Social Sciences and Law

Összefoglalás.

Arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen hatása van a leendő külföldi terrorista harcosoknak és a visszatérőknek a társadalmi jelzőrendszerekre. A két területet a radikalizáció fogalma mentén kapcsoljuk össze. Bemutatjuk a társadalmi jelzőrendszerek tervezésének, kiépítésének és működtetésének gyakorlatát. Ezt követően megpróbálunk a releváns és aktuális szakirodalmi keret áttekintésével összefoglaló képet alkotni a visszatérő külföldi terrorista harcosokról, felfedve a jelenség mögött megbúvó kihívásokat és veszélyeket. A nemzetközi ajánlások áttekintésével választ keresünk a repatriáció és reintegráció legjobb gyakorlataira, amelyek alapján egyértelművé válik, hogy a jelzőrendszereknek jelentős szerepük lehet a vizsgált kihívás kezelésében. Azonban a hagyományos jelzőrendszerek helyett komplex társadalmi jelző-, deradikalizációs és reintegrációs rendszerekre van szükségünk.

Summary.

Radicalization awareness of social systems and returning foreign fighters have been key elements of security discourse on international and national level for the past two decades. Complexity of these topics offer many opportunities and challenges. This study attempts to combine this two aspects and examine their relationship. As the difficulty of definition-making poses a fundamental problem, we attempt to define radicalization, social awareness systems, foreign fighters and the latest related concepts.

The main question is: what effect do foreign terrorist fighters and returnees have on social awareness systems? Radicalization connects both. The study highlights the main stages of radicalization process searching for a pattern that could be useful in understanding radicalization and planning, building and operating social awareness systems. The basic task of social awareness systems is to detect violent extremism and intervene to stop the process. At the same time, they are suitable for the prevention and detection of recruitment, but for this they must cooperate closely with the national intelligence services and intervention units of the social services. As a closing thought, the study provides a summary of returning foreign terrorist fighters, and a review of international recommendations regarding best practice for reintegration and repatriation. Social awareness systems are never perfect, but they are able to provide an adequate response to challenges at many points, as well as they are suitable for dealing with the problem of returnees.

To prevent a wave of foreign fighters in the future the social awareness systems must be strengthened. The accuracy of finding vulnerable groups must be improved and the tools to protect them must be developed. In order to effectively deal with security challenges posed by returning foreign terrorist fighters, applying a multi-agency model could be the answer. Overall social awareness systems can play a significant role in dealing with the complex problem of returning foreign terrorist fighters. However, instead of traditional social awareness systems, we need complex social awareness, de-radicalization and reintegration systems.

Összefoglalás.

Jelen tanulmány célja a magányos elkövetők megismerése mellett annak körüljárása, hogy mely módszerek lehetnek hasznosíthatók az ellenük folyó harcban, illetve milyen problémákkal szembesülhetnek a témát kutató szakemberek. A szakirodalom áttekintésével képet kaphatunk általános profiljukról. Tekintettel azonban arra, hogy a magányos elkövetők kevés olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket másoktól, elmondhatjuk, hogy megbízhatóan nem profilozhatók. Továbbá a profilalkotás módszere csak bizonyos esetekben segítheti az ellenük folyó küzdelmet, hiszen a módszer célja egy már megtörtént bűncselekmény elemzése. A terrorcselekmények esetében pedig a hangsúly azok megelőzésén van, melyben elsősorban a kockázatelemzési és társadalmi jelzőrendszerek nyújthatnak segítséget.

Summary.

The aim of this study is to understand the lone actor terrorist and to discuss which methods can be used to combat this specific type of terrorist. We will review the main research findings on lone actors to understand their general profile. Lone perpetrators are generally male and under 50 years of age. A review of the literature suggests that there are some characteristics which lone actors have in common, which relate to their behaviour prior to the terrorist offence. Furthermore, there is a higher prevalence of mental disorders among lone offenders compared to both the general population and organised terrorist offenders. However, this cannot be considered as a causal factor. Given the fact that lone offenders have few characteristics that distinguish them measurably from other types of terrorist offenders, or even from society, it can be said that they cannot be reliably profiled. The small amount of information and data sets available to researchers (the closed treatment of case details) also makes analysis and scientific investigation difficult. Furthermore, the profiling method can only help in certain cases, since the aim of profiling is to analyse an already existing, unknown offender. In the case of terrorist offences, the focus is on prevention and deterrence, where risk analysis and social alarm systems can be of particular help. We briefly present the TRAP-18 risk analysis tool, which has proven useful in assessing the risk of lone offences.

The emergence of online space provides a new platform for radical organisations, and thus for counter-terrorism services, to detect extremist groups and individuals in virtual platforms. Open source information can also help risk analysis, and if used professionally, can provide very specific information about a targeted individual. Due to the limitations of this paper, the radicalisation processes of lone offenders, as a very important part of the subject, will not be discussed, and this article will focus on the differences between the methods and their practical aspects. Overall, the benefits of profiling lone offenders are not essentially practical work, but rather in supporting the development of risk analysis methods and as part of the cognition process.

Summary.

The correlation between terrorism and mental disorder has been studied for decades. Empirical findings suggest that no major role of psychiatric disorders can be found in relation to terror attacks, except for one type of terrorism: the lonely offender. Schizophrenia has been proved to be one of the most important psychiatric disorders that have correlation with lonely-offender type terrorism. In this paper the symptomatology of schizophrenia is presented with a special regard to its role in the development of deviant tendency that may lead to terror attacks. A domestic case of lonely-offender terror activity is introduced with the aim of highlighting this correlation in practice. Based on international empirical data and cases such as the one presented here a conclusion can be drawn; close attention is required on the mental state in the case of lonely-offender terrorism.

Összefoglalás.

A bűnelkövetés természetének vizsgálata során a mentális állapot kérdése egy rendszeresen előforduló problémakör. A pszichológia tudomány mellett, melynek különböző alkalmazott és elméleti területei régóta eszközül szolgálnak a bűnnel való küzdelem során, a pszichiátria is egyre nagyobb hangsúlyt kap. A 21. században a terrorizmus a bűnelkövetés egy igen speciális jelentőséggel bíró típusa. Mivel a terrorizmus társadalmi jelentőség szempontjából központi szerepet kapott az elmúlt évtizedekben, a tudományos világ is intenzív figyelmet szentel neki. A modern trendeknek megfelelően a terrorcselekmények természetének tanulmányozása során is egyre jobban előnyt élvez a minél szélesebb körű tudományos megközelítések integrálása, a multidiszciplináris megközelítés. A terrorizmus jelenségének vizsgálata során a pszichiátria diszciplínája is egyre gyakrabban szerephez jut, ennek megfelelően a terrorizmus és a mentális betegségek kapcsolata a kutatókat évtizedek óta foglalkoztatja. Ugyan az eddig gyűjtött empirikus adatok azt sugallják, hogy a mentális betegségeknek nincs kifejezett jelentősége a terrorcselekmények kapcsán, a terroristák egy speciális típusa, a magányos elkövetők által végrehajtott támadások ebből a szempontból kivételt képeznek. Több pszichiátriai zavar esetében találtak a normálpopulációhoz mérten magas pervalenciákat a magányos terroristák között. Ezek közül a skizofrénia az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró pszichiátriai kórkép. Ez, tekintve, hogy a tudathasadásos elmebaj gyakran asszociálódik erőszakos cselekményekkel, nem meglepő, jóllehet a skizofrének által mutatott deviancia igen eltérő a skizofrén populáción belül. Ez elsősorban azért is van, mert a skizofrénia rendkívül változatos és sokszínű klinikai képe mentén igen nagy a változatosság a tekintetben, hogy a különböző tüneteket produkáló betegek mennyire erőszakosak. A jelen tanulmányban a skizofréniához köthető, a terrorcselekmények szempontjából kulcsjelentőségű deviancia kialakulásában leginkább meghatározó tüneteket járjuk körbe. A skizofrénia általános tünettanának tárgyalásán túl kísérletet teszünk annak életszerűbb bemutatására egy hazai terrorcselekmény skizofréniában szenvedő elkövetőjének az esetén keresztül. A bemutatott incidenshez hasonló elkövetések és a nemzetközi empirikus adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a magányos elkövetők kapcsán a mentális állapot fokozott figyelmet érdemel. Erre tekintettel további empirikus adatgyűjtés szükséges, mely tudás várhatóan nagyban hozzájárul a terrorizmussal folytatott küzdelem sikerességéhez.

Abstract

To date, much of the research on international science, technology, engineering, and mathematics (STEM) doctoral students has focused either on international academic mobility or on students' acculturation and adjustment challenges and coping mechanisms in foreign academic contexts. In comparison, very little attention has been paid to Asian doctoral students and their personal experiences from a life course perspective.

Based on a qualitative literature review, this article sheds light on the experiences of Asian doctoral students in STEM (science, technology, engineering, and mathematics) disciplines within a life-course theoretical approach, paying particular attention to their agency, socialisation, and educational trajectories and transitions. The process of migration/mobility and transition between academic institutions requires a reassessment of cognitive patterns, behaviours, learning mechanisms, and the exercise of agency and response. The findings highlight how the complex dynamics between agency, socialisation, cultural norms and values, economic factors, academic performance, and institutional parameters influence the educational trajectories and transitions of Asian STEM doctoral students abroad. The result contributes to a synthesis of research findings that could inform doctoral education policy.

Abstract

In the globalized world, not only one's language plays an increasingly important role, but also the knowledge of other foreign language(s) and their associated culture(s). With their help, a person can obtain various information, which can help them become more informed about the world. Furthermore, they can help gain personal or professional success through foreign language and cultural experience during their studies, scholarships or employment (Sebestyén 2022). Therefore, in 2002, the European Union set the goal of achieving that all its citizens shall know two other foreign languages besides their mother tongue (Kommission der Europäischen Gemeinschaften 2005). Thus, the aim of our thematic issue is to provide an insight into the current situation through a few examples after 20 years since the decision of the European Union was made.

A tanulói teljesítményeket, a jövőbeli terveket több tényező befolyásolja, például a területi adottságok, a szülők iskolázottsága. A „Némettanulás, illetve -tanítás Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (2018–2019)” kutatás tanulói adatbázisából (N = 890) a területi szempont, a családi háttér, valamint a tanult idegen nyelv mentén készített kereszttábla és varianciaanalízisek alapján elemeztük az idegen nyelvi érdemjegyeket, valamint a nyelvtudással kapcsolatos jövőterveket. A Hajdú-Bihar megyéből származók tanulmányi eredményei többségében magasabbak a vizsgált tantárgyakból, továbbá különbség van a tanult idegen nyelv és a tanulók származási megyéje szerint a diákok nyelvtanulással kapcsolatos jövőterveiben.

A kis létszámú, néhány pedagógussal működő iskolák az iskolahálózat jellegzetes intézményei voltak Magyarországon a 19–20. század fordulóján. A múlt század hetvenes éveitől kezdődött az az oktatáspolitika, amely össze akarta vonni és ezáltal felszámolni ezeket az intézményeket. A rendszerváltozás (1989–1990) után újra tapasztalhattuk a kis iskolák visszaállítását („visszakörzetesítés”). A kisiskolák létesítése és megszüntetésük közötti harc nem magyarországi jellegzetesség. Európa számos országában megfigyelhető, az Egyesült Államokban pedig a 2000-es évek egyik vezető oktatáspolitikai mozgalma volt („kis iskola mozgalom”, „kis iskola kezdeményezés”). Mi szól mellettük, és mi ellenük nálunk? Ezt vizsgálom ebben az írásban.

A nemzetközi termelési hálózatokba tagozódott, félperiférikus helyzetű magyar textil-, ruha-, bőr- és lábbeligyártó (TCLF) ipar zsugorodik. Szerkezet- és generációváltási folyamatai mégis nagyarányú munkaerőhiányt teremtenek, melynek kezelése a könnyűipari szakmák iránti csekély érdeklődés és az iparágspecifikus tudás (újra)termelését szolgáló intézményrendszer visszafejlődése miatt komoly kihívás. Cikkünkben a könnyűipar munkaerőigényeket meghatározó szerkezeti és területi jellemzőit, majd – friss terepi kutatásainkra építkezve – a cégek kényszerek mentén formálódó humán stratégiáit mutatjuk be. Végül, a diszkusszióban a globális termelési hálózatok (GPN) elméleti keretrendszerében értelmezzük eredményeinket. Fő következtetésünk, hogy a termelési hálózatokban történő hosszabb távú (sikeres) részvétel, illetve a megfelelő humánerőforrás-utánpótlás egymást kölcsönösen feltételezi.