Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 101 - 110 of 14,258 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

Background and Aims

Despite increasing public acceptance of the LGBTQ+ community and psychedelic medicines, published accounts of queer psychedelia are limited. Specifically, the queer nature of psychedelics and the parallels between narratives of being queer and of psychedelic experiences, are lacking. This report brings queer experiences of psychedelia out of the metaphorical closet and argues for the development of Queer Affirming models of Psychedelic Assisted Psychotherapy (QA-PAP).

Methods

This knowledge report examines the extant psychedelic literature as it relates to queerness, and positions it against reports of rising anti-2SLGBTQ+ sentiments, and legislation aimed at dismantling civil liberties.

Results

Specifically in Canada, the United States of America, and the United Kingdom, the current socio-political climate fosters increasingly positive attitudes towards psychedelic medicine, while recently won 2SLGBTQ+ civil rights are under attack. The convergence of these trends means the psychedelic community must guard against repetition of mistakes made during the first wave of psychedelic research.

Conclusions

Including queer narratives within psychedelic research is integral to the equitable, safe, effective and accessible implementation of emerging modalities of psychedelic-assisted psychotherapies (PAP), and to ensure that ethical standards protect patients from sexual and gender based violence.

Open access

Megaoesophagust okozó achalasia cardiae: „a kezdetektől a megoldásig”

Achalasia cardiae causing megaesophagus: “From the beginnings to the resolution”

Magyar Sebészet
Authors:
Barbara Galiger
,
Ferenc Ender
,
Ágnes Bohák
,
Géza Telek
, and
Attila Vörös

Achalasia cardiae miatt az első oesophago-cardia myotomiát több mint száz évvel ezelőtt Ernst Heller német sebész végezte. Az achalasiás betegek a mai napig ettől a beavatkozástól várják panaszaik megszűnését. Az achalasia napjainkban is chronikus, progresszív betegség, aminek oki kezelését nem ismerjük, a gyógyítására, a panaszok enyhítésére gyógyszeres (calcium csatorna blokkolók stb.), endoscopos (botulinum toxin inj., ballonos tágítás, per oralis endoscopos myotomiát [POEM]) és sebészi (laparoscopos, thoracoscopos myotomia) kezeléseket váltakozó sikerrel alkalmazunk.

A betegség progresszivitása miatt a betegek 5%-ánál a nyelésképtelenségig fokozódó dysphagia, megaoesophagus alakul ki, megoldására műtéti beavatkozás válik szükségessé. A működésképtelen nyelőcső eltávolítása és pótlása kiterjedt, nem elhanyagolható morbiditással és mortalitással járó beavatkozás. Közleményünkben egy 45 éves nőbeteg kórtörténetét, az általunk alkalmazott műtéti beavatkozást ismertetjük. A beteg a műtét óta panaszmentes.

Restricted access

Metasztatizáló tumor képét adó disszeminált tuberkulózis Clostridium difficile okozta toxicus megacolonnal szövődött esete: a diagnózis nehézségei

A case of disseminated tuberculosis presenting as a metastasizing tumor, complicated by toxic megacolon caused by Clostridium difficile: Difficulties in diagnosis

Magyar Sebészet
Authors:
Géza Telek
,
Csaba Polányi
,
Fanni Fülöp
,
Hai Anh Thu Nguyen
,
Krisztián Kónya
,
Ilona Bobek
,
Edit Babarczi
, and
Ferenc Ender

A mára ritkán előforduló tuberkulózis (tbc) extrapulmonális manifesztációi előrehaladott rosszindulatú daganatok képét utánozhatják, jelentős diagnosztikus dilemmákat okozva. A tbc igazolása gyakorta bonyolult, komplex vizsgálatokat igényel. Egy fiatal vietnámi nőbeteg esetét ismertetjük, aki idült hasi fájdalom, fogyás, fejfájás, bal oldali hemiparesis miatt jelentkezett kórházunkban. Az urgens vizsgálatok hasi folyadékgyülemek, lymphadenopathia és peritonealis carcinosis képe mellett az uterushoz asszociált ökölnyi kismedencei térfoglaló képletet, intracranialisan agyödémát és metastaticusnak tűnő gócokat ábrázoltak. Neurológiai, belgyógyászati, majd pulmonológiai klinikai vizsgálatok és kezelések során először disszeminált gynaecologiai tumor, majd meningealis-, miliaris tüdő- és kiterjedt hasüregi-kismedencei érintettséggel járó tbc gyanúja fogalmazódott meg. Bár mycobactérium jelenléte nem volt igazolható, antituberculoticus- és komplex antibiotikus terápiát alkalmaztak. Ennek szövődményeként Clostridium difficile okozta enterocolitis alakult ki. Átmeneti állapotrosszabbodás miatti intenzív osztályos kezelést követően a beteget visszahelyezték kórházunk belgyógyászatára. Itt toxicus megacolon, acut peritonitis alakult ki, emiatt sürgős műtétet végeztünk.

A hasüregben granulomatosus peritonitis encapsulans, extrém tágult, megrepedt taeniájú colon, hyperaemiás vékonybéltraktus, tuboovarialis tályogok voltak láthatók. Oncotomiát követően salpingo-oophorectomiát és subtotalis colectomiát végeztünk, Brooke szerinti ileostomát készítettünk. Az intenzív osztályos, majd infektológiai kezelésnek köszönhetően a beteg reconvalescentiája sikeres volt, kielégítő állapotban emittálták. A specimenek valós idejű PCR-vizsgálata során Mycobacterium DNS nem volt detektálható, végül a hasüregi váladék és granulomák mikroszkópos vizsgálatával sikerült saválló pálcákat identifikálni.

Az eset kapcsán áttekintjük az extrapulmonális tbc diagnosztikus lehetőségeit és terápiás nehézségeit.

Restricted access

A negatív nyomással végzett sebkezelés (NPWT) alkalmazása potenciálisan letális állapotokban

The application of negative pressure wound therapy (NPWT) in potentially lethal conditions

Magyar Sebészet
Authors:
László Bor
,
Vivien Koleszár
,
Géza Telek
,
Csaba Polányi
,
Judit Erdős
,
András Rácz
,
Tamás Varga
,
Artúr Seli
,
Zsolt Révész
, and
Ferenc Ender

Bemutatásra kerülő esetünkben egy 47 éves, generalizált septicus állapotú férfi beteg komplex terápiás megoldást igénylő kezelését ismertetjük, negatív nyomásterápia segítségével (NPWT). A páciens kezeletlen diabéteszes láb szindróma talaján kialakult szepszis, fasciitis necrotisans klinikai-radiomorfológiai képével került osztályunkra, akinél sürgősséggel feltárást, az alsó végtag valamennyi kompartmentjét érintő fasciotomiát végeztünk, NPWT-kezelést indítottunk. Kezelése során a beteg állapotát súlyosbító szövődmények léptek fel: Curling-fekély, toxicus epidermalis necrolysis (TEN). A fascitis kapcsán kialakult kb. 6% TBSA (total body surface area) kiterjedésű hámhiányt a TEN-szindróma további epidermális állományvesztéssel tovább súlyosbította. Állapotstabilizálást, kezdeti lokalis kontroll biztosítását követően a hámhiányos felület csökkentése érdekében a sebeket szűkítettük, a feltisztult sebalapok fedése 1:3 arányban hálósított félvastag bőr transzplantációjával történt. Az NPWT-kezelést a transzplantációt követően is folytattuk. A beteg három hónapos intenzív osztályos és sebészeti kezelést követően sebészi szempontból meggyógyult. A negatív nyomásterápia korai – a kórlefolyásnak megfelelő – adekvát üzemmódban és fedési technikával történő alkalmazása a végtagvesztéssel és életveszéllyel járó nagy fokú hámhiány esetében hatékony eszköznek bizonyult. A multidiszciplináris terápiának köszönhetően betegünk sebészeti alapbetegségét sikeresen gyógyítottuk, azonban az évtizedes tartamú kezeletlen cukorbetegsége, SARS-Covid peumoniája, a relabáló septicus állapota során fellépő szövődmények következtében felépülni már nem tudott.

Restricted access

Recidív, kizáródott, felnőttkori Bochdalek-sérv műtéti megoldása

Treatment of recurrent incarcerated Bochdalek hernia in an adult

Magyar Sebészet
Authors:
Balázs Cséfalvay
,
Csaba Polányi
,
Géza Telek
,
Balázs Kesserű
,
Diána Szeleczky
,
Attila Vörös
, and
Ferenc Ender

Az igen ritka felnőttkori nem hiatális, azaz nem paraoesophagealis típusú transdiaphragmaticus sérveket – a veleszületett rekeszizom defektusok mintájára – általánosan Bochdalek, ill. Larey-Morgagni-sérveknek nevezik. Etiológia tekintetében a nem diagnosztizált és kezelt veleszületett eredet, a traumás kontúziós-szakadásos, az iatrogen, ill. a recidív típus említendő meg.

Esetismertetésünkben egy felnőttkori recidív, kizáródott Bochdalek-sérv sikeres műtéti ellátását ismertetjük. A 23 éves férfi beteg kórelőzményében 11 éves korában bal oldali Bochdalek-sérv miatt végzett thoracoscopos rekeszizom sutura szerepel. Epigastrialis fájdalmak, hányinger, hányás, akut hasi megbetegedés klinikai tünetei miatt jelentkezett Intézetünkben. Az elvégzett sürgős mellkasi és hasi CT-vizsgálat a bal mellüregben elhelyezkedő, kizáródott, vékonybélkacsokat tartalmazó Bochdalek-sérvet igazolt. Sürgős laparotomia során az életképesnek bizonyult sérvtartalmat (a vékonybéltraktus 2/3 része, a colon flexura lienalisa és a pancreas farok) a hasüregbe reponáltuk, a sérvkaput direkt suturával zártuk, és szövetszeparáló sebészi hálóval fedtük, valamint a mellüreget draináltuk. A postoperatív szak eseménytelenül zajlott. Kontroll-CT-vizsgálat a reconstruált rekeszizom és pleuro-peritonealis rétegek folytonosságát mutatta. A 10. posztoperatív napon panaszmentesen bocsátottuk otthonába.

Megbeszélés: Mint minden kizáródott sérv esetében, a diagnózis mihamarabbi felállítása és az időben elvégzett műtét kulcsfontosságú. A mellkasi drenázs szükségességét minden esetnél körültekintően mérlegelni kell. A műtét után a mell- és hasüregben kialakult új anatómiai viszonyok miatt cardialis és respiratoricus szövődmények alakulhatnak ki. Álláspontunk szerint a betegség ritkasága miatt centrumban kezelendő. Ezen ritka állapot sikeres gyógyítása többszakmás együttműködésen alapul, melynek meghatározó eleme a helyesen megválasztott rekeszi felszínt helyreállító műtéti technika alkalmazása.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Attila Füzes
,
Szilárd Szanyi
,
Márk Huszák
,
Tibor Sahin-Tóth
,
Marcell Szanyi
,
Dániel Csizmazia
,
Mónika Révész
,
Joon Pio Hong
, and
Ferenc Oberna

Előrehaladott szájüregi daganatok eltávolítása után kialakult kiterjedt szövethiányok helyreállítására funkciómegtartó céllal a leggyakrabban alkalmazott eljárás a mikrovaszkuláris technikával végzett szabad szövetátültetés. Hazánkban a felületes szájüregi hiányok helyreállítására a leggyakrabban választott szabadlebeny a radiális alkarlebeny. Elsősorban vastagabb vagy nagyobb kiterjedésű hiányokra alkalmazzuk az anterolateralis comblebenyt. Az alkarlebeny esetén azonban a donorterületi szövődményráta jóval magasabb. Vékonyított anterolateralis comblebeny a hátrányokat kiiktatva alkalmas lehet az alkarlebeny intraoralis alkalmazása helyett.

A korábban nyelvtumor miatt operált, alkarlebennyel rekonstruált és besugarazott 69 éves nőbetegnél a korábbi műtéti terület szélén a követéses kontrollvizsgálat során recidív tumort verifikáltunk. Az Onkoterápiás Bizottság döntését követően a recidíva eltávolítását, tangencionális mandibula reszekciót és szabad lebenyes helyreállítást terveztünk tracheotomiás védelemben. Előzetes kézi dopplerrel és duplex ultrahanggal történő perforátor meghatározás után, a jobb combon a perforátorra centrálva 6 × 8 cm-es superficialis fascia rétegében vékonyított anterolateralis comblebenyt preparáltunk. A lebeny vastagsága 6–8 mm, az érnyél hossza 12 cm volt, mely az intraoralis hiányra ideális volt. A nyakon elkészített mikrosebészeti anasztomózis után a donorterületet primeren zártuk.

A lebeny keringése mindvégig kielégítő volt. A tracheotomiát a posztoperatív 11. napon megszüntettük, perorális táplálkozása a posztoperatív 14. napon helyreállt.

Az anterolateralis comblebeny sokrétűsége az anatómiájában rejlik. A korábban csak nagyobb és vastagabb hiányokra használt anterolateralis comblebeny jó adaptálhatósága és megfelelő mérete miatt felületesebb hiányokra is alkalmas. A korábban alkarlebennyel helyreállított hiányok pótlására a hasonló tulajdonságokkal rendelkező vékonyított anterolateralis comblebeny is alkalmazható azzal a jelentős előnyével együtt, hogy a donorhely morbiditása minimális az alkarlebennyel szemben.

Restricted access

Vörös Attila sebészprofesszor 80 éves

Attila Vörös professor of surgery is 80 years old

Magyar Sebészet
Author:
Ferenc Ender
Restricted access

Az elhízás, a 2-es típusú diabetes és a daganatok közötti genetikai összefüggések egy perspektívája

Az FTO és TCF7L2 génpolimorfizmusok lehetséges szerepe

One perspective of the genetic correlations between obesity, type 2 diabetes and cancer

Possible role of FTO and TCF7L2 gene polymorphisms
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert János Bánhegyi
,
Paul Ovidiu Rus
,
Zoltán Jamal Taybani
,
Margit Csiffári
,
Tibor Martyin
, and
Beatrix Rácz

Az elhízás, a 2-es típusú diabetes, a cardiovascularis kórképek és a rosszindulatú daganatok napjaink legjelentősebb népbetegségei, melyek a mortalitási statisztikákat is vezetik. A hasonló epidemiológiai viselkedés hátterében metabolikus és molekuláris genetikai összefüggések igazolhatók. Az utóbbiak a közös sejtfelszíni receptorok, az intracelluláris szignálutak és a gének szintjén egyaránt felismerhetők. 2006-ra a teljes emberi génállományt sikerült feltérképezni. Ezt követően terjedtek el a genomszintű asszociációs vizsgálatok, amelyek áttörést hoztak számos, a mendeli szabályokat nem követő, poligénes öröklődést mutató kórkép genetikai hátterének megértésében. Segítségükkel olyan génvariánsok és lókuszok beazonosítása vált lehetővé, amelyek egyidejűleg többféle betegség kockázatával is összefüggést mutatnak. A poligénes elhízás és a 2-es típusú diabetes hátterében újabb gének százait fedezték fel, melyek egy részének szerepe a rákképződésben is felmerült. A legismertebb FTO és TCF7L2 gének komplex jelentősége az elsők között vetődött fel. Polimorfizmusaik az obesitas és a diabetes klinikai manifesztációját egyaránt befolyásolhatják. Az FTO az előbbi, a TCF7L2 az utóbbi kórkép kialakulásában játszhat közvetlen szerepet, ugyanakkor mindkét gén közvetett hatással lehet a másik betegség fenotípusára. Irodalmi adatok alapján az FTO enzimfehérje a génexpresszió poszttranszkripciós szabályozásával és az mTOR modulálása révén részt vehet az onkogenezisben, illetve a TCF7L2 géntermék egy olyan transzkripciós faktor, amely biológiai útvonalakat befolyásolva segítheti elő rosszindulatú tumorok képződését. Mindebből megállapítható, hogy az FTO és TCF7L2 gének vizsgálata mindhárom népbetegség, vagyis az elhízás, a 2-es típusú diabetes és a malignus daganatok diagnosztikájában, terápiájában és prognosztikájában is jelentőséggel bírhat. Végezetül kijelenthető, hogy a génasszociációs vizsgálatokkal felfedezett újabb génpolimorfizmusok és kapcsolataik részletes elemzése az onkodiabetológiai betegellátásban részt vevő szakorvosok és az érintett betegek jövőbeli közös érdeke. Orv Hetil. 2024; 165(13): 499–509.

Open access