Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 331 - 340 of 4,488 items for

  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Pedro Romero
,
Andrea Czakó
,
Wim van den Brink
, and
Zsolt Demetrovics

Abstract

Gambling disorder is a severe mental health and behavioural problem with harmful consequences, including financial, relationship and mental health problems. The present paper initiates discussion on the use of psychedelics combined with psychotherapeutic support as a potential treatment option for people living with a gambling disorder. Recent studies have shown promising results using psychedelic-assisted therapy (PAT) to treat anxiety, depression, post-traumatic stress disorder, and various substance use disorders. Considering the similarities in the underlying psychosocial and neurobiological mechanisms of gambling disorder and other addictive disorders, the authors suggest that psychedelic-assisted therapy could be effective in treating gambling disorder. The paper also underscores the need for further research into the viability and effectiveness of psychedelic-assisted therapy for gambling disorder.

Open access

Problematikus evési magatartások és evészavarok az élsportban

Disordered eating and eating disorders among professional athletes

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Erika Kovács
and
Szilvia Boros

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2019. évi jelentése szerint a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok aránya a sportolónők körében 6–45%, a férfi sportolóknál 0–19% között volt. Az arány folyamatosan nő, és a problematikus evési magatartások és/vagy evészavarok gyakrabban fordulnak elő a sportolók között, összehasonlítva a nem sportoló populációval. Bármely sportágban megjelenhetnek, de bizonyos sportolók kiemelt rizikócsoportba sorolhatók, főként az esztétikai, súlycsoportos és állóképességi sportágakban. A mérési módszerek nagy diverzitást mutatnak, a legtöbbször kérdőíveket alkalmaznak, amelyek csak a rizikócsoportok szűréséhez alkalmazhatók. A diagnózis felállításához multidiszciplináris szemléletben sportorvos, csapatorvos, sportpszichológus és sportdietetikus együttműködésére van szükség. A problémás evési viselkedések kiindulópontja gyakran a fogyókúra, amikor a sportolók különböző okok miatt (például teljesítményfokozás, a fizikai megjelenés javítása, súlycsoport elérése stb.) befolyásolni szeretnék súlyukat, testösszetételüket, s ezek kivitelezéséhez szakember felügyelete nélküli, szakmailag megalapozatlan alkalmaznak. Az evészavarok optimális táplálkozással kezdődnek, amelyek problematikus evési magatartásokba, majd klinikai evészavarokba alakulnak át. Jelenleg kevés olyan longitudinális kutatás áll rendelkezésre, amely kifejezetten a problémás evési viselkedések és evészavarok kontinuitását vizsgálja, jóllehet az eddigi kutatási eredmények felhívják a figyelmet a problémás evési magatartás kiszűrésére és az orvos-pszichológus-dietetikus együttműködésének szükségességére már az evészavar kialakulása előtt. Hiánypótló lehet a folyamat feltérképezése minél több sportágban. Orv Hetil. 2024; 165(8): 291–296.

Open access

Szorongás, depresszió, valamint fizikai tüneti terhek felmérése és összefüggéseik megismerése daganatos betegek körében

Assessment of anxiety, depression, and physical symptoms and understanding of their connections among cancer patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Varga
,
Rita Horváth
,
Csilla Busa
,
Edit Virág
,
László Mangel
, and
Ágnes Csikós

Bevezetés: A daganatos megbetegedésekre jellemzőek a megnövekedett pszichés terhek. A jelentős fizikai tüneti terhek, a multimorbiditás, a szorongás és a depresszió kialakulásának kockázati tényezői lehetnek daganatos betegekben, mely összefüggések vizsgálatára tudomásunk szerint eddig még nem került sor Magyarországon. Célkitűzés: Célunk volt (1) felmérni a szorongás és (2) a depresszió szintjét daganatos betegek körében, (3) megvizsgálni, hogy milyen fizikai tüneti terhek jelennek meg leginkább az onkológiai betegek között, (4) megismerni a szorongás, a depresszió és a fizikai tüneti terhek és (5) a multimorbiditás összefüggéseit. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkba 18. életévüket betöltött, daganatos megbetegedés diagnózisával rendelkező betegeket vontunk be. A kvantitatív adatok feldolgozása során az eredményeket 0,05 alatti p-érték esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A vizsgálatban 113 beteg vett részt. A válaszadók 29,2%-ában a normális határértéknél magasabb szintű szorongást mértünk, a depresszió pedig 36,2%-ban volt jelen különböző súlyosságban. Alvási nehézségekről a megkérdezettek 69,5%-a, fáradtságról 66,3%, fájdalomról 52,2% számolt be. A normálérték feletti szorongást és depressziót mutatók átlagosan több fizikai tüneti terhet említettek. Szignifikáns összefüggés volt kimutatható a normálérték feletti depressziót mutatók és a fáradtság, valamint a fájdalom között. A multimorbiditást tekintve a normálérték feletti szorongást mutatók átlagosan több krónikus betegséggel rendelkeztek. Megbeszélés: Vizsgálatunkban a szorongás szintje magasabb, a depresszió szintje azonban egyezik a nemzetközi adatokkal. Az alvási nehézségek nagyobb arányban fordulnak elő vizsgálatunkban, a fáradtság és a fájdalom előfordulása azonban összhangban áll a nemzetközi kutatások eredményeivel. Az eddig publikált nemzetközi vizsgálatokhoz hasonlóan vizsgálatunk is a multimorbiditás, a megnövekedett fizikai tüneti terhek, továbbá a szorongás és a depresszió közötti jelentős összefüggésre utal. Következtetés: A szorongás és a depresszió nagy arányban van jelen onkológiai betegekben. A legnagyobb arányban az alvási nehézségek fordulnak elő, ezt követi a fáradtság és a fájdalom. A szorongás és depresszió mértéke összefüggést mutat a fizikai tüneti terhekkel, valamint a multimorbiditás is fokozza a betegek szorongásszintjét. Orv Hetil. 2024; 165(8): 309–317.

Open access

Vazopresszin használata szeptikus sokkos betegek ellátásában

Administration of vasopressin in septic shock

Orvosi Hetilap
Authors:
Endre Hajdu
,
Mariann Berhés
,
István László
,
Zsolt Oláh
,
Béla Fülesdi
, and
László Asztalos

A szepszis az orvostudomány fejlődése ellenére továbbra is releváns, komplex kórkép, mely szeptikus sokkba kibontakozva jelentős mortalitással jár. A szeptikus sokk egyik jellemzője a vasodilatatióval, hypotensióval és nem megfelelő szöveti perfúzióval jellemezhető hemodinamikai instabilitás. A hagyományosan, folyadékresuscitatiót és katecholamin vazopresszorokat alkalmazó ellátás gyakran nem képes helyreállítani a megfelelő perfúziót és javítani a kimenetelt. Következésképpen egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az alternatív vazoaktív szerek feltárása iránt. Az egyik ilyen szer a vazopresszin, mely ígéretes kiegészítőnek bizonyult a szeptikus sokk kezelésében. A szeptikus sokkban a vazopresszin hatékonyságát és biztonságosságát tanulmányozó klinikai vizsgálatok eltérő eredményeket hoztak, ami folyamatos vitát és további vizsgálatokat váltott ki. Alkalmazásában egyelőre nincs egyöntetű konszenzus. Számos randomizált, kontrollált vizsgálat értékelte a vazopresszin alkalmazását a hagyományos terápia kiegészítéseként, és olyan lehetséges előnyöket mutattak ki, mint a hemodinamikai stabilitás javulása és az enyhébb szeptikus betegek esetében a mortalitás csökkentése. Az ellentmondásos eredmények és a nemkívánatos eseményekkel, köztük az ischaemiás szövődményekkel kapcsolatos aggályok azonban szükségessé teszik az optimális adagolás, időzítés és a megfelelő betegszelekció átfogó megértését. Összefoglaló közleményünk célja, hogy átfogó áttekintést adjon a vazopresszinről és használatáról a szeptikus sokk ellátásában. Összefoglalja a klinikai vizsgálatokból származó jelenlegi eredményeket, miszerint a vazopresszin-terápia költséghatékony kiegészítő vazopresszor a noradrenalinterápia mellé. Hatékonyan csökkenti a betegek katecholamin-igényét, csökkentheti a vesepótló kezelések szükségességét és az új arrhythmiák előfordulását, de a sokszor ellentmondásos vagy biztonsággal nem reprodukálható vizsgálati eredmények miatt jelenleg erős evidencia hiányában másodvonalbeli szerként ajánlják. Orv Hetil. 2024; 165(8): 283–290.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Maria Chatzidimitriou
,
Asimoula Kavvada
,
Dimitrios Kavvadas
,
Maria Anna Kyriazidi
,
Konstantinos Eleftheriadis
,
Sotirios Varlamis
,
Vassilis Papaliagkas
, and
Stella Mitka

Abstract

Carbapenems are considered to be among the last line antibiotics against extended-spectrum β-lactamase producing Enterobacterales. Carbapenem-resistant Klebsiella pneumoniae (CRKP) has been frequently reported and its spread in Europe is indisputable and poses an enormous threat to hospitalized patients which is of growing concern. This review aims to record prevalence of CRKP in the Balkan region and to review the current knowledge about this life-threatening pathogen. In this review, we summarize data about clinical isolates of carbapenem-resistant K. pneumoniae from Greece, Croatia, Romania, Bulgaria, Serbia, Slovenia, Montenegro, Bosnia-Herzegovina and Albania from published reports between 2000 and 2023. Among Balkan countries, Greece and Romania are the ones with the most reports about CRKP. Since 2007, KPCs are the dominant carbapenemases in both countries. KPC-2 and NDM-1-producing K. pneumoniae strains have been identified as the most frequent CRKP in Croatia, Bulgaria, Serbia, and Slovenia. OXA-48 enzyme has been identified in most Balkan countries. In addition, since 2018, CRKP sequence type 11 (ST11) seems to have replaced ST258 in Balkan Peninsula, while ST15 continues to thrive throughout the years. Not only efficacy of colistin against CRKP has decreased dramatically during the last ten years but colistin resistance mechanism is based on alterations of chromosomal mgrB gene, rather than the already known mcr genes.

Moreover, ceftazidime-avibactam-resistant CRKP were detected mostly in Greece. Emergence of CRKP poses a severe threat to the Balkan countries. Due to the narrow therapeutic window, it is essential to prevent the spread of multiresistant K. pneumoniae strains.

Open access

Abstract

During the coronavirus disease 2019 (COVID-19) pandemic, artificial intelligence (AI) based software on chest computed tomography (CT) imaging has proven to have a valuable role in accelerating diagnosis and screening. The proposed AI-based tools proved to be rapid and reproducible techniques to guide patient management and treatment protocols. Although no specific guidelines exist, CT-imaging and clinical features are used for patient staging. To shed light on the role of AI techniques that have been developed in fighting COVID-19, in this review, studies investigating the usage of commonly used AI models on chest CT imaging for disease quantification and prognostication are collected.

Open access

Abstract

The biceps is one of the most important muscles of the flexor compartment of the arm. Recently there has been an increase in the global reported incidence of biceps tendon rupture worldwide. Generally, tears are seen in the elderly population and are precipitated due to underlying risk factors. Diagnosis is done with a combination of clinical findings and ultrasonography. We report a case of a 60-year-old female without any underlying risk factors who presented with nontraumatic spontaneous rupture of the right biceps tendon.

Open access

A bábaképzőtől a bábállamig

Doktor Sándor és a dicstelen 33 hónap

From the midwifery education to a puppet-state

Sándor Doktor and the inglorious 33 months
Orvosi Hetilap
Author:
Csaba Varga
Open access

A COVID–19-járvány hatása a perimenopausában érintett nők életminőségére

Quality of life in perimenopausal women affected by COVID–19 pandemic

Orvosi Hetilap
Authors:
Edina Dombi
,
Renáta Kovács-Berta
,
Zsófia Kaufmann
,
Petra Völgyesi
, and
Zoltán Pál

Bevezetés: A menopausa időszaka számos pszichés tünet kialakulásával jár a nők számára, amit a pandémia megjelenése tovább mélyített. Célkitűzés: Kutatásunk során a perimenopausalis tünetek kialakulásának időpontját, jellegét és a mentális jóllétet vizsgáltuk, figyelembe véve a COVID–19-járvány okozta hatásokat (oltások, fertőzöttség). Módszer: Vizsgálatunkban menopausában lévő nőket kérdeztünk meg a változókort kísérő tüneteikről (n = 264, átlagéletkor: 50,69 év, SD = 4,88). A résztvevők szociodemográfiai, valamint nőgyógyászati kérdésekre és a következő pszichológiai kérdőívekre válaszoltak: Kapcsolati Elégedettség Skála, Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív, Énhatékonyság Kérdőív, Élettel Való Elégedettség Skála, Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív, Beck Depresszió Kérdőív. Továbbá a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos stresszorok feltárását célzó saját összeállítású kérdőív is szerepelt a kérdőívcsomagban, amelyet online felületen tettünk elérhetővé. Eredmények: A perimenopausában lévő nők 12,9%-a tartozott a középsúlyos depresszió kategóriájába, és súlyos depressziót jelző értéket mutatott a résztvevők 8%-a. Az orvosi segítségért forduló, változókorban lévő nők alacsonyabb szintű szorongással és depresszióval küzdöttek. A COVID–19-hatásokat, valamint a fertőzöttség és az oltások felvételének stresszhatásait vizsgálva azt találtuk, hogy a koronavírus-járvány idején a szociális távolságtartás, az izoláció, a fertőzéstől való félelem volt a legmarkánsabb stresszor. A fertőzésen már átesettek csoportjában szignifikánsan kisebb depressziót (t(154,876) = 2,333, p = 0,021) és szorongást (t(186) = 2,050, p = 0,042) jelző értéket és az élettel való nagyobb elégedettségre (t(186) = –2,283, p = 0,024) utaló értéket kaptunk, mint azoknál, akik még nem fertőződtek meg. Az oltások felvétele nem csökkentette a szorongás- és depresszióértékeket. Megbeszélés és következtetés: Az életvitelt megnehezítő változókor gyakoribb szorongással és depresszióval, valamint kisebb énhatékonysággal és élettel való elégedettséggel járt együtt. A pandémia megjelenése tartósan, többnyire negatívan befolyásolta a vizsgálatban részt vevők mentális egészségét. A változókorban lévő nők gondozása során elengedhetetlen a pszichés tünetek felmérése a páciensek életminőségének javítása érdekében. Orv Hetil. 2024; 165(7): 249–259.

Open access