Browse

You are looking at 101 - 200 of 556 items for

  • User-accessible content x
Clear All

Összefoglalva

A hazai talajosztályozás diagnosztikus szemléletű megújítását minden erőmmel és képességemmel támogatom, ám a Vitaanyagban ismertetett módon történő leváltását jó szívvel nem tudom javasolni. Javaslom ugyanakkor az egyes részletkérdések (akár munkacsoportokban történő) megvitatását, a terepi és laboratóriumi módszertan fejlesztését, a módszerek konvertálhatóságának megteremtését, illetve a Vitaanyag módszertanának – mint 1. verziójú javaslatnak – a meglévő módszertannal párhuzamosan történő tesztelését szelvényfeltárások és a talajtérképezési munka során.

Open access
Open access

A novel method coupling spin column extraction with high-performance liquid chromatography–mass spectrometry was developed for simultaneous extraction of β-blockers and calcium channel blockers from human serum. Sample loading, washing, and elution were accomplished via centrifugation of the column, in which mixed-mode monolithic silica bonded to a C18 reversed phase, and a cation-exchange phase was packed in a spin column. The serum sample (0.2 mL) pH was adjusted to 3 and the analytes adsorbed onto the column were eluted with 0.1 mL MeOH containing 2% NH3. The recoveries of the tested drugs were 76–108%. A linear curve was observed up to a concentration of 500 ng/mL of the target drugs in serum (r 2 > 0.996). The intra-day relative standard deviations at three different concentrations were 0.6–9.6%. The limits of detection were 2 ng/mL. The proposed method was successfully applied to clinical and forensic cases.

Open access

Two pairs of homoisoflavonoid analogues, 6-aldehydo-isoophiopogonanone A (1) / 6-aldehydo-isoophiopogonanone B (2) and methylophiopogonanone A (3) / methylophiopogonanone B (4), were obtained from the fibrous roots of Ophiopogon japonicus (L. f.) Ker-Gawl. (FROJ) by silica gel column chromatography (SGCC) and recycling high-speed counter-current chromatography (rHSCCC). First, the ethyl acetate fraction from the 70% ethanol extract was pre-separated by SGCC with a petroleum ether–ethyl acetate gradient (50:1–2:1, v/v). Then, the two sub-fractions containing homoisoflavonoid analogues were further separated by rHSCCC with n-hexane–ethyl acetate–methanol–acetonitrile–water (3:2:3.5:1:0.5, v/v) and n-hexane–ethyl acetate–methanol–acetonitrile–water (3:2:2.5:1:1.5, v/v). Finally, 6-aldehydo-isoophiopogonone A (16 mg), 6-aldehydo-isoophiopogonanone B (26 mg), methylophiopogonanone A (46 mg), and methylophiopogonanone B (148 mg) were obtained with purities of 97.82%, 96.70%, 97.76%, and 94.62%. Their structures were identified by high-resolution quadrupole-time-of-flight mass spectrometry (HR-QTOF-MS), ultraviolet (UV), and nuclear magnetic resonance spectroscopy (1H-NMR and 13C-NMR). These results demonstrated that rHSCCC could be used for the large scale preparation of homoisoflavonoid analogues from FROJ, which provides scientific support for utilization of untraditional medicinal part of O. japonicus and also for reduction in waste of plant resources. Additionally, an online antioxidant activity assay was investigated with hyphenated HSCCC-DPPH (1-diphenyl-2-picrylhydrazyl) radical scavenging detection.

Open access

Összefoglalás

A gyümölcstermesztésben a megfelelő termésbiztonság elérésében és fenntartásában kulcsszerepe van a rendszeres és szakszerű tápanyag-utánpótlásnak. Munkánk során nitrogén, foszfor, kálium és magnézium műtrágyakészítmények (Kontrol, NP, NPK, NPKMg) hatását vizsgáltuk a fák vegetatív és generatív teljesítményére intenzív almaültetvényben ’Golden Reinders’ fajtán hároméves kísérletben (2016-2018). Eredményeink alapján a vizsgált időszakban a legnagyobb mértékű (80%) törzsgyarapodást a NPKMg kezelésben rögzítettük. 2016-ban és 2018-ban a fák optimális termésmennyiséget produkáltak (0,83-1,25 kg cm−2, valamint 0,78-1,15 kg cm−2) míg 2017-ben a kisugárzási fagyok miatt alacsonyabb hozamokat kaptunk (0,21-0,60 kg cm−2). Valamennyi évben és kezelésben a gyümölcsök mérete elérte az étkezési piac által támasztott követelményeket (75 mm átmérő), de azok alakulásában tendenciózus kezeléshatást nem tapasztaltunk. A levelek méretében ugyanakkor 6-10% körüli gyarapodás jelentkezett és azok relatív klorofill-tartalma, azaz a SPAD értéke, 2-5% körüli mértékben növekedett a vizsgálatok 2. és 3. évében az alkalmazott műtrágya kezelésekben.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Anita Szabó, Klára Pokovai, Péter Ragályi, Márk Rékási, Renáta Sándor, Botond Bernhardt, József Koncz, Rita Kremper and Péter Csathó

Összefoglalás

Dolgozatunkban a Kádár Imre által 1991 tavaszán meszes csernozjom talajon 13 potenciálisan toxikus mikro-/károselem (Al, As, Ba, Cd, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Se, Sr és Zn) 0-90-270-810 kg ha−1 szintjeivel beállított szabadföldi tartamkísérlet 1-20. évi főtermés veszteség eredményeit értékeljük.

Első megközelítésben, a főtermések relatív termésben kifejezett százalékos terméscsökkenéseit az egyes elemek átlagos fitoxicitása sorrendjében mutattuk be. A 90-270-810 kg ha−1 kezelések átlagában az egyes elemek fitotoxicitása az alábbi sorrendben csökkent: Se > Cr > Cd > Al > Pb > As > Mo > Hg > Cu > Ni > Zn > Ba > Sr. A legkisebb – a kontroll %-ában kifejezett - relatív terméseket, azaz a legnagyobb fitotoxikus hatást a Se, a Cr és a Cd mutattak, míg legkevésbé fitotoxikusnak a Ni, a Zn, a Ba és a Sr bizonyultak.

A fitotoxikus évek számát illetően az elemek sorrendje az alábbiak szerint alakult: Se = As > Cr > Cd > Hg > Cu = Zn > Al = Mo > Ni = Pb > Ba = Sr. Legtöbb évben a Se, az As, a Cr és a Cd, míg legkevesebb évben a Ni, a Pb, a Ba és a Sr voltak fitotoxikusak.

Átlagos terméscsökkentő hatásukat tekintve a Se, a Cr és a Cd már a 90 kg ha−1 adagtól, a Pb és a Hg a 270 kg ha−1 adagtól, míg az As és a Mo a legnagyobb, 810 kg ha−1 adagtól/adagnál mutatott 10%-nál nagyobb terméscsökkenést a fitotoxikus évek átlagában.

Mind a fitotoxikusság mértéke, mind a fitotoxikus évek száma tekintetében, általában, a legnagyobb növényi károsodások az anionos formában kijuttatott elemekhez voltak köthetők, ezen belül is, főleg a nem esszenciális mikroelemekhez.

Második megközelítésben, a fitotoxicitás mértékét a kísérleti növények, ill a kísérlet beállítása óta eltelt idő függvényében is nyomon követtük.

A kísérleti növények közül legnagyobb terméscsökkenéseket a napraforgó, a spenót és az őszi árpa, míg legkisebbeket a harmadik, a második és az első éves lucerna növényekben kaptunk.

Az idő múlásával egyre kisebb terméscsökkenéseket tapasztaltunk, a kísérlet 13. évétől kezdve az átlagos fitotoxicitás mértéke még a 10%-ot sem érte el.

Megkülönböztetett figyelemmel kell nyomon kísérni a kadmiumot, amely az idő múlásával egyre kevésbé volt fitotoxikus, viszont még a kísérlet 18. évében is igen nagy könnyen oldható elemtartalmakat mutatott a talaj szántott rétegében.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Anita Szabó, Klára Pokovai, Péter Ragályi, Márk Rékási, Renáta Sándor, Botond Bernhardt, József Koncz, Rita Kremper and Péter Csathó

Összefoglalás

Dolgozatunkban Kádár Imre 1991 tavaszán meszes csernozjom talajon 13 potenciálisan toxikus mikro- / károselem (Al, As, Ba, Cd, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Se, Sr és Zn) 0-90-270-810 kg ha−1 szintjeivel beállított szabadföldi tartamkísérlete 1-20. évi talajvizsgálati-, illetve talaj visszanyerési százalék eredményeit értékeltük.

A LE-oldható (NH4-acetát+EDTA) és „összes” (cc.HNO3+cc.H2O2) elemtartalmak aboszlút értékeinek változásai mellett figyelemmel kísértük az elemek visszanyerési százalékainak időbeni változásait is.

A kísérlet 4. évében a legnagyobb talaj LE-oldható visszanyerési százalékokat a kationos formában kiadott elemek esetében kaptunk, míg az anionos formában kijuttatottak (Se, As, Mo, Cr) az elemsorrend második felében, illetve a végén helyezkedtek el.

A kísérlet 18. évére a legtöbb elem LE módszer szerint kimutatott oldhatósága, és így visszanyerési százaléka kisebb-nagyobb mértékben csökkent. Legnagyobb csökkenéseket a Sr, Pb, Zn, míg legkisebbeket a Mo, Cr és Cd elemek mutattak. A tápláléklánc szennyeződése szempontjából kedvezőtlen, hogy a kijuttatott karcinogén Cd jelentős hányada maradt a könnyen oldható frakcióban, és ez a frakció a 14 év alatt is csak minimálisan csökkent a meszes csernozjom talajon.

Az elemek átlagában, a LE-oldható elemtartalomban mért visszanyerési százalék 1994-ben 41%, míg 2008-ban 22% volt. A 14 év alatt tehát az átlagos, LE-oldható elemtartalomban mért visszanyerési százalék 19 abszolút %-kal csökkent, azaz gyakorlatilag megfeleződött.

Az egyes elemek „összes” elemtartalomban a kísérlet 4. évében mért visszanyerési százalékának sorrendje a LE-oldható tartalmaknál leírtakhoz hasonlóan alakult; a legkisebb visszanyerési százalékokat itt is az anionos formában kijuttatott elemeknél kaptunk. Míg a LE-oldható tartalmaknál a Hg, addig az „összes” elemtartalmaknál a Cd, mint nehézfém ékelődött be az anion formában kijuttatott elemek közé.

A kísérlet 18. évében az „összes” elemtartalomban mért visszanyerési százalékok esetében a legnagyobb csökkenéseket a Se, Sr, Pb, míg legkisebbeket a Cd, Mo és Cr elemek mutattak. Az utóbbi három elem közül humán egészségügyi szempontból a Cd tekinthető a legveszélyesebbnek.

Az elemek átlagában, az „összes” elemtartalomban mért visszanyerési százalék 1994-ben 81%, míg 2008-ban 49% volt. A 14 év alatt tehát az átlagos összes elemtartalomban mért visszanyerési százalék 32 abszolút %-kal Csökkent.

A meszes csernozjom, meszes homok, és savanyú, agyagos vályog textúrájú barna erdőtalajon beállított károselem-terheléses tartamkísérlet adatainak tanúsága szerint a LE-oldható elemtartalomban kifejezett, és az „összes” elemtartalomban kifejezett visszanyerési százalékok egymáshoz viszonyított aránya inkább elem-, mint talajtulajdonság-függő.

Úgy találtuk, hogy a három, egymástól jelentősen eltérő tulajdonságú talajon viszonylag azonos időben, azonos mennyiségben és azonos formában kijuttatott potenciálisan káros elemeknek a LE-oldható elemtartalomban mért visszanyerési százalékok és ”összes” (cc.HNO3+cc.H2O2-oldható) elemtartalomban mért visszanyerési százalékok arányainak sorrendje állandó, tehát a talajtulajdonságoktól független volt.

Ezen felismerés alapján fogalmaztuk meg a Szabó-Csathó-Kádár-féle potenciálisan toxikus talaj-mikroelem kiterjeszthetőségi szekvens megnevezést. Természetesen ezen hipotézisünket még számos más talajtípuson, hasonló feltételekkel beállított tartamkísérletben is szükséges lenne bizonyítani.

Open access

Összefoglalás

Egy vegyület akkor tekinthető ösztrogén hatásúnak, ha alacsony affinitással is, de az ösztrogén receptorokhoz (ER) kötődni képes, az ösztrogén érzékeny sejtekben, szövetekben biológiai hatást képes kiváltani, melyek hasonlóak a petefészek eredetű ösztrogén hormonok által előidézett folyamatokhoz.

Irodalmi adatok alapján a hígtrágyával történő öntözés és intenzív állattartásból származó trágya termőföldre juttatása következtében a szteroid ösztrogének, beleértve az ösztron E1, ösztradiol E2, ösztriol E3, valamint a szintetikus ösztrogén EE2, mindenütt jelen vannak a termőtalajban. A növények felhalmozhatják az ösztrogéneket gyökereikben és hajtásaikban, bekerülve a táplálékláncba akár hatást fejthetnek ki a humán egészségre. A vegyületek ösztrogén potenciálját legtöbbször a 17β-ösztradiol referencia vegyülethez viszonyított relatív potenciálként fejezik ki. Meghatározó szerepe van a vegyületek minőségének, ugyanis az egyes ösztrogénhatású vegyületek különböző hatással lehetnek a receptorokra

Ahogy korábban említettük, hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre, melyben az is meghatározásra kerül, hogy a területre milyen mennyiségű hígtrágya helyezhető el. A különböző típusú hígtrágyák nemcsak tápanyag összetételben, hanem EDC tartalomban is különböznek egymástól. A természetes hormon kiválasztódás és a hormonhatású készítmények felhasználása tekintetében fontos az állatállomány ivararányát és korcsoportját figyelembe venni. A jövőre nézve fontos, hogy toxikológiai vizsgálatokat végezzünk, és nagyobb hangsúlyt fektessünk a mezőgazdasági melléktermékek által kijuttatott hormonhatású anyagok mennyiségére és lehetséges hatásaira.

Open access

Atractylenolide III is one of the major bioactive compounds in Atractylodes japonica rhizome; it has been used clinically for the treatment of gastrointestinal disorders. In the present study, a simple, rapid, and selective analytical method was developed and validated for the quantification of atractylenolide III in rat plasma samples using ultra-performance liquid chromatography–ion trap mass spectrometry (UPLC–ion trap MS). Liquid–liquid extraction with ethyl acetate was used for plasma sample preparation. Bergapten was used as an internal standard (IS). The separation of compounds was carried out on a C18 column, with isocratic elution of 0.1% formic acid in water–acetonitrile (45:55, v/v) at 35 °C. Mass detection was performed in the positive ion mode, under optimized conditions for an electrospray ionization source at m/z 249.1 for atractylenolide III and m/z 217.0 for the IS. The methods of instrumental analysis and plasma sample extraction were validated in terms of precision, accuracy, matrix effect, and extraction recovery, with acceptable values. The present method was successfully applied to the pharmacokinetic study of atractylenolide III in rat plasma samples after oral administration of A. japonica rhizome extract.

Open access

This paper presents a new, simple, precise, and accurate rapid resolution liquid chromatography (RRLC) method for determination of an active ingredient malathion in the pesticide formulation. The analysis was performed on a Poroshell EC 120-C18 (50 mm × 3 mm, 2.7 μm) analytical column using isocratic elution with a mobile phase consisted of acetonitrile–water (50:50, v/v), a flow rate of 1 mL/min, a constant column temperature at 25 °C, and ultraviolet-diode array detection (UV-DAD) at 220 nm. The specificity, selectivity, linearity, precision, and accuracy were tested for the method validation according to the Collaborative International Pesticides Analytical Council (CIPAC) and Directorate General Health and Consumer Protection (SANCO) guidelines and all tested parameters were found within acceptance criteria. The obtained results indicated that the proposed method can be used for routine analysis of the active ingredient malathion in the pesticide formulation “Etiol tecni” following the CIPAC and SANCO rules. The run time of analysis under the stipulated chromatographic conditions was about 2.5 min, meaning that the proposed method requires a small volume (< 1.5 mL) of the organic solvent (acetonitrile) making it cost-effective.

Open access

Ixeris dentata (Thunb. ex Thunb.) Nakai (Asteraceae), a well-known edible vegetable in Asia, contains various bioactive secondary metabolites, including sesquiterpene lactones. In this study, a high-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (HPLC–MS/MS) method has been developed and validated for simultaneous determination of seven sesquiterpene lactone glucosides isolated from the roots of I. dentata. In addition, these compounds were evaluated in terms of their antiviral activities against coxsackievirus B3 (CVB3) and human enterovirus 71 (EV71). The developed method was validated in terms of linearity (R 2 > 0.9996), precision (RSD < 2.24%), accuracy (96.30–102.77%), and stability (RSD < 1.94%) and successfully applied to the quantitation of the I. dentata root samples collected from six different regions of Korea. The content of sesquiterpene lactone glucosides varied significantly based on the region. For the antiviral activities, guaianolides with an ester group at C-8 (compounds 6 and 7) showed the most potent activities against CBV3, while germacranolide (compound 5) showed the most consistent antiviral activity against both CVB3 and EV71. The method was validated to be simple and reliable to simultaneously determine seven putative bioactive sesquiterpene lactone glucosides, the substantial chemotaxonomic markers, in I. dentata root samples.

Open access

Summary

During the research, we studied the soil conditions in Zala County's forests and examined the effect on the growth of beech forests on these conditions. Data of National Forest Data Base (NFDB) were analysed for investigation. Most of the forests in Zala County are situated less than 150 m above sea level, their location and topography is very diverse. In most of the forests the groundwater level is deeply beneath the surface so the forests can utilize only the amount of precipitation. In accordance with the geological and climatic conditions, Luvisols were formed predominantly, especially the clayic Luvisols and the gleyic Luvisols are the most typical. In addition, there are still Cambisols and stagnic Luvisols as well. In a small percentage, there are forest stands on rendzinic Leptosols, Vertisol, Regosol and Histosol. According to the favourable parent material, forests have got a deep or medium thickness of soil and the typical texture is loam. Based on the research, soil layer thickness and texture had significant impact on the growth of beech forest stands in terms of soil properties.

Open access

Összefoglalás

Kutatómunkánk elsődleges célja a repce és napraforgó tarlómaradvány N-tartalmának Magyarországra jellemző reprezentatív értékeinek meghatározása volt az országos statisztikai termésadatok és a növényminták N-tartalmának laboratóriumi mérése alapján. Továbbá összefüggést kerestünk a talaj és a növény N-tartalma között.

Vizsgálataink során egész Magyarországot reprezentáló mintavételt végeztünk repce és napraforgó állományokból, 126 növény- és mintegy 70 talajmintát gyűjtöttünk be, melyek N-tartalmát laboratóriumban határoztuk meg.

Kiszámoltuk a két növény országos termésátlagával keletkező tarlómaradvány mennyiségét és a mért N-tartalom értékek alapján megbecsültük a tarlómaradványok N-tartalmát. Összefüggést mutattunk ki a talaj és a növény N-tartalma között. Esettanulmány jeleggel kiszámítottuk egy olyan terület N-mérlegét, amelyre vonatkozóan rendelkezésre áltak a számításhoz szükséges adatok.

Eredményeink legfőbb gyakorlati vonatkozása, hogy a növényi maradványok felszecskázása és talajba dolgozása útján visszapótolt N mennyiségének meghatározása hosszabb távon hozzájárulhat a növénytáplálás költségeinek csökkentéséhez, illetve a természeti erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodáshoz.

Open access

Transfer of seven thin-layer chromatography (TLC) Global Pharma Health Fund E.V. Minilab protocols for screening counterfeit pharmaceutical products in the field to quantitative high-performance TLC (HPTLC)–densitometry methods was performed using a model process published previously. The developed and validated methods for tablets containing amlodipine besylate, cefpodoxime proxetil, cetirizine 2HCl, diclofenac sodium, efavirenz, mefenamic acid, and atovaquone + proguanil HCl involved the use of only relatively inexpensive and nontoxic solvents, Merck KGaA Premium Purity HPTLC silica gel 60 F254 plates, semi-automated sample and standard solution application with a CAMAG Linomat 4, and automated densitometry with a CAMAG Scanner 3 for detection, identification, and quantification. In addition, previously transferred HPTLC–densitometry methods for azithromycin and for cephalexin were used to analyze a new product of each drug to demonstrate the applicability of the methods.

Open access

Abstract

Water availability is one of the major physiological factors influencing plant growth and development. An assessment study has been done at the Szent István University, Gödöllő to evaluate and identify the water footprint of protein yield of field crop species. Twelve field crop species (Sugar beet Beta vulgaris, spring and winter barley Hordeum vulgare, winter wheat Triticum aestivum, maize Zea mays, sunflower Helianthus annuus, peas Pisum sativum, potato Solanum tuberosum, alfalfa Medicago sativa, oilseed rape Brassica napus, rye Secale cereale and oats Avena sativa) were involved in the study. Evapotranspiration patterns of the crops studied have been identified by the regular agroclimatology methodology and physiologically reliable protein ranges within crop yields were evaluated.

The results obtained suggest, that water footprint of cereals proved to be the lowest, however maize values were highly affected by the high variability of protein yield. Oilseed crops had considerably high protein yield with medium water efficiency. Alfalfa, potato and sugar beet water footprints were in accordance with their evapotranspiration patterns.

Protein based water footprint assessment seems to be more applicable in crop species evaluations than that of yield based methodologies.

Open access

This paper describes a rapid method to simultaneously determine acetochlor, fluorochloridone and pendimethalin present in a herbicide emulsifiable concentrate (EC) formulation using gas chromatography–mass spectrometry (GC–MS). Selected ion monitoring mode was performed to increase the sensitivity, with dibutyl phthalate as an internal standard. The method was validated with respect to linearity, accuracy, precision, and stability. Chromatographic separation was carried out on a TG-5 MS column (30 m × 0.25 mm × 0.25 μm) with helium as the carrier gas at a flow rate of 1.0 mL/min. Calibration curves were linear over 2.0–20.0 μg/mL for each analyte, and the limit of quantification was below 20 ng/mL. Good performance in terms of recovery ranging from 94.5% to 102.5% at 3 concentration levels proved excellent accuracy. The intra- and inter-day relative standard deviations for 6 replicate measurements were always less than 5%. The developed method is simple and efficient for the routine determination of the ternary mixtures in a compound herbicide EC formulation product.

Open access

Psoralidin has a variety of pharmacological activities, such as anti-tumor, anti-depressant, and anti-inflammatory activities. This study aims at developing a rapid ultra-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (UPLC–MS/MS) method to determine psoralidin in rat plasma and studying the pharmacokinetic characteristic of psoralidin after intragastric administration of 20 and 40 mg/kg. Alpinetin was used as an internal standard (IS), and the plasma samples were precipitated with acetonitrile. The calibration curves were linear over the range of 0.2–250 ng/mL (R 2 = 0.993). The pharmacokinetic parameters were calculated by DAS 3.0. Half-life (t 1/2) was 7.2 ± 0.97 h and 7.1 ± 0.27 h for different dosages, respectively. T max was 4.2 ± 1.1 h and 4.0 ± 1.1 h for different dosages, respectively. Apparent volume of distribution (V d) for different dosages was 630.1 ± 168.8 and 600.1 ± 138.8 L/kg, respectively. Clearance (CL) was 105.6 ± 29.2 and 100.6 ± 22.2 L/h/kg for different dosages, indicating that psoralidin was mainly distributed in rat tissues. The pharmacokinetic study provided important information for further clinical application in the treatment of cancer and osteoporosis.

Open access

A sensitive, inexpensive high-performance liquid chromatography–ultraviolet detection (HPLC–UV) method has been developed and validated for the simultaneous monitoring of pantoprazole sodium sesquihydrate (PSS) and domperidone maleate (DM) in rabbit plasma on a C18 column with UV detection at 285 nm. Box–Behnken design was used with 3 independent variables, namely, flow rate (X 1), mobile phase composition (X 2), and phosphate buffer pH (X 3), which were used to design mathematical models. Response surface design was applied to optimize the dependent variables, i.e., retention time (Y 1 and Y 2) and percentage recoveries (Y 3 and Y 4) of PSS and DM. The method was sensitive and reproducible over 1.562 to 25 μg/mL. The effect of the quadratic outcome of flow rate, mobile phase composition, and buffer pH on retention time (p ˂ 0.001) and percentage recoveries of PSS and DM (p = 0.0016) were significant. The regression values obtained from analytical curve of PSS and DM were 0.999 and 0.9994, respectively. The percentage recoveries of PSS and DM were ranged from 94.5 to 100.41% and 94.77 to 100.31%, respectively. The developed method was applied for studying the pharmacokinetics of PSS and DM. The C max of test and reference formulations were 48.06 ± 0.347 μg/mL and 46.31 ± 0.398 μg/mL for PSS, and 15.11 ± 1.608 μg/mL and 12.06 ± 1.234 μg/mL for DM, respectively.

Open access

A convenient method was developed for simultaneous determination of 11 preservatives in cosmetics and pharmaceuticals. Matrix solid-phase dispersion had been optimized as the sample pretreatment technology, using Florisil as a dispersant, anhydrous sodium sulfate as a dehydrant, formic acid as an additive, and n-hexane and ethyl acetate as eluents successively, and followed by gas chromatography–flame ionization detection on a TR-5 capillary column. Experimental results showed that 11 preservatives were baseline separated within 22 min. Good linearities were observed in the concentration range of 0.53–250 μg/mL for all analytes, and there were also minor differences. All correlation coefficients (r) were more than 0.995. The average recoveries at 3 levels of spiked samples ranged from 80% to 124% with 0.9–12% intra-day RSD and 1.8–12% inter-day RSD. The limits of detection were less than 0.18 μg/mL for all analytes. Besides, there was no obvious matrix effect on the analytes. The conclusion was that the developed method was simple, cheap, accurate, precise, and environment-friendly, in addition to existing little matrix effects. It could be recommended to determine 11 preservatives individually or in any their combinations to not only in liquid and gel cosmetics but also in liquid medicine and ointment.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Quan Zhou, Zhiguang Zhang, Peiwu Geng, Bingge Huang, Xianqin Wang and Xiaomin Yu

An ultra-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (UPLC–MS/MS) method was developed and validated for quantification of ligustroflavone, which was then applied in pharmacokinetics study in rat and tissue distribution in mouse. Twelve male Sprague Dawley rats were used for pharmacokinetics after intravenous (2 or 8 mg/kg) administration of ligustroflavone, six rats for each dose. Twenty-five mice were randomly divided into 5 groups (5 mice for each group, 1 group for each time point) and received 16 mg/kg ligustroflavone via intraperitoneal administration. The linear range of the calibration curve was over 2–2000 ng/mL for ligustroflavone in rat plasma and mouse tissues. The intra-day and inter-day precision expressed in % RSD were less than 14%, and the accuracy was between 88.5% and 108.4%.

The tissue distribution results indicated that ligustroflavone diffuses rapidly and widely into major organs. The level of ligustroflavone was highest in the mouse liver, followed by the kidney, spleen, and lung. The overwhelming accumulation in the liver indicated that the liver was responsible for the extensive metabolism.

Open access

In this work, a novel, simple, and quick capillary zone electrophoresis (CZE) method was proposed for simultaneous analysis of benazepril (BEN) with other co-administrated antihypertensive drugs, amlodipine besylate (AML) and hydrochlorothiazide (HCT), using a diode array detector (DAD). A fused silica capillary (78.5 cm total length, 70 cm effective length, and 75 μm id) was used in separation using a 40 mM phosphate buffer pH 7.5 as a running background electrolyte (BGE) under a positive potential of 30 KV, at a stable temperature of 25 °C for capillary during separation. Hydrodynamic injections were performed for 12 s at 50 mbar, and detection was performed at 210 nm for AML and BEN, at 225 nm for HCT, and at 232 nm for xipamide (XIP) added as an internal standard (IS). Separation of the three analyzed drugs and the IS was performed in less than 8 min. Migration times were 4.06, 5.23, 6.69, and 7.3 min for AML, HCT, BEN, and XIP, respectively. The findings proved that the proposed method was linear in the range of 10–80 μg/mL for all drugs with correlation coefficients >0.9994. The limit of detection (LOD) values of AML, HCT, and BEN were 1.004, 1.224, and 0.896 μg/mL, respectively, whereas the limit of quantification (LOQ) values were 3.124, 3.727, and 2.749 μg/mL for the cited drugs, respectively. Peak identity and purity were confirmed by DAD. The developed CZE method was applied for the analysis of the three antihypertensive drugs successfully in their combined pharmaceutical tablets, and it can be used for the quality control of single-pill combination (SPC) samples of these drugs in short time.

Open access

The US Food and Drug Administration (FDA) has affirmed the use of letrozole (LTZ) combined with palbociclib (PLB) to treat breast malignant tumor growth in postmenopausal women. A straightforward and extremely sensitive reversed-phase high-performance liquid chromatography method with photodiode array detection (RP-HPLC–PDA) was created and validated for the simultaneous determination of LTZ and PLB in rat plasma. The parameters used to give the best separation were a C18 column (150 mm × 4.6 mm, 3.5 μm) as the stationary phase with an isocratic mobile phase composed of methanol–30 mM ammonium acetate at a ratio of 60:40 (v/v), pH = 5.5, a flow rate of 0.8 mL/min, and detection wavelengths of 240 and 220 nm for LTZ and PLB, respectively. The developed method was assessed by the FDA rules over a range of 10–600 ng/mL for LTZ and PLB. The mean of %recovery of LTZ and PLB extracted from rat plasma by acetonitrile-based deproteinization was 91.06 ± 2.73 and 90.30 ± 1.95%, respectively, and the limits of detection were 5 ng/mL for LTZ and 7 ng/mL for PLB in rat plasma. The mean values of T max and C max were 6 ± 0.00 h and 266.96 ± 21.23 ng/mL for LTZ and 4 ± 0.00 h and 508.75 ± 61.56 ng/mL for PBL, respectively, after intraperitoneal administration of both drugs to rats. The developed HPLC–PDA method was demonstrated to be robust and was effectively applied to study the pharmacokinetics of LTZ and PLB in rat plasma.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Yongxi Jin, Yuyan Chen, Jiawen Liu, Xi Bao, Yinghao Zhi, Congcong Wen and Wenzong Zhu

An ultra-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (UPLC–MS/MS) method was established to determine ebeiedinone in mouse blood, and the pharmacokinetics of ebeiedinone after intravenous (0.5 mg/kg) and oral (2, 4, and 8 mg/kg) administration was studied. Twenty-four mice were randomly divided into 4 groups, 1 group was for intravenous administration (0.5 mg/kg), and other 3 groups were for oral administration (2, 4, and 8 mg/kg), with 6 rats in each group. Yubeinine was used as an internal standard. Multiple reaction monitoring (MRM) mode was used to quantitatively analyzed ebeiedinone m/z 414.4 → 91.1 and the internal standard m/z 430.4 → 412.3 in the electrospray ionization (ESI) positive interface. In the concentration range of 1–2000 ng/mL, the ebeiedinone in the mouse blood was linear (r 2 > 0.995), and the lower limit of quantification was 1.0 ng/mL. In the mouse blood, the intra-day precision coefficient of variation (CV) was less than 15%, and the inter-day precision CV was less than 15%. The accuracy ranged from 85.4% to 114.6%, and the average recovery was higher than 61.3%. The matrix effect was between 87.0% and 106.5%. These data met the pharmacokinetic study requirements of ebeiedinone. The UPLC–MS/MS method was sensitive, rapid, and selective and was successfully applied to the pharmacokinetic study of ebeiedinone in mice. The absolute bioavailability of ebeiedinone was 30.6%.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Samiuela Lee, Christa E. Nath, Ben W. R. Balzer, Craig R. Lewis, Toby N. Trahair, Antoinette C. Anazodo and Peter J. Shaw

Alectinib is a central nervous system-active small molecule anaplastic lymphoma kinase (ALK) inhibitor that is effective in the treatment of patients with ALK positive tumors, including advanced non-small cell lung cancers and lymphomas. A simple, isocratic high-performance liquid chromatography–photo diode array detection (HPLC–PDA) assay for measurement of alectinib in human plasma is described. Alectinib is extracted from the plasma matrix by addition of methanol, followed by centrifugation and acidification with 0.1% formic acid. It elutes with a run time of 4.6 min using a 250 mm × 4.6 mm RP-C18 column with 0.1% aqueous formic acid and methanol (35:65, v/v) and a flow rate of 1 mL/min. Detection was at 339 nm. Linear calibration plots were achieved in the range of 0.1–20 μg/mL for alectinib (r 2 = 0.9996). With limits of detection and quantification of 0.05 and 0.1 μg/mL, respectively, and excellent precision (%CV < 10%), accuracy (bias < ±12%), and recovery (>97%) within the 1–20 μg/mL concentration range, this assay was suitable for measuring pre-dose alectinib concentrations in an adolescent receiving 600-mg doses twice daily.

Open access

Oxytropis falcata Bunge, known as the “king of herbs” in Tibetan medicine, is used for treatment of hyperpyrexia, pain, wounds, inflammation, and anthrax. However, it is difficult to efficiently isolate compounds with high purity from O. falcata because of the complexity of traditional Tibetan medicines. In this study, the 80% ethanol elution fraction from extract by AB-8 macroporous resin column chromatography was demonstrated to have anticancer activity on human hepatoma SMMC-7721 cells in vitro. Then, a high-speed counter-current chromatography (HSCCC) method was successfully established for separation of compounds by using hexane–ethyl acetate–methanol–water (10:4:10:10, v/v/v/v) as the solvent system. Five flavonoids (7-hydroxyflavonone [1], 5,7-dihydroxy-4′-methoxy flavonol [2], 5,7-dihydroxyflavanone [3], 2′,4′-dihydroxychalcone [4], and 2′,4′-dihydroxydihydrochalcone [5]) were obtained in one-step separation with purities of 97.7%, 98.1%, 98.3%, 99.0%, and 98.3%, respectively. Finally, anticancer activities against the growth of SMMC-7721 cells of 5 flavonoids were confirmed. The IC50 values of the separated compounds were 213.45 μg/mL, 197.74 μg/mL, 375.16 μg/mL, 17.44 μg/mL, and 136.83 μg/mL in 24 h, respectively. The present study provided a basis for further development and utilization of this medicinal herb as a source of a new potential anticancer agent.

Open access

High-performance thin-layer chromatography (HPLTC)–densitometry methods are described for the analysis of the anti(retro)virals dolutegravir (D), lamivudine (L), and tenofovir disoproxil fumarate (TDF) in a pharmaceutical tablet product. To the best of our knowledge, no previous quantitative planar chromatography method has been reported in the literature for this combination formulation. The method for L was transferred from a thin-layer chromatography (TLC) screening method published in the Global Pharma Health Fund (GPHF) Minilab Manual designed for identification of counterfeit and substandard drug products using a model process published earlier. D and TDF are not included in the list of drugs for which TLC screening methods are published for the Minilab, but HPTLC–densitometry procedures were developed for them using the transfer process guidelines. L was analyzed simultaneously with TDF on Merck Premium Purity silica gel 60 F plates using the mobile phase ethyl acetate–methanol–acetone–concentrated ammonium hydroxide (30:7:3:1) and densitometric scanning at 254 nm. D was analyzed on a second plate by scanning at 366 nm after chromatography with the chloroform–methanol–formic acid (32:8:2) mobile phase. Data for all three drugs are shown to meet the requirements of the model transfer process for calibration curve r values, assay of tablets relative to their label values, peak purity/peak identity tests, and validation by standard addition analysis of samples spiked at 50%, 100%, and 150% of the label value of active ingredients. A TLC screening method for TDF in the combination product was developed and published online with open access.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Haiya Wu, Mengrou Lu, Jiamin He, Miaoling Huang, Aote Zheng, Meiling Zhang, Congcong Wen and Jufen Ye

In this study, a precise, rapid, and accurate ultra-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometer (UPLC–MS/MS) method for the quantitation of O-demethyl nuciferine in mouse blood was developed, and pharmacokinetics of O-demethyl nuciferine was studied for the first time after sublingual injection and gavage. The study was performed with an UPLC ethylene bridged hybrid (UPLC BEH) (2.1 mm × 50 mm, 1.7 μm) column at 30 °C, using diazepam as the internal standard (IS). The mobile phase consisted of acetonitrile–10 mmol/L ammonium acetate (containing 0.1% formic acid), with a flow rate of 0.4 mL/min for 4 min run time. Multiple reaction monitoring (MRM) modes of m/z 282.1→219.0 for O-demethyl nuciferine and m/z 296.2→265.1 for IS were utilized to conduct quantitative analysis. Protein in mouse blood was directly precipitated with acetonitrile for sample preparation. The linear range was 1–500 ng/mL with r > 0.995, and the lower limits of quantification (LLOQ) was 1 ng/mL. The intra- and inter-day precision of O-demethyl nuciferine in mouse blood were RSD < 14% and RSD < 15%, respectively.r The accuracy ranged from 89.0% to 110.7%, with a recovery higher than 88.9%, while the matrix effect was between 103.1% and 108.7%. We further applied this UPLC–MS/MS method to the pharmacokinetic study on O-demethyl nuciferine after sublingual injection and gavage and determined the bioavailability to be 6.4%.

Open access

The composition and concentration of natural products largely depend on a plant part, development stage, cultivar, and growing conditions. This study evaluated the influence of cultivars and production systems on the composition of natural products (benzoxazinoids) in wheat aerial parts. The determination of benzoxazinoids was performed by combining pressurized liquid extraction, ultra-performance liquid chromatography, and tandem mass spectrometry. Six benzoxazinoids were identified and quantitated in wheat varieties. Significant differences were observed among the examined varieties. The average concentrations of total researched compounds were definitely higher in the organically produced spring wheat cultivars than in the winter ones. The content of these compounds in the same varieties grown under organic and conventional systems showed their higher content under the organic one. The main benzoxazinoids detected in wheat varieties were 2,4-dihydroxy-7-methoxy-1,4-benzoxazin-3-one glucoside (DIMBOA-Glc) and 6-methoxy-2-benzoxazolinone (MBOA). The richest sources of benzoxazinoids were Brawura, Łagwa, and Kandela (52.46, 34.67, and 30.14 μg/g dry weight [DW], respectively).

Open access

RKI-1447 is an effective ROCK1 and ROCK2 inhibitor, having anti-invasion and anti-tumor activity. In this study, we used ultra-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (UPLC–MS/MS) to detect RKI-1447 in rat plasma and investigated its pharmacokinetics in rats. Diazepam was utilized as an internal standard, and an acetonitrile precipitation method was used to process the plasma samples. Chromatographic separation was achieved using a UPLC ethylene bridged hybrid (BEH) column (2.1 mm × 50 mm, 1.7 μm) with a gradient acetonitrile–water mobile phase (containing 0.1% formic acid). Flow rate was set at 0.4 mL/min. Electrospray ionization (ESI)–tandem mass spectrometry in multiple reaction monitoring (MRM) mode with positive ionization was applied: m/z 327.1 → 204.0 and 285.1 → 193.3 for RKI-1447 and internal standard, respectively. The results indicated that within the range of 10–2000 ng/mL, the linearity of RKI-1447 in rat plasma was acceptable (r > 0.995), and the lowest limit of quantification (LLOQ) was 10 ng/mL. Intra-day precision RSD of RKI-1447 in rat plasma was lower than 8%, and inter-day precision RSD was lower than 11%. Accuracy range was between 91.6% and 107.1%, and the matrix effect was between 85.1% and 87.0%. The analysis method was sensitive and fast with suitable selectivity, and was successfully applied in the pharmacokinetics of RKI-1447 in rats. The bioavailability of the RKI-1447 was 7.3%.

Open access

Irinotecan (IRT) is an antineoplastic agent widely used in the treatment of various cancers primarily in colorectal cancer. A new, simple and sensitive high-performance liquid chromatography (HPLC) method coupled with fluorescence detector was developed and validated to quantify IRT and its active metabolite SN38 in the plasma of non-obese diabetic/severe combined immune-deficient mice (NOD/SCID) mice bearing colon tumor. The plasma samples were extracted by precipitation method using acetonitrile with 0.1% formic acid. The chromatographic separation was achieved using mobile phase consisted of water and acetonitrile (57:43 v/v) pH 3 at the flow rate of 0.8 mL/min in C18 column (internal diameter, 250 × 4.6 mm; pore size, 5 μm). The method was validated according to the bioanalytical guidelines defined by Food and Drug Administration (FDA) and European Medicine Agency (EMA). A regression (R ) value of 0.999 and 0.997 for IRT and SN38 suggested the good linearity in the range of 0.1–10 μg/mL and 5–500 ng/mL, respectively. The calculated lower limit of quantification (LLOQ) and limit of detection (LOD) for IRT were 0.1 and 0.065 μg/mL, respectively. However, for SN38, LLOQ and LOD were 5 and 2 ng/mL, respectively. The intra-day and inter-day variations (coefficient of variance; % CV) observed during the validation were found to be within the set limit of 15%. Both accuracy and percentage recovery analyzed and calculated from the quality control samples were in the between the defined range of 85–115%. Plasma samples were found to be stable when stored at room temperature for 2 h, after 2 freeze–thaw cycles and at −80 °C for 2 months. The developed method was successfully applied to study the plasma elimination profile of IRT in NOD/SCID mice with tumor. The results from plasma concentration time profile and pharmacokinetic parameter analyzed suggested the rapid elimination of IRT and SN38 from the plasma of NOD/SCID mice.

Open access

High-performance liquid chromatography (HPLC) is a widely used technique for the simultaneous detection and quantification of different drugs. The purpose of the current study was to develop a simple and cost-effective reversed-phase high-performance liquid chromatography (RP-HPLC) method for the simultaneous determination of tizanidine (TZN) HCl and meloxicam (MLX) in rabbit's plasma. Assay of TZN and MLX was performed after extraction of drug from plasma by liquid–liquid extraction technique using methanol and diethyl ether as protein precipitants. Isocratic elution was performed in a Kromasil® C18 column (dimension, 250 × 4.60 mm; particle size, 5 μm) with mobile phase consisting of methanol–water (8:2). Orthophosphoric acid was used to adjust the pH of the mobile phase 3.0, and detection was done at 228 nm. Flow rate was 0.8 mL/min with ambient temperature and average operating pressure of 1400 psig. Retention time of TZN was 2.612 min and that of MLX was 6.960 min with a resolution of 3.18. Both drugs showed satisfactory linearity in the range of 10 to 50 ng/mL with correlation coefficients (R 2) of 0.9989 and 0.9972 for TZN and MLX, respectively. The developed method was validated successfully for linearity, system suitability, intra-day and inter-day accuracy, and precision, robustness, and specificity following International Conference on Harmonization (ICH) guidelines. Conclusively, a precise, stable, reproducible, economical, and suitable method for estimation of pharmacokinetic evaluation was developed and validated.

Open access

Diabetes mellitus and concurrent hypertension disorder are dreadful all over the world and are often managed by some drugs, such as metformin hydrochloride (MFH), enalapril maleate (ENM), and captopril (CAP). In this work, a reliable and fast quantitative analysis of these three components in tablets was carried out by Tchebichef image moment method and multivariate curve resolution with alternating least squares on three-dimensional (3D) spectra obtained by high-performance liquid chromatography coupled with photodiode array detection (HPLC-PAD). 3D spectra were obtained within only 2 min, and linear quantitative models were established by stepwise regression based on the calculated image moments. Among these two methods, Tchebichef image moment method showed outcome distinction. The correlation coefficients of cross-validation (R Loo-cv) are more than 0.988, while their recoveries are 100.1 ± 1.7% (MFH), 95.4 ± 5.4% (ENM), and 105.3 ± 5.7% (CAP), respectively. The intra- and inter-day precisions (RSD) are less than 5.42%. The proposed methods were also applied to the analysis of real tablets. This study reveals the effectiveness and convenience of the proposed image-moment method that may be a potential technology for the quality control and investigation of drugs in routine analysis.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Young Sang Kwon, Sung-Gil Choi, Seung-Min Lee, Jong-Hwan Kim and Jong-Su Seo

The applicability of gas chromatography–triple quadrupole mass spectrometry (GC–MS/MS) for determination of dioxins in soil was investigated. The analytical method was validated based on US Environmental Protection Agency (EPA) Method 1613 and European Union (EU) Regulation No. 709/2014 for selectivity, linearity of sensitivity, and instrumental limits of quantification (iLOQs). Method development commenced with determination of retention times for 17 native polychlorinated dibenzo-p-dioxins (PCDDs) and polychlorinated dibenzofurans (PCDFs) and selection of characteristic ions from GC–MS/MS spectra. The linearity was measured using 1613 standard solutions (CS1–CS5) containing 0.5 to 200 ng/mL tetrachlorodibenzo-p-dioxin/furan (TCDD/F) congeners, 2.5 to 1000 ng/mL pentachlorodibenzo-p-dioxin/furan (PeCDD/F) to heptachlorodibenzo-p-dioxin/furan (HpCDD/F) congeners, and 20 to 2000 ng/mL octachlorodibenzo-p-dioxin/furan (OCDD/F) congeners. The correlation coefficient (R 2) values ranged between 0.9990 and 0.9999, and the iLOQ values ranged from 0.052 to 0.350 pg/μL for TCDD/F congeners, with a relative standard deviation of 2.7–9.6%. The entire analytical method was verified by analysis of certified reference materials (BCR-529 and BCR-530), and the recoveries were 71.79–103.87% and 81.50–103.12%, respectively. Thus, the GC–MS/MS system provides an alternative to GC–high-resolution MS for the simultaneous determination of TCDD/F congeners in soil.

Open access

A rapid, simple, and sensitive method has been developed for the analysis of pyrethroid herbicides in fruits by using headspace in-tube microextraction (HS-ITME) coupled with reverse-flow micellar electrokinetic capillary chromatography (RF-MECC). In the newly developed method, by placing a capillary filled with background electrolyte (BGE) of RF-MECC in the HS above the sample solution, the pyrethroid herbicides were extracted into the acceptor phase in the capillary. After extraction, electrophoresis of the extracts in the capillary was carried out. The influence of some essential BGE components such as sodium dodecyl sulfate (SDS) and organic modifiers concentrations was investigated. Extraction parameters were also systematically investigated, including the extraction temperature, extraction time, salt concentration, and volume of the sample solution. Under the optimized conditions, enrichment factors for three pyrethroids were 309, 133, and 288, respectively. The proposed method provided a good linearity, low limits of detection (below 1.00 ng/mL), and good repeatability of the extractions (relative standard deviations [RSDs] below 7.83%, n = 6). The fruit samples were analyzed by the proposed method, and the obtained results indicated that the proposed method provides acceptable recoveries and precisions.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Shaoshi Wen, Zixin Zhang, Xiaopeng Chen, Jinchang Liu, Haiyang Yu, Lifeng Han, Lijun Jin, Yi Zhang and Tao Wang

Uric acid (UA) is the final product of purine metabolism in humans. Elevated serum UA levels lead to the development of hyperuricemia, gout, kidney diseases, and metabolic syndrome. Accurate determination of UA plays a critical role in clinical diagnosis and laboratory investigation. An ultra-performance liquid chromatography (UPLC) with ultraviolet detection method has been developed and validated for UA analysis. Separation was achieved by a Waters ethylene bridged hybrid (BEH) Amide column (50 mm × 2.1 mm i.d., 1.7 μm) with acetonitrile and 0.1% acetic acid in deionized water in the proportion of 90 to 10 (v/v) as the mobile phase. The limit of detection and limit of quantification were 0.09 and 0.18 μmol/L, respectively. The method was validated by evaluating recovery (98.37–104.20%), accuracy (0.47–0.90%), and precision (1.24–1.81% for intra-batch and 1.76–3.98% for inter-batch). This method was then applied to UA determination in rat serum of hyperuricemia model. The results from UPLC, high-performance liquid chromatography (HPLC), and uric acid kits (phosphor-tungstic acid-based kit and uricase-based kit) were compared. The UPLC results were in very good agreement with HPLC. The developed method could be employed as a useful tool for the determination of UA in biofluids.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Shanjiang Chen, Miaoling Huang, Zheng Yu, Jiamin He, Binge Huang, Xianqin Wang, Jianshe Ma and Congcong Wen

8-O-Acetylharpagide is the main active component of the herb Ajuga decumbens, which possesses anti-tumor, anti-virus, and anti-inflammation properties. In this study, ultra-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (UPLC–MS/MS) was used to measure the concentration of 8-O-acetylharpagide in mouse blood, with subsequent investigation of the pharmacokinetics of the drug after intravenous or oral administration. Shanzhiside methyl ester was used as an internal standard, and the acetonitrile precipitation method was used to process the blood samples. Chromatographic separation was achieved using an ultra-performance liquid chromatography ethylene-bridged hybrid (UPLC BEH) column (2.1 mm × 50 mm, 1.7 μm) with a gradient methanol–water mobile phase (containing 0.1% formic acid). The flow rate was 0.4 mL/min, and the elution time was 5.0 min. 8-O-Acetylharpagide was quantitatively measured using electrospray ionization (ESI) tandem mass spectrometry in multiple reaction monitoring (MRM) mode with positive ionization. The result indicated that, within the range of 5–500 ng/mL, the linearity of 8-O-acetylharpagide in mouse blood was satisfactory (r > 0.995), and the lower limit of quantification (LLOQ) was 5 ng/mL. Intra-day precision relative standard deviation (RSD) of 8-O-acetylharpagide in blood was lower than 9%, and the inter-day precision RSD was lower than 13%. The accuracy range was between 94.3% and 107.1%, average recovery was higher than 91.3%, and the matrix effect was between 100.8% and 110.8%. This analytical method was sensitive and fast with good selectivity and was successfully applied to perform pharmacokinetic studies of 8-O-acetylharpagide in mice. The bioavailability of 8-O-acetylharpagide was 10.8%, and the analysis of the primary pharmacokinetic parameters after oral and intravenous administration indicated that 8-O-acetylharpagide had a significant first pass effect after oral administration.

Open access

Objectives

A simple, rapid, selective, and sensitive high-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (LC–MS/MS) method was developed for the simultaneous determination of levocetirizine dihydrochloride and montelukast sodium in human plasma using fexofenadine hydrochloride as an internal standard.

Method

Liquid–liquid extraction of both drugs and internal standard from plasma into ethyl acetate was used for sample preparation and analysis. Separation of both drugs and internal standard was achieved on an Inertsil ODS-3 (4.6 mm × 50 cm, dp 5 μm, particle size) column using an isocratic mobile phase of acetonitrile and 10 mM ammonium formate adjusted to pH 8 with 50 μL ammonium hydroxide in composition of 73:27 (v/v) at a flow rate of 0.7 mL/min. The LC–MS/MS was operated under the multiple reaction monitoring mode (MRM) using an electrospray ionization technique. Mass parameters were optimized to monitor transitions at m/z [M + H]+ 389.0 → 200.8 for levocetirizine dihydrochloride, m/z [M + H]+ 586.2 → 422.2 for montelukast sodium, and m/z [M + H]+ 502.2 → 466.0 for fexofenadine hydrochloride.

Results

The method was found to be linear in the range of 1–500 ng/mL for both drugs. The intra-day and inter-day precision were in the range of 0.96–1.92% and 1.03–1.55%, respectively. Matrix effect was acceptable with %RSD < 15.

Conclusion

The proposed method was validated and successfully applied for a pharmacokinetic study of both drugs in human plasma after oral administration of their pharmaceutical preparation.

Open access

SimiaoYong'an decoction, a traditional Chinese medicine formula consisting of four herbs, has been widely used for the treatment of gangrene disease. However, its clinical application is restricted due to the lack of an effective quality control method that covers the main active compounds in the formula. In this study, a high-performance liquid chromatography with diode-array detection (HPLC–DAD) method was established for the simultaneous determination of 13 active compounds including harpagide, neochlorogenic acid, chlorogenic acid, cryptochlorogenic acid, ferulic acid, isochlorogenic acid B, isochlorogenic acid A, isochlorogenic acid C, angoroside C, harpagoside, cinnamic acid, glycyrrhizic acid, and ligustilide. Separation of these compounds was achieved using a Kromasil 100-5-C18 column with a gradient elution program consisting of acetonitrile and 0.4% phosphoric acid solution. The specificity, linearity, precision, repeatability, and accuracy tests were implemented to validate the method. The validated method was successfully applied for determination of 13 components from several finished batches of SimiaoYong'an decoction. The results demonstrated that the established method was accurate, reliable, and could be used as a suitable quality control method for the quantification of SimiaoYong'an decoction.

Open access

A simple, rapid, and sensitive liquid chromatography–tandem mass spectrometry (LC–MS/MS) method was developed and validated for the simultaneous quantitation of PA-824 and moxifloxacin in rat plasma using carbamazepine as an internal standard (IS). The sample preparation involved a one-step protein precipitation method with methanol. The separation was performed on Inertsil® ODS3 C18 column (150 mm × 4.6 mm, 5 μm) and maintained at 30 °C. The mobile phase consisted of 0.1% formic acid in acetonitrile–water (90:10 v/v) with fast isocratic elution at a flow rate of 0.6 mL/min and a run time of 10 min. A mass spectrometer was run in the positive ion electrospray ionization (ESI) mode using multiple reaction monitoring (MRM) to monitor the mass transitions. The MRM transitions were chosen to be m/z 360.1 → m/z 175.0 for PA-824, m/z 402.0 → m/z 383.9 for moxifloxacin, and m/z 237.1 → m/z 194.0 for IS. The method was fully validated in terms of selectivity, linearity, accuracy, precision, matrix effect, recovery, and stability, respectively. The method was successfully applied to drug–drug interaction (DDI) study of PA-824 and moxifloxacin in rats. The results show that the main pharmacokinetic parameters of PA-824, namely, T max, t 1/2, and AUC(0–t), increased more in the PA-824 and moxifloxacin group than in the PA-824 group. However, there were little changes in the main pharmacokinetic parameters of moxifloxacin from single and combined groups.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Azazahemad A. Kureshi, Chirag Dholakiya, Tabaruk Hussain, Amit Mirgal, Siddhesh P. Salvi, Pritam C. Barua, Madhumita Talukdar, C. Beena, Ashish Kar, T. John Zachariah, Premlata Kumari, Tushar Dhanani, Raghuraj Singh and Satyanshu Kumar

Xanthones are well recognized as chemotaxonomic markers for the plants belonging to the genus Garcinia. Xanthones have many interesting pharmacological properties. Efficient extraction and rapid liquid chromatography methods are essentially required for qualitative and quantitative determination of xanthones in their natural sources. In the present investigation, fruit rinds extracts of 8 Garcinia species from India, were prepared with solvents of varying polarity. Identification and quantification of 3 xanthones, namely, α-mangostin, β-mangostin, and γ-mangostin in these extracts were carried out using a rapid and validated ultra-high-performance liquid chromatography–photodiode array detection (UHPLC–PDA) method at 254 nm. γ-Mangostin (3.97 ± 0.05 min) was first eluted, and it was followed by α-mangostin (4.68 ± 0.03 min) and β-mangostin (5.60 ± 0.04 min). The calibration curve for α-mangostin, β-mangostin, and γ- mangostin was linear in the concentration range 0.781–100 μg/mL. α-Mangostin was quantified in all 4 extracts of Garcinia mangostana. Its content (%) in hexane, chloroform, ethyl acetate, and methanol extracts of G. mangostana was 10.36 ± 0.10, 4.88 ± 0.01, 3.98 ± 0.004, and 0.044 ± 0.002, respectively. However, the content of α-mangostin was below the limit of detection or limit of quantification in the extracts of other Garcinia species. Similarly, β-mangostin was quantified only in hexane (1.17 ± 0.01%), chloroform (0.39 ± 0.07%), and ethyl acetate (0.28 ± 0.03%) extracts of G. mangostana. γ-Mangostin was quantified in all 4 extracts of G. mangostana. Its content (%) in hexane, chloroform, ethyl acetate, and methanol extracts of G. mangostana was 0.84 ± 0.01, 1.04 ± 0.01, 0.63 ± 0.04, and 0.15 ± 0.01, respectively. γ-Mangostin was also quantified in hexane (0.09 ± 0.01), chloroform (0.05 ± 0.01), and ethyl acetate (0.03 ± 0.01) extracts of G. cowa, ethyl acetate extract of G. cambogia (0.02 ± 0.01), G. indica (0.03 ± 0.01), and G. loniceroides (0.07 ± 0.01). Similarly, γ-mangostin was quantified in 3 extracts of G. morella, namely, hexane (0.03 ± 0.01), chloroform (0.04 ± 0.01), and methanol (0.03 ± 0.01). In the case of G. xanthochymus, γ-mangostin was quantified in chloroform (0.03 ± 0.001) extract only. α-Mangostin and β-mangostin were not detected in any of 4 extracts of G. pedunculata.

Open access

Simple and economical methods for chiral separations are always needed in synthesis and drug development and as biomarkers, besides many other useful applications. Cyclodextrins (CDs) are chiral host molecules and have been used to separate a number of chiral analytes. In this study, we have successfully prepared electrospun films of β-CD incorporated into polyvinyl alcohol (PVA) through glutaraldehyde (GA) crosslinking. These films of β-CD-PVA-GA electrospun fibers are characterized by Fourier transform infrared (FTIR) and scanning electron microscopy (SEM), which were subsequently used for thin-layer chromatography (TLC)-based enantiomeric separation of histidine and serine pairs. Amino acids were detected by spraying the chromatograms with the ninhydrin solution. Among various solvent systems employed, it was found that the separation of serine enantiomers with a resolution of 1.6 was possible with the mobile phase ethanol–butanol–ethyl acetate–water–acetone (4:5:5:0.5:1.5, v/v), and histidine enantiomers with a resolution of 1.4 were possible with the mobile phase ethanol–butanol–ethyl acetate–water–acetone (4:5:4.5:0.5:1.5, v/v). This proves that the prepared stationary phase is efficient in enatioresolution of selected amino acid pairs and can be further examined for physiological samples.

Open access

A hollow-fiber liquid-phase microextraction (HF-LPME), followed by high-performance liquid chromatography–ultraviolet (HPLC–UV) method for the trace determination of carvedilol (β-blocker) in biological fluids, has been described. The separation was achieved using Inertsil ODS-3 C18 (250 mm × 4.6 mm, 3 μm) column with a mobile phase composition of 10 mM phosphate buffer (pH 4.0)–acetonitrile (50:50, v/v) at a flow rate of 1.0 mL/min, under isocratic elution. Several parameters (i.e., type of organic solvent, donor phase pH, concentration of acceptor phase (AP), stirring rate, extraction time, and salt addition) that affect the extraction efficiency were investigated. The optimum HF-LPME conditions were as follows: dihexyl ether as an organic solvent; donor phase pH, 10.7; 0.1 M HCl (AP); 1100-rpm stirring rate; 60-min extraction time; and no salt addition. These parameters have been confirmed using design of experiments. Under these conditions, an enrichment factor of 273-fold was achieved. Good linearity and correlation coefficient were obtained over the range 5–1000 ng/mL (r 2 = 0.9994). Limits of detection and quantitation were 1.2 and 3.7 ng/mL, respectively. The relative standard deviation at 3 different concentration levels (5, 500, and 1000 ng/mL) were less than 13.2%. Recoveries for spiked urine and plasma were in the range 80.7–114%. The proposed method is simple, sensitive, and suitable for the determination of carvedilol in biological fluids.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Amir Ali, Umar Farooq, Mahmood Ahmed, Muhammad Makshoof Athar, M. Salman, Saira Arif, Kashif Nadeem and Hassan Naz

The present work described a simple, rapid, sensitive, accurate, and precise method for simultaneous determination of chlorpheniramine maleate (CHRM) and prednisolone acetate (PRED) in injection samples by high-performance liquid chromatography (HPLC) coupled with UV–Vis detection. Chromatographic separation was accomplished, employing isocratic mode and a mobile phase comprised of acetonitrile and a phosphate buffer (50:50, v/v, 30 °C), adjusted to pH 3.0. The flow rate used was 1.0 mL/min on a Thermo Hypersil ODS C18 column (5 μm, 4.6 × 250 mm), and the injection volume of sample was 20 μL. Analysis of CHRM and PRED was performed at a wavelength of 254 nm. The runtime for analysis was 12.5 min, and the retention times of CHRM and PRED were found to be 2.81 and 5.07 min, respectively. The calibration graph showed linearity over the concentration range 10–70 μg/mL for CHRM and 20–140 μg/mL for PRED with a coefficient of determination (R 2) ≥0.9986. Repeatability and reproducibility (expressed as % RSD) were lower than 1.72 and 1.47%, respectively. The proposed HPLC method was demonstrated to be simple and rapid for the determination of CHRM and PRED in injection formulation, providing recoveries between 101.6–102.3%, whereas complete separation of degradation products, from analyte under investigation, provided the specificity of the proposed HPLC method.

Open access

Összefoglalás

A fitoremediációs eljárások alkalmazása költséghatékony és környezetkímélő megoldást jelent a szennyezett területek helyreállítására. Korábbi kutatások alapján a bársonyvirágok alkalmasak lehetnek nehézfémmel szennyezett területek fitoremediációjára, azonban kevés információval rendelkezünk arról, hogy a fémeknek milyen toxikus hatása van ezekre a növényekre. Kutatásunk során két különböző kísérletet (egy előkísérletet és egy tenyészedény kísérletet) állítottunk be négy kiválasztott nehézfém (Cd, Pb, Cu, Zn) növényi bioakkumulációjának és toxicitásának vizsgálatára három különböző bársonyvirág fajon.

A csíranövényes előkísérlet alapján a kisvirágú bársonyvirág (Tagetes patula) volt a legkevésbé érzékeny az alkalmazott nehézfémekre, ezért ezt a növényt alkalmaztuk a tenyészedény kísérlet során. A tenyészedény kísérletben a növényeket a magyar jogszabályokban meghatározott talaj nehézfém szennyezettségi határérték 0-, 1-, 2- és 4-szeres dózisainak tettük ki. 120 napos talaj-növény interakció után mértük a növény növekedési paramétereit (hajtáshossz és tömeg, gyökérhossz és tömeg), valamint az esztétikai paramétereit (levelek és virágok száma, virágok átmérője). A növény hajtásának és a teszttalaj nehézfémkoncentrációit HNO3+H2O2 feltárás után atomabszorpciós spektrofotométerrel határoztuk meg.

Az eredményeink alapján a kisvirágú bársonyvirág képes a Cd és a Zn bioakkumulációjára a hajtásában, mivel 7-18-szor nagyobb koncentrációt mértünk a növény hajtásában, mint a teszttalajban. A Cu szintén akkumulálódott a hajtásban, azonban a növekvő Cu dózisok hatására a felhalmozódás mértéke csökkent. A növényi paraméterek (a Zn-terhelések kivételével) csak a legnagyobb dózisú nehézfém-terhelésekben csökkentek szignifikáns mértékben a kontrollhoz képest. A Zn szignifikánsan csökkentette a hajtáshosszt, a gyökér száraz tömegét, valamint a virágok átmérőjét már 400 mg kg-1 koncentráció esetén is.

Az eredményeink szerint a kisvirágú bársonyvirág alkalmas lehet kadmiummal, rézzel vagy cinkkel szennyezett talajok fitoremediációjára a vizsgált koncentráció-tartományokban. Alkalmazásuk városi területeken (pl. közparkokban, középületek és lakóházak kertjeiben, vagy utak melletti zöldfelületeken) megfelelő lehet, mivel ezek a növények a környezetet is szépítik.

Open access

Összefoglalás

A folyamatalapú hidrológiai számításoknak és az azokra épülő vízminőségi, ökológiai elemzéseknek jelentős a bemenő adatigénye, ami a jövőben várhatóan tovább növekszik. A méréstechnológia rohamos fejlődésével a hidrológiai modellek bemenő adatai közül mára a szűk keresztmetszetet lokális és vízgyűjtő léptéken is a felszín alatti viszonyok, és elsősorban a talajok szivárgáshidraulikai tulajdonságainak számszerűsítése jelenti. A helyzetet felismerve a közelmúltban különböző módszertannal több talajtani, talajhidrológiai adatbázist is kidolgoztak. Kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a 100 m felbontású hazai talajadatok és európai becslő algoritmusok alapján számított talajhidrológiai paraméterek (i) megbízható bemeneti adatforrást biztosítanak-e, és (ii) a korábban rendelkezésre álló adatállományokhoz képest javítják-e a hidrológiai számítások jóságát talajszelvény szintű vízforgalmi modellben.

Az Erdészeti Tudományos Intézet (NAIK ERTI) két mintaterületén (Fiad és Szalafő) mért meteorológiai és talajnedvesség-idősorok segítségével 5-5 darab talajszelvényszintű vízforgalmi modellváltozatot állítottunk fel Hydrus-1D környezetben. Ezek kizárólag a talajtani paraméterezésükben (réteghatárok helye, telített vízvezető képesség és retenciós görbe együtthatók) tértek el: a talajrétegek jellemzésére felhasználtuk (i) a kalibráció-validáció eredményeit (“legjobbnak vélt” verzió), (ii) a helyszíni mintavételből származó laboratóriumi méréseket, (iii) a mért talajtulajdonságok alapján, az európai becslő függvényekkel (EU-PTF) számított talajhidrológiai tulajdonságokat, (iv) a hazai DOSoReMI adatbázis alapján, az EUPTF- ekkel számított talajhidrológiai tulajdonságokat, illetve (v) az EUSoilHydroGrids térképeket. A modellváltozatokat a mért és számított talajnedvesség-idősorok összevetése (NSME, RMSE, R2) alapján értékeltük. Emellett összehasonlítottuk a számított vízmérlegeket is.

Az öt-öt modellváltozat esetében lényegesen eltért a mért-számított talajnedvességi idősorok illeszkedése. Fiadon egyedül a kalibráció adott elfogadható eredményt (NSME = 0.49), a másik négy változat kifejezetten gyengének bizonyult (három esetben NSME < 0). Szalafőn minden változat pozitív NSME-re vezetett, a kalibráció kiválónak tekinthető (NSME = 0.75). A várakozással ellentétben a mért talajhidrológiai paraméterekre épülő modellváltozatok adták a legrosszabb illeszkedést, míg a hatékonysági rangsorban a kalibrált modellek után az EU-SoilHydroGrids változatok következtek. A szimulációkból levezetett vízmérlegek Fiadon csak kevéssé, míg Szalafőn nagymértékben függtek a talajparaméterezéstől. A vizsgálat fontos tapasztalata, hogy a talajszelvény feltárás gyakorlata – érthető módon – elsősorban nem a hidrológiai modellezés szempontjaihoz igazodik, így az adatbizonytalanság forrása lehet. A vizsgálat eredményei alapján folytatjuk a Balaton vízgyűjtő talajhidrológiai paramétereinek 3D térképezését.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Sándor Molnár, Gyöngyi Barna, Eszter Draskovits, Rita Földényi, Hilda Hernádi, Zsófia Bakacsi and András Makó

Összefoglalás

Tanulmányunkban 27 különböző hazai talajszelvényben vizsgáltuk, hogy a talajok N2-BET fajlagos felületét mely talajtulajdonságok milyen mértékben befolyásolják.

Az egytényezős elemzések alapján elmondható, hogy a talajok mechanikai összetétele mutatja a legszorosabb kapcsolatot a fajlagos felülettel, az agyagtartalommal szoros pozitív kapcsolat van, ugyanakkor a homoktartalom növekedésével a fajlagos felület csökken. Igazolható a mész- és humusztartalom negatív előjelű nem túl szoros kapcsolata is a N2-BET felület értékekkel. A korrelációs vizsgálat gyenge pozitív kapcsolatot mutat a Hargitai-féle humuszstabilitási mutatóval. A talaj kémhatása és fajlagos felület közötti kapcsolatot nem tudtuk igazolni.

Vizsgáltuk a különböző talajtulajdonságok együttes hatását is a talaj N2-BET fajlagos felületére, valamint a talajok főtípusának, illetve a talajtípusoknak a szerepét. A teljes adatbázis alapján a N2-BET fajlagos felület kialakításában a legfontosabb tényezők az agyagtartalom, majd a humusztartalom, végül a mésztartalom. Amennyiben a talajok humuszanyagainak minőségéről is rendelkezünk információkkal, akkor az agyagtartalom, a humusztartalom, a humuszminőség és kémhatás azok a talajtulajdonságok, amelyek elsősorban felelősek a talajok a N2-BET fajlagos felületének kialakításáért. Megállapítottuk, hogy a fajlagos felületet becslő modellek pontossága tovább javítható a talajok rendszertani besorolásának (főtípus, típus), mint kategóriaváltozónak figyelembevételével. A talajok rendszertani helyének ismerete ugyanis számos olyan talajjellemzőről, azok együttes hatásairól nyújt közvetett információt, melyekről egyébként nem rendelkezünk közvetlen mérési eredménnyel.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Péter Ragályi, Botond Bernhardt, Márk Rékási, Eszter Draskovits, Sándor Molnár, Mónika Molnár, József Kutasi and Nikolett Uzinger

Összefoglalás

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetének kísérleti állomásain nyírlugosi savanyú és őrbottyáni karbonátos homoktalajon szabadföldi kísérletben vizsgáltuk bioszén, bioszénre oltott és bioszénhez kevert saját hordozóján lévő baktérium oltóanyagos kezelés, valamint önmagában alkalmazott oltóanyag hatását kukorica elemösszetételére és elemfelvételére. A 4 kezelés 4 szinttel lett beállítva: 0, 3, 15 és 30 t ha-1 bioszén, valamint kombinációnként változóan 0-tól 2,1x1011–1x1013 CFU ha-1 oltóanyaggal. A kísérlet 4 ismétléssel 64 parcellát eredményezett mindkét helyen ismétlésenként véletlen blokk elrendezésben. A 20 m2-es (4x5 m) parcellák szélén körben 1 m szegélyt hagytunk, így a nettó parcella 6 m2 (2x3 m) területű volt. A műtrágyázás az ajánlott NPK ásványi műtrágya dózisának felével történt. A vegetációs időszak csapadékellátottsága messze elmaradt az 50-éves átlagtól és a kukorica tesztnövény optimális vízellátottságától, így a terméshozamok is alacsonyak maradtak, különösen a nyírlugosi talajon.

A növényminták vizsgálatokhoz való előkészítését, valamint elemösszetételét a hatályos Magyar Szabványok alapján határoztuk meg.

A növényi N és Mg koncentrációkban a kezelések nem okoztak változást. Az emelkedő bioszenes kezelések hatására a foszfortartalom a savanyú talajon enyhén nőtt a kukorica földfeletti részeiben, míg a karbonátoson alapvetően csökkent a szár+levélben, mely a bioszén+oltóanyag kezelésben szignifikáns volt. A K-tartalom látványosan, a nyírlugosi talajon átlagosan 61%-kal, az őrbottyánin 87%-kal nőtt a szár+levélben a legmagasabb dózisú bioszenes kezelések hatására. A növényi Ca-tartalom az őrbottyáni talajon eleve magasabb volt, ami a bioszenes kezelések hatására enyhén csökkent, a nyírlugosin viszont nőtt. A Zn-tartalom a szár+levélben mindkét termőhelyen csökkent az emelkedő bioszenes kezelések hatására. Az önmagában alkalmazott oltóanyag emelkedő adagjai nem okoztak változást a növényi összetételben.

A bioszenes kezelési dózisokkal többnyire emelkedő terméshozam miatt az elemhozamban markánsabb különbségek adódtak. A nyírlugosi talajon a kontrollhoz képesti növekmény a legmagasabb bioszenes kezelési szinteken N és K felvétel esetében 2-szerest meghaladó, a P, Ca és Mg felvételnél átlagosan sorrendben 67%, 73% és 57% a szár+levélben, a szemben pedig 2-3-szoros. Ez utóbbi a Zn hozamára is igaz volt, míg a szár+levélben csak enyhe növekedést mutatott. Az őrbottyáni talajon a szár+levélben 40% körüli N növekményt mértünk, a P, K, Ca felvételben elsősorban a szem esetében enyhe csökkenést tapasztaltunk, míg a Mg és Zn esetében gyakorlatilag nem volt hatása a bioszenet tartalamzó kezeléseknek.

A bioszénnel együtt alkalmazott oltóanyag egyes esetekben a legmagasabb növényi N, P és K felvételt eredményezte, így a két anyag kölcsönös pozitív hatása feltételezhető. Az önmagában alkalmazott oltóanyag szintén segítette a N felvételét.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Amanda Fernandes de Medeiros, Maria Gabriela Ferreira Rocha, Alexandre Coelho Serquiz, Richele Janaína Araújo Machado, Vanessa Cristina Oliveira Lima, Fabiana Maria Coimbra de Carvalho, Izael de Sousa Costa, Bruna Leal Lima Maciel, Elizeu Antunes dos Santos and Ana Heloneida de Araújo Morais

Trypsin inhibitors have been described in peanuts and their derived industrialized foods, demonstrating diversity and thermoresistance. Given their most varied applications, these enzymatic protease inhibitors have been isolated and characterized for their potential use as bioinsecticides, herbal medicines, or medicines, but it is not simple. There are still no reports in the literature of the isolation and characterization of trypsin inhibitors in cultivar cavalo rosa (CCR) peanut, a common variety in Brazil. However, there are biological activities related to trypsin inhibitors from peanut-derived products. In this study, we isolated and characterized a novel trypsin inhibitor in CCR peanuts (Arachis hypogaea L.) under different processing conditions using a simple improved isolation. Raw and toasted peanut inhibitor was isolated by ammonium sulfate fractionation and trypsin-cyanogen bromide-activated Sepharose® 4B (CNBr-Sepharose® 4B) chromatography. The inhibitors from raw and toasted peanut were called AhTI1 and AhTI2, respectively, with potent anti-trypsin activity. Activity at different temperatures and pH was evaluated, and both samples were similarly stable under tested conditions. Minimum concentration for inhibition to occur (IC50) was 2.78 × 10−10 M and 2.39 × 10−10 M for AhTI1 and AhTI2, and inhibition constant (Ki) was 3.26 × 10−10 M and 1.54 × 10−10 M, respectively, showing non-competitive reversible kinetics. We concluded that AhTI1 and AhTI2 presented highly specific to trypsin and stable to toasting, different temperatures, and pH ranging. These are important characteristics in the process of developing bioinsecticides or biopharmaceuticals. Thus, this may be an interesting molecule, aiming at its biotechnological application, and it was obtained using a simple and easy isolation process.

Open access

A sensitive and effective method based on a modified QuECHERS (quick, easy, cheap, effective, rugged, and safe) method for the determination of polyoxin B in cucumber and soil using liquid chromatography tandem–mass spectrometry (LC–MS/MS) was developed and validated. Samples were extracted using 1% formic acid in ultrapure water and purified via reversed-dispersive solid phase extraction (r-dSPE) using C18. Recovery of polyoxin B ranged from 83.0% to 112.1% with relative standard deviation (RSD) (n = 5) of 3.0–5.2%. The limit of quantification (LOQ) and the limit of detection (LOD) were 0.01 and 0.003 mg/kg for cucumber and soil, respectively. The method was subsequently applied for real sample analysis. The dissipation experiments showed that half-lives of polyoxin B in cucumber and soil were 2.5–5.0 days. The terminal residues of polyoxin B at preharvest intervals (PHIs) of 3 days and 5 days in cucumber were less than 0.05 mg/kg. We therefore suggest that the developed method can be extrapolated to other agricultural crops or food for routine analysis. It also can be used to determine the PHIs. Moreover, these results will aid in establishing the maximum residue limit (MRL) for cucumber in China.

Open access

A simple and convenient reversed-phase high-performance liquid chromatography (RP-HPLC) method for simultaneous separation, identification, and determination of sodium metabisulfite and sodium benzoate in pharmaceutical formulation has been developed and validated. Chromatographic separation was achieved on RP column Zorbax Extend C-18 (150 × 4.6 mm i.d., 3.5 μm particles), and mixture of 0.1% phosphoric acid and acetonitrile in the ratio 62:38 (v/v) was used as a mobile phase. The flow rate was set at 1.0 mL/min with detection wavelength of 275 nm. The method was successfully validated according to International Conference on Harmonization (ICH) guidelines acceptance criteria. The method is selective, as no interferences were observed at retention times corresponding to these analytes. Results of regression analyses (r) and statistical insignificance of calibration curve intercepts (p) proved linearity of the method in defined concentration ranges for sodium metabisulfite and sodium benzoate (0.05–0.15 mg/mL). Relative standard deviations calculated for both analytes in precision testing were below the limits defined for active pharmaceutical ingredients (analysis repeatability: <2%; intermediate precision: <3%). Recovery values were between 98.16% and 101.94%. According to results of robustness testing, chromatographic parameters are not significantly influenced by small variation of acetonitrile content in mobile phase, column temperature, and flow rate. Finally, the method was applied for quantitative determination of investigated preservatives in real sample analysis.

Open access

An accurate, sensitive, and reproducible high-performance liquid chromatographic method with diode array detection has been developed for simultaneous determination of erythromycin, clarithromycin, and azithromycin residues in fish muscles. Analysis was carried out using a Shodex Asahipak high-performance liquid chromatography (HPLC) column, monitoring was at 210 nm and a mobile phase consisting of a mixture of acetonitrile and phosphate buffer (pH 11 ± 0.05) in the ratio of 60:40 (v/v). Solid-phase extraction method was used in samples extraction and purification. Recoveries were in the range 72.0–92.2% with relative standard deviation (RSD) from 2.3% to 8.3%. This method was validated for fish muscles in aquaculture following the commission decision 2002/657/EC criteria. It is demonstrated that the new method is robust for detection and quantification of the three macrolides residues. Decision limit (CCα) was from 214 to 228 μg/kg and capacity of detection (CCβ) was from 228 to 256 μg/kg.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Emese Ujj, György Lukácsy, Sándor Molnár, Ágota Horel, Györgyi Gelybó and Zsófia Bakacsi

Összefoglalás

A klímaváltozás hatására várhatóan nem csak a csapadék éves mennyisége, hanem az éven belüli eloszlása is változik, egyidejűleg megváltozhat annak az időszaknak a hossza, amelyben a talajok vízbefogadásra képesek. A talajnedvesség és csapadék idősoros adatok alapján vizsgálhatjuk a változó környezetei feltételek hatását a talajok vízgazdálkodására.

Jelen tanulmányban 2017. június–2018. május közötti időszakban a talajnedvesség-tartalom alakulását vizsgáltuk két eltérő domborzati adottságú szelvényben (teraszon és lejtőn) a tokaji Nagy-hegy déli lejtőjén elhelyezkedő Szarvas-dűlő szőlőültetvényen. Összehasonlítottuk a két mérőhely talajnedvességforgalmát, valamint vizsgáltuk a csapadékesemények hatását.

A teraszon lévő szelvény a csapadék jellemzően 65–99%-át közvetlenül befogadta, míg azonos csapadékeseményekre nézve ez az érték a lejtőn, az intenzívebb felszíni párolgás, valamint a felszíni lefolyás miatt csak 30–80%, szélsőséges esetben ennél is kisebb volt.

Az egyes rétegekben mért nedvesség profilok adataiból következtettünk a beszivárgás dinamikájára, a vízáteresztés mértékére. Azt tapasztaltuk, hogy telített állapotú szelvény esetén a terasz erősen tömődött rétege a vártnál kevésbé akadályozta a nedvesség mélyebb rétegek felé terjedését.

A teraszon lévő szelvény a tömődött rétegek ellenére összességében kedvezőbb vízháztartást biztosított, mint a meredek lejtő. A lejtő kedvezőtlen vízháztartását részben a nyári erőteljes párolgás, részben az egész évben jelentős felszíni lefolyás okozta. A szelvények vízkészletét 120 cm mélységig összegezve megállapítottuk, hogy a terasz teljes vízkészlete a vizsgált időszakban átlagosan több mint 20%-kal meghaladta a lejtőn feltárt szelvényét. Ez a különbség a nyári hónapokban 90–108 mm víztöbbletet jelentett a teraszon, a hasznosítható víz arányában kifejezve 62–88 mm-t. Nyáron, az eltérő száradás miatt augusztus végén volt a legnagyobb a terasz nedvességtöbblete (114 mm-rel), míg a téli–tavaszi időszakban az eltérő intenzitású feltöltődés okozott különbséget (legnagyobb eltérés: 159 mm).

A vízkészletek téli–tavaszi feltöltődése szempontjából más-más időszakra volt érzékeny a két szelvény. A terasz fagymentes időszakban, december végére gyakorlatilag elérte a maximális vízkapacitását, s ezt kisebb ingadozásokkal megtartotta április elejéig, melyet a február–márciusi fagyos időszak sem befolyásolt. A lejtő szelvénye fokozatosan töltődött fel, vízkészlete december közepétől a jellemzően fagyveszélyes január–februári időszakban is növekedett, majd április elejére „tetőzött”, 30 mm-re megközelítve a terasz vízkészletét. A feltöltődés menetében tapasztalt eltérés azt mutatja, hogy a terasz vízkészlete a korai feltöltődés miatt nem érzékeny a jellemzően fagyos február–márciusi időszakra. A lejtő vízkészletének feltöltődése azonban jóval belenyúlik a potenciálisan fagyos időszakba, vízkészletének alakulását a fagyos napok számának változása jobban befolyásolja.

Open access

Összefoglalás

A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai, biológiai és nedvesség gazdálkodási tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus egységek és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja.

Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor megvizsgáltuk a hazai genetikus osztályozás szervesanyagra vonatkozó kritériumait, részletesen elemeztük a TIM adatbázis adatait és figyelembe vettük a nemzetközi standardokat. Törekedtünk olyan diagnosztikai egységek, altípus és változati tulajdonságok meghatározására, melyek az osztályozás támogatásán túl, önmagukban is fontos információt szolgáltatnak a különböző alkalmazásoknak.

Eredményeink szerint a TIM adatbázis tanulmányozása, a szerzők saját talajleíró tapasztalata, továbbá a szervesszén-tartalomra irányuló adatigény indokolja további mennyiségi intervallumok meghatározását az osztályozás alacsonyabb (altípus és változati tulajdonság) szintjén.

Vizsgálatunk további fontos eredménye, hogy rámutat, a földes részre vonatkoztatott szervesszén-tartalom nem elég a feltalajok diagnosztizálására. A durva rész arány, a telítettségi viszonyok, a szín, a szerkezet további fontos kritériumok a feltalajok, illetve a felszíni diagnosztikai szintek definiálásában. Ugyanakkor a szerves szén mennyiségi-, és mélységi határértékeinek egységes, típustól független meghatározása fontos információt szolgáltat a talajok sok szempontú megítélésben.

Javaslatunkban a szervesszén-tartalomra vonatkozóan nyolc felszíni diagnosztikus talajszint, egy felszín alatti diagnosztikus talajszint, és egy diagnosztikus talajanyag került meghatározásra. Az osztályozás alacsonyabb szintjein további 5 kategória bevezetését javasoltuk a talajokban megjelenő szervesszén-tartalom részletesebb jellemzésének biztosítása érdekében.

A javasolt rendszerben összesen 20 altípus -, és 2 változati tulajdonságban jelenik meg szervesszén-tartalomra, vagy olyan diagnosztikus talajszintre vonatkozó követelmény, amely definíciójában a szervesszén-tartalom (is) szerepel.

Az egyes elemek azonos értelmezése lehetővé teszi a típustól független térbeli kiterjedésének meghatározását.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Szandra Baklanov, Ágota Horel, Györgyi Gelybó, Eszter Tóth, Márton Dencső, Emese Ujj and Imre Potyó

Összefoglalás

Jelen tanulmányban megvizsgáltuk a nitrogén átalakulással kapcsolatos nitrogén forgalmi folyamatok módosulását a nitrogénkötés-, a denitrifikáció-,- illetve a nitrifikációs aktivitás mérésével. A vizsgálatok alapanyagaként különböző földhasználati területekről származó talajmintákat használtunk fel. Az anyaggyőjtés helyszíneként a Balaton-felvidéken elterülő 21 km2 kiterjedéső vízgyőjtő terület szolgált. A talajmintákat hat földhasználati területről győjtöttük, úgy, mint tölgyesakácos, tölgyes, szőlő, szántó, gyümölcsös és rét.

A nitrogén forgalommal kapcsolatos laboratóriumi kísérletek sötét, és szabályozott hőmérsékleti körülmények között kerültek kivitelezésre, három hőmérsékleten (10 °C, 20 °C, 30 °C). Ennek célja az volt, hogy a vízgyőjtő területén előforduló hőmérsékleti körülményeket megfelelően tudjuk modellezni.

A potenciális nitrogénkötés vizsgálatánál pozitív korrelációt találtunk, vagy érdemi változást nem figyeltünk meg a hőmérséklet függvényében. A szántó, gyümölcsös illetve a rét talajmintáinál a nitrogénkötést mutató értékek csökkenését észleltük a hőmérséklet növelésével (10-20 °C). Az erdőből származó talajmintákban ugyanakkor nem tapasztaltunk változást. 30 °C hőmérsékleten szignifikáns növekedést kaptunk a nitrogénkötési potenciálok tekintetében (p < 0,05), a 10 °C, illetve 20 °C hőmérsékleten mért adatokkal összevetve.

A talajok nettó nitrifikációs potenciáljának vizsgálatakor negatív korrelációt figyeltünk meg magasabb hőmérsékleteken. A legnagyobb értékeket 10 °C hőmérsékleten, míg a legalacsonyabb eredményeket 30 °C hőmérsékleten mértük.

Az erdei talajok elemzése során nem jegyeztünk fel lényeges különbségeket a potenciális denitrifikációs folyamat különböző hőmérsékleteken mért eredményei között. A többi, eltérő földhasználati területről származó minták változó hőmérsékleten feljegyzett értékei között azonban jelentős eltéréseket tapasztaltunk (p < 0,05).

Összességében úgy találtuk, hogy egy terület mővelési módja jelentősen befolyásolhatja a talaj nitrogén forgalmának alakulását, különösen azokban az esetekben, amikor tápanyagutánpótlás is történik. A jelen tanulmány adatai alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált vízgyőjtőn az emberi behatásoknak kisebb mértékben kitett területek nitrogén körforgalmi folyamatai kevésbé érzékenyek a hőmérsékleti változásokra.

Open access
Acta Chromatographica
Authors: Aixia Han, Guanyang Lin, Jinzhang Cai, Qing Wu, Peiwu Geng, Jianshe Ma, Xianqin Wang and Chongliang Lin

An ultra-performance liquid chromatography–tandem mass spectrometry (UPLC–MS/MS) method was established to determine hirsutine and hirsuteine in rat plasma. Pharmacokinetics of hirsutine and hirsuteine in rats after intravenous or oral administration has been investigated using this developed UPLC–MS/MS method, and bioavailability of the two drugs was calculated. Diazepam was used as internal standard, and UPLC BEH column (2.1 mm × 50 mm, 1.7 μm) was used at temperature of 40 °C. The mobile phase was composed of acetonitrile and water (containing 0.1% formic acid) at a gradient elution flow rate of 0.4 mL/min. Nitrogen was used as desolvation gas (800 L/h) and conical gas (50 L/h). The multiple reaction monitoring (MRM) model was applied to quantitatively analyze hirsutine m/z 369 → 226, hirsuteine m/z 367 → 169.9, and diazepam (internal standard) m/z 285.1 → 193.3. Rat plasma samples were deproteinized using acetonitrile prior to UPLC–MS/MS analysis. Within the concentration range of 1–200 ng/mL, the linearity of hirsutine and hirsuteine in plasma was good (r > 0.995), and the lower limit of quantitation was 1 ng/mL. Relative standard deviations of intra-day precision for hirsutine and hirsuteine were ≤6.1% and ≤5.9%, respectively, and those of inter-day precision were ≤6% and ≤7.7%. Accuracy for hirsutine and hirsuteine ranged between 92.3% and 104.8%. Bioavailability of hirsutine and hirsuteine was 4.4% and 8.2%, respectively. The method is sensitive and fast with good selectivity and was successfully applied in the pharmacokinetic studies after intravenous and oral administration of hirsutine and hirsuteine.

Open access