Browse

You are looking at 701 - 800 of 1,141 items

A tanulmány azokból az elméletekből és empirikus bizonyításokból indul ki, miszerint a gazdasági növekedés és technológiai haladás között szoros kapcsolat létezik. Az Európai Unió innovációs kapacitásában számos próbálkozása ellenére lemaradásban van az Egyesült Államok vagy Japán mögött. A tudomány- és technológiapolitika nemzetközi összehasonlításai rendre kiemelik, hogy Európában még sok a tennivaló a különbségek felszámolásának érdekében, és a nem megfelelő eredmények a gazdasági növekedésen is meglátszanak. A tanulmány arra keresi a választ, hogy mik lehetnek az okai, hogy Németország innovációs vezetőként gazdasági növekedés tekintetében sereghajtó az Európai Unión belül, illetve hogy a regionális különbségek mennyire jelennek meg az ország innovációs teljesítményében. Az Európai Unió általános hosszú távú célkitűzése és ezzel összhangban Németországé is, hogy a gazdasági növekedés és fejlődés minden régióban megvalósuljon. A regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében szükséges a versenyképesség és foglalkoztatás élénkítése, az oktatás, képzés javítása és a K+F tevékenység fokozása. Megfigyelhető, hogy az oktatás és a K+F támogatása nem pusztán a gazdasági növekedésre van jótékony hatással, hanem a regionális különbségek csökkentésének eszköze is. Éppen ezért valódi talány, hogy miért torpant meg a német keleti tartományok felzárkózása az elmúlt két évtized számos gazdaságélénkítő és innovációt előmozdító kezdeményezése ellenére.

Restricted access

Nem kétséges, hogy a környezetvédelem komplex jellegű tevékenység. Munkahelyek százezreit hozza létre; társadalmi és gazdasági hasznot egyaránt termel. Nem mondhatjuk meg előre a környezetjog jövőjét, de annyi bizonyos, hogy erősen meghatározza a környezetbarát gazdaság és politika. A tudósok máig vitatják az atomenergia felhasználásának jövőjét; másrészt megújuló energiát javasolnak a fosszilis energia helyett. Egy környezetbarát államban a növekvő lakosság sosem marad munka nélkül. Az ilyen állam folyamatosan fejlődik, így innovatív környezetjogra van szüksége, hogy társadalmi-gazdasági működése kielégítő lehessen. A környezetvédelem – alapjában véve – individuális és lokális természetű. Tehát a lakosok – és nem az állampolgárok – döntenek helyi környezetvédelmi kérdésekben, és ők vihetnek változást az országos és a globális környezetvédelembe. A jelenlegi jogi eszközöket a jogi szabályozás és orientálás új módjai válthatják fel, vagy egészíthetik ki. Az adatok azt mutatják, hogy egy hosszú folyamatnak még csak az elején járunk. A megújuló energia a Magyarországon hasznosított teljes energia kis részét teszi ki, de így van ez Észak-Amerikában és Nyugat-Európában is. A szélsőséges nézetek nem férnek meg az ésszerű környezetvédelemmel, ezért egy ultra-környezetvédő társadalom csak elméletben modellezhető.

Restricted access

1995-ben a TRIPS szellemi tulajdon védelmére vonatkozó nemzetek feletti szerződés létrejötte új alapokra helyezte a materiális, információs és azon belül a kulturális javak kereskedelmi szabályozási rendszerét. Legtöbb esetben, amikor szellemi tulajdon védelméről beszélünk, a materiális javak előállítása során keletkező technológiai újításokat, szabványokat és szabadalmakat értjük rajta. Az 1990-es évek végéig csak az előbb említett területekre irányultak kutatások, melyek nem vizsgálták az információtartalmú jószágok előállítása során keletkező szellemi tulajdon védelmének és az előállított javak kereskedelmének növekedése közötti kapcsolatot. Az Európai Unió az audiovizuális ágazat és a könyvpiac területén a liberalizációs szemléletet előnyben részesítő intézményrendszere is kiemelt szerepet szentel a szellemi tulajdon védelmének. A tanulmány szerzője arra keresi a választ, hogy az Európai Unió tagállami kultúrpolitikájában a szellemi tulajdon védelme meghatározó tényező-e a tagállami kulturális szféra növekedése szempontjából.

Restricted access

Hármas tagolású írásom – amely 2009-es szociológiai-közgazdasági témájú munkám rövidített változata, s amely így a módszerek megbízhatóságát illetően szükségszerűen korlátozott – a mai magyar bio-élelmiszerpiac „főszereplőiről” ad körképet. Az első harmadban bio- és nem biotermékek árainak összehasonlítását végzem el két helyszínen annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk az árszínvonal-különbségekről. Megállapítom, hogy az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek átlagosan drágábbak még a legdrágább termékeket összehasonlítva is, ám ezek árai a vizsgált főcsoportokban minden esetben kisebb eltérést mutatnak, mint a legolcsóbbaké. A nagy élelmiszer-áruházban a felső kategóriás termékek felára összességben már „csak” 20% körüli, és megnő azon konkrét termékek száma, amelyek e csoporton belül relatíve olcsóbbak. A második fő részben szemügyre veszem a 2008. évi biotematikájú rendezvényeket és a hasonló magazinokat, weboldalakat, amelyek elemzésével közelebb juthatunk a biofogyasztáshoz kötődő speciális – nemritkán, sőt alapvetően ellentmondásokat generáló – értékek meghatározásához. Az egészség, környezet, család és a hagyományok jól kitapintható fontossága mellett a modern fogyasztói lét örömeit sem vetik meg a szubkultúra tagjai, viszont az ezotériához fűződően nem sikerült kimutatnom különleges viszonyt. Legvégül az eladók szemszögéből járom körül a témát, egy speciális elosztási csatornát, a biotermékek on-line kereskedelmét elemezve: korlátozott eszközeimmel megpróbálom bebizonyítani az értékesítői oldal erős „behálózottságát”. A ténylegesen kontrollált bioélelmiszert előállító vagy azzal kereskedő személyek, cégek nagy része megjelenik a világhálón, s jellegzetesen vásárolni is lehet honlapjaikon – akár az ökopiacot, akár közvetlenül az internetet használjuk ennek alátámasztására.

Restricted access

Az 1993–2001-es fellendülést jelentős részben nem ismétlődő tényezők okozták. Ezek kimerülése után a magyar gazdaság új, a korábbinál lassúbb pályára tért át 2001–2002-ben. A piacra lépések számának alakulása nem követte a vizsgált időszakban a gazdasági növekedés hullámzásait. A vállalkozások számának gyors növekedése a kilencvenes években jórészt arra vezethető vissza, hogy a piac új szereplői az összeomló állami ipar piacait foglalták el. Ebben az időszakban a külföldi többségi tulajdonban levő vállalatok is gyorsan növelték a részesedésüket ezeken a piacokon.  Amikor ez a piaci rés 1998–2000-ben telítődött, a multinacionális cégek tevékenységük növekvő részét más országokba helyzeték át. A hazai kis- és közepes méretű vállalatok többségének növekedése megállt. A belépő új vállalkozások számának növekedése is lelassult. A hazai bankrendszer egyre több hitelt folyósított a számukra, kedvező feltételekkel és az EU-csatlakozás is javította a vállalkozások sikeresélyeit. Ám ezek a kedvező feltételek sem tudták ellensúlyozni a vállalatok romló piaci esélyeit és a gazdasági növekedés lassulását.

Restricted access

Megközelítésünk leíró jellegű. A hosszú távú idősorok elemzése alapján megállapítható, hogy a XX. században a magyar gazdaság átlagosan évi négy százalékkal növekedett. A hatvanas-hetvenes évek viszonylag gyorsabb, a nyolcvanas évek pedig jóval lassúbb, stagnálásba hajló időszakot képviselnek. A kilencvenes évek első felében lezajlott transzformációs válságot követő évtized egy Jánossy-féle helyreállítási periódusként értelmezhető. Úgy tűnik, hogy ezen időszak végével a magyar gazdaság 2007 táján a nyolcvanas évek által meghatározott növekedési trendhez igazodik. Mivel a Jánossy-féle séma stabilitása számos nemzetközi példával illusztrálható, valószínűsíthető, hogy a magyar gazdaság a rendszerváltozás ellenére még hosszú ideig nem fog túllépni a nyolcvanas évek által meghatározott növekedési pályán.

Restricted access

Magyarországon a 90-es években a gazdasági szabályozók és a piacok változásai közben csődbe ment vállalatok eszközállományának többségét külföldi befektetők vették meg, vagy zöldmezős beruházásokat csináltak, és saját hazájuk gazdaságára jellemző technikai és szervezettségi szinten fejlesztették ki termelésüket és szolgáltatásaikat, meghonosítva egy új munkakultúrát. A foglalkoztatottak többsége, mintegy négyötöde jól és gyorsan alkalmazkodott az új elvárásokhoz, más része azonban kiszorult a foglakoztatásból. A gazdaság egyenlőtlen területi elrendeződése miatt azok sem tudtak elhelyezkedni, akik szakképzettsége ezt lehetővé tette volna, foglalkoztatás hiányában pedig szakmai ismereteik elavultak. Az oktatás sem szerkezetében, sem tartalmában nem igazodott jól az új elvárásokhoz, így a munkahelystruktúra és a szakmastruktúra távolodása a további fejlődés akadályává vált. A korábban soha nem tapasztalt módon szinte egy időben megjelenő új technológia és munkakultúra azonban nem hatotta át a gazdaság és a társadalom egészét. Ezért a rendszerváltás utáni időszak nem klasszikus helyreállítási periódus, hanem sokban hasonlít az alacsony jövedelmű országok gazdasági fejlődéséről leírt sajátosságokra is.

Restricted access

Az iskola a társas létezés egyik szociológiai modellje is lehet, amennyiben az ott zajló interakciók leképezik a szélesebb értelemben vett valóságot. A kirekesztés és a befogadás fontos kérdés úgy az iskolában, mint a társadalom egészében. Az iskola mint példa alkalmas a szociális folyamatok feltérképezésére, hiszen egy kicsit mindannyian érintettek vagyunk az oktatásügyben. A mai tanulók, szülők és pedagógusok előbb-utóbb mindhárom szerepet magukra kell, hogy próbálják: lesznek szülők, voltak tanulók, de egy kicsit (pszeudo)pedagógusokká is válhatnak, amikor a gyermekek érdekét tekintik legfőbb szempontnak az élet különböző területein. A gyermek érdeke bölcseleti, jogi, biológiai, de történeti szempontból is mindig az első helyet kell, hogy kapja egy jól működő társadalomban. A szociális tőke nem más, mint a gyermekek világa. Belőlük építkezünk, ők a közösségi lét nyersanyaga, melyet mi, felnőttek formálunk jogilag, etikailag, biológiailag és történetileg helyes irányban. A tolerancia, a sensus bonus és a környezeti érzékenység csupa olyan alapérték, melyek nélkül nem létezhet demokratikus közösség. Az alkalmazott társadalomkutatás számos utat kínál a társadalomfejlődésben. Mi, felnőttek és gyermekek, együtt választunk utat, együtt határozzuk meg önnön jövőnket és egy kicsit a jövő nemzedékekét is. Ez pedig felelősséggel jár. A felelősség vállalása nem teljesen saját döntésünk: nagyrészt történeti, etikai, jogi és biológiai szükségszerűség. Ha ezért hajlanánk is afelé, hogy elhanyagoljuk kötelességünket a kirekesztés elleni harcban, a gyermekek nevelésében, a jövőt mint emberi időt iktatnánk ki a temporális tartományból. Felelősséget vállalni lelkiismeretesen csak önként lehet. Az önkéntességhez be kell tudni látnunk, hogy mi magunk is érdekeltek vagyunk egy kirekesztéstől mentes iskolai (és nem csak iskolai) szocioszféra előállításában.

Restricted access
Authors: Anna Vári, Zoltán Ferencz, Mária Csikai and Brigitta Bozsó

Az MTA Szociológiai Kutatóintézet (MTA SZKI) és az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület (EK) 2009. januártól részt vesz az EU 7 Keretprogramja által finanszírozott Civil Társadalom a Fenntarthatóságért (Civil Society for Sustainability, CSS) című kutatási projektjében. A nemzetközi akciókutatási1 projekt érdekessége, hogy kutatócsoportok és civilszervezetek intenzív együttműködésén alapul. Cikkünkben röviden bemutatjuk a projektet, és beszámolunk az első fázis eredményeiről (EU-FP7 Project CSS, 2009).

Restricted access

Társadalmi képességeknek azokat a valóságos létezőket nevezzük, amelyeket többnyire erőforrásoknak említenek a szociológiai irodalomban. A társadalmi erő (hatalom) és a társadalmi tőke fogalmát mi úgy értelmezzük, hogy az adott fogalmakban kifejezett létezők társadalmi képességekből épülnek fel. E tanulmányban azonban csak a társadalmi képesség fogalmával és a társadalmi képességek típusaival foglalkozunk, és odáig már nem jutunk el, hogy a társadalmi képesség fogalmára támaszkodva a társadalmi erő és a társadalmi tőke fogalmát meghatároznánk. Először tipizáljuk a cselekvési képességeket, és a cselekvési képességek egyik sajátos típusaként meghatározzuk a társadalmi képesség fogalmát. Majd a társadalmi képességeken belül megkülönböztetjük a tiszta intézményes és a személyes társadalmi képességeket, valamint a társadalmi képesítéseket és a kizárólagos informáltságot, és e típusokat elemezve rávilágítunk a társadalmi képességek természetére. A tanulmányt két részben közöljük. Az első részben a tiszta intézményes társadalmi képességeket elemezzük, és a második részben kerül sor a személyes társadalmi képességek, a társadalmi képesítések és a kizárólagos informáltság tárgyalására.

Restricted access

A jelenlegi globális gazdasági válság kitörésekor – noha a világhelyzet minden lényeges elemében eltérő – joggal merült fel a folyamat hasonlósága az 1929–33 közti gazdasági világkatasztrófával. (A szerző ezért foglalkozott a tanulmány első részében Franklin D. Roosevelt amerikai elnök korszakos teljesítményével a „New Deal” néven ismert válságkezeléssel.) E második rész a G20 testületébe tömörült hatalmaknak a mostani krízis elleni küzdelmét mutatja be, amelynek során sikeresen elhárították a világgazdaságot fenyegető összeomlást. Eközben fokról fokra változott a G20 maga is: státusa, belső erőviszonyai módosultak. A tanulmány a geostratégiai helyzet újonnan adódó kérdéseit taglalja, végül foglalkozik a világtársadalom jövőjének meghatározó alternatívájával: a növekedés és/ vagy fejlődés paradigmaváltásának lehetőségével.

Restricted access

A 89–90-es rendszerváltás Kelet-Európában mindenütt súlyos recesszióba torkollott, ami majd csak évek múlva és fokozatosan ment át fellendülésbe. A gyors növekedés azonban Magyarországon 2001-ben erőteljesen fékeződni kezdett. Ez az elakadás néhai Jánossy Ferenc trendvonalelmélete alapján jól értelmezhető. Ámbár a felerősödő világválság hullámai lefedték, és szélesebb keretben gördítették tovább a folyamatot, Jánossy tételei és módszere tartalmaznak lehetőséget az események további alakulásának értelmezésére is. A hazai közgazdaságtudomány azonban a rendszerváltás nyomán felettébb elköteleződött a gazdasági folyamatok monetáris szemlélete iránt, s ezért nehezen fogadja be a reálgazdasági alapzaton jelentkező kritikai gondolatokat. A szerző öt évvel ezelőtt nyújtotta be közlésre első ízben alábbi elgondolását, publicisztikus, rövid változatban – sikertelenül, majd tudományos érveléssel ismételten bővítve szakfolyóiratokhoz, ám ismét sikertelenül. Az itt véglegesként közölt változat 2007-es keletű.

Restricted access

A társadalmi egyenlőtlenségek testi és pszichikai egészségre gyakorolt hatását számos kutatás igazolta a modern társadalmakban. Ez a hatás azonban az életciklus folyamán nem mutatkozik egyenlő mértékben; gyermek- és felnőttkorban jelentős az összefüggés a társadalmi helyzet és az egészségi állapot között, a serdülők és idősek körében viszont kevésbé nyilvánvaló és koherens a kapcsolat. Míg serdülőkorban, ahol az egészségi állapot szintjén ritkán igazolhatók társadalmi egyenlőtlenségek, a pszichikai állapotban, akár az objektív, de főként a szubjektív társadalmihelyzet-indikátorok hatása egyértelműen kimutatható, mint például a pszichoszomatikus tünetek, az egészség önértékelése vagy a depresszió. Jelen tanulmány célja ezért a középiskolások pszichikai egészségének felmérése a szüleik által meghatározott társadalmi státusz tükrében. Kérdőíves adatfelvételünkre 2008 tavaszán került sor Szegeden, középiskolás diákok körében (N=881). A társadalmi helyzetet a következő mutatókkal mértük: szülők iskolai végzettsége és alkalmazási minősége, valamint a társadalmi helyzet önbesorolása; a függő változók között az egészség önértékelése, a depresszió, az élettel való elégedettség és az optimizmus szerepelt. Eredményeink szerint mind az objektív, mind pedig a szubjektív társadalmihelyzet-mutatók összefüggnek a középiskolások pszichikai állapotával. A szubjektív mutatók szerepe erőteljesebb és grádiensszerű; az objektív mutatók közül a szülők iskolai végzettsége és a végzettséggel összefüggő szellemi foglalkozása, illetve vállalkozói státusza gyermekeik jobb pszichikai állapotával jár együtt; az apa munkanélkülisége viszont a serdülők élettel való elégedettségét rontja.

Restricted access

A Társadalomkutatás hasábjain az előkészületben lévő Kulcsár–Varga-szerkesztésű Delphi-vitakötet pilot study léptékű „főpróbája” a szenior szerkesztő kutatói életműve egyik fő vonulatából, a modernizációs tematikából hozza a vitaindítót. Erre első válaszként a jelen dolgozat szerzője reagál oly módon, hogy a Kulcsár-tanulmány fogalomtörténetileg előrehaladó perspektíváját megfordítva, a jelen globális válság tényéből visszafelé nyomozva keresi a modernizáció értékrendszeri vetületében megragadható, már eleve krízispotenciált rejtő elemeket. Több szerző idevágó tételeit vizsgálva sorakoztatja fel annak evidenciáit, hogy a modernizáció kétségtelen evolúciós vívmányai parazita mellékhatásaiként kezdettől fogva problematikus tényezők is érlelődtek a folyamat értékkontrolljában. Így egyfelől Hellemans nyomán kimutatja, hogy a hagyományos értékkonzervatív intézmények (pl. a katolikus egyház) kezdeti ellenállásával szemben a modernizáció néhány alapértéke a jövőben is iránymutató marad, miközben másfelől Daniel Bell és Habermas 70-es években folytatott modernizációs vitájából azt emeli ki, hogy a Bell által elítélt „konzumhedonizmusban” implikált bomlási prognózis reálisabbnak bizonyult, mint a Habermas által védett „modernizációs projekt” perspektívája. A két szerző mai nyilatkozatai ezt már vissza is igazolják. A Bell-vonallal összhangban Hofstede az amerikai értékrendszer rövid távú orientációját – a kínai par excellence hosszú távú ellentéteként – teszi alapjában felelőssé a globális krízisért. Wallerstein centrum-periféria elmélete is régi ellentmondásokból eredezteti a jelen krízist. Így a periféria skizofrén helyzetéből, miszerint ez a világgazdaságba való szervesülés előnyére csak emberi tőkéje rohamos amortizációjának árán pályázhat. Schulz emberitőke-modellje ehhez kapcsolhatóan irányítja a figyelmet a hazai férfimortalitás túlélést fenyegető trendjére. A tanulmány itt kapcsolódik Kulcsár vitaindítójának konklúziójához, miszerint a globalizált világ számunkra is élhető modernizációja a társadalom saját feltételei szerinti adaptálódása, együtt e feltételek folyamatos javításával . Így Kosáry Domokos figyelmeztetését követve elkerülhetjük a XX. században elkövetett hibapáros mai megfelelőit: az aktuális világpolitikai mozgástér figyelmen kívül hagyását, illetve a nagyhatalmak és multik „kegyének” való ön-kiszolgáltatásunkat.

Restricted access

A jelenlegi gazdasági világválság kitörésekor a szakértők felismerték, hogy ennek méretei, veszélyei túlnőttek a ciklikusan bekövetkező recessziókon. Természetes képzettársításként a nyolcvan év előtti Nagy Válsággal vetették össze. E krízis volt – békeidőben – az emberiséget sújtó legnagyobb gazdasági katasztrófa. A válságkezelés eredményes módjait keresve adódott F. D. Roosevelt amerikai elnök sikeres megoldásokat alkalmazó New Deal-jének példája. (Ezért merült fel a jelenlegi válság kezelésére egy új, a mai korszaknak megfelelő New Deal gondolata.) A negatívumok is tanulságosak: az akkori amerikai „elszigetelődési politika” lett a Nagy Válság elhúzódásának egyik fő oka. A második világháború vége felé F. D. Roosevelt kezdeményezte a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozását: az egyezmény létrejött, 1944-ben Bretton Woodsban fogadták el. (Akkor született a Világbank és az IMF.) Most is a javaslatok közt szerepel egy, a mai feltételekhez idomult, hasonló megállapodás létrehozása.A szerző törekvése, hogy történelemszociológiai módszerekkel elemezze az 1929 utáni és a mai válság azonosságait és különbségeit, jobb eligazodásunk érdekében. Az elemzést a Társadalomkutatás 2010/1. számában folytatja.

Restricted access
Restricted access

A szerző F. Braudelnek a történelem síkokra bontását felvázoló elméleti alapjából kiindulva teszi fel a kérdést, hogy a magyar történelemben a modernizáció milyen távú folyamat. Ehhez előbb tisztázza, hogy mit is jelent a modernizáció fogalma, és melyek a korszerűség mutatói. A folyamatban ma a legfontosabb tényező a centrum és a periféria, az előbbi fejlődése pedig jelentős mértékben az utóbbi rovására történik. A megkésettség a periférián, különösen a globalizált világgazdaságban külső minta követését jelenti. Nincs azonban mechanikus, lineáris fejlődés, importált eszmékkel és intézményekkel a társadalmat nem lehet átalakítani. A modernizáció csakis az adott ország lehetőségeire építve bontakozhat ki.Ezt követően a szerző áttekinti a magyarországi modernizáció folyamatát, és megállapítja, hogy a XXI. század első évtizedében hatalom nélküli országgá vált. A továbbiakban azt vizsgálja, hogy a politikai rendszer mennyiben képes és hajlandó észlelni és kezelni a társadalom problémáit, konfliktusait, változásait. Ebben az összefüggésben vizsgálja a politikai struktúrát, kultúrát, annak premodern elemeit. Megállapítja, hogy az államszervezet és a pártstruktúra inadekvát elemei gátolják a modernizációt. Egyebek között a pártrendszer sem alkot még modern pártstruktúrát. A pártok a súlyos gazdasági helyzetben kényszerpályán mozognak, bizonytalan a társadalmi bázisuk és „izmusok” terhelik őket.A szerző külön részben foglalkozik a jog uralmával, a jogbiztonsággal, a hatósági és emberi magatartással, a jogszerű működéssel. Az elmúlt húsz esztendő választási és kormányzati gyakorlata alapján megállapítja, hogy az anomikus társadalmi jelenségek nem segítik elő a modernizáció folyamatát. Egyelőre azonban a gazdasági válság és a befejezetlen modernizáció megoldási módozatai váratnak magukra, illetve bizonytalanok.

Restricted access

A tanulmány Kulcsár Kálmán akadémikus, volt igazságügyi miniszter és kanadai nagykövet tudományfejlesztő és államszervező munkásságának méltatása után annak a szerepnek kereteit, tartalmi összetevőit és eszközrendszerét vázolja, amelyek révén a magyar alkotmányos jogállam korszakunk folyamatai közepette a fenntartható fejlődést szolgálhatja. Az alkotmányos keretek továbbfejlesztése érdekében a szerző számos javaslatot fogalmaz meg újabb alapelvek, emberi és polgári alapjogok, tilalmak és kötelességek alkotmányi értékké nyilvánítására, valamint a magyar állam szervezetének és működési rendjének fejlesztésére.

Restricted access

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy e hozzászólásban szakmai kívülállóként kifejthetem gondolataimat. Ezek az olvasó szempontjából annyiban lehetnek érdekesek, hogy egy sajátos, a természettudományoshoz közelálló szemléletet tükröznek, így talán a többi szerzőtől eltérő nézőpontból adnak választ egyes kérdésekre. A természettudományok egyes letisztult ágainak művelői viszonylag könnyű helyzetben vannak, ha jövőképet akarnak készíteni. Például az égi mechanika segítségével ma már pontosan meg lehet határozni, hogy mikor következik be napfogyatkozás, meg lehet jósolni, hol fog belépni a légkörbe a bolygónk körül keringő űrhajó. Az elektromágneses hullámok terjedése is pontosan követhető, ami többek között lehetővé teszi éles fényképek készítését és a mobiltelefonok használatát. Sokkal nehezebb dolga van a társadalomtudósnak, aki vizsgálata tárgyáról legfeljebb sejtéseket, netán vágyakat fogalmazhat meg, azt is meglehetősen nagy bizonytalansággal. Talán nem véletlen, hogy elterjedt a DELPHI-módszer, mely alkalmasan kiválasztott szakértők véleménye, várakozásai alapján vázolja fel a jövő különböző forgatókönyveit. Bármilyen tudományos módszert igyekszünk is alkalmazni a jóslásra, jelentős a bizonytalanság. Egy nagy horderejű példa a Szovjetunió váratlan és gyors felbomlása, mely a meglepetés erejével hatott az egész világon annak ellenére, hogy világszerte kremlinológusok százai foglalkoztak a szuperhatalom jövőjével.Fontos a bizonytalanság enyhítése egy jövőkép kialakításánál is, mely különbözik az előrejelzéstől, nem jósol, inkább tervez, de nem rugaszkodhat el a valóságtól, különben rózsaszín köddé, netán hagymázos álommá válik. E felismerés vezetett, amikor az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy a jövőről szóló elképzeléseimet egy globális, természettudományosan megalapozott elmélet, az univerzum fejlődéstörténete köré csoportosítsam. E történet alapján megfogalmazható néhány általános elv, amely úgy tűnik, hogy évmilliárdokon keresztül érvényes volt, és feltételezhető, hogy az is marad, így alapját képezheti a jövőről alkotott nézeteimnek. Nem akarom azt a hamis benyomást kelteni, mintha jövőképem elfogulatlan lenne, és nem tükrözné a vágyaimat, melyeket az általam vallott értékek vezérelnek. Azért próbálom eszmefuttatásaimat természettudományos érvekkel megtámogatni, mert így tudom magamat ellenőrizni, ugyanakkor lehetőséget adok türelmes és racionális érvelésen alapuló vitára más értékekre alapozó jövőképekkel.A következőkben – elsősorban a francia jezsuita antropológus-filozófus Teilhard de Chardin (1980) nyomán – röviden áttekintem az Univerzum történetét, és rámutatok néhány alapvető törvényszerűségre, mely e történetet jelentős mértékben meghatározni látszik. Ezután megkísérelem ezen elvek alkalmazását egy nemzeti jövőkép felvázolásánál, mely – mint látni fogjuk – szükségszerűen a múltban gyökeredzik.

Restricted access

Társadalmi képességeknek azokat a valóságos létezőket nevezzük, amelyeket többnyire erőforrásoknak említenek a szociológiai irodalomban. A társadalmi erő (hatalom) és a társadalmi tőke fogalmát mi úgy értelmezzük, hogy az adott fogalmakban kifejezett létezők társadalmi képességekből épülnek fel. E tanulmányban azonban csak a társadalmi képesség fogalmával és a társadalmi képességek típusaival foglalkozunk, és odáig már nem jutunk el, hogy a társadalmi képesség fogalmára támaszkodva a társadalmi erő és a társadalmi tőke fogalmát meghatároznánk. Először tipizáljuk a cselekvési képességeket, és a cselekvési képességek egyik sajátos típusaként meghatározzuk a társadalmi képesség fogalmát. Majd a társadalmi képességeken belül megkülönböztetjük a tiszta intézményes és a személyes társadalmi képességeket, valamint a társadalmi képesítéseket és a kizárólagos informáltságot, és e típusokat elemezve rávilágítunk a társadalmi képességek természetére. A tanulmányt két részben közöljük. Az első részben a tiszta intézményes társadalmi képességeket elemezzük, és a második részben kerül sor a személyes társadalmi képességek, a társadalmi képesítések és a kizárólagos informáltság tárgyalására.

Restricted access

Jánossy Ferenc (1914–1997) az államszocialista időszak egyik legeredetibb magyar gazdaságkutatója volt. Kutatásai következetesen a reálgazdaság fejlődésének történelmi makrofolyamataira irányultak. Trendvonalelmélete szerint a rendelkezésre álló munkaerő-készlet – annak szakmaösszetétele és alkalmazkodóképessége – mindenütt megszabja a gazdaság növekedésének felső határát. Ennek a jelentősége kiemelkedő a nagy visszaeséseket követő helyreállítási periódusok menetében és lezárulásában, ami számára a második világháborút követő helyreállítási fellendülés döbbenetes elakadásában mutatkozott meg – elméletét ennek értelmezésére építette ki. A jelenbeli gazdasági folyamatok vizsgálata arra mutat, hogy a fenti összefüggés a rendszerváltást követő eseményekben is érvényesül. Ennek részleteiről majd a tanulmány második fele szól e folyóirat következő számában.

Restricted access

A dolgozat olyan legitim világértelmezésként próbálja meg bemutatni Immanuel Wallerstein világrendszer-elméletét, amely valódi alternatívát kínál a mainstream globalizációdiskurzussal szemben. Ennek megfelelően első lépésben azt a módszertani bázist vázolja fel, amelyre végső soron az egész elméleti konstrukció támaszkodik. Ezt követően a világrendszer-elmélet vezérfonalát alkotó történetfilozófia kontúrját rajzolja fel. Végül a kortárs társadalomtudományi elemzések napirendjét is domináló fogalmak és jelenségek wallersteini interpretációját teszi vizsgálódás tárgyává.

Restricted access

A tanulmány az élethez és az egészséghez való jog társadalomban betöltött szerepével foglalkozik. Azzal a funkcióval, amelyet e két emberi alapjog ab ovo betölt, és azzal, amelyet a szocioszféra lakói alakítottak ki a humántörténelem folyamán. A szocioszféra lakói, tehát elsősorban az emberek jogformáló tevékenysége nagyban módosította e két alapjog létét és modusát. Társadalmunk a ius ad vitam és a ius ad sanitatem kapcsán némiképp átlagosnak nevezhető, „fejlett nyugati” hozzáállást tanúsít. Árnyalatnyi különbségek azonban adódnak. Következik ez Magyarország speciális geopolitikai helyzetéből, történelmi adottságaiból és – nem utolsósorban – társadalmunk egyedi jellegzetességeiből. Az élet és egészség alapvető értékek, melyekhez negatívan nyúlni nem szabad. A jobbító szándék minden demokratikus kormányzat céljai közt szerepel, mert a társadalom és a közigazgatás csak egymást erősítve lehet életképes. Az abszolút jogok relativizálása pedig komoly megfontolást és előkészítést igényel. Az élet- és az egészségvédelem helyzete nem válhat politikai vagy egyéb szellemi irányzatok függvényévé. Kizárólag olyan nézeteknek van helye a magyar (és általában a „nyugati”) közgondolkodásban, melyek nem kérdőjelezik meg az egyén és a közösség jogát az élethez és a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez. Ez minden demokratikus társadalmi berendezkedés alfája és ómegája kell, hogy legyen.

Restricted access

A tanulmány abból a feltételezésből indul ki, hogy a XIX. század végére az Egyesült Államokban kialakult „laissez-faire konzervativizmus” társadalomszemléletét senki sem példázza jobban, mint William Graham Sumner. Kétségtelen, hogy az első nemzetközi hírnevet szerzett amerikai szociológus, Sumner joggal tekinthető a szociáldarwinizmus meghatározó amerikai képviselőjének. Esszéiben és legismertebb művében, a monumentális Népszokások ban azt próbálta bizonyítani, hogy a társadalom javát leginkább a laissez-faire elvek felkarolásával érhetjük el. A darwini evolucionizmus jegyében határozottan elutasított mindennemű állami beavatkozást a gazdasági és társadalmi életbe, életművét joggal értékelték tehát „amerikai ruhába öltöztetett spencerizmusnak”.

Restricted access

A társadalom- és humántudományokban jelenleg egy transzdiszciplinaritás, újraegyesülés zajlik. A racionalitás kérdése tipikus példája e folyamatnak, hiszen a pszichológia, szociológia és közgazdaságtan érdeklődésére is számot tart, e tudományágak felhasználják egymás kutatási területeit, inspirálják egymást. A főáramlati közgazdaságtanban a gazdasági aktor racionalitása megnyilvánul a teljes informáltságban, a kalkuláció képességében, abban, hogy rangsorolásra képes a különböző javak között és preferenciarendezése teljes, tranzitív, reflexív. A preferenciái ezen kívül konzisztensek, időben stabilak. Az információhiányból és bőségből előálló problémákra, az időtényező kérdésére, a kalkulációs képesség fogyatékosságaiból eredő jelenségek magyarázatára kínál megoldást a korlátozott racionalitás elmélete. Az érzelmek és a társadalmi normák által vezérelt cselekvések felvetik, hogy ilyen esetekben a racionalitás sérüléséről van-e szó, vagy épp ellenkezőleg, annak megnyilvánulásáról. A preferenciarendezés axiómáinak sérüléseit magyarázó új elméleti törekvések a bizonytalanság körülményei között hozott döntések elemzése kapcsán jelennek meg.

Restricted access

A tanulmány olyan – a világ különböző térségeiben létező – új típusú, egyedi kezdeményezésekre hívja fel a figyelmet, amelyek közösek egyrészt abban, hogy az együttműködésre, az eltérő szempontok és érdekek kölcsönös figyelembevételére, az előrelátásra építenek. Másrészt abban, hogy a hagyományos szisztémáknál, a megszokott eszközöknél hatékonyabban kezelik az adott gazdasági, társadalmi, szociális és környezeti problémákat. Figyelmeztet arra is, hogy a kirobbant válság nem elodázza, hanem még sürgetőbbé teszi az ilyen típusú újítások alkalmazását.

Restricted access

Franciaország és Magyarország meglehetősen eltérő fejlődési pályát járt be az elmúlt 150 évben, mindkét országban közös azonban az örökölt monocentrikus térstruktúra. A gazdasági és politikai centralizációs törekvések a XVIII–XIX. századra vezethetőek vissza, a monocentrikus térszerkezetből származó hátrányok felismerése és ellenpólusok kijelölése az 1950-es, 1960-as évekre, a fejlesztéspolitika eredményeinek értékelése pedig a XX. század végére. Hogy sikerült-e változást elérni, jól tükrözi, hogy a XXI. század elején megfogalmazott fejlesztéspolitikai koncepciók célja továbbra is a monocentrikus térszerkezet oldása, Franciaországban Párizs, Magyarországon pedig Budapest dominanciájának csökkentése. Az értekezés célja Franciaország és Magyarország fejlesztéspolitikájának párhuzamba állítása, a különbségek és a hasonlóságok elemzése. Ennek során a következők kerülnek bemutatatásra: – a monocentrikus térszerkezet kialakulásának történelmi okai, – a kiegyenlített területi fejlődés érdekében elméletben és a gyakorlatban alkalmazott növekedési pólus koncepciók, – a fejlesztéspolitika jövőképe.

Restricted access

A dolgozat a magyar vegetárizmus történetét mutatja be, annak három fő szakaszával. A három periódust társadalmi, történelmi folyamatok alakították. Tartalmilag az egyes időszakok a neves személyiségek, kiadványok, események, periodikák és emberi közösségek köré szerveződnek. A bevezetésben alapfogalmakat, egészségügyi és gazdasági megfontolásokat tisztázunk.

Restricted access

Muhammad Yunus bangladesi közgazdászprofesszor rájött arra, hogy a rendkívül szegény Bangladesben az emberek azért nem kezdenek saját vállalkozásba, mert nem rendelkeznek a legminimálisabb tőkével sem. Kísérletbe fogott, majd amikor tapasztalta, hogy az emberek hajlandók megfelelni a feltételeinek, és szorgalmasan dolgoznak, partnereket keresett, és egy állami bankban meg is találta őket. Ma már a Grameen Bank országos hálózatot épített ki Yunus módszereinek alkalmazására és a szegények bankja modellt számos országban átvették, gyökeret vert nemcsak szegény fejlődő országokban, hanem olyan gazdagnak tekintett helyen is, mint az Egyesült Államok.

Restricted access

A fejlett országok jóléti államai nemzetközi versenyképességük megtartása és hosszú távú finanszírozhatóságuk érdekében a 80-as évektől a gazdaság számos területéről visszahúzódtak, miközben az egészségügyi szektorban fenntartották domináns szerepüket. Ennek hátterében elsősorban az idősödő lakosság, az egészségügyi technológiák kínálatának növekedése, a betegségek struktúrájának és a társadalom igényeinek megváltozása áll. Ebben a tanulmányban Hollandia és Anglia egészségügyi rendszerén keresztül vizsgáljuk ezeket a jelenségeket és hatásukat az egészségügyi források újraelosztására. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy nagyon hasonló célok – a hatékonyság javítása és a méltányosság biztosítása – mentén kialakított, de eltérő társadalmi-gazdasági hagyományokkal rendelkező egészségügyi rendszerek sok szempontból különböző módon reagálnak az őket ért hatásokra. A holland rendszerben a magánszektor szerepe az egészségügyi piac működésében fokozatosan erősödik, amely versenyző biztosítókat működtető társadalombiztosítási rendszer kialakításához vezetett. Angliában az elsődleges rendszerszervező elv az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő méltányos hozzáférés biztosítása, amely állami tulajdonú területi monopóliumok működtetését erősítette. Az alapvető különbségek ellenére az állam újraelosztó, koordináló szerepe társadalmi-gazdasági berendezkedéstől függetlenül mindkét országban kulcskérdés maradt. Eközben a magánszektor, a verseny és a hatékonysági elvárások az egészségügyi költségvetésekre nehezedő nyomás hatására mindenhol erősödtek. Vizsgálatunkból az következik, hogy a jóléti államokban a közösségi döntéseken nyugvó nemzeti egészségpolitikának a külső és belső környezeti tényezők hatása mellett is jelentős mozgástere marad, így az állam nemcsak elszenvedője az egészségügyi szektorban végbemenő változásoknak, hanem maga is képes befolyásolni őket.

Restricted access

Tanulmányomban az öt év alatti gyerekek óvodai hiányának országosan igen eltérő, nem elhanyagolható arányait kimutatva, az óvodakezdés korai lehetőségének kérdéskörét néhány, egymást átszövő dimenzió mentén járom körbe. Célom az óvodából kimaradó, nem beiratkozott kisgyermekek közül azok helyzetére rávilágítani, akik saját elhatározásukon kívül, a hatályos törvények kényszerítő ereje folytán nem jelennek meg a felvételi statisztikában. Szerény eszközeimmel arra hívom fel a figyelmet, amikor a jog közvetetten felelős a közoktatási rendszer első lépcsőjének számító óvoda megkezdésekor már fennálló esélyegyenlőtlenségért. Az összes problémát azonban természetesen nem lehet ebből eredeztetni. A területi nézőpont vonatkozásában kapott eredmény, miszerint az ország északi, északkeleti részén és a kis falvakban élő gyermekek óvodakezdési kilátásai jelentős hátrányban vannak, nem meglepő, „csupán” elszomorító. Ebből – és csak ebből, azaz a beóvodázási esélyek – szempontjából a fiatalodó települések, fővárosi kerületek mind növekvő számú gyermekei is hasonló helyzetben vannak. A szülők otthonlétét vizsgálva megkülönböztetem a kistestvérrel, munkanélküliként vagy a közbeszédben főállású anyaként emlegetett inaktív nevelők és gyermekeik csoportjait. Részletesen elemzem, hogy ezen szülők bármelyike az óvodai beiratkozáskor egyaránt szembetalálhatja magát az – alapvetően a közoktatási és a gyermekvédelmi törvény felfogását tükröző – „anyuka úgyis otthon van” típusú diszkriminatív érveléssel. Bemutatom, hogy jogszabályi szinten a kérdés nincs egyértelműen rendezve; a kötelezően felveendő gyermekek körének szűk meghatározásával az elutasítandók sorsa túlságosan az óvodák kezében van. Mindennek eredményeképpen az a furcsa helyzet állhat elő, hogy pl. egy hároméves gyermeket felvesznek, akinek szülei dolgoznak (s ez így is van rendjén), de egy négyéves kistestvéres vagy hátrányos helyzetű jelentkezőt nem. Az óvoda szerepének két különböző értelmezése (nevezetesen, hogy gyermekmegőrző vagy szocializáló-fejlesztő intézménynek tekintik-e) rávilágít arra, hogy az egyébként a közoktatási rendszer részeként kezelt körzetes önkormányzati óvodák (amelyek tehát ebben a tekintetben egyértelműen utóbbi típusú helynek minősülnek) elvileg nem tehetnének különbséget a gyerekek között a beiratkozás során. A gyakorlatban azonban – nem elsősorban az óvodák hibájából – számos körülmény ebbe az irányba viszi a döntéshozatalt. Legvégül lehetséges kiindulópontokat vázolok, amelyekkel reményeim szerint közelebb juthatunk egy minden fél számára elfogadható és kielégítő kompromisszumhoz. Ehhez azonban még hosszú az út.

Restricted access
Authors: Tamás T. Dénes and János Farkas

Jelen tanulmány egy kiadás előtt álló könyv összefoglalása. A szerzők ebben először bemutatják azt a strukturális matematikai alapokon nyugvó modellt, amely mind az élettelen, mind az élő természet alaptörvényeinek egységes leírására és értelmezésére alkalmas. Bizonyítják, hogy az élettelen világot leíró klasszikus matematikai és megismerő apparátus áthidalhatatlan korlátokba ütközik az élő természet és különösen a társadalom jelenségeinek, működésének leírásakor. Állításuk szerint a bonyolult multistrukturális rendszereket (ezek ekvivalensek az élő rendszerekkel) már nem a kvantitatív, metrikus, hanem csak a strukturális matematika új eszközeivel lehet pontosan leírni és megérteni. Elméleti módszerük segítségével (elnevezésük szerint: Struktúradifferencia-effektus ) eljutottak az általános struktúramegmaradás tételének megfogalmazásához, amelyből az élettelen természet anyag, energia, mozgás, tér, idő, egyensúly stb. fogalmait sikerült a társadalomra is alkalmazható struktúratérre általánosítaniuk. Ezzel megnyitják a lehetőséget egy egzakt módon bizonyított társadalomelmélet megalkotása előtt, amelyet a kötet második részében írnak le. De ez már egy másik tanulmány tárgya lesz.

Restricted access

A globalizációban való sikeres részvétel kulcsfontosságú napjaink nemzetgazdaságai, vállalatai számára. A globalizált gazdaságban, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, illetve az ezekbe való mély integráltság versenyképességi tényező a vállalatok számára. A külföldi szakirodalomban elterjedt értéklánc alapú megközelítés a vállalatot sokkal szélesebb környezetében vizsgálja, mint a hagyományos szervezetelemzési módszerek. A társadalmi-intézményi közegbe beágyazódott vállalatok ellátási rendszerei, beszállítóival kialakított kapcsolatai (linkage) igen bonyolultak, ennek ellenére a megközelítés alkalmas arra, hogy a napjainkban szerveződő modern vállalatok által irányított ellátási láncokat leírja. A dolgozat először a módszer intézményi közgazdaságtani alapjaival foglalkozik, majd ismerteti az értéklánc-elemzés fontosabb jellemzőit: jövedelem képződése, az értéklánc kormányzása, valamint az értékláncban elfoglalt pozíció jellemzői. Az alapkompetenciák azonosítása kulcsfontosságú, mert ezek határozzák meg azokat a tevékenységeket, amelyekből a vállalat jövedelme származik. Az értéklánc-kormányzási típusok azokat az irányítási mintákat mutatják be, amelyekkel a koordináló vállalat megszervezi termékének előállítását és piacra juttatását. A megközelítés gyakorlati célja a tevékenységek pozitív tartalmú lehetőségeinek azonosítása. Pozitív irányú az elmozdulás, ha a tevékenység bővülése a magasabb jövedelmet és hozzáadott értéket képviselő tevékenységek felé történik. Az értékláncon belüli elmozdulás típusainak hierarchiája van, a folyamatinnovációtól kezdve az értékláncváltás lehetőségéig. A gyakorlati példákon keresztül bemutatásra kerül, hogy a vállalatok által szervezett értékláncokat sok tényező együttesen alakítja ki, a kialakuló összkép még iparágon belül is változhat. A származási és befogadó országok intézményi környezete, a célpiac jellemzője, dinamikája, a beszállítók képessége mind befolyásolja a kialakuló összképet.

Restricted access

Ebben az esszében a XX. század két kiemelkedő gondolkodója, Lukács György és Hannah Arendt által az antik görög világképről alkotott elképzelés összehasonlító elemzésére teszek kísérletet.  Lukács A regény elméleté ben (melyet az első világháború idején írt), illetve Arendt The Human Condition című művében (melyet a totalitariánus rendszerek történelmi tapasztalata ihletett az ötvenes évek végén) tulajdonképpen a modernitás lényegének megragadását tekintette legfőbb céljának. Mindketten a szabadságban látták azt a döntő tényezőt, amellyel összefüggésben a modernitás helyes meghatározása lehetővé válik. Ebből a közös kiindulópontból azonban gyökeresen eltérő irányban vezetett tovább a két filozófus gondolatmenete.

Restricted access

A Kárpát-medencei magyar népességfejlődést – a szerves népességfejlődés keretei között – 1818-ig egy egymásba kapcsolódó kettős folyamat határozta meg. A magyar népességfejlődést alapvetően az etnikailag egységes magyarság termékenysége, a termékenység és a halandóság különbözetéből származó létszámnövekedés határozta meg. Ezt egészítette ki a kettős folyamat másik eleme, a nem magyar népcsoportok magyarokhoz asszimilálódó tagjai s az ő termékenységük. 1918-ig azt a folyamatot, amelyben a magyarok lélekszáma a belső vándorlás keretében a hozzájuk asszimilálódott, helyben élő nem magyarok és utódaik, valamint a későbbi századok folyamán bevándorló, újabb nem magyar népelemek, szórványok, néptöredékek tagjaival és azok utódainak természetes szaporodásával folyamatosan kiegészült, a Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatokat meghatározó törvényszerűségének tekintjük. A Magyar Királyság területi egységének 1918-ban bekövetkezett szétdaraboltságának a demográfiai folyamatokban általában, de különösen a belső és a külső vándorlás népességpótlásban játszott pótlólagos szerepével összefüggésben igen súlyos közvetlen és közvetett következményei lettek. Megszűnt az a mozgás (belső vándorlás), melynek keretében a nem magyar nemzetiségűek a döntően magyarok által lakott központi területekre vándorolva, az ott élőkhöz asszimilálódva, a magyarok számát növelték. A nemzetközi vándorlás népességpótlásban játszott járulékos szerepe is átalakult, mert a bevándorlók nemzetiség szerinti összetétele drasztikusan átalakult. Az első világháborút megelőzően a bevándorlók más országok állampolgárai voltak, azóta pedig döntő többségében az új magyar határokon kívül hagyott magyarok érkeznek az országba. A szomszédos országokban élő magyarok Magyarországra vándorlása azonban már nem jelent pótlólagos forrást a magyar népességfejlődés számára. A magyarok áttelepedéséből származó magyarországi népességnyereség ugyanis már nem a Kárpát-medencében élő magyarok létszámát, hanem csak a hazánkban élő magyarok számát növeli. Mindezek következtében a Kárpát-medencei magyar népességfejlődés második korszakát, mivel a nemzetközi vándorlás létszámgyarapodásban játszott szerepe ellentétessé vált azzal, mint amit addig, a korábbi századok során betöltött, a természetes népességfejlődés eltorzult változatának nevezzük.

Restricted access

Napjainkban a spiritualitás megváltozott és új értelmet nyert. Minden egyén életében jelen van a spiritualitás, a rítusok iránti igény. A kérdés csupán az, hogy ez hogyan mutatkozik meg a mindennapokban. A szekularizáció hatására a korábbi vallási dominancia háttérbe szorult, és új vallási mozgalmak jelentek meg, új vallási irányzatok alakultak ki. Célunk röviden áttekinteni, hogy mit is jelent a vallás a mai fiatalok számára, milyen lehetőségek közül tudnak választani. Továbbá bemutatni, hogy a vallásosság, mint az értékrend egyik szilárd alap, miként ad biztonságot és eligazodási pontokat az életben, valamint mindez hogyan hozható kapcsolatba az egészséges alkalmazkodással a családban. Vizsgálatunkban középiskolás fiatalok felekezeti megoszlását, vallásosságát és vallási aktivitását járjuk körül, kitüntetett figyelemmel a szociodemográfiai, társadalmi-gazdasági háttérre. Kísérletet teszünk a szülői értékek tisztelete, a szülői kontroll és támogatás összefüggéseinek feltárására a vallásosságra vonatkozóan.

Restricted access

A tanulmány elemzést nyújt a környezetvédelmet érintő normák keletkezéséről. Ezek a normák nem feltétlenül csak jogi természetűek lehetnek. Másféle normák is hatást gyakorolhatnak a környezetvédelemre: jogi, politikai, erkölcsi, vallási, tudományos és egyéb szabályok. Minden humán környezetvédő aktus mögött ezen normák kapcsolatrendszere húzódik meg. Van, hogy a történeti tények előzik meg a jogalkotást, és van, hogy éppen fordítva. A tudományos normák is hatással lehetnek a jogi és egyéb, környezetvédelmi szabályok formálódására. A tanulmány tárgyalja a társadalmi autoregulációt, valamint az ökonormativitás látszatát. Bizonyításra kerül továbbá, hogy a fenntartható fejlődésnek szükségszerű velejárója a normatív fejlődés.

Restricted access