Browse Our Social Sciences Journals

In the broadest sense, social sciences encompass society, human behavior, and its influence on the world. Social sciences help understand how society works, ranging from the causes of unemployment, economic growth, what makes people happy, and so on. The information it provides is vital for governments and policymakers, non-governmental organizations, and local authorities.

Social Sciences and Law

You are looking at 141 - 150 of 2,126 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A szakképzés intézményi ellátottsága és fejlesztési lehetőségei

Institutional Provision of Vocational Training and Development Opportunities

Educatio
Authors:
Szilárd Malatyinszki
and
Zoltán Katona

A szakképzési rendszer 2020-as átalakításával az ágazati képzések elérhetősége vált meghatározóvá, mert ezeken belül a szakmaválasztás már rugalmasabban megvalósulhat. A gazdasági szervezetek működése természetszerűen függ a rendelkezésre álló tárgyi, anyagi, infrastrukturális és humán erőforrások mennyiségétől és minőségétől. Kutatásunk két irányt tár fel. Bemutatjuk a szakképző intézmények területi elhelyezkedését, fenntartásuk sokféleségét. Második irányunk a szakképzési centrumok, agrárszakképzési centrumok működését, a gazdasági szférával való együttműködésüket helyezi fókuszába. Fontosnak tartjuk, hogy az egyes ágazati képzések elérhetővé váljanak azon térségekben, melyekben prosperál az adott térség gazdasága. Célunk az ágazatok elérhetőségének térségi bemutatása és ezek kapcsolata a területen sikeres ágazatokkal. Kutatásunkban statisztikai elemzéssel és mélyinterjúkkal adunk választ a kérdésekre.

Open access
Open access

Tér és iskola – Bevezető

Space and School – Introduction to the Thematic Issue

Educatio
Authors:
Roland Hegedűs
and
Katalin Forray R.
Open access

Trójai faló: Korlátok és autonómiára törekvés a decentralizációs folyamatokban

Trojan Horse: Constraints and the Quest for Autonomy in Decentralisation Processes

Educatio
Author:
Katalin Sipos
Open access

Abstract

In the context of this article, the author takes stock of the legacy of the UN Commission on Human Rights (CHR) and the changes that its replacement by the Human Rights Council (HRC) in 2006 have led to. A political body such as the CHR/HRC cannot do more than the member states allow it to do, and cannot be blamed for being driven by political motivations. Against this background it is not surprising that the new institutional framework did not solve the political problems associated with the CHR, since the new body was almost identical in size to its predecessor, involved the same actors, and operated under similar political conditions. The establishment of the Universal Periodic Review (UPR) mechanism, however, introduced a new approach to the UN system by ensuring a cooperative review of the human rights situation of all UN member states, thus awarding an increasingly important role to the technical assistance pillar in implementing its recommendations. Notwithstanding the above, the UPR process has not rendered the adoption of country-specific resolutions unnecessary, but their use should be more strategic, ensuring better coordination within the UN system as a whole, and increasing the importance of the regional dimension in the work of the world organisation. It is not politically realistic to expect all HRC member states to have excellent, flawless human rights records, but the nomination of governments committed to and supportive of human rights should be encouraged. It is important to underline that over the past years, WEOG, EEG, and GRULAC countries, together with some pro-human-rights countries from Asia and Africa, have built successful coalitions within the HRC concerning a number of sensitive issues. The process of democratisation around the world, despite the decline in recent years, will further reinforce these positive trends, improving the composition of the HRC as more and more democratic countries hopefully seek to join the body.

Full access

Abstract

When the historical dimension of the Hungarian public law is assessed, usually the analysis of the constitutional court case law is highlighted; however the Parliament might have an equally important weight. Article R) of the Fundamental Law provides two crucial references to the historical constitution: the clause of paragraph (3) which mentions the achievements of the historical constitution, and paragraph (4) which imposes the duty on all bodies of the Hungarian state to protect the constitutional identity of Hungary laid down in 22/2016. (XII. 5.) ruling of the Hungarian Constitutional Court. These two provisions are also binding for the Parliament to take into account the historical development of the current legal system during all of its legislative activities. In our view, this duty is more extensive than the examination of certain historical laws; the whole historical development of a legal field should be considered as regard the content of laws; the circumstances of their enactment, their special meaning during each historical period. In our contribution, those already known examples are enumerated, when the Hungarian Parliament relied explicitly on the achievements of the historical constitution, and how broad is the parliamentary space of manoeuvre in this regard. Our focus is to identify such alternative legal instruments, which could strengthen the role of historical arguments in the parliamentary practice. Certain elements of the legislative process will be considered (committee meetings; impact assessment of laws, the potential second chamber), while certain components of the laws will be also assessed (preambles, reasonings of laws, parliamentary resolutions).

Open access

Early crisis warning system using community engagement through social network sites in times of disaster

Study case of the Dead Sea flash floods

Korai krízisjelző rendszerek alkalmazása a közösség bevonásával katasztrófák idején a közösségi oldalakon keresztül

A 2018-as holt-tengeri villámárvizek példája
Scientia et Securitas
Author:
Abdelkarim Alhloul

Summary.

Throughout history humanity has always faced different kinds of hazards endangering human lives and their properties. Therefore, humans started to develop methods to help them reduce risks. Disaster management mostly depends on geographical information system (GIS) and disaster communication. One element of disaster communication is early warning systems (EWSs). EWSs one time used to use hazard bells, but they have developed over time. Our age is characterized by new ways of digitized communication. Social network sites (SNS) have brought advantages and challenges not only for the authorities involved in disaster communication but for the whole community. In this study we investigate the credibility and reliability of using SNS in EWSs through the case of the Dead Sea flashing floods of 2018. Results reflect which is more credible and we provide recommendations aimed at civil protection in Jordan.

Absztrakt.

A történelem során az emberiség mindig is szembesült különböző katasztrófákkal, amelyek nemcsak az emberi életet, hanem az anyagi javakat is veszélyeztették. Éppen ezért szükség volt olyan módszerek kidolgozására, amelyek csökkentik a kockázatokat. A katasztrófa elleni védelem hatékonysága számottevően függ a földrajzi információs rendszertől (GIS) és a kommunikációtól, amelyek az elmúlt évtizedekben gyors ütemben fejlődtek. A katasztrófavédelem fontos eleme a korai figyelmeztető rendszer, amely előre jelzi a veszélyeket az adott földrajzi területen. Régen a korai figyelmeztetést szolgálták bizonyos fokig a vészharangok is.

Napjainkban már a katasztrófa-kommunikációs módszerek egyre hatékonyabbak, az emberek időbeni figyelmeztetése pedig egyre fontosabb. Ez utóbbira számos módszer létezik a katasztrófa típusától, illetve a veszélyek jellegétől függően, amelyekkel külön-külön felelős szolgálatok foglalkoznak. A villámárvizek esetében ismert az internetnek és azoknak az érzékelőknek a jelentősége, amelyek a talajnedvesség mérését végzik, szükség szerint riasztva a felelős katasztrófavédelmi vagy polgári védelmi csapatokat. Szintén elengedhetetlen az adott területen élő közösségeknek az elsők közötti értesítése, amiben a közösségi hálózati helyek technológiája nagy előrelépést hozott. Az emberek ugyanis elkezdtek fontos, veszélyt jelző tartalmakat megosztani a közösségi hálózati helyeken [Social Network Site (SNS)] élő közvetítéssel, vagy videók, fényképek küldésével rokonoknak, barátoknak és ismerősöknek. Ezeknek a platformoknak a használata sok esetben hasznos volt a katasztrófavédők számára is, mivel minden érintett figyelmét felkeltették.

Ez a tanulmány a 2018-as holt-tengeri villámárvizek példáján mutatja be az SNS alkalmazásának a hitelességét és megbízhatóságát a korai krízis figyelmeztető rendszerekben. Rávilágít arra, hogy a jordán kormány által kiadott előző napi figyelmeztetés nem volt olyan hatékony, mint az, amikor a figyelmeztetést közösségi hálózati helyeken osztották meg. A súlyos áradások következtében ugyanis az előbbi alkalommal voltak halálos áldozatok is, míg az utóbbi figyelmeztető módszer használata révén nem történt sérülés és haláleset sem. A tanulmány bemutatja a helyi híroldalak és az SNS összehasonlításának és tesztelésének eredményeit a jordán közösségben végzett felmérésre alapozva. Továbbá arra a kérdésre is választ keres, hogy az SNS lehet-e a Jordániában használható korai figyelmeztető rendszer módszere. A kérdőíves felmérésre 650 válasz érkezett, amelyeket különféle statisztikai módszerekkel elemeztünk. A tanulmány a főbb megállapításokat összehasonlítja hasonló témájú, korábbi tanulmányokkal is. Ehhez az egyik legnagyobb bibliometriai adatbázisban, a Scopusban kulcsszavak alapján folytatott keresések szolgáltak alapul, összehasonlítva a tanulmány eredményeit a tíz legjobban idézett dokumentummal. A tanulmány megállapításai, ajánlásai a jordániai polgári védelem, valamint a katasztrófaelhárító szolgálatok számára lehetnek hasznosak a villámárvizek esetén. Továbbá, ösztönzést adhatnak arra, hogy több SNS-csatornát hozzanak létre a közösségekben, hogy időben tudjanak riasztásokat adni, és hogy fokozzák a tudatosságot az ilyen veszélyekkel összefüggésben. A jordán példa más országok számára is tanulságokkal szolgálhat a korai krízis figyelmeztető rendszerek terén.

Open access

Hazai népesedési folyamatok az elmúlt évtizedben

Population trends in Hungary in the last decade with an outlook

Scientia et Securitas
Authors:
Zsolt Spéder
,
Lajos Bálint
,
Veronika Horváth
,
Balázs Kapitány
, and
Csilla Obádovics

Összefoglalás.

Elemzésünk célja, hogy bemutassuk azokat a népesedési folyamatokat, amelyek az elmúlt évtizedben a népesség jelentős fogyását okozzák, és aminek eredményeként a jövőbeli népesedési folyamatok alakulnak. Vizsgálatainkat és értelmezéseinket a három népesedési komponens, a termékenység, halandóság, illetve a nemzetközi vándorlás mentén végezzük. Az elemzésből kiderül, hogy évszázadunk második évtizedében a népességfogyás legfőbb tényezője a halálozási veszteség volt, de a népességfogyást a nemzetközi vándorlás negatív egyenlege is érdemben növelte. A születések és a halálozások száma közötti különbség 1981 óta fennáll; a természetes fogyás előbb a születésszám csökkenése, majd az évtized végén a Covid–19 járvány miatt nőtt. A negatív vándorlási egyenleget főképpen a német és az osztrák munkaerőpiaci nyitás növelte meg. A jelenlegi korszerkezetet figyelembe véve az előreszámítások a népesség további csökkenését vetítik előre.

Summary.

The aim of our analysis is to present the population trends that have caused the significant population decline in the last decade in Hungary and that will determine the future Hungarian population in terms of numbers and composition. Our analyses and interpretations are carried out along the three population components: fertility, mortality, emigration and immigration. The analysis reveals that in the second decade of our century, the main factor of population decline was mortality loss, but that the negative balance of international migration also contributed significantly to population decline.

Natural reproduction (births minus deaths) has been negative in Hungary since 1981. In the period following the change of regime, natural increase increased from -1.9 per thousand births in 1990 to -4.1 per thousand in 2003, due to a decline in the birth rate. In the decade between 2010 and 2020, it ranged between -3.5 and -4.1, reaching -6.4 per thousand in the second year of the Covid-19 (2022).

The number of birth, which although fluctuated somewhat between 2010 and 2020, but was essentially stagnating, is the result of two opposite processes. On the one hand, the propensity to have children, measured by the total fertility rate, has been steadily increasing. On the other hand, the number of women of childbearing age, including women aged 20-39 who are of prime childbearing age, has been steadily declining.

An important feature of the pre-pandemic period was the slowdown in mortality improvement. The negative trend was observed in both EU countries and in our country, affecting both men and women. The age-specific look highlighted slowdown among middle-aged (30-59 years) man and women, and the improvement in mortality has declined also among younger elderly people (60-79 years). The stagnation in the number of deaths in Hungary was both a consequence of an ageing age structure and a reduction in the improvement in life expectancy. This stagnation was replaced by a rapid increase in mortality with the emergence of the Covid-19 epidemic. Our analysis revealed that during the pandemic the mortality risk for men was higher than that for women, and surprisingly the slope of the age-specific mortality risks were very similar to age-specific mortality risks before the epidemic.

Hungary’s net migration was positive for a long time after the regime change, then turned negative shortly before the decade under review, with the number of people leaving the country exceeding the number of people arriving. The main reason that after the opening of the Austrian and German labour markets in 2011, outmigration, especially labour emigration rapidly increase among Hungarians according to ‘mirror statistics’. Noteworthy, Hungarian outmigration is among the lowest compared to the new EU states. A new development is that significant “return migration” trends can be observed at the end of the decade.

At the end, as a summary, three population scenarios are presented, the most likely baseline scenario, the high fertility scenario and the zero net migration scenario. The baseline scenario shows that by 2050 the population size will fall to 8.5 million, which corresponds to a 13% decline over roughly three decades. The age structure will also change radically; while in 2019 the share of people aged 65 and over is 14.5%, in 2050 it will be 27.5%, i.e. more than a quarter of the population will be aged 65 and over.

Open access

Water-based regional security complexes in the Middle East and North Africa: the Jordan River, the Tigris–Euphrates river system, the Nile – what role, if any?

Víz-alapú regionális biztonsági komplexumok a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a Jordán, a Tigris–Eufrátesz és a Nílus vízgyűjtőjén

Scientia et Securitas
Author:
Erzsébet N. Rózsa

Abstract.

Water and rivers have played an essential role in the existence and development of mankind ever since the most ancient times. The first great civilizations emerged along the great rivers: along the Jordan, the Tigris–Euphrates and the Nile in the Middle and East North Africa (and elsewhere, such as along the Ganges-Brahmaputra system). While nowadays this very same region is exposed to probably the most severe water shortage and even scarcity, declining water resources are expected to cause major issues in the region due to the population increase and the effects of climate change. This may soon result in water related local or regional conflicts if not wars. The paper examines what role water plays in the rationale of regional security (sub-)complexes of the Middle East and North Africa, respectively.

Összefoglalás.

A víz és a folyók a legrégebbi idők óta alapvető szerepet játszottak az emberiség létében és fejlődésében. Az első civilizációk a nagy folyók mentén alakultak ki, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a Jordán, a Tigris-Eufrátesz, illetve a Nílus mentén (a világ más térségeiben pl. a Gangesz vagy az Indus mentén). Míg ma ugyanez a térség a legnagyobb vízszűkösségnek, sőt, vízhiánynak van kitéve, a népességnövekedés és a klímaváltozás következtében fogyatkozó vizek hamarosan konfliktusokhoz, szélső esetben vízháborúkhoz vezethetnek. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszik a víz a Közel-Kelet és Észak-Afrika regionális biztonsági komplexumainak létrejöttében.

Bár a Közel-Kelet és Észak-Afrika régióját számos különböző keretben lehet kijelölni – a történelmi, vallási, kulturális és/vagy politikai jellemzőktől a természeti kincsekig, vagy azok hiányáig –, a három nagy folyamrendszer, a víz és a klímaváltozás következtében egyre növekvő vízszűkösség és vízhiány magukban hordozzák mind az együttműködés, mind a konfliktusok, illetve háborúk (vízháborúk) lehetőségét.

A saját – akár belsőnek is tekinthető – földrajzi jellemzők mellett azonban a térségre gyakorolt külső hatások, elsősorban az európai gyarmatosítás alatt meghúzott államhatárok, azaz a területi állam fogalmának bevezetése, a sok helyen ma is érvényes vízmegosztási egyezmények tovább bonyolították a helyzetet. Az immár száz éve megállapított határok között az államok saját érdekei versengést eredményeztek, ami – az időközben zajló népességrobbanás következtében – egyre súlyosabb érdekellentétekhez vezettek/vezethetnek. Ezek egyik legfontosabb kérdésévé a víz és a vízhez való hozzáférés válik. Így bár a víz nem feltétlenül az elsődleges oka a regionális biztonsági komplexumok kialakulásának, a jövőben egyre fontosabb meghatározóvá válik.

Ugyanakkor a Közel-Kelet és Észak-Afrika három folyamrendszerének mint biztonsági komplexumoknak a hátterében a víz különböző aspektusai állnak. A Jordán-folyó esetében a vízmegosztás problémái és együttműködései alapvetően Izrael Állam megalakulásához, az arab-izraeli háborúkhoz és békefolyamathoz kapcsolódnak. A Tigris-Eufrátesz esetében az 1990-es években a víz elsősorban mint stratégiai szállítási útvonal jelentett biztonságpolitikai kihívást, amennyiben Irak háborúiban az olaj kijuttatása a világtengerekre volt a cél. A Nílus esetében azonban – tulajdonképpen az ókor óta változatlanul – az egyiptomi lakosság vízzel és élelemmel való ellátása, életének biztosítása a cél, miközben Etiópiában – emellett – az ország áramellátása az elsődleges. Azt mondhatjuk tehát, hogy bár a jövő konfliktusainak egyik fő oka valószínűleg a víz lesz/lehet, a víz különböző fenyegetéseket és lehetséges konfliktusokat idézhet elő: az élet és megélhetés veszélyeztetésétől a közlekedésen és szállítmányozáson keresztül az áramellátásáig.

Open access