Browse Our Latest Psychology and Behavioral Science Journals

Psychological journals are peer-reviewed, interdisciplinary journals that publish original work in some areas of psychology. The most common publications include cognitive, health and clinical psychology, applied, developmental, biological, social, experimental, and educational psychology, and psychoanalysis.

Behavioral Sciences

You are looking at 251 - 260 of 3,100 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Charlotte Markert
,
Florian Storz
,
Sarah Golder
,
Johanna Rechmann
,
Julian A. Rubel
,
Christopher Lalk
,
Rabea Vogt
,
Julia A. Glombiewski
,
David Braun
,
Christiane A. Pané-Farré
,
Tanja Michael
,
Hannah K. Mattheus
,
Nanne Dominick
,
Klaus Wölfling
,
Wolfgang Lutz
,
Jana Schaffrath
,
Ulrich Stangier
,
Schahryar Kananian
,
Dirk Strüwing
,
Doerthe Klingelhöfer
,
Frederik Valbert
,
Anja Neumann
,
Bertram Walter
, and
Rudolf Stark

Abstract

Background and aims

For the first time, the ICD-11 provides the diagnosis compulsive sexual behavior disorder (CSBD) that can be assigned for pornography use disorder (PUD). This study aimed to estimate the prevalence of PUD and associated consequences in Germany, to identify the psychotherapy demand among likely PUD (lPUD) cases and the treatment supply in different psychotherapeutic settings, to survey psychotherapists' level of expertise regarding PUD, and to identify predictors for psychotherapy demand.

Methods

Four studies were conducted: 1. Online study in the general population (n = 2070; m = 48.9%, f = 50.8%, d = 0.2%), 2. Survey among practicing psychotherapists (n = 983), 3. Survey of psychotherapists in psychotherapeutic outpatient clinics (n = 185), 4. Interviews with psychotherapeutic inpatient clinics (n = 28).

Results

The estimated prevalence of lPUD in the online study was 4.7% and men were 6.3 times more often affected than women. Compared to individuals without PUD, individuals with lPUD more often indicated negative consequences in performance-related areas. Among lPUD cases, 51.2% of men and 64.3% of women were interested in a specialized PUD treatment. Psychotherapists reported 1.2%–2.9% of lPUD cases among their patients. 43.2%–61.5% of psychotherapists stated to be poorly informed about PUD. Only 7% of psychotherapeutic inpatient clinics provided specific treatments to patients with PUD. While, among other factors, negative consequences attributed to lPUD were predictive for psychotherapy demand, weekly pornography consumption, subjective well-being, and religious attachment were not.

Discussion and conclusions

Although PUD occurs quite often in Germany, availability of mental health care services for PUD is poor. Specific PUD treatments are urgently needed.

Open access

Abstract

Background and aims

Dysfunction of the striatum, a brain region part of the mesolimbic reward system, is a key characteristic of addictive disorders, but neuroimaging studies have reported conflicting findings. An integrative model of addiction points to the presence or absence of addiction-related cues as an explanation for hyper- or hypoactivation, respectively, of the striatum.

Methods

To test this model directly, we investigated striatal activation during monetary reward anticipation in the presence versus absence of addiction-related cues using functional MRI. Across two studies, we compared 46 alcohol use disorder (AUD) patients with 30 matched healthy controls; and 24 gambling disorder (GD) patients with 22 matched healthy controls.

Results

During monetary reward anticipation, hypoactivation of the reward system was seen in AUD individuals compared to HCs. Additionally, a behavioral interaction was seen where gambling cues made participants, across groups, respond faster for bigger, but slower for smaller rewards. However, no striatal differences were seen in response to addiction-related cues between AUD or GD patients and their matched controls. Finally, despite substantial individual differences in neural activity to cue-reactivity and reward anticipation, these measures did not correlate, suggesting that they contribute independently to addiction aetiology.

Discussion and Conclusions

Our findings replicate previous findings of blunted striatal activity during monetary reward anticipation in alcohol use disorder but do not support the idea that addiction-related cues explain striatal dysfunction as suggested by the model.

Open access

„Aki keres, az talál?” – A szándékértelmezés szerepe a 36 hónapos gyerekek modellalapú keresési teljesítményében

‘He Who Seeks, Shall Find?’ – The role of intentionality in 36-months performance in the replica-based retrieval task

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Gerda Margit Szalai
and
Katalin Egyed

Háttér és célkitűzések

A vizuális szimbólumok jelentős szerepet játszanak mindennapi életünkben, mivel az indirekt tanulás fontos támogatói. Ahhoz, hogy gazdagodhassunk a szimbólum hordozta információból, értenünk kell szimbólum és referense szimbolikus kapcsolatát, ami hároméves kor előtt nem magától értetődő. Jelen kutatás célja a vizuális szimbólummegértés közvetítő mechanizmusának azonosítása, és ezen keresztül a kisgyermekek vizuális szimbólummegértésének facilitálása volt a gyerekek számára kevéssé ismerős háromdimenziós vizuális szimbólumok esetében.

Módszer

Kutatásunkban harminckét hároméves vett részt véletlenszerűen kísérleti és kontroll feltételbe sorolva. A szorosan illesztett személyek közti elrendezést alkalmazó kísérlet lehetővé tette, hogy a két feltételben alkalmazott procedúra különbségét a szimbólumértés feltételezett közvetítő mechanizmusára korlátozzuk. Ez a különbség a manipulációs fázis során alkalmazott szimbólumok eredetében volt. Míg a kísérleti feltételben használt vizuális szimbólumokat a felnőtt szándékosan hozta létre (társas eredet), a kontroll feltételben véletlenül talált rá az előre elkészített tárgyakra (társas eredet hiánya). Ezt követően minden résztvevő ugyanabban a manipulációs fázistól független modellalapú keresési helyzetben vett részt, ahol az alkalmazott szimbólumok eredetéről már nem állt rendelkezésre információ.

Eredmények

A két feltétel résztvevőinek szimbólumalapú keresési teljesítményét Mann–Whitney-próbával összehasonlítva szignifikáns, nagy hatáserősségű különbség igazolódott a kísérleti feltétel javára, U = 77, p = 0,04, η 2 = 0,14. Vagyis, ha hozzáférhetővé tesszük a szimbólum-létrehozás társas eredetét, jobb teljesítményt eredményez a modellalapú keresési feladat során.

Következtetések

A szimbólummegértés és -használat hatékonyan facilitálható, ha a háromévesek rövid tapasztalatot szerezhetnek a szimbólum-létrehozás társas eredetéről. E tapasztalat hatására sikeresebben használják fel a szimbólum hordozta információt egy problémamegoldási helyzetben. Vagyis képesek tapasztalatukat általánosítani olyan szimbólumokra, melyek társas eredete nem hozzáférhető.

Open access

Abstract

The practice of praxis involves engaging in learning with an active awareness of the developmental process as it occurs. Although self-regulation assists in self-directed learning, heutagogy and engaging with praxis are not independent of collaboration and connection with others. Beside the strategic mental and physical aspects of learning, a person's affective states and processes impact their engagement and achievement. Outside the formal framework of education, finding a way to support learning through collective engagement can be a challenge. This study explores an experimental community-based innovation to facilitate deep learning in an informal setting amongst a diverse group of creative adults. An online platform, YapNet, was created to address the gap for people to engage with praxis through a self-directed, interdisciplinary network that encouraged deep learning through critical, respectful feedback. Individuals shared incomplete professional work in progress on the platform, noticed and responded to one another through dialogic commentary. The benefits of this engagement are demonstrated through case studies, of a musician and of a writer. The learning demonstrated by these professionals is discussed and the core principles of YapNet are outlined for transferable use in other social and professional settings.

Open access

Az önkritikus perfekcionizmus mint mentális betegségtünet és nem szuicidális önsértés prediktor kamaszok körében

Self-critical perfectionism as a key component in predicting mental illness symptoms and nonsuicidal self-injury among adolescents

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Melinda Reinhardt
,
Boglárka Drubina
, and
Gyöngyi Kökönyei

Háttér és célkitűzések

A diszpozicionális perfekcionizmus többdimenziós jelenség, mely a személy önmagával szemben állított magas sztenderdjei (perfekcionista törekvések) mellett irreális elvárásokat (perfekcionista aggodalmak) is magában foglalhat. Azt, hogy a személyiségműködésben a perfekcionizmus egészséges vagy maladaptív, önkritikus vonulata a meghatározó, a két perfekcionizmuskomponens aránya határozza meg. Utóbbit különböző pszichopatológiai jelenségek rizikó- és fenntartó faktoraként tartják számon. Kutatásunk célja nem klinikai kamaszpopulációban a multidimenzionális perfekcionizmus különböző mentális egészségmutatókkal (pl. pszichés tünetek, nem szuicidális önsértés) való összefüggéseinek feltárása volt.

Módszer

Vizsgálatunkban 1015 középiskolás (66,1% lány; átlagéletkor 16,81 év; szórás = 1,42) vett részt. A perfekcionizmus komponenseit a Majdnem Tökéletes Skála rövid változatával, az önsértő viselkedést az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőívvel mértük fel. A pszichés tüneteket a Képességek és Nehézségek Kérdőívvel, míg a mentális jóllétet a Serdülő Mentális Egészség Kontinuum Skála rövid változatával térképeztük fel.

Eredmények

Az önkritikus perfekcionista csoportba sorolható tanulók jelzik a legrosszabb mentális állapotot, körükben a legmagasabb – közel 50% – az aktuális önsértők aránya. Többszörös lineáris és multinomiális regressziós modelleken alapulva rámutattunk, hogy az önkritikus perfekcionizmus jelenléte növeli, míg az adaptív perfekcionista hozzáállás csökkenti mind a mentális betegség tünetszámot, mind az egy hónapon belüli önsértés esélyét. A látens klaszterezéssel azonosított önsértő csoportok közül a Súlyos önsértők csoportjában a legmarkánsabb az önkritikus perfekcionista hozzáállás és a legalacsonyabb a szubjektív jóllét.

Következtetések

Hazai középiskolás mintában is megerősítést nyert, hogy a perfekcionizmus önkritikus komponense rizikófaktorként határozható meg a rosszabb lelki egészségmutatók, kiemelten a nem szuicidális önsértés tekintetében. Az összefüggések alapján a mentális egészség szűrésében és fejlesztésében iskolai közegben is megfontolandó a tanulók perfekcionizmusjellemzőinek azonosítása.

Open access

Abstract

In recent decades, there have been growing expectations for language teachers to use differentiated instruction (DI) in their classrooms to address the diverse needs of their students. Currently, however, relatively little is known about how teachers of English as a foreign language (EFL) working in Hungarian public education view the concept of DI and implement it in practice. The present study sought to explore this question by interviewing eight Hungarian primary and secondary school EFL teachers on their views and practices of DI. More specifically, the study strove to explore the participants' understanding of and attitude towards DI as well as the differentiation strategies they report to use and the challenges and enablers they perceive when implementing DI. The data were subjected to template analysis. Results suggest that teachers have a solid understanding of the goals of DI and show a primarily positive attitude towards the approach but are less conscious about the strategies available to them and tend to differentiate mostly intuitively. They perceive challenges both in planning and delivering differentiated lessons, such as coping with increased preparation time and having to multitask in class. Exchanging good practices in formal and informal training sessions, cooperating with colleagues and parents, and having rearrangeable furniture and digital tools in the classrooms emerged as enablers of DI. Implications point toward the need for professional development opportunities that help teachers conceptualize their intuitive approaches and extend their repertoire of DI strategies. Researching how technology may enhance DI practices also appears to be warranted.

Open access

Egy ikigai elemekkel bővített „legvágyottabb én” típusú online intervenció hatásvizsgálata

Effects of an online best possible self intervention based on the ikigai approach

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
László Pál
and
Nóra Sebestyén

Háttér és célkitűzések

Az utóbbi években a pozitív pszichológiai intervenciók száma nemzetközi viszonylatban növekszik. Magyarországon, a szemlélet népszerűsége ellenére, empirikusan igazolt publikált hatásvizsgálatok nem jellemzőek. Jelen vizsgálat célja egy ikigai elemekkel bővített „legvágyottabb én” típusú intervenció hatásvizsgálata egyetemista mintán.

Módszer

A kutatás egy online megvalósuló randomizált kontrollált vizsgálat volt aktív kontrollcsoporttal, összesen 151 egyetemi hallgató részvételével. A kísérleti csoport (n = 78) egy 20 perces online írásos aktivitásban vett részt, mely egy „ikigai” (személyes erőforrások mobilizálása) és egy „legvágyottabb én” gyakorlatból (vágyott jövőbeli én elképzelése a személyes, szociális és tanulmányi/szakmai célokkal kapcsolatban) állt. A kontrollfeltétel (n = 73) hasonló elrendezést tartalmazott, csupán tartalmában tért el a kísérleti helyzettől (napi tevékenységeket részletező gyakorlatok).

Eredmények

Eredményeink alapján a 20 perces intervenció szignifikáns mértékben növelte az optimizmus, az önértékelés és az énhatékonyság szintjét, valamint eredményes volt a szorongás csökkentésében.

Következtetések

A kutatás hazánkban először igazolta empirikusan a legvágyottabb én típusú intervenció kedvező hatását. Egyrészt támogatja a nemzetközi vizsgálatok eredményeit, másrészt hozzájárul a szakirodalomhoz azáltal, hogy kibővíti a legvágyottabb én beavatkozások hatáskörét, mivel az optimizmuson kívül a pszichológiai tőke egyéb elemeit is vizsgálta (önértékelés, énhatékonyság). A kutatás továbbá jelentős gyakorlati relevanciával bír; az ikigai elemekkel bővített legvágyottabb én típusú intervenciók hatékonyan támogathatják a felsőoktatási diáktanácsadók munkáját, illetve segíthetik a középiskolai pályaválasztással kapcsolatos foglalkozásokat.

Open access

Abstract

Background and aims

Although numerous cultures have used psychoactive substances for spiritual, or entheogenic, purposes, little is known about contemporary entheogenic spirituality, particularly outside of the few traditions that retain sacramental drug use practices.

Method

To better conceptualize contemporary patterns of entheogenic drug use, an international, online study of entheogenic drug users was conducted (n = 684). Hierarchical regression analysis was used to explore entheogenic drug use in relation to measures of spiritual seeking (importance of spirituality in life, mediation practice, openness to experience), self-transcendent experiences (awe-proneness, mystical experiences), psychological well-being (psychological distress, subjective and eudaimonic well-being), and psychospiritual development (quiet ego, self-transcendence/wisdom, and spiritual development). ANOVA was used to compare entheogenic drug users with non-entheogenic drug users and non-drug users to assess differences across these psychospiritual variables.

Results

Of the 12 drug categories assessed, the classic psychedelics were most commonly used as entheogens. Entheogenic classic psychedelic use was associated with all of the assessed psychospiritual variables; entheogenic classic psychedelic users showed higher levels of spiritual seeking, self-transcendence, psychological well-being, and psychospiritual development compared to non-entheogenic classic psychedelic users and non-users.

Conclusion

Entheogenic spirituality may be conceptualized as a practice of spiritual seeking or implicit mysticism–the quest for self-transcendence and personal growth.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Damian van der Neut
,
Margot Peeters
,
Meyran Boniel-Nissim
,
Helena Jeriček Klanšček
,
Leila Oja
, and
Regina van den Eijnden

Abstract

Background and aims. The popularity of playing games among adolescents has increased during the last decades, possibly affecting the prevalence of problematic gaming behavior. The current study aimed to compare country-level prevalence rates of adolescents' problematic gaming behavior in five countries and identify cross-cultural similarities and differences in the relationship between problematic gaming and well-being (life satisfaction, psychological complaints, and peer support). Methods. Cross-national data from the Health Behavior in School-aged Children (HBSC) study were used. The sample comprised 14,398 gamers (61% boys) aged 11 to 16 (average age between 13.31 and 13.85) from Azerbaijan, England, Serbia, Slovenia, and the Netherlands. Results. The findings showed that the prevalence of problematic gaming differs between countries. The highest prevalence of problematic gaming was seen in Azerbaijan (16.1%) and the lowest in the Netherlands (4.3%). In contrast, Azerbaijan reported the lowest gaming intensity, whereas the Netherlands and England showed the highest gaming intensity. Additional analyses revealed that problematic gaming was associated with lower life satisfaction, more psychological complaints, and lower peer support in all countries, although the strength of these associations varied between countries. Discussion and conclusions. The current study's results are consistent with the assumption that problematic gaming negatively affects adolescents' social and mental well-being. These findings are further discussed in light of the normalization theory which suggests that cultural gaming norms (i.e., the percentage of gamers per country) would influence the strength of the relationship between problematic gaming and adolescents' well-being. The present findings highlight the need for adequate prevention strategies aiming at problematic gaming among youngsters.

Open access

Abstract

Incels, also known as “involuntary celibates,” are an online subculture comprised of mostly heterosexual men who describe themselves as unable to obtain a sexual partner despite their desire and effort to do so. The group often externalizes the reasons for this failure, blaming societal structures and ideals as well as feminist movements. In recent years, some within this subculture have become radicalized. The violent ideologies of Incels have been linked to several mass shootings, including those committed by Elliot Rodger and Jake Davison. Although some Incels have attempted to use evolutionary psychology to justify their anger and ideology, this paper aims to turn the evolutionary lens back on Incels to explore Incels' core features of misogyny, group identity, suicidality and violence. Incels attempt to establish and maintain a social “in-group,” strive to eliminate sexual competition, and attempt to bypass female mate choice. The paper explores how Incels use of evolutionary psychology principles and highlights the benefits that studying Incels, both in general and through an evolutionary lens, can yield.

Open access