Browse our Medical Journals - AKJournals
Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.
Medical and Health Sciences
Az egészségértés komplex felmérése ischaemiás szívbetegek körében
Complex assessment of health literacy among patients living with ischemic heart disease
Bevezetés: A szív-érrendszeri betegségek világszerte mindkét nem esetében vezető halálokok, köztük a leggyakoribb az ischaemiás szívbetegség. Az egészségügyi információk megszerzési, értelmezési, felhasználási készségeinek gyűjtőfogalma az egészségértés, mely a prevenció több szintjén előre jelezheti az egészségi állapotot, valamint a cardiovascularis mortalitást. Célkitűzés: Kutatásunk célja az egészségértés szintjének és pszichodemográfiai összefüggéseinek vizsgálata volt ischaemiás szívbetegekben. Módszer: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban magyar ischaemiás szívbetegek mintáján (n = 78) mértük az egészségértést, emellett az ezzel összefüggő életmódbeli és pszichés jellemzőket. Mérőeszközök: Brief Health Literacy Screening (BHLS), Short Test of Functional Health Literacy for Adults (S-TOFHLA), Heart Disease Knowledge Questionnaire; Rövidített Vitális Kimerültség Kérdőív, Brief Illness Perception Questionnaire, Medication Adherence Report Scale, egészség-magatartás és szubjektív egészségi állapot saját kérdéssorral. Eredmények: Egyik egészségértés teszten sem különbözött szignifikánsan a betegek pontszáma a standard értékektől. Az S-TOFHLA teszten a kitöltők mindössze 6,4%-ának volt nem megfelelő az eredménye, a BHLS tesztnél a 3,8%-uknak. A funkcionális egészségértést az életkor és a vitális kimerültség jelezte előre szignifikánsan (F(72) = 3,94), önállóan csak az utóbbi. A betegségismeret varianciájának 25,7%-át magyarázta az életkort, az iskolai végzettséget és a funkcionális egészségértést tartalmazó regressziós modell (F(74) = 8,18), önállóan az utóbbi kettő jelezte előre. Az önbevallásos egészségértés varianciájának 41,2%-át magyarázta az életkort, az iskolai végzettséget, a vitális kimerültséget, a betegségismeretet és a rizikóviselkedést tartalmazó regressziós modell, amelyben szignifikáns, független előrejelző volt az iskolai végzettség és a vitális kimerültség. A különböző egészségértés-típusok hatását az egészségügyi kimeneti változókra további regressziós modellekkel teszteltük: a betegségreprezentáció varianciájának 29,8%-át magyarázták együttesen (F(3) = 9,321), önálló előrejelzője azonban csak a BHLS teszt volt. Következtetés: Az egészségértés ismert meghatározói mellett rámutattunk a vitális kimerültség szerepére, továbbá az egészségértés és a betegségismeret, valamint a betegségreprezentáció szoros összefüggéseire. A jövőbeli betegedukációk tervezésekor fontosnak tartjuk az egészségértésszint mérését és figyelembevételét. Orv Hetil. 2024; 165(30): 1166–1175.
A D-vitamin-ellátottság és egyes fehérjefrakciók közötti összefüggés vizsgálata vesebetegekben
Relationship between the vitamin D supply and some protein fractions in patients with chronic kidney disease
Bevezetés: A krónikus vesebetegség gyakran jár együtt súlyos D-vitamin-hiánnyal. Kimutatása a szérum 25-hidroxi-D-vitamin-szintjének mérése alapján történik, amelyhez a rutinban főként az immunoassay-t alkalmazzák. Ennek hátránya, hogy az eredmény függ a minta D-vitaminkötő és egyéb fehérjéinek szintjétől is. Célkitűzés: Egyes szérumfehérjék és a D-vitamin-ellátottság közötti kapcsolat tanulmányozása D3-vitamin-naiv, krónikus vesebetegekben. Módszerek: 103 beteg (30 nem dializált, 36 peritonealis dializált és 37 hemodializált) szérumában mértük meg az összes 25-hidroxivitamin-D, a kalcium, az összfehérje, az albumin, a D-vitaminkötő fehérje és az elektroforetikus fehérjefrakciók szintjét. Az intakt parathormon koncentrációt 2. és 3. generációs módszerrel is meghatároztuk. Eredmények: Elégséges D-vitamin-ellátottságot egy esetben sem igazoltunk. A nem dializáltak 87%-a, a hemodializáltak 86%-a, a peritonealisan dializált betegek mindegyike D-vitamin-hiányos volt. A dializáltakban a referenciatartományon kívül eső alfa-1- (18%), béta- (22%) globulin és az albumin/globulin hányados (19%) szignifikánsan ritkábban fordult elő, mint a dialízisben nem részesülő esetekben, szemben a D-vitaminkötő fehérjével (37%). A peritonealisan kezeltekben szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult az összes 25-hidroxivitamin-D, kalcium és összfehérje, gamma-globulin, albumin/globulin hányados értéke és szignifikánsan magasabbnak az alfa-1,2-globulin és a D-vitaminkötő fehérje szintje. Csak a peritonealisan dializált betegekben igazolódott az összes 25-hidroxivitamin-D és az intakt parathormon között szignifikáns negatív korreláció mindkét módszerrel mérve, míg ez a hemodializált betegek esetében csak 3. generációs módszerrel igazolódott. Következtetés: Krónikus vesebetegekben a gyakori D-vitamin-hiány súlyosbodik a dialízis után, különösen a peritonealisan dializáltakban, ezért nekik nagyobb dózis D3-vitamin adása szükséges. A magas alfa-1-globulin-szint D-vitamin-hiánnyal jár együtt mind a dializált, mind a nem dializált esetekben. A peritonealisan dializáltakban a D-vitaminkötő fehérje és az egyéb szérumfehérjék szintjei gyakrabban eltérnek a referenciatartománytól, mint a hemodializáltakban. A szekunder hyperparathyreosis kezelésében a natív D-vitamin adásának is jelentősége van. Ez a peritonealis dialízisben mindkét intaktparathormon-módszerrel, de hemodialízisben csak a 3. generációs módszerrel igazolódott, ezért hemodialízisben ennek a módszernek a használata javasolt. Orv Hetil. 2024; 165(30): 1154–1165.
A kétoldali Ménière-betegség és az autoimmun belsőfül-betegség elkülönítő diagnosztikája
Differential diagnosis of bilateral Ménière’s disease and autoimmune inner ear disease
Bevezetés: A Ménière-betegség gyógyíthatatlan, de menedzselhető betegség. Alapja az endolympha terének „kitágulása”, az endolympha hydrops. Lehet egy- vagy kétoldali. A tünetek megjelenése alapján metakrón vagy szinkrón megjelenésről beszélhetünk. Hasonló tünetekkel jelentkezhet az autoimmun belsőfül-betegség. Célkitűzés: Kétoldali Ménière-betegséggel diagnosztizált betegek (7 beteg: 2 férfi és 5 nő) belső fülének feltérképezése, immunológiai statusuk felderítése, továbbá az egyéb kórképektől, főleg az autoimmun belsőfül-betegségtől való differenciálás, tapasztalatok alapján egy kivizsgálási protokoll felállítása. Módszer: Kétoldali Ménière-betegeknél rohammentes állapotban a fül-orr-gégészeti, otoneurológiai és immunológiai status, valamint az anamnézis felvétele, továbbá az angularis vestibuloocularis reflex (aVOR) nagy és kis frekvenciájú működésének felmérése. Az előbbit videofejimpulzus-teszt (vHIT), míg az utóbbit kalorizációs teszt során vizsgáltuk. Tisztahang-küszöbaudiogramot végeztünk. Mágneses rezonanciás képalkotó segítségével koponyafelvétel készült. Az immunológiai laborvizsgálat vérszérumból történt. Eredmények: A betegeknél szisztémás autoimmun betegség nem igazolódott. Minden esetben kétoldali, a mély frekvenciákat is érintő pancochlearis sensorineuralis halláscsökkenés volt látható. vHIT során két esetben a magas frekvenciájú aVOR érintettsége is igazolható volt, melyet a betegség előrehaladottságának véleményeztünk. A többi esetben ép működésű, magas frekvenciájú aVOR-t találtunk. A kalorizációs teszt során minden esetben kétoldali ívjáratparesis volt látható. Megbeszélés: A szakirodalomban számos tanulmány foglalkozik az általunk megfigyelt, a vHIT és a kalorizációs teszt közötti diszkrepanciával. Ez az aVOR receptorának, a crista ampullarisnak az anatómiájából következhet: míg a magas frekvenciájú aVOR-t a centrálisan elhelyezkedő I-es típusú szőrsejtek érzékelik, addig az alacsony frekvenciájú aVOR-t a perifériásan elhelyezkedő II-es típusú szőrsejtek. Az utóbbiak szelektív károsodását figyelték meg Ménière-betegségben és autoimmun belsőfül-betegségben is. Ugyanakkor segített a differenciálásban a betegek rendezett immunológiai statusa, az intravénás kortikoszteroidra adott gyenge válaszuk, egy esetben pedig a saccotomiát követő állapotjavulás. Következtetés: A tapasztalatok alapján egy kivizsgálási protokollt kíséreltünk meg felállítani olyan betegek esetében, akik kétoldali fültünetekkel, rohamokban jelentkező, forgó jellegű szédüléssel jelentkeznek. Javasoljuk többek között a vHIT, a kalorizációs teszt és az immunológiai kivizsgálás elvégzését is. Megfontolandónak tartjuk egy multicentrikus vizsgálat elvégzését is mindkét kórképpel kapcsolatban. Orv Hetil. 2024; 165(30): 1176–1183.
A klorokin és hidroxiklorokin okozta toxikus maculopathia: a diagnosztika és a terápiás irányelvek áttekintése a hazai és a nemzetközi gyakorlatban
Chloroquine and hydroxychloroquine maculopathy: a review of diagnostic and therapeutic guidelines in Hungarian and international clinical practice
Az aminokinolinok egy régóta használt gyógyszercsoport, amely napjainkban is elengedhetetlen számos kórkép, különösen szisztémás gyulladásos kórképek terápiájában. Az éles látásért felelős retinarész, a macula klorokin és hidroxiklorokin által okozott toxikus károsodása már jól ismert mellékhatás volt a múlt században is. Az ilyen gyógyszert hosszú távon szedő krónikus betegek szemészeti szűrése azóta visszatérő kérdéskör, mely az újonnan megjelenő evidenciák által folyamatosan megújuló vizsgálati protokollokban nyilvánul meg. Tanulmányunkban áttekintjük a jelenleg érvényes nemzetközi irányelveket, kitérve arra, hogy az ezekben újonnan történő változtatások milyen új adatokon alapszanak. Ismertetjük a korszerű szemészeti szűrés műszereit (automata látótérvizsgálat, optikaikoherencia-tomográfia [OCT], fundus-autofluoreszcencia [FAF], multifokális elektroretinográfia [mfERG]), valamint a klorokint vagy hidroxiklorokint szedő betegeknél azonosított rizikófaktorokat, melyek hajlamosítanak a maculopathia kialakulására. Végezetül egy hazai viszonyokra adaptált szűrési protokollt szeretnénk bemutatni. Orv Hetil. 2024; 165(30) 1147–1153.
Cysticus lymphangioma az ileumban
Cystic lymphangioma of the ileum
A cysticus lymphangioma ritka, nyirokér-eredetű benignus neoplasia, melyről kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Főként gyermekek betegségeként írják le, és hátterében congenitalis malformatiót véleményeznek. Elsődleges lokalizációja a fej-nyaki és az axillaris régió, ugyanakkor hasűri manifesztáció is előfordulhat, mely esetekben a diverz klinikai kép végett ritkán merül fel ezen entitás differenciáldiagnosztikai lehetőségként. Az általunk bemutatott esetismertetésben egy 10 éves leánygyermek került osztályos felvételre görcsös hasi fájdalom miatt, melynek hátterében a hasi ultrahangvizsgálat az ileum területén a mesenteriumot is érintő, számos cysticus képletből álló tumort véleményezett. A laesio volvulust is okozott, és az érintett bélszakasz reszekciója megtörtént. A makroszkópos vizsgálat során barnás, zavaros bennékű, cystosus képleteket észleltünk. Mikroszkóposan a lamina propriában, a tunica submucosában, a tunica muscularisban és a környező mesenterialis zsírszövetben is számtalan, cysticusan kitágult nyirokér átmetszete volt látható, melyeket atípiamentes, lapos endothelsejtek béleltek. Immunhisztokémiai vizsgálat során diffúz, erős CD31-, továbbá CD34-pozitivitás volt tapasztalható. Az esetet cysticus lymphangiomának véleményeztük. A beteg a műtét óta tünetmentes. Közleményünkben a cysticus lymphangioma igen ritka abdominalis manifesztációját mutatjuk be irodalmi áttekintés mellett, a magyar irodalomban először. A nemzetközi leírásokban is tükröződő, sokrétű klinikai megjelenés jól mutatja, hogy ezen laesio felismerése és differenciáldiagnosztikai megfontolása körülményes lehet, azonban képalkotó vizsgálattal és szövettani, szükség esetén immunhisztokémiai vizsgálatokkal definitív diagnózishoz juthatunk. A nemzetközileg alkalmazott ’gold standard’ laparoszkópos reszekció után jó prognózis mutatkozik a leírt eseteken. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1135–1139.
Elülsőszegmentum-optikaikoherencia-tomográfia (OCT) a korszerű szemészeti diagnosztikában
Anterior segment optical coherence tomography in modern ophthalmic diagnostics
Az 1990-es évektől a tomográfiás vizsgálati technikák a szemészetben jelentős fejlődésen mentek keresztül. Az optikaikoherencia-tomográfiának (OCT) döntő szerepe van a retina kórképeinek differenciáldiagnózisában, ez az infravörös fénnyel működő noninvazív technika azonban a szem elülső szegmentumának képalkotására is kiválóan alkalmas. A korábbi „time-domain” rendszerű tomográfiákat a szemmozgásra kevésbé érzékeny, nagyobb felbontásra képes ’spectral-domain’ és ’swept-source’ típusok váltották fel. Mikrométeres felbontású képalkotása a rekonstruált keresztmetszeti képek mellett kvantitatív adatokat biztosít a szemfelszíntől a szemlencséig. Alkalmazási területeihez tartozik a szemfelszín, a cornealis homályok, degenerációk, dystrophiák vizsgálata. A szaruhártyakórképek diagnosztikájában előnye, hogy megbízható adatokat szolgáltat nemcsak az elülső, hanem a hátulsó felszín görbületéről, így a szaruhártya valódi teljes törőerejéről, valamint vastagságáról is. Segítségével a korai keratoconus is kiszűrhető. Emellett kiválóan alkalmazható szaruhártyaműtétek (refraktív sebészet, szaruhártya-átültetés) utáni követésre. Ezeken felül a glaucoma diagnosztikájában, műlencsetervezésben is pontos, megbízható technológia. Az egyik legújabb felhasználási területe az operálómikroszkópba integrált formája, amely műtét közben az operatőr munkáját segíti. Másik, szintén újdonságnak számító formája az elülső szegmentum noninvazív angiográfiás vizsgálata. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1112–1121.
A gerincvelői izomsorvadás újszülöttkori szűrésének eredményei Magyarországon 2023-ban
Results of neonatal screening for spinal muscular atrophy in Hungary in 2023
Bevezetés: A gerincvelői izomsorvadással született betegek optimális egészségügyi ellátása csak az újszülöttkori szűréssel érvényesülhet. Ennek a gyógyíthatatlan, progresszív, gyermekkorban a leggyakrabban halált okozó genetikai betegségnek az újszülöttkori szűrését számos országban bevezették, és bizonyították hasznosságát a korai diagnózis és terápiakezdet jelentős eredményeivel. Célkitűzés: A betegség újszülöttkori szűrése hazai kutatási programjának értékelése a választott szűrőmódszer megbízhatóságának, lakossági igényének, költséghatékonyságának és a korai kezelés egészségnyereségének vizsgálatára; eredményessége esetén javaslattétel az újszülöttkori szűrővizsgálatok közé történő automatikus felvételére. Módszer: Az izomsorvadás szűrése a szülők önkéntes beleegyezése és ingyenes részvétele esetén a rutinszerű szűrésekre levett vérmintából. Pozitív szűrőteszt esetén megerősítő molekuláris genetikai vizsgálat a szűrőteszt ellenőrzésére és a választható terápiát befolyásoló paralóg gén kópiaszámának meghatározására. A terápia- és kezelőközpont megválasztása genetikai tanácsadás keretében, a szülőkkel hozott közös döntés alapján. A választott gyógyszer kontraindikációjának kizárásához és a finanszírozás egyedi méltányosságának elbírálásához szükséges vizsgálatok után az engedély birtokában a gyógyszeres kezelés elvégzése, majd a betegek tartós követése. Eredmények: A program 14 hónapja alatt a szűrés lakossági népszerűsége kimagasló volt, az újszülöttek 75,45%-ára kiterjedt. 9 gyermeknél újszülöttkorban, tünetmentes stádiumban igazolódott a betegség, és átlagosan 36,2 napos életkorban megtörtént a gyógyszeres kezelés: 8 betegnél tünetmentes, 1-nél tünetes állapotban. Tünetmentes terápiakezdet után átlag 218,5 (93–346) napos életkorban a gyermekek szomatomotoros és mentális fejlődése az életkoruknak megfelelő volt, nem következett be technológiafüggőség légzés- vagy nyelészavar miatt, nem szorulnak segédeszközökre. 1 betegnél a terápiakezdet előtt megjelent tünetek miatt részleges respirátorfüggőség következett be. A szűrőteszt megbízhatónak bizonyult, a kutatási időszak alatt álpozitív eredmény nem volt, és álnegatív eredményről sincs tudomásunk. Megbeszélés: A hazai szűrési program a nemzetközi adatokhoz hasonló eredményeket mutatott, igazolta a gerincvelői izomsorvadáshoz társuló egészségnyereséget. Következtetés: Az eredmények alapján indokoltnak tartjuk az újszülöttkori gerincvelői izomsorvadás szűrésének az újszülöttkori szűrőprogramba történő automatikus beiktatását Magyarországon. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1122–1129
A sóláz
Salt fever
Az újszülött- és csecsemőkori hypernatraemia lázat okozó hatására 100 évvel ezelőtt Heim Pál is felhívta a figyelmet. Az évszázados ismeret ellenére ritkán gondolunk ennek lehetőségére. Egy négynapos, láz miatt felvett fiú újszülött esete kapcsán mutatjuk be az újszülöttkori hypernatraemia elkülönítő kórisméjét. A hypernatraemia ebben a korban az esetek döntő részében elégtelen anyatejes táplálás, 10%-ot meghaladó súlyvesztés következménye. A súlyvesztés mértéke arányos a hypernatraemia fokával. A lázért azonban nem a folyadékhiány, hanem a hypernatraemia a felelős, ahogy azt csecsemők sómérgezéssel járó esetei mutatják. Mind a dehidráció, mind a sómérgezés következtében fellépő hypernatraemia fokozott vizeletozmolalitással jár, a frakcionális nátriumkiválasztás azonban csak sómérgezésben magas. A felvett újszülött vizeletozmolalitása azonban alacsony, 100 mOsm/kg alatti, fajsúlya 1005 g/l volt. A hypernatraemia és a hipozmoláris vizelet együttes fennállása diabetes insipidusra utal. Ennek leggyakoribb, X-hez kötött, renalis formáját igazolta a genetikai vizsgálat, az AVPR2 öröklött variánsának kimutatásával. A gyermek polyuriája hipotiazid- és indometacinkezelés hatására jelentősen csökkent, a folyadékbevitel ad libitum biztosításával nem alakult ki a következő hónapokban hypernatraemia. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1107–1111.
Súlyos choreiform mozgászavar COVID–19-betegséget követően
Severe choreiform movement disorder following COVID–19
Bár a SARS-CoV-2-fertőzés során elsődlegesen a cardiovascularis és légzőszervek érintettek, az utóbbi időben egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények, melyek COVID–19-et követően fellépő változatos neurológiai tünetekről számolnak be. Jelen ismertetésünkben egy 54 éves férfi beteg esetét mutatjuk be, akinél közel három hónappal a súlyos tünetekkel járó COVID–19-et követően kifejezett choreiform mozgászavar jelent meg. Az eset kapcsán bemutatjuk a chorea lehetséges etiológiai tényezőit, valamint összegezzük a poszt-COVID-mozgászavarokat és feltételezett patogenezisüket. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1130–1134.
Abstract
Background
The TIRADS classification system is commonly used in ultrasound imaging to evaluate the risk of malignancy in thyroid nodules, but there is still debate about its accuracy. The BSRTC categorizes FNA biopsy results to determine the likelihood of malignancy in thyroid nodules, and this remains the gold standard for diagnosis.
Methodology
This is a cross-sectional study design conducted in the Radiology Department of Chughtai Lab Head Office in Lahore. This study assessed 154 patients with thyroid nodules. The ultrasound equipment used for the study is the Toshiba Applio 500 model, while the equipment for FNAC included topical anesthesia, 21-gauge 10 CC syringes, glass slides, cell block, and the Olympus CX23 microscope. The sampling technique employed is the consecutive sampling technique.
Results
Out of 154 patients, the mean age was 42.0 ± 13.6 years. Majority were female (89%) while 11% are male. The P-value of <0.0001 suggests a statistically significant association between TIRADS and Bethesda categories. The findings suggested that ultrasonography is a highly reliable and effective method for diagnosis, with a superior degree of sensitivity and specificity in addition to invasive cytology tests. Results from the ROC curve analysis showed an impressive area under the curve of 0.972. The sonographic features show significant associations with TIRADS categories (P-value <0.0001). The association between TIRADS suspiciousness and Bethesda diagnosis is statistically significant (P-value <0.0001). Benign nodules were most commonly classified as not suspicious (56.5%), followed by mildly suspicious (9.7%), while malignant nodules were primarily classified as highly suspicious (11.0%). Notably, no malignant nodules were categorized as benign.
Conclusion
Healthcare professionals may consider utilizing TIRADS as a first-line imaging method and then BETHESDA if needed to provide patients with the most accurate results and minimize unwanted interventional exposure. Combining these two scoring methods appears to yield the most precise outcomes for identifying and distinguishing benign from malignant nodules, which is critical for arriving at a definitive diagnosis in individuals with thyroid malignancies.
