Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 321 - 330 of 4,488 items for

  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

Abstract

Background

Slot-scanning EOS radiography is increasingly utilised in skeletal imaging. It has been shown that EOS often reveals significant incidental findings including cardiopulmonary abnormalities. Furthermore, the slot-scanning image acquisition of EOS can substantially influence depiction of cardiac morphology, which can be confusing for those unfamiliar with the technique.

Patients and methods

We aimed to explore the relationship between the depicted cardiac anatomy EOS and chest x-ray, by analysis of the differences in the measurements of the cardiothoracic ratio in 52 patients who had an erect, postero-anterior chest radiograph in deep inspiration, with less than a year difference to the EOS spine radiograph. Internal chest and cardiac diameter were measured, and the cardiothoracic ratio (CTR) was calculated as a surrogate marker for gross cardiac size.

Results

We have found that EOS consistently yields a lower internal chest diameter, and as a result higher CTR (P < 0.0001). However CTR measured on EOS and plain radiograph show strong correlation (P < 0.0001). Bland-Altman plots also revealed a consistently higher CTR on EOS, and a high intra-individual variability of cardiac and chest diameters on EOS vs. x-ray. CTR measured on EOS showed correlation with age (P < 0.05).

Discussion

We show that the CTR on EOS radiographs is consistently higher compared to the chest radiography, and while cardiac diameter shows only minimal difference, chest diameter measured on EOS is markedly lower. This should be considered by those reporting spine EOS imaging to avoid overcalling incidental cardiomegaly.

Open access

Abstract

Background

The primary purpose of this study was to assess the interreader reliability of a grading system for UIP based on the quantification of normal lung. This grading system considers each of the following lung regions: right upper and middle lobes, right lower lobe, left upper lobe, and left lower lobe. Each is assigned a grade based on the following: 0: 0% normal lung; 1: 1–49% normal lung; 2: 50–74% normal lung; 3: 75–89% normal lung; 4: 90–99% normal lung; 5: 100% normal lung. The secondary purpose was to compare the grades rendered by non-cardiothoracic subspecialty trained radiologists to grades established by cardiothoracic radiologists, which were considered the gold standard.

Methods

Chest CT images of patients were obtained by searching the radiology record system for the terms “usual interstitial pneumonia” and “UIP”. Each case was confirmed by radiologist review; pathology was not assessed given the small fraction of cases that underwent biopsy due to the high risk of complications in patients with fibrotic lung disease. Two cardiothoracic radiologists evaluated each CT and reached a consensus grade. Two different radiologists who were not subspecialty trained in cardiothoracic radiology independently graded each case. Spearman correlation analysis was performed to compare the two reader's grades as well as each reader's grade independently to the gold standard score.

Results

Our analysis demonstrated a strongly positive statistically significant interreader correlation coefficient (RS) = 0.7062, P < 0.001. Our analysis of each reader compared to the gold standard demonstrated an Rs = 0.77559, P < 0.001 and an RS = 0.69958, P < 0.001 for readers 1 and 2, respectively, both representing statistically significant strongly positive correlations.

Conclusions

These results demonstrate strong interreader reproducibility and show that radiologists without subspecialty training in cardiothoracic radiology render grades that correlate strongly with those given by cardiothoracic radiologists. These findings support the use of this grading system for UIP both to monitor clinical progression and as a surrogate endpoint for antifibrotic drug trials.

Open access

Abstract

Though several treatments effectively address the pervasive impact of trauma, they do not achieve complete symptom resolution for all clients, inspiring the search for alternatives. Internal Family Systems (IFS) therapy has grown popular, especially in informal psychedelic-assisted treatments (PAT). Compared to stereotypes of empirically validated, exposure-based treatments, IFS has novel facets with widespread appeal. The model encourages improved quality of interactions among multiple, naturally arising “parts” or subpersonalities potentially generated by traumatic experience. The body of IFS literature is extensive, enthusiastic, and thought-provoking. Outcome data for applying the model to Post-Traumatic Stress Disorder are limited. Attempts to operationalize and falsify the theory's assumptions and proposed mechanisms will likely prove challenging. Nevertheless, the model's popularity underscores a problem with perceptions of the empirically-supported treatments. Contemplating ethical ways to present the IFS approach given the state of relevant research, we note strategies that would apply to recommendations for PAT of any type. These strategies include detailed psychoeducation about empirically-supported treatments, candid description of the experimental nature of alternatives, frequent assessments of improvement, and detailed monitoring of potential iatrogenic effects. Drawing on facets of IFS to improve perceptions of the empirically validated treatments might provide an efficient way to appeal to more clients, decrease drop out, and increase gains as we await results of empirical investigations of IFS-influenced PAT. These steps can allow clients to choose an approach consistent with their own impressions of a credible intervention, potentially leading to better outcomes.

Open access

Abstract

Purpose

The training load required at elite level can lead to shoulder pain even among the youngest swimmers, thus, besides modern water training plans and swimming technique development, the planning of dryland training with a preventive approach is of the utmost importance. The aim of the present study was to map kinetic patterns and sports injury risk factors among young competitive swimmers (between 9 and 12 years of age) and to investigate the effectiveness of a complex injury prevention programme on dry land.

Materials and methods

A total of 37 swimmers (19 girls and 18 boys, aged 10.8 ± 1 yrs) participated in the research. We performed a physical examination using the PostureScreen11.1 application, a digital goniometer, a manual dynamometer, and functional and diagnostic orthopaedic tests. The swimmers were divided into a trained group and a control group. A three-month complex injury prevention programme was developed for the trained group. We analysed our data using Statistica for Windows.

Results

We found that 19% of the swimmers had experienced shoulder pain since starting swimming. We also found several postural faults, a reduction in the rotational arc of motion in the shoulder joint, rotational muscle imbalance, serratus anterior weakness, and scapular dyskinesia. Following the programme, swimmers in the trained group showed significant improvement in the rotational arc of the shoulder joint, internal rotational range of motion, rotational muscle strength, and upper limb stability. Progress was also made in many other areas, although these results were not significant.

Conclusions

As shoulder pain and its risk factors can be observed even among the youngest competitors, a dryland training plan tailored to this group can reduce the occurrence of sports injuries.

Open access

Abstract

Background and aims

Emerging research indicates that psychedelics may have therapeutic potential by fostering meaningful experiences that act as “inflection points” in people's narratives of personal development. However, psychedelic research has largely failed to address pertinent developmental considerations. We investigated whether attachment-related variables were associated with psychedelic experiences and whether psychedelic experiences moderated expected links between perceived attachment history and current adult attachment orientations.

Methods

We administered an online survey to an international Jewish sample (N = 185) with psychedelic experience. The survey included measures about recollection of attachment interactions with parents (perceived attachment history), adult attachment orientations (anxiety, avoidance), and psychedelic phenomenology (mystical experiences, challenging experiences, emotional breakthrough, ego dissolution, sensed presence) associated with respondents' most memorable psychedelic experiences.

Results

Perceptions of an insecure attachment history were positively linked to all measures of psychedelic phenomenology (r's = 0.19–32, p's mostly < 0.01). In contrast, adult attachment orientations were unrelated to psychedelic phenomenology. Also, psychedelic phenomenology mostly did not moderate the links observed between perceptions of an insecure attachment history and adult attachment orientations.

Conclusions

Our findings suggest that perceptions of early attachment experiences may be relevant to psychedelic phenomenology. However, subjective experiences associated with naturalistic psychedelic use do not typically attenuate links between a perceived insecure attachment history and attachment insecurity at present.

Open access

Az anatómia, szövet- és fejlődéstan oktatásának jelene és jövője az orvosképzésben

Presence and future of the teaching of anatomy, histology and embryology in the medical curriculum

Orvosi Hetilap
Author:
Alán Alpár

Hazai orvosképző helyeinken az emberi test szerkezetét az anatómia, szövet- és fejlődéstan egységében tanítjuk. Ez a dolgozat áttekinti és gondolatokat fogalmaz meg tárgyunk jelenével és jövőjével kapcsolatban. Az orvosképzés sarokkövét jelentő anatómiaoktatásnak úgy kell választ adnia a rohamléptékben fejlődő orvostudomány kérdéseire és igényeire, hogy mindeközben egy megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez igazodó orvosképzést kell szolgálnia. Oktatógárdánknak olyan hallgatókkal kell közösen fáradoznia a tudás átadásán, akik egy digitális, sokszor virtuális világban nőttek fel, de nagyon is valóságos, gyakorlati képzés során kell orvossá válniuk. A tudás átadásának új módszertanával kell kiegészítenünk a valóságot megmutató jógyakorlatot, melyben a makroszkópos anatómiai tudást a boncasztalnál, a mikroszkópos anatómiai tudást a mikroszkóp mellett értetjük meg, s ebben a fejlődéstani ismeretek nélkülözhetetlen és folyamatos kiinduló- és támpontot adnak. A korlátozott számú előadások a tényközlés helyett a megértetést, a gyakorlatok a megtapasztalást kell hogy szolgálják, míg a vizsgák egy tanár-diák komplementer képességei mentén átadott tudásanyag objektív, igényes tükrét kell hogy nyújtsák. Új és leendő anatómus munkatársaink számára a tudományos munka és a kiérdemelt függetlenség jövőjét kell láttatnunk és biztosítanunk, melyben a rezidens- és szakorvosképzés, valamint a makroszkópos anatómiai témájú tudományos témák, munkatervek felé való gondolkodás nyit új utakat. Ápoljuk és gyakoroljuk, ami magyar és nemzetközi képzésünk visszajelzései alapján kiváló és igényelt, de keresnünk kell tárgyunk további helyét és lehetőségét mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben és a tudományban. Orv Hetil. 2024; 165(9): 323–331.

Open access

A COVID–19-fertőzéssel és -immunizációval szerzett tapasztalatok felnőtt cystás fibrosisos betegcsoportban

Experience with COVID–19 infection and immunization in a group of adult patients with cystic fibrosis

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Örlős
,
Zsuzsanna Miklós
, and
Ildikó Horváth

Bevezetés: Habár a nem transzplantált, cystás fibrosisban szenvedő betegek többségében enyhe lefolyást mutat a COVID–19-fertőzés, a betegek kis hányadában súlyos lefolyású kórforma alakul ki. Célkitűzés: A célok között szerepelt azoknak a rizikófaktoroknak az azonosítása, amelyek megnövelik a koronavírussal fertőzött cystás fibrosisos betegek hospitalizációs igényét, emellett a betegek átoltottságát és a fertőzésben alkalmazott kezeléseket is vizsgálni kívántuk. Módszer: Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Cystás Fibrosis Részlegén gondozott 145 beteg adatait elemeztük retrospektív módon a pandémia kitörése és 2022. december 31. között. Eredmények: A vizsgált időszakban a betegek 85,5%-a részesült SARS-CoV-2-alapimmunizációban, a beadott védőoltások 70,9%-a mRNS-alapú volt. A betegek 49,65%-a vészelte át a fertőzést, a fertőzöttek 13,9%-a kórházi ellátást igényelt. A súlyos lefolyású COVID–19 legfontosabb prediktora az erőltetett kilégzési másodpercvolumen (FEV1) 35%-os vagy annál alacsonyabb értéke (OR: 6,25, p = 0,01). Megbeszélés: Vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy súlyos, kórházi ellátást igénylő COVID–19-fertőzés gyakrabban alakul ki az eleve kisebb FEV1-értékkel rendelkező cystás fibrosisos betegek körében. Felmérésünk alapján a felnőtt cystás fibrosisos betegek oltási fegyelme jelentősen meghaladja az országos átlagot, többségük már emlékeztető oltásban is részesült. Következtetés: A prediktorok ismerete segíthet meghatározni azokat a cystás fibrosisos betegeket, akiknél fokozott figyelem és gyors terápiás döntéshozatal szükséges COVID–19-infekció akvirálása esetén. Orv Hetil. 2024; 165(9): 332–337.

Open access

A krónikus obstruktív tüdőbetegség miatt fenntartó inhalációs kezelésben részesült betegek epidemiológiai és terápiás jellemzői 2011 és 2019 között Magyarországon

Epidemiological and treatment characteristics of patients with chronic obstructive pulmonary disease on maintenance inhaled therapy between 2011 and 2019 in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Vincze
,
Margit Bíró
,
Márta Kamocsai
,
Péter †Andriska
,
Balázs Sánta
, and
Zsófia Lázár

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) morbiditása és mortalitása a világon és hazánkban is emelkedik. A betegség kezelésének alapja a fenntartó inhalációs terápia és a betegek ezzel szembeni jó adherenciája, de hazánkban a kezelt betegek tekintetében kevés adattal rendelkezünk. Célkitűzés: A COPD miatt 2011 és 2019 között kezelt betegek főbb epidemiológiai és terápiás jellemzőinek meghatározása és ezek összehasonlítása. Módszerek: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisának használatával vizsgáltuk a 2011 és 2019 között fenntartó inhalációs kezelés alatt álló COPD-s betegek adatait (>40 év, az adott évben vagy az azt megelőző bármelyik évben J44-es BNO-kódra felírt fenntartó inhalációs gyógyszert váltott ki minimum 1 alkalommal, melyet kevesebb mint 1 éven belül követett még két további kiváltás). A betegek adatai a bekerülés évétől kezdve minden évben elemzésre kerültek. A betegek korát, nemét, inhalációs kezelési sémáit, a fenntartó inhalációs kezeléssel szembeni adherenciát (gyógyszerkiváltás alapján) és a retard oralis teofillinkészítmények kiváltását hasonlítottuk össze évenként (khi2-próba). Eredmények: Összesen 227 251 beteg adatait elemeztük (2011–2019: 81 308–160 241 fő/év). 2011-ben a 70 év feletti és férfi betegek, míg 2019-ben a 60–69 éves és női betegek voltak többségben. Az egykomponensű, hosszú hatású hörgőtágítót és az inhalációs kortikoszteroidot kiváltó betegek aránya a megfigyelési időszakban csökkent, míg a kettős bronchodilatatorok kiváltása megjelent és fokozatosan emelkedett. A betegek csak valamivel több mint felének esetében (2019: 51,6%) volt jó a fenntartó inhalációs kezeléssel szembeni adherencia (>180 nap/év). Az oralis teofillinkészítményt kiváltók száma nem csökkent (2019-ben a kiváltók aránya: 32%). Megbeszélés: 2011 és 2019 között a fenntartó inhalációs kezelés alatt álló COPD-s betegek száma elmarad a regisztrált betegek számától. A fenntartó inhalációs terápiával szembeni adherencia a betegek jelentős részében nem megfelelő. Az oralis teofillinkészítményeket kiváltók aránya magas. Következtetés: A COPD-s betegek fenntartó inhalációs kezelésével szembeni adherencia javítása szükséges, hogy hazánkban a betegség prognózisa kedvezőbb legyen. Orv Hetil. 2024; 165(9): 338–345.

Open access

Nyaki tumort utánzó elváltozás egy 13 éves fiúban: post-COVID-bartonellosis

Tumor-like lesion in a 13-year-old boy: post-COVID bartonellosis

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Iszlai
,
Prince Ottor
,
Erika Tóth
,
Anikó Korcsmáros
, and
Tamás Karosi

Egy 13 éves fiú lázzal, köhögéssel, szaglásvesztéssel és kb. 2 × 3 cm átmérőjű, jobb oldali nyaki elváltozással jelentkezett hozzátartozójának kíséretében kórházunk gyermekgyógyászati szakambulanciáján. A vizsgálat előtt 24 nappal a dokumentált nasopharyngealis COVID–19-gyorstesztje pozitivitást mutatott. Mivel az ultrahangvizsgálaton beolvadási jeleket nem tapasztaltak, orális antibiotikumterápiát (klaritromicin, 2 × 500 mg) javasoltak 7 napig, szerológiai vizsgálatokra vért vettek. A beteg 2 nap elteltével újból jelentkezett az elváltozás progresszív növekedése miatt. Osztályunkon vékonytű-biopszia, valamint nyaki és mellkasi CT-vizsgálatok történtek. A citológiai vizsgálat C3-diagnózissal zárult anélkül, hogy egyértelműen kizárta volna az aspirált sejtek rosszindulatú jellemzőit. A nyaki és mellkasi CT kb. 60 × 46 × 40 mm-es, supraclavicularisan elhelyezkedő inhomogén nyaki daganatot írt le, az intrathoracalis régió inváziója nélkül, tályogképződés lehetséges jeleivel, azonos oldali vena jugularis kompresszióval. Idővel a Bartonella henselae szerológiai vizsgálat pozitivitást mutatott. A nyaki képlet műtéti eltávolítása mellett döntöttünk. Szövettani vizsgálattal nekrotizáló és nem nekrotizáló granulomák voltak kimutathatók atípusos sejtek jelenléte nélkül. Ezek és a szerológiai eredmény alapján a bartonellosis diagnózisát állítottuk fel. Bár a SARS-CoV-2-fertőzés hatásáról a bartonellosis klinikai lefolyására az irodalomban nem találtunk adatot, esetünk kapcsán elképzelhetőnek tartjuk, hogy a COVID–19 által legyengített szervezetben a bakteriális fertőzés az egyébként ártalmatlan betegség helyett a bartonellosis súlyosabb klinikai képét okozta, melynek megoldását a gyógyszeres kezelésre nehezen reagáló nyaki elváltozás teljes eltávolítása jelentette. Orv Hetil. 2024; 165(9): 351–355.

Full access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Nicholas Spiers
,
Beatriz Caiuby Labate
,
Anna O. Ermakova
,
Patrick Farrell
,
Osiris Sinuhé González Romero
,
Ibrahim Gabriell
, and
Nidia Olvera
Open access