Browse our Medical Journals - AKJournals
Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.
Medical and Health Sciences
Abstract
In this study, we evaluated the cumulative effects of arsenic (III) oxide on the number of mouse offspring over three consecutive generations and monitored changes in levels of the reproductive hormones, oestradiol and progesterone in female mice during the dioestrus phase of the cycle. The control group received water from the mains. In two experimental groups, mice were given drinking water containing dissolved arsenic (III) oxide at concentrations of 10.6 mg L−1 and 106 mg L−1, respectively. These concentrations represent the values converted from a human model to an animal model (mice) thus correspond to the arsenic content of the groundwater in the southern part of the Pannonian Basin, in the province of Vojvodina, in the Banat region, in particular in the town of Zrenjanin. The average number of newborn mice in both experimental groups decreased for three consecutive generations. The total arsenic content of day-old mice did not show significant differences between the experimental groups. Arsenic (III) oxide affected the reproductive hormone levels of female mice at both concentrations.
Az amyloid 200 éves története
200-year-old history of amyloid
Idegsebészeti posztoperatív őrzőben kezelt idős betegek SARS-CoV-2 és Clostridioides difficile kombinált fertőzése
Co-infection of SARS-CoV-2 and Clostridioides difficile in elderly patients treated in a neurosurgery postoperative care unit
A COVID–19-pandémia során fellépő Clostridioides difficile fertőzés incidenciájával kapcsolatban egymással ellentétes eredmények ismertek: számos tanulmány szerint növekedett, míg más tanulmányok szerint csökkent. A második COVID–19-hullám tetőfokán idegsebészeti posztoperatív őrzőnkben 11, intenzív ellátást igénylő beteget kezeltünk. A 11 betegből 7 COVID–19-pozitív lett, és közülük 4 betegnél még C. difficile fertőzés is kialakult. A 4-ből 2 beteget elveszítettünk. Bár megfigyeléseinket kevés beteg ellátása során gyűjtöttük, úgy ítéljük meg, hogy súlyos állapotú betegeknél a SARS-CoV-2 és a C. difficile együttes fertőzése többletkockázatot jelent. A COVID–19-ben alkalmazott, széles spektrumú szisztémás antibiotikumok használata növelheti a C. difficile infekció rizikóját. Jól átgondolt infekciókontroll, a megfelelő higiéné betartása, az alkoholos kézfertőtlenítők mellett a rendszeres szappanos kézmosások mérsékelhetik a nosocomialis C. difficile fertőzések számát. Orv Hetil. 2024; 165(12): 464–469.
A nyálnyelés szerepe a dysphagia betegágy melletti felmérésében – irodalmi áttekintés
The role of saliva swallowing in the bedside assessment of dysphagia – a state-of-the-art review
Nyáltermelésünk folyamatos, a szájüregben összegyűlt nyálat rendszeresen nyeljük. A páciens váladékkezelési képessége ezért nyilvánvaló változónak tűnik a nyelési zavar megítélésében. Ennek ellenére még a validált, betegágy melletti felmérésekben is különböző formában és hangsúllyal jelenik meg. Irodalmi áttekintésünkben ezt a jelenséget, amelyet a szakirodalom nyálnyelésként vagy száraz nyelésként ismer, a ’state-of-the-art’ típusú irodalmi áttekintés módszertanával vizsgáltuk. Azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy hogyan írható le a száraz nyelés élettana, van-e olyan neuroanatómiai jellegzetessége, amely megkülönbözteti a táplálkozási célú nyeléstől. Továbbá milyen validált száraznyelés-vizsgálatok vannak a dysphagia/aspiratio szűrésében, amelyeket a hazai gyakorlatban is biztonsággal alkalmazhatunk? Vannak-e kifejezetten száraznyelés-vizsgálati protokollok, létezik-e egységes gyakorlat? Dolgozatunk eredményeként olyan alapelveket fogalmaztunk meg, amelyek több betegcsoportra is általánosíthatók, közvetlen gyakorlati hasznát vehetik a felnőtt betegpopuláció nyelészavar-ellátását végző szakemberek, és új kutatási területeket is kínálhatnak. A betegvizsgálat során figyelembe kell venni a spontán nyelési gyakoriságot. Spontán nyelési esemény hiányában stimulációval kell megkísérelni a nyálnyelés kiváltását, majd csak ezt követően történjen a felszólításra végrehajtott száraznyelés-teszt. Csak a nyálnyelés megfigyelését követően történjen nyelésvizsgálat különböző konzisztenciákkal. A nyálnyelési eredményeket mindig további, nyelészavarra utaló változókkal együtt javasolt értelmezni. Orv Hetil. 2024; 165(12): 443–454.
A pszichológiai szűrés és ellátás helye az asszisztált reprodukcióban
The role of psychological screening and care in assisted reproduction
Bevezetés: Biopszichoszociális szemléletben a meddőség hátterében a biológiai hajlam, egyes lelki tényezők, különösen a krónikus stressz, valamint környezeti és társas faktorok összetett együttjárását feltételezzük. Kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a meddőség maga is gyakran okoz pszichológiai problémákat, különösen az asszisztált reprodukcióban részt vevő pácienseknél, akik 15–20%-a mentális zavart mutat. E komorbiditás szakszerű kezelése bizonyítottan emeli a teherbe esés esélyét, a leginkább azzal, hogy mentális állapotuk javulásával a páciensek jobb együttműködést mutatnak, és képesek lehetnek fenntartani egy, a reprodukciónak is kedvező egészségesebb életmódot. Célkitűzés: A pszichológiai segítségnyújtásra vonatkozó ajánlások meglétének és tartalmának áttekintése a meddőségkezelés főbb nemzetközi irányelveiben. Módszer: Az angol nyelven hozzáférhető irányelvek beszerzése és leíró elemzése. Eredmények: Az infertilis páciensek mentális szempontú szűrése és ellátása kivétel nélkül előírásként jelenik meg az áttekintett nemzetközi meddőségi orvosi irányelvekben, akár azokba beépített, akár különálló formában, jellemzően mindkét nemre vonatkozóan. Megbeszélés: A pszichológiai ellátás ma már elengedhetetlen része a korszerű meddőségkezelésnek. Ez a legcélszerűbben lépcsőzetes módon zajlik, a következő sorrendben: szűrés, edukáció, alacsony küszöbű, majd intenzív kezelési stratégiák. Az utóbbiak célja a meddőségspecifikus stressz csökkentése, a megküzdés és ezzel az életminőség javítása, mely indirekt módon nagyobb sikerarányhoz is vezethet. Következtetés: Időszerűvé vált a reproduktív pszichológiai szempont, ismeretanyag és módszertan beépítése a megújuló magyar szakmai irányelvbe. Orv Hetil. 2024; 165(12): 455–463.
Abstract
As reliable facilitators of characteristically unique altered states of consciousness that are notoriously difficult to comprehend, psychedelics naturally attract a multidisciplinary scope for their research, with direct relevance to neuroscience, pharmacology, psychology, as well as philosophy of mind, metaphysics, and epistemology — disciplines united by the common inquiry into the nature of conscious experience. Accordingly, the central focus of this paper concerns the metaphysical debate between internalism and externalism about whether psychedelic phenomenology — in particular, its ‘breakthrough’ level — could be said to directly ontologically depend on external factors, as well as the interpretive implications arising from each of those positions. The main contributions of the author of this paper include the provision of a coherent account of the essential phenomenal characteristics of psychedelic experiences, the integration of relatively fragmented philosophical debates on psychedelic phenomenology into the traditional internalist-externalist framework in metaphysics, as well as the exploration of the extent to which the externalist position on psychedelic phenomenology — traditionally associated with non-naturalism — is compatible with naturalistic explanatory frameworks. In Part 1, psychedelic phenomenology will be outlined first, after which the central inquiries of this paper will be contextualised and qualified. In Part 2, the internalist position on psychedelic phenomenology — both its strong and weak versions — will be discussed. In Part 3, the externalist position will be explored, which will be followed by a final evalutation between the three positions presented in this paper. The paper will conclude in favour of the weak internalist position, and that whilst the externalist position remains significantly more speculative than both the strong and the weak internalist positions, the externalist position cannot be rejected altogether until further progress in consciousness research is made.
Abstract
Cutaneous Leishmaniasis (CL) is one of the world's neglected diseases which is caused by Leishmania spp. The aim of this study was to assess molecular profile and antimony resistance of Leishmania isolated from human and rodent hosts. Samples were collected from suspected CL patients referred to health centres and wild rodent's traps in Gonbad-e-Qabus region, north-eastern Iran. Smears were subjected to PCR-RFLP to identify Leishmania species. In addition, ITS1-PCR products were sequenced for phylogenetic analysis. Clinical isolates and rodent samples were subjected to MTT assay to determine IC50 values and in vitro susceptibilities. Expression levels of antimony resistance-related genes were determined in CL isolates. Out of 1,949 suspected patients with CL and 148 rodents, 1,704 (87.4%) and 6 (4.05%) were positive with direct smear, respectively. Digestion patterns of BusRI (HaeIII) endonuclease enzyme were similar to what expected for Leishmania major. Phylogenetic analysis revealed that the highest interspecies similarity was found between current L. major sequences with L. major obtained from Russia and Uzbekistan. Out of 20 L. major samples tested, 13 (65%) were resistant to meglumine antimoniate (MA) treatment, with an activity index (AI) exceeding 4. The remaining 7 samples (35%) responded to MA treatment and were classified as sensitive isolates, with a confirmed sensitive phenotype based on their AI values. The comparison expression analysis of three major antimony resistance-associated genes in unresponsive clinical isolates demonstrated significant fold changes for TDR1 (4.78-fold), AQP1 (1.3-fold), and γ-GCS (1.17-fold) genes (P < 0.05). Herein, we demonstrate genetic diversity and antimony resistance of L. major isolated from human and reservoir hosts in north-eastern Iran, which could be the basis for planning future control strategies.
Az aphasia zeneterápiájának módszerei, azok direkt és indirekt hatásai
Methods of music therapy for aphasia, their direct and indirect effects
Bevezetés: A zeneterapeuták ma még nem megszokott tagjai a hazai neurológiai és rehabilitációs osztályokon működő szakmai csoportoknak, így a zeneterápia sem természetes része a klinikai gyakorlatban alkalmazott kezelési programoknak. Az elmúlt fél évszázadban számos hazai, de különösen nemzetközi tanulmány született a neurológiai zeneterápia eredményeinek bemutatására. Célkitűzés: A jelen munka az aphasia zeneterápiájának direkt és indirekt hatásait hivatott bemutatni, ezzel is alátámasztva annak relevanciáját. A tanulmány célja a zenei alapú aphasiaterápiás módszerek bemutatása és elfogadtatása a hazai szakemberek körében, valamint alkalmazásának elősegítése a klinikai gyakorlatban. Módszer: Az aphasia zeneterápiájának direkt hatásaira irányuló vizsgálathoz a magyar és angol nyelvű szakirodalomból 16 tanulmányt választottunk ki az általunk megszabott kritériumok alapján, melyek összesen 9 különböző módszert mutatnak be. Közülük 7 módszerhez terápiás intervenció is kapcsolódik, melyek számszerűsített eredményeit táblázatban összesítettük. Tanulmányunk kitér az aphasiás személyekkel végzett zeneterápiás foglalkozások indirekt hatásaira is. A szekunder hatásokat saját szerkesztésű kérdőívvel mértük. A felmérést a 2021 és 2023 között általunk egyéni terápiába vont 28 páciens körében végeztük. Eredmények: Az így kapott eredményeket táblázatban rögzítettük. A zenei alapokra épülő aphasiaterápiák vizsgálati alanyainak 83%-ában szignifikáns javulást mértek valamely nyelvi területen a terápiás folyamat végén. A saját pácienseink körében végzett kérdőíves felmérés alapján pedig elmondható, hogy a zenei alapú terápia pozitív hatásai indirekt módon, emocionális szinten is érvényesültek. Az aphasia zeneterápiájának a fellelt szakirodalomban közölt direkt hatásai mellett a járulékos hatások terén is pozitív eredményt mértünk a kutatásunkba bevont résztvevők általános hangulatára és motivációjára vonatkozóan. Következtetés: A bemutatott eredmények tükrében arra következtetünk, hogy a nyugati minták példájára hazánkban is indokolt lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az alternatív gyógymódoknak a klinikai gyakorlatba történő integrálására. Orv Hetil. 2024; 165(11): 424–432.
Herzog Ferenc és az EKG
Adalék Herzog pozsonyi éveihez (1914–1919)
Ferenc Herzog and the ECG
An addition to the years of Herzog in Presburg/Bratislava (1914–1919)
Kritikus állapotú, szeptikus felnőtt betegek antibiotikumkezelésének farmakokinetikai és farmakodinamikai megfontolásai
Pharmacokinetic and pharmacodynamic considerations of antibiotic therapy among critically ill adult patients with sepsis
A szepszis életet veszélyeztető, komplex klinikai állapot, melynek kezelése jelentős kihívást és számottevő költségráfordítást jelent a betegellátás számára. A szepszis által előidézett patofiziológiai változások jelentős mértékben megváltoztatják a gyógyszerek és a szervezet kölcsönhatását, megnehezítve az optimális gyógyszerelést. A kapillárisszivárgás jelensége, valamint az ellátás során alkalmazott folyadékterápia hatására megemelkedhet egyes antibiotikumok megoszlási térfogata. A hypalbuminaemia következtében megnövekedett szabad frakció a nagy fehérjekötődésű antibiotikumok gyorsabb eliminációját okozhatja. A megnövekedett perctérfogat és a vascularis ellenállás csökkenése a fiatalabb betegpopulációkban megnövekedett renalis clearance-t idézhet elő. A betegek nagyobb hányadában azonban a hipoperfúzió miatt szepszis indukálta akut veseelégtelenség jellemző, melynek hatására a renalis clearance csökken. A klinikai képet tovább árnyalja, ha vesepótló vagy extracorporalis membránoxigenizációs kezelést alkalmazunk. Az antibiotikumok fizikai-kémiai jellemzői meghatározzák, hogy a patofiziológiai változások milyen mértékben befolyásolják az egyes gyógyszermolekulák farmakokinetikai paramétereit. A várttól eltérő gyógyszer-expozíciót előidéző folyamatok ellensúlyozására a farmakokinetikai-farmakodinamikai indexek, valamint a fizikokémiai értékek ismeretében többféle klinikai stratégia áll rendelkezésre. A terápia racionális szempontok szerint történő személyre szabásával és a terápiás gyógyszerszint monitorozásával növelhető a hatékonyság, és csökkenthető az antibiotikumrezisztencia kialakulásának esélye. Orv Hetil. 2024; 165(11): 403–415.
A szuicídium archeológiája: Werther, Esquirol, Durkheim
The archeology of suicide: Werther, Esquirol, Durkheim
A Turner-szindróma áttekintése az újabb genetikai ismeretek és a multidiszciplináris beteggondozás tekintetében
Genetic advances and multidisciplinary patient care in Turner syndrome
A Turner-szindróma női fenotípussal járó komplex betegség, melynek oka az egyik X-kromoszóma teljes vagy részleges hiánya. Előfordulási gyakorisága leány újszülött esetén 1/2000–2500. A legújabb diagnosztikus kritériumok, a genetikai háttér egyre pontosabb ismerete, a terápiás lehetőségek fejlődése és az egyre részletesebb gondozási protokollok segítséget nyújtanak a betegség minél korábbi felismeréséhez és a betegek életminőségének nagy fokú javításához. A beteggondozás legfontosabb eleme minden életkorban a multidiszciplináris ellátás, mivel a Turner-szindrómás pácienseknél a különböző életszakaszokban más és más, de egyszerre akár több tünet, illetve betegség vagy szövődmény manifesztálódása is várható. A szindrómához társuló fenotípusbeli eltérések nagy variációt mutatnak. Leggyakoribb tünete az alacsony termet, a petefészek dysgenesise által okozott hypogonadismus és következményes késői vagy elmaradt pubertas. Graviditás csupán 4,8–7,6%-ban fordul elő. A testi elváltozások mellett több szervrendszer érintett, így várható különböző, Turner-szindrómával összefüggő betegségek – úgymint veleszületett szív- és vesefejlődési rendellenességek, vérnyomáseltérés, fülészeti, szemészeti, pajzsmirigy-, ortopéd betegségek, neurokognitív diszfunkció, a csont-ásványianyag csökkenése és autoimmun betegségek – előfordulása is. Összefoglalónk célja, hogy segítséget nyújtson a Turner-szindrómás betegek minél korábbi diagnosztizálásához és az élethosszig tartó teljes körű beteggondozáshoz, különös tekintettel endokrinológiai és kardiológiai ellátásukra. Orv Hetil. 2024; 165(11): 416–423.
Abstract
Screening ultrasound, including Point of Care Ultrasonography (POCUS), is widely utilized for rapid clinical guidance in diverse healthcare settings. In this case report, a 34-year-old male with recurrent biliary colic symptoms underwent a Basic Emergency Service ultrasound, revealing a 13 mm gallbladder calculus and signs of inflammation, and was promptly referred to the hospital for further evaluation and treatment. Medical specialist confirmation at the hospital underscored the significance of early detection through POCUS. Despite inconclusive laboratory results, the detailed ultrasound assessment provided a comprehensive understanding, emphasizing the tool's value in averting complications. Thus, screening ultrasound played a pivotal role in justifying the hospital referral, showcasing its vital role in healthcare, especially in resource-limited settings. The judicious use of POCUS can lead to superior outcomes, avoiding unnecessary referrals for non-emergent cases.
Abstract
We report a case of exposure to Coxiella burnetii in a surgical nurse who underwent an injury of her finger with a scalpel blade during a native aortic valve replacement with a bio-prosthetic cardiac valve conducted on a patient suffering from C. burnetii aortic endocarditis. Given the positivity of C. burnetii culture and PCR from the patient's aortic valve, she was prescribed prophylactic doxycycline 100 mg twice a day for 10 days. Q fever is an occupational zoonosis resulting usually of exposure to infected animals by inhalation of infected aerosols or consumption of contaminated raw milk. Apart from materno-foetal transmission, about 180 cases of human-to-human C. burnetii transmission have been published from 1949 to today, including transmission by blood transfusion, sexual relations, transmission in the healthcare setting to staff, patient attendants and other patients that were likely infected from inhalation of aerosol from respiratory or placental products, transmission to staff during autopsies of patients with Q fever and transmission in familial settings. As C. burnetii is a highly infectious bacterium, that may cause infection with a low inoculum, it should be added to the list of organisms which may be of concern following blood exposure among healthcare professionals.
Az 1-es típusú diabetes mellitus immunterápiája
Immunotherapy of type 1 diabetes mellitus
Az 1-es típusú diabetes mellitus krónikus lefolyású, progrediáló természetű autoimmun betegség. A genetikai, immunológiai és a kezdeti anyagcsere-eltérések jóval megelőzik a klinikai tünetek jelentkezését, ami már régóta felvetette annak lehetőségét, hogy a betegség kialakulását késleltessük, megakadályozzuk, esetleg visszafordítsuk. Sajnos a prevenciót célzó klinikai vizsgálatok sokáig nem hoztak átütő sikert. A közelmúltban azonban az immunológiai kezelés elérte azt a stádiumot, amelyben az intervenció előnyei meghaladják a kezeléssel járó kockázatot. E lehetőségek napi gyakorlatba ültetése, az inzulinkezelés késleltetésének lehetősége át fogja formálni a betegség kezelésének, illetve az 1-es típusú cukorbetegség tekintetében a nagy kockázatú betegek felkutatásának eddigi stratégiáját. A szerzők összefoglalják az e kórforma immunterápiájával kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Orv Hetil. 2024; 165(10): 363–369.
Az obesitas-hypoventilatiós szindróma kezelése és utánkövetése
Treatment and long-term follow-up of obesity hypoventilation syndrome
Bevezetés: Az obesitas-hypoventilatiós szindróma (OHS) a tartós otthoni noninvazív légzéstámogatás leggyakoribb indikációja világszerte. Magyarországon ma még kevés adat áll rendelkezésre előfordulásáról és kimeneteléről, bár a tartós otthoni lélegeztetés finanszírozási és terápiás lehetőségei közel egy évtizede elérhetők. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Semmelweis Egyetem Otthoni Lélegeztetési Programjában gondozott OHS-páciensek rövid és hosszú távú klinikai mutatóit elemezzük, különös tekintettel a betegek hosszú távú túlélésére. Módszer: Prospektív vizsgálatunk során azokat az OHS-pácienseket követtük nyomon, akik esetében a tartós légzéstámogatás 2018. 01. 01. és 2023. 01. 30. között indult. Eredmények: A vizsgálatba 63 OHS-beteget vontunk be. A hosszú távú légzéstámogatás 25 (40%) esetben elektíven, 38 (60%) esetben pedig akut légzési elégtelenség kezelését követően került beállításra. 6 hónap lélegeztetésterápiát követően a betegek 96,83%-a (61 páciens) jó együttműködést mutatott a terápiával. A kontrollvizsgálat adatai alapján a betegek átlagosan napi 7,49 (± 2,92) órát használták a noninvazív lélegeztetőgépet, és 54 páciens (86%) esetében elérhető volt a normocapnia. A 63 beteg teljes gondozási ideje a megfigyelési időszak (67 hónap) alatt átlagosan 32,51 (± 18,45) hónap volt, és 6 hónaptól 66 hónapig terjedt. Számításunk alapján a vizsgálatban részt vevők 5 éves kumulatív túlélése 86% volt. Következtetés: Az OHS-betegek a protokoll szerinti, célorientált tartós légzéstámogatás mellett igen jó klinikai eredményekre és a nemzetközi irodalmi adatokhoz képest is kiemelkedő túlélésre számíthatnak. Orv Hetil. 2024; 165(10): 385–392.
Felnőtt szívtranszplantált betegeket célzó sorstársi mentorprogramok
Peer mentor programs in adult heart transplant population
A szervtranszplantáció folyamata kihívásokkal teli, speciális út mind az érintettek, mind hozzátartozóik számára. A pszichoszociális tényezőkről közel fél évszázada tudjuk, hogy jelentősen befolyásolják a transzplantációs folyamatot. A szívtranszplantált populáció gondozása során a recipiens együttműködése (adherencia) nélkülözhetetlen, ennek egyik befolyásoló faktora a társas támogatás. Számos más betegcsoportban alkalmaznak sorstársi támogatásra épülő intervenciókat, úgynevezett sorstársi mentorprogramokat. Ezek fő céljai az ellenőrzött információátadás, valamint a lelki támogatás. Összefoglaló közleményünk célja a sorstársi mentorprogramokról szóló nemzetközi publikációk áttekintése a felnőtt-szívtranszplantációs programok gyakorlatában. Orv Hetil. 2024; 165(10): 379–384.
Spontán légző, nem intubált, valamint intubált és gépi lélegeztetett betegeken végzett videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítások összehasonlítása
Comparison of non-intubated, spontaneously breathing and intubated, mechanically ventilated videothoracoscopic lobectomy
Bevezetés: A minimálinvazív műtéti technika a mellkassebészetben, a tüdődaganatok ellátása kapcsán előtérbe került az elmúlt évtizedekben, melynek egyik kiemelkedő részét alkotják a spontán légzés mellett elvégzett mellkassebészeti műtétek. Célkitűzés: Jelen közleményünkben a nem intubált és nem relaxált videoasszisztált torakoszkópos (I. csoport) és az intubált és relaxált videoasszisztált torakoszkópos (II. csoport) tüdőlebeny-eltávolítások eredményeit hasonlítottuk össze. Módszer: Az I. csoportban 118, míg a II. csoportban 211, uniportalis tüdőlebeny-eltávolításon átesett beteg adatait hasonlítottuk össze, majd propensit score elemzéssel kiválasztott 70-70 betegnél végeztük el hasonlóan a statisztikai elemzést. Eredmények: A teljes betegcsoportot tekintve a műtéti idő 91,6 és 91,1 perc (p = 0,857), az átlagos dréneltávolítás 3,43 és 4,62 nap (p<0,001), az elhúzódó légáteresztés 12,8% és 20,8% (p = 0,07), a redrenázs 7,7% és 6,16% (p = 0,624), a reoperáció 2,5% és 5,2% (p = 0,393), a morbiditás 18,8% és 27,9% (p = 0,065) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás csak a II. csoportban fordult elő. ’Propensity score’ értékelés után az átlagos műtéti idő 92,08 és 95,25 perc (p = 0,442), az átlagos dréneltávolítás 3,01 és 4,57 nap (p <0,01), az elhúzódó légáteresztés 11,4% és 20% (p = 0,164), a redrenázs 5,7% és 7,14% (p = 0,730), a reoperáció 2,8% és 5,6% (p = 0,681), a morbiditás 15,7% és 27,1% (p = 0,099) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás egyik csoportban sem fordult elő. Következtetés: A nem intubált, nem relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítás általánosságban kedvezőbb eredményeket mutatott az intubált, relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítással szemben. A műtét után hamarabb került sor a mellkasi drén eltávolítására, és a szövődmények aránya is kisebb volt. Orv Hetil. 2024; 165(10): 393–399.
Új minimálinvazív kezelési lehetőségek jó- és rosszindulatú fül-orr-gégészeti betegségekben nanoszerkezetű hatóanyag-leadó rendszerek alkalmazásával
New minimally invasive treatment options in benign and malignant otorhinolaryngological diseases using nanostructured drug delivery systems
A fej-nyaki daganatok ma Magyarországon a 4. leggyakoribb daganatos betegségek. Az etiológiai faktorokat tekintve vezető tényező a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezek hiányában a HPV-pozitivitás számít oki tényezőnek. Az eredményes kezelés egyénre szabottan ötvözi a sebészi, kemo-, sugár- és immunterápiát. Munkánkban a kemoterápiás szerek mellékhatásprofiljának szűkítését próbáltuk csökkenteni két ismert és széles körben használt kemoterapeutikumot, ciszplatint és mitomicin C-t tartalmazó, új nanotechnológiai gyógyszerbeviteli rendszer kialakításával. A poli(vinil-alkohol)-tartalmú szintetikus polimerből gyógyszerbeviteli rendszert alakítottunk ki, mely tartalmazza a ciszplatin vagy mitomicin C kemoterapeutikumot. A nanotechnológiai gyógyszerleadó rendszer a célterületre való bevitel után a hatóanyagot koncentrációfüggő mennyiségben, időkontrolláltan adja le a kívánt hatás eléréséhez. Vizsgált szintetikus polimerünk a mukoadhezív, biokompatibilis, biodegradábilis tulajdonságait kiaknázva a hatóanyag leadása után eliminálódik. Ez a korszerű nanotechnológiai gyógyszerbeviteli rendszer egy új lokális kemoterápia lehetőségét veti fel, mellyel nagy fokban csökkenthetjük a kemoterápiás szerek ismert, sok esetben a kemoterápiás kezelés felfüggesztését okozó, súlyos, életet veszélyeztető mellékhatásait. Orv Hetil. 2024; 165(10): 370–378.
Abstract
Background and objectives
Work addiction (WA), characterized by dimensions such as overcommitment, difficulties in detachment from work, and work-life imbalance, is presumed to be associated with increased smartphone usage, even during risky activities like driving. The study investigated the connection between WA and future problematic and hazardous smartphone use, considering personality factors: anxiety, rumination, and worry.
Methods
A three-wave longitudinal study (N = 1,866) was conducted from March to July 2019, June to September 2020, and June to November 2021, involving a representative sample of 18-34-year-old residents in Hungary's capital. The study employed Hungarian versions of the Bergen Work Addiction Scale, Problematic Mobile Phone Use Questionnaire, Ruminative Response Scale, Anxiety subscale of the Brief Symptom Inventory 18, and Penn-State Worry Questionnaire. Additionally, author-developed questions on mobile phone use while driving were included.
Results
At baseline, those at risk for WA showed more frequent mobile phone use while driving at both time points 2 and 3 compared to the non-risk group. Path analyses revealed rumination, anxiety at time 1, and worry at time 2 as significant mediators between baseline WA and mobile phone use while driving at time 3. However, when analyzing all three mediators together, only anxiety at time 1 and worry at time 2 remained significant.
Discussion and conclusion
This study demonstrates that WA predicts future mobile phone use while driving through mediation by anxiety and worry. Our findings add to the growing evidence highlighting the detrimental aspects of WA, emphasizing the need for improved prevention and treatment strategies.
Abstract
Background
An imbalance between model-based and model-free decision-making systems is a common feature in addictive disorders. However, little is known about whether similar decision-making deficits appear in internet gaming disorder (IGD). This study compared neurocognitive features associated with model-based and model-free systems in IGD and alcohol use disorder (AUD).
Method
Participants diagnosed with IGD (n = 22) and AUD (n = 22), and healthy controls (n = 30) performed the two-stage task inside the functional magnetic resonance imaging (fMRI) scanner. We used computational modeling and hierarchical Bayesian analysis to provide a mechanistic account of their choice behavior. Then, we performed a model-based fMRI analysis and functional connectivity analysis to identify neural correlates of the decision-making processes in each group.
Results
The computational modeling results showed similar levels of model-based behavior in the IGD and AUD groups. However, we observed distinct neural correlates of the model-based reward prediction error (RPE) between the two groups. The IGD group exhibited insula-specific activation associated with model-based RPE, while the AUD group showed prefrontal activation, particularly in the orbitofrontal cortex and superior frontal gyrus. Furthermore, individuals with IGD demonstrated hyper-connectivity between the insula and brain regions in the salience network in the context of model-based RPE.
Discussion and Conclusions
The findings suggest potential differences in the neurobiological mechanisms underlying model-based behavior in IGD and AUD, albeit shared cognitive features observed in computational modeling analysis. As the first neuroimaging study to compare IGD and AUD in terms of the model-based system, this study provides novel insights into distinct decision-making processes in IGD.
Abstract
Introduction
The overall prevalence of gambling problems across prison populations is currently unknown. The objective of the present study was therefore to quantitatively synthetize prevalence estimates of gambling problems in prison populations using a random effects meta-analytic model and to investigate if the estimates were moderated by time frame, cut-off levels, and sample size.
Methods
To be included the studies had to report original data on the prevalence of gambling problems in a prison sample and to be written in a European language, whereas data based on abstracts or qualitative reports were excluded. The search ended on December 1, 2023 and were conducted in Web of Science, PubMed, Cinahl, PsycINFO, Embase, Google Scholar, Grey Literature Report, and GreyNet. Risk of bias was assessed with a standardized 10-item measure for epidemiological studies.
Results
A total of 26 studies comprising 9,491 participants were included. The vast majority of the participants were males. The most commonly used instrument for assessment of gambling problems was the South Oaks Gambling Screen. The pooled random-effects gambling problems prevalence estimate was 30.8% (95% CI = 25.1–37.3). The meta-regression analysis showed that none of the three moderator variables (criteria, timeframe, sample size) were related to the gambling problems prevalence. Common limitations of the included studies entailed not being representative nationally or for the target population, lack of randomization, and low response rate. The meta-analysis was restricted to studies published in a European language.
Conclusions
Overall, the studies show that 1 in 3 prisoners has gambling problems and suggests that more emphasis on relevant prevention and treatment is warranted for this population. The study was funded by the Norwegian Competence Center for Gambling and Gaming Research and pre-registered at PROSPERO (CRD42023390552).
Abstract
Klebsiella pneumoniae is a major human pathogen, because it causes both community- and hospital-acquired infections. Several multidrug-resistant high-risk clones of K. pneumoniae have been reported worldwide, and these are responsible for high numbers of difficult-to-treat infections. In Greece, a K. pneumoniae ST39 high-risk clone was detected in 2019 in a survey of carbapenem- and/or colistin-resistant Enterobacteriacae. The present study included nine carbapenem-resistant K. pneumoniae (CRKP) isolates collected during a retrospective analysis from October 2020 to December 2020. They were isolated from nine different patients hospitalized in the intensive care unit (ICU) of a hospital in Volos, Greece, and they were selected for analysis due to their phenotypic profile. In this study, we analyzed A165 strain K. pneumoniae ST39 isolated from a blood culture in November 2020. Whole-genome sequencing (WGS) was performed using Ion Torrent Platform, and resistance genes, virulence determinants, capsular types, insertion sequences, phage regions, and clustered regularly interspaced palindromic repeats (CRISPR) regions were detected by bioinformatic analysis. The molecular characterization revealed antimicrobial resistance genes, including sul2 for sulfamethoxazole; dfrA1 for trimethoprim; bla VIM-1 and bla KPC-2 for carbapenems; aac(6′)-II for aminoglycosides; fosA for fosfomycin and aad1 for streptomycin, bla SHV-40, bla SHV-85, bla SHV-79, bla SHV-56, and bla SHV-89 for beta-lactams. Point mutations were identified in ompK36, and ompK37 and in acrR, gyrA, parC. Several replicons were found, including CoIRNA, IncC, IncFIB(K), IncFIB(pQiL), and IncFII(K). The capsular typing revealed that the strain was KL23, O2afg. The genome sequence of A165 was submitted to NCBI under PRJNA1074377 and have been assigned to Genbank accession number JAZIBV000000000.
Abstract
Background and Aims
The high prevalence of internet addiction (IA) has become a worldwide problem that profoundly affects people's mental health and executive function. Empirical studies have suggested trait anxiety (TA) as one of the most robust predictors of addictive behaviors. The present study investigated the neural and socio-psychological mechanisms underlying the association between TA and IA.
Methods
Firstly, we tested the correlation between TA and IA. Then we investigated the longitudinal influence of TA on IA using a linear mixed effect (LME) model. Secondly, connectome-based predictive modeling (CPM) was employed to explore neuromarkers of TA, and we tested whether the identified neuromarkers of TA can predict IA. Lastly, stressful life events and default mode network (DMN) were considered as mediating variables to explore the relationship between TA and IA.
Findings
A significant positive correlation between TA and IA was found and the high TA group demonstrated higher IA across time. CPM results revealed that the functional connectivity of cognitive control and emotion-regulation circuits and DMN were significantly correlated with TA. Furthermore, a significant association was found between the neuromarkers of TA and IA. Notably, the CPM results were all validated in an independent sample. The results of mediation demonstrated that stressful life events and correlated functional connectivity mediated the association between TA and IA.
Conclusions
Findings of the present study facilitate a deeper understanding of the neural and socio-psychological mechanisms linking TA and IA and provide new directions for developing neural and psychological interventions.
Abstract
Background
Slot-scanning EOS radiography is increasingly utilised in skeletal imaging. It has been shown that EOS often reveals significant incidental findings including cardiopulmonary abnormalities. Furthermore, the slot-scanning image acquisition of EOS can substantially influence depiction of cardiac morphology, which can be confusing for those unfamiliar with the technique.
Patients and methods
We aimed to explore the relationship between the depicted cardiac anatomy EOS and chest x-ray, by analysis of the differences in the measurements of the cardiothoracic ratio in 52 patients who had an erect, postero-anterior chest radiograph in deep inspiration, with less than a year difference to the EOS spine radiograph. Internal chest and cardiac diameter were measured, and the cardiothoracic ratio (CTR) was calculated as a surrogate marker for gross cardiac size.
Results
We have found that EOS consistently yields a lower internal chest diameter, and as a result higher CTR (P < 0.0001). However CTR measured on EOS and plain radiograph show strong correlation (P < 0.0001). Bland-Altman plots also revealed a consistently higher CTR on EOS, and a high intra-individual variability of cardiac and chest diameters on EOS vs. x-ray. CTR measured on EOS showed correlation with age (P < 0.05).
Discussion
We show that the CTR on EOS radiographs is consistently higher compared to the chest radiography, and while cardiac diameter shows only minimal difference, chest diameter measured on EOS is markedly lower. This should be considered by those reporting spine EOS imaging to avoid overcalling incidental cardiomegaly.
Abstract
Background
The primary purpose of this study was to assess the interreader reliability of a grading system for UIP based on the quantification of normal lung. This grading system considers each of the following lung regions: right upper and middle lobes, right lower lobe, left upper lobe, and left lower lobe. Each is assigned a grade based on the following: 0: 0% normal lung; 1: 1–49% normal lung; 2: 50–74% normal lung; 3: 75–89% normal lung; 4: 90–99% normal lung; 5: 100% normal lung. The secondary purpose was to compare the grades rendered by non-cardiothoracic subspecialty trained radiologists to grades established by cardiothoracic radiologists, which were considered the gold standard.
Methods
Chest CT images of patients were obtained by searching the radiology record system for the terms “usual interstitial pneumonia” and “UIP”. Each case was confirmed by radiologist review; pathology was not assessed given the small fraction of cases that underwent biopsy due to the high risk of complications in patients with fibrotic lung disease. Two cardiothoracic radiologists evaluated each CT and reached a consensus grade. Two different radiologists who were not subspecialty trained in cardiothoracic radiology independently graded each case. Spearman correlation analysis was performed to compare the two reader's grades as well as each reader's grade independently to the gold standard score.
Results
Our analysis demonstrated a strongly positive statistically significant interreader correlation coefficient (RS) = 0.7062, P < 0.001. Our analysis of each reader compared to the gold standard demonstrated an Rs = 0.77559, P < 0.001 and an RS = 0.69958, P < 0.001 for readers 1 and 2, respectively, both representing statistically significant strongly positive correlations.
Conclusions
These results demonstrate strong interreader reproducibility and show that radiologists without subspecialty training in cardiothoracic radiology render grades that correlate strongly with those given by cardiothoracic radiologists. These findings support the use of this grading system for UIP both to monitor clinical progression and as a surrogate endpoint for antifibrotic drug trials.
Abstract
Though several treatments effectively address the pervasive impact of trauma, they do not achieve complete symptom resolution for all clients, inspiring the search for alternatives. Internal Family Systems (IFS) therapy has grown popular, especially in informal psychedelic-assisted treatments (PAT). Compared to stereotypes of empirically validated, exposure-based treatments, IFS has novel facets with widespread appeal. The model encourages improved quality of interactions among multiple, naturally arising “parts” or subpersonalities potentially generated by traumatic experience. The body of IFS literature is extensive, enthusiastic, and thought-provoking. Outcome data for applying the model to Post-Traumatic Stress Disorder are limited. Attempts to operationalize and falsify the theory's assumptions and proposed mechanisms will likely prove challenging. Nevertheless, the model's popularity underscores a problem with perceptions of the empirically-supported treatments. Contemplating ethical ways to present the IFS approach given the state of relevant research, we note strategies that would apply to recommendations for PAT of any type. These strategies include detailed psychoeducation about empirically-supported treatments, candid description of the experimental nature of alternatives, frequent assessments of improvement, and detailed monitoring of potential iatrogenic effects. Drawing on facets of IFS to improve perceptions of the empirically validated treatments might provide an efficient way to appeal to more clients, decrease drop out, and increase gains as we await results of empirical investigations of IFS-influenced PAT. These steps can allow clients to choose an approach consistent with their own impressions of a credible intervention, potentially leading to better outcomes.
Abstract
Purpose
The training load required at elite level can lead to shoulder pain even among the youngest swimmers, thus, besides modern water training plans and swimming technique development, the planning of dryland training with a preventive approach is of the utmost importance. The aim of the present study was to map kinetic patterns and sports injury risk factors among young competitive swimmers (between 9 and 12 years of age) and to investigate the effectiveness of a complex injury prevention programme on dry land.
Materials and methods
A total of 37 swimmers (19 girls and 18 boys, aged 10.8 ± 1 yrs) participated in the research. We performed a physical examination using the PostureScreen11.1 application, a digital goniometer, a manual dynamometer, and functional and diagnostic orthopaedic tests. The swimmers were divided into a trained group and a control group. A three-month complex injury prevention programme was developed for the trained group. We analysed our data using Statistica for Windows.
Results
We found that 19% of the swimmers had experienced shoulder pain since starting swimming. We also found several postural faults, a reduction in the rotational arc of motion in the shoulder joint, rotational muscle imbalance, serratus anterior weakness, and scapular dyskinesia. Following the programme, swimmers in the trained group showed significant improvement in the rotational arc of the shoulder joint, internal rotational range of motion, rotational muscle strength, and upper limb stability. Progress was also made in many other areas, although these results were not significant.
Conclusions
As shoulder pain and its risk factors can be observed even among the youngest competitors, a dryland training plan tailored to this group can reduce the occurrence of sports injuries.
Abstract
Background and aims
Emerging research indicates that psychedelics may have therapeutic potential by fostering meaningful experiences that act as “inflection points” in people's narratives of personal development. However, psychedelic research has largely failed to address pertinent developmental considerations. We investigated whether attachment-related variables were associated with psychedelic experiences and whether psychedelic experiences moderated expected links between perceived attachment history and current adult attachment orientations.
Methods
We administered an online survey to an international Jewish sample (N = 185) with psychedelic experience. The survey included measures about recollection of attachment interactions with parents (perceived attachment history), adult attachment orientations (anxiety, avoidance), and psychedelic phenomenology (mystical experiences, challenging experiences, emotional breakthrough, ego dissolution, sensed presence) associated with respondents' most memorable psychedelic experiences.
Results
Perceptions of an insecure attachment history were positively linked to all measures of psychedelic phenomenology (r's = 0.19–32, p's mostly < 0.01). In contrast, adult attachment orientations were unrelated to psychedelic phenomenology. Also, psychedelic phenomenology mostly did not moderate the links observed between perceptions of an insecure attachment history and adult attachment orientations.
Conclusions
Our findings suggest that perceptions of early attachment experiences may be relevant to psychedelic phenomenology. However, subjective experiences associated with naturalistic psychedelic use do not typically attenuate links between a perceived insecure attachment history and attachment insecurity at present.
Abstract
The aim of this study is to show the relationship between the change in the strengthening of synaptic plasticity and tau phosphorylation and tau-kinases and phosphatase. The averages of the field excitatory-postsynaptic potential (fEPSP) and population spike (PS) in the last 5 min were used as a measure of LTP, LTD and MP. Total and phosphorylated levels of tau, kinases and phosphatases were evaluated by western blot and mRNA levels were evaluated by RT-qPCR. The stimulation of synapses by HFS and LFS+HFS increased the phosphorylation of total-tau and phospho-tau at the Thr181, Ser202/Thr205, Ser396 and Ser416 residues, and these were accompanied by increased enzymatic activity of Akt, ERK1/2. The increased phosphorylation of tau may mediate maintenance of LTP. If the increase in phosphorylation of tau cannot be prevented, together with inhibition of the subsequent LTP, this may indicate that the physiological role of hyperphosphorylated tau in synaptic plasticity may extend to pathological processes.
Az anatómia, szövet- és fejlődéstan oktatásának jelene és jövője az orvosképzésben
Presence and future of the teaching of anatomy, histology and embryology in the medical curriculum
Hazai orvosképző helyeinken az emberi test szerkezetét az anatómia, szövet- és fejlődéstan egységében tanítjuk. Ez a dolgozat áttekinti és gondolatokat fogalmaz meg tárgyunk jelenével és jövőjével kapcsolatban. Az orvosképzés sarokkövét jelentő anatómiaoktatásnak úgy kell választ adnia a rohamléptékben fejlődő orvostudomány kérdéseire és igényeire, hogy mindeközben egy megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez igazodó orvosképzést kell szolgálnia. Oktatógárdánknak olyan hallgatókkal kell közösen fáradoznia a tudás átadásán, akik egy digitális, sokszor virtuális világban nőttek fel, de nagyon is valóságos, gyakorlati képzés során kell orvossá válniuk. A tudás átadásának új módszertanával kell kiegészítenünk a valóságot megmutató jógyakorlatot, melyben a makroszkópos anatómiai tudást a boncasztalnál, a mikroszkópos anatómiai tudást a mikroszkóp mellett értetjük meg, s ebben a fejlődéstani ismeretek nélkülözhetetlen és folyamatos kiinduló- és támpontot adnak. A korlátozott számú előadások a tényközlés helyett a megértetést, a gyakorlatok a megtapasztalást kell hogy szolgálják, míg a vizsgák egy tanár-diák komplementer képességei mentén átadott tudásanyag objektív, igényes tükrét kell hogy nyújtsák. Új és leendő anatómus munkatársaink számára a tudományos munka és a kiérdemelt függetlenség jövőjét kell láttatnunk és biztosítanunk, melyben a rezidens- és szakorvosképzés, valamint a makroszkópos anatómiai témájú tudományos témák, munkatervek felé való gondolkodás nyit új utakat. Ápoljuk és gyakoroljuk, ami magyar és nemzetközi képzésünk visszajelzései alapján kiváló és igényelt, de keresnünk kell tárgyunk további helyét és lehetőségét mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben és a tudományban. Orv Hetil. 2024; 165(9): 323–331.
A COVID–19-fertőzéssel és -immunizációval szerzett tapasztalatok felnőtt cystás fibrosisos betegcsoportban
Experience with COVID–19 infection and immunization in a group of adult patients with cystic fibrosis
Bevezetés: Habár a nem transzplantált, cystás fibrosisban szenvedő betegek többségében enyhe lefolyást mutat a COVID–19-fertőzés, a betegek kis hányadában súlyos lefolyású kórforma alakul ki. Célkitűzés: A célok között szerepelt azoknak a rizikófaktoroknak az azonosítása, amelyek megnövelik a koronavírussal fertőzött cystás fibrosisos betegek hospitalizációs igényét, emellett a betegek átoltottságát és a fertőzésben alkalmazott kezeléseket is vizsgálni kívántuk. Módszer: Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Cystás Fibrosis Részlegén gondozott 145 beteg adatait elemeztük retrospektív módon a pandémia kitörése és 2022. december 31. között. Eredmények: A vizsgált időszakban a betegek 85,5%-a részesült SARS-CoV-2-alapimmunizációban, a beadott védőoltások 70,9%-a mRNS-alapú volt. A betegek 49,65%-a vészelte át a fertőzést, a fertőzöttek 13,9%-a kórházi ellátást igényelt. A súlyos lefolyású COVID–19 legfontosabb prediktora az erőltetett kilégzési másodpercvolumen (FEV1) 35%-os vagy annál alacsonyabb értéke (OR: 6,25, p = 0,01). Megbeszélés: Vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy súlyos, kórházi ellátást igénylő COVID–19-fertőzés gyakrabban alakul ki az eleve kisebb FEV1-értékkel rendelkező cystás fibrosisos betegek körében. Felmérésünk alapján a felnőtt cystás fibrosisos betegek oltási fegyelme jelentősen meghaladja az országos átlagot, többségük már emlékeztető oltásban is részesült. Következtetés: A prediktorok ismerete segíthet meghatározni azokat a cystás fibrosisos betegeket, akiknél fokozott figyelem és gyors terápiás döntéshozatal szükséges COVID–19-infekció akvirálása esetén. Orv Hetil. 2024; 165(9): 332–337.
A krónikus obstruktív tüdőbetegség miatt fenntartó inhalációs kezelésben részesült betegek epidemiológiai és terápiás jellemzői 2011 és 2019 között Magyarországon
Epidemiological and treatment characteristics of patients with chronic obstructive pulmonary disease on maintenance inhaled therapy between 2011 and 2019 in Hungary
Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) morbiditása és mortalitása a világon és hazánkban is emelkedik. A betegség kezelésének alapja a fenntartó inhalációs terápia és a betegek ezzel szembeni jó adherenciája, de hazánkban a kezelt betegek tekintetében kevés adattal rendelkezünk. Célkitűzés: A COPD miatt 2011 és 2019 között kezelt betegek főbb epidemiológiai és terápiás jellemzőinek meghatározása és ezek összehasonlítása. Módszerek: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisának használatával vizsgáltuk a 2011 és 2019 között fenntartó inhalációs kezelés alatt álló COPD-s betegek adatait (>40 év, az adott évben vagy az azt megelőző bármelyik évben J44-es BNO-kódra felírt fenntartó inhalációs gyógyszert váltott ki minimum 1 alkalommal, melyet kevesebb mint 1 éven belül követett még két további kiváltás). A betegek adatai a bekerülés évétől kezdve minden évben elemzésre kerültek. A betegek korát, nemét, inhalációs kezelési sémáit, a fenntartó inhalációs kezeléssel szembeni adherenciát (gyógyszerkiváltás alapján) és a retard oralis teofillinkészítmények kiváltását hasonlítottuk össze évenként (khi2-próba). Eredmények: Összesen 227 251 beteg adatait elemeztük (2011–2019: 81 308–160 241 fő/év). 2011-ben a 70 év feletti és férfi betegek, míg 2019-ben a 60–69 éves és női betegek voltak többségben. Az egykomponensű, hosszú hatású hörgőtágítót és az inhalációs kortikoszteroidot kiváltó betegek aránya a megfigyelési időszakban csökkent, míg a kettős bronchodilatatorok kiváltása megjelent és fokozatosan emelkedett. A betegek csak valamivel több mint felének esetében (2019: 51,6%) volt jó a fenntartó inhalációs kezeléssel szembeni adherencia (>180 nap/év). Az oralis teofillinkészítményt kiváltók száma nem csökkent (2019-ben a kiváltók aránya: 32%). Megbeszélés: 2011 és 2019 között a fenntartó inhalációs kezelés alatt álló COPD-s betegek száma elmarad a regisztrált betegek számától. A fenntartó inhalációs terápiával szembeni adherencia a betegek jelentős részében nem megfelelő. Az oralis teofillinkészítményeket kiváltók aránya magas. Következtetés: A COPD-s betegek fenntartó inhalációs kezelésével szembeni adherencia javítása szükséges, hogy hazánkban a betegség prognózisa kedvezőbb legyen. Orv Hetil. 2024; 165(9): 338–345.
Markhot Ferenc 260 évvel ezelőtt latinul írt műve megjelent magyar nyelven
Ferenc Markhot’s work written in Latin 260 years ago is published in Hungarian
Nyaki tumort utánzó elváltozás egy 13 éves fiúban: post-COVID-bartonellosis
Tumor-like lesion in a 13-year-old boy: post-COVID bartonellosis
Egy 13 éves fiú lázzal, köhögéssel, szaglásvesztéssel és kb. 2 × 3 cm átmérőjű, jobb oldali nyaki elváltozással jelentkezett hozzátartozójának kíséretében kórházunk gyermekgyógyászati szakambulanciáján. A vizsgálat előtt 24 nappal a dokumentált nasopharyngealis COVID–19-gyorstesztje pozitivitást mutatott. Mivel az ultrahangvizsgálaton beolvadási jeleket nem tapasztaltak, orális antibiotikumterápiát (klaritromicin, 2 × 500 mg) javasoltak 7 napig, szerológiai vizsgálatokra vért vettek. A beteg 2 nap elteltével újból jelentkezett az elváltozás progresszív növekedése miatt. Osztályunkon vékonytű-biopszia, valamint nyaki és mellkasi CT-vizsgálatok történtek. A citológiai vizsgálat C3-diagnózissal zárult anélkül, hogy egyértelműen kizárta volna az aspirált sejtek rosszindulatú jellemzőit. A nyaki és mellkasi CT kb. 60 × 46 × 40 mm-es, supraclavicularisan elhelyezkedő inhomogén nyaki daganatot írt le, az intrathoracalis régió inváziója nélkül, tályogképződés lehetséges jeleivel, azonos oldali vena jugularis kompresszióval. Idővel a Bartonella henselae szerológiai vizsgálat pozitivitást mutatott. A nyaki képlet műtéti eltávolítása mellett döntöttünk. Szövettani vizsgálattal nekrotizáló és nem nekrotizáló granulomák voltak kimutathatók atípusos sejtek jelenléte nélkül. Ezek és a szerológiai eredmény alapján a bartonellosis diagnózisát állítottuk fel. Bár a SARS-CoV-2-fertőzés hatásáról a bartonellosis klinikai lefolyására az irodalomban nem találtunk adatot, esetünk kapcsán elképzelhetőnek tartjuk, hogy a COVID–19 által legyengített szervezetben a bakteriális fertőzés az egyébként ártalmatlan betegség helyett a bartonellosis súlyosabb klinikai képét okozta, melynek megoldását a gyógyszeres kezelésre nehezen reagáló nyaki elváltozás teljes eltávolítása jelentette. Orv Hetil. 2024; 165(9): 351–355.
Ultrahangvezérelt dekompresszió kéztőalagút-szindróma kezelésére
Ultrasound-guided decompression in the treatment of carpal tunnel syndrome
Bevezetés: A kéztőalagút-szindróma hazánkban is gyakran előforduló megbetegedés, akár minden 10. embert érintheti. Korai tüneteinek felismerése elengedhetetlen az időben történő diagnózishoz és a beavatkozáshoz. Súlyos vagy konzervatív kezelésekre nem reagáló esetekben sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. Célkitűzés: A jelen közlemény célja egy hazánkban újonnan meghonosított, ultrahangvezérelt dekompressziós műtét bemutatása és eredményeinek taglalása. Módszer: A műtét egynapos sebészeti ellátás keretében történik, lokális érzéstelenítésben. Ultrahang segítségével azonosítjuk a medianus ideg lefutását, a fontosabb érképleteket, biztonsági határokat. 2 mm-es bőrmetszésen keresztül folyamatos ultrahangkontroll alatt vezetjük be a műtéti eszközöket. A sarlós szikével alulról metsszük át a ligamentum carpi transversumot, így dekomprimálva a medianus ideget. A teljes dekompressziót igazoljuk ultrahanggal és segédeszközökkel is. A sebet a legtöbb esetben ragasztjuk. Eredmények: A módszert 44 beteg esetében végeztük 2022. október és 2023. november között. A műtétet megelőzően minden esetben ultrahangvizsgálat is történt a szekunder okok és a kontraindikáló tényezők (például egyedi éranatómia) kizárására. Műtéti indikációnak az elektrofiziológiailag igazolt, közepes vagy súlyos fokú idegi károsodást, továbbá a betegek által jelzett, az életminőséget jelentősen rontó, tűrhetetlen panaszokat tekintettük. Intraoperatív vagy major komplikációt egyetlen esetben sem tapasztaltunk. 2 esetben jelentkezett kisebb komplikáció (bőrpír, hosszabb gyógyulás a kéz túl korai erőltetése miatt). A betegek már a műtétet követő 2. naptól a tünetek jelentős csökkenését tapasztalták, és az operált kezüket a mindennapokban használhatták. A zsibbadásos panaszok megszűnése átlagosan 2,5 hét alatt következett be. Következtetés: Az ultrahangvezérelt dekompresszió kiváló és biztonságos lehetőséget nyújt a kéztőalagút-szindróma minimálisan invazív kezelésére. A technika fő előnyei közül kiemelhető az apró vágásból származó kisebb fokú hegesedés, valamint a rövid ideig tartó rehabilitáció és munkába való gyors visszatérés lehetősége. Orv Hetil. 2024; 165(9): 346–350.
Abstract
Liver cirrhosis is the consequence of chronicisation and of the evolution of untreated liver diseases. The complexity of the disease and the complications it can cause have been and are still intensively researched, aiming to discover new therapies or improve existing ones for the effective management of liver cirrhosis. Currently, the treatment used is directed against the cause that caused the disease, if it is known; in advanced cases, liver transplantation is the only valid therapeutic option. Hepatoprotectors that are currently on the market are numerous, having as common properties the antioxidant, anti-inflammatory, stabilizing properties of the hepatocytic membrane; A few examples: the ethanolic extract of Curcuma longa, the extract from the plant called Sophora flavescens, the extract of Glycyrrhiza glabra, silymarin (extracted from Sylibum marianum), the extract of Ganoderma lucidum, etc. Liver cirrhosis is accompanied by generalized hypovitaminosis, so supplementing the diet with hydro- and liposoluble vitamins is mandatory. Protein-caloric malnutrition can be prevented by a hyperprotein diet, especially beneficial being the supplementation with branched-chain amino acids, which are also applicable in the prophylaxis and treatment of hepatic encephalopathy. Nanoparticles are a state-of-the-art therapeutic option, proving increased bioavailability, for example polydopamine nanoparticles loaded with l-arginine have been tested as therapy in liver cirrhosis. Among the innovative treatment directions in liver cirrhosis are hybrid products (e.g. hybrid polymer nanoparticles loaded with caffeic acid), cell cultures and artificial or bioartificial liver support.
Abstract
Poor sleep increases pain, at least in part, by disrupting endogenous pain modulation. However, the efficacy of endogenous analgesia in sleep-deprived subjects has never been tested. To assess this issue, we chose three different ways of triggering endogenous analgesia: (1) acupuncture, (2) acute stress, and (3) noxious stimulation, and compared their ability to decrease the pronociceptive effect induced by REM-SD (Rapid Eye Movement Sleep Deprivation) with that to decrease inflammatory hyperalgesia in the classical carrageenan model. First, we tested the ability of REM-SD to worsen carrageenan-induced hyperalgesia: A low dose of carrageenan (30 µg) in sleep-deprived Wistar rats resulted in a potentiated hyperalgesic effect that was more intense and longer-lasting than that induced by a higher standard dose of carrageenan (100 µg) or by REM-SD alone. Then, we found that (1) acupuncture, performed at ST36, completely reversed the pronociceptive effect induced by REM-SD or by carrageenan; (2) immobilization stress completely reversed the pronociceptive effect of REM-SD, while transiently inhibited carrageenan-induced hyperalgesia; (3) noxious stimulation of the forepaw by capsaicin also reversed the pronociceptive effect of REM-SD and persistently increased the nociceptive threshold above the baseline in carrageenan-treated animals. Therefore, acupuncture, stress, or noxious stimulation reversed the pronociceptive effect of REM-SD, while each intervention affected carrageenan-induced hyperalgesia differently. This study has shown that while sleep loss may disrupt endogenous pain modulation mechanisms, it does not prevent the activation of these mechanisms to induce analgesia in sleep-deprived individuals.
Abstract
Gambling disorder is a severe mental health and behavioural problem with harmful consequences, including financial, relationship and mental health problems. The present paper initiates discussion on the use of psychedelics combined with psychotherapeutic support as a potential treatment option for people living with a gambling disorder. Recent studies have shown promising results using psychedelic-assisted therapy (PAT) to treat anxiety, depression, post-traumatic stress disorder, and various substance use disorders. Considering the similarities in the underlying psychosocial and neurobiological mechanisms of gambling disorder and other addictive disorders, the authors suggest that psychedelic-assisted therapy could be effective in treating gambling disorder. The paper also underscores the need for further research into the viability and effectiveness of psychedelic-assisted therapy for gambling disorder.
A jó orvos ismérvei és a pszichoszomatikus szemlélet csírái Kolozsvárott 1824-ben
Qualities of a good physician and the dawn of psychosomatic medicine in Kolozsvár/Cluj/Klausenburg in 1824
Microchimaerismus kimutatása nagy érzékenységű droplet digitális PCR technikával és szerepe a vérképzőőssejt-transzplantált betegek monitorozásában
Detection of microchimerism with high sensitivity droplet digital PCR technique and its significance in monitoring of hematopoietic stem cell transplanted patients
Bevezetés: Az allogén haemopoeticusőssejt-transzplantáción átesett betegek esetében betegségspecifikus biomarker nem mindig áll rendelkezésre, ekkor a beteg állapota chimaerismusvizsgálattal monitorozható, amely tájékoztatást ad a relapsusról, a vérképző sejtek megtapadásáról és a recipienseredetű vérképzésről. A klinikai chimaerismus, vagyis két vagy több különböző egyén sejtjeinek egymás melletti jelenléte, többféle módszerrel mutatható ki. A „short tandem repeat”-ek (STR) detektálásán alapuló fragmensanalízis-módszerrel legkevesebb 1–5% recipiensarány, ezzel szemben az érzékenyebb és pontosabb módszerekkel már a microchimaerismus (<1%) is kimutatható. Célkitűzés: A microchimaerismus detektálására alkalmas deletiós insertiós polimorfizmusok (DIP) jelenlétén alapuló módszer bevezetése és beállítása droplet digitális PCR (ddPCR-) technikával, illetve az STR- és a DIP módszerrel mért eredmények összehasonlítása. Módszer: A beállítás önkéntesek (n = 6) genomiális DNS-éből, mesterséges, kevert chimaeraminták előállításával történt, melyek során vakpróba és kimutathatósági határértékeket (LoB, LoD) számítottunk. Az STR- és a DIP-módszer mérési eredményeit korreláltattuk egymással (n = 48 recipiens, 146 minta), és informativitási értéket számítottunk 403 transzplantációs esetet felhasználva. A rutinvizsgálatok elvégzéséhez és a számításokhoz 8 DIP- és egy további, Y-kromoszóma-specifikus markert használtunk. A relapsus korai kimutatására retrospektív vizsgálatot végeztünk. Eredmények: A bevezetett ddPCR-módszer megbízható, és kifejezett korrelációt mutatott az STR-vizsgálat eredményeivel az 1–100% kevert chimaerismustartományban (R2 = 0,988; n = 146 minta). A gyakorlati alkalmazhatóságot jellemző informativitási érték egy donorral történt transzplantáció esetében 96%-os, vagyis igen nagy valószínűséggel, legalább 1 markerrel detektálni tudtuk a kevert chimaeraállapotot. Az új módszerrel lerövidült a mintaátfordulási idő, és 1–1,5 nagyságrenddel javult a kimutathatósági határ az STR-technikához képest. Következtetés: Rendszeres ddPCR-monitorozással bizonyos esetekben még a klinikai relapsus megjelenése előtt, korai szakaszban előre jelezhető a betegség kiújulása. A ddPCR-rel végzett, nagy érzékenységű chimaerismusvizsgálat lehetséges alkalmazási területei: haemopoeticusőssejt-mikrotranszplantáció, szolidszerv-transzplantáció után a graftkilökődés korai kimutatása, illetve autoimmun betegségek és várandósság alatt előforduló microchimaerismust célzó kutatások. Orv Hetil. 2024; 165(8): 297–308.
Problematikus evési magatartások és evészavarok az élsportban
Disordered eating and eating disorders among professional athletes
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2019. évi jelentése szerint a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok aránya a sportolónők körében 6–45%, a férfi sportolóknál 0–19% között volt. Az arány folyamatosan nő, és a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok gyakrabban fordulnak elő a sportolók között, összehasonlítva a nem sportoló populációval. Bármely sportágban megjelenhetnek, de bizonyos sportolók kiemelt rizikócsoportba sorolhatók, főként az esztétikai, súlycsoportos és állóképességi sportágakban. A mérési módszerek nagy diverzitást mutatnak, a legtöbbször kérdőíveket alkalmaznak, amelyek csak a rizikócsoportok szűréséhez alkalmazhatók. A diagnózis felállításához multidiszciplináris szemléletben sportorvos, csapatorvos, sportpszichológus és sportdietetikus együttműködésére van szükség. A problémás evési viselkedések kiindulópontja gyakran a fogyókúra, amikor a sportolók különböző okok miatt (például teljesítményfokozás, a fizikai megjelenés javítása, súlycsoport elérése stb.) befolyásolni szeretnék súlyukat, testösszetételüket, s ezek kivitelezéséhez szakember felügyelete nélküli, szakmailag megalapozatlan alkalmaznak. Az evészavarok optimális táplálkozással kezdődnek, amelyek problematikus evési magatartásokba, majd klinikai evészavarokba alakulnak át. Jelenleg kevés olyan longitudinális kutatás áll rendelkezésre, amely kifejezetten a problémás evési viselkedések és evészavarok kontinuitását vizsgálja, jóllehet az eddigi kutatási eredmények felhívják a figyelmet a problémás evési magatartás kiszűrésére és az orvos-pszichológus-dietetikus együttműködésének szükségességére már az evészavar kialakulása előtt. Hiánypótló lehet a folyamat feltérképezése minél több sportágban. Orv Hetil. 2024; 165(8): 291–296.
Szorongás, depresszió, valamint fizikai tüneti terhek felmérése és összefüggéseik megismerése daganatos betegek körében
Assessment of anxiety, depression, and physical symptoms and understanding of their connections among cancer patients
Bevezetés: A daganatos megbetegedésekre jellemzőek a megnövekedett pszichés terhek. A jelentős fizikai tüneti terhek, a multimorbiditás, a szorongás és a depresszió kialakulásának kockázati tényezői lehetnek daganatos betegekben, mely összefüggések vizsgálatára tudomásunk szerint eddig még nem került sor Magyarországon. Célkitűzés: Célunk volt (1) felmérni a szorongás és (2) a depresszió szintjét daganatos betegek körében, (3) megvizsgálni, hogy milyen fizikai tüneti terhek jelennek meg leginkább az onkológiai betegek között, (4) megismerni a szorongás, a depresszió és a fizikai tüneti terhek és (5) a multimorbiditás összefüggéseit. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkba 18. életévüket betöltött, daganatos megbetegedés diagnózisával rendelkező betegeket vontunk be. A kvantitatív adatok feldolgozása során az eredményeket 0,05 alatti p-érték esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A vizsgálatban 113 beteg vett részt. A válaszadók 29,2%-ában a normális határértéknél magasabb szintű szorongást mértünk, a depresszió pedig 36,2%-ban volt jelen különböző súlyosságban. Alvási nehézségekről a megkérdezettek 69,5%-a, fáradtságról 66,3%, fájdalomról 52,2% számolt be. A normálérték feletti szorongást és depressziót mutatók átlagosan több fizikai tüneti terhet említettek. Szignifikáns összefüggés volt kimutatható a normálérték feletti depressziót mutatók és a fáradtság, valamint a fájdalom között. A multimorbiditást tekintve a normálérték feletti szorongást mutatók átlagosan több krónikus betegséggel rendelkeztek. Megbeszélés: Vizsgálatunkban a szorongás szintje magasabb, a depresszió szintje azonban egyezik a nemzetközi adatokkal. Az alvási nehézségek nagyobb arányban fordulnak elő vizsgálatunkban, a fáradtság és a fájdalom előfordulása azonban összhangban áll a nemzetközi kutatások eredményeivel. Az eddig publikált nemzetközi vizsgálatokhoz hasonlóan vizsgálatunk is a multimorbiditás, a megnövekedett fizikai tüneti terhek, továbbá a szorongás és a depresszió közötti jelentős összefüggésre utal. Következtetés: A szorongás és a depresszió nagy arányban van jelen onkológiai betegekben. A legnagyobb arányban az alvási nehézségek fordulnak elő, ezt követi a fáradtság és a fájdalom. A szorongás és depresszió mértéke összefüggést mutat a fizikai tüneti terhekkel, valamint a multimorbiditás is fokozza a betegek szorongásszintjét. Orv Hetil. 2024; 165(8): 309–317.
Vazopresszin használata szeptikus sokkos betegek ellátásában
Administration of vasopressin in septic shock
A szepszis az orvostudomány fejlődése ellenére továbbra is releváns, komplex kórkép, mely szeptikus sokkba kibontakozva jelentős mortalitással jár. A szeptikus sokk egyik jellemzője a vasodilatatióval, hypotensióval és nem megfelelő szöveti perfúzióval jellemezhető hemodinamikai instabilitás. A hagyományosan, folyadékresuscitatiót és katecholamin vazopresszorokat alkalmazó ellátás gyakran nem képes helyreállítani a megfelelő perfúziót és javítani a kimenetelt. Következésképpen egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az alternatív vazoaktív szerek feltárása iránt. Az egyik ilyen szer a vazopresszin, mely ígéretes kiegészítőnek bizonyult a szeptikus sokk kezelésében. A szeptikus sokkban a vazopresszin hatékonyságát és biztonságosságát tanulmányozó klinikai vizsgálatok eltérő eredményeket hoztak, ami folyamatos vitát és további vizsgálatokat váltott ki. Alkalmazásában egyelőre nincs egyöntetű konszenzus. Számos randomizált, kontrollált vizsgálat értékelte a vazopresszin alkalmazását a hagyományos terápia kiegészítéseként, és olyan lehetséges előnyöket mutattak ki, mint a hemodinamikai stabilitás javulása és az enyhébb szeptikus betegek esetében a mortalitás csökkentése. Az ellentmondásos eredmények és a nemkívánatos eseményekkel, köztük az ischaemiás szövődményekkel kapcsolatos aggályok azonban szükségessé teszik az optimális adagolás, időzítés és a megfelelő betegszelekció átfogó megértését. Összefoglaló közleményünk célja, hogy átfogó áttekintést adjon a vazopresszinről és használatáról a szeptikus sokk ellátásában. Összefoglalja a klinikai vizsgálatokból származó jelenlegi eredményeket, miszerint a vazopresszin-terápia költséghatékony kiegészítő vazopresszor a noradrenalinterápia mellé. Hatékonyan csökkenti a betegek katecholamin-igényét, csökkentheti a vesepótló kezelések szükségességét és az új arrhythmiák előfordulását, de a sokszor ellentmondásos vagy biztonsággal nem reprodukálható vizsgálati eredmények miatt jelenleg erős evidencia hiányában másodvonalbeli szerként ajánlják. Orv Hetil. 2024; 165(8): 283–290.