Browse

You are looking at 601 - 700 of 1,141 items

Mivel a román államszocialista rendszer tarthatatlan iparszerkezetet hagyott örökül, a rendszerváltás nyomán úgy ennek eszközkészletében, mint humán állományában folytatódott a lebomlás. A foglalkoztatásvesztők tömegének csak a földtulajdonok visszaosztása nyújtott menedéket. A foglalkoztatás ágazatai közti áramlás így visszafordult: 1995-ig az iparból a mezőgazdaságba, azután pedig a legitim, belföldi foglalkoztatásból a feketegazdaságba és főként külföldre irányult. Eközben a GDP kétszeri nekilendülésével megindult a helyreállító növekedés, majd 2000-től felgyorsult, a foglalkoztatásszerkezet azonban alig rendeződött át. Az ipar nem jött lendületbe, csupán a külföldi vendégmunkába áramlás és az áru jellegű szolgáltatások erősödtek fel. 2008-ban a GDP növekedése már közelítette az új trendvonalat, amikor a világválság feltartóztatta, így nem jutott el a trendvonalon való fennakadásig. A román gazdaságnak nem sikerült megszabadulnia azoktól a súlyos fogyatékosságoktól, amelyeket a bukott rendszertől örökölt. Iparosításának és városiasodásának történelmi fejlődésszakasza mindmáig nem tudott befejeződni. A népesség túlnyomó része benne rekedt az önellátó mentalitásban, ami hatása alatt tartja életvitelüket és munkájukat. Ennek következtében a korszerű foglalkoztatás és a liberális piac nem képes a népesség egészére kiterjedni.

Restricted access

Immanuel M. Wallerstein eredetileg az általános vagy a komplex rendszerelméletre való bármiféle közelebbi utalás nélkül dolgozta ki világrendszer-szemléletét. Példamutató tudósi nagyságát jelzi és jellemzi, hogy miután megismerkedett a – társadalomtudományoktól (látszólag) távol álló – természettudományi jelenségek elemzésének általános alkalmazhatóságát hirdető tudósok munkásságával, nem habozott csatlakozni a (viszonylag) újnak mutatkozó irányzathoz, sőt annak egyik zászlóvivői szerepét vállalni. Wallerstein – és az általa választott utat járó néhány más társadalomkutató is – végül visszaretten a komplexitáselmélet teljes módszertani fegyverzetének bevetésétől, s a bifurkáció, a káosz, a turbulencia bevett fogalmait csupán metaforaként alkalmazza a világrendszer komplex jelenségeinek leírására, számos félreértésre okot adva.

Restricted access

A sajtóelemzés képes annak kimutatására, hogy mit jelentett a válság 2007-ben, amikor a napjainkban is tartó válság valójában elkezdődött. A két legnagyobb példányszámú hazai napilap elektronikus archívumainak áttekintése után azt állapíthatjuk meg, hogy a válsággal összefüggésben a lapok elsődlegesen részben annak a politikai válságnak a következményeiről cikkeztek, amely 2006 őszén kezdődött az akkori miniszterelnök Balatonőszödön elmondott beszédének nyilvánosságra hozatalával, részben a nemzetközi pénzügyi válság kirobbanásáról tudósítottak, harmadrészt az akkori legnagyobb ellenzéki párt megszólalóinak szociális válságként tálalt megnyilatkozásait tárgyalták. A két lap – politikai irányultságának megfelelően – eltérően írt a válságról a politikai és a szociális válság tekintetében, viszont lényegében azonos módon tárgyalta a pénzügyi válság kibontakozását.

Restricted access

Az alkotmányozás Magyarország történetében mindig fordulópontot jelentett. Magyarország alkotmányainak sorába illeszkedik az új alaptörvény. A hatalommegosztás újraformálódó rendszerében az állam és a civil társadalom önálló hatalmi centrumokká fejlődnek. A hatalommegosztás elve a 2011. évi magyar alaptörvényben is szerepel, de későbbi értelmezésre vár, hogy a platóni, a montesquieu-i vagy egyéb típusú hatalommegosztásról van-e szó. A klasszikusnak tekinthető törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatói hatalom helyett az állam és az államot ellenőrző, az állam túlsúlyát kiegyensúlyozni törekvő civil kontroll lehet a hatalommegosztás új dichotómiája. A magyarországi alkotmányok fejlődéstörténete a XXI. században elvezetett egy olyan alaptörvényhez, amelyet a választópolgárok legitimálnak az alkotmányozásra adott felhatalmazás alapján. A kétharmados többség nem értelmezhető másként, mint az alkotmányozásra adott felhatalmazásként. Az új alaptörvény kiváltott magyarországi és külföldi kritikákat is, de demokratikus párbeszéd kritikai észrevételek megfogalmazása nélkül nem jöhet létre. Az olyan kérdések, mint az actio popularis, a GMO-mentesség stb., kiváltanak pozitív és negatív észrevételeket egyaránt.

Restricted access

Az Európai Unió energiapolitikai integrációját lassú, szerves fejlődés jellemzi, megtorpanásokkal és újbóli nekilendülésekkel. A stratégiai ágazatnak számító energiaszektorban az eltérő érdekstruktúrájú tagállamok különösen éberen őrzik szuverenitásukat, így a közösségi kompetenciák kialakulása a többi területhez képest lassabban, nehézkesebben valósul meg. Napjainkban azonban olyan kihívásokkal (gazdasági-pénzügyi, környezeti és energiaválsággal) szembesül az EU, amelyek lépéskényszerbe hozhatják az akadozó energiaügyi együttműködést. Mint Jacques Delors rávilágít, ezek a krízisek kitörési lehetőséget is kínálnak, a válságból kivezető utat ugyanis a fenntartható fejlődésen és a harmadik évezred technológiáin alapuló új ipari forradalomban betöltendő vezető szerepe jelentheti Európa számára (Delors 2010). Az energiapolitika tehát fontos területe lehet Európa gazdasági-társadalmi megújulásának. A közös politikákra építő (piaci) integráció kiteljesítése mellett az energiaszektorban jelentős szerep jut az ágazatspecifikus, kormányközi logikát képviselő együttműködéseknek, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a folyamatok kölcsönösen ösztönzőleg hatnak egymásra. Elemzésünkben azt vizsgáljuk, hogy a jelzett integrációs jelenségek miként értelmezhetőek az integrációelméletek keretei között, és milyen formában érhetők tetten az Európai Unió energiaügyi külkapcsolataiban. A „közös hang”, az egységes külső energiapolitika igényének megfogalmazódása ugyanis – közös külpolitika és energiapolitika híján – az energiaügyi integráció sajátos jelenségének tekinthető, amelynek vizsgálata fontos adalékkal szolgálhat a kormányközi területek integrációs problémájának és összességében az európai integráció sokrétű folyamatának megértéséhez.

Restricted access

A független India hat és fél évtizedes történelmének számos politikai konfliktusa és feszültsége után 2011-ben előtérbe került az ombudsmani intézmény megteremtésének igénye, mégpedig a korrupció hatékony visszaszorítása és felszámolása érdekében. Az intézmény nem volt ismeretlen már korábban sem, ám átfogó, az egész országra egységesen kötelező törvény eddig nem szabta meg az ombudsman működését és jogosítványait. 2011-ben a kormány készített egy törvénytervezetet, amely széles körű tiltakozási mozgalmat váltott ki. Függetlenek közössége – Indiában újszerű civil összefogással – kidolgozott egy ellentervet, amelyet viszont a kormány nem fogadott el. Megindult az alkudozás, és bár a törvényt év végéig el akarták fogadtatni a parlamenttel, erre egyelőre nem került sor. A vita főképpen az ombudsman hatásköréről és jogosítványairól folyt, illetve arról, hogy melyek azok a tisztségek és hivatalok, amelyek tevékenységét a leendő ombudsman nem vizsgálhatja. A mozgalom, amely jogászokból, volt bírákból és egyéb kiemelkedő független személyiségekből állt, rátalált egy „népinek” nevezhető személyiségre, aki valóságos tömegmozgalommá szervezte ezt a politikai küzdelmet, és sajátos, Indiában jól ismert eszközöket alkalmazva gyakorolt nyomást a tárgyalási folyamatra és a kormányra. A rövid áttekintés viszonylag jelentős terjedelemben foglalkozik az ő politikai hátterével és módszereivel, valamint azzal a jelenséggel, ahogyan egy alapvetően tanulatlan politikai személyiség integrálódott egy Indiában viszonylag újszerű, modern civil mozgalom tevékenységébe.

Restricted access

Az emberek térrel kapcsolatos értelmezéseinek vizsgálata igen érdekes kutatási terület, hiszen a valóságos térnek (akár egy településnek) az objektív módon meglévő térelemeit – és különösképpen a térelemekhez kapcsolódó különböző vélekedéseket – az ember maga állítja elő, és szubjektív módon értelmezi, határozza meg azokat. A mentális térképezés során a térről szerzett információk is egyénileg formálódnak, mégpedig úgy, hogy azok a magunk számára segítenek eligazodni abban, mi hol van, mely területen kik laknak, egy adott helyre hogyan juthatunk el, mit hol, vagy éppenséggel hol mit csinálhatunk. A kérdés legtöbbször az, hogy ezek e térképek mennyire tükrözik a valóságot, vagy inkább mennyire állnak közel a valósághoz. A tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam és megnevezzem azokat a lehetséges tényezőket, amelyek befolyásolhatják a mentális térképek pontosságát.

Restricted access
Author: János Vadász

Az esszé a magyar társadalom, gazdaság és politika elemzését adja – nemzetközi kitekintéssel, a hazai adatok, tendenciák, trendek bemutatásával – a munkaügyi törvénykezést (a Munka Törvénykönyvét és az egész közszolgálati jogszabály-dzsungelt) alapjaiban megváltoztató kormányzati tervekkel és törvényi normaszöveggel összefüggésben. Az elemzés – munkavállalói szempontok kiemelt szerepeltetésével – részletesen foglalkozik az új Munka Törvénykönyvvel. A szerző az alkotmányozás, az állami szerep módosulása, a társadalmi egyeztetés átalakítása és egyéb törvények folyamatába ágyazza az MT tervezetét. Ebben a gondolatrendszerben fogalmazza meg javaslatait a kormányzati tervekkel szemben.

Restricted access

A környezetvédelmi szakpolitika megerősödésével és szerteágazó hatásával az elmúlt évtized egyre inkább előtérbe kerülő fogalmává vált a környezet(védelm)i politika integrációja. Mivel a fejlesztéspolitika, a fejlesztési és tervezési kérdések – illetve közvetlenül maga a döntéshozási folyamat – nem mentes a konfliktusoktól és érdekellentétektől, ezért a fejlesztéspolitikába, illetve annak döntéshozatali folyamatába integrálódó környezetvédelem akkor eredményezheti a fenntartható fejlődés megvalósulását, ha az intézményi, irányítási feltételek és az eszközök adekvátak. A fejlesztéspolitikába integrált környezeti politika megvalósításának új és meghatározó eszköze a stratégiai környezeti vizsgálat. Az eszköz a fejlesztési folyamat korai szakaszában segíti érvényre juttatni a környezeti érdekeket. Jelen tanulmány a környezeti politika integrálódásának elméleti kereteit, európai és magyar folyamatát, valamint a környezeti politika integrálódásának intézményi gátjait mutatja be irányítási és tudásszociológiai megközelítésből, egy nemzetközi kutatás eredményein keresztül, ahol a 2007–2013-as programozási időszak regionális fejlesztési tervének, valamint környezeti vizsgálatának folyamata került górcső alá.

Restricted access

Az egyenlőtlenségek ábrázolásának hagyományos módja, hogy bizonyos ismérvek alapján különböző csoportokba sorolják a társadalom tagjait. E tevékenységet hívjuk a legáltalánosabb értelemben osztályozásnak, a tevékenység nyomán előállt csoportokat pedig osztályoknak. Dolgozatom fő kérdése, hogy mit várunk, mi várható el egy olyan osztálysémától, amely a társadalom tagolódását igyekszik megragadni? A probléma megközelítéséhez Marxnak és Webernek a problémakörhöz kapcsolódó munkáit veszem szemügyre. Először áttekintem, hogy a struktúrakutatás problémája általánosságban milyen elméleti keretbe illeszkedik náluk, illetve hogy konkrétan milyen ismérveket alkalmazva különítenek el különböző társadalmi osztályokat; ezt követően térek rá arra a kérdésre, hogy milyen empirikus igényeket támasztanak a társadalmi struktúra általuk kínált elméletével szemben, vagyis hogy miféle társadalmi jelenségeket kívánnak magyarázni vele; végül pedig azt vizsgálom, hogy mi igazolja, mi igazolhatja valamely osztályséma érvényességét. E kérdések szisztematikus vizsgálata segítséget nyújthat ahhoz, hogy a társadalom tagolódását ábrázolni kívánó különböző elméleteket összevethessük, illetve hogy teljesítményüket felmérhessük.

Restricted access

A tanulmány a rendszerváltásokkal tarkított XX. századi magyar társadalomtörténet egyfajta szociológiai feldolgozására vállalkozik, megkísérelve értelmezni a századelő „agrártársadalmától” az „ipari”, majd a századvég „szolgáltatói” társadalmáig tartó átalakulási folyamatokat. Ehhez segítségül hív olyan kortársakat, akik elkötelezett támogatói voltak a magyar modernizációnak, így nem csupán a mindenkori leegyszerűsítő politikai-ideológiai társadalom- és történelemképeken léptek túl, de erőfeszítéseket is tettek koruk és a magyar fejlődés sajátosságainak feltárására. Ugyanis, ha esetünkben az „agrárról” az „iparira”, majd onnan a „szolgáltatói” társadalomra való áttérést a körülményekkel adekvátabban szeretnénk leírni, akkor egyfelől olyan megjelöléseket szükséges használni, mint a „feudálkapitalista agrár”, az „államszocialista ipari” és az „újkapitalista posztindusztriális” társadalom. Másfelől az adott időszakot érteni-értelmezni akaró kortársak olyan fogalmakat használtak koruk állapotának adekvátabb leírására, mint „szinlelt kapitálizmus”, „quasi-fejlett” szocialista „ipari” vagy „latin-amerikai” típusú (félperifériás) újkapitalista társadalom. Nos, ezek kétségkívül furcsa és meglepő fogalmak a magyar átalakulás-fejlődés leírására, még azok számára is, akik rendelkeznek ismeretekkel olyan problémák felvetődéséről, mint az iparosodás „megkésettsége”, a „felzárkózás” kényszere, a „szervetlen” fejlődés vagy a „centrum–félperiféria–periféria” viszonyrendszer. Ezek ugyanis szembesítenek bennünket azzal a ténnyel, hogy hazánkban a történetileg jelentős változások a társadalom életébe történő rapid és erőszakos politikai-ideológiai beavatkozások, rendszerváltások nyomán zajlottak a XX. században – minden esetben a világgazdasági-nagyhatalmi változások nyomán –, egy-másfél évtized alatt meglepően gyors (gyökeres) strukturális átalakulásokat mutatva. Meglepőnek azért tartjuk ezeket az „ugrásszerű” változásokat, mert ismereteink szerint nem előzték meg őket sem olyan nagyságrendű évtizedes belső felhalmozások-innovációk, sem olyan külső tőkeallokációk, piacszerzések stb., amelyek alapját képezhették volna ilyen léptékű váltásoknak.

Restricted access

A modern társadalomban a vallás jelentősen átalakult; nem csak a vallás intézményes háttere, hanem a hittartalmak, a valláshoz való viszonyulás, a vallásgyakorlás formái is. Míg korábban a vallás fogalma mindenki számára egyértelmű volt, manapság a hit, a spiritualitás és a vallásosság már nem fonódnak olyan szorosan össze. Serdülőkorban az egyéni életút és életcélok vonatkozásában, a világkép megalapozásában, az értékek és erkölcsi elvek integrálásában egyfajta útkeresés zajlik. Az identitáskeresés pedig szorosan összefügg a spirituális fejlődéssel. Tanulmányunk célja a vallásgyakorlás, a valláshoz való viszonyulás feltérképezése a szegedi középiskolás ifjúság körében, beleértve a vallási hovatartozást, a vallási aktivitást, a spirituális és vallási hittartalmak elfogadását, a vallás fontosságát életükben, valamint a spirituális jóllétet. Az elemzéshez a Szegedi Ifjúságkutatás 2010-es adatbázisát használtuk fel (N = 656). Saját mintánk vallási aktivitása nem tér el jelentősen sem az országos reprezentatív vizsgálatok eredményeitől, sem más hazai kutatások eredményeitől, ellenben jóval elmarad az amerikai fiatalok értékeitől. Klaszteranalízis segítségével a fiatalok négy csoportját sikerült elkülöníteni a valláshoz/spiritualitáshoz való viszonyulásuk alapján: vallást elutasító nem hívők; vallásra/spiritualitásra nyitottak; vallásos/spirituális hívők; misztika és vallás híján boldogulók – ezek nagyjából lefedik a Lambert által leírt csoportokat. A középiskolások vallásossága/spiritualitása tehát sokszínű, és összefügg lelki egészségükkel, egészség-magatartásukkal.

Restricted access

Magyarországon a felsőoktatásban a 2005/2006-os tanévben még több mint huszonháromezren oktattak (KSH 2005: 141). Ez a szám 2006/2007-re huszonkétezerre csökkent (KSH 2006: 113), és a 2007/2008-as tanévben is alig emelkedett (KSH 2007: 117). A hallgatók között viszont ez idő alatt csaknem változatlan a nők többsége: a férfi hallgatókhoz képest 52–53% az arányuk (ibid.). A számok nem hazudnak. Kétségkívül volt hatása a múlt század felsőoktatási női egyenlőséget célzó jogszabályainak is, azonban az 1989-es rendszerváltást követő húsz év már a megújult jogi normatív háttérrel együtt, bár attól függetlenül, a társadalmi változások következményeként is kitermelte a női többséget a hazai felsőoktatásban.

Restricted access

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások már a XXI. század kezdetén a század szimbólumává váltak. A World Trade Center eltűnő ikertornyainak dupla felkiáltójelével írták a globális e-társadalom építményének immár repedésekkel teli falára az új harcrendet (Echelon): NYÍLT GLOBALIZÁCIÓ ELLEN REJTETT HÁBORÚ. A terrortámadások által felszínre került mély társadalmi problémákra alapjaiban téves biztonságpolitikai válasz született. A hidegháborús időkben fogant Echelon-projekt eszközrendszeréből – a technika rohamos fejlődésével – a Földet behálózó, globális Nagy Testvér, azaz a globális hatalom kezében összpontosuló globális „harcrend” alakul. Az adózók dollár százmilliárdjaiból fenntartott, új „brute force” biztonságpolitika, amelynek zászlajára a „terrorizmus elleni küzdelem” jelszavát írták, mégsem a terrorizmusra mért megsemmisítő csapást, csupán áthelyezte a terrorcselekmények színtereit az Egyesült Államokból. Az új „harcvonal” a 2000-es évek közepére már Európában volt. 2004: Madrid, 2005: London. 2010-ben az Európai Unió kilenc tagállamában 249 terrortámadást regisztráltak. Joggal vetődik fel mindenkiben a kérdés, hogy az évente több százmilliárd dollárt felemésztő globális harcrend, amelynek zászlaján már régen nem a hidegháború, hanem a „terrorizmus elleni globális küzdelem” áll óriási betűkkel, kinek a biztonságát biztosítja. Lehet, hogy ez a „brute force” biztonságfilozófia éppen a terrorizmus biztonsága? Az ártatlan civil társadalomnak, a „megvédett” embereknek csupán filozófia? A dolgozatban igyekszem rámutatni, hogy a terrorizmus rejtett háborújára nem megfelelő válasz a mérhetetlen költséggel, de kis hatékonysággal működő globális „harcrend”. Ha megértjük a globalizáció mélyén lappangó társadalmi törvényeket, világossá válik, hogy globális „harcrend” ellen nem lehet egy másik globális harcrend a válasz. Vagyis éppen a nyílt, globális „harcrend” kényszerítette ki a rejtett háború válaszát.

Restricted access

A tanulmány tárgya a magyar nők munkapiaci és családi helyzetének egymással összefüggésben történő, értékszempontú elemzése. Először elhelyezzük Magyarországot a világ értéktérképén, majd a munka és a családi élet történeti változásait követjük nyomon. A jelenlegi helyzet elemzéséhez elsősorban statisztikai adatokat használunk, valamint a világérték-kutatások adatbázisát, és idézünk számos magyar kutatási eredményt. A nők munkapiaci részvétele féloldalas emancipáció jegyeit viseli magán. Egyrészt a munkapiacon még mindig meglévő negatív diszkrimináció, másrészt a nőkkel szembeni ellentmondásos elvárások miatt. Bár a nők munkaattitűdjei szinte teljességgel azonosak a férfiakéval, és az általuk betöltött állások más felelősségi szintet, más rangot, más fizetést hoznak számukra, mégis a férfiakkal azonos szintű elégedettséget fejeznek ki munkájukkal kapcsolatban. Szintén ellentmondásos helyzetet tapasztalhatunk a családi élet kapcsán: a kinyilvánított tradicionális értékek és a tapasztalt tényadatok – házasságkötések, válások, vállalt gyermekek száma – között feszülő ellentétet.

Restricted access

Jelen tanulmányunkban két hasonló gazdaságfejlődési háttérrel rendelkező egészségügyi ellátórendszer összehasonlítását végezzük el. Mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban a korai iparosodásra jellemző, piac által vezérelt kapitalista rendszer alakult ki. Bár feltételezhető, hogy hasonlóan a többi gazdasági szektorhoz, az egészségügyben is a piaci koordináció képezi az egészségügyi ellátórendszer szervezésének alapját, de mivel az egészségügyben több ponton is sérülnek a piaci koordináció hatékonyságához szükséges alapfeltételek, a kezdetben pusztán piaci koordináción alapuló egészségügyi ellátórendszer szükségszerűen kudarcra ítéltetett. Ez Nagy-Britanniában a második világháború idején következett be, amikor megfogalmazódtak a jelen egészségügyi rendszer alapjait is képező Beveridge bizottság ajánlásai. Ez a javaslat tartalmazta, hogy az egészségügyi kiadásokat adókból kell fedezni, az egészségügyi hozzáférést minden állampolgárra ki kell terjeszteni, a fekvőbeteg-ellátás infrastruktúráját pedig állami tulajdonba kell helyezni. Így az NHS (National Health System – 1948) rendszer fennállásának kezdetétől elmondható, hogy szinte teljesen a kormányzati szektor által finanszírozott. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a piaci koordináció vezérelte egyéni egészségbiztosításból finanszírozott magánellátás csak az 1960-as évekre generált olyan mértékű társadalmi problémákat, hogy kormányzati szinten létrehozták a Medicaid és a Medicare rendszerét a szegények és az idős emberek egészségügyi ellátásának biztosítása céljából. Az elmúlt évek reformkísérletei eredményeként megfigyelhető a rendszerek konvergálása: az Egyesült Királyságban a piac felé történtek elmozdulások, az Egyesült Államokban pedig az állami beavatkozások súlya nőtt meg – legutóbb ezt az Obama elnök által fémjelzett egészségügyi reformban figyelhettük meg. A két rendszer áttekintésének tükrében kitérünk a magyarországi egészségügyi ellátórendszer sajátosságaira is, valamint felvázoljuk az esetleg szükséges reformok körét.

Restricted access

Írásomban a cigányságra mint szociokulturális csoportra jellemző cselekvési stratégiákat vizsgálom narratív interjús technika segítségével. A tanulmány hátterét nyújtó kutatásban olyan diplomás vagy diploma közeli romák élettörténetét elemzem, akik a roma társadalomhoz mérten kiemelten sikeresek voltak az oktatás jelentette mobilitási csatornában. Igyekszem rámutatni azokra a társadalmi tényezőkre, amelyek segítik, s amelyek hátráltatják az egyéni boldogulást, s amelyek a társadalmi cselekvés magas kontingenciájú folyamatát előszelektálják. A kutatás új megközelítésben teszteli Bourdieu társadalomelméleti eredményeit, és empirikusan vizsgálja a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenségek gazdasági és a kulturális dimenziói mellett a társadalmi tőke szerepét is. Az elemzés kiemelten foglalkozik a roma etnikumú fiatalok tanulmányi teljesítményét befolyásoló mikrotársadalmi kapcsolatrendszerrel, illetve a sikeres másodlagos szocializáció kérdésével. A kutatás a fentiek mellett rámutat arra is, hogy a sikeres iskolai mobilitás akkor valósul meg, ha a családi környezet nagyobb homofiliát mutat a többségi normákkal, a társadalmi kapcsolatokat pedig nagyobb heterofília jellemzi.

Restricted access

Napjainkban a fogyasztói magatartás kutatásának egyik fontos területe a fogyasztók tudatosságának vizsgálata. A tudatos fogyasztó előzetes információgyűjtést követően előre megfontolt vásárlási döntéseket hoz, érvényre juttatva bizonyos, általa fontosnak tartott szempontokat. E szempontok kötődhetnek a fogyasztó önérdekeihez (ártudatosság, minőségtudatosság, márkatudatosság, egészségtudatosság stb.) vagy pedig a köz, a társadalom érdekeinek figyelembevételéhez (környezettudatosság, társadalomtudatosság stb.). E két esetben a fogyasztókat eltérő mozgatórugók hajtják, eltérő kínálatra vágynak, és eltérően lehet őket megszólítani. Napjaink kutatási eredményei szerint a fogyasztók világszerte egyre inkább tudatosak, éppen ezért a vállalatok sem mehetnek el szó nélkül a témakör mellett. Hosszú távú sikerességük érdekében növekvő súlyt kell helyezniük a tudatos fogyasztókra, az ő igényeik kielégítésére. Ez többféle követelményt is támaszt velük szemben: egyrészt érdemes a jelenlegi tevékenységet és teljesítményt mindinkább a tudatos, illetve egyre tudatosabbá váló fogyasztók igényeihez igazítani; másrést pedig érdemes új tevékenységekbe, piaci teljesítményekbe fogni, melyek speciálisan az új, tudatos réteget célozzák meg. A tanulmány a tudatos fogyasztás egyes részterületeinek szakirodalmára, valamint egy 60 fős kvalitatív, mélyinterjús kutatás eredményeire épül.

Restricted access

Jóllehet a tudásmunkát végzők fontos alkotóelemei a tudástársadalom munkaerő-állományának, a tudásmunkás fogalom ennek ellenére meglehetősen homályos és sokértelmű kifejezés. A tanulmány első része bemutat néhány megközelítést, amelyek segíthetnek a tudásmunkás fogalom empirikus kutatások céljára történő operacionalizálásában. A második rész áttekintést ad a szerző által végzett másodelemzés módszertanáról és eredményeiről. Az elemzőmunka forrása és adatbázisa egy World Internet Project kutatás volt, amit 2006-ban folytattak Magyarországon. A másodelemzés alapján a tudásmunkások aránya a teljes magyar munkaerő-állományban 2–3 százalék lehetett a XXI. század első évtizedének közepén. A szellemi munkát végző diplomás szakemberek közötti becsült arány 5–6 százalék. A tanulmány számos adatot közöl a tudásmunkások társadalmi hátterével és egyéb jellemzőivel kapcsolatban, összehasonlítva őket a szellemi munkát végzők és a diplomás, de tudásmunkásoknak nem tekinthetők csoportjával.

Restricted access

A diktatúra utáni átmenetnek két modellje alakult ki: totális legyőzetés katonai ellenőrzéssel, melynek során a múlt kontinuitását megtörik, hogy az eddig folytatott gyakorlat újraszerveződését megakadályozzák, miközben a társadalomnak a demokráciára történő újraneveléséről intézményes formában gondoskodnak (ez történt a II. világháború után), vagy bizonyos időponttól kezdve egyszerűen egy addigra már teljes fegyverzetében kiépített jogállamiságnak a puszta kinyilvánításával és könyörtelen kikényszerítésével járnak el (mint a kommunizmus bukása után újraépülő államokban). Felfogását illetően a jogállamiság szintén kétféle lehet: mai nyugat-európai–atlanti – kolonizáló – változatában kategorikusan abszolút s kimerítően kodifikált követelmények halmaza (azaz absztrakt-univerzalizáló) ez, miközben teoretikus rekonstrukciója szerint más nem lehet, mint pusztán egy tiszteletreméltó eszmény, amelyet adott formájában/formáiban valamikor valahol valakik saját átérzett, konkrét történelmi kihívásaikra válaszul önnön múltbéli feltételeik közt magukból kiszenvedtek (tehát olyan, aminek történelmi hic et nunc partikularitását eleve vállalták). Lényegi üzenete a jogállamiságnak eszerint az egymással ütköző értékek közt az éthoszának megfelelő egyensúlyozás művészete és mestersége; olyan törekvés, amely sohasem zárul le és ér véget. Örökös tanulási folyamatot feltételez, mert új kihívások folyvást felmerülve folyvást új válaszokat kényszerítenek ki, új összefüggésekben mutatva a jogállami igény kiegyenlítő arculatát. Következésképpen a jogátvitelek vezérlésében szintén különbség teendő egyfelől a cirkuszi idomár, másfelől a kertész magatartásmintája között: az egyiknek egyetlen célja, hogy saját külső akaratot kényszerítsen rá tárgyára, míg a másik csakis tárgya eredendő természetére ügyel empátiával, hogy segítse az abban rejlő tulajdonságok jó irányban való kibontakozását. A globalizáló kényszer irányok jellemzője, hogy a múlt jognihilizálását saját jogimportja fetisizálásával váltja fel. Ez destruktív mind önmagában, mind továbbgyűrűző hatásában. Merthogy növeli a célországoknak merő mintakövetéstől való függőségérzetét, egyúttal rombolva saját felelősségvállalásukat, ami nélkül sikeres újraépülés aligha képzelhető.

Restricted access

A komplex környezetvédelmi felelősségtan jogon túli felelősségi rendszereket is magába foglal. Ilyen a politikai, a bioetikai, a természettudományos, a közgazdasági stb. Ezek együtt adják a komplex környezetvédelmi felelősséget. A komplex környezetjogi felelősség is számos elemet tartalmaz. Ilyen – többek közt – a polgári jogi, a büntetőjogi, az alkotmányos vagy pl. a közigazgatási jogi felelősség. A komplex környezetvédelmi felelősségtan tehát több felelősségi rendszert alkalmaz egyszerre. Előnye, hogy a lehető legteljesebb spektrumban tekinti át a környezetért viselt felelősséget. Alapvető karakterisztikája, hogy az ember által viselt felelősségről van szó. A komplex környezetvédelmi felelősségtan a civilizációs és a naturális felelősség együttes jelenlétére is rávilágít. E kettő átszövi az egész környezeti felelősségtant. Jelenlétük és arányuk determinálja a környezetért való felelősség kvalitását és kvantitását. A komplex környezetvédelmi felelősségtan tehát nemcsak az elméleti tudományosságot bővíti, de segít eligazodni a környezetvédelem gyakorlatában is. Egyfajta új értelmezési módszernek is tekinthető, de a lényege a környezetvédelem praktikumának előmozdítása.

Restricted access

A tanulmány a tudásmenedzsment önidentitásának problémája mentén vizsgálja a tacit (azaz nem látható, rejtett) tudás és a hatalom viszonyát a tőkés hatalmi viszonyok között. Alaptézise, hogy a tacit tudás, valamint a hatalom viszonya esszenciális, nem statikus, hanem dinamikus és strukturális. A tanulmány amellett érvel, hogy a tacit tudás menedzsmentje nem pusztán a menedzsmenttudomány problémája, hanem általános társadalmi kérdés, ami a művészetet is érinti. Módszertani keretet ad az idevágó empíria tanulmányozására, és megkísérli lebontani a kortárs tudásmenedzsment dogmáját, a tacit tudástőke mérhetőségét.

Restricted access

Az MTA Szociológiai Kutatóintézet (MTA SZKI) és az ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ (EK) 2009 óta részt vesz az EU 7 Keretprogramja által finanszírozott Civil Társadalom a Fenntarthatóságért (Civil Society for Sustainability, CSS) című kutatási projektben. A projekt fő célja, hogy EU szinten kapcsolatot teremtsen a civil társadalom és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó kutatók között. Segíteni kívánja a civil szervezetek és a kutatási intézmények közötti együttműködést, többek között olyan civil társadalom központú kutatási projektek formájában, amelyek a fenntartható fejlődést célozzák. A projektben 4 országból 3 kutatócsoport és 3 civil szervezet vesz részt. Ezek páronként ún. tandemeket alkotnak, amelyek a következők: Dialogik gGmbH (Stuttgart) – unw e.V. (Ulm); Mutadis SARL (Párizs) – REC Slovenija (Lubljana); illetve MTA SZKI – EK. A projekt 1. fázisának eredményeit (az EK stratégiai problémáinak feltárása) korábban e folyóirat hasábjain közöltük. Jelen cikkünkben egy olyan mintaprojektet mutatunk be, amely Gyöngyös város éghajlatvédelmi stratégiájának kifejlesztését célozta, s amely a CSS projekt második fázisában valósult meg.

Restricted access

A cikk a 2010. november 9-én több intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének Értékszociológiai Műhelye, a Demokrácia és Kormányzás Osztály, a Világgazdasági és Történettudományi Intézet, továbbá a Budapesti Corvinus Egyetem és az ISES Alapítvány együttműködésében megrendezett műhelykonferencia összefoglalása. A szervezők szándéka az volt, hogy a 2009-ben megjelent Eredeti válságfelhalmozás. Összeomlás vagy átalakulás? című kötetben megfogalmazott gondolatok aktualitásáról alakítsanak ki szakmai vitát, megvizsgálják a benne szereplő prognózisok utóéletét, illetve a megjelenés óta felmerült gondolati alternatívák tartalmát, életképességét. Teljesen eltérő tudományterületeket képviselő tudósok, szakemberek, kutatók jutottak hasonló következtetésekre a közös gondolkodás során, hangsúlyozva egyfelől a válság komplex, holisztikus, strukturális jellegét, másfelől az összetett, interdiszciplináris megoldás keresésének szükségességét.

Restricted access

A tanulmány a bírósági szervezetek működését elemzi. Bemutatja azokat a szervezeti mechanizmusokat, amelyek a korrupciót megalapozzák. A problémát a szervezeti hatalmi rendszer elemzésére alapozza. Kimutatja, hogy a bíróság olyan szervezet, amely nem a klasszikus erőforrás elméleti megközelítéssel írható le. A bíróságok felelőtlen szervezetek, amelyek immunisak a környezeti visszacsatolásra. A szervezet működéséből hiányzik a kontroll is. Különösen élesen jelentkezik ez a probléma azoknál az eljárásoknál, ahol szakértő bevonására is sor kerül. A tanulmány elméleti elemzéseihez felhasznál a témában készített interjúkat és dokumentumokat is.

Restricted access

Az írás a napjainkban ismét megszaporodott válságelméletek tudásszociológiájához kíván néhány adalékkal hozzájárulni. Először felhívja a figyelmet arra, hogy egyes elméletek, száz évnél is hosszabb ideje tartó, vagy akár az európai, illetve a világtörténelem egészére kiterjedő permanens válságokat diagnosztizálnak, majd amellett érvel, hogy ezek a koncepciók a kereszténység történelemszemléletének szekularizált változataira építenek. Augustinus, Kant és Derrida nézeteire építve, kitér azokra a morális és pszichológiai szükségletekre is, melyeket ezek az elméletek szolgálnak. Továbbá Mannheim Károly és Lukács György nyomán azt is feltételezi a szerző, hogy kialakult egy olyan sajátos európai karakter, mely szüntelenül válságokat érzékel maga körül és valamilyen megváltást lát közeledni. Végül – Karl Löwithre támaszkodva – felhívja a figyelmet arra, hogy az európai lineáris időfelfogás következtében, még azokat a társadalomelméleteket is áthatja valamilyen apokaliptikus várakozás, melyek mindenféle „vég”-gel kapcsolatos spekulációt elutasítanak.

Restricted access

A 2007-2008 óta tartó, egyre komplexebb globális válság idején nem sok dicséret érte a társadalomtudományokat. A kritikák nagy része jogos, a társadalomtudományok csekély társadalmi hozadéka maga is válságtünet: szerves következménye egy önmagát túlélt paradigmának, amely még mindig erősen meghatározza gondolkodásunkat és cselekedeteinket. A növekvő káosz és bizonytalanság megértéséhez és menedzseléséhez a jelenleginél sokkal több kreativitásra és innovációs képességre volna szükségünk a mindennapi életben csakúgy, mint intézményeink működésében. Úgy tűnik azonban, jelenlegi tudástermelő és oktatási rendszerünk nem képes megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Magyarország pedig különösen messze lehetőségei alatt teljesít e téren. A súlyosan hátrányos helyzetből gyökeresen új szemléletű, kreativitásra és innovációra ösztönző tudásközpontok, azaz Jövőegyetemek létrehozása jelenthet kiutat.

Restricted access

A társadalomtudományokban a holisztikus felfogás akkor helyes és haladja meg a 19. századi paradigmákat, ha az analitikus fázisban nyert szaktudományos ismereteket visszailleszti az átfogóbb egészbe, az összfolyamatba. A görög-nyugati kultúrában fogant válságelemzés gondolati alapjai a kapitalizmus vonatkozásában három nagy hagyományban tipizálhatóak: I. A klasszikus, neoklasszikus elemzési hagyomány szerint a kapitalizmus alapstruktúrái önépítő tendenciájúak, autopoietikus jellegűek, s egészében prosperáló korszakát jelentik az emberiségnek. II. A radikális kritikai hagyomány döntően antikapitalista kritika. A rendszer meghaladása, transzcendálása nélkül szükségszerűek annak önromboló tendenciái, mert egy antagonisztikus létalap következményei: a társadalmi termelés és a magántőkés elsajátítás kibékíthetetlen egymással. III. A mérsékelt kritika, kapitalizmuskritikus gondolkodásmód álláspontján a rendszer strukturális reformokkal javítható, ha az állam és a politikai ágensek szembenéznek az alapviszonyok káros következményeivel és demokratikus módon enyhítik, korrigálják azokat. Válságelhárító, kompenzációs mechanizmusokkal. Ilyen eszköz-e a globális szabadjog, az új lex mercatoria?

Restricted access

A legutóbbi válság megvilágította a közgazdaságtan és a politikatudomány fő áramlatainak gyengeségeit, amelyek a szűklátókörűségből és ideológiai elfogultságokból, vagyis a holisztikus, történeti és kritikai szemléletmód hiányából fakadnak. A válság feltételezett okait vizsgáló és a válság leküzdésére vagy egy újabb megelőzésére gazdaságpolitikai módszereket ajánló legtöbb közgazdász csak a részpiacokra összpontosít, de szem elől veszíti a világgazdaságnak azokat a visszatérő globális válságokban megnyilvánuló alapvető egyensúlytalanságait, amelyek a társadalmi és nemzetközi egyenlőtlenségek növekedéséből származnak. És negligálja a válságok kulturális, politikai és morális aspektusait is. Míg a nemzeti társadalmaknak éppúgy, mint a világtársadalomnak nagy szüksége lenne valódi demokratizálódásra és mind a piacok, mind az államok fölötti hatékony ellenőrzésre, a politikatudomány sok művelője hajlamos a demokrácia értelmezését a képviselet jogi és szervezeti kérdéseire leegyszerűsíteni. A válságok megelőzése és a globális katasztrófák elkerülése szükségessé teszi egy demokratikus globális kormányzás és egy globális ökoszociális piacgazdaság kifejlesztését, ami megköveteli a nemzetközi intézmények lényeges reformját, a civil társadalom globális szervezeteinek befolyásos szerepét és egy „Új Felvilágosodás” eljövetelét is.

Restricted access

A 2007-es nyári eseményekkel indult és 2008-ban már látható formát öltött válság semmiképpen sem egy a szokványos recessziók sorában. A szubprime válságként ismert visszaesés egy több évtizedes léptékű transzformációs válság része, és nem érthető meg ezen a kontextuson kívül. A transzformációs válság annak a következménye, hogy az ipari társadalom tömegtermékeket produkáló, rutinfolyamatokon nyugvó merev rendszere fokozatosan átadja helyét a gyorsan változó, innovatív tudásgazdaságnak. A tanulmány sorra veszi ennek az új gazdaságnak a fontosabb elemeit, amelyek közös tulajdonsága a bizonytalanság, illetve a stabilitás hiánya. Azok a hagyományos piacbefolyásoló eszközök (például a keynesi keresletnövelés), amelyek kiszámíthatóan működtek a tömegtermékek piacán és jól kalkulálható tömegreakciókat váltottak ki, az információgazdasági környezetben lényegesen veszítenek erejükből. A munkavállalók, a gazdasági szervezetek és a kormányok nehezen alkalmazkodnak az új gazdaság természetéhez: a gyors változásokhoz és az állandósult bizonytalansághoz. A szerző a munkapiaci anomáliák: az új, magasabb természetes rátát produkáló munkanélküliségnek és a tehetséges munkavállalók hiányának az együttes jelenlétén keresztül mutatja be az alkalmazkodás viszontagságait. A tanulmány a kormányzati alkalmazkodás nehézségeinek és az állami szabályozás megoldatlan dilemmáinak az elemzésével zárul a szellemi termékek piacán.

Restricted access

Modern korunk zsúfolt kockázatai, mint a tudományos, technológiai, politikai szociális és kulturális viszonyok gyors változásai, a népességrobbanás és a fogyó nyersanyagkészletek, valamint az energiaproblémák mind új megközelítéseket igényelnek. A kockázatok egy része, elsősorban azok, amelyek technológiai hátterűek, számszerűsíthetők, és így a tudományos megközelítés segítséget jelenthet a problémák megoldásában. Az előadás e kérdések néhány eleméről és a tudomány lehetséges szerepéről ad rövid ismertetést.

Restricted access
Authors: Attila Harmathy, Tamás Sárközy and Géza Kilényi
Restricted access
Authors: György Csepeli and Gergő Prazsák

A cikk az European Social Survey Európa 27 országában, országos reprezentatív mintákon 2008-ban elvégzett kérdőíves kutatás értékek választásával kapcsolatos adatai elemzésének eredményeire épül. Az elemzés során arra voltunk kíváncsiak, hogy a huszonegyedik század Európájában az emberek értékválasztásainak mintái mutatnak-e összefüggést Európa három középkori régiójával, melyek létét Szűcs Jenő történeti elemzéssel kimutatta. Elemzésünk eredményei azt bizonyítják, hogy a feudalizmus szerkezeti mintái szerint fejlett egykori Nyugat-Európa, a fejletlen Kelet-Európa, valamint a két régió között elhelyezkedő Közép-Európa a mai európai társadalom kulturális térképén is megtalálható. A különbség csak annyi, hogy a XXI. században Észak-Európa vette át az egykori Nyugat-Európa vezető szerepét.

Restricted access
Authors: József Pálinkás, Miklós Király and József Bayer
Restricted access

George Orwell 1949-ben megjelent, Ezerkilencszáznyolcvannégy című regényének első oldalán csupa nagybetűvel született meg a NAGY TESTVÉR fogalma, amely közgondolkodásunk része lett. Szimbolikus jelentése, az életünk minden területére kiterjedő szinte mikroszkópikus megfigyelés, a hatalmi elit gátlástalan visszaélése hatalmával. Orwell mindehhez megteremtette a telekép eszközrendszerét és az újbeszél nyelvet, ami még a gondolkodás szabályozását (megfigyelését) is lehetővé tette. Jelen dolgozat célja, hogy dokumentumokra, tudományos-technikai eredményekre alapozva, felhívja a figyelmet arra a megdöbbentő tényre, hogy Orwell 60 éves utópiája a 21. század információ alapú e-társadalmának napi valósága lett. Sőt, a technika Orwell által elképzelhetetlen 20. századi fejlődése messze túlszárnyalta az eredeti utópiát, és mára az utópia az ECHELON, a Carnivore, az RFID stb. rendszerek, azaz a GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR valóságává vált. Fel kell tehát hívnunk a figyelmet arra, hogy a „terrorizmus elleni küzdelem”, a „soha nem látott elektronizáció biztonsága”, az „e-demokrácia” zászlaját lobogtatva, az emberiség történetében soha nem látott emberi kiszolgáltatottság felé haladunk. Az információk tömege az azt birtokló hatalom kezében csodafegyverré válhat, amelynek birtokában észrevétlenül marionettbábukként mozgathatja a társadalom békés 99,9%-át, miközben a 0,1% megfékezésére hivatkozik. Az információs csodafegyver minden eddigi fizikai, kémiai és biológiai fegyvernél ördögibb, mert pusztítása láthatatlan, mivel az emberi agyakban, az emberi személyiség kiszolgáltatottságában végez pusztítást.

Restricted access

A modernizációfogalom relevanciáját vizsgálom a mai világban és a mai Magyarországon Kulcsár Kálmán Delphi-cikke nyomán. Noha a modernizáció fontos szempont a XX. századi társadalomtörténetben, nimbusza napjainkra megkopott. Nem lehet többé iránytű, vezéreszme vagy „célfüggvény”, mert nem világos, hová vezet. Rámutatok, hogy a modernizáció kritikátlan erőltetése a világot csapdába viheti, és Magyarország távlati problémáira sem ad önmagában megoldást. Tényekkel szembesítve vitatom az ország helyzetének a vitaindító cikkben adott elemzését is.

Restricted access

A Társadalomkutatás 2009. 4. számában a Kulcsár Kálmán által Varga Károly közreműködésével szerkeszteni tervezett Delphi-vitakötet „főpróbája” a szenior szerkesztő életműve egyik fő vonulatából, a modernizációs tematikából hozta a vitaindítót. Kulcsár Kálmán ebbe a Delphi-számba a szakmai és világnézeti többoldalúság szempontja és a terjedelmi korlátok miatt több adalékból Varga válaszcikke mellett csak két szerző tanulmányát választotta be, akik e mindkét dimenziójában tág spektrum pólusait markánsan kijelölhették: jogszociológiai és progresszív irányokból Ádám Antalét, értékkonzervatív és „inter-science” látószögekből Náray-Szabó Gáborét. Közben azonban a Kulcsár-bevezetőre elkészült még egy jelentős opponencia, Lovas Rezső atomkutatóé, amely a vitaindító halála miatt már csak a