Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 131 - 140 of 14,305 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

Background and aims

Since the inclusion of Compulsive Sexual Behavior Disorder (CSBD) in the International Classification of Diseases (11th ed.), there has been little effort placed into developing clinical recommendations for lesbian, gay, bisexual, and queer (LGBQ) clients with this condition. Thus, we develop preliminary clinical recommendations for mental health professionals working with LGBQ clients who may be struggling with CSBD.

Methods

The present paper synthesizes the CSBD literature with advances in LGBQ-affirming care to develop assessment and treatment recommendations. These recommendations are discussed within the context of minority stress theory, which provides an empirically supported explanation for how anti-LGBQ stigma may contribute to the development of mental health conditions in LGBQ populations.

Results

Assessment recommendations are designed to assist mental health professionals in distinguishing aspects of an LGBQ client's sociocultural context from CSBD symptomology, given recent concerns that these constructs may be wrongly conflated and result in misdiagnosis. The treatment recommendations consist of broadly applicable, evidence-based principles that can be leveraged by mental health professionals of various theoretical orientations to provide LGBQ-affirming treatment for CSBD.

Discussion and Conclusions

The present article provides theoretically and empirically supported recommendations for mental health professionals who want to provide LGBQ-affirming care for CSBD. Given the preliminary nature of these recommendations, future research is needed to investigate their clinical applicability and efficacy.

Open access

Az első hazai tapasztalatok összegzése kromoszomális microarray-analízis és teljesexom-szekvenálás módszerekkel a magzati diagnosztikában

Summary of the first Hungarian experiences with prenatal chromosomal microarray analysis and whole-exome sequencing

Orvosi Hetilap
Authors:
Henriett Pikó
,
Anett Illés
,
Sándor Nagy
,
Artúr Beke
,
Kristóf Árvai
,
Tibor Elekes
,
Emese Horváth
,
Miklós Ferenczy
,
Péter Mosonyi
,
Valéria Lukács
,
Valéria Klujber
,
Olga Török
,
Zsuzsanna Kiss
,
Erika Tardy
,
Zsolt Tidrenczel
,
Bálint Tobiás
,
Bernadett Balla
,
Péter Lakatos
,
János Kósa
, and
István Takács

Bevezetés: Az elmúlt évtized egyik jelentős technológiai újdonsága az ún. ’high-throughput’ molekuláris genetikai vizsgálati módszerek – mint a kromoszomális microarray-analízis (chromosomal microarray analysis, CMA) és a teljesexom-szekvenálás (whole-exome sequencing, WES) – elterjedése a praenatalis diagnosztikában. Célkitűzés: Az elmúlt 5 évben munkacsoportunk több mint 252 praenatalis vizsgálatot végzett hazai laboratóriumi háttérrel, amelyek indikációját különböző súlyosságú strukturális magzati ultrahangeltérések képezték. A klasszikus citogenetikai vizsgálatok eredményétől függően végeztük el a nagy felbontású CMA- és WES-analíziseket a praenatalis diagnosztika érdekében. Módszer: A CMA-vizsgálatokat a „GeneChip System 3000 Instrument” platformmal végeztük az SNP-alapú komparatív hibridizálás módszerével. Az általunk elvégzett újgenerációs szekvenálás során a teljes humán exom szekvenciájának meghatározása IonTorrent és Illumina platformokkal történt. Eredmények: Összesen 252 magzati CMA-vizsgálatot végeztünk, és 42%-ban mutattunk ki valamilyen hiányt vagy többletet, ebből 22%-ban igazoltunk kóros eltérést. 42 esetben végeztünk WES-t, amelyből 9 esetben (21,4%) azonosítottunk kóros eltérést az öröklésmenetet támogató, a magzati fenotípussal feltételezhetően összefüggésben lévő, a ClinVar adatbázis vagy az ACMG-klasszifikáció alapján. Megbeszélés: Tekintettel arra, hogy a magzati fenotípus értékelése közvetett, a praenatalis CMA- és WES-elemzésnek elsősorban a magzati ultrahangvizsgálat során azonosítható strukturális anomáliákkal összefüggő génekre, kromoszomális régiókra kell korlátozódnia. A szülők vizsgálata mind a CMA-, mind a WES-analízisek során kiemelt jelentőséggel bír, főleg azokban az esetekben, amelyeknél a kapott eltérés nem hozható egyértelmű összefüggésbe az ultrahangeltérésekkel. Következtetés: Fontos meghatározni azokat a paramétereket, amelyek alapján a magzati mintában talált kópiaszám-eltéréseket és WES-vizsgálattal igazolt variánsokat a leletben közöljük (figyelembe véve a nemzetközi ajánlásokat). Ezek alapján a praenatalis klinikai genetikai tanácsadáskor sokkal használhatóbb információk adhatók. Orv Hetil. 2024; 165(14): 523–530.

Open access

Dohányzó várandósok elsődleges védőnői állapotfelmérése az alapellátásban

Tobacco smoking primary survey of pregnant women in the maternity and child health service

Orvosi Hetilap
Authors:
Ildikó Rákóczi
,
Péter Balázs
, and
Kristie L. Foley

Bevezetés: A várandósok dohányzása számos szülészeti és neonatológiai szövődményt okozhat. Megelőzésükre szervezetileg kiváló lehetőség a gondozásba vételkor a dohányzói status védőnői felmérése, majd a háziorvosokkal együtt a várandósok támogatása a dohányzás szünetelése vagy a leszokás érdekében. Célkitűzés: Egy mintaszerű rendszer felépítésére Nyíregyházán modellkísérletet végeztünk a városi védőnői hálózatban 2019. október 1. és 2021. március 31. között, gondozásra jelentkezett várandósok körében. Módszer: Papíralapú kérdőíveink kitöltését a védőnők végezték a gondozásba vételkor a várandósok válaszai alapján. A legfőbb biometriai, szociodemográfiai és családtervezési adatokon (9 kérdés) túl a dohányzási (cigarettázási) szokásokat, a környezeti dohányfüstártalmat és a dohányzás ártalmasságának ismeretét vizsgáltuk (9 kérdés). A statisztikai vizsgálatot frekvencia- és kereszttáblás elemzéssel végeztük. Szignifikánsnak fogadtuk el az eredményeket p<0,05 értékkel. Eredmények: A gondozásba vett összes várandós (n = 1761) közül 1548 (87,9%) válaszolt a kérdéseinkre. Mintánk átlagéletkora 30,2 év (min./max.: 15/48) volt, gondozásba vételük átlagosan a várandósság 10,8. hetében (min./max.: 6/34) történt. Jelentős volt a magasabb fokú iskolai végzettséggel (középfokú 46,0%, felsőfokú 42,8%) rendelkezők aránya. A roma nemzetiség aránya 4,2% volt. Tervezett volt a várandósság 88,5%-ban. Soha nem dohányzott 46,5%. Dohányzói anamnézise volt 53,5%-nak. A teljes mintából 10,1% folytatta a dohányzást, de 42,5% korábbi dohányos azt állította, hogy aktuálisan nem cigarettázik. A férjek/élettársak (n = 1493) részéről 30,3%-ban fordult elő környezeti dohányfüstártalom. Minden várandós (98,9%) tisztában volt a dohányzás magzatkárosító hatásával. Következtetés: Nagyvárosi környezetben a magasabb szintű iskolai végzettség hozzájárult a dohányzás magzatkárosító hatásának ismeretéhez. A várandósság alatt tovább folytatott dohányzásban a romák szignifikánsan hátrányosabb helyzetben voltak a nem romákkal szemben. Másodlagos dohányfüstártalom szempontjából nagyon kedvezőtlen volt a férj/élettárs dohányzásának csaknem egyharmados aránya. Az alapellátás a legegyszerűbben a védőnők révén érheti el a dohányzás által különösen veszélyeztetett populációt. Részükre a bemutatott módszerrel a háziorvos és a védőnő az adatok alapján célzottan végezheti a dohányzással kapcsolatban az alapellátás kompetenciájába tartozó szünetelés/leszokás támogatást. Orv Hetil. 2024; 165(14): 545–552.

Open access

Egy büntetlenül maradt gyermekbántalmazás tanulságai

Lessons of an unpunished child abuse

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simon
,
Miklós Angyal
,
Katalin Dérczy
, and
Veronika Heckmann

Magyarországon évente kb. 2000–2500, fizikailag bántalmazott gyermek kerül a gyermekjóléti szolgálatok látókörébe, a felderítetlen esetek száma azonban ennek a többszöröse is lehet. A testi sérüléssel vagy súlyos elhanyagolással járó eseteket gyakran az egészségügyi szolgáltatók látják elsőként, illetve sokszor egyedüliként. Az egészségügyi dolgozók jelzési hajlandósága kicsi, jelentési kötelezettségüknek gyakran nem tesznek eleget. Esetbemutatásunkkal – a jelentési kötelezettség elmulasztásának következményein túl – a jelzés prevenciós szerepére szeretnénk felhívni a figyelmet. A másfél éves leánygyermeket nevelőanyja vitte a helyi fogorvosi rendelőbe eszméletlen állapotban, étel félrenyelésére hivatkozva. A gyermeknél állapotromlást követően újraélesztés vált szükségessé, azután kórházi felvételre került sor. Ápolása alatt a gyermek végig agyhalálnak megfelelő állapotban volt. Felvételekor kétoldali homloktáji és többszörös mellkasi haematomát rögzítettek, a CT-vizsgálat agyödémát, valamint kétszeres koponyacsonttörést írt le. A gyermek az ápolása 6. napján elhunyt. Az esetnek a hatóság felé történő jelzése sem a gyermek ellátása során, sem a halál bekövetkeztekor nem történt meg. A kórboncolás során a két, különböző keletkezési idejű koponyacsonttörés mellett kemény burok alatti vérzés igazolódott. Az esetet követően 9 évvel történt meg a bejelentés a hatóság felé. A nyomozás megállapította, hogy a kislány halálához idegen kezű fejsérülés vezetett, melyet a nevelőszülők kiskorú fiúgyermeke okozott, aki azonban az elkövetéskori életkora miatt nem volt büntethető. A nevelőanya tekintetében felmerülő bűncselekmény az eljárás idejére elévült, így a nevelőanya büntetőjogi felelősségre vonása is elmaradt. Az eset rávilágít arra, hogy más szakterületeken is szükséges lenne az igazságügyi orvostani ismeretek erősítése, a legideálisabb megoldást azonban kétségtelenül a klinikai igazságügyi orvostannak a hazai klinikai gyakorlatba történő bevezetése jelenthetné. Orv Hetil. 2024; 165(14): 553–559.

Open access

Klinikai táplálás az intenzív osztályon: az EuroPN-vizsgálat magyarországi eredményei

Artificial nutrition in intensive care: Hungarian results of the EuroPN study

Orvosi Hetilap
Authors:
Ákos Csomós
,
László Klicsu
,
István László
,
Ilona Bobek
,
Ágnes Sárkány
, and
Béla Gál

Bevezetés: A kritikus állapotú betegek mesterséges táplálásának jelentősége jól ismert, hiányában a folyamatos fehérjelebontás miatt romlik a sebgyógyulás, valamint emelkedik a lélegeztetőgépen töltött napok száma. Célkitűzés: A korábban publikált EuroPN nemzetközi vizsgálat célja az volt, hogy európai összehasonlításban felmérje a részt vevő intenzív osztályok aktuális táplálási gyakorlatát, és megvizsgálja a kalória-, illetve fehérjebevitel hatását a lélegeztetőgépről való leszoktatásban és a 90 napos halálozásban. A jelen kézirat a vizsgálatban részt vevő magyarországi osztályok eredményeit elemzi. Módszer: Vizsgálatunkba azokat a betegeket vontuk be, akiket legalább 5 napja kezeltek az intenzív osztályon. A klinikai és a táplálási adatokat napokra bontva gyűjtöttük az intenzív osztályos felvételt követő első 5 napban retrospektíven, majd azt követően maximum 15 napon át (vagy az elbocsátás/elhalálozás napjáig) prospektíven. A betegkimeneteli adatokat a 15., a 30. és a 90. napon rögzítettük. Eredmények: Magyarországról 6 intenzív osztályról összesen 111 beteget vontunk be a vizsgálatba. A kumulatív kalória- és fehérjebevitel tekintetében a magyarországi betegek nagyobb arányban kapták meg az ESPEN-célértékeket: kalória esetében az előírt kalória 92%-át (95% CI 68; 118) sikerült biztosítani (vs. 83% Európában [95% CI 59; 107]); fehérje esetében pedig még jelentősebb a különbség: Magyarországon 83% (95%CI 57; 121), ezzel szemben Európában 65% (95% CI 41; 91) volt a bevitel és az ESPEN-célérték aránya. Megbeszélés és következtetés: A nemzetközi EuroPN-adatelemzésben a nagyobb kumulatív kalória- és fehérjebevitel csökkentette a lélegeztetőgépről való leszoktatás időtartamát. A magyarországi betegek esetében gyorsabban értük el ezeket a célértékeket, köszönhetően annak, hogy a kiegészítő parenteralis táplálást nagyobb arányban alkalmaztuk. Orv Hetil. 2024; 165(14): 531–537.

Open access

Lehetne-e csökkenteni az enyhe koponyasérültek sürgősségi koponya-CT-vizsgálatainak számát?

Could the head CT scans be reduced for patients with minor head injury in the emergency practice?

Orvosi Hetilap
Authors:
Alexandra Viczei
,
István Lapis
,
Gergő Kiss
,
Árpád Solti
, and
György Szeifert

Bevezetés: A koponya- és agysérüléseket (craniocerebralis traumák) nemzetközileg elfogadott standardok alapján osztályozzuk, gyakoriságuk és megoszlásuk országonként eltérő. Magyarországon 100 000 lakosra évente átlagosan 2000 koponyasérülés jut, s ezeknek legfeljebb a negyede jár kórházi felvétellel. Az elrendelt sürgős CT-vizsgálatok száma az Egyesült Államokban és hazánkban is a duplájára nőtt az elmúlt 20–30 évben. A készült koponya-CT-k közel 90%-a bizonyult negatívnak. Az enyhe fejsérülést vagy agyrázkódást szenvedett betegek rövid ideig tartó eszméletvesztésről, átmeneti fejfájásról, retrograd amnesiáról vagy dezorientációról számolnak be, a GCS (Glasgow-i Coma Skála) szerinti 13–15-ös értékű tudatállapot mellett. Fizikális vizsgálat után ezek a betegek sürgősségi osztályon való megfigyelést követően elbocsáthatók lehetnek, mivel az eddigi gyakorlat alapján az elvégzett koponya-CT-vizsgálat kóros eltéréseket nem igazolt. Célkitűzés: A CT nem hatékony használata jelentősen növeli a betegek felesleges sugárterhelését, valamint az egészségügyi ellátás költségeit is. Ezek mérséklésére többféle, külföldön már jól bevált szabályozási rendszer van érvényben, amelyek azonban hazánkban még nem váltak rutinszerűen alkalmazhatóvá. Saját beteganyagunk adatainak áttekintésével azt vizsgáltuk, hogy szükséges volt-e minden esetben a koponya-CT-vizsgálat. Módszer: Megvizsgáltuk a Békés Vármegyei Központi Kórház Sürgősségi Osztályán jelentkező koponyasérült betegek ellátási gyakorlatát. Eredmények: Retrospektív elemzésünk alapján a Kanadai Koponya CT Szabályt alkalmazva a sürgős koponya-CT-vizsgálatok száma kb. 70%-kal lett volna csökkenthető. Következtetés: A külföldön már alkalmazott standard rendszerek hazai használatával lehetőség nyílna az enyhe fejsérültek ellátási hatékonyságának javítására a magyarországi sürgősségi betegellátó osztályokon is. Orv Hetil. 2024; 165(14): 538–544.

Open access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Dusty Rose Miller
,
Jordan Taylor Jacobs
,
Alan Rockefeller
,
Harte Singer
,
Ian M. Bollinger
,
James Conway
,
Jason C. Slot
, and
David E. Cliffel

Abstract

Psilocybe zapotecorum is a strongly blue-bruising psilocybin mushroom used by indigenous groups in southeastern Mexico and beyond. While this species has a rich history of ceremonial use, research into its chemistry and genetics has been limited. Herein, we report on mushroom morphology, cultivation parameters, chemical profile, and the full genome sequence of P. zapotecorum. First, we detail growth and cloning methods that are simple, and reproducible. In combination with high resolution microscopic analysis, the strain was identified by DNA barcoding, confirming the field identification. Full genome sequencing reveals the architecture of the psilocybin gene cluster in P. zapotecorum, and can serve as a reference genome for Psilocybe clade I. Characterization of the tryptamine profile revealed a psilocybin concentration of 17.9 ± 1.7 mg/g, with a range of 10.6–25.7 mg/g (n = 7), and similar tryptamines (psilocin, baeocystin, norbaeocystin, norpsilocin, aeruginascin, and 4-HO-tryptamine) in lesser concentrations for a combined tryptamine concentration of 22.5 ± 3.2 mg/g. These results show P. zapotecorum to be a potent and chemically variable Psilocybe mushroom. Chemical profiling, genetic analysis, and cultivation assist in demystifying these mushrooms. As clinical studies with psilocybin gain traction, understanding the diversity of Psilocybe expands the conversation beyond the molecule.

Open access

Abstract

Psychological flexibility has been proposed as a core process of change when psychedelics are used for therapeutic purposes, but to date empirical outcomes have only documented changes on the Acceptance and Action Questionnaire (AAQ-II), a very general measure of psychological flexibility. This pilot study measured outcomes from psilocybin administered in a retreat setting across a range of measures assessing aspects of psychological flexibility. Nine participants attended a 7-day psilocybin retreat and completed measures at baseline, 2-, and 6-month follow up. Participants demonstrated significant improvements in cognitive defusion (Cognitive Fusion Questionnaire), valued living (Valuing Questionnaire), and Self-Compassion (Self-Compassion Scale), as well as a trend towards increased overall psychological flexibility (AAQ). Other outcome and process measures included measures related to acute effects of the psilocybin, belief in oneness, social safeness, mental health, burnout and emotion expressivity. These results offer preliminary evidence that therapeutic benefits obtained from psilocybin experiences may be linked to changes in psychological flexibility.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Ádám Kerek
,
Ábel Szabó
,
Krisztián Bányai
,
Eszter Kaszab
,
Krisztina Bali
,
Márton Papp
,
László Kovács
, and
Ákos Jerzsele

Abstract

The authors aimed to investigate eight strains of Escherichia coli (E. coli) strains from Hungarian layer flocks for antimicrobial resistance genes (ARG), using metagenomic methods. The strains were isolated from cloacal swabs of healthy adult layers. This study employed shotgun sequencing-based genetic and bioinformatic analysis along with determining phenotypic minimum inhibitory concentrations. A total of 59 ARGs were identified in the eight E. coli isolates, carrying ARGs against 15 groups of antibiotics. Among these, 28 ARGs were identified as transferable. Specifically, four ARGs were plasmid-derived, 18 ARGs were phage-derived and an additional six ARGs were predicted to be mobile, contributing to their mobility and potential spread between bacteria.

Open access

Abstract

Proteus mirabilis is a common enteric bacterium in livestock and humans. The increase and spread of the antimicrobial resistant P. mirabilis is considered alarming worldwide. Transmission mainly occurs through consumption of contaminated poultry products. We investigated antimicrobial resistance (AMR) and virulence markers in broiler chicken-originated P. mirabilis isolates from 380 fecal samples. Phenotypic AMR test was performed against seventeen different antimicrobials. Genotypic AMR test was performed to detect sixteen different AMR genes. The samples were also tested for the presence of eight different virulence genes and biofilm formation. P. mirabilis was isolated in 11% of the samples, with significantly high multidrug-resistant (MDR) prevalence (63%). All isolates were resistant to tetracycline (100%). The combined disc method indicated that all isolates were of extended-spectrum beta-lactamase (ESBL) producers, which was compatible with the high bla TEM prevalence (95%). This was associated with bla TEM being responsible for more than 80% of ampicillin resistance in enteric pathogens. The absence of phenotypically carbapenem-resistant isolates was compatible with the very low prevalences of bla OXA (2%) and bla NDM (0%). All isolates were positive for pmfA, atfA, hpmA, and zapA (100%) virulence genes, while biofilm formation rate (85%) indicated high adherence abilities of the isolates.

Restricted access