Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 221 - 230 of 14,347 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors:
Pál Miheller
,
Tünde Kristóf
,
Renáta Bor
,
Klaudia Farkas
,
Petra Golovics
,
László Harsányi
,
Katalin Eszter Müller
,
Ágnes Milassin
,
Károly Palatka
,
Eszter Schäfer
,
Tamás Szamosi
,
Patrícia Sarlós
, and
Tamás Molnár
Open access
Imaging
Authors:
Sérgio Miravent
,
Cármen Jimenez
,
Manuel Lobo
,
Teresa Figueiredo
, and
Rui Pedro P. de Almeida

Abstract

Screening ultrasound, including Point of Care Ultrasonography (POCUS), is widely utilized for rapid clinical guidance in diverse healthcare settings. In this case report, a 34-year-old male with recurrent biliary colic symptoms underwent a Basic Emergency Service ultrasound, revealing a 13 mm gallbladder calculus and signs of inflammation, and was promptly referred to the hospital for further evaluation and treatment. Medical specialist confirmation at the hospital underscored the significance of early detection through POCUS. Despite inconclusive laboratory results, the detailed ultrasound assessment provided a comprehensive understanding, emphasizing the tool's value in averting complications. Thus, screening ultrasound played a pivotal role in justifying the hospital referral, showcasing its vital role in healthcare, especially in resource-limited settings. The judicious use of POCUS can lead to superior outcomes, avoiding unnecessary referrals for non-emergent cases.

Open access

Abstract

We report a case of exposure to Coxiella burnetii in a surgical nurse who underwent an injury of her finger with a scalpel blade during a native aortic valve replacement with a bio-prosthetic cardiac valve conducted on a patient suffering from C. burnetii aortic endocarditis. Given the positivity of C. burnetii culture and PCR from the patient's aortic valve, she was prescribed prophylactic doxycycline 100 mg twice a day for 10 days. Q fever is an occupational zoonosis resulting usually of exposure to infected animals by inhalation of infected aerosols or consumption of contaminated raw milk. Apart from materno-foetal transmission, about 180 cases of human-to-human C. burnetii transmission have been published from 1949 to today, including transmission by blood transfusion, sexual relations, transmission in the healthcare setting to staff, patient attendants and other patients that were likely infected from inhalation of aerosol from respiratory or placental products, transmission to staff during autopsies of patients with Q fever and transmission in familial settings. As C. burnetii is a highly infectious bacterium, that may cause infection with a low inoculum, it should be added to the list of organisms which may be of concern following blood exposure among healthcare professionals.

Restricted access

Az 1-es típusú diabetes mellitus immunterápiája

Immunotherapy of type 1 diabetes mellitus

Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Arapovicsné Kiss
,
Anna Tóth
,
László Schandl
,
Zsófia Kiss
,
Gábor Winkler
, and
János Tibor Kis

Az 1-es típusú diabetes mellitus krónikus lefolyású, progrediáló természetű autoimmun betegség. A genetikai, immunológiai és a kezdeti anyagcsere-eltérések jóval megelőzik a klinikai tünetek jelentkezését, ami már régóta felvetette annak lehetőségét, hogy a betegség kialakulását késleltessük, megakadályozzuk, esetleg visszafordítsuk. Sajnos a prevenciót célzó klinikai vizsgálatok sokáig nem hoztak átütő sikert. A közelmúltban azonban az immunológiai kezelés elérte azt a stádiumot, amelyben az intervenció előnyei meghaladják a kezeléssel járó kockázatot. E lehetőségek napi gyakorlatba ültetése, az inzulinkezelés késleltetésének lehetősége át fogja formálni a betegség kezelésének, illetve az 1-es típusú cukorbetegség tekintetében a nagy kockázatú betegek felkutatásának eddigi stratégiáját. A szerzők összefoglalják az e kórforma immunterápiájával kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Orv Hetil. 2024; 165(10): 363–369.

Restricted access

Az obesitas-hypoventilatiós szindróma kezelése és utánkövetése

Treatment and long-term follow-up of obesity hypoventilation syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Szabolcs Baglyas
,
Luca Valkó
,
Dalma Skultéti
,
Eszter Podmaniczky
,
János Gál
, and
András Lorx

Bevezetés: Az obesitas-hypoventilatiós szindróma (OHS) a tartós otthoni noninvazív légzéstámogatás leggyakoribb indikációja világszerte. Magyarországon ma még kevés adat áll rendelkezésre előfordulásáról és kimeneteléről, bár a tartós otthoni lélegeztetés finanszírozási és terápiás lehetőségei közel egy évtizede elérhetők. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Semmelweis Egyetem Otthoni Lélegeztetési Programjában gondozott OHS-páciensek rövid és hosszú távú klinikai mutatóit elemezzük, különös tekintettel a betegek hosszú távú túlélésére. Módszer: Prospektív vizsgálatunk során azokat az OHS-pácienseket követtük nyomon, akik esetében a tartós légzéstámogatás 2018. 01. 01. és 2023. 01. 30. között indult. Eredmények: A vizsgálatba 63 OHS-beteget vontunk be. A hosszú távú légzéstámogatás 25 (40%) esetben elektíven, 38 (60%) esetben pedig akut légzési elégtelenség kezelését követően került beállításra. 6 hónap lélegeztetésterápiát követően a betegek 96,83%-a (61 páciens) jó együttműködést mutatott a terápiával. A kontrollvizsgálat adatai alapján a betegek átlagosan napi 7,49 (± 2,92) órát használták a noninvazív lélegeztetőgépet, és 54 páciens (86%) esetében elérhető volt a normocapnia. A 63 beteg teljes gondozási ideje a megfigyelési időszak (67 hónap) alatt átlagosan 32,51 (± 18,45) hónap volt, és 6 hónaptól 66 hónapig terjedt. Számításunk alapján a vizsgálatban részt vevők 5 éves kumulatív túlélése 86% volt. Következtetés: Az OHS-betegek a protokoll szerinti, célorientált tartós légzéstámogatás mellett igen jó klinikai eredményekre és a nemzetközi irodalmi adatokhoz képest is kiemelkedő túlélésre számíthatnak. Orv Hetil. 2024; 165(10): 385–392.

Open access

Felnőtt szívtranszplantált betegeket célzó sorstársi mentorprogramok

Peer mentor programs in adult heart transplant population

Orvosi Hetilap
Authors:
Alexandra Assabiny
,
József Otohal
,
Zsófia Ocsovszky
,
Anna Flóra Nagy
,
Orsolya Papp-Zipernovszky
,
Fruzsina Dénes
,
Dávid Becker
,
Béla Merkely
,
Beáta Pethesné Dávid
, and
Balázs Sax

A szervtranszplantáció folyamata kihívásokkal teli, speciális út mind az érintettek, mind hozzátartozóik számára. A pszichoszociális tényezőkről közel fél évszázada tudjuk, hogy jelentősen befolyásolják a transzplantációs folyamatot. A szívtranszplantált populáció gondozása során a recipiens együttműködése (adherencia) nélkülözhetetlen, ennek egyik befolyásoló faktora a társas támogatás. Számos más betegcsoportban alkalmaznak sorstársi támogatásra épülő intervenciókat, úgynevezett sorstársi mentorprogramokat. Ezek fő céljai az ellenőrzött információátadás, valamint a lelki támogatás. Összefoglaló közleményünk célja a sorstársi mentorprogramokról szóló nemzetközi publikációk áttekintése a felnőtt-szívtranszplantációs programok gyakorlatában. Orv Hetil. 2024; 165(10): 379–384.

Open access

Spontán légző, nem intubált, valamint intubált és gépi lélegeztetett betegeken végzett videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítások összehasonlítása

Comparison of non-intubated, spontaneously breathing and intubated, mechanically ventilated videothoracoscopic lobectomy

Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Farkas
,
Katinka Andrási
,
Evelin Szűcs
,
Ferenc Rárosi
,
László Kecskés
, and
József Furák

Bevezetés: A minimálinvazív műtéti technika a mellkassebészetben, a tüdődaganatok ellátása kapcsán előtérbe került az elmúlt évtizedekben, melynek egyik kiemelkedő részét alkotják a spontán légzés mellett elvégzett mellkassebészeti műtétek. Célkitűzés: Jelen közleményünkben a nem intubált és nem relaxált videoasszisztált torakoszkópos (I. csoport) és az intubált és relaxált videoasszisztált torakoszkópos (II. csoport) tüdőlebeny-eltávolítások eredményeit hasonlítottuk össze. Módszer: Az I. csoportban 118, míg a II. csoportban 211, uniportalis tüdőlebeny-eltávolításon átesett beteg adatait hasonlítottuk össze, majd propensit score elemzéssel kiválasztott 70-70 betegnél végeztük el hasonlóan a statisztikai elemzést. Eredmények: A teljes betegcsoportot tekintve a műtéti idő 91,6 és 91,1 perc (p = 0,857), az átlagos dréneltávolítás 3,43 és 4,62 nap (p<0,001), az elhúzódó légáteresztés 12,8% és 20,8% (p = 0,07), a redrenázs 7,7% és 6,16% (p = 0,624), a reoperáció 2,5% és 5,2% (p = 0,393), a morbiditás 18,8% és 27,9% (p = 0,065) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás csak a II. csoportban fordult elő. ’Propensity score’ értékelés után az átlagos műtéti idő 92,08 és 95,25 perc (p = 0,442), az átlagos dréneltávolítás 3,01 és 4,57 nap (p <0,01), az elhúzódó légáteresztés 11,4% és 20% (p = 0,164), a redrenázs 5,7% és 7,14% (p = 0,730), a reoperáció 2,8% és 5,6% (p = 0,681), a morbiditás 15,7% és 27,1% (p = 0,099) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás egyik csoportban sem fordult elő. Következtetés: A nem intubált, nem relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítás általánosságban kedvezőbb eredményeket mutatott az intubált, relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítással szemben. A műtét után hamarabb került sor a mellkasi drén eltávolítására, és a szövődmények aránya is kisebb volt. Orv Hetil. 2024; 165(10): 393–399.

Open access

Új minimálinvazív kezelési lehetőségek jó- és rosszindulatú fül-orr-gégészeti betegségekben nanoszerkezetű hatóanyag-leadó rendszerek alkalmazásával

New minimally invasive treatment options in benign and malignant otorhinolaryngological diseases using nanostructured drug delivery systems

Orvosi Hetilap
Authors:
Diána Szabó
,
László Janovák
,
Mohamed Abdelgafour
,
Tamás Takács
,
Miklós Csanády Jr.
,
Gabriella Spengler
,
László Szakács
,
Miklós Csanády
, and
László Rovó

A fej-nyaki daganatok ma Magyarországon a 4. leggyakoribb daganatos betegségek. Az etiológiai faktorokat tekintve vezető tényező a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezek hiányában a HPV-pozitivitás számít oki tényezőnek. Az eredményes kezelés egyénre szabottan ötvözi a sebészi, kemo-, sugár- és immunterápiát. Munkánkban a kemoterápiás szerek mellékhatásprofiljának szűkítését próbáltuk csökkenteni két ismert és széles körben használt kemoterapeutikumot, ciszplatint és mitomicin C-t tartalmazó, új nanotechnológiai gyógyszerbeviteli rendszer kialakításával. A poli(vinil-alkohol)-tartalmú szintetikus polimerből gyógyszerbeviteli rendszert alakítottunk ki, mely tartalmazza a ciszplatin vagy mitomicin C kemoterapeutikumot. A nanotechnológiai gyógyszerleadó rendszer a célterületre való bevitel után a hatóanyagot koncentrációfüggő mennyiségben, időkontrolláltan adja le a kívánt hatás eléréséhez. Vizsgált szintetikus polimerünk a mukoadhezív, biokompatibilis, biodegradábilis tulajdonságait kiaknázva a hatóanyag leadása után eliminálódik. Ez a korszerű nanotechnológiai gyógyszerbeviteli rendszer egy új lokális kemoterápia lehetőségét veti fel, mellyel nagy fokban csökkenthetjük a kemoterápiás szerek ismert, sok esetben a kemoterápiás kezelés felfüggesztését okozó, súlyos, életet veszélyeztető mellékhatásait. Orv Hetil. 2024; 165(10): 370–378.

Open access

Abstract

Background and objectives

Work addiction (WA), characterized by dimensions such as overcommitment, difficulties in detachment from work, and work-life imbalance, is presumed to be associated with increased smartphone usage, even during risky activities like driving. The study investigated the connection between WA and future problematic and hazardous smartphone use, considering personality factors: anxiety, rumination, and worry.

Methods

A three-wave longitudinal study (N = 1,866) was conducted from March to July 2019, June to September 2020, and June to November 2021, involving a representative sample of 18-34-year-old residents in Hungary's capital. The study employed Hungarian versions of the Bergen Work Addiction Scale, Problematic Mobile Phone Use Questionnaire, Ruminative Response Scale, Anxiety subscale of the Brief Symptom Inventory 18, and Penn-State Worry Questionnaire. Additionally, author-developed questions on mobile phone use while driving were included.

Results

At baseline, those at risk for WA showed more frequent mobile phone use while driving at both time points 2 and 3 compared to the non-risk group. Path analyses revealed rumination, anxiety at time 1, and worry at time 2 as significant mediators between baseline WA and mobile phone use while driving at time 3. However, when analyzing all three mediators together, only anxiety at time 1 and worry at time 2 remained significant.

Discussion and conclusion

This study demonstrates that WA predicts future mobile phone use while driving through mediation by anxiety and worry. Our findings add to the growing evidence highlighting the detrimental aspects of WA, emphasizing the need for improved prevention and treatment strategies.

Open access

Abstract

Background

An imbalance between model-based and model-free decision-making systems is a common feature in addictive disorders. However, little is known about whether similar decision-making deficits appear in internet gaming disorder (IGD). This study compared neurocognitive features associated with model-based and model-free systems in IGD and alcohol use disorder (AUD).

Method

Participants diagnosed with IGD (n = 22) and AUD (n = 22), and healthy controls (n = 30) performed the two-stage task inside the functional magnetic resonance imaging (fMRI) scanner. We used computational modeling and hierarchical Bayesian analysis to provide a mechanistic account of their choice behavior. Then, we performed a model-based fMRI analysis and functional connectivity analysis to identify neural correlates of the decision-making processes in each group.

Results

The computational modeling results showed similar levels of model-based behavior in the IGD and AUD groups. However, we observed distinct neural correlates of the model-based reward prediction error (RPE) between the two groups. The IGD group exhibited insula-specific activation associated with model-based RPE, while the AUD group showed prefrontal activation, particularly in the orbitofrontal cortex and superior frontal gyrus. Furthermore, individuals with IGD demonstrated hyper-connectivity between the insula and brain regions in the salience network in the context of model-based RPE.

Discussion and Conclusions

The findings suggest potential differences in the neurobiological mechanisms underlying model-based behavior in IGD and AUD, albeit shared cognitive features observed in computational modeling analysis. As the first neuroimaging study to compare IGD and AUD in terms of the model-based system, this study provides novel insights into distinct decision-making processes in IGD.

Open access