Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 231 - 240 of 4,491 items for

  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

A pro-, pre- és szinbiotikumok hatása a szénhidrát-, illetve lipidanyagcserére

The effect of pre-, pro- and synbiotics on the carbohydrate and lipid metabolism

Orvosi Hetilap
Authors:
Gyula Tomasics
,
László Schandl
,
Annamária Polyák
, and
Gábor Winkler

A diabetes és előállapota − a praediabetes − prevalenciája világszerte exponenciális mértékben emelkedik. Mind több adat támasztja alá a bélmikrobiomnak a kórforma kialakulásában játszott szerepét. Jól ismert, hogy a pre-, a pro- és az ezek kombinációjából álló szinbiotikumok befolyásolhatják a bélflóra összetételét, s így szerepük lehet a diabeteshez vezető patogenetikai folyamatok megváltoztatásában, lassításában. Azt is mind több megfigyelés támasztja alá, hogy különböző gyógyszerek − köztük kiemelkedő jelentőséggel az antidiabetikumok − módosíthatják a mikrobiom összetételét. Munkánk irodalmi adatok alapján áttekinti a pre-, pro- és szinbiotikumok szénhidrát- és lipidanyagcserét befolyásoló hatását, valamint az 1-es és a 2-es típusú diabetes patogenezisét potenciálisan befolyásoló szerepét, emellett röviden kitér az antidiabetikumok bélflórát befolyásoló természetére is. Orv Hetil. 2024; 165(21): 803–812.

Open access

A Cerebelláris Kognitív-Affektív Szindróma Skála magyar nyelvű validációja

The Hungarian validation of the Cerebellar Cognitive-Affective Syndrome Scale

Orvosi Hetilap
Authors:
Viktória Szabó-Műhelyi
,
Judit Bencsik
,
Aletta Hegedűs
,
Csaba Borbély
,
Júlia Baross
,
Réka Majer
,
Rita Varga
,
Pál Tamás Szabó
,
Katalin Anna Béres-Molnár
, and
András Folyovich

Bevezetés: A cerebelláris kognitív-affektív szindróma olyan tünetegyüttest jelent, amely a motoros és végrehajtó funkciók zavarán túl a memória, a váltás-gátlás, a konceptualizálás és az érzelem és viselkedés szabályozásában is megnyilvánulhat. A szindróma felmérésére dedikált magyar nyelvű mérőeszköz eddig nem állt a hazai szakemberek rendelkezésére. Célkitűzés: A kutatás célja volt a Cerebelláris Kognitív-Affektív Szindróma Skála (CCAS-H) magyar mintán történő validációja, diagnosztikus érvényességének felmérése, valamint a teszt közzététele a szakemberek számára. Módszer: Multicentrikus kutatási elrendezésben, hat kórházi osztállyal való együttműködés keretében cerebelláris érintettségű páciensekkel és kontrollszemélyekkel történtek tesztfelvételek 2021. 07. 12. és 2023. 12. 31. között. A statisztikai elemzések során normalitástesztelést, leíró statisztikát, átlagok tesztelését, korrelációszámításokat, valamint ROC-elemzést végeztünk, Cronbach-alfa-értékeket, Cohen-féle kappát határoztunk meg. A normalitás sérülése esetén robusztus próbákat választottunk. Eredmények: 54 cerebelláris és 40 kontrollszeméllyel történt tesztfelvétel, amelyekből különböző alcsoportokat képeztünk. Mintánkban az életkor (r = –0,581***, df = 87, p<0,001) és az iskolázottság (r = 0,360***, df = 87, p<0,001) szignifikáns együttjárást mutatott az összpontszámokkal. A CCAS-H megfelelő belső konzisztenciájú (α = 0,771), teszt-reteszt vizsgálat alapján stabil (r = 0,793***, df =13, p<0,001), és megítélők közti 88,2%-os egyetértést mutatott (𝜅 = 0,779, z = 4,79, p<0,001). A fals pozitív esetek csökkentése érdekében a szindrómát előre jelző vágópontokat megemeltük, így 5 hibapontnál felmerül (szenzitivitás: 100%, specificitás: 43,48%), 6 hibapontnál valószínű (szenzitivitás: 90,91%, specificitás: 62,32%), 7 hibapontnál határozott (szenzitivitás: 81,82%, specificitás: 73,91%) a szindróma előfordulásának valószínűsége (AUC: 0,836). Megbeszélés: Az elemzések a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően készültek. Az eredeti és más validált változatokhoz képest a magyar verzió nagyobb belső konzisztenciát mutatott. A skála stabil és megbízhatóan alkalmazható, emellett ismertetjük a teszt adta újabb kutatási kérdéseket. Következtetés: Az újonnan validált skála alkalmas mérőeszköz a szindróma mérésére. Tanulmányunkkal elérhetővé tettük a CCAS-H-t a magyar szakemberek számára. Orv Hetil. 2024; 165(20): 785–798.

Open access

Külföldre vihető gyógyszerek – adatbázis az utazás előtti tanácsadást végző szakemberek számára

Cross-border medicines – database for professionals who provide pre-travel advice

Orvosi Hetilap
Authors:
Annamária Shmorgun
,
Ágnes Mészáros
, and
Péter Felkai

A tömegturizmus nemzetközivé válásával és a megfizethető utaztatási technikák kialakulásával több, nagy kockázatú utazó réteg alakult ki: ezek közül a legsérülékenyebbek a multimorbid (általában idősebb) emberek és a krónikus betegségben szenvedő utazók. Nekik rendszeres napi gyógyszerszedésre van szükségük. A külföldre vihető gyógyszerek mennyisége és hatóanyag-tartalmuk azonban szigorúan szabályozott, emiatt az utazás előtti tanácsot adó orvosoknak, gyógyszerészeknek ezen a téren naprakész tájékozottsággal kell rendelkezniük. A megfelelő adatbázishoz való hozzáférés lehetősége, annak használata azonban nem ismert széleskörűen. Európában a schengeni határokon belül a gyógyszerek kivitele és behozatala egységes szabályozás alá esik, de a szabályozás ezen országokon kívül változó. Szükséges egy olyan adatbázis összeállítása, amely segítséget nyújt a rendszeresen gyógyszert szedő utazók felkészítését végző orvosoknak, egyrészt a jogszabályoknak megfelelő gyógyszermennyiség felírásában, másrészt pedig a külföldre, a nemzetközi határokon átvihető és át nem vihető gyógyszerekről való tájékozódásban. A szerzők a hozzáférhető nemzetközi és országos adatbázisok felmérésével, a meglévő szabályozás áttekintésével a hatóságok által összeállított adatbázison kívül – azt kiegészítve – új adatbázist dolgoztak ki. A létrehozott adatbázis 15, a magyar utazók által leggyakrabban választott úti cél adatait és szabályozásait dolgozza fel. A krónikus betegségben szenvedő utazók gyógyszerkészletének összeállításakor a létrehozott adatbázis információi elsőrendű fontosságúak, mert a nem engedélyezett szerek külföldre való vitele a megfelelő adminisztratív feltételek hiánya esetén a gyógyszer bevitelének megakadályozásán kívül komoly büntetőjogi következményekkel is járhat. Ezért az utazási tanácsokat adó orvosoknak ismerniük kell a szabályozásokat, mert az utazás előtti megfelelő tanácsadásnak szerves részét képezi a megfelelő mennyiségű gyógyszerek felírása és a gyógyszerelések úti célnak megfelelő módosítása. Orv Hetil. 2024; 165(20): 769–774.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Damian van der Neut
,
Margot Peeters
,
Meyran Boniel-Nissim
,
Helena Jeriček Klanšček
,
Leila Oja
, and
Regina van den Eijnden
Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Catherine Tulloch
,
Nerilee Hing
,
Matthew Browne
,
Alex M. T. Russell
,
Matthew Rockloff
, and
Vijay Rawat

Abstract

Aims

Understanding how gambling harm is distributed is essential to inform effective harm reduction measures. This first national Australian study of gambling harm-to-self examined the extent, distribution, risk factors, and health related quality of life (HRQoL) impacts of this harm.

Methods

A Random Digit Dialling sample of 15,000 Australian adults was weighted to key population variables. Key measures included the Gambling Harms Scale-10 (GHS-10), PGSI, SF-6D, gambling behaviours, and demographics. Analyses included ordinal logistic regression.

Results

Amongst gamblers, 14.7% reported harm on the GHS-10, including 1.9% reporting high-level harm. While high-level harm occurred mainly in the problem gambling group (77.3%), other PGSI groups accounted for most of the more prevalent low (98.5%) and moderate (87.2%) harms reported. Proximal predictors of greater harm were use of online gambling and more frequent gambling on electronic gaming machines (EGMs), race betting sports betting, poker, skin gambling, scratchies, and loot box purchasing. Distal predictors were being younger, male, single, Aboriginal or Torres Strait Islander, and speaking a non-English language at home. At the population level, the greatest aggregate HRQoL impacts were amongst lower-risk gamblers, confirming the results of other studies regarding the ‘prevention paradox’.

Conclusions

The distribution of harm across gambler risk groups indicates the need for preventive measures, not just interventions for problem gambling. Reducing harm requires modifying product features that amplify their risk, especially for EGMs, race betting and sports betting that are both inherently risky and widely used. Gambling harm exacerbates health disparities for disadvantaged and vulnerable groups, requiring targeted resources and support.

Open access

Appendectomia gyermekkorban: laparoszkópia vagy nyitott műtét?

Appendectomy in children: laparoscopic or open approach?

Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Fadgyas
,
Gábor István Garai
,
Dorottya Őri
,
Georgina Monostori
, and
Péter Vajda

Bevezetés: A felnőtt-, illetve a gyermekkori appendicitis kezelése kapcsán számos irodalmi adat áll rendelkezésre mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia előnyeiről és hátrányairól. Célkitűzés: Egy országos centrumban kívántuk vizsgálni a gyermekkorban végzett laparoszkópos és nyitott appendectomiák eredményeit. Módszer: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk a 2011 és 2020 között nyitott vagy laparoszkópos appendectomián átesett 0–18 éves gyermekek körében. A társbetegséggel bíró betegeket kizártuk a vizsgálatból. A betegeket nyitott (idesoroltuk a konvertált műtéteket is) és laparoszkópos appendectomia szerint csoportosítottuk, illetve a szövettani eredményeik alapján „nem komplikált” (negatív, simplex, catarrhalis, phlegmonosus, gangraenás) és „komplikált” (perforált) appendicitis-alcsoportokat állítottunk fel. A posztoperatív szövődményeket (sebgyógyulási zavar, ileus, intraabdominalis abscessus) és a kórházi ápolási időt vizsgáltuk. A statisztikai analízisekhez Fisher -féle egzakt, khi2- (chi2 test for trend) és Mann–Whitney-féle U-tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgálatba 1444 beteget vontunk be (nyitott: 842, laparoszkópos: 602), a mediánéletkor 10,93 (SD 3,49) év volt. Szövődményeket számottevően inkább nyitott műtétek után (83/842, 9,86%), kevésbé a laparoszkópos megoldás után (45/602, 7,48%) észleltünk (p = 0,1163). A kórházi tartózkodás mediánértéke nyitott műtétek után 3 (2,4) nap, laparoszkópia esetén 4 (3,5) nap volt (p<0,0001). A nem komplikált eseteknél a medián ápolási idő laparoszkópia után rövidebb: 3 (2,3) nap, míg nyitott műtétet követően hosszabb: 3 (3,5) nap volt (p<0,0001). Komplikált esetek mellett a kórházi tartózkodás mediánideje laparoszkópia után 8 (6, 10), nyitott műtét után 8 (7, 10) napnak adódott (p = 0,0202). Megbeszélés: A laparoszkópia eleinte a nőgyógyászatban, majd a sebészetben és csak ezek után a gyermeksebészetben is a napi rutin része lett. Következtetés: Mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia biztonságos beavatkozás gyermekkorban. A két módszer között nem észleltünk különbséget a szövődmények tekintetében, de laparoszkópos beavatkozás után szignifikánsan rövidebbnek találtuk a kórházi ápolási időt. A gyermekkori nem komplikált (korai stádiumban felismert) appendicitisek műtéti kezelésében a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a laparoszkópos appendectomia a választandó módszer. Orv Hetil. 2024; 165(19): 742–746.

Open access

Életmódváltás? Nincs kifogás!

A testsúlykontroll támogatása a mindennapi gyakorlatban

Lifestyle change? No excuse!

Weight control support in the everyday praxis
Orvosi Hetilap
Author:
Edit Czeglédi

A hazánk felnőtt lakosságának közel egyharmadát érintő elhízás krónikus betegség, amely más krónikus betegségek kockázati tényezőjeként rontja a szomatikus és mentális egészséget, az életminőséget és az életkilátásokat. Valamennyi bizonyítékalapú testsúlycsökkentő terápia alapja az életmódváltás, amely minimálisan az energiabevitel korlátozását és a fizikai aktivitás növelését igényli. A betegek azonban az esetek túlnyomó többségében vonakodnak az életmódváltástól, aggodalmakat fejezve ki ezzel kapcsolatban (például „Én a levegőtől is hízom!”, „Nem bírok sportolni!”, „Nem akarok éhezni!”). Gyakori az orvosok részéről e félelmek „kifogásként” történő értelmezése. Ez az interpretáció egyfelől indulatot szül a páciensek irányában, másfelől meggátolja a figyelmes meghallgatást és az empátia kifejezését, így az ellenállás hátterében álló tényezők nem kerülnek feltárásra, feloldásra. Ennek következtében a szakember vagy nem tudja bevonni a pácienst a terápiába, vagy ha mégis, akkor az együttműködés mértéke elmarad az elvárttól, rontva a kezelés hatékonyságát. A páciens kioktatása vagy akár elmarasztalása pedig rontja az orvos-beteg kapcsolatot, és az egészségügyi ellátórendszer kerüléséhez vezethet, ami súlyosbíthatja úgy a súlyfelesleg mértékét, mint a kísérő betegségek lefolyását. A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan érdemes reagálni a páciensek vonakodást kifejező mondataira, és milyen kommunikációs eszközökkel facilitálhatjuk a súlycsökkentő kezelésbe való sikeres bevonódást és az életmódváltás iránti elköteleződés erősödését, eszközöket adva az egészségkárosító szokások fokozatos leépítéséhez és a hosszú távon is fenntartható, hatékony, egészséges testtömegkontrollt szolgáló egészségvédő szokások kialakításához. Orv Hetil. 2024; 165(19): 727–733.

Open access

Hospitalizációt igénylő gyermekkori akut rhinosinusitisek 2016 és 2022 között klinikánkon – retrospektív elemzés

Acute rhinosinusitis in children requiring hospitalization between 2016 and 2022 – retrospective analysis

Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Kelemen
,
Zsolt Bella
,
Eszter Erdélyi
,
Beáta Kiss Fekete
,
Balázs Sztanó
,
László Rovó
, and
Ágnes Kiricsi

Bevezetés: A rhinosinusitis az orr- és orrmelléküregek nyálkahártyájának váladékképződéssel és ödémás duzzanattal járó gyulladása. Az akut bakteriális rhinosinusitis főként szövődményes eseteiben gyakran szükséges fekvőbeteg-intézménybe való felvétel. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának fekvőbetegosztályára 2016 és 2022 között akut rhinosinusitis miatt felvett gyermekek anyagának retrospektív elemzése, illetve annak megállapítása, hogy a COVID–19-járvány befolyással volt-e a felvételt igénylő esetek arányára. Módszer: Demográfiai és klinikai adatok gyűjtése, az eredmények összehasonlítása hazai és nemzetközi irodalmi adatokkal. Eredmények: 497 gyermekből 471 beteg kezelése kizárólag ambulánsan történt. 26 gyermek, 17 fiú és 9 lány került felvételre (1 fő 2 alkalommal). Az átlagéletkor 7,65 év volt. A felvételek 52%-a a három téli hónapban, az összes felvétel 89%-a a novembertől áprilisig terjedő időszakban történt. 19 esetben akut ethmoiditis, 5 esetben akut sinusitis maxillaris, 2 esetben akut pansinusitis, 1 alkalommal akut sphenoiditis volt a felvételi diagnózis. A felvétel oka 19 gyermeknél a következményes szemhéjödéma, 7 esetben az alkalmazott terápia melletti progresszió volt, 1 betegnél intracranialis szövődmény igazolódott. Az átlagos hospitalizáció 4,2 nap volt. 16 esetben amoxicillin-klavulánsav, 11 esetben cefuroxim parenteralis adása történt. 9 esetben (8 orbitalis, 1 intracranialis szövődmény) elkerülhetetlen volt a műtét. Minden betegnél funkcionális endoszkópos beavatkozás történt. 2 alkalommal, orbitatályog miatt, külső megnyitásra is szükség volt, az intracranialis szövődménynél idegsebészeti műtét is történt. Megbeszélés: A vizsgált paraméterek korrelálnak az irodalmi adatokkal, a COVID–19-járványnak tulajdonítható esetszámváltozást nem tapasztaltunk. Következtetés: Az akut rhinosinusitis konzervatív terápiával általában gyógyítható, de előfordulhatnak súlyos, életet veszélyeztető szövődmények. Bár a kórházi felvételt igénylő esetek száma csökkent, a szövődmények aránya nem változott, ezért nagyon fontos azok gyors felismerése és hatékony kezelés. Orv Hetil. 2024; 165(19): 747–753.

Open access

A poszttranszplantációs hypertonia kockázati tényezői veseátültetés után

Predictive factors of post-transplant hypertension in kidney transplant recipients

Orvosi Hetilap
Authors:
Márton Harsányi
,
Reza Amir Manafzadeh
,
Csilla Keresztes
,
Máté Seregély
, and
Bernadett Borda

Bevezetés: A vesetranszplantációt követő magas vérnyomás a krónikus allograftkárosodás fontos kockázati tényezője. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a transzplantáció utáni hypertonia gyakoriságának és lehetséges kockázati tényezői szerepének meghatározása volt. Módszerek: Retrospektív kohorszvizsgálatot végeztünk a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2007. január 1. és 2022. augusztus 19. között vesetranszplantáción átesett betegek körében, akik rendszeresen részt vettek otthoni vérnyomásmérésen. A recipiens demográfiai és laboratóriumi adatait, továbbá a donor jellemzőit a transzplantációt követő 6. és 12. hónapban elemeztük. A magas vérnyomás diagnózisát az Európai Hypertonia Társaság (ESH) iránymutatásai szerint határoztuk meg. Logisztikus regressziót alkalmaztunk a nem korrigált és a korrigált esélyhányados becslésére a transzplantáció utáni magas vérnyomás lehetséges kockázati tényezőinek felmérésére. Eredmények: A vizsgálatba 280 beteget vontunk be. A transzplantáció utáni magas vérnyomás prevalenciája a veseátültetést követően 6, illetve 12 hónappal 49,3%, illetve 53,5% volt. A többváltozós analízist elvégezve a vesetranszplantáció után 6 hónappal a hypertonia prediktív tényezői a férfinem (OR: 1,717, 95% CI: 1,007–2,927; p = 0,047) és a donor-hypertonia (OR: 2,038, 95% CI: 1,038–4,004; p = 0,039) voltak. A szérumhúgysavszint (OR: 1,004, 95% CI: 1,000–1,007; p = 0,033) és a férfinem (OR: 2,048, 95% CI: 1,161–3,614; p = 0,013) független kockázati tényező volt a vesetranszplantáció után 12 hónappal. Megbeszélés: A vesetranszplantáció után a hypertonia előfordulási gyakorisága 49,3% volt. Vizsgálatunk arra utal, hogy a férfinem, a hypertoniás donor és a szérumhúgysavszint a vesetranszplantáció utáni hypertonia lehetséges prediktorai. Következtetés: Az időben fel nem ismert és nem kezelt poszttranszplantációs hypertonia az allograft funkcionális romlásához vezet, s ezzel csökkenti a graft túlélését. Orv Hetil. 2024; 165(19): 734–741.

Open access