Browse Our Latest Psychology and Behavioral Science Journals
Psychological journals are peer-reviewed, interdisciplinary journals that publish original work in some areas of psychology. The most common publications include cognitive, health and clinical psychology, applied, developmental, biological, social, experimental, and educational psychology, and psychoanalysis.
Behavioral Sciences
Abstract
Background and aims
Research into the social aspects of set and setting have demonstrated that race is a significant factor in psychedelic experiences for racially marginalized populations. Yet, many studies of psychedelic-induced experiences continue to proceed without collecting data on or considering the influence of race or other social categories. These approaches abstract subjectivity from its embodied and historical conditions, isolating consciousness in ways that do not accord with lived experience.
Methods
This article draws on critical phenomenology, anthropology, and treatments of race in the field of psychedelic studies to outline how social categories mediate subjective experience in historically specific ways through the framework of embodiment.
Results
I argue that consciousness is fundamentally intersubjective, including during psychedelic-induced experiences. Intersubjectivity is an existential condition that makes possible meaning, communication, and socialization, processes which rely on and are perpetually (re)enacted through social categories. Therefore, studies of psychedelic-induced experiences must account for the foundational role that social categories play in constituting such embodied experiences and their effects.
Conclusions
This approach makes embodied differences matter to the study of psychedelic-induced experiences, opening new avenues of inquiry that foreground identity, power, and context in both clinical and naturalistic research.
Abstract
Background
The neurobiological mechanisms of gambling disorder are not yet fully characterized, limiting the development of treatments. Defects in frontostriatal connections have been shown to play a major role in substance use disorders, but data on behavioral addictions, such as gambling disorder, are scarce. The aim of this study was to 1) investigate whether gambling disorder is associated with abnormal frontostriatal connectivity and 2) characterize the key neurotransmitter systems underlying the connectivity abnormalities.
Methods
Fifteen individuals with gambling disorder and 17 matched healthy controls were studied with resting-state functional connectivity MRI and three brain positron emission tomography scans, investigating dopamine (18F-FDOPA), opioid (11C-carfentanil) and serotonin (11C-MADAM) function. Frontostriatal connectivity was investigated using striatal seed-to-voxel connectivity and compared between the groups. Neurotransmitter systems underlying the identified connectivity differences were investigated using region-of-interest and voxelwise approaches.
Results
Individuals with gambling disorder showed loss of functional connectivity between the right nucleus accumbens (NAcc) and a region in the right dorsolateral prefrontal cortex (DLPFC) (P FWE <0.05). Similarly, there was a significant Group x right NAcc interaction in right DLPFC 11C-MADAM binding (p = 0.03) but not in 18F-FDOPA uptake or 11C-carfentanil binding. This was confirmed in voxelwise analyses showing a widespread Group x right NAcc interaction in the prefrontal cortex 11C-MADAM binding (P FWE <0.05). Right NAcc 11C-MADAM binding potential correlated with attentional impulsivity in individuals with gambling disorder (r = −0.73, p = 0.005).
Discussion
Gambling disorder is associated with right hemisphere abnormal frontostriatal connectivity and serotonergic function. These findings will contribute to understanding the neurobiological mechanism and may help identify potential treatment targets for gambling disorder.
Az Italozásra vonatkozó Visszautasítási Énhatékonyság Kérdőív Módosított változatának (DRSEQ-R) pszichometriai vizsgálata magyar mintán
A psychometric analysis of the Drinking Refusal Self-Efficacy Questionnaire-Revised (DRSEQ-R) in a Hungarian sample
ABSZTRAKT
Elméleti háttér: Az italozásra vonatkozó visszautasítási énhatékonyság az egyén saját magára vonatkozó vélekedése azzal kapcsolatban, hogy bizonyos helyzetekben mennyire lesz képes ellenállni az alkoholfogyasztásnak. A konstruktum egyik leggyakrabban használt mérőeszköze az Italozásra vonatkozó Visszautasítási Énhatékonyság Kérdőív Módosított változata (Drinking Refusal Self-Efficacy Questionnaire – Revised, DRSEQ-R). Cél: A tanulmány célja volt (1) a DRSEQ-R elméleti faktorstruktúrájának tesztelése magyar mintán, (2) az italozásra vonatkozó visszautasítási énhatékonyság együttjárásának a vizsgálata az alkohollal kapcsolatos elvárásokkal és a káros alkoholhasználattal, valamint (3) az italozásra vonatkozó visszautasítási énhatékonyság közvetítő hatásának a vizsgálata az alkoholelvárások és a káros alkoholfogyasztás között. Módszerek: A keresztmetszeti kutatás során a résztvevőknek egy önbeszámolón alapuló, online kérdőívcsomagot kellett kitölteniük. A kényelmi mintavétel révén nyert végső mintát 579, az elmúlt év folyamán alkoholt fogyasztó felnőtt személy alkotta (a férfiak aránya 50,6% [n = 293], átlagéletkor: 25 év [SD = 7,99 év, terjedelem: 18–69 év]). Mérőeszközök: Italozásra vonatkozó Visszautasítási Énhatékonyság Kérdőív Módosított változata, Alkoholkövetkezmények Elvárása Kérdőív, Alkoholhasználat Zavarainak Szűrőtesztje. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés eredményei szerint kiváló illeszkedés volt látható a DRSEQ-R kérdőív háromfaktoros modellje (szociális nyomás, érzelmi megkönnyebbülés, italozásra való lehetőség faktorok), illetve az azzal statisztikailag ekvivalens alternatív, másodrendű faktort is tartalmazó modell esetében is (χ2 = 138,539, df = 149, p = 0,720; RMSEA = 0,00; CFI = 1,00; TLI = 1,00). A DRSEQ-R teljes skálája és alskálái egyaránt szignifikáns, negatív irányú és gyenge–közepes együttjárást mutattak a káros alkoholhasználattal (r S = –0,231 – –0,440; p < 0,001), illetve a pozitív és negatív alkoholelvárásokkal (r S = –0,303 – –0,474; p < 0,001). A mediációs elemzés eredményeképpen kimutatható volt az italozásra vonatkozó visszautasítási énhatékonyság közvetítő hatása a pozitív alkoholelvárások és a káros alkoholfogyasztás között (indirekt hatásméret: b [95% CI] = 0,051 [0,033–0,071]). Következtetések: A DRSEQ-R magyar változata megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult, így javasolt lehet a kérdőív felhasználása a hazai klinikai és kutatási gyakorlatban. Az italozásra vonatkozó visszautasítási énhatékonyságnak fontos szerepe lehet – az alkoholelvárások mellett – az alkoholfogyasztás és az abból eredő problémák magyarázatában.
Pszichológiai sérülékenységet mérő skálák magyar nyelvű adaptálása
Hungarian Validation of Psychological Vulnerability Scales
ABSZTRAKT
Elméleti háttér: Az elmúlt évek lokális és kollektív traumáinak tükrében különösen fontosnak tartjuk a vulnerabilitás konstruktumának részletes, pszichológiai szempontú felmérését, a pszichés és testi megbetegedés prevenciójának és szűrésének megtervezéséhez. Cél: A Glover Vulnerability Scale (GVS) és a Psychological Vulnerability Scale (PVS) magyar nyelvű adaptációja és validitásának vizsgálata heterogén, nem-klinikai mintán. Módszerek: Az online adatgyűjtést, hozzáférhetőségi mintavételt alkalmazó keresztmetszeti kutatásban 942 fő vett részt (572 nő; átlagéletkor: 29,41 év, SD = 11,5 év). Mérőeszközök: Glover Sérülékenység Kérdőív, Sinclair és Wallston-féle Pszichológiai Sérülékenység Skála, Rosenberg-féle Önértékelés Skála, Általános Énhatékonyság Skála, Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív, SF-36 kérdőív, Big Five Kérdőív, Lezárási Igény Kérdőív. Eredmények: Az exploratív faktorelemzés eredményei alapján a 30 tételes, magyar nyelvű GVS 17 tétele illeszkedik 3 faktorba, úgymint Társas diszkomfort, Sérülékenységérzés és Családi bizalmatlanság, amelyek a variancia 45,62%-át magyarázzák. A konfirmatív faktoranalízis eredményei szerint a 3 faktoros modell illeszkedési mutatói kitűnőek vagy elfogadhatóak (CMIN/DF = 2,94; RMSEA = 0,064; CFI = 0,89; TLI = 0,85), csakúgy, mint az alskálák belső konzisztenciája (Cronbach-α: 0,65–0,77). A 6 tételes PVS 1 faktoros modelljének illeszkedési mutatói kitűnőek (CMIN/DF = 1,49; RMSEA = 0,03; CFI = 0,99; TLI = 0,98), a skála belső konzisztenciája (Cronbach-α = 0,76) szintén kiváló. Mindkét magyar nyelvű mérőeszköz 0,8 feletti teszt–reteszt megbízhatóságot mutat 6 hét elteltével. A konkurens validitás vizsgálatának eredményei szerint a GVS alskálái és a PVS között is gyenge, illetve közepes mértékű együttjárások mutatkoznak (0,21 < r S(940) < 0,39 között). Kifejezetten erős korrelációt a PVS és a GVS Sérülékenységérzés alskálája között kaptunk (r S(940) = 0,66). A konvergens validitás vizsgálatánál a sérülékenység kifejezettebb érzelmi és társaskorlátozottság-érzéssel, alacsonyabb vitalitással, rosszabb mentális egészséggel, nagyobb stresszre adott válasszal, alacsonyabb megküzdőképességgel, énhatékonyságérzéssel és önértékeléssel, nagyobb érzelmi instabilitással, valamint alacsonyabb barátságossággal és extraverzióval járt együtt. A divergens validitásnál a lelkiismeretesség és a nyitottság, illetve a lezárási igény kérdőív legtöbb alskálájánál teljesült az összefüggések hiányára vonatkozó elvárásunk, a döntéskészség és a bizonytalanságtűrés csökkenése ugyanakkor gyengén, de szignifikánsan korrelált a sérülékenységgel. A GVS összpontszáma (U(936) = 119814,5; p < 0,01, η 2 = 0,007), és a Sérülékenységérzés alskála (U(936) = 111946; p < 0,01, η 2 = 0,009) esetében, valamint a PVS-en (U(936) = 107358; p < 0,01, η 2 = 0,016) a nők pontszáma magasabb. Az életkorral mindkét mérőeszköz szignifikáns, de elhanyagolható mértékű együttjárást mutat (0,11 < r S(923) < 0,17). A magasabb iskolai végzettségűek a GVS Családi bizalmatlanság (F(3) = 9,435; p = 0,024) és Sérülékenységérzés (F(3) = 21,2; p < 0,001) alskáláján, valamint az összpontszámnál (F(3) = 12,876; p = 0,005) és a PVS-nél is (F(3) = 9,255; p = 0,026) egyértelműen alacsonyabb sérülékenységet mutattak. Következtetések: A két sérülékenység skála érvényes és megbízható mérőeszköz. A sérülékenység komplex vizsgálatában együttes alkalmazásukat javasoljuk.
Számít-e, ha közös a cél? Párok személyes terveire vonatkozó közös értékelés, megküzdés és élmény szerepe a párkapcsolati elégedettségben
Do shared goals matter? Shared evaluations, coping and experiences in personal projects of couples and their role in relationship satisfaction
ABSZTRAKT
Elméleti háttér: A célok egyéni szintű konstruktumok, amelyek az önszabályozás és a jóllét fontos tényezői. A párkapcsolati partnerek céljai emellett egyetlen önszabályozó rendszerként is értelmezhetők. Cél: Az egyéni és a közös célok három jellemzőjének vizsgálata (a célok közösként való elismerése, a célokkal kapcsolatos pozitív élmények, és a közös páros megküzdés), illetve ezek összefüggéseinek feltárása a párkapcsolati elégedettséggel. Módszerek: A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálat résztvevői házas és együtt élő heteroszexuális párok voltak (n = 270 pár; átlagéletkor: 40,1 [SD = 11,2] év és 37,8 [SD = 10,9] év a férfi és női partnereknél). Mérőeszközök: Személyes Terv Kérdőív (a terv közös voltára, a közös pozitív élményekre és a közös páros megküzdésre vonatkozó kérdésekkel), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H). Eredmények: A többváltozós elemzésekben az összefüggéseket kontrolláltuk az életkorra, a párkapcsolati státuszra, a párkapcsolat hosszára és a válaszadók szubjektív anyagi helyzetére. Az útelemzés eredményei szerint a partnerek saját terveinek három közös jellemzője egymással összefüggő rendszert alkot. Minél inkább közösnek tekintik a partnerek a személyes terveiket, annál inkább alkalmaznak közös megküzdési stratégiákat a stressz kezelésére (β = 0,37 és 0,35; p < 0,001; a férfi és a női partnernél), és annál több pozitív élményt is élnek át a tervvel kapcsolatban (β = 0,40 és 0,41; p < 0,001; a férfi és a női partnernél). A párkapcsolati elégedettség előrejelzésére felállított aktor– partner interdependencia modell eredményei alapján pedig azt találtuk, hogy az elégedettséget elsősorban a saját közös páros megküzdés jelzi előre mindkét partnernél (β = 0,24 és 0,43; p < 0,001; a férfi és a női partnernél), illetve a férfiak kapcsolati elégedettségét előre jelezte a partnerük közös páros megküzdése is (β = 0,29; p < 0,001). Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a személyes tervek „kapcsolati beágyazottsága” létező és jelentős párkapcsolati tapasztalat, amelynek része a terv közösként való értékelésének kognitív, affektív és viselkedéses komponense is. A párkapcsolati elégedettség azonban elsősorban a viselkedésbeli megnyilvánulással, azaz a közös megküzdés tapasztalatával függ össze.
A Személyiségműködés Színvonala – Rövid Változat 2.0 kérdőív magyar változatának (LPFS-BF 2.0 H) pszichometriai jellemzői egyetemista mintán
Psychometric poperties of the Hungarian version of Level of Personality Functioning – Brief Form 2.0 (LPFS-BF 2.0 H)
ABSZTRAKT
Elméleti háttér: A DSM-5-ben szereplő Személyiségzavarok Alternatív Modellje a személyiségzavarok diagnosztikai kritériumait két főbb dimenzió mentén írja le: a személyiségműködés zavarainak jellege és mértéke („A” kritérium), valamint a patológiás személyiségjegyek mintázatának („B” kritérium) konfigurációjaként. Az előbbi kritérium értékeléséhez a Személyiségműködés Színvonala Skálát (Level of Personality Functioning Scale, LPFS) javasolják. A skála átdolgozott, rövidített változata korábbi eredmények alapján nemcsak a diagnosztikai munkában, de a kutatásban is hasznosnak és megbízhatónak bizonyult. Cél: Jelen vizsgálat célja, a Személyiségműködés Színvonala – Rövid Változat 2.0 kérdőív magyar változatának (LPFS-BF 2.0 H) kidolgozása és pszichometriai jellemzőinek meghatározása, valamint értékelése, egyetemista mintán. Módszerek: A kérdőív eredeti, és más nyelvi verzióinak validálási tapasztalataira alapozva, 530 személyből (379 nő és 151 férfi) álló mintán validáltuk a magyar nyelvi változatot. A LPFS-BF 2.0 H mellett, a személyiségzavarok diagnosztikájában ugyancsak használt Temperamentum és Karakter kérdőív – Rövid Változatból (TCI-55) kiválogatott 26 állítást használtuk fel, a három releváns karakterdimenzió mérésére. A maladaptív személyiségvonások felmérése céljából a DSM-5 Személyiségleltár Rövid Változatát (PID-5-BF) használtuk, míg a Közvetlen Kapcsolatok Élményei – Kapcsolati Struktúrák (ECR-RS) kérdőívvel a kötődési elkerülésre és szorongásra reflektáltunk, amelyek a szelf- és az interperszonális működés indikátoraiként funkcionáltak. Eredmények: A megerősítő faktorelemzések igazolták a kétfaktoros struktúrát a magyar mérőeszköz esetében is (χ 2 = 117,168; p < 0,001; CFI = 0,982; TLI = 0,977; RMSEA = 0,044; RMSEA 90% CI = 0,034–0,055), amelynek mind szerkezeti validitása, mind pedig belső megbízhatósága (Cronbach-α = 0,69–0,81) megfelelőnek bizonyult. Mindkét faktor szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatot mutatott a diszfunkcionális személyiségműködés indikátoraival, legtöbb esetben a predikciókkal egyező mértékben és irányban. Következtetések: A LPFS-BF 2.0 H mind kutatási céllal, mind pedig szűrőeszközként alkalmazható, és így a pszichiáterek és klinikai szakpszichológusok eszköztárának hasznos részévé válhat.
Abstract
Background
Altered large-scale brain systems, including structural alterations and resting-state functional connectivity (rs-FC) changes, have been demonstrated as effective system-level biomarkers for revealing potential neural mechanism of multiple brain disorders. However, identifying consistent abnormalities of large-scale brain systems in behavioral addictions (BA) is challenging due to varying methods and inconsistent results. Therefore, the aim of this study was to identify the significantly abnormal large-scale brain systems in BA.
Method
PubMed, OVID Embase, OVID Medline, and Web of Science were searched with relevant keywords to identify potential studies. A total of 52 studies including 35 rs-FC studies and 17 structural studies were examined by extracting the coordinates of seeds and target brain regions. The seeds were then categorized into predefined seven networks by their locations based on previous parcellations in rs-FC studies, followed by pooling the results in those networks.
Results
The rs-FC findings illustrated that BA were characterized as abnormal networks in response to inhibition, salience attribution, self-referential mental process, and reward-driven behaviors. Meanwhile, meta-analysis of structural studies showed decreased gray matter volume in the anterior cingulate cortex, extending to the middle cingulate cortex and the superior frontal gyrus. Importantly, overlapping regions in the cingulate cortex and anterior thalamus projections extending to caudate regions exhibited both dysfunctions in structure and rs-FC.
Conclusions
This study highlighted substantial dysconnectivity in BA, which might result in impaired response to inhibition and salience attribution. Therefore, this study might provide novel insights of neural biomarkers for clinical diagnoses and treatment targets for BA.
Abstract
Background and aims
Concerned significant others (CSOs) can experience gambling-related harm, impacting their health and wellbeing. However, this harm varies depending on the type and closeness of the relationship with the person who gambles. We sought to determine the type and closeness of relationships that are more likely to experience harm from another person's gambling, and examine which aspects of health and wellbeing are related to this harm.
Methods
We examined survey data from 1,131 Australian adults who identified as being close to someone experiencing a gambling problem. The survey included information on relationship closeness, gambling-related harm (GHS-20-AO), and a broad range of health and wellbeing measures; including the Personal Wellbeing Index (PWI), the 12-item Short Form Survey (SF-12), and the Positive and Negative Affect Schedule Short Form (PANAS-SF).
Results
CSOs in relationships where finances and responsibilities are shared were more likely to be harmed by another person's gambling problem, particularly partners (current and ex) and family members. This harm was most strongly associated with high levels of distress and negative emotions, impacting the CSO's ability to function properly at work or perform other responsibilities.
Discussion and Conclusions
Support and treatment services for CSOs should consider addressing the psychological distress and negative emotions commonly experienced by CSOs.
Abstract
Implicit cognitions may be involved in the development and maintenance of specific Internet use disorders such as problematic social network use (PSNU). In more detail, implicit attitude, attentional biases, approach and avoidance tendencies as well as semantic memory associations are considered relevant in the context of PSNU. This viewpoint article summarizes the available literature on implicit cognitions in PSNU. We systematically reviewed articles of implicit cognitions in PSNU from PubMed, Scopus, Web of Science, and ProQuest databases based on a targeted search strategy and assessed using predefined inclusion and exclusion criteria. The present findings suggest that specific implicit cognitions are important in the context of PSNU and therefore show parallels to other addictive behaviors. However, the empirical evidence is limited to a few studies on this topic. Implicit cognitions in PSNU should be explored in more depth and in the context of other affective and cognitive mechanisms in future work.
Abstract
Background and aims
Increasingly, gambling features migrate into non-gambling platforms (e.g., online gaming) making gambling exposure and problems more likely. Therefore, exploring how to best treat gambling disorder (GD) remains important. Our aim was to review systematically and quantitatively synthesize the available evidence on psychological intervention for GD.
Methods
Records were identified through searches for randomized controlled trials (RCTs) evaluating psychological intervention for GD via six academic databases without date restrictions until February 3, 2023. Study quality was assessed with the revised Cochrane risk-of-bias tool for randomized trials (RoB2). Primary outcomes were GD symptom severity and remission of GD, summarized as Hedges' g and odds ratios, respectively. The study was preregistered in PROSPERO (#CRD42021284550).
Results
Of 5,541 records, 29 RCTs (3,083 participants analyzed) were included for meta-analysis of the primary outcomes. The efficacy of psychological intervention across modality, format and mode of delivery corresponded to a medium effect on gambling severity (g = −0.71) and a small effect on remission (OR = 0.47). Generally, risk of bias was high, particularly amongst early face-to-face interventions studies.
Discussion and conclusions
The results indicate that psychological intervention is efficacious in treating GD, with face-to-face delivered intervention producing the largest effects and with strongest evidence for cognitive behavioral therapy. Much remains to be known about the long-term effects, and investigating a broader range of treatment modalities and digital interventions is a priority if we are to improve clinical practice for this heterogeneous patient group.
