Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 91 - 100 of 4,306 items for

  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

A marginális zóna lymphoma korszerű diagnosztikája és kezelése

Current diagnostics and treatment options of marginal zone lymphoma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Nóra Adamkovich
and
Péter Batár

A marginális zóna lymphomák (MZL) az indolens, döntően extranodális non-Hodgkin lymphomák (NHL) eltérő szövettani és klinikai megjelenési formáit jelentik. Az összes B-sejtes NHL kb. 10%-a tartozik ebbe a csoportba. Klinikopatológiailag három típus különíthető el: extranodális MZL (eMZL vagy más néven mucosa asszociált lymphoma, MALT), splenicus MZL (sMZL) és nodális MZL (nMZL). Leggyakoribb típusuk az eMZL vagy MALT lymphoma, mely a típusos gyomor- és bélmegjelenésen kívül számos egyéb extranodális szervből kiindulhat. A MZL kórlefolyása indolens, elhúzódó jellegű, melyet időnkénti relapszusok kísérnek. Az esetek egy részében kezelés nélküli megfigyelés, máskor rituximab alapú kemo-immunotherapia vagy lokális folyamat esetén irradiációs kezelés szükséges. A relabált esetek kezelésében az újabb típusú, célzott terápiák hatékonysága biztató kezelési lehetőséget jelent. Az összefoglaló közleményben a szerzők az elmúlt évek nemzetközi irodalmának áttekintésével mutatják be a kórkép diagnosztikai, újabb prognosztikai, valamint legújabb terápiás lehetőségeit.

Open access

Az akut pancreatitis kezelésének aktuális kérdései a sebész szemszögéből

Current issues related to treatment of acute pancreatitis from the surgeon’s point of view

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsolt Szentkereszty
,
Klaudia Balog
,
Tamás Sass
, and
Dezső Tóth

Az akut pancreatitis sebészi kezelése az utóbbi időkben jelentősen megváltozott. A sürgősségi műtétek indikációja és sebészi technikája alapvetően hasonló a korábbi gyakorlathoz, azonban újabb indikációs terület jelent meg. Az abdominalis kompartment szindróma sürgős műtéti indikációt képez, ha a konzervatív és szemikonzervatív kezelés eredménytelen. Ilyenkor napjainkban a dekompressziós laparotomia és a negatívnyomás-terápiával kombinált nyitotthas-kezelés javasolt. A hagyományos sebészi necrosectomia helyett a minimálisan invazív sebészi kezelések terjedtek el, melyek csak a betegség késői stádiumában kialakuló, fertőzött, demarkált pancreasnecrosis esetén javasoltak. Napjainkban a demarkált necrosis első vonalbeli kezelése az endoszkópos endoluminalis transgastricus necrosectomia, de kiterjedt esetekben, és ha a necroticus üreg fala túl vastag, valamint ha cholecystectomia is szükséges, a laparoszkópos vagy nyitott transgastricus necrosectomia indokolt. A szerzők elemzik a sebészi kezelésben beállt változásokat, kitérnek a javallatok és a műtéti technika kérdéseire is. Orv Hetil. 2024; 165(15): 563–567.

Open access

Az izomrelaxáció műtét alatti monitorozási és felfüggesztési gyakorlata a hazai aneszteziológusok körében

Országos online felmérés eredményeinek elemzése

Evaluation of monitoring and reversal habits of neuromuscular blockade by anesthesiologists in Hungary

An online-based survey of current practice
Orvosi Hetilap
Authors:
Marianna Fedor
,
Bettina Fónyad
,
Réka Nemes
,
László Asztalos
,
Béla Fülesdi
, and
Adrienn Pongrácz

Bevezetés: Amennyiben az anesztézia során alkalmazott izomrelaxánsok hatása a műtét végeztével nem szűnik meg, posztoperatív residualis neuromuscularis blokkról beszélünk, amely súlyos szövődmények forrása lehet. A residualis blokk diagnosztizálása kvantitatív neuromuscularis monitorok alkalmazásával lehetséges megbízhatóan. 2016-ban a magyar aneszteziológusok körében kérdőíves felmérés készült a monitorozási és felfüggesztési szokásokról. Célkitűzés: Célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy az elmúlt hat év során alkalmazott képzési programok hatására történt-e változás a monitorozás és felfüggesztés terén. Módszer: 10 kérdésből álló, online kitölthető kérdőívet készítettünk a Google Forms szoftver alkalmazásával, melyet a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság segítségével juttattunk el a hazai aneszteziológusokhoz. 7 kérdés teljesen megegyezett a 2016-os kérdőív kérdéseivel, 1 kérdésnél egy plusz válaszlehetőséget adtunk meg, és 2 új kérdést fogalmaztunk meg. A statisztikai elemzést khi2-teszttel végeztük. Eredmények: A kérdőív 2022. október 4-től december 31-ig volt elérhető. Összesen 132 válasz érkezett. A felmérésben részt vevők 69%-a szerint residualis blokk az esetek csak 0–5%-ában fordul elő. Ez az arány 2016-ban 75,6% volt (p = 0,253). A válaszadók 53,1%-a az esetek 0–10%-ában monitorozza az izomrelaxáció fokát a korábbi 75,8%-kal szemben, míg a rendszeresen és mindig monitorozók aránya 8%-ról 20,8%-ra emelkedett (p = 0,0005). Csökkent azok aránya, akik csak az esetek 0–25%-ában alkalmaznak felfüggesztést (20% vs. 31,15%), és emelkedett azok aránya, akik rendszeresen, mindig, illetve monitorozás alapján antagonizálnak (56,2% vs. 38,54) (p = 0,017). Az aneszteziológiai munkahelyek 82%-ában áll rendelkezésre kvantitatív monitor, de csak 23%-ában érhető az el minden műtőben; szignifikáns változás nem történt. Következtetés: Az aneszteziológusok továbbra is jelentős arányban alábecsülik a residualis neuromuscularis blokk előfordulásának gyakoriságát. A nem vagy igen ritkán monitorozók aránya csökkent, és többen monitoroznak rendszeresen, illetve mindig. Ezzel együtt csökkent azok aránya, akik nem vagy ritkán függesztik fel az izomrelaxánsok hatását, és szignifikánsan megemelkedett azok aránya, akik rendszeresen, illetve mindig reverzálnak. A kvantitatív neuromuscularis monitorok még mindig nem érhetők el mindenki számára. Orv Hetil. 2024; 165(15): 574–583.

Open access

Az oktenidin-dihidroklorid antiszeptikum alkalmazása a fül-orr-gégészetben

Application of octenidine-dihydrochloride antiseptic in otorhinolaryngology

Orvosi Hetilap
Authors:
András Molnár
,
Magdolna Krasznai
, and
Stefani Maihoub

Az oktenidin-dihidroklorid antiszeptikum mint bőr- és felületfertőtlenítő elterjedt a mindennapi gyakorlatban, fül-orr-gégészeti használatának lehetőségei azonban kevésbé ismertek. Az oktenidin-dihidroklorid szintetikus piridinszármazék, amely az antiszeptikus hatás tekintetében széles spektrumot ír le. Hatékonynak bizonyult Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal, burokkal rendelkező vírusokkal és egyes gombákkal szemben is. Az orr, a szájüreg, valamint a garat gazdagon tartalmaz mikrobákat, és mint első behatolási kapuk, infekciók gyakori színhelyei. Sajnálatos tény, hogy folyamatosan nő az antibiotikumokkal és antimikotikumokkal szembeni rezisztencia, a felső légúti vírusos fertőzések esetében pedig az antivirális készítmények nem alkalmazhatók rutinszerűen. Ennek megfelelően az antiszeptikumok mindennapi alkalmazása előnyös lehet, amelyekkel szemben – aspecifikus hatásuknak köszönhetően – a rezisztenciák kialakulásának lehetősége kisebb. Az oktenidin-dihidroklorid fül-orr-gégészeti alkalmazásáról számos korábbi tanulmány született, amelyek megerősítették a hatékonyságát különböző infekciók esetében – ezek eredményeit foglaljuk össze a jelen közleményben. Antibakteriális spektruma alapján, amely magában foglalja a pharyngitist leggyakrabban okozó kórokozókat, az oktenidin-dihidroklorid-tartalmú szopogatótabletta előnyösen használható a garatgyulladások kezelésében, amit megerősít, hogy antibiotikummal együtt alkalmazva szinergista hatású. Az egyes speciális pharyngitisek közül például korábbi kutatási eredmények a Neisseria gonorrhoeae fertőzéssel szemben is hatékonynak találták, ami lényeges, hiszen az azitromicinnel szembeni rezisztencia folyamatosan nő. A mindennapi fül-orr-gégészeti gyakorlatban, de más szakmákat érintően is lényeges a tracheakanülök potenciális szerepe, a rajtuk keletkező biofilm által nosocomialis infekciók létrejöttében. Korábbi kutatás például oktenidin-dihidroklorid hatóanyaggal bevont műanyag tracheakanül dekontaminációját vizsgálta Pseudomonas aeruginosa és Staphylococcus aureus kórokozók tekintetében, azzal az eredménnyel, hogy a kolonizáció a bevont tracheakanülök esetében szignifikánsan csökkent. További fontos eredmény, hogy a meticillinrezisztens S. aureusszal szemben is eredményesnek bizonyult, amely az orrbemenetben gyakran kolonizál és okoz fertőzést. Gombák tekintetében biztató eredmények adódtak a Candida albicans esetében, amely viszonylag gyakran okoz gombás pharyngitist, például immunszupprimált betegekben vagy antibiotikumok túlzott/indokolatlan használata során. Elmondható ezenkívül, hogy az azolokkal szembeni rezisztencia növekvő tendenciát mutat. Az oktenidin-dihidroklorid számos fül-orr-gégészeti infekció esetében jó választás lehet, az egyes eredményeket azonban további klinikai kutatásokkal szükséges megerősíteni. Orv Hetil. 2024; 165(15): 568–573.

Open access

A gyermekkori hátfájdalom hátterében álló ritka kórkép: krónikus nem bakteriális osteomyelitis

A rare condition underlying childhood back pain: chronic nonbacterial osteomyelitis

Orvosi Hetilap
Authors:
Janka Juszt
,
Noémi Benedek
,
Gabriella Mohay
,
Zsuzsanna Herbert
,
Ádám Győri
, and
Bernadett Mosdósi

A gerincfájdalom hátterében a gyakoribb benignus kórképek mellett malignus elváltozások és súlyos gyulladással jellemezhető kórképek is előfordulhatnak. A kivizsgálás során a részletes laboratóriumi vizsgálatok mellett a képalkotó diagnosztikának kiemelkedő jelentősége van. A csontfájdalom hátterében ritkán a krónikus nem bakteriális osteomyelitis is állhat. A szerzők egy 9 éves leánygyermek esetét mutatják be, aki több hónapja fennálló, progrediáló háti gerincfájdalommal jelentkezett szakvizsgálaton. A laboratóriumi vizsgálatok során enyhén emelkedett gyulladásos aktivitáson kívül kórjelző eltérés nem volt. A mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) a thoracalis VIII. csigolyakompresszió mellett a csigolyatestben, az alsó zárólemez mentén körülírt, hiperintenzíven halmozó képletet írt le. A pontos etiológia tisztázására biopsziás mintavétel történt. A szövettani vizsgálat a malignitást kizárta, krónikus gyulladásra utaló eltérést mutatott. A beteg átmenetileg szteroidkezelésben részesült, de relapsus jelentkezett, ezért biológiai terápia, adalimumab került bevezetésre. A terápia hatásosnak bizonyult, mind a klinikai tünetek, mind a képalkotó vizsgálatok alapján tartós remisszió észlelhető. A jelen esettanulmány a gerincfájdalom hátterében álló ritka kórképre hívja fel a figyelmet. A kórkép diagnózisában az MRI kiemelkedő fontossággal bír. A betegség kezelésében immunszuppresszív terápia alkalmazása szükséges. Orv Hetil. 2024; 165(15): 595–600.

Open access

A szubjektív egészségi állapot és a dohányzás összefüggése rendfenntartó dolgozók körében

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei tapasztalatok

Relationship between the subjective health status and smoking among police officers

Experiences in Szabolcs-Szatmár-Bereg county
Orvosi Hetilap
Authors:
Aliz Ambrusz
,
Ferenc Németh
,
Zsuzsanna Borbély
, and
Erika Malét-Szabó

Bevezetés: Világszerte nagy figyelmet fordítanak a dohányzásra mint legfőbb megelőzhető halálokra, ugyanakkor szakmacsoportok szerinti prevalenciájáról keveset tudunk. Célkitűzés: A rendvédelem területén a dohányzás előfordulási gyakoriságának felmérése, valamint a dohányzási status és a szubjektív egészségi állapot összevetése. Módszer: Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság hivatásos állományú tagjai között kvantitatív, papíralapú felmérés. Keresztmetszeti vizsgálat (N = 1704; átlagéletkor: 39,2 év; SD: 8,12; nő: 13,7%; férfi: 86,2%). Eredmények: A vármegyében a rendőrök 32,3%-a dohányzik, a férfiak 32,8%-a, míg a nők 29,1%-a. 24,3% már leszokott a dohányzásról, és 43,4% sohasem dohányzott. A munkarend tekintetében a dohányzás prevalenciája a váltásos 1. (12/24) munkarendben dolgozók esetében a legmagasabb: 36,3%. A dohányzók között a hivatali (napi 8 óra) munkarendben dolgozók aránya a legkisebb: 23,8%. A szubjektív egészségi állapot és a dohányzási status közötti összefüggés nem szignifikáns, de tendeciózusnak mondható (Kruskal–Wallis: p = 0,054). A dohányzóknál amellett, hogy jónak minősítik egészségi állapotukat, az átlagérték alacsonyabb (M: 3,96; SD: 0,61). Akik soha nem dohányoztak (M: 4,03; SD: 0,60), vagy akik már leszoktak a dohányzásról (M: 4,04; SD: 0,61), szintén jónak érzik egészségi állapotukat. Következtetés: A rendvédelemben dolgozók dohányzási prevalenciája magasabb a magyar népességi adatok viszonylatában és a nemzetközi rendvédelmi területen történő összehasonlításban. Az egészségfejlesztési programoknak továbbra is kiemelten kell kezelniük a dohányzás leszoktatását segítő intervenciókat. Orv Hetil. 2024; 165(15): 584–594.

Open access

Abstract

The abscopal effect, a rare phenomenon in cancer treatment, involves tumor regression in a distant location from the targeted therapy. This case focuses on a 74-year-old woman with metastatic papillary thyroid cancer. Despite prior treatments, she experienced pulmonary nodule progression and hemoptysis. Bland particle embolization was performed on the right bronchial artery branches supplying lung metastases, leading to significant reductions in size, number, and metabolic activity of the right-sided nodules and decreased metabolic activity of the untreated left-sided nodules, without additional cancer-related treatments. The abscopal effect has been observed with various interventional oncologic procedures, indicating a potential role in stimulating the immune response and altering the tumor microenvironment. Further investigation is needed to understand bland embolization's immunomodulatory effects and implications for triggering the abscopal effect.

Open access

Abstract

Background and aims

Impaired inhibitory control accompanied by enhanced craving is hallmark of addiction. This study investigated the effects of transcranial direct current stimulation (tDCS) on response inhibition and craving in Internet gaming disorder (IGD). We examined the brain changes after tDCS and their correlation with clinical variables.

Methods

Twenty-four males with IGD were allocated randomly to an active or sham tDCS group, and data from 22 participants were included for analysis. Participants self-administered bilateral tDCS over the dorsolateral prefrontal cortex (DLPFC) for 10 sessions. Stop-signal tasks were conducted to measure response inhibition and participants were asked about their cravings for Internet gaming at baseline and post-tDCS. Functional magnetic resonance imaging data were collected at pre- and post-tDCS, and group differences in resting-state functional connectivity (rsFC) changes from the bilateral DLPFC and nucleus accumbens were examined. We explored the relationship between changes in the rsFC and behavioral variables in the active tDCS group.

Results

A significant group-by-time interaction was observed in response inhibition. After tDCS, only the active group showed a decrease in the stop-signal reaction time (SSRT). Although craving decreased, there were no significant group-by-time interactions or group main effects. The anterior cingulate cortex (ACC) showed group differences in post- versus pre-tDCS rsFC from the right DLPFC. The rsFC between the ACC and left middle frontal gyrus was negatively correlated with the SSRT.

Discussion and conclusion

Our study provides preliminary evidence that bilateral tDCS over the DLPFC improves inhibitory control and could serve as a therapeutic approach for IGD.

Open access

Abstract

Background and aims

Since the inclusion of Compulsive Sexual Behavior Disorder (CSBD) in the International Classification of Diseases (11th ed.), there has been little effort placed into developing clinical recommendations for lesbian, gay, bisexual, and queer (LGBQ) clients with this condition. Thus, we develop preliminary clinical recommendations for mental health professionals working with LGBQ clients who may be struggling with CSBD.

Methods

The present paper synthesizes the CSBD literature with advances in LGBQ-affirming care to develop assessment and treatment recommendations. These recommendations are discussed within the context of minority stress theory, which provides an empirically supported explanation for how anti-LGBQ stigma may contribute to the development of mental health conditions in LGBQ populations.

Results

Assessment recommendations are designed to assist mental health professionals in distinguishing aspects of an LGBQ client's sociocultural context from CSBD symptomology, given recent concerns that these constructs may be wrongly conflated and result in misdiagnosis. The treatment recommendations consist of broadly applicable, evidence-based principles that can be leveraged by mental health professionals of various theoretical orientations to provide LGBQ-affirming treatment for CSBD.

Discussion and Conclusions

The present article provides theoretically and empirically supported recommendations for mental health professionals who want to provide LGBQ-affirming care for CSBD. Given the preliminary nature of these recommendations, future research is needed to investigate their clinical applicability and efficacy.

Open access

Az első hazai tapasztalatok összegzése kromoszomális microarray-analízis és teljesexom-szekvenálás módszerekkel a magzati diagnosztikában

Summary of the first Hungarian experiences with prenatal chromosomal microarray analysis and whole-exome sequencing

Orvosi Hetilap
Authors:
Henriett Pikó
,
Anett Illés
,
Sándor Nagy
,
Artúr Beke
,
Kristóf Árvai
,
Tibor Elekes
,
Emese Horváth
,
Miklós Ferenczy
,
Péter Mosonyi
,
Valéria Lukács
,
Valéria Klujber
,
Olga Török
,
Zsuzsanna Kiss
,
Erika Tardy
,
Zsolt Tidrenczel
,
Bálint Tobiás
,
Bernadett Balla
,
Péter Lakatos
,
János Kósa
, and
István Takács

Bevezetés: Az elmúlt évtized egyik jelentős technológiai újdonsága az ún. ’high-throughput’ molekuláris genetikai vizsgálati módszerek – mint a kromoszomális microarray-analízis (chromosomal microarray analysis, CMA) és a teljesexom-szekvenálás (whole-exome sequencing, WES) – elterjedése a praenatalis diagnosztikában. Célkitűzés: Az elmúlt 5 évben munkacsoportunk több mint 252 praenatalis vizsgálatot végzett hazai laboratóriumi háttérrel, amelyek indikációját különböző súlyosságú strukturális magzati ultrahangeltérések képezték. A klasszikus citogenetikai vizsgálatok eredményétől függően végeztük el a nagy felbontású CMA- és WES-analíziseket a praenatalis diagnosztika érdekében. Módszer: A CMA-vizsgálatokat a „GeneChip System 3000 Instrument” platformmal végeztük az SNP-alapú komparatív hibridizálás módszerével. Az általunk elvégzett újgenerációs szekvenálás során a teljes humán exom szekvenciájának meghatározása IonTorrent és Illumina platformokkal történt. Eredmények: Összesen 252 magzati CMA-vizsgálatot végeztünk, és 42%-ban mutattunk ki valamilyen hiányt vagy többletet, ebből 22%-ban igazoltunk kóros eltérést. 42 esetben végeztünk WES-t, amelyből 9 esetben (21,4%) azonosítottunk kóros eltérést az öröklésmenetet támogató, a magzati fenotípussal feltételezhetően összefüggésben lévő, a ClinVar adatbázis vagy az ACMG-klasszifikáció alapján. Megbeszélés: Tekintettel arra, hogy a magzati fenotípus értékelése közvetett, a praenatalis CMA- és WES-elemzésnek elsősorban a magzati ultrahangvizsgálat során azonosítható strukturális anomáliákkal összefüggő génekre, kromoszomális régiókra kell korlátozódnia. A szülők vizsgálata mind a CMA-, mind a WES-analízisek során kiemelt jelentőséggel bír, főleg azokban az esetekben, amelyeknél a kapott eltérés nem hozható egyértelmű összefüggésbe az ultrahangeltérésekkel. Következtetés: Fontos meghatározni azokat a paramétereket, amelyek alapján a magzati mintában talált kópiaszám-eltéréseket és WES-vizsgálattal igazolt variánsokat a leletben közöljük (figyelembe véve a nemzetközi ajánlásokat). Ezek alapján a praenatalis klinikai genetikai tanácsadáskor sokkal használhatóbb információk adhatók. Orv Hetil. 2024; 165(14): 523–530.

Open access