Browse Our Earth and Environmental Sciences Journals
Earth and environmental sciences cover all planetary and Earth science aspects, including solid Earth processes, development of Earth, environmental issues, ecology, marine and freshwater systems, as well as the human interaction with these systems.
Earth and Environmental Sciences
Löszön képződött vályog mechanikai összetételű karbonátos csernozjom talajon, az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén szabadföldi kisparcellás mikroelem-terhelési kísérletet állítottunk be 1991 tavaszán. A termőhely talajának szántott rétege mintegy 5% CaCO3-ot és 3% humuszt tartalmazott, oldható tápelemekkel való ellátottsága az alábbi volt: Ca és Mn igen jó, Mg és Cu kielégítő, N és K közepes, P és Zn gyenge. A talajvíz 15 m mélyen helyezkedik el, a terület vízmérlege negatív, aszályra hajló.A 13 vizsgált mikroelem sóit 4-4 szinten alkalmaztuk 1991 tavaszán, a kukorica vetése előtt. A 13×4 = 52 kezelést 2 ismétlésben állítottuk be összesen 104 parcellán splitplot elrendezésben. A kísérlet terhelési szintjei 0, 90, 270, illetve 810 kg·ha−1 mennyiséget jelentettek elemenként AlCl3, As2O3/NaAsO2, BaCl2, CdSO4, K2CrO4, CuSO4, HgCl2, (NH4)6Mo7O24, NiSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, SrSO4 és ZnSO4 formájában.A kísérlet 14–18. éveiben lucernát termesztettünk. A lucerna telepítése előtt 2003 őszén 400 kg P2O5·ha−1 és 800 kg K2O·ha−1 adaggal feltöltő trágyázást végeztünk szuperfoszfát és kálisó formájában.A kísérleti eredmények alapján levonható főbb tanulságok a következők:
- Extrém aszályos év 2004 és 2008 között nem volt. Részben ezért, valamint a talaj kielégítő tápanyagkészlete miatt a lucerna képes volt öt éven át fennmaradni és kielégítő termést adni. Általában évente 4-4 kaszálásra került sor május és szeptember eleje között. A legnagyobb szénahozamokat az 1. kaszálás adta. A kontrolltalajon az öt év alatt 62,5 t·ha−1 széna termett. A 90 kg·ha−1 Se-terhelésnél kereken 10 t·ha−1 többlet jelentkezett míg az extrém Se-túlsúlyos talajon 8 t·ha−1 terméscsökkenést kaptunk. A változások statisztikailag igazolhatók voltak.
- A széna elemösszetétele szennyezett talajon drasztikusan változott a kontrollhoz képest. Az egyes évek és a kaszálások átlagában a Cu és Zn mintegy a kétszeresére, a Sr a háromszorosára dúsult. Az As, Ba, Cd, Cr és Ni elemek koncentrációi minimum egy, míg a Mo és Se elemek koncentrációi 2–3 nagyságrenddel emelkedtek. A nagyságrendbeli akkumuláció takarmányozásra alkalmatlan szénát eredményezett.
- A 19 kaszálással, illetve az öt év alatt szennyezetlen talajon a lucerna 2 t·ha−1 nitrogént épített be a föld feletti termésébe, mely döntően a levegőből származott. Az öt év alatt felvett Ca átlagosan 1546, K 1232, P 200, Mg 200, S 189 és Na 22 kg·ha−1 mennyiséget tett ki. A Fe-felvétel mintegy 7, az Al, Mn és B elemeké 3 kg·ha−1 volt, míg a felvett Co 2–3 g·ha−1 volt.
- A szennyezett talajon a maximális elemhozamok öt év alatt az alábbiak voltak (hara vetítve): Mo 29 kg, Sr 20 kg, Se 19 kg, Ba és Zn 2-2 kg; Cu 600 g, Ni és Cd 200 g, Cr 150 g, As 130 g, Pb 16 g.
- Megállapítható összefoglalóan, hogy a lucerna a Mo, Sr és Se elemekkel mérsékelten szennyezett talajok tisztítására,/remediációjára alkalmas lehet hazai viszonyaink között. Előnyt jelenthet a növény nagy föld feletti biomasszája, valamint a mélyen lenyúló gyökérzete. A Se és a Mo ugyanis szelenát/molibdenát, valamint a Cr kromátion formájában az altalajt szennyezheti. A termett széna azonban takarmányozási célokra nem használható.
A pixel alapú kategorikus adatok, különösen a talajosztályozási kategóriák validálása több okból is nehéz. A pixelek szinte sohasem jellemeznek homogén területet, jelentős szintű heterogenitás rejlik mögöttük. Ennek a heterogenitásnak a jellemzésére, illetve az ilyen minőségi változókat, osztályokat tartalmazó adatbázisok jellemzésére nem állnak rendelkezésre validációs adatbázisok. Mennyiségre utaló kvantitatív adatok validálása talán könnyebb, mert ezek jelentős része már önmagában terület alapú adat. A mintákat gyakran nagyobb területről vett részminták összekeverésével gyűjtik, így az ezekből mért adatok már a mintavételi módszertanból adódóan is átlagminták. Talajtípusokra, osztályokra nem lehet „átlagmintázni”, itt minden részmintát külön kell osztályozni és feldolgozni, ezért az ilyen validációs célú adatbázis rendkívül ritka. A ValiDat.DSM erre a célra jött létre. Minden validálni kívánt pixel területére öt szelvény adatait adja meg, melyekből már megjelenési százalék, illetve az osztályok pixelen belüli dominancia viszonyai is meghatározhatók. Ezeket az információkat használtuk fel az osztályváltozókat tartalmazó talajtani adatbázisok validációs módszertanának továbbfejlesztésére.A módszer lényege az osztályváltozók közötti hasonlósági viszonyok számszerűsítése, és területarányú súlyozása. A hasonlóságot egy négy értéket felvevő hasonlósági faktorral jellemeztük. A területi részarányt a ValidDat.DSM-ből származtattuk 20 százalékos kerekítéssel. Ezek alapján számítottunk a validációs helyszínekre taxonómiai alapú becsült pontosság (TAP) értékeket, melyek az adott helyszín egy számértékkel kifejezett pontosság értékei. A hagyományos kategorikus osztályozási pontosság mérésnél csak 0 és 1 értékeket vehettek fel ezek a változók, aszerint, hogy a becsült és a valós osztály kategória megegyezett-e vagy nem. Az általunk javasolt módszer sokkal érzékenyebb, képes egy 0 és 1 közötti skálán bármely értéket felvevő pontosságértékkel jellemezni a becsült és a valós osztályok közötti hasonlóság mértékét.A ValiDat.DSM a validáción kívül számos kutatásnak képezheti kiinduló adatbázisát. Jól alkalmazható eltérő környezeti adottságú területeken belüli talajtani heterogenitás jellemzésére, melyre mintaként a magyarországi pontokat használtuk fel. Az eredmény azt bizonyítja, hogy a referencia csoportok tekintetében a pixelek közel 80%-a viszonylag homogén, ami már önmagában egy értékes és továbbgondolásra érdemes adat. További vizsgálatok lehetségesek az egyéb vizsgált jellemzők térbeli heterogenitására, illetve azok megjelenési összefüggéseinek vizsgálatára is. Az eredmények természetesen erősen függenek a talajképződési környezettől, így értékelésük csak egy komplex természetföldrajzi értelmezés mellett történhet meg.Jelen munkánkban elsősorban a ValiDat.DSM adatbázis és módszertan, valamint a potenciális felhasználási lehetőségek bemutatása volt a cél. A taxonómiai távolságokon alapuló validáció gyakorlatba történő átültetéséhez természetesen még számos részletet ki kell dolgozni. A hasonlósági tényezők önkényesen lettek meghatározva, egy jobban és részletesebben kidolgozott taxonómiai távolság számítási módszer segítségével lényegesen pontosabbá tehetjük a módszert. A helyi viszonyok és jellemzők alapján módosított taxonómiai távolság táblázat valószínűleg tovább javíthatja a módszer megbízhatóságát.A ValiDat.DSM adatbázis a Miskolci Egyetem Földrajz-Geoinformatikai Intézetének honlapján érhető el ( http://www.uni-miskolc.hu/~soil/index.html ).
The diversity dynamics of the Anisian ammonoids is analyzed in terms of generic richness and turnover rates in one North American (Nevada) and two western Tethyan (Eastern Lombardy, Balaton Highland) regions. Two pulses of diversification are outlined: one in the middle Anisian (Pelsonian) and another near the end of the late Anisian (late Illyrian). The Pelsonian global diversification is interpreted as an effect of global sea-level rise. In the early late Anisian the ammonoid generic richness definitely decreased both in the western Tethys and in Nevada. The latest Anisian peak of ammonoid diversity was low in Nevada, which is explained by the uniform local sedimentary environment and the absence of major global changes. In the western Tethys the late Illyrian diversity peak was very prominent: ammonoid generic richness, turnover and proportion of originations were very high. This explosive peak is interpreted in terms of major changes of two regional environmental factors: coeval volcanic activity and the control of nearby carbonate platforms. The late Illyrian volcanic ash falls provoked a dramatic increase of ammonoid generic richness by fertilization, i.e. supplying nutrients and iron, thus increasing primary productivity in the ocean. Carbonate platform margins offered diverse habitats with new, empty niches; the microbial mats supplied suspended organic matter for the higher trophic levels and eventually the ammonoids. In the western Tethyan regions platform growth re-appeared after the end-Permian crisis, and significantly increased in the late Illyrian. This was closely followed by the remarkable increase of ammonoid generic richness. Many of the genera which originated during the late Anisian seem to be ecologically connected to the platform or peri-platform environments. It is suggested that this explosive diversity peak is a manifestation of the co-evolution of the Tethyan carbonate platforms and the ammonoids.
The Serow ophiolite in NW Iran, located at the Iran-Turkey border, is composed of mantle sequence peridotites, predominantly lherzolitic-harzburgite with subordinate amounts of lherzolite and dunite, and a crustal sequence made from gabbros, diabases, pillow lavas and deep marine carbonates and radiolarite sediments. The rocks appear as a tectonic mélange. This ophiolitic complex forms part of the ophiolites marking a branch of Neotethys oceanic crust in NW Iran. The chemistry of olivine, orthopyroxene and clinopyroxene in the lherzolitic-harzburgite and clinopyroxene in the gabbros suggests a supra-subduction setting for the ophiolite. The Serow ophiolite is similar to other ophiolites in NW Iran such as the Piranshahr, Naghadeh and Khoy and NE Turkey ophiolites in terms of the rock units, tectonic setting and age. The Serow ophiolite links the Iranian ophiolites from Baft in the SE through the South Azerbaijan suture to the Izmir-Ankara-Erzincan suture in the NW.
The Little Plain Basin is one of the largest units in the Pannonian Basin System. Its continuation in Slovakia is called the Danube Basin. The Little Plain Basin is one of the most underexplored areas in Hungary. Based on archival geologic and geophysical data the lithostratigraphic composition of the area is controversial. The significance of the area is increased by the known Neogene and the supposed basement (Paleozoic and Mesozoic) hydrocarbon systems in Hungary and in Slovakia.
The purpose of this study is to identify the exact age, facies, geologic formations and possible source rocks of the Triassic section penetrated by the Gyõrszemere-2 well in the Little Plain Basin.
Based on new facies and paleontological results it can be stated that two Triassic sequences are identified in the well, separated by fault breccia. A carbonate sequence was deposited between the Induan and Early Anisian and above that a homogeneous recrystallized dolomite appears, the age of which is unknown.
The following formations were encountered, from base upward:
Arács Marl Fm. (3,249.5–3,030 m), silty marl with ooids, bivalves, gastropods and ostracode shells. Occasionally layers of angular quartz grains in large quantities appear. Postcladella kahlori and Spirobis phlyctaena indicates Induan (Early Triassic) age.
Köveskál Dolomite Fm. (3,030–2,790 m), rich in ooids and also containing anhydrite. The Glomospira and Glomospirella dominance indicates an age interval between Olenekian and earliest Anisian age.
Fault breccia (2,790–2,690 m) separating the Köveskál and overlying dolomites.
Upper dolomite (2,690–2,200 m): homogeneous, saccharoidal, and totally recrystallized. The age is unknown.
The low TOC values of the supposed source rock interval (marl between 3,249.5 and 3,030 m) indicate poor hydrocarbon potential.
In this paper we reconstruct the tectonic evolution of Eastern Turkey, the Lesser Caucasus and NW-N Iran from the Late Carboniferous to Recent. NW Iran is one of the most complicated regions of the country, that with Turkey and the Lesser Caucasus is influenced by movements of the Arabian Plate. The Ahar Block, which is bounded by the Tabriz, Talysh, Araks, Myaneh and Allahyarlu-Hovai Faults, underwent compression and faulting. The block shows counterclockwise rotation through the confining faults and is being compressed by northward pressure from the Arabian Plate. The age and the nature of the Allahyarlu ophiolite, which is located at the northern boundary of the Ahar Block, are not known unequivocally. During the Late Carboniferous the Allahyarlu-Kaleybar-Northern Iran Basin opened, and Neotethys 1 was spreading. During the Permian the Allahyarlu-Kaleybar-Northern Iran Basin changed from a passive to a convergent environment and closed at Late Triassic to Early Jurassic time. In the Early Jurassic Neotethys 1 began to be subducted, causing the opening of the Sevan-Akera back-arc basin. Thereafter the Sevan-Akera Basin and the Neotethys 2 Basin were widening up to the Late Jurassic. The Black Sea-South Caspian Sea-Kopet Dagh Basin opened during the Jurassic. These basins were widening up to the Paleocene, but northward slider replacement of NW Iran caused the separation of the Caspian Sea Basin and the Black Sea Basin and the formation of the Kurdamir Uplift. In the Late Cretaceous the Central Iran basins were closed and the inner-Iran ophiolites were emplaced. Neotethys 1 closed in the Late Cretaceous and Neotethys 2 in the Late Miocene.
Systematic structural and anisotropy of magnetic susceptibility (AMS) measurements were carried out on Cenozoic clay-rich deposits from the Transdanubian Range, central part of the Alcapa Unit. The aim was to improve the knowledge of the Neogene tectonic evolution of the area and of the connection of the stress field and the magnetic fabric of the sediments. The measurements of AMS revealed dominant foliation with weak lineation for Middle Eocene-Lower Miocene sediments. The directions of AMS lineation are aligned either with the direction of NNE-SSW extension of a strike slip phase (30–19 Ma) or with the direction of NE-SW extension of the main rifting phase of the Pannonian Basin (19–14 Ma).The studied Late Miocene sediments have foliated AMS fabric, maximum and intermediate AMS directions are intermixed, and the AMS fabrics do not show any sign of tectonic deformation. In contrast, joints and faults were observed in the same rocks. Detailed structural analysis shows two extensional phases between ca. 10–4 Ma, with E-W to WNW-ESE and with NW-SE extension, respectively, and the youngest neotectonic strike-slip phase. The contrast between the presence of markers of brittle deformation and the absence of tectonically-induced AMS lineation is striking, since the same types of sediments in the South Pannonian basin show just the opposite. The explanation may be that northward-moving and CCW-rotating Adria caused strong compression in the southern Pannonian Basin, resulting in ductile deformation of the clay-rich sediments and systematic reorganization of AMS texture, while in our study area sediments of similar character and age were at a larger distance from the strongly deforming basin part.
Numerous accumulations of CO2 and nitrogen-rich natural gas are known in the hot Pannonian Basin System (PBS), where even the mixture of these two fluids is a common phenomenon. The Danube Basin, part of the PBS, is characterized by the predominance of CO2 and nitrogen-rich natural gas over “normal” natural gas. The multistacked Répcelak and Mihályi gas accumulations (southern, Hungarian part of the Danube Basin) display an upward increase of nitrogen-rich natural gas at the expense of CO2. This study, using the abundant public data, the published results and the new biomarker data obtained from oil traces, attempts to explain the formation of these multistacked accumulations. A synoptic view of the vertical changes in gas composition, the maturation history of the basin and its basement, the chronology of the Neogene basaltic volcanism and the biomarker pattern of the oil traces resulted in the recognition of the metasedimentary origin of the nitrogen-rich natural gas and in a relative chronology of the mixing of the two gases and the oil.
Crystal inclusions (plagioclase, biotite, magnetite) and melt inclusions were studied in minerals of the Laleaua Albă dacite (Baia Sprie, Romania). Electron microprobe analysis of 29 melt inclusions in the plagioclase, K-feldspar, and quartz confirm that crystallization of these minerals took place from typical silicic melts enriched in potassium relative to sodium (K2O/Na2O = 1.5). The sum of the petrogenic components is 92–99 wt%. This points to a possible change in water content from 8 to 1 wt% during crystallization of phenocrysts. According to ion microprobe analysis of 11 melt inclusions, the minimum water content is 0.5 wt%, and the maximum water content is 6.1 wt%. The presence of high-density water fluid segregation in one of the melt inclusions suggests that the primary water content in the melt could reach 8.4 wt%. Ion microprobe data revealed a high concentration of Cu (up to 1260 ppm) as well as higher U content (from 5.0 to 14.3 ppm; average 11.5 ppm) in some melt inclusions as compared to the average U contents in silicic melts (2.7 ppm in island-arc settings and 7.9 ppm in continental rift settings). Chondrite-normalized trace-element patterns in melt inclusions suggest a complex genesis of the studied magmatic melts. Contents of some elements (for instance Sr and Ba) are close to those in island-arc melts, while others (for instance Th, U, and Eu) resemble those in melts of continental settings.
Partial and pervasive dolomitization of foreslope and toe-of-slope deposits of an early Carnian carbonate platform was investigated to understand the process and mechanism of dolomitization. Based on petrographic observations and C and O isotope data, the dolomitization took place in a near-surface to shallow burial setting; seawater of slightly elevated salinity was likely the dolomitizing fluid. The circulation system was maintained by reflux of evaporated sea water and geothermal heating of cold seawater derived from the surrounding deeper basin. The dolomitization was mostly controlled by the permeability of the platform-derived calcareous sediments.