Social Sciences and Law

Abstract

The author analyses the education of aristocracy in Croatia and Slavonia from the late 18th century until 1918. Education played a vital role in the mindset and lifestyle of aristocracy, and in retaining its elite position in the political, social, cultural, economic and military aspect, to name just some. Aristocrats were trained to become the pillars of society, they had private tutors and teachers, and often finished the gymnasium but did not necessarily continue their schooling at a higher level. Reforms of enlightened absolutism, which opened career chances for lesser nobility and burghers and the rise of well-educated and economically successful modern middle class after 1848, forced the aristocracy to keep pace. However, it still preferred traditional studies of philosophy, law or, to a much lesser extent, theology and was losing its dominant role in the field of arts as well.

Abstract

Case-based reasoning has high significance in constitutional adjudication. The constitutional courts of the Kelsenian model also follow their own previous decisions to develop their own case law, even if those decisions do not bind them formally. In the course of constitutional interpretation, to build coherent and predictable case law and determine constitutional principles and standards in a consistent way are also reasonable expectations of constitutional adjudication deriving from the rule of law. The paper analyses the case law of the Hungarian Constitutional Court from this perspective, regarding the criticism of public figures in defamation cases. It takes case-based reasoning as a measure of the case law of the HCC, reveals the tendencies and highlights the main problems associated with it.

Abstract

The ECHR is a general human rights convention, but it contains some provisions that have gained particular importance in the case law of the ECtHR regarding the human rights of children. Such a provision is, among others, Article 8 on the right to respect for private and family life, the interpretation of which has raised many questions in cases related to children born through international surrogacy. These questions have arisen in relation to the intended parents' standing to bring an application before the Court on behalf of the child, the criteria for ascertaining the interference of the respondent state with the child's right to respect for his private and family life, as well as the specific content of the requirements that must be met for the interference to be justified. By analysing these questions and the answers the Court gave to them, this article attempts to give an overview of the state's obligations to ensure the right of a child born through international surrogacy to respect for his private and family life in connection with the recognition of the parent-child relationship between the intended parents and the child.

Abstract

This article analyses an inclusive and participatory approach to regularising ‘Non-Asylum Seeking Unaccompanied Migrant Minors’ in Spain. The terminology is multiple; in this paper, the choice has fallen on Unaccompanied Migrant Minors with the acronym UMMs instead of UAMs, to be consistent with the doctoral thesis already defended in 2021. The term UASC, specific to unaccompanied migrant minors seeking asylum, was excluded. To fully assess the process, it is necessary to account for the following factors shaping their administrative situation: (a) how they reach adulthood, (b) whether they are in regular or irregular situations, and (c) the waiting time for obtaining regularity status and citizenship. This article reviews the gap between perspectives of legal protection, good intentions, and political restrictions.

The study has been carried out considering the results of qualitative research obtained through interviews with minors, staff members at reception centres, guardians, and immigration authorities. Particular attention is devoted to the limited number of resident permits granted to the UMMs. The methodology was enriched by desk research; most sources cited in the article are legal instruments and academic papers.

The different dimensions of regularization are analysed by paying attention to (i) residence permits and political rights; (ii) the role of guardianship in administrative regularization; and (iii) vulnerability related to the legal status of unaccompanied migrant minors. A comprehensive assessment is carried out based on children's rights and the social, institutional, and organizational contexts, as well as considering the policies which condition the protection milieu concerning migrant children and the practices at both general and operative levels.

Abstract

The present study aims to identify the most productive countries, journals, authors, institutions and the most used keywords in the field of special education during 2011–2020, based on the WoS database. The widespread effects of the papers and how they are related were analyzed with the bibliometric analysis method. The findings of the study showed that the USA is inarguably the most productive country, followed by England and Australia. On the other hand, there was a very strong positive correlation(r = 0.929) between the number of papers published by countries and their h-index, a similar finding was also found to be present between the countries' h-index and GDP per capita (r = 0.790). Moreover, it was found that the journals with the highest quartile (Q1 and Q2) in the field of special education published significantly more papers than the journals with the lowest quartile (Q3 and Q4). Matson, JL (USA), Sigafoos, J (New Zealand) and Lancioni, GE (Italy) were determined as the most prolific authors, respectively. Autism, intellectual disability, and Down syndrome were the phrases most frequently used as keywords. Our findings provide key information regarding the developments that the research direction of special education field has recently taken. This study also serves a potential roadmap for future studies.

Abstract

This study aimed to examine the effect of Turkish Music, which is played in the background in preschool education environments, on the intrinsic motivation levels of children in the preschool period. The study used a “quasi-experimental pretest-posttest control group design with retention test”, one of the quantitative research models. The study group of the study consists of 21 children aged 48–72 months, who were selected by purposive sampling method, attending the kindergartens of primary schools affiliated to the Ministry of National Education in the city center of Tokat, Türkiye. The “Motivation Scale for Preschool Children (DMQ18)” was employed as a data collection tool to measure the motivation levels of children. In the study, while routine training activities were applied in the experimental group, Turkish Music pieces selected in accordance with each activity were played in the background. In the experimental group, background Turkish Music was played five days a week for four weeks. In the control group, the teacher practiced only daily activities. The study found a significant difference between the control and experimental group post-tests in favor of the experimental group. The study contributed to the literature as the first study to reveal that Turkish Music, which is played in the background during activities in preschool educational environments, makes a significant contribution to the intrinsic motivation levels of children.

Abstract

In the third decade of the 21st century, the limitation of information has been replaced by the difficulty of selecting freely available information. Useful and irrelevant knowledge is available in enormous quantities on the online storage of increasingly growing server capacities. The world of education and history didactics are no exception either. Students, teachers and researchers share the need for key reference points that are solid in this field of science. As a discipline introducing sources and traces of the past and activities with higher order cognitive tasks, history didactics can be a promoter of the effective information selective process. Our study investigates the role and trends of the International Journal of Research on History Didactics, History Education and History Culture over the past decade and provides the reader with a mosaic of the most recent themes and approaches in the discipline. The most important objectives of our research are the detailed portrayal and analysis of the journal and outlining the key professional workshops, authors, current directions and issues of history didactics. As an annex to the study, we have created a thematic repertory containing the open-access online writings of the journal's archive between 2010 and 2021, thus allowing for thematic aggregation.

Abstract

In recent years, the integrated approach of STEM disciplines (Science, Technology, Engineering, and Mathematics) has been adopted in the Middle East to improve students' scientific capacities and their formative thinking. Nevertheless, this approach encounters complications in the application, including many due to gender differences. Middle Eastern women's life and education is affected by conservative constraints and social norms where gender stereotypes and culture impact shared views about specific domains. Research regarding gender has frequently emphasized gender imbalance in virtually all STEM study fields and professions. This study explores STEM education's conceptual framework in Jordan and Saudi Arabia. Likewise, it provides an overview of STEM teachers' practices and their gender perspectives in the classrooms. We investigate the implementations and gender differences in STEM education by scrutinizing relevant literature and studies in the selected countries. The conclusions indicate a shortage of teachers' knowledge in applying STEM education in classrooms and a need for more development programs that qualify teachers for STEM education applications. In addition, the results show that gender disparities are promoted by the education system and teachers who teach STEM subjects in schools because social norms and gender stereotypes influence them.

Summary.

This article provides an overview of research on terrorism using the Global Terrorism Database (GTD). It is an open-source database containing over 200,000 terrorist events, both domestic and transnational. After identifying seven prominent journals of terrorism, data were gathered on 442 articles citing the GTD. All were published between 2008 and the beginning of 2023. An increasing trend was found in the number of articles over the examined period, supporting the growing popularity of the GTD. Popular databases containing control variables were identified in the second part of the analysis. Finally, the most common research topics were introduced through examples. These included spatiotemporal trends, case studies, suicide bombers, and lone-wolf terrorists.

Összefoglalás.

Jelen kutatás áttekintést nyújt a nyílt forrású, Global Terrorism Database (GTD) nevű adatbázis terrorizmus kutatásában történő felhasználásáról. Az adatbázist 2007-ben tették közzé, ingyenesen elérhető bárki számára. Összesen több, mint 200.000 nemzetközi és belföldi terrorcselekményről tartalmaz adatokat. Az elmúlt 15 évben világszinten az egyik legjelentősebb terrorizmussal kapcsolatos nyilvános adatbázissá vált. A kutatás során először azonosítottam a terület 7 vezető folyóiratát, majd ezekből kigyűjtöttem az összes olyan, 2008 és 2023 eleje között megjelent publikációt, melyek hivatkoznak a GTD-re (n = 442). A megjelenési dátumukat elemezve megállapítottam, hogy az évente megjelent, erre az adatbázisra hivatkozó publikációk száma növekvő tendenciát követ. Ez azonban nem volt egyenletes. 2016 előtt lassú növekedés volt megfigyelhető, 2017-re viszont egy hirtelen ugrással elkezdett meredeken emelkedni a cikkek száma.

A 442 publikáció közül 50 nem volt elérhető, az absztrakt alapján pedig nem volt egyértelműen megállapítható a felhasznált adatbázis, vizsgált változók, így ezek nem kerültek bele az elemzésbe. Szintén kivontam az elemzésből a recenziókat, bibliográfiákat, szerkesztői ajánlásokat, konferenciaelőadások összefoglalóit, illetve azokat a cikkeket, ahol a GTD csak a szerző által idézett tanulmányban szerepel. Hatvanhat esetben a szerző (1) illusztrációként használt fel adatot, (2) a GTD terrorcselekmény definícióját idézte, vagy (3) a nyilvánosan elérhető adatbázisok bemutatása során említette meg ezt.

Végezetül 207 olyan publikáció maradt, ahol a szerző a GTD-ből nyert adatokat elemzett. Ezek vizsgálata során először megállapításra került, hogy a megjelenésük a teljes mintával azonos módon mutat növekvő tendenciát. A legtöbb kutatásban több adatbázist használtak a szerzők a GTD mellett, ezek jellemzően szintén nyilvánosan elérhetők. Innen származnak általában a kontrollváltozók, melyek politikai, kulturális, demográfiai, földrajzi, biztonsági és szociökonómiai területeket fednek le. Néhányan azonban saját adatbázist építettek különböző forrásokból. Következő lépésként példákon keresztül bemutatásra kerültek gyakori vizsgált témakörök. Ezek közé tartoznak tér- és időbeli tendenciák, terrorista csoportok és azok környezetükkel és egymással való kapcsolatainak elemzései. Szintén megjelentek öngyilkos merénylők, magányos elkövetők, illetve az állam és terrorista csoportok kapcsolatának vizsgálatai. Összességében az elemzés során bizonyosságot nyert, hogy a GTD jelentős hatással van a terrorizmus kutatására.

Összefoglalás.

Jelen tanulmány célja áttekintést adni arról, hogy a pszichológiai szempontok milyen módon használhatók fel az erőszakos magatartás kockázatának felmérése során a terrorizmus elleni küzdelemben. Ezzel az elméleti vizsgálódással azt kívánom bemutatni, hogy a pszichológiának milyen szemlélete van az erőszakos cselekmények, a szélsőséges, radikális gondolkodásmód hátterének megismerésében. Számos felfogás létezik a terrorista magatartás okainak és személyiségjellemzőinek leírására, amelyek alapján megállapítható, hogy nem létezik az ún. terrorista személyiség. Nincsenek olyan tulajdonságok, amelyek alapján egyértelműen meg lehet állapítani a különbséget a terroristák és az átlagnépesség között, nem létezik egyetlen közös terrorista profil. Az erőszakos magatartás kockázati tényező megismeréséhez az előzetes felmérésnek éppen ezért kiemelt jelentősége van a terrorcselekmények megelőzése szempontjából.

Summary.

The aim of this paper is to provide an overview of the ways in which psychological aspects can be used to assess the risk of violent behaviour in the fight against terrorism. Through this theoretical exploration, I aim to show how psychology can be used to understand the background of violent acts against the background of extremist, radical mindsets. There are several conceptions of the causes and personality traits of terrorist behaviour, which suggest that there is no such thing as a terrorist personality. There are no characteristics that can be used to clearly distinguish between terrorists and the general population, there is no single common terrorist profile. Understanding the risk factors for violent behaviour in advance is therefore of particular importance for the prevention of terrorist acts.

The different theoretical approaches to specific cases, at the individual level, do not always provide an explanation. However, without knowledge of the research on the subject it is more difficult to understand the motives that lead people to act cruelly towards others. There are many theories about the psychology of terrorism, but relatively few controlled ones, empirical studies. Terrorism was previously considered a pathological manifestation of psychological and behavioural deviance. Based on psychoanalytic concepts, the psychopathology of terrorism was thought to be rooted in unconscious motives from childhood. However, the psychological analysis is relevant to risk assessment because the terrorist can be very diverse in temperament, ideologies, thinking characteristics and cognitive abilities. Psychological aspects are an important part of the various risk analysis methods. In developing the use of specific methods, I believe it is important to ensure that they are effective in helping to prevent terrorist acts in practice. The ideas expressed in this study perhaps demonstrate that it is a very versatile method.

It is essential that, with the spread of the Internet and globalisation, more and more potential terrorists and radicalisers are coming to the attention of the intelligence and counter-intelligence services. Psychological aspects will continue to play an essential role in the development of risk analysis methods, given that the commission of a terrorist act is always the result of extreme human violence.

Összefoglalás.

A cikk arra keresi a választ, hogy a terrorizmus és az extrémizmus kapcsán milyen indikátorokat tudunk azonosítani, és ezek mögött milyen okok és magyarázatok találhatók.

Áttekintjük a terrortámadások alakulását az utóbbi években, valamint azt, hogy az extrémizmusnak milyen társadalmi és egyéni aspektusai vannak. A tanulmányban elméleti forrásmunkák szintetizálása, valamint egy hazai és nemzetközi adatbázis leíró jellegű elemzése olvasható. Napjainkban a társadalmi és gazdasági válságok a biztonság és identitás újradefiniálására késztetnek, és ezek az egyének sajátos választását is befolyásolják: a meggyengült közösségek és értékek radikalizálódáshoz, extrémizmushoz és terrorizmushoz vezethetnek. Fontos, hogy a tárgyalt témakörben minél szélesebb körűen, multidiszciplináris szemlélettel és innovatívan álljunk a felderítéshez, elhárításhoz és tudományos kutatáshoz, annak érdekében, hogy csökkentsük a társadalmat veszélyeztető egyének és csoportok tevékenységét.

Summary.

The article examines what indicators we can identify in relation to terrorism and extremism and what reasons and explanations are behind them.

We review the development of terrorist attacks in recent years, as well as the social and individual aspects of extremism. The study includes a synthesis of theoretical source works and a descriptive analysis of a domestic and international database. Today’s social and economic crises, security and identity lead to redefining and this affects the specific response of individuals and weakened communities and values can lead to radicalization, extremism and terrorism. It is important to take a multidisciplinary and innovative approach to detection, prevention and research in the discussed topic, in order to reduce the activities of individuals and groups that threaten society.

According to the Hungarian model, since 2012–2013 the DEREX index, which is a percentage measure, shows the proportion of respondents who may be susceptible to extreme right-wing ideas and the political actions that can be derived from them, based on the pattern of their attitudes and values in a given society. From this point of view, based on the survey, this “threat” of extremism does not threaten Hungarian society. The definition of terrorism is still not unanimous acceptance, so the term extremism is increasingly being used (Berger 2018), which means extremism that can manifest itself in violence. All of this can be important because it is a complex phenomenon that is not limited to racial, religious, political categories and views, but leaves a mark on society and can cause damage.

Extremism is a phenomenon close to radicalism, which can be linked to terrorism in many cases, and this deserves attention in all countries of the world, whether directly or indirectly affected in terms of the risk of terrorism in the given society. If we want to take action against them, the goal can be to divide the political and military leaders, as well as to capture the leaders. It is worth lowering the profile of terrorists in the media, making the goals more expensive, and presenting the act in a different narrative instead of the role of a martyr. Amnesty programs may appear if this fits into society’s values. Furthermore, there are great opportunities in education through the implementation of integration and assimilation programs.

Összefoglalás.

A tanulmány bemutatja, hogyan és miként változtak meg a nyugat- és észak-európai dzsihádista terrortámadások végrehajtási módjai az elmúlt években, és esettanulmányokon keresztül igyekszik rávilágítani az elkövetők általános jellemzőire.

Summary.

This paper aims to show how terrorist attacks in Western and Northern Europe have changed in recent years, especially in comparison to the attacks in Paris in November 2015 and Brussels in March 2016. Case studies of successful attacks in 2021 and 2022 highlight the general characteristics of the perpetrators. Several conclusions can be drawn through brief profiles of Ndiaga Dieye, Abdellah Gmara, Jamel Gorchene, Ali Harbi Ali, Abdalrahman A., Emad al-Swealmeen, Franck Elong Abé, Zaniar Matapour and Yassine Mahi.

On one hand, it can be established that these persons have either entered the territory of the European Union as irregular immigrants or have committed terrorist acts as second-generation nationals of their countries. It can also be said that in recent years only lone perpetrators have been able to carry out successful attacks, i.e. the above-mentioned persons have planned and carried out their acts entirely on their own, with at most only tangential links to an Islamist terrorist organisation.

The common feature of the perpetrators is that they are all young men, with an average age of 33. They all had some form of mental disorder. Most of them have chosen to use a stabbing weapon, but it can be seen that they may be seeking to acquire firearms or to make explosives at home. They generally attacked “soft” targets, i.e. civilians, as they were expected to put up much less resistance than “hard” targets, i.e. police or soldiers. Nevertheless, it can be observed that many of the terrorists presented also attacked police officers, which may illustrate, among other things, a dislike of the authorities or a desire to see such an act receive more press coverage.

At one point in their lives, the individuals profiled in this study were clearly radicalised, i.e. they adopted and embraced opinions and views that ultimately led them to commit an act of terrorism. While no clear pattern of radicalisation can be drawn from the case studies, it is possible to identify a significant role for both online and offline spaces. Some may have decided to turn to extremist Islamism solely on the basis of online sources, but others may have first encountered radical ideas in prison.

The role of time is also an important factor. The speed with which someone becomes radicalised and the time it takes for them to commit a terrorist act (if at all) is individual-specific.

Finally, it is important to note that the process of radicalisation can be triggered or even accelerated by a perceived or real grievance against Muslims.

Összefoglalás.

A tanulmány a terrorveszély felismerésének és kezelésének elméleti és technikai összefoglalását nyújtja. Kiemelten foglalkozik a kockázatbecslés technikájával, és bemutat egy új, mesterséges intelligencián alapuló eljárást, amelynek segítségével 90%-os sikereséllyel lehet azonosítani azokat, akik terrortámadásokat hajthatnak végre. E mellett, az eljárás által szolgáltatott adatok felhasználásával sikerült leírni a radikálisok két típusát, amelyeket megközelítőleg az „alárendelt/erőszakos” és a „vezető/nem-erőszakos” szavakkal jellemezhetnénk. A két csoport között jelentős különbségek voltak a családi háttér, iskolázottság, radikalizálódási folyamat, állampolgársági múlt, bűnözői előélet, és szerepvállalási jellegzetességek tekintetében.

Summary.

Although Hungary is in a privileged position regarding the threat of terrorism, the history of other countries suggests that similar good positions can be temporary. The threat of terrorism can be investigated by several scientific approaches. After reviewing these, we analyze the theoretical and technical background of risk assessment, and present the results of our recently concluded research. In this we examined the US database PIRUS, which contained 112 types of personal data of 2,148 radicals. About half of them did carry out terrorist attacks the other half did not. Based on the individual characteristics of the radicals, the XGBoost machine learning algorithm correctly identified the perpetrators of the terrorist attacks with a probability of 87%. By using the data provided by the software, it was also possible to describe two types of radicals, which could be roughly characterized by the words “subordinate/violent” and “leader/non-violent”. The former usually had a criminal but not a radical background. They converted late in life (if their radicalization was of a religious nature) and adopted radical ideas as adults (if their radicalization was nonreligious in nature). They played a subordinate role in terrorist groups, required training and were largely influenced by social media. They also belonged to low social classes and had many personal problems. In contrast, non-violent extremists were characterized by a family tradition of radicalism, mostly had no criminal past, belonged to higher social strata, and played leading roles in terrorist organizations. Instead of committing attacks, they engaged in illegal activity by supporting terrorist organizations. The two main types probably consist of subtypes. Compared to violent extremists who were radicalized in prison, for example, those who were not radicalized in prison were mostly foreigners, were often unemployed despite their higher education, and compared to those radicalized in prison, they committed lesser crimes before radicalization. Similar subgroups occurred in both main groups, but their detailed characterization requires further research. Our findings suggest that artificial intelligence can become a good tool for the risk assessment of radicals concerning their proneness to perform terrorist attacks. Moreover, the risk assessment tool employed here may be useful in typifying radicals, and studying their radicalization routes.

Summary.

One of the very important conditions for the normal functioning of a state is its ability to defend itself against various external or internal threats, attacks, and dangers. Such security challenges may be e.g. natural disasters, health emergencies, external attacks (military, political, economic), economic collapse, civil strife, organised crime, terrorism, etc. A well-functioning state has the appropriate administrative, health, law enforcement, military, etc. organisations, and structures to deal with and respond to these types of challenges and threats.

There are several studies in the literature (both Hungarian and foreign) on the theoretical model of intelligence services. Without exception, these theories take the approach of constructing a theoretical model through the various activities of secret services. In this paper, I attempt to construct, albeit sketchily, a kind of general, logical-functional counter-terrorism model to illustrate the complex activities of counter-terrorism intelligence and law enforcement organisations.

Összefoglalás.

Az államok normális működésének egyik nagyon fontos feltétele, hogy az állam önmagát képes legyen megvédeni különböző külső vagy belső fenyegetésektől, támadásoktól és veszélyektől. Ilyen biztonsági kihívások lehetnek pl. természeti katasztrófák, egészségügyi veszélyhelyzet, külső támadás (katonai, politikai, gazdasági), gazdasági összeomlás, belviszály/polgárháború, szervezett bűnözés, terrorizmus stb. Egy jól működő állam esetében megvannak a megfelelő államigazgatási, egészségügyi, rendészeti, katonai stb. szervezetek és strukturák az ilyen típusú kihívások és veszélyhelyzetek kezelésére, megszüntetésére. Jelen tanulmány szempontjából alapvetően a terrorizmus releváns biztonsági kihívás, ennek megfelelően az erre adott állami választ, a terrorelhárítás egy lehetséges elméleti modelljét állítom fel és mutatom be vázlatosan, annak titkosszolgálati és rendőrségi szempontjai szerint.

A nemzetbiztonsági szolgálatok működésének alapját a történelmük során mindig speciális feladatrendszerük, az állam területi integritásának biztosítása, függetlenségének és állampolgárai jogainak és biztonságának a védelme határozta meg (Boda–Regényi 2019). Ezeknek a feladatoknak az ellátásához a szolgálatok törvényi felhatalmazással különleges eszközöket és módszereket használhatnak és használnak. A titkosszolgálatok működési területük alapján két csoportra, polgári és katonai szolgálatokra oszthatók, míg a klasszikus szakmai tevékenységi körük alapján hírszerző és elhárító feladatokat láthatnak el (Dávid 2018: 15). Már ez alapján is világosan látszik, hogy a szolgálatok szerepe és feladatköre mennyire szerteágazó és sokszínű lehet. A terrorizmus elleni küzdelem pedig ennek a feladatnak csak egy, bár kétségkívül nagyon fontos része. A szakirodalomban (magyar és külföldi egyaránt) több tanulmány is foglalkozik a titkosszolgálatok elméleti modelljével. Ezek az elméletek kivétel nélkül azt a megközelítést használják, hogy a titkosszolgálatok egyes tevékenységi körein keresztül állítják fel az elméleti modellt. Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy – ha vázlatosan is – de megalkossak egyfajta általános, logikai-funkcionális terrorelhárítási modellt, a terrorelhárítást végző elhárító és rendészeti szervezetek összetett tevékenységének bemutatására.

Összefoglalás.

Arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen hatása van a leendő külföldi terrorista harcosoknak és a visszatérőknek a társadalmi jelzőrendszerekre. A két területet a radikalizáció fogalma mentén kapcsoljuk össze. Bemutatjuk a társadalmi jelzőrendszerek tervezésének, kiépítésének és működtetésének gyakorlatát. Ezt követően megpróbálunk a releváns és aktuális szakirodalmi keret áttekintésével összefoglaló képet alkotni a visszatérő külföldi terrorista harcosokról, felfedve a jelenség mögött megbúvó kihívásokat és veszélyeket. A nemzetközi ajánlások áttekintésével választ keresünk a repatriáció és reintegráció legjobb gyakorlataira, amelyek alapján egyértelművé válik, hogy a jelzőrendszereknek jelentős szerepük lehet a vizsgált kihívás kezelésében. Azonban a hagyományos jelzőrendszerek helyett komplex társadalmi jelző-, deradikalizációs és reintegrációs rendszerekre van szükségünk.

Summary.

Radicalization awareness of social systems and returning foreign fighters have been key elements of security discourse on international and national level for the past two decades. Complexity of these topics offer many opportunities and challenges. This study attempts to combine this two aspects and examine their relationship. As the difficulty of definition-making poses a fundamental problem, we attempt to define radicalization, social awareness systems, foreign fighters and the latest related concepts.

The main question is: what effect do foreign terrorist fighters and returnees have on social awareness systems? Radicalization connects both. The study highlights the main stages of radicalization process searching for a pattern that could be useful in understanding radicalization and planning, building and operating social awareness systems. The basic task of social awareness systems is to detect violent extremism and intervene to stop the process. At the same time, they are suitable for the prevention and detection of recruitment, but for this they must cooperate closely with the national intelligence services and intervention units of the social services. As a closing thought, the study provides a summary of returning foreign terrorist fighters, and a review of international recommendations regarding best practice for reintegration and repatriation. Social awareness systems are never perfect, but they are able to provide an adequate response to challenges at many points, as well as they are suitable for dealing with the problem of returnees.

To prevent a wave of foreign fighters in the future the social awareness systems must be strengthened. The accuracy of finding vulnerable groups must be improved and the tools to protect them must be developed. In order to effectively deal with security challenges posed by returning foreign terrorist fighters, applying a multi-agency model could be the answer. Overall social awareness systems can play a significant role in dealing with the complex problem of returning foreign terrorist fighters. However, instead of traditional social awareness systems, we need complex social awareness, de-radicalization and reintegration systems.

Összefoglalás.

Jelen tanulmány célja a magányos elkövetők megismerése mellett annak körüljárása, hogy mely módszerek lehetnek hasznosíthatók az ellenük folyó harcban, illetve milyen problémákkal szembesülhetnek a témát kutató szakemberek. A szakirodalom áttekintésével képet kaphatunk általános profiljukról. Tekintettel azonban arra, hogy a magányos elkövetők kevés olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket másoktól, elmondhatjuk, hogy megbízhatóan nem profilozhatók. Továbbá a profilalkotás módszere csak bizonyos esetekben segítheti az ellenük folyó küzdelmet, hiszen a módszer célja egy már megtörtént bűncselekmény elemzése. A terrorcselekmények esetében pedig a hangsúly azok megelőzésén van, melyben elsősorban a kockázatelemzési és társadalmi jelzőrendszerek nyújthatnak segítséget.

Summary.

The aim of this study is to understand the lone actor terrorist and to discuss which methods can be used to combat this specific type of terrorist. We will review the main research findings on lone actors to understand their general profile. Lone perpetrators are generally male and under 50 years of age. A review of the literature suggests that there are some characteristics which lone actors have in common, which relate to their behaviour prior to the terrorist offence. Furthermore, there is a higher prevalence of mental disorders among lone offenders compared to both the general population and organised terrorist offenders. However, this cannot be considered as a causal factor. Given the fact that lone offenders have few characteristics that distinguish them measurably from other types of terrorist offenders, or even from society, it can be said that they cannot be reliably profiled. The small amount of information and data sets available to researchers (the closed treatment of case details) also makes analysis and scientific investigation difficult. Furthermore, the profiling method can only help in certain cases, since the aim of profiling is to analyse an already existing, unknown offender. In the case of terrorist offences, the focus is on prevention and deterrence, where risk analysis and social alarm systems can be of particular help. We briefly present the TRAP-18 risk analysis tool, which has proven useful in assessing the risk of lone offences.

The emergence of online space provides a new platform for radical organisations, and thus for counter-terrorism services, to detect extremist groups and individuals in virtual platforms. Open source information can also help risk analysis, and if used professionally, can provide very specific information about a targeted individual. Due to the limitations of this paper, the radicalisation processes of lone offenders, as a very important part of the subject, will not be discussed, and this article will focus on the differences between the methods and their practical aspects. Overall, the benefits of profiling lone offenders are not essentially practical work, but rather in supporting the development of risk analysis methods and as part of the cognition process.

Summary.

The correlation between terrorism and mental disorder has been studied for decades. Empirical findings suggest that no major role of psychiatric disorders can be found in relation to terror attacks, except for one type of terrorism: the lonely offender. Schizophrenia has been proved to be one of the most important psychiatric disorders that have correlation with lonely-offender type terrorism. In this paper the symptomatology of schizophrenia is presented with a special regard to its role in the development of deviant tendency that may lead to terror attacks. A domestic case of lonely-offender terror activity is introduced with the aim of highlighting this correlation in practice. Based on international empirical data and cases such as the one presented here a conclusion can be drawn; close attention is required on the mental state in the case of lonely-offender terrorism.

Összefoglalás.

A bűnelkövetés természetének vizsgálata során a mentális állapot kérdése egy rendszeresen előforduló problémakör. A pszichológia tudomány mellett, melynek különböző alkalmazott és elméleti területei régóta eszközül szolgálnak a bűnnel való küzdelem során, a pszichiátria is egyre nagyobb hangsúlyt kap. A 21. században a terrorizmus a bűnelkövetés egy igen speciális jelentőséggel bíró típusa. Mivel a terrorizmus társadalmi jelentőség szempontjából központi szerepet kapott az elmúlt évtizedekben, a tudományos világ is intenzív figyelmet szentel neki. A modern trendeknek megfelelően a terrorcselekmények természetének tanulmányozása során is egyre jobban előnyt élvez a minél szélesebb körű tudományos megközelítések integrálása, a multidiszciplináris megközelítés. A terrorizmus jelenségének vizsgálata során a pszichiátria diszciplínája is egyre gyakrabban szerephez jut, ennek megfelelően a terrorizmus és a mentális betegségek kapcsolata a kutatókat évtizedek óta foglalkoztatja. Ugyan az eddig gyűjtött empirikus adatok azt sugallják, hogy a mentális betegségeknek nincs kifejezett jelentősége a terrorcselekmények kapcsán, a terroristák egy speciális típusa, a magányos elkövetők által végrehajtott támadások ebből a szempontból kivételt képeznek. Több pszichiátriai zavar esetében találtak a normálpopulációhoz mérten magas pervalenciákat a magányos terroristák között. Ezek közül a skizofrénia az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró pszichiátriai kórkép. Ez, tekintve, hogy a tudathasadásos elmebaj gyakran asszociálódik erőszakos cselekményekkel, nem meglepő, jóllehet a skizofrének által mutatott deviancia igen eltérő a skizofrén populáción belül. Ez elsősorban azért is van, mert a skizofrénia rendkívül változatos és sokszínű klinikai képe mentén igen nagy a változatosság a tekintetben, hogy a különböző tüneteket produkáló betegek mennyire erőszakosak. A jelen tanulmányban a skizofréniához köthető, a terrorcselekmények szempontjából kulcsjelentőségű deviancia kialakulásában leginkább meghatározó tüneteket járjuk körbe. A skizofrénia általános tünettanának tárgyalásán túl kísérletet teszünk annak életszerűbb bemutatására egy hazai terrorcselekmény skizofréniában szenvedő elkövetőjének az esetén keresztül. A bemutatott incidenshez hasonló elkövetések és a nemzetközi empirikus adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a magányos elkövetők kapcsán a mentális állapot fokozott figyelmet érdemel. Erre tekintettel további empirikus adatgyűjtés szükséges, mely tudás várhatóan nagyban hozzájárul a terrorizmussal folytatott küzdelem sikerességéhez.

Abstract

To date, much of the research on international science, technology, engineering, and mathematics (STEM) doctoral students has focused either on international academic mobility or on students' acculturation and adjustment challenges and coping mechanisms in foreign academic contexts. In comparison, very little attention has been paid to Asian doctoral students and their personal experiences from a life course perspective.

Based on a qualitative literature review, this article sheds light on the experiences of Asian doctoral students in STEM (science, technology, engineering, and mathematics) disciplines within a life-course theoretical approach, paying particular attention to their agency, socialisation, and educational trajectories and transitions. The process of migration/mobility and transition between academic institutions requires a reassessment of cognitive patterns, behaviours, learning mechanisms, and the exercise of agency and response. The findings highlight how the complex dynamics between agency, socialisation, cultural norms and values, economic factors, academic performance, and institutional parameters influence the educational trajectories and transitions of Asian STEM doctoral students abroad. The result contributes to a synthesis of research findings that could inform doctoral education policy.

Abstract

In the globalized world, not only one's language plays an increasingly important role, but also the knowledge of other foreign language(s) and their associated culture(s). With their help, a person can obtain various information, which can help them become more informed about the world. Furthermore, they can help gain personal or professional success through foreign language and cultural experience during their studies, scholarships or employment (Sebestyén 2022). Therefore, in 2002, the European Union set the goal of achieving that all its citizens shall know two other foreign languages besides their mother tongue (Kommission der Europäischen Gemeinschaften 2005). Thus, the aim of our thematic issue is to provide an insight into the current situation through a few examples after 20 years since the decision of the European Union was made.

A tanulói teljesítményeket, a jövőbeli terveket több tényező befolyásolja, például a területi adottságok, a szülők iskolázottsága. A „Némettanulás, illetve -tanítás Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (2018–2019)” kutatás tanulói adatbázisából (N = 890) a területi szempont, a családi háttér, valamint a tanult idegen nyelv mentén készített kereszttábla és varianciaanalízisek alapján elemeztük az idegen nyelvi érdemjegyeket, valamint a nyelvtudással kapcsolatos jövőterveket. A Hajdú-Bihar megyéből származók tanulmányi eredményei többségében magasabbak a vizsgált tantárgyakból, továbbá különbség van a tanult idegen nyelv és a tanulók származási megyéje szerint a diákok nyelvtanulással kapcsolatos jövőterveiben.

A kis létszámú, néhány pedagógussal működő iskolák az iskolahálózat jellegzetes intézményei voltak Magyarországon a 19–20. század fordulóján. A múlt század hetvenes éveitől kezdődött az az oktatáspolitika, amely össze akarta vonni és ezáltal felszámolni ezeket az intézményeket. A rendszerváltozás (1989–1990) után újra tapasztalhattuk a kis iskolák visszaállítását („visszakörzetesítés”). A kisiskolák létesítése és megszüntetésük közötti harc nem magyarországi jellegzetesség. Európa számos országában megfigyelhető, az Egyesült Államokban pedig a 2000-es évek egyik vezető oktatáspolitikai mozgalma volt („kis iskola mozgalom”, „kis iskola kezdeményezés”). Mi szól mellettük, és mi ellenük nálunk? Ezt vizsgálom ebben az írásban.

A nemzetközi termelési hálózatokba tagozódott, félperiférikus helyzetű magyar textil-, ruha-, bőr- és lábbeligyártó (TCLF) ipar zsugorodik. Szerkezet- és generációváltási folyamatai mégis nagyarányú munkaerőhiányt teremtenek, melynek kezelése a könnyűipari szakmák iránti csekély érdeklődés és az iparágspecifikus tudás (újra)termelését szolgáló intézményrendszer visszafejlődése miatt komoly kihívás. Cikkünkben a könnyűipar munkaerőigényeket meghatározó szerkezeti és területi jellemzőit, majd – friss terepi kutatásainkra építkezve – a cégek kényszerek mentén formálódó humán stratégiáit mutatjuk be. Végül, a diszkusszióban a globális termelési hálózatok (GPN) elméleti keretrendszerében értelmezzük eredményeinket. Fő következtetésünk, hogy a termelési hálózatokban történő hosszabb távú (sikeres) részvétel, illetve a megfelelő humánerőforrás-utánpótlás egymást kölcsönösen feltételezi.

A tanulmány célja a 2014-ben létrehozott Erasmus+ programra történő pályázási aktivitás vizsgálata. A tanulmány kiemelten vizsgálja a program szakképzési területének 2014 és 2019 közötti magyarországi pályázatait, a pályázati aktivitás területi, kereskedelmi, hálózati összefüggéseit. Az eredmények rámutatnak a pályázók területi koncentrálódásának tényére, amely összefügg az adott terület gazdasági fejlettségével, feladatot adva a következő pályázatok esélyegyenlőséget kínáló, új digitalizációs törekvései számára.

„A roma kultúra reprezentációja a tartalomszabályozók, tartalomhordozók körében, valamint ezek fejlesztési lehetőségei” című kutatás során azt vizsgáltuk, hogy a közoktatásban a környezetismeret, a természetismeret és a földrajz tanításához a választható tankönyvek listáján szereplő tananyaghordozók a hazai nemzetiségekről, fókuszáltan a cigány, roma népességről tartalmaznak-e olyan releváns információkat, amelyek a Nemzeti alaptanterv (NAT), a Kerettantervek, illetve az ezekre épülő helyi tantervek előírásai szerint kötelező elemei lennének az egyes évfolyamok ismeretanyagának. (Ld. még Orsós 2015, 2016; Cserti Csapó 2016; Andl–Cserti 2017.) Áttekintettük a témakörben született korábbi eredményeket is (Terestyéni 2005; Balázs et al. 2014; Binder–Pálos 2016).

A tankönyvek első vizsgálata nagyon negatív tapasztalatokkal zárult. A választható tankönyvek elvétve tartalmaztak a nemzetiségekről információkat, a cigánysággal kapcsolatban még inkább érezhető volt ez a negligálás. Bár mindegyik tantárgy alkalmas arra, hogy a nemzeti kisebbségekkel szembeni tartalmi és érzékenyítési elvárásoknak eleget tegyen.

A tankönyvek közül néhányban jelentek meg tartalmak, de ezek kivétel nélkül vagy pontatlanok, vagy inkább a sztereotipikus gondolkodás veszélyét rejtették.

Az is világossá vált, mennyire nehéz feladat a tankönyvszerző számára, hogy egyszerre feleljen meg minden elvárásnak. (Ld. Dárdai 2002; Balázs et al. 2017.) A tanulmány reflektál arra, mit és hogyan lehet tanítani abból a „megrendelői csomagból”, amit a hazai oktatáspolitika előír a hazai nemzetiségek – köztük a roma, cigány népesség – társadalmi-gazdasági-területi megközelítésével kapcsolatban.

A tanulmány az iskola intézményének és szervezeteinek kölcsönhatását elemzi a digitalizáció tükrében. Bemutatja a külső kontextus, az intézmény és az iskolaszervezetek közötti kapcsolatokat, az iskola intézményi változásának tényezőit, az iskolaszervezetek izomorf változási és szervezeti tanulási aspektusait. A tanulmány célja elsősorban ennek a komplex jelenségnek az áttekintése, ezzel diskurzus indítása az intézményben és az iskolák vezetési szükségleteiben végbemenő feltartóztathatatlan változásról.

Tanulmányunkban a reformkori Akadémia protestáns tagjainak földrajzi hovatartozását vizsgáltuk kollektív biográfiai eszközökkel. A tanulmányi pálya és a felnőtt életutak állomásait kultúrrégiókhoz soroltuk. Ezt követően a kultúrrégiók egymáshoz viszonyított arányát, akadémiai reprezentációjuk erejét, illetve a személyeknek a kultúrrégiók közötti mozgását, földrajzi mobilitásuk nagyságát és intenzitását határoztuk meg. A vizsgálatot az tette lehetővé, hogy a reformkori Akadémia mindenféle metszésvonal mentén egyensúlyozó mechanizmusokat működtetett, s így felekezeti és földrajzi értelemben is egyfajta reprezentativitásra törekedett. A reformkori akadémikusok mobilitását vizsgálva Debrecen és Erdély önállóságához (és zártságához) nyertünk újabb érveket, emellett pedig Pest immár egyre erőteljesebb vonzó hatása támasztható alá meggyőző számokkal.

A középfokú oktatási ingázás fontos szerepet tölt be az oktatás rendszerében hazánkban. Vizsgálatunk során három időmetszetben (2013, 2016 és 2019) elemeztük az ingázási hálózatokat, amely során az intézményi adatokat településekre összesítettük. Az ingázás csökkenő értékeiben közrejátszanak a demográfiai folyamatok és a hazai oktatáspolitika hatása (a tankötelezettségi korhatár csökkentése). Ez a csökkenés azonban elsősorban a vidéki és elmaradott térségekben jelentkezett, ugyanakkor a nagyvárosok agglomerációs térségeiben intenzív és bővülő ingázási övezeteket lehet megfigyelni.

Kutatásunkban a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek, illetve tanulók leíró jellegű statisztikai elemzését végezzük. Az Oktatási Hivatal 2016. évi és 2021. évi adatbázisait elemezzük a két év összevetésében is. A tanulmányban megvizsgáljuk, hogy a két év között hogyan változott az SNI-gyermekek aránya, mely területeken nőtt és hol csökkent az arányuk. Kitérünk arra, hogy mely intézménytípusban milyen arányban nevelkednek sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók. Megvizsgáljuk, hogy az SNI-gyermekek fogyatékosságtípusnak megfelelően integrálva vagy szegregálva tanulnak. Végezetül arra is kitérünk, hogy az egyes fogyatékossági típusba tartozó gyermekek aránya hogyan változott a vizsgált két év között.

A neveléstudományi, szakpolitikai és pedagógiai-szakmai viták időről időre felbukkanó témája a (falusi) kisiskola, leginkább fenntarthatósága, előnyei-hátrányai kerülnek fókuszba. Tanulmányunk elsőként azokat a hazai történéseket, oktatáspolitikai irányokat tekinti át, melyek alapvetően befolyásolták az alapfokú intézményhálózat, főként falusi, alacsony tanulólétszámmal működő intézmények helyzetét. Az írás második része egy esettanulmány, ami két kistelepülés oktatást érintő összefogását mutatja be, ami az ezredforduló előtt indult annak érdekében, hogy mindkét faluban fennmaradjon az általános iskola. Az esettanulmány vizsgálja, hogy az iskolát körülvevő aktuális társadalmi és oktatáspolitikai környezet miként befolyásolta a működést, hangsúlyosan kitérve arra, hogy az új – állami – fenntartói struktúrában hogyan találta meg a helyét, és a településeknek, a helyi közösségeknek és vezetőinek milyen szerepük van a helyi érdekek érvényesítésében.

A szakképzési rendszer 2020-as átalakításával az ágazati képzések elérhetősége vált meghatározóvá, mert ezeken belül a szakmaválasztás már rugalmasabban megvalósulhat. A gazdasági szervezetek működése természetszerűen függ a rendelkezésre álló tárgyi, anyagi, infrastrukturális és humán erőforrások mennyiségétől és minőségétől. Kutatásunk két irányt tár fel. Bemutatjuk a szakképző intézmények területi elhelyezkedését, fenntartásuk sokféleségét. Második irányunk a szakképzési centrumok, agrárszakképzési centrumok működését, a gazdasági szférával való együttműködésüket helyezi fókuszába. Fontosnak tartjuk, hogy az egyes ágazati képzések elérhetővé váljanak azon térségekben, melyekben prosperál az adott térség gazdasága. Célunk az ágazatok elérhetőségének térségi bemutatása és ezek kapcsolata a területen sikeres ágazatokkal. Kutatásunkban statisztikai elemzéssel és mélyinterjúkkal adunk választ a kérdésekre.

Abstract

In the context of this article, the author takes stock of the legacy of the UN Commission on Human Rights (CHR) and the changes that its replacement by the Human Rights Council (HRC) in 2006 have led to. A political body such as the CHR/HRC cannot do more than the member states allow it to do, and cannot be blamed for being driven by political motivations. Against this background it is not surprising that the new institutional framework did not solve the political problems associated with the CHR, since the new body was almost identical in size to its predecessor, involved the same actors, and operated under similar political conditions. The establishment of the Universal Periodic Review (UPR) mechanism, however, introduced a new approach to the UN system by ensuring a cooperative review of the human rights situation of all UN member states, thus awarding an increasingly important role to the technical assistance pillar in implementing its recommendations. Notwithstanding the above, the UPR process has not rendered the adoption of country-specific resolutions unnecessary, but their use should be more strategic, ensuring better coordination within the UN system as a whole, and increasing the importance of the regional dimension in the work of the world organisation. It is not politically realistic to expect all HRC member states to have excellent, flawless human rights records, but the nomination of governments committed to and supportive of human rights should be encouraged. It is important to underline that over the past years, WEOG, EEG, and GRULAC countries, together with some pro-human-rights countries from Asia and Africa, have built successful coalitions within the HRC concerning a number of sensitive issues. The process of democratisation around the world, despite the decline in recent years, will further reinforce these positive trends, improving the composition of the HRC as more and more democratic countries hopefully seek to join the body.

Abstract

When the historical dimension of the Hungarian public law is assessed, usually the analysis of the constitutional court case law is highlighted; however the Parliament might have an equally important weight. Article R) of the Fundamental Law provides two crucial references to the historical constitution: the clause of paragraph (3) which mentions the achievements of the historical constitution, and paragraph (4) which imposes the duty on all bodies of the Hungarian state to protect the constitutional identity of Hungary laid down in 22/2016. (XII. 5.) ruling of the Hungarian Constitutional Court. These two provisions are also binding for the Parliament to take into account the historical development of the current legal system during all of its legislative activities. In our view, this duty is more extensive than the examination of certain historical laws; the whole historical development of a legal field should be considered as regard the content of laws; the circumstances of their enactment, their special meaning during each historical period. In our contribution, those already known examples are enumerated, when the Hungarian Parliament relied explicitly on the achievements of the historical constitution, and how broad is the parliamentary space of manoeuvre in this regard. Our focus is to identify such alternative legal instruments, which could strengthen the role of historical arguments in the parliamentary practice. Certain elements of the legislative process will be considered (committee meetings; impact assessment of laws, the potential second chamber), while certain components of the laws will be also assessed (preambles, reasonings of laws, parliamentary resolutions).

Summary.

Throughout history humanity has always faced different kinds of hazards endangering human lives and their properties. Therefore, humans started to develop methods to help them reduce risks. Disaster management mostly depends on geographical information system (GIS) and disaster communication. One element of disaster communication is early warning systems (EWSs). EWSs one time used to use hazard bells, but they have developed over time. Our age is characterized by new ways of digitized communication. Social network sites (SNS) have brought advantages and challenges not only for the authorities involved in disaster communication but for the whole community. In this study we investigate the credibility and reliability of using SNS in EWSs through the case of the Dead Sea flashing floods of 2018. Results reflect which is more credible and we provide recommendations aimed at civil protection in Jordan.

Absztrakt.

A történelem során az emberiség mindig is szembesült különböző katasztrófákkal, amelyek nemcsak az emberi életet, hanem az anyagi javakat is veszélyeztették. Éppen ezért szükség volt olyan módszerek kidolgozására, amelyek csökkentik a kockázatokat. A katasztrófa elleni védelem hatékonysága számottevően függ a földrajzi információs rendszertől (GIS) és a kommunikációtól, amelyek az elmúlt évtizedekben gyors ütemben fejlődtek. A katasztrófavédelem fontos eleme a korai figyelmeztető rendszer, amely előre jelzi a veszélyeket az adott földrajzi területen. Régen a korai figyelmeztetést szolgálták bizonyos fokig a vészharangok is.

Napjainkban már a katasztrófa-kommunikációs módszerek egyre hatékonyabbak, az emberek időbeni figyelmeztetése pedig egyre fontosabb. Ez utóbbira számos módszer létezik a katasztrófa típusától, illetve a veszélyek jellegétől függően, amelyekkel külön-külön felelős szolgálatok foglalkoznak. A villámárvizek esetében ismert az internetnek és azoknak az érzékelőknek a jelentősége, amelyek a talajnedvesség mérését végzik, szükség szerint riasztva a felelős katasztrófavédelmi vagy polgári védelmi csapatokat. Szintén elengedhetetlen az adott területen élő közösségeknek az elsők közötti értesítése, amiben a közösségi hálózati helyek technológiája nagy előrelépést hozott. Az emberek ugyanis elkezdtek fontos, veszélyt jelző tartalmakat megosztani a közösségi hálózati helyeken [Social Network Site (SNS)] élő közvetítéssel, vagy videók, fényképek küldésével rokonoknak, barátoknak és ismerősöknek. Ezeknek a platformoknak a használata sok esetben hasznos volt a katasztrófavédők számára is, mivel minden érintett figyelmét felkeltették.

Ez a tanulmány a 2018-as holt-tengeri villámárvizek példáján mutatja be az SNS alkalmazásának a hitelességét és megbízhatóságát a korai krízis figyelmeztető rendszerekben. Rávilágít arra, hogy a jordán kormány által kiadott előző napi figyelmeztetés nem volt olyan hatékony, mint az, amikor a figyelmeztetést közösségi hálózati helyeken osztották meg. A súlyos áradások következtében ugyanis az előbbi alkalommal voltak halálos áldozatok is, míg az utóbbi figyelmeztető módszer használata révén nem történt sérülés és haláleset sem. A tanulmány bemutatja a helyi híroldalak és az SNS összehasonlításának és tesztelésének eredményeit a jordán közösségben végzett felmérésre alapozva. Továbbá arra a kérdésre is választ keres, hogy az SNS lehet-e a Jordániában használható korai figyelmeztető rendszer módszere. A kérdőíves felmérésre 650 válasz érkezett, amelyeket különféle statisztikai módszerekkel elemeztünk. A tanulmány a főbb megállapításokat összehasonlítja hasonló témájú, korábbi tanulmányokkal is. Ehhez az egyik legnagyobb bibliometriai adatbázisban, a Scopusban kulcsszavak alapján folytatott keresések szolgáltak alapul, összehasonlítva a tanulmány eredményeit a tíz legjobban idézett dokumentummal. A tanulmány megállapításai, ajánlásai a jordániai polgári védelem, valamint a katasztrófaelhárító szolgálatok számára lehetnek hasznosak a villámárvizek esetén. Továbbá, ösztönzést adhatnak arra, hogy több SNS-csatornát hozzanak létre a közösségekben, hogy időben tudjanak riasztásokat adni, és hogy fokozzák a tudatosságot az ilyen veszélyekkel összefüggésben. A jordán példa más országok számára is tanulságokkal szolgálhat a korai krízis figyelmeztető rendszerek terén.

Összefoglalás.

Elemzésünk célja, hogy bemutassuk azokat a népesedési folyamatokat, amelyek az elmúlt évtizedben a népesség jelentős fogyását okozzák, és aminek eredményeként a jövőbeli népesedési folyamatok alakulnak. Vizsgálatainkat és értelmezéseinket a három népesedési komponens, a termékenység, halandóság, illetve a nemzetközi vándorlás mentén végezzük. Az elemzésből kiderül, hogy évszázadunk második évtizedében a népességfogyás legfőbb tényezője a halálozási veszteség volt, de a népességfogyást a nemzetközi vándorlás negatív egyenlege is érdemben növelte. A születések és a halálozások száma közötti különbség 1981 óta fennáll; a természetes fogyás előbb a születésszám csökkenése, majd az évtized végén a Covid–19 járvány miatt nőtt. A negatív vándorlási egyenleget főképpen a német és az osztrák munkaerőpiaci nyitás növelte meg. A jelenlegi korszerkezetet figyelembe véve az előreszámítások a népesség további csökkenését vetítik előre.

Summary.

The aim of our analysis is to present the population trends that have caused the significant population decline in the last decade in Hungary and that will determine the future Hungarian population in terms of numbers and composition. Our analyses and interpretations are carried out along the three population components: fertility, mortality, emigration and immigration. The analysis reveals that in the second decade of our century, the main factor of population decline was mortality loss, but that the negative balance of international migration also contributed significantly to population decline.

Natural reproduction (births minus deaths) has been negative in Hungary since 1981. In the period following the change of regime, natural increase increased from -1.9 per thousand births in 1990 to -4.1 per thousand in 2003, due to a decline in the birth rate. In the decade between 2010 and 2020, it ranged between -3.5 and -4.1, reaching -6.4 per thousand in the second year of the Covid-19 (2022).

The number of birth, which although fluctuated somewhat between 2010 and 2020, but was essentially stagnating, is the result of two opposite processes. On the one hand, the propensity to have children, measured by the total fertility rate, has been steadily increasing. On the other hand, the number of women of childbearing age, including women aged 20-39 who are of prime childbearing age, has been steadily declining.

An important feature of the pre-pandemic period was the slowdown in mortality improvement. The negative trend was observed in both EU countries and in our country, affecting both men and women. The age-specific look highlighted slowdown among middle-aged (30-59 years) man and women, and the improvement in mortality has declined also among younger elderly people (60-79 years). The stagnation in the number of deaths in Hungary was both a consequence of an ageing age structure and a reduction in the improvement in life expectancy. This stagnation was replaced by a rapid increase in mortality with the emergence of the Covid-19 epidemic. Our analysis revealed that during the pandemic the mortality risk for men was higher than that for women, and surprisingly the slope of the age-specific mortality risks were very similar to age-specific mortality risks before the epidemic.

Hungary’s net migration was positive for a long time after the regime change, then turned negative shortly before the decade under review, with the number of people leaving the country exceeding the number of people arriving. The main reason that after the opening of the Austrian and German labour markets in 2011, outmigration, especially labour emigration rapidly increase among Hungarians according to ‘mirror statistics’. Noteworthy, Hungarian outmigration is among the lowest compared to the new EU states. A new development is that significant “return migration” trends can be observed at the end of the decade.

At the end, as a summary, three population scenarios are presented, the most likely baseline scenario, the high fertility scenario and the zero net migration scenario. The baseline scenario shows that by 2050 the population size will fall to 8.5 million, which corresponds to a 13% decline over roughly three decades. The age structure will also change radically; while in 2019 the share of people aged 65 and over is 14.5%, in 2050 it will be 27.5%, i.e. more than a quarter of the population will be aged 65 and over.

Abstract.

Water and rivers have played an essential role in the existence and development of mankind ever since the most ancient times. The first great civilizations emerged along the great rivers: along the Jordan, the Tigris–Euphrates and the Nile in the Middle and East North Africa (and elsewhere, such as along the Ganges-Brahmaputra system). While nowadays this very same region is exposed to probably the most severe water shortage and even scarcity, declining water resources are expected to cause major issues in the region due to the population increase and the effects of climate change. This may soon result in water related local or regional conflicts if not wars. The paper examines what role water plays in the rationale of regional security (sub-)complexes of the Middle East and North Africa, respectively.

Összefoglalás.

A víz és a folyók a legrégebbi idők óta alapvető szerepet játszottak az emberiség létében és fejlődésében. Az első civilizációk a nagy folyók mentén alakultak ki, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a Jordán, a Tigris-Eufrátesz, illetve a Nílus mentén (a világ más térségeiben pl. a Gangesz vagy az Indus mentén). Míg ma ugyanez a térség a legnagyobb vízszűkösségnek, sőt, vízhiánynak van kitéve, a népességnövekedés és a klímaváltozás következtében fogyatkozó vizek hamarosan konfliktusokhoz, szélső esetben vízháborúkhoz vezethetnek. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszik a víz a Közel-Kelet és Észak-Afrika regionális biztonsági komplexumainak létrejöttében.

Bár a Közel-Kelet és Észak-Afrika régióját számos különböző keretben lehet kijelölni – a történelmi, vallási, kulturális és/vagy politikai jellemzőktől a természeti kincsekig, vagy azok hiányáig –, a három nagy folyamrendszer, a víz és a klímaváltozás következtében egyre növekvő vízszűkösség és vízhiány magukban hordozzák mind az együttműködés, mind a konfliktusok, illetve háborúk (vízháborúk) lehetőségét.

A saját – akár belsőnek is tekinthető – földrajzi jellemzők mellett azonban a térségre gyakorolt külső hatások, elsősorban az európai gyarmatosítás alatt meghúzott államhatárok, azaz a területi állam fogalmának bevezetése, a sok helyen ma is érvényes vízmegosztási egyezmények tovább bonyolították a helyzetet. Az immár száz éve megállapított határok között az államok saját érdekei versengést eredményeztek, ami – az időközben zajló népességrobbanás következtében – egyre súlyosabb érdekellentétekhez vezettek/vezethetnek. Ezek egyik legfontosabb kérdésévé a víz és a vízhez való hozzáférés válik. Így bár a víz nem feltétlenül az elsődleges oka a regionális biztonsági komplexumok kialakulásának, a jövőben egyre fontosabb meghatározóvá válik.

Ugyanakkor a Közel-Kelet és Észak-Afrika három folyamrendszerének mint biztonsági komplexumoknak a hátterében a víz különböző aspektusai állnak. A Jordán-folyó esetében a vízmegosztás problémái és együttműködései alapvetően Izrael Állam megalakulásához, az arab-izraeli háborúkhoz és békefolyamathoz kapcsolódnak. A Tigris-Eufrátesz esetében az 1990-es években a víz elsősorban mint stratégiai szállítási útvonal jelentett biztonságpolitikai kihívást, amennyiben Irak háborúiban az olaj kijuttatása a világtengerekre volt a cél. A Nílus esetében azonban – tulajdonképpen az ókor óta változatlanul – az egyiptomi lakosság vízzel és élelemmel való ellátása, életének biztosítása a cél, miközben Etiópiában – emellett – az ország áramellátása az elsődleges. Azt mondhatjuk tehát, hogy bár a jövő konfliktusainak egyik fő oka valószínűleg a víz lesz/lehet, a víz különböző fenyegetéseket és lehetséges konfliktusokat idézhet elő: az élet és megélhetés veszélyeztetésétől a közlekedésen és szállítmányozáson keresztül az áramellátásáig.