Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 121 - 130 of 14,250 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A szuicídium archeológiája: Werther, Esquirol, Durkheim

The archeology of suicide: Werther, Esquirol, Durkheim

Orvosi Hetilap
Authors:
Mátyás Mészáros
and
Péter Osváth
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Nikolett Jusztina Beniczky
,
Nikolette Szücs
,
Balázs Gellén
, and
Rita Ágnes Bertalan

A Turner-szindróma női fenotípussal járó komplex betegség, melynek oka az egyik X-kromoszóma teljes vagy részleges hiánya. Előfordulási gyakorisága leány újszülött esetén 1/2000–2500. A legújabb diagnosztikus kritériumok, a genetikai háttér egyre pontosabb ismerete, a terápiás lehetőségek fejlődése és az egyre részletesebb gondozási protokollok segítséget nyújtanak a betegség minél korábbi felismeréséhez és a betegek életminőségének nagy fokú javításához. A beteggondozás legfontosabb eleme minden életkorban a multidiszciplináris ellátás, mivel a Turner-szindrómás pácienseknél a különböző életszakaszokban más és más, de egyszerre akár több tünet, illetve betegség vagy szövődmény manifesztálódása is várható. A szindrómához társuló fenotípusbeli eltérések nagy variációt mutatnak. Leggyakoribb tünete az alacsony termet, a petefészek dysgenesise által okozott hypogonadismus és következményes késői vagy elmaradt pubertas. Graviditás csupán 4,8–7,6%-ban fordul elő. A testi elváltozások mellett több szervrendszer érintett, így várható különböző, Turner-szindrómával összefüggő betegségek – úgymint veleszületett szív- és vesefejlődési rendellenességek, vérnyomáseltérés, fülészeti, szemészeti, pajzsmirigy-, ortopéd betegségek, neurokognitív diszfunkció, a csont-ásványianyag csökkenése és autoimmun betegségek – előfordulása is. Összefoglalónk célja, hogy segítséget nyújtson a Turner-szindrómás betegek minél korábbi diagnosztizálásához és az élethosszig tartó teljes körű beteggondozáshoz, különös tekintettel endokrinológiai és kardiológiai ellátásukra. Orv Hetil. 2024; 165(11): 416–423.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Klaudia Farkas
,
Hajnal Székely
,
Péter Bacsur
,
Balázs Bánky
,
Zsuzsa Bianka Élthes
,
László Harsányi
,
Katalin Edit Müllner
,
Ágnes Milassin
,
Károly Palatka
,
Patrícia Sarlós
,
Tamás Szamosi
,
Tamás Molnár
, and
Pál Miheller
Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Pál Miheller
,
Tünde Kristóf
,
Renáta Bor
,
Klaudia Farkas
,
Petra Golovics
,
László Harsányi
,
Katalin Eszter Müller
,
Ágnes Milassin
,
Károly Palatka
,
Eszter Schäfer
,
Tamás Szamosi
,
Patrícia Sarlós
, and
Tamás Molnár
Open access
Imaging
Authors:
Sérgio Miravent
,
Cármen Jimenez
,
Manuel Lobo
,
Teresa Figueiredo
, and
Rui Pedro P. de Almeida

Abstract

Screening ultrasound, including Point of Care Ultrasonography (POCUS), is widely utilized for rapid clinical guidance in diverse healthcare settings. In this case report, a 34-year-old male with recurrent biliary colic symptoms underwent a Basic Emergency Service ultrasound, revealing a 13 mm gallbladder calculus and signs of inflammation, and was promptly referred to the hospital for further evaluation and treatment. Medical specialist confirmation at the hospital underscored the significance of early detection through POCUS. Despite inconclusive laboratory results, the detailed ultrasound assessment provided a comprehensive understanding, emphasizing the tool's value in averting complications. Thus, screening ultrasound played a pivotal role in justifying the hospital referral, showcasing its vital role in healthcare, especially in resource-limited settings. The judicious use of POCUS can lead to superior outcomes, avoiding unnecessary referrals for non-emergent cases.

Open access

Abstract

We report a case of exposure to Coxiella burnetii in a surgical nurse who underwent an injury of her finger with a scalpel blade during a native aortic valve replacement with a bio-prosthetic cardiac valve conducted on a patient suffering from C. burnetii aortic endocarditis. Given the positivity of C. burnetii culture and PCR from the patient's aortic valve, she was prescribed prophylactic doxycycline 100 mg twice a day for 10 days. Q fever is an occupational zoonosis resulting usually of exposure to infected animals by inhalation of infected aerosols or consumption of contaminated raw milk. Apart from materno-foetal transmission, about 180 cases of human-to-human C. burnetii transmission have been published from 1949 to today, including transmission by blood transfusion, sexual relations, transmission in the healthcare setting to staff, patient attendants and other patients that were likely infected from inhalation of aerosol from respiratory or placental products, transmission to staff during autopsies of patients with Q fever and transmission in familial settings. As C. burnetii is a highly infectious bacterium, that may cause infection with a low inoculum, it should be added to the list of organisms which may be of concern following blood exposure among healthcare professionals.

Restricted access

Az 1-es típusú diabetes mellitus immunterápiája

Immunotherapy of type 1 diabetes mellitus

Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Arapovicsné Kiss
,
Anna Tóth
,
László Schandl
,
Zsófia Kiss
,
Gábor Winkler
, and
János Tibor Kis

Az 1-es típusú diabetes mellitus krónikus lefolyású, progrediáló természetű autoimmun betegség. A genetikai, immunológiai és a kezdeti anyagcsere-eltérések jóval megelőzik a klinikai tünetek jelentkezését, ami már régóta felvetette annak lehetőségét, hogy a betegség kialakulását késleltessük, megakadályozzuk, esetleg visszafordítsuk. Sajnos a prevenciót célzó klinikai vizsgálatok sokáig nem hoztak átütő sikert. A közelmúltban azonban az immunológiai kezelés elérte azt a stádiumot, amelyben az intervenció előnyei meghaladják a kezeléssel járó kockázatot. E lehetőségek napi gyakorlatba ültetése, az inzulinkezelés késleltetésének lehetősége át fogja formálni a betegség kezelésének, illetve az 1-es típusú cukorbetegség tekintetében a nagy kockázatú betegek felkutatásának eddigi stratégiáját. A szerzők összefoglalják az e kórforma immunterápiájával kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Orv Hetil. 2024; 165(10): 363–369.

Restricted access

Az obesitas-hypoventilatiós szindróma kezelése és utánkövetése

Treatment and long-term follow-up of obesity hypoventilation syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Szabolcs Baglyas
,
Luca Valkó
,
Dalma Skultéti
,
Eszter Podmaniczky
,
János Gál
, and
András Lorx

Bevezetés: Az obesitas-hypoventilatiós szindróma (OHS) a tartós otthoni noninvazív légzéstámogatás leggyakoribb indikációja világszerte. Magyarországon ma még kevés adat áll rendelkezésre előfordulásáról és kimeneteléről, bár a tartós otthoni lélegeztetés finanszírozási és terápiás lehetőségei közel egy évtizede elérhetők. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Semmelweis Egyetem Otthoni Lélegeztetési Programjában gondozott OHS-páciensek rövid és hosszú távú klinikai mutatóit elemezzük, különös tekintettel a betegek hosszú távú túlélésére. Módszer: Prospektív vizsgálatunk során azokat az OHS-pácienseket követtük nyomon, akik esetében a tartós légzéstámogatás 2018. 01. 01. és 2023. 01. 30. között indult. Eredmények: A vizsgálatba 63 OHS-beteget vontunk be. A hosszú távú légzéstámogatás 25 (40%) esetben elektíven, 38 (60%) esetben pedig akut légzési elégtelenség kezelését követően került beállításra. 6 hónap lélegeztetésterápiát követően a betegek 96,83%-a (61 páciens) jó együttműködést mutatott a terápiával. A kontrollvizsgálat adatai alapján a betegek átlagosan napi 7,49 (± 2,92) órát használták a noninvazív lélegeztetőgépet, és 54 páciens (86%) esetében elérhető volt a normocapnia. A 63 beteg teljes gondozási ideje a megfigyelési időszak (67 hónap) alatt átlagosan 32,51 (± 18,45) hónap volt, és 6 hónaptól 66 hónapig terjedt. Számításunk alapján a vizsgálatban részt vevők 5 éves kumulatív túlélése 86% volt. Következtetés: Az OHS-betegek a protokoll szerinti, célorientált tartós légzéstámogatás mellett igen jó klinikai eredményekre és a nemzetközi irodalmi adatokhoz képest is kiemelkedő túlélésre számíthatnak. Orv Hetil. 2024; 165(10): 385–392.

Open access

Felnőtt szívtranszplantált betegeket célzó sorstársi mentorprogramok

Peer mentor programs in adult heart transplant population

Orvosi Hetilap
Authors:
Alexandra Assabiny
,
József Otohal
,
Zsófia Ocsovszky
,
Anna Flóra Nagy
,
Orsolya Papp-Zipernovszky
,
Fruzsina Dénes
,
Dávid Becker
,
Béla Merkely
,
Beáta Pethesné Dávid
, and
Balázs Sax

A szervtranszplantáció folyamata kihívásokkal teli, speciális út mind az érintettek, mind hozzátartozóik számára. A pszichoszociális tényezőkről közel fél évszázada tudjuk, hogy jelentősen befolyásolják a transzplantációs folyamatot. A szívtranszplantált populáció gondozása során a recipiens együttműködése (adherencia) nélkülözhetetlen, ennek egyik befolyásoló faktora a társas támogatás. Számos más betegcsoportban alkalmaznak sorstársi támogatásra épülő intervenciókat, úgynevezett sorstársi mentorprogramokat. Ezek fő céljai az ellenőrzött információátadás, valamint a lelki támogatás. Összefoglaló közleményünk célja a sorstársi mentorprogramokról szóló nemzetközi publikációk áttekintése a felnőtt-szívtranszplantációs programok gyakorlatában. Orv Hetil. 2024; 165(10): 379–384.

Open access

Spontán légző, nem intubált, valamint intubált és gépi lélegeztetett betegeken végzett videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítások összehasonlítása

Comparison of non-intubated, spontaneously breathing and intubated, mechanically ventilated videothoracoscopic lobectomy

Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Farkas
,
Katinka Andrási
,
Evelin Szűcs
,
Ferenc Rárosi
,
László Kecskés
, and
József Furák

Bevezetés: A minimálinvazív műtéti technika a mellkassebészetben, a tüdődaganatok ellátása kapcsán előtérbe került az elmúlt évtizedekben, melynek egyik kiemelkedő részét alkotják a spontán légzés mellett elvégzett mellkassebészeti műtétek. Célkitűzés: Jelen közleményünkben a nem intubált és nem relaxált videoasszisztált torakoszkópos (I. csoport) és az intubált és relaxált videoasszisztált torakoszkópos (II. csoport) tüdőlebeny-eltávolítások eredményeit hasonlítottuk össze. Módszer: Az I. csoportban 118, míg a II. csoportban 211, uniportalis tüdőlebeny-eltávolításon átesett beteg adatait hasonlítottuk össze, majd propensit score elemzéssel kiválasztott 70-70 betegnél végeztük el hasonlóan a statisztikai elemzést. Eredmények: A teljes betegcsoportot tekintve a műtéti idő 91,6 és 91,1 perc (p = 0,857), az átlagos dréneltávolítás 3,43 és 4,62 nap (p<0,001), az elhúzódó légáteresztés 12,8% és 20,8% (p = 0,07), a redrenázs 7,7% és 6,16% (p = 0,624), a reoperáció 2,5% és 5,2% (p = 0,393), a morbiditás 18,8% és 27,9% (p = 0,065) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás csak a II. csoportban fordult elő. ’Propensity score’ értékelés után az átlagos műtéti idő 92,08 és 95,25 perc (p = 0,442), az átlagos dréneltávolítás 3,01 és 4,57 nap (p <0,01), az elhúzódó légáteresztés 11,4% és 20% (p = 0,164), a redrenázs 5,7% és 7,14% (p = 0,730), a reoperáció 2,8% és 5,6% (p = 0,681), a morbiditás 15,7% és 27,1% (p = 0,099) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás egyik csoportban sem fordult elő. Következtetés: A nem intubált, nem relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítás általánosságban kedvezőbb eredményeket mutatott az intubált, relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítással szemben. A műtét után hamarabb került sor a mellkasi drén eltávolítására, és a szövődmények aránya is kisebb volt. Orv Hetil. 2024; 165(10): 393–399.

Open access