Medical and Health Sciences

A szepszis az orvostudomány fejlődése ellenére továbbra is releváns, komplex kórkép, mely szeptikus sokkba kibontakozva jelentős mortalitással jár. A szeptikus sokk egyik jellemzője a vasodilatatióval, hypotensióval és nem megfelelő szöveti perfúzióval jellemezhető hemodinamikai instabilitás. A hagyományosan, folyadékresuscitatiót és katecholamin vazopresszorokat alkalmazó ellátás gyakran nem képes helyreállítani a megfelelő perfúziót és javítani a kimenetelt. Következésképpen egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az alternatív vazoaktív szerek feltárása iránt. Az egyik ilyen szer a vazopresszin, mely ígéretes kiegészítőnek bizonyult a szeptikus sokk kezelésében. A szeptikus sokkban a vazopresszin hatékonyságát és biztonságosságát tanulmányozó klinikai vizsgálatok eltérő eredményeket hoztak, ami folyamatos vitát és további vizsgálatokat váltott ki. Alkalmazásában egyelőre nincs egyöntetű konszenzus. Számos randomizált, kontrollált vizsgálat értékelte a vazopresszin alkalmazását a hagyományos terápia kiegészítéseként, és olyan lehetséges előnyöket mutattak ki, mint a hemodinamikai stabilitás javulása és az enyhébb szeptikus betegek esetében a mortalitás csökkentése. Az ellentmondásos eredmények és a nemkívánatos eseményekkel, köztük az ischaemiás szövődményekkel kapcsolatos aggályok azonban szükségessé teszik az optimális adagolás, időzítés és a megfelelő betegszelekció átfogó megértését. Összefoglaló közleményünk célja, hogy átfogó áttekintést adjon a vazopresszinről és használatáról a szeptikus sokk ellátásában. Összefoglalja a klinikai vizsgálatokból származó jelenlegi eredményeket, miszerint a vazopresszin-terápia költséghatékony kiegészítő vazopresszor a noradrenalinterápia mellé. Hatékonyan csökkenti a betegek katecholamin-igényét, csökkentheti a vesepótló kezelések szükségességét és az új arrhythmiák előfordulását, de a sokszor ellentmondásos vagy biztonsággal nem reprodukálható vizsgálati eredmények miatt jelenleg erős evidencia hiányában másodvonalbeli szerként ajánlják. Orv Hetil. 2024; 165(8): 283–290.

Abstract

Carbapenems are considered to be among the last line antibiotics against extended-spectrum β-lactamase producing Enterobacterales. Carbapenem-resistant Klebsiella pneumoniae (CRKP) has been frequently reported and its spread in Europe is indisputable and poses an enormous threat to hospitalized patients which is of growing concern. This review aims to record prevalence of CRKP in the Balkan region and to review the current knowledge about this life-threatening pathogen. In this review, we summarize data about clinical isolates of carbapenem-resistant K. pneumoniae from Greece, Croatia, Romania, Bulgaria, Serbia, Slovenia, Montenegro, Bosnia-Herzegovina and Albania from published reports between 2000 and 2023. Among Balkan countries, Greece and Romania are the ones with the most reports about CRKP. Since 2007, KPCs are the dominant carbapenemases in both countries. KPC-2 and NDM-1-producing K. pneumoniae strains have been identified as the most frequent CRKP in Croatia, Bulgaria, Serbia, and Slovenia. OXA-48 enzyme has been identified in most Balkan countries. In addition, since 2018, CRKP sequence type 11 (ST11) seems to have replaced ST258 in Balkan Peninsula, while ST15 continues to thrive throughout the years. Not only efficacy of colistin against CRKP has decreased dramatically during the last ten years but colistin resistance mechanism is based on alterations of chromosomal mgrB gene, rather than the already known mcr genes.

Moreover, ceftazidime-avibactam-resistant CRKP were detected mostly in Greece. Emergence of CRKP poses a severe threat to the Balkan countries. Due to the narrow therapeutic window, it is essential to prevent the spread of multiresistant K. pneumoniae strains.

Abstract

During the coronavirus disease 2019 (COVID-19) pandemic, artificial intelligence (AI) based software on chest computed tomography (CT) imaging has proven to have a valuable role in accelerating diagnosis and screening. The proposed AI-based tools proved to be rapid and reproducible techniques to guide patient management and treatment protocols. Although no specific guidelines exist, CT-imaging and clinical features are used for patient staging. To shed light on the role of AI techniques that have been developed in fighting COVID-19, in this review, studies investigating the usage of commonly used AI models on chest CT imaging for disease quantification and prognostication are collected.

Abstract

The biceps is one of the most important muscles of the flexor compartment of the arm. Recently there has been an increase in the global reported incidence of biceps tendon rupture worldwide. Generally, tears are seen in the elderly population and are precipitated due to underlying risk factors. Diagnosis is done with a combination of clinical findings and ultrasonography. We report a case of a 60-year-old female without any underlying risk factors who presented with nontraumatic spontaneous rupture of the right biceps tendon.

Bevezetés: A menopausa időszaka számos pszichés tünet kialakulásával jár a nők számára, amit a pandémia megjelenése tovább mélyített. Célkitűzés: Kutatásunk során a perimenopausalis tünetek kialakulásának időpontját, jellegét és a mentális jóllétet vizsgáltuk, figyelembe véve a COVID–19-járvány okozta hatásokat (oltások, fertőzöttség). Módszer: Vizsgálatunkban menopausában lévő nőket kérdeztünk meg a változókort kísérő tüneteikről (n = 264, átlagéletkor: 50,69 év, SD = 4,88). A résztvevők szociodemográfiai, valamint nőgyógyászati kérdésekre és a következő pszichológiai kérdőívekre válaszoltak: Kapcsolati Elégedettség Skála, Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív, Énhatékonyság Kérdőív, Élettel Való Elégedettség Skála, Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív, Beck Depresszió Kérdőív. Továbbá a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos stresszorok feltárását célzó saját összeállítású kérdőív is szerepelt a kérdőívcsomagban, amelyet online felületen tettünk elérhetővé. Eredmények: A perimenopausában lévő nők 12,9%-a tartozott a középsúlyos depresszió kategóriájába, és súlyos depressziót jelző értéket mutatott a résztvevők 8%-a. Az orvosi segítségért forduló, változókorban lévő nők alacsonyabb szintű szorongással és depresszióval küzdöttek. A COVID–19-hatásokat, valamint a fertőzöttség és az oltások felvételének stresszhatásait vizsgálva azt találtuk, hogy a koronavírus-járvány idején a szociális távolságtartás, az izoláció, a fertőzéstől való félelem volt a legmarkánsabb stresszor. A fertőzésen már átesettek csoportjában szignifikánsan kisebb depressziót (t(154,876) = 2,333, p = 0,021) és szorongást (t(186) = 2,050, p = 0,042) jelző értéket és az élettel való nagyobb elégedettségre (t(186) = –2,283, p = 0,024) utaló értéket kaptunk, mint azoknál, akik még nem fertőződtek meg. Az oltások felvétele nem csökkentette a szorongás- és depresszióértékeket. Megbeszélés és következtetés: Az életvitelt megnehezítő változókor gyakoribb szorongással és depresszióval, valamint kisebb énhatékonysággal és élettel való elégedettséggel járt együtt. A pandémia megjelenése tartósan, többnyire negatívan befolyásolta a vizsgálatban részt vevők mentális egészségét. A változókorban lévő nők gondozása során elengedhetetlen a pszichés tünetek felmérése a páciensek életminőségének javítása érdekében. Orv Hetil. 2024; 165(7): 249–259.

Bevezetés: A túlsúlyos vagy elhízott átlagpopuláció jelentős hányada választja a ketogén diéták egyes típusait testsúlycsökkentés céljából. E népszerű divatdiéta tudományos és laikus irodalma is igen széles körű. Számos, az evidenciapiramis csúcsán álló, ezért hiteles forrásnak tartott metaanalízis vizsgálta a ketogén diéták egészségre gyakorolt hatásait. Sok közülük jótékony hatásokról számol be mind az antropometriai, mind a vérparaméreket tekintve, elhízott és 2-es típusú cukorbeteg páciensek esetében is. Ám számos zavaró tényező módosíthatja e kedvező eredményeket, melyeket a metaanalízisek többsége figyelmen kívül hagy. Célkitűzés: Irodalmi áttekintő közleményünk célja, hogy ezekre a módszertani nehézségekre és a belőlük adódó értelmezési kihívásokra felhívja a szakemberek és azok figyelmét, akik szintén rendszeres olvasói, érdeklődői a táplálkozástudománynak. Módszer: A PubMed adatbázisban történt 2023 szeptemberében az olyan metaanalízisek keresése, amelyek nem az epilepszia kezeléséről, valamint nem a különböző rosszindulatú daganatos megbetegedésekben szenvedő páciensek ketogén diétájáról szóltak. A kereséskor használt kulcsszó a „ketogenic diet” volt, kizárólag a metaanalízis címében. Eredmények: Az áttekintő közleményünkbe bevont 18 metaanalízis számos zavaró tényezőt figyelmen kívül hagyott, mint például a kalória- és szénhidrátbeviteli különbségeket a ketogén diétás és a kontrollcsoportok között, az elfogyasztott zsírsavtípusok és a vérzsírparaméterek kapcsolatát, valamint a táplálkozási ketosis meglétét a ketogén diétát követő csoportokban. Következtetés: A ketogén diétákról szóló széles körű, sokszor pozitív eredményeket közlő irodalmi háttér ellenére e diéta ajánlása mindaddig nem javasolt, amíg jól tervezett, hosszú távú klinikai kutatások és az azokat elemző metaanalízisek nem jelennek meg, nagyobb figyelmet fordítva e zavaró tényezőkre. Orv Hetil. 2024; 165(7): 260–264.

Bevezetés: A világjárvány ráébresztette a társadalmat arra, hogy adódhatnak olyan különleges helyzetek, amikor a betegek nem tudnak személyesen találkozni egészségügyi szakembereikkel, az ellátás folyamatossága mégsem szakadhat meg. A gyógytornaellátás során eddig is általánosan alkalmazott eljárás volt a személyes alkalmak közötti otthoni gyakorlásra ösztönzés a terápia sikeressége érdekében. Ám a foglalkozásokon megtanult és begyakorolt feladatok ismétlésszáma és pontossága kérdéses az otthoni környezetben, ami csökkentheti az eredményességet, és növelheti a sérülésveszélyt. Célkitűzés: Kutatásunkban olyan megoldást teszteltünk, amely megfizethető és széles körben elérhető eszközöket, okostelefont és laptopot használ képernyőmegosztási technológia alkalmazásával. Módszer: A 3 hétig tartó vizsgálatunkban négy csoport (vizsgálati: fiatal, n = 50, életkor 25,6 ± 3,1 év; idősebb felnőttek, n = 50, életkor 74,8 ± 9,1 év; kontroll: fiatal, n = 20, életkor 26,25 ± 3,6 év; idősebb felnőttek, n = 20, életkor 70,15 ± 5,2 év) vett részt. A résztvevők feladata guggolási és térdemelési gyakorlatok végrehajtása volt egy előre meghatározott végtagszöghelyzetig. A vizsgálati csoport tagjai a végtagmozgások és szöghelyzetek nyomon követésére egy – goniométeres alkalmazással a combjukra rögzített – okostelefont és egy aktivált képernyőmegosztási funkcióval rendelkező laptopot használtak, amely valós idejű önellenőrzést tett lehetővé. Eredmények: A célszögtől való eltérés szignifikánsan csökkent (a guggolás esetében a fiataloknál 7,7°-ról 1,7°-ra, az idősebbeknél 16,4°-ról 7,3°-ra; térdemelés esetén a fiataloknál 10,8°-ról 3,2°-ra, az idősebbeknél 14,8°-ról 6,4°-ra), vagyis a gyakorlatok végrehajtása szignifikánsan pontosabb lett a vizsgálati csoportokban. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy amikor a résztvevők numerikus visszajelzést kaptak a laptop képernyőjén keresztül, akkor a gyakorlat végrehajtásának pontossága jelentősen megnőtt. Összehasonlításaink és statisztikai elemzéseink alapján összességében kijelenthetjük, hogy olyan, könnyen hozzáférhető eszközök és módszerek is felhasználhatók az otthoni mozgásszervi rehabilitáció eredményességének javításához, mint az okostelefon és a laptop. Orv Hetil. 2024; 165(7): 265–273.

Bevezetés: A hemoglobin-A1c (HbA1c)-szint mérését általánosan használják a betegek anyagcserekontrolljának értékelésére. Több megfigyelés szerint a HbA1c-szintet azonban befolyásolja a súlyos anaemia, illetve annak típusa. Célkitűzés: Munkánk során azt értékeltük, hogy az általános orvosi gyakorlatban figyelembe kell-e venni a HbA1c-szint értékelése során a betegeknél a rutinszerűen kért, anaemiát is tükröző vörösvérsejt-paramétereket. Módszer: A 2008 és 2018 közötti időszakból 60 225 beteg adatait válogattuk le, akiknél egy (első) alkalommal HbA1c-szint-mérés és vérképvizsgálat történt. Először a paraméterek diszkrét tartományaiban értékeltük a HbA1c-megoszlást. A vörösvérsejtek (RBC) száma, az átlagos vörösvérsejt-térfogat (MCV), a hemoglobin (HB) szintje, a hematokrit (HCT) és a vörösvérsejtméret-eloszlás (RDW) közötti kapcsolat értékelésére többszörös regressziós modellt alkalmaztunk. A paraméterek és a HbA1c-szint közötti hatás mértékét az adatok z-score-szerű transzformációja alapján „coefficient of estimates” (CE-) értékkel jellemeztük. A változók HbA1c-re gyakorolt együttes hatásának jellemzésére becslő képleteket dolgoztunk ki. Eredmények: Az életkor a HbA1c-értékek legerősebb determinánsa. Mindkét nemben az MCV, férfiakban az RDW negatív, nőkben az RBC pozitív irányú kapcsolatot mutatott a HbA1c-vel. A CE-értékek alapján egyik vizsgált paraméter sem fejt ki a HbA1c-re nagyobb hatást, mint az életkor. Az MCV, RDW, HB diszkrét tartományokban felvett hisztogramja azonos. A becslő képlettel kapott és a mért HbA1c-értékek nagymértékben eltértek. Megbeszélés: Bár egyes vörösvérsejt-paraméterek szignifikánsan összefüggenek a HbA1c-szinttel, ez klinikailag nem jelentős hatást tükröz. Következtetés: A rutin klinikai gyakorlatban a súlyos vérképző szervi eltéréssel járó esetektől eltekintve nem kell az MCV értékét figyelembe venni a HbA1c értékelése során. Orv Hetil. 2024; 165(7): 243–248.

Abstract

In endemic regions, tuberculosis in children constitutes a bigger fraction of total cases as compared to those in low endemic regions, regardless of the implications, this phenomenon has been historically neglected. Pediatric tuberculosis has an insidious onset and quickly develops into disseminated disease and the young are at a special risk for dissemination. Some studies suggest that measures to contain adult tuberculosis are not enough to manage tuberculosis in children, meaning that pediatric tuberculosis needs dedicated attention. Children are harder to diagnose than adults, because collecting samples is difficult, and their bacterial yield is low. In endemic countries, such as Mexico, where contact with Mycobacterium tuberculosis is common, immunological tests are inconsistent, especially in immunocompromised children. With the disruption of Mexican healthcare services by the COVID-19 pandemic, there is an uncertainty of how the situation has evolved, current data about tuberculosis indicates a drop in the national report of cases: 15.4 per 100,000 persons in 2021, compared with pre-COVID 2019 17.7 per 100,000 persons, a small increase in mortality: 1.7 per 100,000 in 2021 compared with 2019 1.6 per 100,000, a drop in treatment success: 80.4% in 2021 compared with 85.4% in 2019, and a decrease in national vaccination rates: an estimate of 86.6% children between 1 and 2 years-old were vaccinated in 2021 compared with 97.3% reported national rate in 2018–2019. There is a need for new research on regions with high tuberculosis incidence, to clarify the current situation of pediatric tuberculosis and improve epidemiological surveillance.