Browse Our Latest Psychology and Behavioral Science Journals
Psychological journals are peer-reviewed, interdisciplinary journals that publish original work in some areas of psychology. The most common publications include cognitive, health and clinical psychology, applied, developmental, biological, social, experimental, and educational psychology, and psychoanalysis.
Behavioral Sciences
Abstract
Coinciding with and responding to a growing crisis in the diagnostic, explanatory and treatment systems of psychiatry, the last couple of decades have seen a growing amount of evidence regarding the therapeutic potential of psychedelic drugs to treat a variety of mental health conditions. Broadly, this crisis can be construed as that of “indivi/dualist” approaches which aim to treat patients who are construed as separated from their social and material contexts, which are taken as given. The implicit premise: the self, but not the world, is the site of therapeutic intervention. By contrast, researchers insist that psychedelic therapy functions by on producing an experience of “connectedness” to self, world, and others, which is heavily influenced by context. However, by remaining in an indivi/dualist thoughtspace, neurological and psychological perspectives betray these recurring themes. In this essay, I approach psychedelic therapy for depression through the lens of phenomenological psychiatry to take these themes seriously–a task which passes by considering experience as embodied, and therefore embedded. Starting off from an analysis of depression as a bodily detunement (disconnection), I argue that, through a process of “immersive reflection”, psychedelic therapy transforms not only the self, but patients’ sense of reality. This will allow me to answer several questions pertaining to psychedelic therapy regarding its therapeutic mechanism, why it transforms reality and not only the self, why it transforms and not merely amplifies experience, why its effects last beyond the drugs’ psychoactive duration, and in what their paradigm-shifting potential for mental health consists of.
Abstract
Background
Entheogen use is becoming increasingly popular and a potential option for treatment or adjuvant treatment for various medical conditions. Clinical studies are needed to determine the efficacy, safety, and possible role of these traditional medicines in the context of modern society and the Western medicine paradigm. The willingness of patients to participate in such studies is currently unknown.
Materials and Methods
In September 2021 we implemented an anonymous, observational pilot survey to determine the general public's willingness to participate in future entheogen research. All participants were English-speaking adults and had participated in therapy or a retreat utilizing entheogens in a naturalistic setting in the last five (5) years. Participants were recruited through community outreach via email.
Results
The response rate for this data set was estimated to be 48.3% (n = 84/174). Nearly all (95.5%) participants believed this research should be done and 86.9% said they would participate in entheogen research that lasted longer than one year. A greater proportion of participants were willing to participate in remote interviews (73.5%) rather than in-person surveys (64.7%). A majority of participants (78%) also noted the importance of financial compensation for their time influencing the willingness to participate in future entheogen studies.
Conclusions
The willingness to participate in research involving traditional entheogens is not the limiting factor in facilitating further studies. Participants held overwhelmingly positive perceptions indicating that they believed this research should be done. Future longitudinal clinical studies with financial compensation and controlled set and settings will be necessary to expand the evidence base for naturalistic entheogen use.
Abstract
Background and aims
Social network use is widespread, and the study of Instagram seems to have captured more attention in recent years. However, scale development and validation in the field has fallen short of providing sound scales of Instagram motives and usage patterns that consider the uniqueness of Instagram-related behavior. This paper describes the development, psychometric and cross-cultural validation of two new measurement instruments: the “Instagram Motives Questionnaire” (IMQ) and the “Instagram Uses and Patterns Questionnaire” (IUPQ).
Methods and results
A preliminary set of items was developed for each questionnaire based on a previous qualitative interview study on Instagram motives, uses, and consequences. In the first study, the questionnaires were distributed to a sample of 312 participants aged 18–35 years (M = 23.81; SD = 4.49), and an exploratory factor analysis was performed. A parsimonious and interpretable 6-factor solution that displayed adequate factor loadings and adequate Omega coefficients for both instruments were found. In a second study, the two instruments and other measures of known social network usage correlates and mental health consequences were administered online to 1,418 English-speaking participants aged 18–34 years (M = 21.35; SD = 3.89). Both scales showed good psychometric properties and the factor structure identified in study 1 was reproduced through confirmatory factor analysis. Omega reliability coefficients were adequate. Finally, when performing multi-group CFA along with a French (n = 1,826) and a Spanish (n = 3,040) sample, language and gender invariance were supported. Correlations with other relevant measures indicate good convergent validity of both scales.
Conclusions
The present research provides psychometrically sound instruments for further investigations on Instagram use behaviors.
Abstract
Background and aims
It is well understood that engagement with some forms of gambling, like EGMs, is riskier than other forms. However, while reports of associations are common, few studies have attempted to evaluate and compare the relative risk of all available forms, and none have estimated the relative contribution of each form to the total burden of gambling problems (GP) in a population.
Methods
Using an aggregated dataset of national and state-based prevalence studies in Australia (N = 71,103), we estimated prevalence and unique effects of frequency of engagement on each form on GP. Two alternative numerical methods were then applied to infer the relative contribution of each form to the total amount of GP.
Results
EGMs are responsible for 51%–57% of gambling problems in Australia, and 90% of gambling problems are attributable to EGMs, casino, race, and sports betting. Casino table games and EGMs are equally risky at the individual level, but the former contribute far less to problems due to low participation. Bingo and lottery play show no statistically detectable risk for GP.
Discussion and conclusion
The results illustrate which forms present the greatest population burden and illuminate the reasons why. EGMs have an outsized impact. EGM uniquely combines high risk conditional on play, with a high participation rate and a high frequency of play among participants. This is in contrast to risky but less commonly played casino games, and prevalent but non-risky forms like lotteries. We conclude that EGM regulation should be a primary focus of policy action in Australia. More innovative policy ideas relating to EGMs should be tested due to the disproportionate impact of this product type.
A mentalizáció, a reziliencia és a problémaviselkedés kapcsolati beágyazottsága serdülőkorban: vizsgálatok a Reflektív Funkció Kérdőív (RFQ-H) magyar változatával
Mentalization, resilience, problem behavior and percieved social support among 14–19 year old high school students: Studies with the Hungarian version of the Reflective Function Questionnaire
Háttér és célkitűzések
A mentalizáció kulcsfontosságú a szociokognitív képességek integrációjához és fejlett interperszonális készségek kialakításához. Hagelquist (2017) pedagógiai és pszichoterápiás modelljében a sikeres mentalizációt építőkövek hierarchikus rendszerébe helyezte. Célunk a Reflektív Funkció Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata és a mentalizáció hagelquisti modelljének igazolása egészséges serdülő mintán. Jelen kutatásban azt vizsgáltuk, hogy az észlelt társas támogatás és a mentalizáció színvonala milyen kapcsolatot mutat a rezilienciával és a problémaviselkedés kialakulásával.
Módszer
A vizsgálatban 444 serdülő vett részt (M = 16,3 év, SD = 1,15 év), akik a Reflektív Funkció Kérdőív mellett kitöltötték a Serdülő Reziliencia Kérdőív magyar változatát, a Képességek és Nehézségek Kérdőívet, valamint a Multidimenzionális Társas Támogatás Kérdőívet. Az adatok elemzéséhez klaszteranalízist végeztünk a mentalizáció és az észlelt társas támogatás dimenzióinak bevonásával.
Eredmények
Az észlelt problémaviselkedés gyenge, illetve közepes erősségű kapcsolatban áll a mentalizáció sérülésével, a mentalizáció dimenziói közül a bizonytalan mentalizációval és az érzelmi elárasztottság skálájával, azaz az egyén csökkent képessége arra, hogy saját szándékait értelmezze, pozitív együtt járást mutat a problémaviselkedés kialakulásával. A mentalizáció és az észlelt társas támogatás dimenzióinak bevonásával három klasztert alakítottunk ki. A kiegyensúlyozott csoportba tartozó egyének szignifikánsan kevesebb problémaviselkedést jeleztek, és magasabb szintű rezilienciáról számoltak be. A magárahagyottak csoportja a reziliencia és a problémaviselkedés területén is a legerősebb sérüléseket jelzi, míg az érzelemvezérelt csoport esetén a problémaviselkedés emelkedett mértéke jellemző.
Következtetések
A mentalizáció kapcsolati beágyazottsága befolyásolja a reziliencia színvonalát és a problémaviselkedés kialakulásának esélyét, ezzel igazolódott Hagelquist modelljének azon része, amely a sikeres mentalizáció egyik feltételének a környezeti-kapcsolati biztonságot jelöli ki.
Az iskolai stressz, az adaptív és maladaptív megküzdés, valamint az iskolai kötődés összefüggései serdülő mintán
The relationships between school stress, adaptive and maladaptive coping and school attachment in an adolescent sample
Háttér és célkitűzések
Kutatásunkban 10 és 14 év közötti serdülők körében vizsgáltuk 473 fős mintán a megküzdő stratégiák ismeretét, az adaptív stratégiák védő szerepét az átélt stresszel szemben, valamint az átélt stressz és depresszió összefüggéseit az iskolával kapcsolatos attitűdjeikkel. Témánk indokoltságát a serdülőkorban átélt nagyobb mértékű stressz, valamint az adaptív megküzdési stratégiáknak a stressz negatív hatásaival szembeni potenciális védő szerepe adja.
Módszer
Kvantitatív és kvalitatív módszereket is használtunk két különböző időpontban. A kamaszoknál felmértük az általuk átélt stresszt, illetve a depressziót, továbbá a szubjektív egészségi panaszaikat és az iskolai kötődésüket. A megküzdő stratégiák ismeretét nyílt végű kérdéssel, majd a válaszok tartalomelemzésével kutattuk. Az összefüggéseket korrelációs és lineáris regressziós elemzéssel vizsgáltuk.
Eredmények
Az iskolai stressz összefüggést mutatott a depresszióval és az észlelt tanári támogatással. Az iskolai kötődést a vizsgált változók közül egyedül a tanári támogatás magyarázta. Az iskolai stressz szignifikáns negatív kapcsolatban volt az iskolai kötődéssel keresztmetszeti és hosszmetszeti elrendezésben is. Mintánkban a leginkább ismert stresszkezelési technikák a fizikai aktivitás, a verbalitás/sírás/kiabálás, a fizikai pihenés/feltöltődés és a digitális világ technikáinak használata voltak, néhány vizsgálati személy az instrukció ellenére maladaptív stratégiákat is említett. A maladaptív stratégiák igénybevétele főként a fizikai aktivitással, a verbalitás/sírás/kiabálás használatával, illetve a digitális világ technikáinak igénybevételével mutatott együtt járást. Az adaptív stresszlevezető technikák mennyisége gyenge pozitív korrelációt mutatott a stresszel.
Következtetések
A tanároktól kapott támogatásnak kiemelten fontos szerepe lehet a serdülők által átélt stressz mértékének csökkentésében, illetve ezen keresztül a depressziójuk megelőzésében.
Roma – nem roma interetnikus párkapcsolatok és identitás
Roma–non-Roma interethnic relationships and identity
Háttér és célkitűzések
A roma – nem roma interetnikus párkapcsolatok, házasságok száma egyre növekszik Magyarországon. Bár az interetnikus párkapcsolatok kapcsolatba hozhatóak a romák társadalmi integrációjával, eddig mégis kevés kutatás fókuszált vizsgálatukra. Kutatásunk fókuszában az etnikai identitás, valamint a roma identitásstratégiák álltak, különböző roma alcsoportok (beás, oláh, romungró) bevonásával. Arra kerestük a választ, hogy ezen konstruktumok milyen kapcsolatban állnak azzal, hogy a válaszadóknak volt-e valaha életében nem roma párja.
Módszer
Kérdőíves, kvantitatív, keresztmetszeti, feltáró kutatásunkban a roma – nem roma interetnikus párkapcsolatokat az etnikai identitás (MEIM skála), roma identitásstratégia (szeparált, integrált, asszimilált) és a roma alcsoporthoz (oláh, beás, romungró) való tartozás szempontjából vizsgáltuk egy 533 fős magyarországi roma mintán.
Eredmények
Vizsgálatunkban míg az etnikai identitás nem mutatott összefüggést azzal, hogy a válaszadóknak volt-e nem roma párja életükben, addig a roma identitásstratégia igen. Akik jobban a többségi csoporthoz tartozónak vallották magukat, nagyobb arányban választottak nem roma párt. Míg, akik büszkén vallották, hogy roma származásúak, inkább választottak roma párt életük során. Az iskolai végzettség a roma identitásstratégiával és a pár származásával is összefüggött.
Következtetések
Az, hogy az etnikai identitásban nem mutatkozott meg különbség a párok származása szerint, a roma identitásstratégiában pedig igen, arra utalhat, hogy a párválasztás ez esetben jobban szól a többség és a kisebbség viszonyáról és annak benső reprezentációjáról, mint arról, hogy a kisebbségi csoportba tartozó egyén hogyan gondolkozik és cselekszik etnikai csoportjával kapcsolatban.
Abstract
Background
Psilocybin-assisted psychotherapy has demonstrated significant promise as a treatment for depression, anxiety, and existential distress associated with serious medical illness and has generally been employed on an individual basis, which presents challenges for scaling and resource availability. There are also compelling theoretical reasons to suggest that group-based formats-if utilized in a thoughtful fashion-might offer unique or enhanced therapeutic benefits for certain conditions or populations. The HOPE trial is an IRB-approved open-label feasibility and safety pilot study of psilocybin enhanced group therapy in patients with a DSM-5 depressive disorder associated with a cancer diagnosis completed at the Huntsman Cancer Institute (HCI) in Salt Lake City, Utah (HOPE: A Pilot Study of Psilocybin Enhanced Group Psychotherapy in Patients with Cancer). We report here qualitative survey-based data, impressions, and suggestions for group-based psychedelic-assisted therapy interventions based on our observations to inform future studies.
Methods
Patients with a DSM-5 depressive disorder with an underlying cancer diagnosis were recruited from HCI by referral from oncology providers, palliative care, and social work. Following screening and consenting, 4-6 participants per cohort (with three total cohorts) were enrolled in a protocol involving 3 120 min group preparatory sessions, a single high-dose (25 mg) group psilocybin session, and 3 subsequent group integration sessions. Primary clinical outcomes are still in process of data collection and analysis. Qualitative data was gathered from patient written reports and a survey administered at 2 weeks post intervention. Qualitative reports were also gathered from the therapist team at a post-study group process session.
Findings
We report here results from a qualitative survey of participant experiences with group format study design, as well as impressions and guidelines for group format and group psychotherapeutic process to inform other studies pursuing group-based interventions in psychedelic therapy. Suggestions are provided for protocol design, screening processes, space considerations, therapist team structure, group process, music, timeline, as well as potential issues and challenges.
Abstract
Background and aims
Previous research has proposed that microdosing, i.e., the repeated use of sub-threshold doses of serotonergic hallucinogens, has an impact on mood by increasing emotional awareness. We propose that increased emotional awareness could translate into higher emodiversity, a balanced experience of emotions in which emotions are experienced with more similarity in intensity and duration. We examine the effect of microdosing, the day after, as well as the cumulative effect of microdosing on overall, positive and negative emodiversity.
Methods
We use data collected over a period of 28 days sampled between February to June 2020 from 18 users that already had an active practice of microdosing at the start of the data collection. We assessed emotional states using ESM methods, i.e., signal-contingent sampling with triggers sent 5 times a day. The working dataset has a number of 224 observations days. We used mixed effects models to test our hypotheses.
Results
When taking into account the level of average affect, we found that during microdosing days positive and overall emodiversity were significantly lower. No evidence was found for a mediating role of the level of average affect. Higher cumulative instances of microdosing were not related to any of the emodiversity indexes. Participants experienced more “awe, wonder, or amazement”, “ashamed, humiliated, or disgraced” as well as less “joyful, glad, or happy” emotions during microdosing days.
Conclusion
A microdosing practice may increase the centrality of certain emotions on microdosing days, resulting in a decrease in emotional diversity.
Abstract
Virtual exchange practices have been developed at universities for several years; however, the academic importance of VE has grown during the COVID-19 pandemic (Garcés & O'Dowd, 2020; Oswal, Palmer & Koris, 2021). As a result of the restrictions concerning physical mobility, VE has become a ‘first aid kit’ (Reiffenrath, de Louw & Haug, 2020) to continue students' international cooperation. However, at present, there is little research about the nature of students' VE practices during the pandemic COVID-19, particularly in relation to the functions of VE. Thus, the purpose of this study is to understand the characteristics of the special VE actions undertaken during the COVID-19 pandemic and to map out the educational functions and their prevalence through focus group interviews involving students who study at five different universities in Europe.
The article introduces the term ‘emergency-mode’ VE programmes that combine activities of traditional VEs with tailor-made solutions to accommodate the challenges posed by the pandemic. The analysis shows new directions of VE in terms of its educational functions, identifying 1) developmental, 2) social, 3) instrumental, 4) emancipatory, 5) self-reflectional, 6) motivational, as well as 7) occupational functions. The article also presents the prevalence of these functions in the specific learning environments created due to the COVID-19 pandemic.
