Browse our Medical Journals - AKJournals
Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.
Medical and Health Sciences
Abstract
Background and aims
Problematic smartphone use (PSU) has gained attention, but its definition remains debated. This study aimed to develop and validate a new scale measuring PSU-the Smartphone Use Problems Identification Questionnaire (SUPIQ).
Methods
Using two separate samples, a university community sample (N = 292) and a general population sample (N = 397), we investigated: (1) the construct validity of the SUPIQ through exploratory and confirmatory factor analyses; (2) the convergent validity of the SUPIQ with correlation analyses and the visualized partial correlation network analyses; (3) the psychometric equivalence of the SUPIQ across two samples through multigroup confirmatory factor analyses; (4) the explanatory power of the SUPIQ over the Short Version of Smartphone Addiction Scale (SAS-SV) with hierarchical multiple regressions.
Results
The results showed that the SUPIQ included 26 items and 7 factors (i.e., Craving, Coping, Habitual Use, Social Conflicts, Risky Use, Withdrawal, and Tolerance), with good construct and convergent validity. The configural measurement invariance across samples was established. The SUPIQ also explained more variances in mental health problems than the SAS-SV.
Discussion and conclusions
The findings suggest that the SUPIQ shows promise as a tool for assessing PSU. Further research is needed to enhance and refine the SUPIQ as well as to investigate its clinical utility.
Abstract
Background and aims
Celebrity worship, defined as an excessive admiration towards celebrities, has generated considerable research and public interest. A widely used assessment instrument to measure celebrity worship is the 23-item Celebrity Attitude Scale. However, concerns have been raised regarding the measurement, including the inconsistent factor structure and lack of a cut-off point to identify “celebrity worshipers”. The present study aims to address these concerns by testing the psychometric appropriateness of a short, 7-item version of the CAS (i.e., CAS-7) and estimating the prevalence of individuals with high-level celebrity admiration using a representative sample of Hungarian adults (between 18 and 64 years of age) according to gender, age, geographic location, and size of residence.
Methods
The total sample comprised 2028 respondents, of which 769 valid responses were administered from participants who reported having a favorite celebrity (51.11% men, M age = 36.38 years, SD = 13.36).
Results
Results indicated an excellent model fit for the two-factor and bifactor model of the CAS-7. Based on the suggested cut-off score of 26, the prevalence of high-level celebrity admiration is 4.53% in the Hungarian adult population (18–64 years of age) and 8.51% among young adults (18–34 years of age). Individuals with this high level of admiration towards a favorite celebrity reported more symptoms of problematic Internet use, depression, anxiety, and stress than individuals with general celebrity admiration levels.
Discussion and conclusions
The CAS-7 demonstrated sound psychometric properties, confirming its applicability in research and practice.
Abstract
Background and aims
Internet addiction (IA) has been identified as a major public health problem that is more prominent in adolescents and young adults. Some researchers have indicated certain advantages of family-based therapy over other treatments in participants with IA, but no conclusive evaluation has been reported. The present meta-analysis aims to review the efficacy of family-based therapy on Internet addiction in adolescents and young adults.
Methods
Relevant articles published from 1996 to February 15th, 2024, were searched from 14 databases, including three Chinese databases. A total of 19,590 articles were identified using a combination of three sets of search terms (Internet addiction, family therapy, and adolescents). Only RCTs and nonrandomized controlled trials were included.
Results
18 studies, most of which were conducted in Asian countries, were included in the final data analysis. The overall severity of Internet addiction in the family-based therapy group was significantly lower than that in the control group. However, significant heterogeneity was detected. Subgroup analysis showed a beneficial effect of family-based therapy when compared with non-intervention and when added to another psychological or behavioural therapy in psychiatric patients with co-medication. Few studies have examined secondary outcomes or follow-up effects.
Discussion and Conclusions
Family-based therapy is most effective in reducing the severity of Internet addiction when combined with other therapies, especially medication treatments in psychiatric patients. It might also be helpful to relieve depression and enhance family functions, which needs further evidence. More studies following up on the post-intervention effects are recommended in the future.
Abstract
Background
Although internet gaming disorder (IGD) has been included in the DSM-5 for approximately 10 years, debate remains regarding its existence and classification.
Methods
The current research incorporated three approaches. First, implicit association tests were used to examine for potential dissociation between wanting and liking in IGD. Second, brain features in wanting and liking circuits were tested and compared with tobacco use disorder (TUD) when performing a cue-craving task to explore the neural features of wanting and liking. Third, dopaminergic systems were investigated in IGD and TUD using neuromelanin-sensitive MRI.
Results
The implicit association test results supported a wanting-liking dissociation in IGD participants. Functional MRI data suggested neural correlates underlying wanting-liking dissociation in IGD and TUD participants, with positive correlations suggesting greater dissociation with increasing addiction severity. Neuromelanin results suggest dopaminergic differences in IGD and TUD relative to healthy control participants.
Conclusions
A wanting-liking dissociation in IGD participants suggests gaming motivations in IGD relating to incentive sensitization rather than hedonic responses. The neuromelanin-sensitive MRI results suggest dopaminergic involvement in IGD and TUD. The findings suggest similar brain-behaviour mechanisms for IGD and TUD based on an incentive-sensitization model for addiction, having implications for potential therapeutic strategies and policy-based interventions.
A krónikus limfocitás leukémia terápiájában alkalmazott célzott hatásmechanizmusú szerek okozta mellékhatások megelőzése és kezelése, fókuszban a Bruton-féle tirozin-kinázok okozta kardiovaszkuláris toxicitás
Prevention and treatment of side effects of targeted therapies used in chronic lymphocytic leukemia, with a focus on cardiovascular toxicity of Bruton's tyrosine kinases
A célzott hatásmechanizmusú kismolekulák szinte teljesen kiszorították a klasszikus kemoimmunoterápiákat a krónikus limfocitás leukémia (CLL) kezeléséből. A kezelés két fő alappillérét a Bruton-féle tirozin-kináz inhibitorok (BTKi) és a BCL2 inhibitor venetoklax képezi, a foszfatidilinozitol 3-kináz gátló (PI3Ki) idelalisib és duvelisib hazánkban nem elérhető. Egyes protokolloknak továbbra is fontos része a CD20-ellenes antitest rituximab vagy obinutuzumab. A célzott kezelések hatásmechanizmusa, így alkalmazási módja jelentősen különbözik, ezért a terápiaválasztás alkalmával több szempontot kell mérlegelnünk. A várható terápiás válasz és a beteg preferenciái mellett kiemelt jelentősége van a gyógyszerek potenciális mellékhatásainak, melyek egy része a komorbiditás függvénye. Ugyanakkor a CLL indolens, relabáló jellegéből adódóan a betegek többsége mindkét csoportba tartozó szerrel találkozhat élete során. Az eltervezett kezelés kivitelezése, a protokollok előírásszerű betartása szoros összefüggést mutat az elérhető progressziómentes túléléssel, így a mellékhatások kezelése kiemelt jelentőséggel bír. Az alábbiakban a leggyakoribb vagy legfontosabb mellékhatásokat említjük meg, ezek közül is a BTKi-k okozta kardiovaszkuláris eltérésekre koncentrálunk, melyek az utóbbi időben kerültek az érdeklődés központjába.
A marginális zóna lymphoma korszerű diagnosztikája és kezelése
Current diagnostics and treatment options of marginal zone lymphoma
A marginális zóna lymphomák (MZL) az indolens, döntően extranodális non-Hodgkin lymphomák (NHL) eltérő szövettani és klinikai megjelenési formáit jelentik. Az összes B-sejtes NHL kb. 10%-a tartozik ebbe a csoportba. Klinikopatológiailag három típus különíthető el: extranodális MZL (eMZL vagy más néven mucosa asszociált lymphoma, MALT), splenicus MZL (sMZL) és nodális MZL (nMZL). Leggyakoribb típusuk az eMZL vagy MALT lymphoma, mely a típusos gyomor- és bélmegjelenésen kívül számos egyéb extranodális szervből kiindulhat. A MZL kórlefolyása indolens, elhúzódó jellegű, melyet időnkénti relapszusok kísérnek. Az esetek egy részében kezelés nélküli megfigyelés, máskor rituximab alapú kemo-immunotherapia vagy lokális folyamat esetén irradiációs kezelés szükséges. A relabált esetek kezelésében az újabb típusú, célzott terápiák hatékonysága biztató kezelési lehetőséget jelent. Az összefoglaló közleményben a szerzők az elmúlt évek nemzetközi irodalmának áttekintésével mutatják be a kórkép diagnosztikai, újabb prognosztikai, valamint legújabb terápiás lehetőségeit.
Az akut pancreatitis kezelésének aktuális kérdései a sebész szemszögéből
Current issues related to treatment of acute pancreatitis from the surgeon’s point of view
Az akut pancreatitis sebészi kezelése az utóbbi időkben jelentősen megváltozott. A sürgősségi műtétek indikációja és sebészi technikája alapvetően hasonló a korábbi gyakorlathoz, azonban újabb indikációs terület jelent meg. Az abdominalis kompartment szindróma sürgős műtéti indikációt képez, ha a konzervatív és szemikonzervatív kezelés eredménytelen. Ilyenkor napjainkban a dekompressziós laparotomia és a negatívnyomás-terápiával kombinált nyitotthas-kezelés javasolt. A hagyományos sebészi necrosectomia helyett a minimálisan invazív sebészi kezelések terjedtek el, melyek csak a betegség késői stádiumában kialakuló, fertőzött, demarkált pancreasnecrosis esetén javasoltak. Napjainkban a demarkált necrosis első vonalbeli kezelése az endoszkópos endoluminalis transgastricus necrosectomia, de kiterjedt esetekben, és ha a necroticus üreg fala túl vastag, valamint ha cholecystectomia is szükséges, a laparoszkópos vagy nyitott transgastricus necrosectomia indokolt. A szerzők elemzik a sebészi kezelésben beállt változásokat, kitérnek a javallatok és a műtéti technika kérdéseire is. Orv Hetil. 2024; 165(15): 563–567.
Az izomrelaxáció műtét alatti monitorozási és felfüggesztési gyakorlata a hazai aneszteziológusok körében
Országos online felmérés eredményeinek elemzése
Evaluation of monitoring and reversal habits of neuromuscular blockade by anesthesiologists in Hungary
An online-based survey of current practice
Bevezetés: Amennyiben az anesztézia során alkalmazott izomrelaxánsok hatása a műtét végeztével nem szűnik meg, posztoperatív residualis neuromuscularis blokkról beszélünk, amely súlyos szövődmények forrása lehet. A residualis blokk diagnosztizálása kvantitatív neuromuscularis monitorok alkalmazásával lehetséges megbízhatóan. 2016-ban a magyar aneszteziológusok körében kérdőíves felmérés készült a monitorozási és felfüggesztési szokásokról. Célkitűzés: Célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy az elmúlt hat év során alkalmazott képzési programok hatására történt-e változás a monitorozás és felfüggesztés terén. Módszer: 10 kérdésből álló, online kitölthető kérdőívet készítettünk a Google Forms szoftver alkalmazásával, melyet a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság segítségével juttattunk el a hazai aneszteziológusokhoz. 7 kérdés teljesen megegyezett a 2016-os kérdőív kérdéseivel, 1 kérdésnél egy plusz válaszlehetőséget adtunk meg, és 2 új kérdést fogalmaztunk meg. A statisztikai elemzést khi2-teszttel végeztük. Eredmények: A kérdőív 2022. október 4-től december 31-ig volt elérhető. Összesen 132 válasz érkezett. A felmérésben részt vevők 69%-a szerint residualis blokk az esetek csak 0–5%-ában fordul elő. Ez az arány 2016-ban 75,6% volt (p = 0,253). A válaszadók 53,1%-a az esetek 0–10%-ában monitorozza az izomrelaxáció fokát a korábbi 75,8%-kal szemben, míg a rendszeresen és mindig monitorozók aránya 8%-ról 20,8%-ra emelkedett (p = 0,0005). Csökkent azok aránya, akik csak az esetek 0–25%-ában alkalmaznak felfüggesztést (20% vs. 31,15%), és emelkedett azok aránya, akik rendszeresen, mindig, illetve monitorozás alapján antagonizálnak (56,2% vs. 38,54) (p = 0,017). Az aneszteziológiai munkahelyek 82%-ában áll rendelkezésre kvantitatív monitor, de csak 23%-ában érhető az el minden műtőben; szignifikáns változás nem történt. Következtetés: Az aneszteziológusok továbbra is jelentős arányban alábecsülik a residualis neuromuscularis blokk előfordulásának gyakoriságát. A nem vagy igen ritkán monitorozók aránya csökkent, és többen monitoroznak rendszeresen, illetve mindig. Ezzel együtt csökkent azok aránya, akik nem vagy ritkán függesztik fel az izomrelaxánsok hatását, és szignifikánsan megemelkedett azok aránya, akik rendszeresen, illetve mindig reverzálnak. A kvantitatív neuromuscularis monitorok még mindig nem érhetők el mindenki számára. Orv Hetil. 2024; 165(15): 574–583.
Az oktenidin-dihidroklorid antiszeptikum alkalmazása a fül-orr-gégészetben
Application of octenidine-dihydrochloride antiseptic in otorhinolaryngology
Az oktenidin-dihidroklorid antiszeptikum mint bőr- és felületfertőtlenítő elterjedt a mindennapi gyakorlatban, fül-orr-gégészeti használatának lehetőségei azonban kevésbé ismertek. Az oktenidin-dihidroklorid szintetikus piridinszármazék, amely az antiszeptikus hatás tekintetében széles spektrumot ír le. Hatékonynak bizonyult Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal, burokkal rendelkező vírusokkal és egyes gombákkal szemben is. Az orr, a szájüreg, valamint a garat gazdagon tartalmaz mikrobákat, és mint első behatolási kapuk, infekciók gyakori színhelyei. Sajnálatos tény, hogy folyamatosan nő az antibiotikumokkal és antimikotikumokkal szembeni rezisztencia, a felső légúti vírusos fertőzések esetében pedig az antivirális készítmények nem alkalmazhatók rutinszerűen. Ennek megfelelően az antiszeptikumok mindennapi alkalmazása előnyös lehet, amelyekkel szemben – aspecifikus hatásuknak köszönhetően – a rezisztenciák kialakulásának lehetősége kisebb. Az oktenidin-dihidroklorid fül-orr-gégészeti alkalmazásáról számos korábbi tanulmány született, amelyek megerősítették a hatékonyságát különböző infekciók esetében – ezek eredményeit foglaljuk össze a jelen közleményben. Antibakteriális spektruma alapján, amely magában foglalja a pharyngitist leggyakrabban okozó kórokozókat, az oktenidin-dihidroklorid-tartalmú szopogatótabletta előnyösen használható a garatgyulladások kezelésében, amit megerősít, hogy antibiotikummal együtt alkalmazva szinergista hatású. Az egyes speciális pharyngitisek közül például korábbi kutatási eredmények a Neisseria gonorrhoeae fertőzéssel szemben is hatékonynak találták, ami lényeges, hiszen az azitromicinnel szembeni rezisztencia folyamatosan nő. A mindennapi fül-orr-gégészeti gyakorlatban, de más szakmákat érintően is lényeges a tracheakanülök potenciális szerepe, a rajtuk keletkező biofilm által nosocomialis infekciók létrejöttében. Korábbi kutatás például oktenidin-dihidroklorid hatóanyaggal bevont műanyag tracheakanül dekontaminációját vizsgálta Pseudomonas aeruginosa és Staphylococcus aureus kórokozók tekintetében, azzal az eredménnyel, hogy a kolonizáció a bevont tracheakanülök esetében szignifikánsan csökkent. További fontos eredmény, hogy a meticillinrezisztens S. aureusszal szemben is eredményesnek bizonyult, amely az orrbemenetben gyakran kolonizál és okoz fertőzést. Gombák tekintetében biztató eredmények adódtak a Candida albicans esetében, amely viszonylag gyakran okoz gombás pharyngitist, például immunszupprimált betegekben vagy antibiotikumok túlzott/indokolatlan használata során. Elmondható ezenkívül, hogy az azolokkal szembeni rezisztencia növekvő tendenciát mutat. Az oktenidin-dihidroklorid számos fül-orr-gégészeti infekció esetében jó választás lehet, az egyes eredményeket azonban további klinikai kutatásokkal szükséges megerősíteni. Orv Hetil. 2024; 165(15): 568–573.
A gyermekkori hátfájdalom hátterében álló ritka kórkép: krónikus nem bakteriális osteomyelitis
A rare condition underlying childhood back pain: chronic nonbacterial osteomyelitis
A gerincfájdalom hátterében a gyakoribb benignus kórképek mellett malignus elváltozások és súlyos gyulladással jellemezhető kórképek is előfordulhatnak. A kivizsgálás során a részletes laboratóriumi vizsgálatok mellett a képalkotó diagnosztikának kiemelkedő jelentősége van. A csontfájdalom hátterében ritkán a krónikus nem bakteriális osteomyelitis is állhat. A szerzők egy 9 éves leánygyermek esetét mutatják be, aki több hónapja fennálló, progrediáló háti gerincfájdalommal jelentkezett szakvizsgálaton. A laboratóriumi vizsgálatok során enyhén emelkedett gyulladásos aktivitáson kívül kórjelző eltérés nem volt. A mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) a thoracalis VIII. csigolyakompresszió mellett a csigolyatestben, az alsó zárólemez mentén körülírt, hiperintenzíven halmozó képletet írt le. A pontos etiológia tisztázására biopsziás mintavétel történt. A szövettani vizsgálat a malignitást kizárta, krónikus gyulladásra utaló eltérést mutatott. A beteg átmenetileg szteroidkezelésben részesült, de relapsus jelentkezett, ezért biológiai terápia, adalimumab került bevezetésre. A terápia hatásosnak bizonyult, mind a klinikai tünetek, mind a képalkotó vizsgálatok alapján tartós remisszió észlelhető. A jelen esettanulmány a gerincfájdalom hátterében álló ritka kórképre hívja fel a figyelmet. A kórkép diagnózisában az MRI kiemelkedő fontossággal bír. A betegség kezelésében immunszuppresszív terápia alkalmazása szükséges. Orv Hetil. 2024; 165(15): 595–600.
