Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 51 - 60 of 4,306 items for

  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Catherine Tulloch
,
Nerilee Hing
,
Matthew Browne
,
Alex M. T. Russell
,
Matthew Rockloff
, and
Vijay Rawat

Abstract

Aims

Understanding how gambling harm is distributed is essential to inform effective harm reduction measures. This first national Australian study of gambling harm-to-self examined the extent, distribution, risk factors, and health related quality of life (HRQoL) impacts of this harm.

Methods

A Random Digit Dialling sample of 15,000 Australian adults was weighted to key population variables. Key measures included the Gambling Harms Scale-10 (GHS-10), PGSI, SF-6D, gambling behaviours, and demographics. Analyses included ordinal logistic regression.

Results

Amongst gamblers, 14.7% reported harm on the GHS-10, including 1.9% reporting high-level harm. While high-level harm occurred mainly in the problem gambling group (77.3%), other PGSI groups accounted for most of the more prevalent low (98.5%) and moderate (87.2%) harms reported. Proximal predictors of greater harm were use of online gambling and more frequent gambling on electronic gaming machines (EGMs), race betting sports betting, poker, skin gambling, scratchies, and loot box purchasing. Distal predictors were being younger, male, single, Aboriginal or Torres Strait Islander, and speaking a non-English language at home. At the population level, the greatest aggregate HRQoL impacts were amongst lower-risk gamblers, confirming the results of other studies regarding the ‘prevention paradox’.

Conclusions

The distribution of harm across gambler risk groups indicates the need for preventive measures, not just interventions for problem gambling. Reducing harm requires modifying product features that amplify their risk, especially for EGMs, race betting and sports betting that are both inherently risky and widely used. Gambling harm exacerbates health disparities for disadvantaged and vulnerable groups, requiring targeted resources and support.

Open access

Appendectomia gyermekkorban: laparoszkópia vagy nyitott műtét?

Appendectomy in children: laparoscopic or open approach?

Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Fadgyas
,
Gábor István Garai
,
Dorottya Őri
,
Georgina Monostori
, and
Péter Vajda

Bevezetés: A felnőtt-, illetve a gyermekkori appendicitis kezelése kapcsán számos irodalmi adat áll rendelkezésre mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia előnyeiről és hátrányairól. Célkitűzés: Egy országos centrumban kívántuk vizsgálni a gyermekkorban végzett laparoszkópos és nyitott appendectomiák eredményeit. Módszer: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk a 2011 és 2020 között nyitott vagy laparoszkópos appendectomián átesett 0–18 éves gyermekek körében. A társbetegséggel bíró betegeket kizártuk a vizsgálatból. A betegeket nyitott (idesoroltuk a konvertált műtéteket is) és laparoszkópos appendectomia szerint csoportosítottuk, illetve a szövettani eredményeik alapján „nem komplikált” (negatív, simplex, catarrhalis, phlegmonosus, gangraenás) és „komplikált” (perforált) appendicitis-alcsoportokat állítottunk fel. A posztoperatív szövődményeket (sebgyógyulási zavar, ileus, intraabdominalis abscessus) és a kórházi ápolási időt vizsgáltuk. A statisztikai analízisekhez Fisher -féle egzakt, khi2- (chi2 test for trend) és Mann–Whitney-féle U-tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgálatba 1444 beteget vontunk be (nyitott: 842, laparoszkópos: 602), a mediánéletkor 10,93 (SD 3,49) év volt. Szövődményeket számottevően inkább nyitott műtétek után (83/842, 9,86%), kevésbé a laparoszkópos megoldás után (45/602, 7,48%) észleltünk (p = 0,1163). A kórházi tartózkodás mediánértéke nyitott műtétek után 3 (2,4) nap, laparoszkópia esetén 4 (3,5) nap volt (p<0,0001). A nem komplikált eseteknél a medián ápolási idő laparoszkópia után rövidebb: 3 (2,3) nap, míg nyitott műtétet követően hosszabb: 3 (3,5) nap volt (p<0,0001). Komplikált esetek mellett a kórházi tartózkodás mediánideje laparoszkópia után 8 (6, 10), nyitott műtét után 8 (7, 10) napnak adódott (p = 0,0202). Megbeszélés: A laparoszkópia eleinte a nőgyógyászatban, majd a sebészetben és csak ezek után a gyermeksebészetben is a napi rutin része lett. Következtetés: Mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia biztonságos beavatkozás gyermekkorban. A két módszer között nem észleltünk különbséget a szövődmények tekintetében, de laparoszkópos beavatkozás után szignifikánsan rövidebbnek találtuk a kórházi ápolási időt. A gyermekkori nem komplikált (korai stádiumban felismert) appendicitisek műtéti kezelésében a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a laparoszkópos appendectomia a választandó módszer. Orv Hetil. 2024; 165(19): 742–746.

Open access

Életmódváltás? Nincs kifogás!

A testsúlykontroll támogatása a mindennapi gyakorlatban

Lifestyle change? No excuse!

Weight control support in the everyday praxis
Orvosi Hetilap
Author:
Edit Czeglédi

A hazánk felnőtt lakosságának közel egyharmadát érintő elhízás krónikus betegség, amely más krónikus betegségek kockázati tényezőjeként rontja a szomatikus és mentális egészséget, az életminőséget és az életkilátásokat. Valamennyi bizonyítékalapú testsúlycsökkentő terápia alapja az életmódváltás, amely minimálisan az energiabevitel korlátozását és a fizikai aktivitás növelését igényli. A betegek azonban az esetek túlnyomó többségében vonakodnak az életmódváltástól, aggodalmakat fejezve ki ezzel kapcsolatban (például „Én a levegőtől is hízom!”, „Nem bírok sportolni!”, „Nem akarok éhezni!”). Gyakori az orvosok részéről e félelmek „kifogásként” történő értelmezése. Ez az interpretáció egyfelől indulatot szül a páciensek irányában, másfelől meggátolja a figyelmes meghallgatást és az empátia kifejezését, így az ellenállás hátterében álló tényezők nem kerülnek feltárásra, feloldásra. Ennek következtében a szakember vagy nem tudja bevonni a pácienst a terápiába, vagy ha mégis, akkor az együttműködés mértéke elmarad az elvárttól, rontva a kezelés hatékonyságát. A páciens kioktatása vagy akár elmarasztalása pedig rontja az orvos-beteg kapcsolatot, és az egészségügyi ellátórendszer kerüléséhez vezethet, ami súlyosbíthatja úgy a súlyfelesleg mértékét, mint a kísérő betegségek lefolyását. A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan érdemes reagálni a páciensek vonakodást kifejező mondataira, és milyen kommunikációs eszközökkel facilitálhatjuk a súlycsökkentő kezelésbe való sikeres bevonódást és az életmódváltás iránti elköteleződés erősödését, eszközöket adva az egészségkárosító szokások fokozatos leépítéséhez és a hosszú távon is fenntartható, hatékony, egészséges testtömegkontrollt szolgáló egészségvédő szokások kialakításához. Orv Hetil. 2024; 165(19): 727–733.

Open access

Hospitalizációt igénylő gyermekkori akut rhinosinusitisek 2016 és 2022 között klinikánkon – retrospektív elemzés

Acute rhinosinusitis in children requiring hospitalization between 2016 and 2022 – retrospective analysis

Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Kelemen
,
Zsolt Bella
,
Eszter Erdélyi
,
Beáta Kiss Fekete
,
Balázs Sztanó
,
László Rovó
, and
Ágnes Kiricsi

Bevezetés: A rhinosinusitis az orr- és orrmelléküregek nyálkahártyájának váladékképződéssel és ödémás duzzanattal járó gyulladása. Az akut bakteriális rhinosinusitis főként szövődményes eseteiben gyakran szükséges fekvőbeteg-intézménybe való felvétel. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának fekvőbetegosztályára 2016 és 2022 között akut rhinosinusitis miatt felvett gyermekek anyagának retrospektív elemzése, illetve annak megállapítása, hogy a COVID–19-járvány befolyással volt-e a felvételt igénylő esetek arányára. Módszer: Demográfiai és klinikai adatok gyűjtése, az eredmények összehasonlítása hazai és nemzetközi irodalmi adatokkal. Eredmények: 497 gyermekből 471 beteg kezelése kizárólag ambulánsan történt. 26 gyermek, 17 fiú és 9 lány került felvételre (1 fő 2 alkalommal). Az átlagéletkor 7,65 év volt. A felvételek 52%-a a három téli hónapban, az összes felvétel 89%-a a novembertől áprilisig terjedő időszakban történt. 19 esetben akut ethmoiditis, 5 esetben akut sinusitis maxillaris, 2 esetben akut pansinusitis, 1 alkalommal akut sphenoiditis volt a felvételi diagnózis. A felvétel oka 19 gyermeknél a következményes szemhéjödéma, 7 esetben az alkalmazott terápia melletti progresszió volt, 1 betegnél intracranialis szövődmény igazolódott. Az átlagos hospitalizáció 4,2 nap volt. 16 esetben amoxicillin-klavulánsav, 11 esetben cefuroxim parenteralis adása történt. 9 esetben (8 orbitalis, 1 intracranialis szövődmény) elkerülhetetlen volt a műtét. Minden betegnél funkcionális endoszkópos beavatkozás történt. 2 alkalommal, orbitatályog miatt, külső megnyitásra is szükség volt, az intracranialis szövődménynél idegsebészeti műtét is történt. Megbeszélés: A vizsgált paraméterek korrelálnak az irodalmi adatokkal, a COVID–19-járványnak tulajdonítható esetszámváltozást nem tapasztaltunk. Következtetés: Az akut rhinosinusitis konzervatív terápiával általában gyógyítható, de előfordulhatnak súlyos, életet veszélyeztető szövődmények. Bár a kórházi felvételt igénylő esetek száma csökkent, a szövődmények aránya nem változott, ezért nagyon fontos azok gyors felismerése és hatékony kezelés. Orv Hetil. 2024; 165(19): 747–753.

Open access

A poszttranszplantációs hypertonia kockázati tényezői veseátültetés után

Predictive factors of post-transplant hypertension in kidney transplant recipients

Orvosi Hetilap
Authors:
Márton Harsányi
,
Reza Amir Manafzadeh
,
Csilla Keresztes
,
Máté Seregély
, and
Bernadett Borda

Bevezetés: A vesetranszplantációt követő magas vérnyomás a krónikus allograftkárosodás fontos kockázati tényezője. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a transzplantáció utáni hypertonia gyakoriságának és lehetséges kockázati tényezői szerepének meghatározása volt. Módszerek: Retrospektív kohorszvizsgálatot végeztünk a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2007. január 1. és 2022. augusztus 19. között vesetranszplantáción átesett betegek körében, akik rendszeresen részt vettek otthoni vérnyomásmérésen. A recipiens demográfiai és laboratóriumi adatait, továbbá a donor jellemzőit a transzplantációt követő 6. és 12. hónapban elemeztük. A magas vérnyomás diagnózisát az Európai Hypertonia Társaság (ESH) iránymutatásai szerint határoztuk meg. Logisztikus regressziót alkalmaztunk a nem korrigált és a korrigált esélyhányados becslésére a transzplantáció utáni magas vérnyomás lehetséges kockázati tényezőinek felmérésére. Eredmények: A vizsgálatba 280 beteget vontunk be. A transzplantáció utáni magas vérnyomás prevalenciája a veseátültetést követően 6, illetve 12 hónappal 49,3%, illetve 53,5% volt. A többváltozós analízist elvégezve a vesetranszplantáció után 6 hónappal a hypertonia prediktív tényezői a férfinem (OR: 1,717, 95% CI: 1,007–2,927; p = 0,047) és a donor-hypertonia (OR: 2,038, 95% CI: 1,038–4,004; p = 0,039) voltak. A szérumhúgysavszint (OR: 1,004, 95% CI: 1,000–1,007; p = 0,033) és a férfinem (OR: 2,048, 95% CI: 1,161–3,614; p = 0,013) független kockázati tényező volt a vesetranszplantáció után 12 hónappal. Megbeszélés: A vesetranszplantáció után a hypertonia előfordulási gyakorisága 49,3% volt. Vizsgálatunk arra utal, hogy a férfinem, a hypertoniás donor és a szérumhúgysavszint a vesetranszplantáció utáni hypertonia lehetséges prediktorai. Következtetés: Az időben fel nem ismert és nem kezelt poszttranszplantációs hypertonia az allograft funkcionális romlásához vezet, s ezzel csökkenti a graft túlélését. Orv Hetil. 2024; 165(19): 734–741.

Open access

Abstract

This commentary addresses the potential for a nocebo effect arising from the public discourse on psychedelics, especially considering the increasing interest and engagement with these substances. The resurgence of psychedelics in the public and scientific arenas has led to a proliferation of discussions, both positive and cautionary, about their use. However, an imbalance in this discourse, particularly a focus on potential harms without adequate contextualisation, might inadvertently create a nocebo effect. This effect could manifest in naturalistic settings, influencing individuals' experiences with psychedelics, possibly leading to adverse outcomes. The paper discusses the importance of a balanced narrative that equally acknowledges the benefits and risks associated with psychedelic use. It advocates for comprehensive and transparent information dissemination to enable informed decision-making by users.

Open access
Imaging
Authors:
Jens von Berg
,
Kenneth F. M. Hergaarden
,
Max Englmaier
,
Daniela Pfeiffer
,
Nataly Wieberneit
,
Sven Krönke-Hille
,
Tim Harder
,
André Gooßen
,
Daniel Bystrov
,
Matthias Brueck
,
Stewart Young
, and
Hildo J. Lamb

Abstract

Background and Aim

Issues in patient positioning during chest X-ray (CXR) acquisition impair diagnostic quality and potentially increase radiation dose. Automated quality assessment was proposed to address this. Our objective is to determine thresholds on some quality control metrics following international guidelines, that represent expert knowledge and can be applied in a comprehensible and explainable AI approach for such an automatic quality assessment.

Materials and Methods

An AI-method estimating collimation distance to the ribcage, balancing between both clavicle heads, and number of ribs above the diaphragm as metrics for collimation, rotation, and inhalation quality was applied on 64,315 posteroanterior CXR images from a public dataset (ChestX-ray8). From this set 920 CXR images were sampled and manually annotated to gain additional trusted reference metrics. Seven readers from different institutions then classified the acquisition quality of these images independently into okay, inadequate, or unacceptable following the criteria of international guidelines. Optimal thresholds on the metrics were determined to reproduce these classes using the metrics only.

Results

A fair to moderate agreement between the experts was found. When disregarding all inadequate rates a classification on the metrics was able to separate okay rated cases from unacceptable cases for collimation (AUC > 0.97), rotation (AUC = 0.93) and inhalation (AUC = 0.97).

Conclusion

Suitable thresholds were determined to reproduce expert opinions in the assessment of the most important quality criteria in CXR acquisition. These thresholds were finally applied on the AI-method's estimates to automatically classify image acquisition quality comprehensibly and according to the guidelines.

Open access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Mark Cornfield
,
Susan McBride
,
Joseph T. La Torre
,
Daniel Zalewa
,
Jade Gallo
,
Mehdi Mahammadli
, and
Monnica T. Williams

Abstract

Background

This study contributes to the understanding of the efficacy, safety, and experience of ketamine-assisted therapy. The paper documents how individuals describe the effects of a protocolized and personalized use of ketamine (‘the relational dose’) in the context of group couples therapy based on Imago Relationship Therapy (IRT). Little is known about simultaneously administering ketamine to both members of a couple in this context, and no research to date has been published on whether ketamine facilitates couples to better engage in and benefit from the therapeutic process. The paper includes both qualitative and quantitative results.

Method

The study utilized a mixed methods approach. One approach was an inductive content analysis that produced overarching themes gleaned from participants' check-ins pre and post their weekly ketamine sessions. Transcripts were examined to better understand ketamine's effects on couples' ability to engage in therapeutic dialogue and resolve challenging relationship issues, as well as themes related to the non-ordinary-state-of-consciousness (NOSC) experience. The second approach involved the analysis of pre-test, post-test, and follow-up data from the Couples Satisfaction Index (CSI).

Results

The couples described a wide range of effects that ketamine produced in the context of their relational dialoguing including: empathogenic effects, mystical/spiritual/psychedelic experiences, anxiolytic and antidepressant effects. They also affirmed ketamine's ability to generate alternative perspectives, promote insight, heighten awareness, enhance vulnerability and communication, lower defenses, and produce novel somatic experiences. Participants' description of ketamine effects included its short duration, rapid onset, idiosyncratic sensitivity to dose, cumulative effects, as well as transient and mild side-effects. Several t-tests were statistically significant, and indicated improved relationship satisfaction following the treatment.

Conclusion

In the context of couples therapy, ketamine produced a wide range of therapeutic effects and possessed unique pharmacological properties as a rapid-acting novel psychoactive molecule. The drug may have profound therapeutic benefits when administered in the context of couples therapy, under clinical supervision, however more research should be carried out.

Open access