Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 161 - 170 of 4,287 items for

  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

A káliumion-zavarok jelentősége a sürgősségi ellátásban

The importance of potassium ion disturbances in emergency care

Orvosi Hetilap
Authors:
Kitti Máté-Póhr
,
József Betlehem
,
Bálint Bánfai
,
Balázs Horváth
,
Norbert Dávid Bődi
, and
Emese Sánta

Bevezetés: A káliumzavarok előfordulása a sürgősségi osztályokon számottevő, ami jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa a dyskalaemiák prevalenciáját hazai sürgősségi betegellátó osztályon, a kialakulás és a kezelés körülményeit, befolyásoló tényezőit. Módszer: Keresztmetszeti, retrospektív vizsgálatot végeztünk, anonim módon. A minta, nem véletlenszerű mintavételi módszert követően, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Sürgősségi Betegellátó Osztályán 2021. szeptember és december között jelentkező, hypo- (n1 = 130) vagy hyperkalaemiával (n2 = 70) diagnosztizált páciensekből állt (n = 200). A kapott adatokat leíró és matematikai statisztikai számításokkal (khi2-próba, kétmintás t-próba, ANOVA és korrelációanalízis) értékeltük ki, SPSS 22.0 szoftver segítségével (p<0,05). Eredmények: A hypokalaemia hajlamosító tényezői közé tartozott a női nem (p<0,001) és a magasvérnyomás-betegség (p = 0,04). A középsúlyos hypokalaemiás páciensek 60%-a diagnosztizált hypertoniás volt (p = 0,003). A hyperkalaemiás állapotokhoz az emelkedettebb vércukorértékek (p<0,001), a diabetes mellitus (p<0,001) és a krónikus vesebetegség volt köthető (p<0,001). Minél súlyosabb volt a káliumeltérés mértéke, annál nagyobb valószínűséggel voltak jelen kórjelző diagnosztikus EKG-eltérések, melyek hyperkalaemia esetén 48,6%-ban fordultak elő (p<0,001). A prezentációs panaszok tekintetében a fulladással jelentkezők esetében volt a legmagasabb a szérumkáliumszint (p<0,001). Az életmentő beavatkozásra szoruló betegek többsége súlyos hypokalaemiával bírt (p<0,001). A hyperkalaemia, illetve a hypokalaemia gyakran járt kórházi felvétellel, míg ritkábban halálozással. Következtetés: Mindenképpen hasznos lenne a dyskalaemiás állapotok kezelésére egységes irányelvek kidolgozása, amelyek nagymértékben növelhetik a betegbiztonságot, és megkönnyíthetik a klinikus döntési helyzetét kritikus szituációkban. Orv Hetil. 2024; 165(5): 183–191.

Open access

Ötéves sztatinperzisztencia akut myocardialis infarktus után, korábban sztatint nem szedőkben

Five-year persistence of statins after acute myocardial infarction in statin-naïve patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Tamás Ferenci
,
Ervin Finta
, and
Mihály Medvegy

Bevezetés: A cardiovascularis betegségek szekunder prevenciójában kiemelkedő szerepet játszanak a sztatinok. Az akut myocardialis infarktust követően az „evidence-based” gyógyszeres terápia egyik meghatározó eleme a sztatinkezelés. Célkitűzés: A szerzők célja a sztatinterápia ötéves perzisztenciájának vizsgálata és az egyes hatóanyagok terápiahűségének összehasonlítása volt, akut szívizominfarktust követően. Módszer: A szerzők először azokat a betegeket választották ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából, akik 2009. 01. 01. és 2009. 12. 31. között akut szívizominfarktus BNO-kódjaival szerepeltek. Ezt követően azokat a betegeket emelték ki, akik ebben az időszakban bármely sztatin hatóanyag receptjét kiváltották, és a beválasztást megelőző egy évben sztatinrecept-kiváltással nem rendelkeztek. Minden beteg sztatinrecept-kiváltását 5 évig követték 60 napos „grace” periódust tolerálva. A vizsgált időszak alatt elhunyt betegeket kizárták a vizsgálatból. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, amelynél a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: 6192 beteg felelt meg a beválasztási követelményeknek. A rozuvasztatin ötéves perzisztenciája 24,40%, a fluvasztatiné 16,79%, az atorvasztatiné 15,47%, míg a szimvasztatiné 11,46% volt. A sztatinszedés – megengedve a „switch”-et az egyes hatóanyagok között – ötéves perzisztenciája 30,48% volt. A rozuvasztatinhoz (referencia) képest az atorvasztatin elhagyásának kockázata 37%-ponttal (HR = 1,37, 95% CI: 1,29–1,46 p<0,001), a fluvasztatiné 65%-pontttal (HR = 1,65, 95% CI: 1,47–1,85, p<0,001), míg a szimvasztatiné 66%-ponttal (HR = 1,66, 95% CI: 1,36–2,00, p<0,001) volt nagyobb. A 60 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 9,4 hónap volt a szimvasztatin, 18,5 hónap a fluvasztatin, 22,3 hónap az atorvasztatin, míg 28,4 hónap a rozuvasztatin esetében. Következtetés: A szerzők akut szívizominfarktuson átesett betegek ötéves sztatinszedését vizsgálva megállapították, hogy jelentősen csökken a terápiahűség ennyi idő elteltével, illetve jelentős különbségek mutatkoztak az egyes sztatin hatóanyagok között. A legmagasabb ötéves perzisztenciával a rozuvasztatin rendelkezett. Orv Hetil. 2024; 165(5): 171–176.

Open access

A toxoplasmosis szeroepidemiológiai helyzete a várandós nők körében 2018 és 2022 között

Seroepidemiology of toxoplasmosis in pregnant women between 2018 and 2022

Orvosi Hetilap
Authors:
Mária Szécsényi
,
Ferenc Somogyvári
, and
Ilona Dóczi

Bevezetés: A Toxoplasma gondii egy világszerte előforduló vér- és szöveti parazita. Terjedése történhet kontaminált ételek/italok fogyasztásával, valamint transzplantációval, transzfúzióval és transzplacentáris úton is. Ez utóbbi átviteli mód következtében az akut Toxoplasma-fertőzés kockázatos a toxoplasmosisra fogékony várandós nőknél a lehetséges magzatkárosodások miatt. A toxoplasmosisra való fogékonyságnak, ezáltal a magzat védelmének indirekt meghatározására az antenatalis szerológiai vizsgálat alkalmas, mely során Toxoplasma-specifikus antitestek szintjét mérjük. E vizsgálat révén megbízhatóan követhető a várandós szerostátusza: a fogékonyság (szeronegatív), a korábban lezajlott toxoplasmosis, a latens fertőzés, valamint az akut, tünetekkel járó/tünetmentes fertőzés diagnosztizálása. Ez utóbbi megerősítésére/kizárására használjuk az anti-Toxoplasma-immunglobulin-G-aviditásvizsgálatot. Célkitűzés: A szegedi és Szeged környéki várandós nők Toxoplasma-szeroprevalenciájának meghatározása. Módszer: A 2018 és 2022 közötti adatok retrospektív legyűjtése a MedBakter informatikai rendszerből, ezt követően a 14 és 50 év közötti várandós nők adatainak elemzése. Eredmények: Az 5 év alatt 8609 várandós nő mintáját vizsgáltuk meg, akik közül 7093-nál 1, 1430-nál 2, 83-nál 3, 3-nál pedig 4 terhességet különítettünk el a vizsgált időszakban. Az elemzésbe bevont várandós nők átlagéletkora 31 év volt. Szerológiai vizsgálataink során 6834 (79,4%), Toxoplasma-fertőzésre fogékony (szeronegatív), 1775 (20,6%) szeropozitív: latens vagy korábban lezajlott (1756), illetve akut (19) fertőzött várandóst diagnosztizáltunk. 4 esetben egy adott terhesség során történt szerokonverzió, vagyis az adott terhesség első mintájánál még szeronegatív eredményt kaptunk, viszont a kontrollsavó esetében már anti-Toxoplasma ellenanyagokat tudtunk kimutatni. Megbeszélés: A szegedi és Szeged környéki várandósok körében a Toxoplasma-szeroprevalencia 20,6% volt 2018 és 2022 között, ami csökkent érték a 2000-es évben rögzített országos adatokhoz képest. Következtetés: Figyelembe véve az általunk diagnosztizált, terhesség során bekövetkező szerokonverziót, a toxoplasmosisra fogékony várandósok többszöri (legalább kéthavonta történő) szűrése a terhesség során kifejezetten javasolt, tehát nem elég csak az első trimeszterben felmérni a szerostátuszt. Orv Hetil. 2024; 165(5): 177–182.

Open access

Abstract

The present research study investigated the phenomenon of recreational use of psychedelics at music festivals, analysing whether the resulting experiences could possibly be recognized as valuable in terms of preventive mental health strategies. Quantitative (online survey) and qualitative (interviews) research methods have been combined to illuminate 3 main topics: motivation for the setting choice; the nature of the resulting experiences & their influence on people's lives; learnings from psychedelic experiences at music festivals (PEMF).

Among other findings, motivation evolved around fun, enhancing the sensory exploration of the world, and deepening the connection to its diverse parts through engagement with art, nature and other beings. Factors, distinguishing music festivals from other settings, were significant for the setting choice (non-controllability of the environment, community & connection aspect, diversity & richness of the surroundings, pharmacological specifics). Remarkably, the non-controllability of the environment, otherwise avoided in the psychedelic research, contributed to the life-changing effects of PEMF. Exploration of their nature showed that, mostly rooted in poly-drug use, the enjoyable were clearly dominating over the challenging ones. The mystical PEMF appeared to be surprisingly common. Participants shared the related life-changing effects, centred around changed perception (increased empathy, awareness, acceptance; new perspectives, etc.) and changed behaviours (increased mindfulness in all life areas; making different life choices; changed approach to relationships, etc.). Except for post MDMA recovery, a positive impact of PEMF on mental health and the emotional state of the participants was reported, referring to increased levels of happiness, compassion, awe, trust and to emotional balance. This study showed the potential value of PEMF in terms of preventive mental health strategies in various forms. Acknowledging these findings as well as the existence of potential risks for triggering psychiatric conditions, de-stigmatization of recreational use could help introduce meaningful changes, including substance testing availability, prioritization of education as well as mandatory welfare and harm reduction services on-site.

Open access

Abstract

Background

Lysergic acid diethylamide (LSD) use has risen in the United States in recent years amid increased interest in therapeutic applications of psychedelics. Despite this, contemporary epidemiological investigations of LSD users are few. To expand the literature on this topic, we sought to characterize past-year LSD users in the United States and investigate recent demographic evolution within this population.

Methods

Using National Survey on Drug Use and Health (NSDUH) data from 2015–2019, we investigated correlates of past-year LSD use and associated changes over the study period.

Results

Past-year LSD use increased by 47% from 2015 to 2019 (0.59%–0.87%). However, among people reporting past-year hallucinogen use disorder there was no significant proportional increase in LSD users. Notable correlates of LSD use on multivariable analysis were: increased LSD access, lower perceived risk of trying LSD, low income, fewer children in the home, being approached by someone selling drugs in the past month, and past-year suicide attempt among people age 18 and older. We found no associations with unemployment, arrest history, or past-year psychological distress. From 2015 to 2019, the proportion of respondents reporting past-year LSD use who were age 26–34 and married increased. Past-year LSD use among lifetime users of methamphetamine also rose.

Conclusions

Though still uncommonly used in the United States, LSD's societal acceptance may be increasing. Overall, LSD does not appear to contribute significantly to the country's public health problems.

Open access

Abstract

Previous results show that halothane gas anaesthesia has a suppressive effect on the visually evoked single-cell activities in the feline caudate nucleus (CN). In this study, we asked whether the low-frequency neuronal signals, the local field potentials (LFP) are also suppressed in the CN of anaesthetized animals.

To answer this question, we compared the LFPs recorded from the CN of two halothane-anaesthetized (1.0%), paralyzed, and two awake, behaving cats during static and dynamic visual stimulation. The behaving animals were trained to perform a visual fixation task.

Our results denoted a lower proportion of significant power changes to visual stimulation in the CN of the anesthetized cats in each frequency range (from delta to beta) of the LFPs, except gamma. These differences in power changes were more obvious in static visual stimulation, but still, remarkable differences were found in dynamic stimulation, too. The largest differences were found in the alpha and beta frequency bands for static stimulation. Concerning dynamic stimulation, the differences were the biggest in the theta, alpha and beta bands.

Similar to the single-cell activities, remarkable differences were found between the visually evoked LFP changes in the CN of the anaesthetized, paralyzed and awake, behaving cats. The halothane gas anaesthesia and the immobilization suppressed the significant LFP power alterations in the CN to both static and dynamic stimulation. These results suggest the priority of the application of behaving animals even in the analysis of the visually evoked low-frequency electric signals, the LFPs recorded from the CN.

Open access

Abstract

The current understanding of compulsive sexual behavior disorder (CSBD) is primarily based on studies involving non-clinical samples of heterosexual men, resulting in significant gaps in knowledge regarding women with CSBD. The commentary highlights the domains where further research is necessary, including incidence and prevalence, etiology, diagnostic criteria, comorbidities, sexual patterns, personality profiles, and barriers to help-seeking among women with CSBD. Bridging this research gap is essential for improving clinical care, developing tailored interventions, and increasing awareness about CSBD in women among healthcare providers, policymakers, and the general public.

Open access

Abstract

Background and aims

The current research aimed to discover classification concerning problematic smartphone use in children. Furthermore, to investigate their longitudinal trajectories, as well as to discover the connection concerning problematic smartphone usage by individual, parental, and school factors.

Methods

A total of 2,399 South Korean children who were in the 4th grade (female 1,206 (50.3%), age 10–13 years) at baseline. Latent class growth analysis was utilized to discover typologies in problematic smartphone use and their longitudinal trajectories. Multinomial logistic regression analysis was used to find various associations among problematic smartphone use and individual, parental, as well as school factors.

Results

The results identified three distinct trajectories of problematic smartphone use: (1) a high-level group (7.7%), (2) a mid-increasing group (62.5%), and (3) a low-increasing group (29.8%). The increasing group showed the highest level of problematic smartphone use. Gender, self-esteem, social withdrawal, exercise, parental inconsistency, monthly income, and teacher support were significant predictors.

Discussion and Conclusions

The findings suggest that there are distinct developmental trajectories concerning problematic smartphone usage of childhood. The results show that the early discovery of children in danger of problematic smartphone use and targeted interventions aimed at reducing parental inconsistency and social withdrawal, improving self-esteem, exercise, and teacher support may be effective strategies for preventing problematic smartphone usage during childhood.

Open access

Az ECMO-kezelés megszüntetésének etikai kérdései

Ethical questions of withdrawing ECMO treatment

Orvosi Hetilap
Author:
József Kovács

A tanulmány – egy eset elemzésén keresztül – vizsgálja azt a kérdést, hogy súlyos légzési elégtelenség miatt 60 napja ECMO-kezelésben részesülő, öntudatánál lévő beteg esetén milyen lehetőségei vannak az ECMO-kezelés megszüntetésének akkor, ha a betegnél az alapbetegség gyógyulására, illetve tüdőátültetésre nincs lehetőség, s ezért az ECMO-kezelésre a beteg haláláig szükség lesz, a beteg pedig az ECMO-kezelésnek a haláláig történő folytatását szeretné. A közlemény vizsgálja, hogy az ECMO-kezelés, illetve egyéb intenzív osztályos kezelés esetén lehetőség van-e megszüntetni életmentő/életfenntartó kezelést? Milyen módon vehető figyelembe a beteg/hozzátartozó tiltakozása, illetve beleegyezése? Vizsgálja az igazságossági szempontok szerepét a ritka eszközök elosztásában. A kezelés el nem kezdésének/abbahagyásának morális ekvivalenciája mellett vizsgálja azokat az okokat, amelyek miatt a klinikusok nem értenek egyet ezzel az ekvivalenciatézissel. A tanulmány konklúziója az, hogy a kezelés további eszkalációjáról való lemondás általában járhatóbb út, mint az ECMO-kezelés egyszerű megszüntetése. Orv Hetil. 2024; 165(4): 132–137.

Open access

A B12-vitamin-, a vas-, a folsav-, a homocisztein-, valamint a D3-vitamin-szérumszintek lehetséges összefüggései szájszárazságban és/vagy Sjögren-szindrómában szenvedő hazai betegpopulációban

Relationship between vitamin B12, iron, folic acid, homocystein and vitamin D3 serum levels in orofacial sicca and/or Sjögren’s syndrome in a Hungarian patient population

Orvosi Hetilap
Authors:
György Tóth
,
Csilla Erdei
,
Anna Dézsi
,
Orsolya Németh
,
Alexandra Kovács
,
Emese Virág Kiss
, and
Krisztina Márton

Bevezetés: A D3-, a B12-vitamin, a folsav és a vas hiánya önmagában is okozhat orofacialis sicca tüneteket: szem- és szájszárazságot, glossitist, szájégést, amellett a nyálkahártya atrophiáját, gyulladását, illetve mindezeket súlyosbíthatja. Kevés az ismeret azonban a fenti laboratóriumi paramétereknek, valamint a homociszteinnek a szintjeiről szájszárazságban szenvedők, valamint a könnymirigyek és a nyálmirigyek autoimmun gyulladásával járó Sjögren-szindróma esetében. Autoimmun betegségekben a D3-vitamin szintje alacsonyabb az egészségesekénél, és szisztémás lupus erythematosusban, valamint rheumatoid arthritisben ez összefügg a betegség aktivitásával. A siccatünetekhez társuló nyelőcső- és gyomornyálkahártya-elváltozások pedig egyéb általános tüneteket okozhatnak, befolyásolhatják az étkezést és a tápanyagok felszívódását. Célkitűzés: A szerzők célja volt meghatározni, hogy a hazai, szájszárazságban és/vagy Sjögren-szindrómában szenvedők esetében kimutatható-e különbség a D3-, a B12-vitamin-, a folsav-, a homocisztein-, valamint a vasanyagcsere-értékek szérumszintjében az egészséges kontrollok értékeihez képest. Módszer: A szubjektív siccatüneteket (xerostomia, xerophthalmia) meghatározó kérdőíves felmérés, valamint a hyposalivatiót igazoló sialometria, majd a Sjögren-szindróma irányában történő kivizsgálás (az ACR–EULAR diagnosztikus kritériumrendszer alapján) után a résztvevők 4 csoportot alkottak, ezek: 1. egészséges kontrollok, 2. xerostomia-, 3. hyposalivatio-, 4. Sjögren-szindrómás csoport. Eredmények: A kapott eredmények alapján a hazai Sjögren-szindrómásoknál a D3-vitamin és a vas szérumszintje, a csak hyposalivatióban szenvedők esetében pedig a vas szintje jelentősen csökkent volt (D3-vitamin: 1. csoport: 36,24 ± 20,14 ng/ml, 2. csoport: 47,85 ± 26,84 ng/ml, 3. csoport: 42,04 ± 21,03 ng/ml, 4. csoport: 26,96 ± 7,53 ng/ml, p<0,05; vas: 1. csoport: 16,9 ± 5,10 mmol/l, 2. csoport: 13,6 ± 4,35 mmol/l, 3. csoport: 17,1 ± 9,76 mmol/l, 4. csoport: 13,0 ± 6,64 mmol/l, p<0,05). A B12-vitamin, a transzferrin és transzferrinszaturáció, valamint a folsav és a homocisztein szintje nem mutatott szignifikáns eltérést a szájszárazságban és/vagy Sjögren-szindrómában szenvedők esetében az egészséges kontrollokhoz képest. Megbeszélés és következtetés: Míg a D3-vitamin csökkent szérumszintje az autoimmun gyulladással, addig a vasé inkább a tápcsatorna-nyálkahártya állapotával, azaz a felszívódás zavarával és/vagy a táplálkozási séma változásával lehet összefüggésben, hiszen az első esetben nem, míg a második esetben összefüggés volt kimutatható a csökkent szérumérték és a nyáltermelés csökkenése között is. Orv Hetil. 2024; 165(4): 147–154.

Open access