Browse

You are looking at 1 - 10 of 79,867 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

Background and aims

Research recognizes the extent of harm experienced by concerned significant others (CSOs) of gamblers. This systematic review’s aims are to examine the interventions for CSOs, evaluate potential benefits, and thematically describe treatment processes. The Stress-Strain-Coping-Support model (SSCS) served as the theoretical framework.

Methods

Database searches were conducted in: MEDLINE, CINAHL Complete, Web of Science Core Collection, Social Services Abstracts, Applied Social Science Index and Abstracts, Cochrane Central Register of Controlled Trials, and APA PsycInfo (between 01/Jan 2011–10/Jun 2021). Other search methods were also utilized. Inclusion criteria: interventions for CSOs with CSO specific outcomes. The Evidence Project Risk of Bias Tool was used for assessment.

Results

19/768 records were included. Nine interventions were utilized: 3 CSO directed, 4 for couples, and 2 low threshold online interventions. A quantitative synthesis (N = 7 studies) of effect size estimates for depression and anxiety measures didn’t indicate any intervention to have better outcomes than others. Core themes in the treatment process identified in the qualitative synthesis (N = 7) included: information and understanding, social support, coping skills, communication, and strain. Limitations in the evidence related to sampling, control-conditions and outcome measurements.

Discussion and conclusion

Several interventions were identified, yet no specific interventions appeared more beneficial than others. Using the SSCS model, commonalities and differences in intervention content were identified, along with themes that influence treatment processes. The need for tailored interventions is discussed. Future treatment efficacy research should carefully select study designs and outcome measurements. PROSPERO (CRD42021229408).

Open access

Abstract

Background

Addictive behaviors share clinical, genetic, neurobiological and phenomenological parallels with substance addictions. Despite the prevalence of compulsive sexual behaviors, particularly problematic pornography use (PPU), how neuroendocrine systems relate to PPU is not well understood. Preclinical studies demonstrate alterations in oxytocin and arginine vasopressin (AVP) function in animal models of addiction, but no human study has tested their involvement in PPU.

Method

Participants included 122 males; 69 reported PPU, and 53 were demographically-matched participants without PPU. Plasma oxytocin and AVP levels and oxytocin-to-AVP balance were measured at baseline. Salivary oxytocin was assessed at baseline and in response to four videos depicting neutral/positive social encounters. Participants reported on empathy and psychiatric symptoms.

Results

Baseline plasma AVP levels were elevated in men with PPU, and the ratio of oxytocin-to-vasopressin suggested AVP dominance. Men with PPU reacted with greater oxytocin increases to presentation of neutral/positive social stimuli. Decreased empathic tendencies were found in men with PPU, and this reduced empathy mediated links between oxytocin and pornography-related hypersexuality. Structural equation modeling revealed three independent paths to pornography-related hypersexuality; two direct paths via increased AVP and higher psychiatric symptoms and one indirect path from oxytocin to pornography-related hypersexuality mediated by diminished empathy.

Conclusions

Findings are among the first to implicate neuropeptides sustaining mammalian attachment in the pathophysiology of pornography-related hypersexuality and describe a neurobiological mechanism by which oxytocin-AVP systems and psychiatric symptomatology may operate to reduce empathy and lead to pornography-related hypersexuality.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Amal Ben Hassena, Sonda Guermazi-Toumi, Maroua Gdoura-Ben Amor, Mabrouka Saidani, Sonia Tlili, Lamia Khannous, Radhouane Gdoura, and Mariam Siala-Trigui

Abstract

Urinary tract infections (UTIs) are the most frequent human infections in community and hospitals. This study aimed to determine the distribution of bacterial uropathogens among urinary tract infections diagnosed within the regional hospital Houcine Bouzaiene (Gafsa, South West Tunisia) during a survey of 54 days from the 8th of November to the 31st of December 2017. Enterobacterales strains were tested for antimicrobial resistance by disk diffusion method and extended-spectrum β-lactamase (ESBL) production was tested by double-disc synergy test. Strains were further subjected to a molecular assessment of ESBL and AmpC β-lactamase production by PCR.

Overall, 173 bacterial isolates were studied, out of which 91.3% were Enterobacterales. Escherichia coli was the dominant pathogen, followed by Klebsiella pneumoniae. High to moderate resistance rates were observed, ranging from 66% to 90.7% for penicillins, from 6.7% to 18.6% for cephalosporins and from 16.2% to 25.4% for fluoroquinolones. Enterobacterales with decreased susceptibility to third-generation cephalosporins (3rd GC) carried several resistance genes: blaCTX-M group 1 and group 9, and ACC and FOX AmpC β-lactamase genes. Overall, ESBLs and AmpC β-lactamases were detected in 57% and 14% of the 3rd GC-resistant isolates, respectively.

This study proved the high potential of K. pneumaniae species to develop resistance against commonly used antibiotics. Thus, rigorous monitoring of the antibiotic resistance of clinical pathogens have to be implemented in Tunisia. Our results are very relevant to evaluate efficiency of the Tunisian therapeutic strategies against UTIs and adapt them to the emerging problem of antimicrobial resistance.

Restricted access

Az alsó végtagi endovascularis verőér-beavatkozások során alkalmazott antithromboticus, antikoaguláns terápia szempontjai

Aspects of antithrombotic and anticoagulant therapies in patients undergoing endovascular procedures for lower extremity arterial disease

Orvosi Hetilap
Authors: Endre Kolossváry, Ildikó Szabó, Edit Dósa, Csaba Csobay-Novák, Katalin Farkas, and Zoltán Járai

Összefoglaló. A népesség öregedése, a meghatározó cardiovascularis rizikótényezők – mint a cukorbetegség – egyre nagyobb arányú előfordulása, a csökkenő akut cardiovascularis halálozás az alsó végtagi verőérszűkület növekvő megjelenésével jár. Ezzel együtt szaporodnak a beavatkozást igénylő, jelentős életminőség-romlást, illetve végtag-veszélyeztetettséget okozó, súlyosabb esetek. Ilyenkor az alsó végtagi revascularisatio szüksége merül fel, ami az utóbbi évtizedben az endovascularis beavatkozások számának növekedéséhez vezetett. A beavatkozások technikai sikere mellett újabb szűkületek, elzáródások veszélyével kell számolni. Ennek hátterében az atherosclerosis progressziója mellett a beavatkozáshoz köthető, kontrollált érfalsérülés indukálta vascularis remodelling (neointima-hyperplasia), valamint thromboticus tényezők állnak. Az ér-nyitvamaradás hosszú távú biztosításának feltétele a fenti folyamatok megelőzésére alkalmazott optimális gyógyszeres kezelés. Ennek biztosítása elengedhetetlen a beavatkozást megelőzően, periprocedurálisan, majd az érintett betegkör hosszú távú gondozása során. A gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az antithromboticus, antikoaguláns terápiának kiemelt jelentősége van. Az ezen hatású gyógyszerek alkalmazását igen nehézzé teszi (i) a thromboticus elzáródás kiújulása és a potenciális vérzés közötti dinamikusan változó egyensúly bizonytalansága, (ii) az egyéb társbetegségek kapcsán felmerülő terápiás szempontok egyidejű érvényesítése, valamint (iii) a napi ellátásban támpontot adó tudományos bizonyítékok relatív hiánya. Az összefoglaló tanulmány a fenti gyógyszerterápiás terület legújabb eredményeit kísérli meg elemezni. Orv Hetil. 2022; 163(3): 98–108.

Summary. The aging of the population, the increasing prevalence of important risk factors of atherosclerosis, like diabetes, and the declining mortality of acute cardiovascular conditions lead to increased peripheral arterial disease incidence. At the same time, cases showing a severe decline in quality of life or danger of limb loss get more prevalent that demands vascular interventions. In such cases, revascularization is recommended, and consequently, in the last decade, an expansion in endovascular procedures can be seen. Considering these procedures, besides a technical success, the risk of new stenosis or occlusion may be imminent. This may be accounted for the progression of atherosclerosis and the controlled vascular injury caused by the procedure itself that induces vascular remodeling (neointima hyperplasia) and thrombotic hyperactivity. The long-term vascular patency is closely associated with the success of an optimal medical treatment strategy. Its effect is considered essential prior to the endovascular procedure, perioperatively, and in the phase of long-term follow-up of the affected patients. In this scenario, antithrombotic and anticoagulant therapy regimes bear particular relevance. The use of this kind of drugs is challenged by (i) the uncertainty of dynamic changes of balance between the thrombotic reocclusion and the risk of bleeding, (ii) the interplay of treatment strategy related to concomitant diseases, (iii) the relative lack of high-level scientific pieces of evidence guiding daily routine. The narrative review makes an effort to provide new findings and an analysis of this therapeutic field. Orv Hetil. 2022; 163(3): 98–108.

Open access

Kezdeti tapasztalataink az orvos által módosított sztentgraftok alkalmazásával

Initial experiences with physician-modified endo grafts

Orvosi Hetilap
Authors: Sarolta Borzsák, Csongor Péter, Ferenc Suhai, Zoltán Szeberin, and Csaba Csobay-Novák

Összefoglaló. Bevezetés: Az aortabetegségek kezelése során az orvos által módosított sztentgraftok alkalmazása vitatott. Döntően sürgősségi esetben, nagy rizikójú nyitott műtét alternatívájaként vagy nehéz anatómiai konfigurációk esetén alkalmazzák őket. Módszer: Cikkünkben három eseten keresztül klinikánk kezdeti tapasztalatait mutatjuk be az orvos által a műtét során módosított sztentgraftokkal kapcsolatosan. Eredmények: Első esetünkben egy 75 éves férfi beteg 50 mm-es saccularis infrarenalis aortaaneurysma miatt került felvételre. A rövid infrarenalis tágulat proximalis rögzítési zónájának átmérője lényegesen nagyobb volt, mint a terminális aortaszakasz. A kaliberdiszkrepancia megoldására a legalkalmasabb egy reverz helyzetű iliacagraftszár volt, így egy graftszárat a felvezetőrendszeréről eltávolítottunk, majd megfordítva az aorta tágulatába deponáltuk. Hasonló megoldást választottunk egy 67 éves férfi beteg jobb oldali, 65 mm-es arteria iliaca communis aneurysmájának kezelése során. Egy 81 éves nőbeteg hasi aortaaneurysma tartott rupturája miatt korábban behelyezett unilateralis graft proximalis endoleakjének megoldása miatt érkezett. Az ectaticus aorta, valamint az arteria mesenterica superior és a primer intervenció során bekerült unilateralis graft elkeskenyedő része közti rövid távolság miatt konvencionális sztentgraft beültetése nem volt lehetséges. A szituáció egy rövid thoracalis sztentgrafttal volt megoldható: egy thoracalis sztentgraft distalis végéből 3 cm-t kauter segítségével levágtunk, majd az eszközt a felvezetőrendszerbe visszatöltöttük. A módosított sztentgraftot az arteria mesenterica superior alá pozicionáltuk, egy ’chimney’ sztentgraft segítségével biztosítottuk a jobb vese perfúzióját. Technikailag mindhárom beavatkozásunk sikeres volt. Következtetés: Az endovascularis aortaműtétek azonnal elérhető eszközparkja a típusos anatómiájú betegek megoldására általában alkalmas. A szokatlan anatómiával rendelkező elektív esetek, illetve a sürgető beavatkozást igénylő komplex endovascularis műtétek során az orvos által módosított sztentgraftok hatékonyan alkalmazhatók. Alkalmazásuk nagy forgalmú aortacentrumokban javasolt. Orv Hetil. 2022; 163(3): 109–115.

Summary. Introduction: Physician-modified endografts are mainly used in urgent cases of aortic disease as an alternative to high-risk open surgical repair or in difficult anatomical configurations. Method: We present our initial experiences with physician-modified stent graft implantation. Results: A 75-year-old male patient was admitted with a 50 mm saccular infrarenal aortic aneurysm. However, the diameter of the proximal sealing zone was significantly larger than that of the distal sealing zone, so we decided to use an iliac limb stent graft with reverse mounting resulting in an upside-down configuration to accommodate this diameter mismatch. A similar approach was used to treat a 67-year-old male patient with a 65 mm right common iliac artery aneurysm. An 81-year-old female patient was admitted with a type I endoleak associated with an aorto-uni-iliac endograft. The wide juxtarenal aortic diameter together with the short distance between the superior mesenteric artery and the proximal end of the previously deployed uni-iliac graft made the patient unsuitable for conventional endovascular repair, thus the distal 3 cm was cut from a standard thoracic stent graft and the device was reloaded. The modified graft was positioned below the superior mesenteric artery, while renal perfusion was secured by a chimney graft. Technical success was obtained in all three cases. Conclusion: The available toolkit of endovascular aortic surgery is generally suitable for the treatment of patients with typical anatomy. In elective cases of patients with unusual anatomy, or in urgent cases with complex aortic pathologies, physician-modified endovascular graft implantation can be used effectively. Orv Hetil. 2022; 163(3): 109–115.

Open access

A nemszteroid gyulladáscsökkentő szerek reumatológiai alkalmazása a cardiovascularis prevenció tükrében

The practice of using non-steroidal anti-inflammatory drugs in rheumatology in the light of cardiovascular prevention

Orvosi Hetilap
Author: Gábor Sütő

Összefoglaló. A reumatológiai betegségek gyakoribb cardiovascularis megbetegedéssel és halálozással járnak. Ennek oka a veleszületett fogékonyság, a tradicionális cardiovascularis rizikófaktorok, a folyamatos gyulladásos háttér és a mozgásszegénység, amelyek mellett a gyógyszerszedés sem elhanyagolható tényező. A nemszteroid gyulladáscsökkentő szerek egyik legismertebb mellékhatása a cardiovascularis megbetegedés és halálozás előfordulásának fokozódása, amely az egyes készítmények esetében eltérő mértékű. Ezt a különbséget sokáig a ciklooxigenáz-1 és -2 enzim eltérő mértékű gátlásával magyarázták. A prospektív összetett cardiovascularis végpontú vizsgálatok azonban nem igazoltak jelentős különbséget a ciklooxigenáz-1 és -2 gátlása között. A megfelelő gyógyszerválasztás a klinikai vizsgálatok tapasztalatai alapján történik, figyelembe véve a beteg és a betegség adottságain túl az adott készítmény tulajdonságait. A jelenlegi ismeretek alapján a cardiovascularis rizikó szempontjából a kis és közepes adagú ibuprofén vagy dexibuprofén, valamint naproxén tűnik előnyösnek, habár ez utóbbi esetében gastrointestinalis szövődményekkel kell számolni. Orv Hetil. 2022; 163(3): 93–97.

Summary. Rheumatological diseases are associated with more common cardiovascular morbidity and mortality. This is due to inherited susceptibility, traditional cardiovascular risk factors, persistent inflammatory background, and lack of exercise. Medication is also not a negligible factor. One of the best known side effects of non-steroidal anti-inflammatory drugs is the increased incidence of cardiovascular morbidity and mortality, which varies among the different treatments. This difference has long been explained by different levels of inhibition of cyclooxygenase-1 and -2 enzymes. However, prospective composite cardiovascular endpoint studies did not demonstrate a significant difference between cyclooxygenase-1 and -2 inhibition. The choice of the appropriate drug is based on the experience of clinical trials, taking into account the characteristics of the particular product in addition to the patient and the characteristics of the disease. Based on the current knowledge, low and moderate doses of ibuprofen or dexibuprofen and naproxen appear to be beneficial for cardiovascular risk, although gastrointestinal complications are to be expected in the latter. Orv Hetil. 2022; 163(3): 93–97.

Open access