Browse Our Latest Psychology and Behavioral Science Journals

Psychological journals are peer-reviewed, interdisciplinary journals that publish original work in some areas of psychology. The most common publications include cognitive, health and clinical psychology, applied, developmental, biological, social, experimental, and educational psychology, and psychoanalysis.

Behavioral Sciences

You are looking at 471 - 480 of 3,235 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A 19. század végén az úgynevezett szellemtudományok ígérték a történelmi szereplők, fejlemények és időszakok pszichológiai leírását és megértését, ezek értékirányultsága alapján. Az elmúlt évszázad során a szociálpszichológia mint az empirikus humántudományok egyik ága fokozatosan átvette ezt a szerepet. McGuire periodizációjával egyetértően a szerző – az ELTE díszdoktorává avatása alkalmával – a szociálpszichológia fejlődésének öt fázisát jellemezte, mígnem elérte a hierarchikus társadalmi rendszerekkel kapcsolatos attitűdök és érzelmi kontextusok tematikus dominanciáját a jelenben. Amerika történetének társadalmi-politikai kihívásai mély nyomot hagytak ezen szakmai tudományos fejlődésen, és a kelet-közép-európai kutatások megtalálhatják és meg kell találniuk a saját kérdésfeltevéseiket és megközelítéseiket, hogy a továbbiakban kiegyensúlyozott együttműködés alakuljon ki a szociálpszichológia széles tudományterületén.

Restricted access

Abstract

Background

The addiction model of compulsive sexual behavior disorder (CSBD) and problematic pornography use (PPU) predicts the presence of withdrawal symptoms and increased tolerance for sexual stimuli in the disorder phenotype. However, clear empirical evidence supporting this claim has largely been lacking.

Methods

In the preregistered, nationally representative survey (n = 1,541, 51.2% women, age: M = 42.99, SD = 14.38), we investigated the role of self-reported withdrawal symptoms and tolerance with respect to CSBD and PPU severity.

Results

Both withdrawal and tolerance were significantly associated with the severities of CSBD (β = 0.34; P < 0.001 and β = 0.38; P < 0.001, respectively) and PPU (β = 0.24; P < 0.001 and β = 0.27; P < 0.001, respectively). Of the 21 withdrawal symptom types investigated, the most often reported symptoms were frequent sexual thoughts that were difficult to stop (for participants with CSBD: 65.2% and with PPU: 43.3%), increased overall arousal (37.9%; 29.2%), difficult to control level of sexual desire (57.6%; 31.0%), irritability (37.9%; 25.4%), frequent mood changes (33.3%; 22.6%), and sleep problems (36.4%; 24.5%).

Conclusions

Changes related to mood and general arousal noted in the current study were similar to the cluster of symptoms in a withdrawal syndrome proposed for gambling disorder and internet gaming disorder in DSM-5. The study provides preliminary evidence on an understudied topic, and present findings can have significant implications for understanding the etiology and classification of CSBD and PPU. Simultaneously, drawing conclusions about clinical importance, diagnostic utility and detailed characteristics of withdrawal symptoms and tolerance as a part of CSBD and PPU, as well as other behavioral addictions, requires further research efforts.

Open access

Abstract

Backgrounds and aims

Given problematic Internet usage's (PIU) negative impact on individual health, this study evaluates how adverse childhood experiences (ACEs) affect young adults' PIU and the possible underlying mechanism of the “feeling of loneliness” (FOL) trajectory.

Methods

Analyzing a retrospective cohort sample from the Taiwan Youth Project, 2,393 adolescents were interviewed from the average ages of 14–28. We constructed ACE in 2000 using six categories (e.g., abuse and low family socioeconomic status) and 5-item PIU in 2017 from Chen's Internet Addiction Scale. FOL trajectories measured eight times, at average ages 14, 16, 17, 18, 20, 22, 25, 28 years-old.

Results

Overall, 12.65% of the participants did not have ACEs, and 12.78% exhibited PIU. FOL trajectory analyses yielded three groups: “constant low” (reference group: 53.25%); “moderate decline” (36.81%); and “increasing” (9.94%). Regression models showed a dose–response association between ACE and young adults' PIU (adjusted odds ratio = 1.12; 95% confidence interval [CI] = 1.02–1.23) and the two risky loneliness groups (moderate decline: relative risk ratio [RRR] = 1.42, 95% CI = 1.32–1.54; increasing: RRR = 1.52, 95% CI = 1.37–1.71). Structural equation modeling further found that ACEs increase young adults' risk of being in the increasing group, and consequently, the risk of PIU.

Discussion and conclusions

We demonstrated that ACE may be associated with 1) adults' PIU, 2) FOL from adolescence to emerging adulthood, and 3) young adults' PIU through its association with FOL trajectories.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Matthew Rockloff
,
Matthew Browne
,
Alex M T Russell
,
Nerilee Hing
,
Tess Armstrong
, and
Nancy Greer

Abstract

Background and aims

Legacy gambling harms are negative consequences of gambling that extend past periods of low risk, moderate risk and problem gambling. Gambling harm is typically measured within a 12-month timeframe and is often restricted to examining harm amongst active gamblers. The present research aimed to explore whether people experienced gambling harms 12 months or more after the resolution of at-risk or problem gambling, and how long these legacy harms lasted.

Methods

An online survey was conducted in New Zealand with past and current gamblers and concerned significant others (CSOs) of gamblers, N = 1,240 (50.8% female), that asked them about both past and current gambling harms.

Results

A majority of both gamblers and CSOs of gamblers indicated that they still suffered from gambling harm even after most of their behavioural issues with gambling had been resolved, 12+ months ago. Legacy gambling harms reduced over time, with harms diminishing most quickly in the early years, and having an average half-life of 4 years. Harms involving community-relationships, church involvement, and domestic and other violence resolved more quickly than others.

Discussion and conclusions

Legacy harms are common among ex-problem gamblers and should be considered in any full accounting of the impacts of gambling.

Conclusion

Understanding the time course and persistence of legacy harms from gambling can provide gamblers, treatment professionals and public health experts with insights into how to address gambling's long-term consequences.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Cailem Murray Boyle
,
Matthew Browne
,
Matthew J. Rockloff
, and
Hannah B. Thorne

Abstract

Background and aims

The Short Gambling Harm Screen (SGHS) is currently the most frequently applied dedicated measure of gambling-related harm (GRH), though concerns relating to scale validity have been expressed. The current study aimed to address criticisms that several SGHS items do not depict genuine harms that may occur as a result of gambling, causing the scale to overestimate harm. Specifically, we aimed to test convergence between the SGHS and its constituent items with: (1) wellbeing, and (2) psychological distress.

Methods

To test criterion validity of both the scale and the items, retrospective analyses of survey data from 2,704 Australian adults (36% non-gamblers; 64% gamblers) were conducted. Subjective wellbeing and psychological distress scores, captured using the Personal Wellbeing Index (PWI) and the Kessler-6 Psychological Distress Scale (K6), respectively, were used as external (non-gambling) benchmarks. A total of 428 (16%) respondents scored at least 1 on the SGHS.

Results

Monotonic decreases and increases, corresponding to poorer personal wellbeing and higher psychological distress, were found with each additional SGHS score increase. Gamblers endorsing a single SGHS item reported lower wellbeing and higher psychological distress than both non-gamblers and gamblers who scored zero on the SGHS.

Discussion and conclusion

These results show that the SGHS is a valid measure of GRH and contradict suggestions that low scores on the SGHS do not indicate true harm. The SGHS represents a valid and innovative short screening tool to measure GRH in population prevalence studies.

Open access

Abstract

Background and aims

Internet gaming disorder (IGD) is known to cause various psychological and physical complications. Through data collected from an adolescent prospective longitudinal cohort, we examined how IGD is related to lifestyle and physical symptoms, as well as the temporal relationship between them.

Methods

This study was conducted as part of iCURE (Internet user Cohort for Unbiased Recognition of gaming disorder in Early Adolescence) in Korea between 2015 and 2019. Sleep and physical activity time, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents were measured at baseline and followed-up after one year. IGD risk was evaluated using the Internet Game Use – Elicited Symptom Screen (IGUESS). The association between IGD risk and measured variables was analyzed, both at baseline and at follow-up after one year.

Results

At baseline, the IGD risk group had significantly less physical activity time and sleep time and had more dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents than the IGD non-risk group. Additionally, in the IGD risk group at baseline, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents occurred significantly more after one year of follow-up.

Discussion and conclusion

The results of this study show that IGD is a significant risk factor that increases the probability of physical disease and trauma in adolescents. Therefore, interventions aimed at reducing IGD risk and protecting the physical and mental health of adolescents are imperative.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Satoko Mihara
,
Yoneatsu Osaki
,
Aya Kinjo
,
Takanobu Matsuzaki
,
Hideki Nakayama
,
Takashi Kitayuguchi
,
Takayuki Harada
, and
Susumu Higuchi

Abstract

Background and aims

Although the Ten-Item Internet Gaming Disorder Test (IGDT-10) has been translated into Japanese and widely used, the Japanese version has not previously been validated. We used the clinical diagnosis of IGD as a gold standard for validating the test.

Methods

The Japanese version was validated using 244 gamers drawn from the general young population in Japan. Expert interviews using the Japanese version of the Structured Clinical Interview for Internet Gaming Disorder evaluated diagnoses of Internet gaming disorder (IGD). This resulted in a diagnosis of IGD for eight individuals, categorized as the gold standard group. The screening performance of the two Japanese versions with different scoring conditions was examined: the scoring method proposed by the original study (original version) and a less stringent scoring method where responses of either “often” or “sometimes” were regarded as affirmative (modified version).

Results

The results of the sensitivity and specificity analyses, the Cronbach's alpha and the receiver operating characteristics analysis revealed a higher screening performance for the modified versus the original version. The optimum cutoff for the modified version was 5 or more – the sensitivity, specificity, and Youden's index were 87.5, 85.2, and 72.7%, respectively. The rate of probable IGD using the original and modified versions were 1.8% and 11.3%, respectively.

Discussion and conclusion

A less stringent scoring method for the Japanese version of IGDT-10 showed a higher screening performance than the original scoring method. Future studies comprising different ethnic groups and gaming cultures should further examine the suggested scoring method.

Open access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Zsuzsanna Dömötör
,
Ferenc Köteles
, and
Renáta Szemerszky

Kétrészes narratív összefoglalónkban áttekintést nyújtunk az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intoleranciával (IEI-EMF, más néven elektromágneses túlérzékenységgel) kapcsolatos tudományos eredményekről, a kutatások jelenlegi állásáról. Az elektromágneses túlérzékenység olyan állapotot jelent, amely során az érintett személy tüneteket tapasztal az elektromos eszközök közelében vagy azok használatakor, és tüneteit az elektromágneses expozíciónak tulajdonítja. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi álláspontja szerint az IEI-EMF nem diagnosztikus kategória, megállapításához jelenleg sem orvosi teszt, sem valid protokoll nem áll rendelkezésre. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, valamint a munkaképesség elvesztéséhez. Gyakoriak a különböző komorbid mentális zavarok, mint a szorongás, depresszió, szomatizáció. Az elektromágneses túlérzékenység etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a biofizikai megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált fiziológiai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség. Jelen írásunkban a jelenséggel kapcsolatos jellemzőket kutatói és orvosi szemszögből járjuk körül: az etiológiával kapcsolatos elméletek bemutatásán túl kitérünk a vizsgálati, módszertani nehézségekre, a definíciós és diagnosztikus problémákra és a terápiás lehetőségekre.

Open access

Az orvostanhallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők és a beavatkozások lehetséges pontjai hallgatói szemszögből

Understanding students’ perspectives on mental health determinants of medical students and interventions to improve mental health in medical school: a qualitative study

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Barnabás Oláh
,
Bence Márk Rádi
, and
Karolina KĂłsa

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.

Open access