Browse Our Latest Psychology and Behavioral Science Journals

Psychological journals are peer-reviewed, interdisciplinary journals that publish original work in some areas of psychology. The most common publications include cognitive, health and clinical psychology, applied, developmental, biological, social, experimental, and educational psychology, and psychoanalysis.

Behavioral Sciences

You are looking at 241 - 250 of 1,525 items for

  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

Abstract

Background and aims

The study aims to thoroughly understand the causal and precedent modifiable risk or protective factors for Internet Gaming Disorder (IGD), a newly defined and prevalent mental disorder.

Methods

We performed a systematic review on quality-designed longitudinal studies based on five online databases: MEDLINE, PsycINFO, Embase, PubMed, and Web of Science. Studies were included in the meta-analysis if they addressed IGD, adopted longitudinal, prospective, or cohort study designs, presented modifiable factors of IGD, and reported the effect sizes for correlations. Pooled Pearson's correlations were calculated using the random effects model.

Results

Thirty-nine studies with 37,042 subjects were included. We identified 34 modifiable factors, including 23 intrapersonal factors (e.g., gaming time, loneliness, etc.), 10 interpersonal factors (e.g., peer relationship, social support, etc.), and 1 environmental factor (i.e., school engagement). Age, the male ratio, study region, and study years were significant moderators.

Discussion and conclusions

Intrapersonal factors were stronger predictors than interpersonal and environmental factors. It may imply that individual-based theories are more powerful to explain the development of IGD. Longitudinal research on the environmental factors of IGD was lacking; more studies are warranted. The identified modifiable factors would help to guide effective interventions for IGD reduction and prevention.

Open access

Acute mental benefits of aquatic exercises in middle-aged women

A vízitorna akut mentális előnyei középkorú nőknél

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Krisztina Ábel
,
Fruzsina Somlai
, and
Attila Szabo

ABSTRACT

Background and aims: Aquatic exercises are popular leisure activities worldwide, primarily among women. These activities are especially beneficial for aging people and individuals having difficulties performing land-based exercises. Their physical health benefits have already been documented in the academic literature, but research on their mental health effects is still non-existent. However, leisure exercises promoting mental health are advantageous in a fast-paced and often stressful world. Therefore, in this in-situ (natural life setting) field study, we examined the acute mental benefits of aquatic exercises in 30 voluntary consenting women having a mean age of 57.57 (SD = 12.67) years. Methods: Using a within-participants research design, the subjectively perceived feeling states and felt arousal, along with positive and negative affect, were recorded before and after exercise. Moreover, the personal expectancies regarding the expected feelings after exercise were assessed before the workout to determine the influence of anticipation effects. Results: The findings revealed that core affect and positive affect improved substantially from before to after exercise (p < .001), as confirmed by the large effect sizes (Cohen’s d > 0.80). Negative affect decreased nonsignificantly (p = .062), but it was already low before exercise. Although expectancy scores were high before the exercise class, they did not correlate (p > .05) with the dependent measures’ magnitude of changes (pre-class – post-class scores). Conclusions: These findings suggest that women who participate in an aquatic exercise class report experiencing significant positive changes in their feelings, demonstrating this popular exercise’s acute mental health benefits. Although further controlled research is needed in this area, the current results have promising implications for middle-aged women’s mental health preservation and promotion.

Open access

Az Etnikai Csoportok Identitása Kérdőív (MEIM-H) validálása és pszichometriai jellemzői magyarországi roma mintán

The Multigroup Ethnic Identity Measure (MEIM): Psychometric properties and validation on a Hungarian Gypsy/Roma sample

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Tünde Szabó
,
Éva Susánszky
,
J. Ágnes Lukács
,
Ildikó Danis
, and
Beáta Dávid

ABSZTRAKT

Elméleti háttér: A Multigroup Ethnic Identity Measure (MEIM) kérdőív az etnikai identitással kapcsolatos kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott módszere. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a MEIM 12 tételes változatának magyar fordítását (Etnikai Csoportok Identitása Kérdőív, MEIM-H), valamint a kérdőív validálása során szerzett eredményeket, összefüggéseket és néhány pszichometriai jellemzőt. Módszerek: Az elemzéshez használt adatfelvételt 2019-ben 574 fős, nem-reprezentatív hazai mintán a Kutatópont Kft. végezte. A megkérdezettek magukat roma nemzetiségűnek valló személyek, akik a három legnépesebb magyarországi roma/cigány csoporthoz tartoznak (romungro: 209, oláh: 194, beás: 171 fő). A kérdőívcsomagban a MEIM-H mellett a Reziliencia Skála (CD-RISC), a WHO Jól-lét Index (WBI), valamint az életminőség leírására és a minta demográfiai összetételére vonatkozó kérdések is szerepeltek. Eredmények: A MEIM-H faktorelemzése néhány módszertani kiegészítéssel igazolta (χ 2(48) = 203,748; RMSEA = 0,076; NFI = 0,952; TLI = 0,948; CFI = 0,962) a kérdőív eredeti kétdimenziós szerkezetét. MEIM-H kérdőív belső konzisztenciája egydimenziós mérőeszközként kezelve kifogástalan volt (Cronbach-α = 0,92). Hasonlóan magas megbízhatósági adatokat mutat a két alskála, az Identitáskeresés (Cronbach-α = 0,93), és az Identitás megerősítés (Cronbach-α = 0,80) is. A MEIM-H egydimenziós értéke mérsékelt erősséggel, pozitívan korrelált a CD-RISC-pontszámaival (r s = 0,49; p < 0,001), de nem jelzett sem a WBI, sem az egészségi állapot itemeivel említésre méltó kapcsolatot. Ugyanakkor néhány szociodemográfiai tényező (iskolai végzettség, etnikai hovatartozás, lakóhely típusa és etnikai összetétele stb.) kategóriái között szignifikáns (p < 0,05) különbségeket találtunk a skálapontszámokban. Következtetések: Az eredmények alapján a MEIM kérdőív magyar változata (MEIM-H) érvényes és megbízható mérőeszköznek bizonyult a magyarországi romák körében.

Open access

A felnőtt magyar lakosság karaktererősségei – A Karaktererősségek Teszt magyar változatának (VIA-H) validálása

Character strengths of the adult Hungarian population - Validation of the Hungarian version of the Character Strengths Inventory (VIA-H)

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Virág Zábó
,
Attila Oláh
, and
András Vargha

ABSZTRAKT

Elméleti háttér: Az önmagát a boldogság és az emberi erősségek tudományaként definiáló pozitív pszichológia egyik legjelentősebb eredménye a karaktererősségek és erények rendszertanának megalkotása. Cél: Tanulmányunk célja megvizsgálni a Karaktererősségek Teszt 24 itemes, rövidített, felnőttekre kidolgozott, magyar változatának (VIA-H) reliabilitását és validitását, valamint e mérőeszköz mentális egészséggel és szociodemográfiai mutatókkal való kapcsolatát magyar mintán. Módszerek: Három önbeszámolós, kérdőíves, online keresztmetszeti vizsgálat részvevői (∑n = 10 911) kitöltötték a Karaktererősségek Teszt 24 itemes változatát, a Globális Jóllét Kérdőívet, a Diener-féle Virágzás Skálát, a Huppert-féle Virágzás Kérdőívet, a Pozitivitás Skálát és a Rövidített Pszichológiai Immunrendszer kérdőívet. Eredmények: Az összesített mintán elvégzett feltáró faktorelemzés négy faktor meglétét igazolta (sajátértékek: 10,82, 1,68, 1,21, 1,09; kumulatív magyarázott varianciaarány: 61,65%), úgymint: Emberiesség, Bölcsesség és tudás, Mértékletesség, valamint Spiritualitás és transzcendencia. A négy skála mindegyik vizsgálatban kiváló belső konzisztenciaértékeket mutatott (0,738 és 0,885 közötti Cronbach-α- és McDonald-ω-értékek). Az almintákon elvégzett konfirmatív faktorelemzések jó illeszkedést mutattak a feltáró faktorelemzés során nyert négyfaktoros modellhez. A skálák alacsonyabb diszkriminációs (43%-os egyedi rész), de kiváló tartalmi validitását sikerült igazolni (r S > 0,5). A válaszadók körében legmagasabbra értékelt erény az Emberiesség, míg a legkevésbé fontosnak tartott erény a Mértékletesség. A nők statisztikai értelemben kismértékben magasabb értékeket adtak az Emberiesség (d(3756,0) = –15,641, p < 0,001, Cohen-d = 0,378), valamint a Spiritualitás és transzcendencia erény skálákra (d(3900,9) = –12,394, p < 0,001, Cohen-d = 0,293), mint a férfiak. A Bölcsesség és tudás erény pozitív irányú kapcsolatot mutatott az iskolázottsági szinttel (r S = 0,211, p < 0,001). Az egyedül élőknél az Emberiesség erény alacsony szintje (M = 4,85, SD = 0,96; F(3; 9825) = 52,27, p < 0,001, η 2 = 0,016) minden más csoporténál szignifikánsan (p < 0,001) alacsonyabb, a házasok átlaga (M = 5,14, SD = 0,78) pedig minden más csoporténál szignifikánsan (p < 0,001) nagyobb volt. Következtetések: A Karakterősségek Teszt rövidített felnőtt magyar változata (VIA-H) megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult, amely alkalmas az erények és karaktererősségek rendszerének mérésére.

Open access

A jógázó nők mentális és testi egészsége a gyakorlási paraméterekkel összefüggésben

Mental and physical health of yoga practitioners women in relation to exercise parameters

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Gusztáv József Tornóczky
,
Miklós Bánhidi
,
István Karsai
,
Henriett Nagy
, and
Sándor Rózsa

ABSZTRAKT

Elméleti háttér: Számos nemzetközi kutatás eredményei szerint a jógagyakorlás megfelelő iránymutatás mellett pozitív hatással van az egészséges emberek testi és lelki állapotára, valamint szerepet játszhat egyes betegségek kiegészítő kezelésében is. A jógázókat felmérő kutatások pozitív irányú összefüggéseket tártak fel több egészségi mutató és a jóga végzésének gyakorisága, részben pedig a jógázással töltött idő között. A női egészség tekintetében a jógázás pozitív hatásúnak bizonyult a depresszió, a szorongás, a stressz és több szomatikus tünet enyhítésében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a magyar jógázó nők egészsége szubjektív pszichés és testi tünet mutatóinak felmérése, valamint ezen változók összefüggéseinek vizsgálata a tapasztalat és gyakoriság szerint elkülönített csoportok között. Módszerek: A vizsgálati mintát 457 egészséges nő alkotta, átlagéletkoruk 42,28 (SD = 11,72) év, a jógagyakorlók aránya 72,3%, a jógaoktatóké pedig 27,7%. A vizsgálat során a Depresszió Szorongás és Stressz Kérdőívet (DASS-21), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), egy szubjektív egészségi állapotra vonatkozó kérdést és a Szubjektív Testi Tünet Skálát (PHQ-15) alkalmaztuk. A kialakított csoportok közötti különbségeket Kruskal–Wallis H- és Mann–Whitney U-próbákkal elemeztük. Eredmények: A jógagyakorlással töltött idő szerint kialakított három csoport (kezdő: 1–6 hónap, középhaladó: 7–35 hónap, haladó: ≥3 év) között statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a depresszió (χ 2(2, n = 457) = 23,205; p < 0,001), a szorongás (χ 2(2, n = 457) = 9,489; p = 0,009), a stressz (χ 2(2, n = 457) = 27,224; p < 0,001), a pozitív affektivitás (χ 2(2, n = 456) = 7,689; p = 0,021), a negatív affektivitás (χ 2(2, n = 456) = 46,177; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (χ 2(2, n = 457) = 28,862; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért (χ 2(2, n = 455) = 26,022; p < 0,001) pontszámok között. A jógázás gyakorisága alapján kialakított két csoport (heti 1–2 vs. heti 3–7 alkalom) között szintén szignifikáns páros különbséget találtunk a depresszió (U(1) = 19 148,50; n 1 = 161; n 2 = 295; Z = –3,508; p < 0,001), a stressz (U(1) = 19 588,50; n 1 = 161; n 2 = 295; Z = –3,107; p = 0,002), a pozitív affektivitás (U(1) = 18 189,00; n 1 = 161; n 2 = 294; Z = –4,090; p < 0,001), a negatív affektivitás (U(1) = 18 456,50; n 1 = 161; n 2 = 294; Z = –3,894; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (U(1) = 18 244,00; n 1 = 161; n 2 = 295; Z = –4,873; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért pontszám (U(1) = 19 777,50; n 1 = 160; n 2 = 294; Z = –2,817; p = 0,005) esetében. Közepes hatásnagyságú különbség volt megfigyelhető a negatív affektivitás esetében, és kis hatásnagyságú különbségek a többi mért változónál. Következtetések: A jógázás ajánlható a depresszió, a szorongás, a stressz és a szomatizáció tüneteinek enyhítésére, valamint egy stresszel szembeni lehetséges adaptív megküzdési stratégia az egészséges nők számára. Az eredmények azt sugallják, hogy a hosszabb ideje tartó jógagyakorlás (években), vagy a jóga fizikai gyakorlatainak (ászana) heti többszöri ismétlése (3 vagy több alkalom) adhatja a legnagyobb egészséghasznot.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Wei Hong
,
Peipeng Liang
,
Yu Pan
,
Jia Jin
,
Lijuan Luo
,
Ying Li
,
Chen Jin
,
Wanwan Lü
,
Min Wang
,
Yan Liu
,
Hui Chen
,
Huixing Gou
,
Wei Wei
,
Zhanyu Ma
,
Ran Tao
,
Rujing Zha
, and
Xiaochu Zhang

Abstract

Background and aims

Impaired value-based decision-making is a feature of substance and behavioral addictions. Loss aversion is a core of value-based decision-making and its alteration plays an important role in addiction. However, few studies explored it in internet gaming disorder patients (IGD).

Methods

In this study, IGD patients (PIGD) and healthy controls (Con-PIGD) performed the Iowa gambling task (IGT), under functional magnetic resonance imaging (fMRI). We investigated group differences in loss aversion, brain functional networks of node-centric functional connectivity (nFC) and the overlapping community features of edge-centric functional connectivity (eFC) in IGT.

Results

PIGD performed worse with lower average net score in IGT. The computational model results showed that PIGD significantly reduced loss aversion. There was no group difference in nFC. However, there were significant group differences in the overlapping community features of eFC1. Furthermore, in Con-PIGD, loss aversion was positively correlated with the edge community profile similarity of the edge2 between left IFG and right hippocampus at right caudate. This relationship was suppressed by response consistency3 in PIGD. In addition, reduced loss aversion was negatively correlated with the promoted bottom-to-up neuromodulation from the right hippocampus to the left IFG in PIGD.

Discussion and conclusions

The reduced loss aversion in value-based decision making and their related edge-centric functional connectivity support that the IGD showed the same value-based decision-making deficit as the substance use and other behavioral addictive disorders. These findings may have important significance for understanding the definition and mechanism of IGD in the future.

Open access

Abstract

Introduction

Traumatic life events (TLE) and difficulties in emotion regulation (ER) can be considered risk factors for the development of gambling disorder in adolescents and young adults.

Methods

The aim of the present study was to examine the differences in TLE, ER strategies, positive and negative affect, and gambling severity in a clinical sample of individuals undergoing treatment for gambling disorder (92.8% males; Mage = 24.83, SD = 3.80) and a healthy control group (52.4% males; Mage = 15.65, SD = 2.22). The relationship between the variables was assessed and the mediating role of ER in the relationship between TLE and gambling in the clinical sample was analysed.

Results

The results showed higher scores in gambling severity, positive and negative affect, ER strategies and TLE in the clinical sample. In addition, the severity of gambling was positively correlated with TLE, negative affect and with rumination. TLE were also correlated positively with negative and positive affect, rumination ER strategies, plan focus, positive reinterpretation, and catastrophizing. Finally, rumination mediated the relationship between TLE and gambling severity.

Conclusions

These findings may have relevant implications for the prevention, understanding and treatment of gambling disorder.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Alex M.T. Russell
,
Nerilee Hing
,
Gabrielle Maria Bryden
,
Hannah Thorne
,
Matthew J Rockloff
, and
Matthew Browne

Abstract

Background and aims

COVID-19 resulted in the shutdown of almost all sporting competitions and most venue-based gambling opportunities. This study examines how wagering operators in Australia responded, by examining their advertising.

Methods

The study compared Twitter activity during lockdown (March–May 2020) to the previous year for four major wagering operators.

Results

Wagering operators continued to advertise in earnest, changing their marketing mix to include more race betting content, as races continued to operate. Most also promoted the only sports available, such as table tennis or esports. When sports resumed, sports betting advertising quickly returned to normal, or exceeded previous levels. Despite more content being available in the case of two operators, engagement from the public during lockdown was similar to or lower than previously.

Discussion and conclusion

These results indicate that gambling operators can adjust quickly to major changes. These shifts appear to have been successful, with the increase in race betting during this period almost completely offsetting the decreases in sports betting. This is likely due in part to changes in advertising, which have been associated with increased betting activity, particularly amongst vulnerable people. Responsible gambling messages were virtually non-existent on Twitter, which contrasts with mandatory requirements in other media. The study highlights that regulatory changes to advertising, e.g., banning some content, are likely to be met with substitution of content, rather than reduction, unless advertising volume is also capped. The study also highlights the adaptive capacity of the gambling industry in the face of major disruption to supply.

Open access

Abstract

Background

Despite recent research linking lifetime classic psychedelic use to positive mental health outcomes, little work has explored the role played by classic psychedelics in healthy users' ability to cope with ordinary, yet stressful, life situations.

Aims

This study begins to fill this gap by exploring whether lifetime classic psychedelic use is associated with attenuated or exacerbated psychological distress in unemployed job seekers.

Methods

Drawing on openly-available data from the National Survey on Drug Use and Health (2013–2019) on 208,136 adults in the United States, this study tests whether lifetime classic psychedelic use interacts with employment status to predict differences in respondents' psychological distress experienced in the last 30 days.

Results

After adjusting for sociodemographics, health factors, and other substance use, unemployed job seekers with lifetime classic psychedelic use are found to report greater psychological distress relative to unemployed job seekers without lifetime psychedelic use. No differences in psychological distress based on lifetime classic psychedelic use were found in employed individuals.

Conclusion

This study suggests that lifetime classic psychedelic use (of indoleamines specifically) may exacerbate stressful phases of life and provides context to previous studies linking lifetime classic psychedelic use to predominantly positive mental health outcomes in healthy populations.

Declaration of interest/funding

This research received no specific grant from any funding agency in the public, commercial, or not-for-profit sectors. Furthermore, the author declares that there is no conflict of interest.

Open access