Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 11 - 20 of 14,250 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Catherine Tulloch
,
Nerilee Hing
,
Matthew Browne
,
Alex M. T. Russell
,
Matthew Rockloff
, and
Vijay Rawat

Abstract

Aims

Understanding how gambling harm is distributed is essential to inform effective harm reduction measures. This first national Australian study of gambling harm-to-self examined the extent, distribution, risk factors, and health related quality of life (HRQoL) impacts of this harm.

Methods

A Random Digit Dialling sample of 15,000 Australian adults was weighted to key population variables. Key measures included the Gambling Harms Scale-10 (GHS-10), PGSI, SF-6D, gambling behaviours, and demographics. Analyses included ordinal logistic regression.

Results

Amongst gamblers, 14.7% reported harm on the GHS-10, including 1.9% reporting high-level harm. While high-level harm occurred mainly in the problem gambling group (77.3%), other PGSI groups accounted for most of the more prevalent low (98.5%) and moderate (87.2%) harms reported. Proximal predictors of greater harm were use of online gambling and more frequent gambling on electronic gaming machines (EGMs), race betting sports betting, poker, skin gambling, scratchies, and loot box purchasing. Distal predictors were being younger, male, single, Aboriginal or Torres Strait Islander, and speaking a non-English language at home. At the population level, the greatest aggregate HRQoL impacts were amongst lower-risk gamblers, confirming the results of other studies regarding the ‘prevention paradox’.

Conclusions

The distribution of harm across gambler risk groups indicates the need for preventive measures, not just interventions for problem gambling. Reducing harm requires modifying product features that amplify their risk, especially for EGMs, race betting and sports betting that are both inherently risky and widely used. Gambling harm exacerbates health disparities for disadvantaged and vulnerable groups, requiring targeted resources and support.

Open access

Appendectomia gyermekkorban: laparoszkópia vagy nyitott műtét?

Appendectomy in children: laparoscopic or open approach?

Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Fadgyas
,
Gábor István Garai
,
Dorottya Őri
,
Georgina Monostori
, and
Péter Vajda

Bevezetés: A felnőtt-, illetve a gyermekkori appendicitis kezelése kapcsán számos irodalmi adat áll rendelkezésre mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia előnyeiről és hátrányairól. Célkitűzés: Egy országos centrumban kívántuk vizsgálni a gyermekkorban végzett laparoszkópos és nyitott appendectomiák eredményeit. Módszer: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk a 2011 és 2020 között nyitott vagy laparoszkópos appendectomián átesett 0–18 éves gyermekek körében. A társbetegséggel bíró betegeket kizártuk a vizsgálatból. A betegeket nyitott (idesoroltuk a konvertált műtéteket is) és laparoszkópos appendectomia szerint csoportosítottuk, illetve a szövettani eredményeik alapján „nem komplikált” (negatív, simplex, catarrhalis, phlegmonosus, gangraenás) és „komplikált” (perforált) appendicitis-alcsoportokat állítottunk fel. A posztoperatív szövődményeket (sebgyógyulási zavar, ileus, intraabdominalis abscessus) és a kórházi ápolási időt vizsgáltuk. A statisztikai analízisekhez Fisher -féle egzakt, khi2- (chi2 test for trend) és Mann–Whitney-féle U-tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgálatba 1444 beteget vontunk be (nyitott: 842, laparoszkópos: 602), a mediánéletkor 10,93 (SD 3,49) év volt. Szövődményeket számottevően inkább nyitott műtétek után (83/842, 9,86%), kevésbé a laparoszkópos megoldás után (45/602, 7,48%) észleltünk (p = 0,1163). A kórházi tartózkodás mediánértéke nyitott műtétek után 3 (2,4) nap, laparoszkópia esetén 4 (3,5) nap volt (p<0,0001). A nem komplikált eseteknél a medián ápolási idő laparoszkópia után rövidebb: 3 (2,3) nap, míg nyitott műtétet követően hosszabb: 3 (3,5) nap volt (p<0,0001). Komplikált esetek mellett a kórházi tartózkodás mediánideje laparoszkópia után 8 (6, 10), nyitott műtét után 8 (7, 10) napnak adódott (p = 0,0202). Megbeszélés: A laparoszkópia eleinte a nőgyógyászatban, majd a sebészetben és csak ezek után a gyermeksebészetben is a napi rutin része lett. Következtetés: Mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia biztonságos beavatkozás gyermekkorban. A két módszer között nem észleltünk különbséget a szövődmények tekintetében, de laparoszkópos beavatkozás után szignifikánsan rövidebbnek találtuk a kórházi ápolási időt. A gyermekkori nem komplikált (korai stádiumban felismert) appendicitisek műtéti kezelésében a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a laparoszkópos appendectomia a választandó módszer. Orv Hetil. 2024; 165(19): 742–746.

Open access

Búcsú prof. dr. Cholnoky Pétertől (1932–2024)

Farewell to Professor Péter Cholnoky (1932–2024)

Orvosi Hetilap
Author:
Kálmán Széll
Restricted access

Életmódváltás? Nincs kifogás!

A testsúlykontroll támogatása a mindennapi gyakorlatban

Lifestyle change? No excuse!

Weight control support in the everyday praxis
Orvosi Hetilap
Author:
Edit Czeglédi

A hazánk felnőtt lakosságának közel egyharmadát érintő elhízás krónikus betegség, amely más krónikus betegségek kockázati tényezőjeként rontja a szomatikus és mentális egészséget, az életminőséget és az életkilátásokat. Valamennyi bizonyítékalapú testsúlycsökkentő terápia alapja az életmódváltás, amely minimálisan az energiabevitel korlátozását és a fizikai aktivitás növelését igényli. A betegek azonban az esetek túlnyomó többségében vonakodnak az életmódváltástól, aggodalmakat fejezve ki ezzel kapcsolatban (például „Én a levegőtől is hízom!”, „Nem bírok sportolni!”, „Nem akarok éhezni!”). Gyakori az orvosok részéről e félelmek „kifogásként” történő értelmezése. Ez az interpretáció egyfelől indulatot szül a páciensek irányában, másfelől meggátolja a figyelmes meghallgatást és az empátia kifejezését, így az ellenállás hátterében álló tényezők nem kerülnek feltárásra, feloldásra. Ennek következtében a szakember vagy nem tudja bevonni a pácienst a terápiába, vagy ha mégis, akkor az együttműködés mértéke elmarad az elvárttól, rontva a kezelés hatékonyságát. A páciens kioktatása vagy akár elmarasztalása pedig rontja az orvos-beteg kapcsolatot, és az egészségügyi ellátórendszer kerüléséhez vezethet, ami súlyosbíthatja úgy a súlyfelesleg mértékét, mint a kísérő betegségek lefolyását. A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan érdemes reagálni a páciensek vonakodást kifejező mondataira, és milyen kommunikációs eszközökkel facilitálhatjuk a súlycsökkentő kezelésbe való sikeres bevonódást és az életmódváltás iránti elköteleződés erősödését, eszközöket adva az egészségkárosító szokások fokozatos leépítéséhez és a hosszú távon is fenntartható, hatékony, egészséges testtömegkontrollt szolgáló egészségvédő szokások kialakításához. Orv Hetil. 2024; 165(19): 727–733.

Open access

Gyorsan növekvő óriás solitaer fibrosus pleuratumor

Rapidly growing giant solitary fibrous tumor of the pleura

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Rózsavölgyi
,
Katinka Andrási
,
Adrienn Dóka
,
Zoltán Sápi
,
Katalin Dezső
, and
Attila Farkas

A pleura solitaer fibrosus tumora viszonylag ritkán előforduló, mesenchymalis sejtekből kiinduló daganat. A legtöbb beteg még nagy tumorméret ellenére is sokáig teljesen tünetmentes. Általában jóindulatú, ám gyakori a lokális recidíva, így különösen fontos az ép széllel történő eltávolításuk. Esetünkben a 77 éves férfi beteget nehézlégzéses panaszok miatt készült mellkasi röntgenfelvétel alapján szűrték ki. A mellkas-CT-vizsgálat egy jobb oldali, rekesz fölötti, éles szélű, dorsalisan elhelyezkedő terimét írt le. Transthoracalis ’core’ (vastagtű-) biopszia történt, mely igazolta a pleura solitaer fibrosus tumorát. Műtét során egy 17 × 16 × 5 cm-es tumort in toto sikerült eltávolítani. Az enyhe tünetekkel jelentkező betegek mellkasröntgen-felvételén látott homogén, éles szélű elváltozások kapcsán gondolni kell a solitaer fibrosus tumor lehetőségére. Mivel kialakulhat a szövettanilag benignus solitaer fibrosus pleuratumor malignus transzformációja, a műtét során teljes reszekcióra kell törekedni. A lokális recidíva lehetősége miatt a beteg szoros klinikai és radiológiai utánkövetése javasolt. Orv Hetil. 2024; 165(19): 754–758.

Restricted access

Hospitalizációt igénylő gyermekkori akut rhinosinusitisek 2016 és 2022 között klinikánkon – retrospektív elemzés

Acute rhinosinusitis in children requiring hospitalization between 2016 and 2022 – retrospective analysis

Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Kelemen
,
Zsolt Bella
,
Eszter Erdélyi
,
Beáta Kiss Fekete
,
Balázs Sztanó
,
László Rovó
, and
Ágnes Kiricsi

Bevezetés: A rhinosinusitis az orr- és orrmelléküregek nyálkahártyájának váladékképződéssel és ödémás duzzanattal járó gyulladása. Az akut bakteriális rhinosinusitis főként szövődményes eseteiben gyakran szükséges fekvőbeteg-intézménybe való felvétel. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának fekvőbetegosztályára 2016 és 2022 között akut rhinosinusitis miatt felvett gyermekek anyagának retrospektív elemzése, illetve annak megállapítása, hogy a COVID–19-járvány befolyással volt-e a felvételt igénylő esetek arányára. Módszer: Demográfiai és klinikai adatok gyűjtése, az eredmények összehasonlítása hazai és nemzetközi irodalmi adatokkal. Eredmények: 497 gyermekből 471 beteg kezelése kizárólag ambulánsan történt. 26 gyermek, 17 fiú és 9 lány került felvételre (1 fő 2 alkalommal). Az átlagéletkor 7,65 év volt. A felvételek 52%-a a három téli hónapban, az összes felvétel 89%-a a novembertől áprilisig terjedő időszakban történt. 19 esetben akut ethmoiditis, 5 esetben akut sinusitis maxillaris, 2 esetben akut pansinusitis, 1 alkalommal akut sphenoiditis volt a felvételi diagnózis. A felvétel oka 19 gyermeknél a következményes szemhéjödéma, 7 esetben az alkalmazott terápia melletti progresszió volt, 1 betegnél intracranialis szövődmény igazolódott. Az átlagos hospitalizáció 4,2 nap volt. 16 esetben amoxicillin-klavulánsav, 11 esetben cefuroxim parenteralis adása történt. 9 esetben (8 orbitalis, 1 intracranialis szövődmény) elkerülhetetlen volt a műtét. Minden betegnél funkcionális endoszkópos beavatkozás történt. 2 alkalommal, orbitatályog miatt, külső megnyitásra is szükség volt, az intracranialis szövődménynél idegsebészeti műtét is történt. Megbeszélés: A vizsgált paraméterek korrelálnak az irodalmi adatokkal, a COVID–19-járványnak tulajdonítható esetszámváltozást nem tapasztaltunk. Következtetés: Az akut rhinosinusitis konzervatív terápiával általában gyógyítható, de előfordulhatnak súlyos, életet veszélyeztető szövődmények. Bár a kórházi felvételt igénylő esetek száma csökkent, a szövődmények aránya nem változott, ezért nagyon fontos azok gyors felismerése és hatékony kezelés. Orv Hetil. 2024; 165(19): 747–753.

Open access

A poszttranszplantációs hypertonia kockázati tényezői veseátültetés után

Predictive factors of post-transplant hypertension in kidney transplant recipients

Orvosi Hetilap
Authors:
Márton Harsányi
,
Reza Amir Manafzadeh
,
Csilla Keresztes
,
Máté Seregély
, and
Bernadett Borda

Bevezetés: A vesetranszplantációt követő magas vérnyomás a krónikus allograftkárosodás fontos kockázati tényezője. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a transzplantáció utáni hypertonia gyakoriságának és lehetséges kockázati tényezői szerepének meghatározása volt. Módszerek: Retrospektív kohorszvizsgálatot végeztünk a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2007. január 1. és 2022. augusztus 19. között vesetranszplantáción átesett betegek körében, akik rendszeresen részt vettek otthoni vérnyomásmérésen. A recipiens demográfiai és laboratóriumi adatait, továbbá a donor jellemzőit a transzplantációt követő 6. és 12. hónapban elemeztük. A magas vérnyomás diagnózisát az Európai Hypertonia Társaság (ESH) iránymutatásai szerint határoztuk meg. Logisztikus regressziót alkalmaztunk a nem korrigált és a korrigált esélyhányados becslésére a transzplantáció utáni magas vérnyomás lehetséges kockázati tényezőinek felmérésére. Eredmények: A vizsgálatba 280 beteget vontunk be. A transzplantáció utáni magas vérnyomás prevalenciája a veseátültetést követően 6, illetve 12 hónappal 49,3%, illetve 53,5% volt. A többváltozós analízist elvégezve a vesetranszplantáció után 6 hónappal a hypertonia prediktív tényezői a férfinem (OR: 1,717, 95% CI: 1,007–2,927; p = 0,047) és a donor-hypertonia (OR: 2,038, 95% CI: 1,038–4,004; p = 0,039) voltak. A szérumhúgysavszint (OR: 1,004, 95% CI: 1,000–1,007; p = 0,033) és a férfinem (OR: 2,048, 95% CI: 1,161–3,614; p = 0,013) független kockázati tényező volt a vesetranszplantáció után 12 hónappal. Megbeszélés: A vesetranszplantáció után a hypertonia előfordulási gyakorisága 49,3% volt. Vizsgálatunk arra utal, hogy a férfinem, a hypertoniás donor és a szérumhúgysavszint a vesetranszplantáció utáni hypertonia lehetséges prediktorai. Következtetés: Az időben fel nem ismert és nem kezelt poszttranszplantációs hypertonia az allograft funkcionális romlásához vezet, s ezzel csökkenti a graft túlélését. Orv Hetil. 2024; 165(19): 734–741.

Open access

A tartós videó-EEG-monitorozás szerepe a gyermekkori epilepsziák diagnosztikájában

The role of long-term video-EEG monitoring in the diagnosis of childhood epilepsies

Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Lőrincz-Molnár
,
Zsuzsa Siegler
,
Márta Hegyi
,
Rita Jakus
,
Tímea Bodó
,
Eszter Kormos
, and
András Fogarasi

A videó-elektroencefalográfiás (EEG-) monitorozás kulcsfontosságú eszköz az epilepsziaszindrómák diagnosztizálásában, illetve a különböző paroxysmalis jelenségek differenciáldiagnosztikájában. Az EEG és a videó kombinálása lehetővé teszi a klinikusok számára az agyi elektromos tevékenységben bekövetkező változások és az azokat kísérő klinikai tünetek közötti összefüggés felismerését, az észlelt rohamjelenség evolúciójának és szemiológiájának valós idejű megfigyelését, a pontos diagnózis és az optimális kezelési terv felállítását. A digitális technika fejlődésével párhuzamosan – jobb képi felbontás, hosszabb felvételi időtartam, nagyobb adattároló kapacitás – a videó-EEG-monitorozás érzékenysége és specifikussága is jelentősen nőtt, hozzájárulva a diagnózisok pontosításához és a személyre szabott kezelési stratégiák kidolgozásához az epilepsziás és más paroxysmalis neurológiai tüneteket mutató betegek számára. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a videó-EEG kiemelt jelentőségéről a gyermekkori epilepszia-kórképek diagnosztikájában, az epilepsziás és a nem epilepsziás paroxysmalis jelenségek megkülönböztetésében, valamint az idegsebészeti beavatkozások előtti kivizsgálásban betöltött szerepéről. Tanulmányunkban bemutatjuk a kórházunk videó-EEG-monitorozási egységében a gyermekkori epilepsziák és paroxysmalis jelenségek kivizsgálásában összegyűlt, több mint két évtizedes eredményeket és tapasztalatokat, alátámasztva a módszer jelentőségét a gyermekneurológiában. Orv Hetil. 2024; 165(19): 722–726.

Restricted access

Abstract

This commentary addresses the potential for a nocebo effect arising from the public discourse on psychedelics, especially considering the increasing interest and engagement with these substances. The resurgence of psychedelics in the public and scientific arenas has led to a proliferation of discussions, both positive and cautionary, about their use. However, an imbalance in this discourse, particularly a focus on potential harms without adequate contextualisation, might inadvertently create a nocebo effect. This effect could manifest in naturalistic settings, influencing individuals' experiences with psychedelics, possibly leading to adverse outcomes. The paper discusses the importance of a balanced narrative that equally acknowledges the benefits and risks associated with psychedelic use. It advocates for comprehensive and transparent information dissemination to enable informed decision-making by users.

Open access