Browse Our Latest Psychology and Behavioral Science Journals
Psychological journals are peer-reviewed, interdisciplinary journals that publish original work in some areas of psychology. The most common publications include cognitive, health and clinical psychology, applied, developmental, biological, social, experimental, and educational psychology, and psychoanalysis.
Behavioral Sciences
Abstract
Background and aims
The Short Gambling Harm Screen (SGHS) is currently the most frequently applied dedicated measure of gambling-related harm (GRH), though concerns relating to scale validity have been expressed. The current study aimed to address criticisms that several SGHS items do not depict genuine harms that may occur as a result of gambling, causing the scale to overestimate harm. Specifically, we aimed to test convergence between the SGHS and its constituent items with: (1) wellbeing, and (2) psychological distress.
Methods
To test criterion validity of both the scale and the items, retrospective analyses of survey data from 2,704 Australian adults (36% non-gamblers; 64% gamblers) were conducted. Subjective wellbeing and psychological distress scores, captured using the Personal Wellbeing Index (PWI) and the Kessler-6 Psychological Distress Scale (K6), respectively, were used as external (non-gambling) benchmarks. A total of 428 (16%) respondents scored at least 1 on the SGHS.
Results
Monotonic decreases and increases, corresponding to poorer personal wellbeing and higher psychological distress, were found with each additional SGHS score increase. Gamblers endorsing a single SGHS item reported lower wellbeing and higher psychological distress than both non-gamblers and gamblers who scored zero on the SGHS.
Discussion and conclusion
These results show that the SGHS is a valid measure of GRH and contradict suggestions that low scores on the SGHS do not indicate true harm. The SGHS represents a valid and innovative short screening tool to measure GRH in population prevalence studies.
Abstract
Background and aims
Internet gaming disorder (IGD) is known to cause various psychological and physical complications. Through data collected from an adolescent prospective longitudinal cohort, we examined how IGD is related to lifestyle and physical symptoms, as well as the temporal relationship between them.
Methods
This study was conducted as part of iCURE (Internet user Cohort for Unbiased Recognition of gaming disorder in Early Adolescence) in Korea between 2015 and 2019. Sleep and physical activity time, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents were measured at baseline and followed-up after one year. IGD risk was evaluated using the Internet Game Use – Elicited Symptom Screen (IGUESS). The association between IGD risk and measured variables was analyzed, both at baseline and at follow-up after one year.
Results
At baseline, the IGD risk group had significantly less physical activity time and sleep time and had more dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents than the IGD non-risk group. Additionally, in the IGD risk group at baseline, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents occurred significantly more after one year of follow-up.
Discussion and conclusion
The results of this study show that IGD is a significant risk factor that increases the probability of physical disease and trauma in adolescents. Therefore, interventions aimed at reducing IGD risk and protecting the physical and mental health of adolescents are imperative.
Abstract
Background and aims
Although the Ten-Item Internet Gaming Disorder Test (IGDT-10) has been translated into Japanese and widely used, the Japanese version has not previously been validated. We used the clinical diagnosis of IGD as a gold standard for validating the test.
Methods
The Japanese version was validated using 244 gamers drawn from the general young population in Japan. Expert interviews using the Japanese version of the Structured Clinical Interview for Internet Gaming Disorder evaluated diagnoses of Internet gaming disorder (IGD). This resulted in a diagnosis of IGD for eight individuals, categorized as the gold standard group. The screening performance of the two Japanese versions with different scoring conditions was examined: the scoring method proposed by the original study (original version) and a less stringent scoring method where responses of either “often” or “sometimes” were regarded as affirmative (modified version).
Results
The results of the sensitivity and specificity analyses, the Cronbach's alpha and the receiver operating characteristics analysis revealed a higher screening performance for the modified versus the original version. The optimum cutoff for the modified version was 5 or more – the sensitivity, specificity, and Youden's index were 87.5, 85.2, and 72.7%, respectively. The rate of probable IGD using the original and modified versions were 1.8% and 11.3%, respectively.
Discussion and conclusion
A less stringent scoring method for the Japanese version of IGDT-10 showed a higher screening performance than the original scoring method. Future studies comprising different ethnic groups and gaming cultures should further examine the suggested scoring method.
Az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intolerancia (IEI-EMF) jelensége a szakemberek szemszögéből
Idiopathic environmental intolerance (IEI-EMF) – from the viewpoint of the specialists
Kétrészes narratív összefoglalónkban áttekintést nyújtunk az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intoleranciával (IEI-EMF, más néven elektromágneses túlérzékenységgel) kapcsolatos tudományos eredményekről, a kutatások jelenlegi állásáról. Az elektromágneses túlérzékenység olyan állapotot jelent, amely során az érintett személy tüneteket tapasztal az elektromos eszközök közelében vagy azok használatakor, és tüneteit az elektromágneses expozíciónak tulajdonítja. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi álláspontja szerint az IEI-EMF nem diagnosztikus kategória, megállapításához jelenleg sem orvosi teszt, sem valid protokoll nem áll rendelkezésre. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, valamint a munkaképesség elvesztéséhez. Gyakoriak a különböző komorbid mentális zavarok, mint a szorongás, depresszió, szomatizáció. Az elektromágneses túlérzékenység etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a biofizikai megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált fiziológiai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség. Jelen írásunkban a jelenséggel kapcsolatos jellemzőket kutatói és orvosi szemszögből járjuk körül: az etiológiával kapcsolatos elméletek bemutatásán túl kitérünk a vizsgálati, módszertani nehézségekre, a definíciós és diagnosztikus problémákra és a terápiás lehetőségekre.
Az orvostanhallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők és a beavatkozások lehetséges pontjai hallgatói szemszögből
Understanding students’ perspectives on mental health determinants of medical students and interventions to improve mental health in medical school: a qualitative study
Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.
Krónikus légzőszervi betegek élményvilágának vizsgálata a COVID–19-világjárvány idején interpretatív fenomenológiai analízissel
Exploring the experiences of chronic respiratory patients during the COVID-19 pandemic using interpretative phenomenological analysis
Elméleti háttér: A koronavírus világjárvány idején a krónikus légzőszervi betegek fizikai sérülékenységük mellett a mentális problémákra is fokozottan érzékenyek lehetnek. Betegségük sajátosságaiból kifolyólag nagyobb valószínűséggel rendelkeznek már meglévő tapasztalattal krízishelyzetek, súlyos egzisztenciális kérdések és az ezekkel való megküzdés területén. Ezeknek a korábbi tapasztalatoknak szerepe lehet a COVID–19-járvánnyal kapcsolatos veszélyeztetettség megélése szempontjából. Az egyre nagyobb számú kvantitatív kutatáson alapuló szakirodalom ellenére az érintettek szubjektív tapasztalatainak megismerése továbbra is hiányzik. Cél: Kutatásunk célja a krónikus légzőszervi betegek COVID–19-világjárvány általi veszélyeztetettségélményének, tapasztalatainak feltárása és mélyebb megértése volt kvalitatív, idiográfiás módszerrel. Az alábbi kutatási kérdésekre kívántunk választ kapni: 1. Hogyan viszonyulnak az interjúalanyok a légzőszervi alap- betegségükhöz? 2. Mit jelent a számukra a veszélyeztetettség megélése? 3. Hogyan hatnak az alapbetegséggel kapcsolatos eredeti tapasztalatok a világjárvánnyal járó sérülékenység megélésére? Módszerek: Vizsgálatunkhoz az interpretatív fenomenológiai analízis módszerét használtuk. A kutatásban 8 fő vett részt: 7 nő és 1 férfi, 29–60 évesek, a következő diagnózisok valamelyikével: asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, cisztás fibrózis. Eredmények: A félig strukturált interjúk elemzése során három főtéma bontakozott ki: 1. légzőszervi betegség mint a mindennapokat meghatározó tapasztalat, 2. a koronavírus világjárvány hatása az énre és az identitásszerveződésre, illetve 3. a veszélyeztetettség megéléséhez való alkalmazkodás. A levegőtlenség a progresszív tüdőbetegségek legnehezebben tolerálható, leginkább félelmetes velejárója, amely élmény különböző módokon kapcsolódhat a félelemmel és a szorongással. A COVID–19 potenciális fertőző volta éles határvonalat húz a veszélyeztetett Én és a veszélyes Másik; vagyis az én és a világ közé, továbbá kritikus élethelyzetet jelent a társas szükségletek és vágyak kielégíthetősége szempontjából. Adaptációjukban alapvetően énvédő mechanizmusok, illetve érzelem- fókuszú stratégiák bontakoztak ki. Következtetések: A jelenlegi világjárvány jelentős hatást gyakorol az érintett betegek életére. A koronavírus elsősorban légutakat érintő természete miatt az érintettek veszélyeztetettként tekintenek önmagukra, a veszélyeztetettség megélése pedig alapvetően meghatározza életüket; döntéseiket, a világhoz való kapcsolódásukat, identitásszerveződésüket, megküzdésüket, s megkérdőjelezi a világ biztonságosságába vetett hitüket. A krónikus légzőszervi betegek tapasztalatainak feltárása kiemelt jelentőséggel bír a járvány pszichoszociális hatásait mérséklő stratégiák kidolgozásában.
Mi van a maszk mögött? A maszkviselés szociális reprezentációja
What is behind the mask? Social representation of mask wearing
Elméleti háttér: A COVID–19-pandémia idején a járványügyi intézkedések meghatározó részévé vált az arcmaszkok viselésének preventív és széles körű alkalmazása. Az arcmaszkok az arcfelület mintegy 60–70%-át lefedve jelentősen befolyásolják a szociális interakciókat – különösen az érzelemfelismerést, érzelemkifejezést és mentalizálást. A kommunikációban fellépő nehézségek a gyógyító munka hatékonysága szempontjából kiemelt jelentőségűvé válnak az orvos–beteg kapcsolatban. Ennek még kritikusabb esetei azok a helyzetek, amikor a páciens mentalizációs deficittel jellemezhető zavarban szenved. Tanulmányunkban a szociális reprezentációk elméletét használjuk annak vizsgálatára, hogy a maszkviselés milyen tartalmakkal vált a közös tudás részévé. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a maszkviselés szociális reprezentációjának feltérképezését tűztük ki célul, figyelembe véve annak interperszonális kommunikációra gyakorolt hatását, olyan csoportokban, ahol a kölcsönös megértés hatékonysága kiemelt jelentőséggel bír. Módszerek: Kutatásunkban a koronavírus-járvány második és harmadik magyarországi hulláma idején, orvos, szomatikus és pszichiátriai beteg csoportban, valamint kontrollcsoportban (összesen 81 fő, átlagéletkor 43,1 [SD = 13,83] év) szabad asszociációs feladatot adtunk a „maszkviselés” hívószóra. A nyert adatokból szemantikus kategóriákat képeztünk, majd ranggyakoriság-eljárással feltérképeztük a szociális reprezentációk szerkezetét az egyes csoportokon belül. Eredmények: A vizsgálati csoportok maszkhasználathoz kapcsolódó szociális reprezentációjában egységesen központi elemként jelent meg a maszkviselés által nyújtott biztonságélmény, valamint a maszk zavaró testérzetet keltő hatása. Különbséget találtunk az egyes csoportok között elaboratív kategóriák megjelenése, illetve szorongás, agresszió, tehetetlenség, sérült dependenciaszükséglet, valamint a kényszerű alkalmazkodás tekintetében. Következtetések: A maszkviselés szociális reprezentációjának elemzése alapján a maszkviselés ambivalens jelentéstartalmakat hordoz. Bár a maszkviseléshez kapcsolódó szociális reprezentációk struktúrájában számottevő különbségek is mutatkoztak, ugyanakkor a legtöbb vizsgált csoportban a maszk a vírusvédelem szempontjából „kényelmetlen, de szükséges” eszközként került felismerésre. Az eredmények alapján az egyes csoportok sajátos reprezentációik alapján eltérő módokon lehetnek veszélyeztetettek, illetve küzdhetnek meg a pandémia idején kialakult helyzettel.
Abstract
Psychedelic compounds hold promise for alleviating human suffering. Initial trials of psychedelic-assisted treatments have established feasibility and safety, generating calls for replications. Meanwhile, social and medical sciences have drawn criticism due to perceptions of replication failures and varying public trust in empiricism. Data suggest that researchers and the public frequently misunderstand some of the statistical issues associated with replication, potentially leading to unrealistic expectations of treatment effects. Promoting discourse on what constitutes sufficient replication is especially warranted considering the ongoing progression of multi-site phase II and III clinical trials. Here, we review recent and classic work on prediction intervals and power analysis to reveal that trials of psychedelic-assisted therapy that emphasize statistical significance will likely include failures to replicate, especially if sample sizes do not increase dramatically. The field and the public should expect some failed replication attempts based on sampling variability alone. Continued emphasis on statistical significance will require markedly larger samples than those used in clinical trials to date, necessitating substantially greater resources. An alternative approach focused on prediction intervals has distinct advantages. We focus on a recent trial of MDMA-assisted therapy for PTSD to show that, based on prediction intervals, reasonable replications are well within reach. A lack of attention to these statistical issues could unnecessarily prompt widespread dismissal of these therapies before the intervention receives adequate investigation and a fair assessment. In contrast, realistic expectations and appropriate planning could help ensure that these treatments receive the opportunity to help those most in need.
Abstract
Snuff is a fine aromatic powder composed of dried and thin leaves combined with tobacco, roots, peels, and seeds. Its use for indigenous religious purposes has appeared since pre-Columbian period in various localities of American continent. Practice is considered sacred in indigenous culture and suffered from trivialization of consumption due to influence of colonizers, which triggered subsequent industrialization of this complex for commercial purposes. Commercial snuff is essentially made from industrialized tobacco without addition of other medicinal plants and without therapeutic or spiritual purposes beyond its indiscriminate and inappropriate use, causing health risks. Therefore, this study aimed to make a review on snuff in Brazilian culture and a tour of a local community. In shamanism, plants are used as access vehicles to other religions of cosmos and its inhabitants, from where experts dialogue, bring songs, news, omens, and acquire new knowledge. The plants used in shamanic composition of snuff vary with the locality of indigenous villages in America and are essential ingredients of this interaction between humans and non-humans, a special mediator of intersubjective interactions. Several studies show the use and meaning of Erythroxylum coca used in different communities of the Amazon, besides Chacrona and Mariri, popular names of plants used in manufacture of Ayahuasca drink by doctrine Santo Daime. Because of this, it is essential to establish differences between recreational snuff and shamanic and their effects on body as well as studies on use of shamanic snuff should be directed according to their applications and plants employed by communities.
