known to be truly heterogeneous, both regarding their etiology and the clinical picture. Overlapping symptoms and incomplete presentations are not seldom, which often constitute diagnostic challenge. Certain, optional complications of infectious diseases led to the creation of the focal infection theory more than a century ago, although only on the basis of assumptions derived from elusive and naive theories. However, an expanding body of evidence ever since did underline the impact of previous and persistent infections on the immunologic, metabolic and endocrine homeostasis. Besides briefly touching the well-defined diseases, as well as the outdated theories of this field, we aim to provide an overview of the grey zone of infection-related immunologic phenomena, the existence of which is biologically well established, however, their true significance on an individual basis remains uncertain. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1526–1532.

Restricted access

A monoklonális gammopathia szemészeti jelei és szövődményei.

42 beteg 84 szemének vizsgálata

Ocular signs and comorbidities in monoclonal gammopathy.

Analysis of 84 eyes of 42 subjects
Orvosi Hetilap
Authors: Kitti Kormányos, Klaudia Kovács, Orsolya Németh, Gábor Tóth, Gábor László Sándor, Anita Csorba, Cecília Nóra Czakó, Achim Langenbucher, Zoltán Zsolt Nagy, Gergely Varga, László Gopcsa, Gábor Mikala, and Nóra Szentmáry

Összefoglaló. Célkitűzés: A monoklonális gammopathia szemészeti jeleinek és szövődményeinek vizsgálata. Betegek és módszerek: Két nagy budapesti hematológiai ellátóhely 1999 és 2020 között diagnosztizált és/vagy kezelt, monoklonális gammopathiát mutató betegeit vizsgáltuk (42 beteg 84 szeme, 42,86% férfi; átlagéletkor 63,83 ± 10,76 év). A hematológiai diagnózis 3 esetben bizonytalan jelentőségű monoklonális gammopathia, 34 esetben myeloma multiplex, 3 esetben parázsló myeloma, 1-1 esetben Waldenström-macroglobulinaemia és amyloidosis voltak. Kontrollcsoportként véletlenszerűen kiválasztott, hasonló korcsoportú, hematológiai betegség nélküli egyéneket vizsgáltunk (43 beteg 86 szeme, 32,56% férfi; átlagéletkor 62,44 ± 11,89 év). A szemészeti vizsgálat előtt minden személy kitöltötte a Szemfelszíni Betegség Index (OSDI-) kérdőívet. A szemészeti vizsgálat során a látóélesség vizsgálata mellett pupillatágítást követően réslámpás vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Monoklonális gammopathiában az OSDI-érték szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollokban (p = 0,002). Gammopathiában 3 beteg 5 szeménél (5,95%) találtunk potenciális szaruhártya-immunglobulinlerakódást. Gammopathiában szárazszem-betegség 66,67%-ban, szürke hályog 55,95%-ban, Meibom-mirigy-diszfunkció 20,24%-ban, hátsó kérgi szürke hályog 19,05%-ban, egyéb szaruhártyahegek és -homályok 17,86%-ban, krónikus szemhéjgyulladás 14,29%-ban, szemészeti eltérés hiánya 11,90%-ban, macula- és/vagy retinadrusen 9,52%-ban, szaruhártya-immunglobulinlerakódás 5,95%-ban, epiretinalis membrán 5,95%-ban, korábbi szürkehályog-műtét 5,95%-ban, glaucoma 4,76%-ban, Fuchs-dystrophia 2,38%-ban, perifériás retinadegeneráció 2,38%-ban, chorioidea naevus 2,38%-ban, diabeteses retinopathia 1,19%-ban, arteria centralis retinae elzáródás 1,19%-ban, vena centralis retinae ágelzáródás 1,19%-ban, amblyopia 1,19%-ban volt kimutatható. A szárazszem-betegség (p = 0,002), a hátsó kérgi szürke hályog (p = 0,001), a szürke hályog (p<0,00001) és az egyéb szaruhártyahegek és -homályok (p = 0,01) szignifikánsan magasabb arányban fordultak elő a monoklonális gammopathiát mutató betegekben, mint a kontrollokban. Következtetés : Monoklonális gammopathiában a szárazszem-betegség és a szürke hályog a leggyakoribb szemészeti eltérés. A monoklonális gammopathia potenciális szemészeti jelei és szövődményei miatt javasoljuk a betegek évenkénti szemészeti ellenőrzését, életminőségük javítása érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540.

Summary. Objective: To examine ocular signs and ocular comorbidities in monoclonal gammopathy. Patients and methods: We analyzed patients from two large referral hematology centers in Budapest, who were diagnosed and/or treated with monoclonal gammopathy between 1997 and 2020 (84 eyes of 42 patients, 42.86% male, mean age 63.83 ± 10.76 years). Before the ophthalmic examination, the subjects filled in the Ocular Surface Disease Index (OSDI) questionnaire. Ophthalmic examination included visual acuity test and slit-lamp examination following dilation of the pupil. Results: OSDI scores were significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy than in controls (p = 0.002). Among gammopathy subjects, we observed potential corneal immunoglobulin deposition in 5 eyes of 3 patients (5.95%). In gammopathy subjects, there was dry eye disease (66.67%), cataract (55.95%), Meibomian gland dysfunction (20.24%), posterior cortical cataract (19.05%), corneal scars and degenerations (17.86%), chronic blepharitis (14.29%), absence of ocular complaint (11.90%), macular or retinal drusen (9.52%), corneal immunoglobulin deposition (5.95%), epiretinal membrane (5.95%), previous cataract surgery (5.95%), glaucoma (4.76%), Fuchs dystrophy (2.38%), peripheral retinal degeneration (2.38%), chorioideal naevus (2.38%), diabetic retinopathy (1.19%), central retinal artery occlusion (1.19%), central retinal vein branch occlusion (1.19%) and amblyopia (1.19%). The proportion of dry eye disease (p = 0.002), posterior cortical cataract (p = 0.001), cataract (p<0.00001), and corneal scars and degenerations (p = 0.01) were significantly higher in gammopathy subjects than in controls. Conclusion: Dry eye disease and cataracts are the most common ocular comorbidities in patients with monoclonal gammopathy. Therefore, due to the potential ocular signs and comorbidities of monoclonal gammopathy, we suggest a regular, yearly ophthalmic checkup of these patients to improve their quality of life. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540.

Open access

A tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisa

Pulmonary necrotizing sarcoid granulomatosis

Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Zombori-Tóth, Katalin Ugocsai, Árpád Vincze, József Furák, László Tiszlavicz, Béla Iványi, and Tamás Zombori

Összefoglaló. A nekrotizáló sarcoid granulomatosis a granulomatosus pulmonalis angitisek közé tartozó, ritka kórkép. Egyesek a sarcoidosis variánsának, mások primer pulmonalis vasculitisnek tartják. A kórkép klinikai és patológiai jellegzetességeit két eset bemutatásával ismertetjük. A 20 éves nőbeteg sürgősséggel került pulmonológiai osztályra száraz köhögés, jobb oldali, mély belégzéssel összefüggő mellkasi fájdalom és láz miatt, a 63 éves férfi beteget pedig pneumoniát követő kontroll-mellkasröntgenfelvételen látott elváltozás kivizsgálása során észlelték. Az autoimmun panel vizsgálata, a mikrobiológiai tesztek mindkét betegnél negatívnak bizonyultak, a légzésfunkciós vizsgálat és a bronchoszkópos vizsgálat nem talált eltérést. A mellkas-CT-felvételen lágyrész-denzitású nodulusok látszottak egyoldali dominanciával, a folyamatot nem kísérte a hilusi nyirokcsomók szimmetrikus megnagyobbodása. A nodulusok szövettani vizsgálata vált indokolttá, melyet videoasszisztált torakoszkópos tüdőreszekciós mintavétellel biztosítottak. Mikroszkóposan a tüdőparenchymában gócos nekrózisokat, a környezetükben el nem sajtosodó epitheloid sejtes granulomatosus gócokat, az átfutó artériákban pedig granulomatosus arteritist láttak; a klinikai adatok figyelembevételével a tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisa diagnózisát állították fel. A tüdőbetegség mindkét betegnél egy év alatt spontán regrediált. Az irodalom adatait és az eseteket összegezve, a tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisában mikrobiológiai vizsgálatokkal nem igazolható tüdőfertőzés, és az immunológiai kivizsgálás sem tár fel szisztémás autoimmun betegséget; a diagnózis a klinikai kép és a képalkotó vizsgálatok alapján indikált szövettani vizsgálattal állítható fel. A betegség szteroidkezelésre jól reagál, de előfordul spontán regresszió is, az utóbbira láttunk példát. Bár az entitás átmenetet képez a nekrotizáló vasculitisek és a sarcoidosis között, egyre több érv szól amellett, hogy a sarcoidosis spektrumába tartozik. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1541–1547.

Summary. Necrotizing sarcoid granulomatosis is a rare entity currently classified as a subtype of granulomatous pulmonary angiitis. It is considered to be either a variant of sarcoidosis or a primary pulmonary angiitis. Two cases are demonstrated to present its clinical and pathological features. A 20-year-old female patient was admitted to the department of pulmonology with dry cough, right-sided chest pain during hyperventilation and fever. A 63-year-old male patient was observed with a right-sided lesion on chest X-ray after pneumonia. In both cases, autoimmune panel examination, microbiology tests, spirometry function test and bronchoscopy were unremarkable. Chest CT scans have revealed nodules with soft-tissue density without bilateral hilar lymphadenopathy. In order to clarify the diagnosis, video-assisted thoracoscopic resection (biopsy) was performed. Microscopically, parenchymal focal necrosis with adjacent to non-caseating granulomas and granulomatous angiitis were detected. In both cases, spontaneous remission occurred within a year. Histological examination – integrated with clinical data and radiological tests’ results – is the gold standard form of evaluation to confirm necrotizing sarcoid granulomatosis; furthermore, exclusion of pneumonia and autoimmune diseases are also required. The disease responds well to corticosteroids; moreover, spontaneous remission is often reported, as it happened in both cases. Necrotizing sarcoid granulomatosis is a transition between necrotizing vasculitides and sarcoidosis; although more and more evidence appears supporting the fact that necrotizing sarcoid granulomatosis may belong to the spectrum of sarcoidosis. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1541–1547.

Open access
Physiology International
Authors: Gholamreza Rezamand, Touraj Mahmoudi, Seidamir Pasha Tabaeian, Hamid Farahani, Fatemeh Shahinmehr, Hossein Nobakht, Reza Dabiri, Asadollah Asadi, Fariborz Mansour-Ghanaei, and Mohammad Reza Zali

Abstract

Background

Nonalcoholic fatty liver disease (NAFLD) is an emerging global chronic liver disease worldwide. Considering the powerful association between NAFLD, insulin resistance (IR) and obesity, as well as the key role of ghrelin in these metabolic disorders, we hypothesized that some single nucleotide polymorphisms (SNPs) of the ghrelin (GHRL) and ghrelin receptor (GHSR) genes might be associated with NAFLD.

Methods

We conducted a case-control retrospective study of 150 cases with biopsy-proven NAFLD and 155 controls. The diagnosis of NAFLD was established before the start of the genotyping process. All the 305 subjects were genotyped for GHRL SNP rs26802 or -501T>G and GHSR SNP rs572169 or Arg159Arg using the PCR-RFLP method.

Results

The GHRL rs26802 “GG” genotype compared with the “TT” genotype and “TT+TG” genotype appears to be a marker of decreased NAFLD susceptibility even after adjustment for confounding factors (P = 0.006; OR = 0.14, 95% CI = 0.03–0.56 and P = 0.003; OR = 0.16, 95% CI = 0.05–0.53, respectively). However, we observed no significant difference in genotype or allele frequencies between the cases and controls for GHSR SNP rs572169.

Conclusions

These findings proposed, for the first time, that the GHRL rs26802 “GG” genotype has a protective effect against NAFLD. Nonetheless, this observation warrants further investigations in other populations.

Restricted access

Abstract

Objective

The aim of the present study was to analyse the relationships between creatine kinase (CK) concentration, an indirect marker of muscle damage, and global positioning system (GPS)-derived metrics of a continuous two-week-long preseason training period in elite football.

Design

Twenty-one elite male professional soccer players were assessed during a 14-day preseason preparatory period. CK concentrations were determined each morning, and a GPS system was used to quantify the external load. A generalized estimating equation (GEE) model was established to determine the extent to which the external load parameter explained post-training CK levels.

Results

The GEE model found that higher numbers of decelerations (χ 2 = 7.83, P = 0.005) were most strongly associated with the post-training CK level. Decelerations and accelerations accounted for 62% and 11% of the post-training CK level, respectively, and considerable interindividual variability existed in the data.

Conclusion

The use of GPS to predict muscle damage could be of use to coaches and practitioners in prescribing recovery practices. Based on GPS data, more individualized strategies could be devised and could potentially result in better subsequent performance.

Open access