Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 11 - 20 of 14,248 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Búcsú prof. dr. Cholnoky Pétertől (1932–2024)

Farewell to Professor Péter Cholnoky (1932–2024)

Orvosi Hetilap
Author:
Kálmán Széll
Restricted access

Életmódváltás? Nincs kifogás!

A testsúlykontroll támogatása a mindennapi gyakorlatban

Lifestyle change? No excuse!

Weight control support in the everyday praxis
Orvosi Hetilap
Author:
Edit Czeglédi

A hazánk felnőtt lakosságának közel egyharmadát érintő elhízás krónikus betegség, amely más krónikus betegségek kockázati tényezőjeként rontja a szomatikus és mentális egészséget, az életminőséget és az életkilátásokat. Valamennyi bizonyítékalapú testsúlycsökkentő terápia alapja az életmódváltás, amely minimálisan az energiabevitel korlátozását és a fizikai aktivitás növelését igényli. A betegek azonban az esetek túlnyomó többségében vonakodnak az életmódváltástól, aggodalmakat fejezve ki ezzel kapcsolatban (például „Én a levegőtől is hízom!”, „Nem bírok sportolni!”, „Nem akarok éhezni!”). Gyakori az orvosok részéről e félelmek „kifogásként” történő értelmezése. Ez az interpretáció egyfelől indulatot szül a páciensek irányában, másfelől meggátolja a figyelmes meghallgatást és az empátia kifejezését, így az ellenállás hátterében álló tényezők nem kerülnek feltárásra, feloldásra. Ennek következtében a szakember vagy nem tudja bevonni a pácienst a terápiába, vagy ha mégis, akkor az együttműködés mértéke elmarad az elvárttól, rontva a kezelés hatékonyságát. A páciens kioktatása vagy akár elmarasztalása pedig rontja az orvos-beteg kapcsolatot, és az egészségügyi ellátórendszer kerüléséhez vezethet, ami súlyosbíthatja úgy a súlyfelesleg mértékét, mint a kísérő betegségek lefolyását. A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan érdemes reagálni a páciensek vonakodást kifejező mondataira, és milyen kommunikációs eszközökkel facilitálhatjuk a súlycsökkentő kezelésbe való sikeres bevonódást és az életmódváltás iránti elköteleződés erősödését, eszközöket adva az egészségkárosító szokások fokozatos leépítéséhez és a hosszú távon is fenntartható, hatékony, egészséges testtömegkontrollt szolgáló egészségvédő szokások kialakításához. Orv Hetil. 2024; 165(19): 727–733.

Open access

Gyorsan növekvő óriás solitaer fibrosus pleuratumor

Rapidly growing giant solitary fibrous tumor of the pleura

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Rózsavölgyi
,
Katinka Andrási
,
Adrienn Dóka
,
Zoltán Sápi
,
Katalin Dezső
, and
Attila Farkas

A pleura solitaer fibrosus tumora viszonylag ritkán előforduló, mesenchymalis sejtekből kiinduló daganat. A legtöbb beteg még nagy tumorméret ellenére is sokáig teljesen tünetmentes. Általában jóindulatú, ám gyakori a lokális recidíva, így különösen fontos az ép széllel történő eltávolításuk. Esetünkben a 77 éves férfi beteget nehézlégzéses panaszok miatt készült mellkasi röntgenfelvétel alapján szűrték ki. A mellkas-CT-vizsgálat egy jobb oldali, rekesz fölötti, éles szélű, dorsalisan elhelyezkedő terimét írt le. Transthoracalis ’core’ (vastagtű-) biopszia történt, mely igazolta a pleura solitaer fibrosus tumorát. Műtét során egy 17 × 16 × 5 cm-es tumort in toto sikerült eltávolítani. Az enyhe tünetekkel jelentkező betegek mellkasröntgen-felvételén látott homogén, éles szélű elváltozások kapcsán gondolni kell a solitaer fibrosus tumor lehetőségére. Mivel kialakulhat a szövettanilag benignus solitaer fibrosus pleuratumor malignus transzformációja, a műtét során teljes reszekcióra kell törekedni. A lokális recidíva lehetősége miatt a beteg szoros klinikai és radiológiai utánkövetése javasolt. Orv Hetil. 2024; 165(19): 754–758.

Restricted access

Hospitalizációt igénylő gyermekkori akut rhinosinusitisek 2016 és 2022 között klinikánkon – retrospektív elemzés

Acute rhinosinusitis in children requiring hospitalization between 2016 and 2022 – retrospective analysis

Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Kelemen
,
Zsolt Bella
,
Eszter Erdélyi
,
Beáta Kiss Fekete
,
Balázs Sztanó
,
László Rovó
, and
Ágnes Kiricsi

Bevezetés: A rhinosinusitis az orr- és orrmelléküregek nyálkahártyájának váladékképződéssel és ödémás duzzanattal járó gyulladása. Az akut bakteriális rhinosinusitis főként szövődményes eseteiben gyakran szükséges fekvőbeteg-intézménybe való felvétel. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának fekvőbetegosztályára 2016 és 2022 között akut rhinosinusitis miatt felvett gyermekek anyagának retrospektív elemzése, illetve annak megállapítása, hogy a COVID–19-járvány befolyással volt-e a felvételt igénylő esetek arányára. Módszer: Demográfiai és klinikai adatok gyűjtése, az eredmények összehasonlítása hazai és nemzetközi irodalmi adatokkal. Eredmények: 497 gyermekből 471 beteg kezelése kizárólag ambulánsan történt. 26 gyermek, 17 fiú és 9 lány került felvételre (1 fő 2 alkalommal). Az átlagéletkor 7,65 év volt. A felvételek 52%-a a három téli hónapban, az összes felvétel 89%-a a novembertől áprilisig terjedő időszakban történt. 19 esetben akut ethmoiditis, 5 esetben akut sinusitis maxillaris, 2 esetben akut pansinusitis, 1 alkalommal akut sphenoiditis volt a felvételi diagnózis. A felvétel oka 19 gyermeknél a következményes szemhéjödéma, 7 esetben az alkalmazott terápia melletti progresszió volt, 1 betegnél intracranialis szövődmény igazolódott. Az átlagos hospitalizáció 4,2 nap volt. 16 esetben amoxicillin-klavulánsav, 11 esetben cefuroxim parenteralis adása történt. 9 esetben (8 orbitalis, 1 intracranialis szövődmény) elkerülhetetlen volt a műtét. Minden betegnél funkcionális endoszkópos beavatkozás történt. 2 alkalommal, orbitatályog miatt, külső megnyitásra is szükség volt, az intracranialis szövődménynél idegsebészeti műtét is történt. Megbeszélés: A vizsgált paraméterek korrelálnak az irodalmi adatokkal, a COVID–19-járványnak tulajdonítható esetszámváltozást nem tapasztaltunk. Következtetés: Az akut rhinosinusitis konzervatív terápiával általában gyógyítható, de előfordulhatnak súlyos, életet veszélyeztető szövődmények. Bár a kórházi felvételt igénylő esetek száma csökkent, a szövődmények aránya nem változott, ezért nagyon fontos azok gyors felismerése és hatékony kezelés. Orv Hetil. 2024; 165(19): 747–753.

Open access

A poszttranszplantációs hypertonia kockázati tényezői veseátültetés után

Predictive factors of post-transplant hypertension in kidney transplant recipients

Orvosi Hetilap
Authors:
Márton Harsányi
,
Reza Amir Manafzadeh
,
Csilla Keresztes
,
Máté Seregély
, and
Bernadett Borda

Bevezetés: A vesetranszplantációt követő magas vérnyomás a krónikus allograftkárosodás fontos kockázati tényezője. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a transzplantáció utáni hypertonia gyakoriságának és lehetséges kockázati tényezői szerepének meghatározása volt. Módszerek: Retrospektív kohorszvizsgálatot végeztünk a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2007. január 1. és 2022. augusztus 19. között vesetranszplantáción átesett betegek körében, akik rendszeresen részt vettek otthoni vérnyomásmérésen. A recipiens demográfiai és laboratóriumi adatait, továbbá a donor jellemzőit a transzplantációt követő 6. és 12. hónapban elemeztük. A magas vérnyomás diagnózisát az Európai Hypertonia Társaság (ESH) iránymutatásai szerint határoztuk meg. Logisztikus regressziót alkalmaztunk a nem korrigált és a korrigált esélyhányados becslésére a transzplantáció utáni magas vérnyomás lehetséges kockázati tényezőinek felmérésére. Eredmények: A vizsgálatba 280 beteget vontunk be. A transzplantáció utáni magas vérnyomás prevalenciája a veseátültetést követően 6, illetve 12 hónappal 49,3%, illetve 53,5% volt. A többváltozós analízist elvégezve a vesetranszplantáció után 6 hónappal a hypertonia prediktív tényezői a férfinem (OR: 1,717, 95% CI: 1,007–2,927; p = 0,047) és a donor-hypertonia (OR: 2,038, 95% CI: 1,038–4,004; p = 0,039) voltak. A szérumhúgysavszint (OR: 1,004, 95% CI: 1,000–1,007; p = 0,033) és a férfinem (OR: 2,048, 95% CI: 1,161–3,614; p = 0,013) független kockázati tényező volt a vesetranszplantáció után 12 hónappal. Megbeszélés: A vesetranszplantáció után a hypertonia előfordulási gyakorisága 49,3% volt. Vizsgálatunk arra utal, hogy a férfinem, a hypertoniás donor és a szérumhúgysavszint a vesetranszplantáció utáni hypertonia lehetséges prediktorai. Következtetés: Az időben fel nem ismert és nem kezelt poszttranszplantációs hypertonia az allograft funkcionális romlásához vezet, s ezzel csökkenti a graft túlélését. Orv Hetil. 2024; 165(19): 734–741.

Open access

A tartós videó-EEG-monitorozás szerepe a gyermekkori epilepsziák diagnosztikájában

The role of long-term video-EEG monitoring in the diagnosis of childhood epilepsies

Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Lőrincz-Molnár
,
Zsuzsa Siegler
,
Márta Hegyi
,
Rita Jakus
,
Tímea Bodó
,
Eszter Kormos
, and
András Fogarasi

A videó-elektroencefalográfiás (EEG-) monitorozás kulcsfontosságú eszköz az epilepsziaszindrómák diagnosztizálásában, illetve a különböző paroxysmalis jelenségek differenciáldiagnosztikájában. Az EEG és a videó kombinálása lehetővé teszi a klinikusok számára az agyi elektromos tevékenységben bekövetkező változások és az azokat kísérő klinikai tünetek közötti összefüggés felismerését, az észlelt rohamjelenség evolúciójának és szemiológiájának valós idejű megfigyelését, a pontos diagnózis és az optimális kezelési terv felállítását. A digitális technika fejlődésével párhuzamosan – jobb képi felbontás, hosszabb felvételi időtartam, nagyobb adattároló kapacitás – a videó-EEG-monitorozás érzékenysége és specifikussága is jelentősen nőtt, hozzájárulva a diagnózisok pontosításához és a személyre szabott kezelési stratégiák kidolgozásához az epilepsziás és más paroxysmalis neurológiai tüneteket mutató betegek számára. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a videó-EEG kiemelt jelentőségéről a gyermekkori epilepszia-kórképek diagnosztikájában, az epilepsziás és a nem epilepsziás paroxysmalis jelenségek megkülönböztetésében, valamint az idegsebészeti beavatkozások előtti kivizsgálásban betöltött szerepéről. Tanulmányunkban bemutatjuk a kórházunk videó-EEG-monitorozási egységében a gyermekkori epilepsziák és paroxysmalis jelenségek kivizsgálásában összegyűlt, több mint két évtizedes eredményeket és tapasztalatokat, alátámasztva a módszer jelentőségét a gyermekneurológiában. Orv Hetil. 2024; 165(19): 722–726.

Restricted access

Abstract

This commentary addresses the potential for a nocebo effect arising from the public discourse on psychedelics, especially considering the increasing interest and engagement with these substances. The resurgence of psychedelics in the public and scientific arenas has led to a proliferation of discussions, both positive and cautionary, about their use. However, an imbalance in this discourse, particularly a focus on potential harms without adequate contextualisation, might inadvertently create a nocebo effect. This effect could manifest in naturalistic settings, influencing individuals' experiences with psychedelics, possibly leading to adverse outcomes. The paper discusses the importance of a balanced narrative that equally acknowledges the benefits and risks associated with psychedelic use. It advocates for comprehensive and transparent information dissemination to enable informed decision-making by users.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Zaineb Hamzaoui
,
Sana Ferjani
,
Lamia Kanzari
,
Roua Ben Ali
,
Latifa Charaa
,
Ichrak Landolsi
,
Ines Medini
,
Sarra Chammam
,
Salma Abid
,
Asma Ferjani
,
Dhouha Kebaier
,
Ahmed Fakhfakh
,
Zoubeir Bouslah
,
Mouna Ben Sassi
,
Sameh Trabelsi
, and
Ilhem Boutiba-Ben Boubaker

Abstract

The JN.1 sub-variant is a new variant of the SARS-CoV-2 Omicron strain, derived from the BA.2.86 sub-variant. It was first detected in late 2023 and has quickly spread to many countries, becoming the most prevalent variant in some regions. JN.1 exhibits a unique mutation (L455S) in the spike protein compared to the BA.2.86 lineage, which may affect its transmissibility and immune evasion capabilities. JN.1 has been designated as a “variant of interest” by the World Health Organization due to its rapidly increasing spread and is being closely monitored for its impact on the COVID-19 pandemic. This study describes the emergence of SARS-CoV-2 JN.1 sub-variant in Tunisia, and reports its mutation profiles.

Nasopharyngeal samples collected over a four-month period (October 2023 to January 2024) were subjected to RNA extraction and real-time RT-PCR confirmation of SARS-CoV-2 infection. The whole-genome sequencing was performed by an iSeq 100 sequencer and COVIDSeq kit reagents (Illumina, USA).

Mutation analysis, using the NextClade platform and GISAID database, revealed the presence of JN.1 in 15 out of 80 positive cases (18.75%) during the study period.

The emergence of JN.1 highlights the ongoing evolution of SARS-CoV-2 and the need for continued surveillance and research to better understand the characteristics and impact of emerging variants.

Restricted access